Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-14 / 62. szám

&***«•%

|1§|«****>N

í«®«*w

■fflm

«NBh&mwU *j*a8fcv<> *« */*lM»S *A

iitosl

«SSteiggs!

t* X* guptax«* 1

*

^•^S^gvs%n$W£ v*V#«V.:~**

íiif ;:'■■ ■'•«*$ »t ,t < ** » »«* U*« 1';

" vnl■■■ "i,»* i-»'*"

iiiiííii: '*»tt .ml.«»ÍV«**:

Nyomorúságos kis viskó, vályogtéglából és vert agyagijából összeragasztva Mintha csak a szentlélek tartotta volna, talán azért, mert az elgömbölyö- dött Korsósné esetenként a bibliát forgatta.

Korán feküdtek le az öregek, Ite fogyjon a petróleum. Korsósnak különben is fájt a veséje. Nem veszélyesen, csak tompán. Figyelmeztetően és a nyugdíjas szerelőnek gyermekkora kedvenc meséje jutott eszébe.

Egy fiatalember megmenti a halált, aki köszönetképpen megígéri: nem viszi el váratlanul, hanem előzetesen hírnököt küld. A megmentő vígan él és egyszer csak betoppan a kegyetlen kaszás.

— Becsapott — lázongott az ember a halálos ágyán.

— Nem jött himök!

Hang és ideg nélkül kacagott a mesebeli halál

— Hát nem fájt a fejed, a fogad, a derekad? — kérdezte.

— Egye a fene. Fájt eleget — mondta a halálán levő ember.

— Na, látod. Hírnököm minden sajgás és fájdalom — szólt a kaszás, nem volt mese — és talán azért, mert már meghalt Andersen, elvitte a megmentő- jét Korsós rekedten felnevetett, nyugtalanul fészkelődéit a vaságyon és éji zeneként zizegve muzsikált az afriktörmelék. Fájt a veséje, már kétszer is feküdt a kórházban. Baját az elektromosoknál szerezte, amikor a csikorgó hidegben is kinn szerelt a vonalon.

— Nyugalom kell. Es sok gyümölcs. Frissen — tanácsolta az orvos Korsósnak, amikor az öreg nyugdíjba vonult

— Mennyit egyek? — kérdezte zavartan az öreg.

— Nem írok receptet Cseresznye, alma, körte. Reggel, délben, este. Nem kávéskanállal Amennyi magába fér — mondta a doktor. Korsósék szoroztak, osztottak és a végén sóhajtva mérleget készítettéit. Sovány a nyugdíj, nem telik napjában háromszor mind a négy évszakban a friss gyümölcsre. Még régebben, mielőtt Korsós megbetegedett és még jó hírű szakmunkás volt, rendesen keresett, némi pénzt megtakarítottak és negyven kilométerre Pesttől, vásároltak egy tenyérnyi parlagot, néhány gyümölcsfával és egy kis házzal. Magas hegy lábánál, elég messze a városok, gyárak, országutak életritmusától.

Korsósék, amennyire erejük és pénztárcájuk engedte, feltörték a parlagot és gyümölcsfát telepítettek.

— Diófát az ember az unokáinak ültet — morogta az öreg. A faiskolában ezért őszibarack

/—> , rr?.

MOLNÁR

szüleik iránt engedetlenek, há- iádatlanok. tisztátalanok ... Árulók, vakmerők, íelfúvalko- óottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői...”

Közeleg, egyre közeleg a vég Minden erre mutat, gondolta az asszony. Az emberek pénz- sóvárgók. Hát tessék, itt van ez a Ciráky doktor, száz forintot kért, amikor szegény öreget megvizsgálta. Az emberek ká- romkodóik. Hát. tessék, az öreg ma káromolta Pál apostolt is. A szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok. Hát tessék, Dani gyerek hónapok óta feléjük sem néz.

Mit írt még Pál apostol? A* emberek inkább a gyönyörnek, mint Istennek a szeretői.

Hát tessék, a szomszéd parlagon tegnapelőtt nyíltan szeretkezett egy fiú és egy lány. Közeleg, egyre közeleg a világ vége. Ezek már az utolsó idők jelek

Azután elaludt Korsósné. Álmodott. Fiát az Allatkertbe vitte. Már felnőtt volt, de 6 mégis kézenfogva vezette Az oroszlánketrechez értek. Álltak és bámultak. Három kölyök játszadozott. A szomszéd két- : recben a megkopott sörényű ; hím lomhán nyújtózkodott. A ; nőstényoroszlán bizalmatlanul < a levegőbe ugrott, mancsával ' a vasrácsnak. A hím felbődült. ; Nyugtalanító zaj. Fia ómként©- ; lenül hátrált. Az asszony ép- ; pen azt akarta mondani: ;

— Fiam. ne félj. Dánielt ; nem bántják az oroszlánok ...;

Felriadt álmából. A bődü- : lést. a recsegést, a ropogást ; azonban ébren is hallotta. ;

Riadtan kiugrott az ágyból : Ijesztő zaj és a fény. A ház 1 körül nappali világosság és I mintha elszabadult volna a po- ; kol minden, ördöge. Vagy ta- 1 Ián az ée minden angyala? 1 Megmozdult a föld. A viskó : előtt felemelkedik a föld, az ■ almaiéval együtt. 1

— Vége! Vége a világnak? — Tíkodtozot.t az asszony. Kiugrott! az ágyból. Férjét egyetlen moz-1 dulattal kirántotta fekhelyéről.' Az öreg az ajtóhoz botorkált. 1

_— Beteljesedett az írás! El- < jött az utolsó idő! — zokogott ■ az asszony és térdre borult. —; Imádkozzunk az úrhoz ... adj; hálát az úrnak, te is, te po- ; gány. •

Rángatta az asszony a férfit,; két kézzel is szorosabban ölel- • te áldozatát, mint a sokkarú \ polip. A férfi a szemét dörzsöl- < te. Kiszabadította magát és fél- • tépte az ajtót. «

Földbe gyökerezett lábbal • állt. Zakatolás, bömbölós, re- ; csegés-ropogás. Földgyaluk, • dömperek, lépegető exkaváto- | rok tépték, gyalulták, vitték a • földet. A kis almafát a pirosló | gyümölcsével együtt éppen • most emelte fél a daru kanala • egy teherautóra. A kormos, po- j ros arcú kezelőnek csak a sze-! me fehérje világított. Leszaktf- < tott egy almát és beleharapott. •

— Állj! — kiáltotta Korsós,' de a fa a pirosló almával együt: elindult. Vitte a teherautó a • többi földdel együtt. Két férfi 1 állt Korsós előtt A gyanús ide- ■ gén, aki tegnap itt járt.

— Nem értették? —■ kérdezte a köpcös férfi az öreget

—Nem — morgott Korsós.

— Tévedés történt. Meg kellett volna kapniok a hivatalos papírt, öregem, a földjén út veort majd. Azért simogatjuk

itt a talajt — mondotta a magas idegen.

— Mi lesz velünk? — kérdezte az öreg. — Kitépték a fát gyökerestől. Az álmával együtt.

— Vége az itteni világnak —

mondta a magas idegen. — Ütat, bányát, lakótelepet építünk.

— Elvették a fát. De a ház, a ház marad?

Rajzot tekeret elő a magas idegen. Forgatta a bömböiő exkavátor villamos szemeinek, vakító fényénél.

— Mi a telkének a helyrajzi száma, öregem?

—Valami ezer... ezerszáz.

— Egyelőre marad. Amíg a lakótelepet nem alapozzuk.

— Mi lesz akkor velünk? — reszketett az öreg a dübörgő földön.

— Nem tudom. Kérdezze

meg a föépítésvezetősóget. Azt hiszem, kártérítést kap.

Vállat vont a magas idegen. A köpcös válaszolt:

— Pénzt — '.’agy új lakást

kap. :

^-WtAAAAAAAAAAA/WWVWV\ŐAAŐ W'

<1x7.

, (fXI 'n

tmfíe,

A Költészet Napjára

THOMAS S. ELIOT:

A TENGER

(Részlet A három szikla c. poémából.)

A tenger üvölt,

A tenger csahol, százféle hangot Hallasz olykor együtt: az árboc szűkülése,

A vízen csapzódó hnllám dühe és simogatása S távoli csattanása a szikla-fogakon,

A hegyfokról síkongó figyelmeztetés Mind tenger-hang, s a hazafelé szálló Kerengő sóhaj meg a sirály is:

És a hallgatag ködben szorongó Hararwrszó

Szab időt — nem a mi időnket — az időt,

mit türelmes

Hullámverés zendit, időt,

Mely régibb a kronométer-időnél, régibb Mint az aggódó-reszkető asszonyok mérte idő, Kik ébren felire a jövőt számolgatják, Próbálva szétfejteni, legombolyítani, oldani És egyberakni a múltat, s jövőt Éjfél és hajnal közt, mikor csapda a múlt,

A jövő jövőtlen, a hajnal-óra előtt,

Mikor az idő megakad, ás az idő végéhes

nem jut soha —

S a hullámverés, mely van és volt öröktől. Zugát ja A harangszót.

Fordította Bán Ervin)

Eliot (ist!—1365) századunk legnagyobb angol költője, a „próza- vers kiváló mestere. Amerikai származású. Szimbolikus, gondolatoktól duzzadó verseinek jó része nehéz olvasmány.

...JV"hova tmséix mz idői

1 i

(Köles Aladár felvétele)

zünk a hegy lábához, mert ott csendben élhetünk.

Ez is az asszony akarata volt. Távol a városoktól, gyáraktól, országutaktól. Ezt is az asszony kívánta. Remélte, hogy a hegy lábánál nyugodtabban élhet, a baptista szekta írt törvényei és íratlan szokásai szerint. Sok imádkozás, bibliaforgatás, tartózkodás a tisztátalan állatok húsának fogyasztásától és a világ végének várása.

Korsósné jól számított. A hegy lábánál a kis ház előtti nyers tölgyfából készített pad .n napestig forgathatta a bibliát. Még csak meg sem mosolyogta senki sem, nem hogy zaklatták volna áhitatos perceit.

— Közeleg napról napra. Pál apostol jóslatai beteljesülnek — forgatta szemét ájtatosan Kor- sósné és az öreg morgott, amikor az asszony a világ végéről prédikált

— Szerelt volna az apostolod villanyt Verte volna meg az isten ót vesebajjal! — szitkozódott az öreg. amikor az asz- saony a közelgő világ végéről prédikált Pesten egyszerű, de világos és jól fűthető lakásuk volt. Itt, a hegy lábánál pedig még egy vödör víz is gond, itten messziről kell cipelni a kútról a vizet. Ma még elbír két vödröt De holnap? Csak egyet. Holnapután? Talán még egyet sem. Pohárral megy a kútra? Csúfos öregség.

Korsósné szemére sem jött álom. Forgolódott az afrik zsákon. Arra gondolt, hogy ki kellene cserélni az ócska matracot egy új szalmazsákra. Az öregnek nem ajánlatos cipe- kednie. Meddig bírja még a szolgálatot a beteg vese? Dani segíthetne. Igen. igen, a Dani! Hűtlen mostanában, ez a gyerek. Csali minden sátoros ünnepen jár haza öreg szüleihez.

Milyen istenfélő volt pedig kiskorában. Amikor az ábécét tanulta, minden este felolvasott anyjának a bibliából- Hát még akkor, amikor felfedezte Dániel próféta csodálatos esetét az oroszlánokkal. Kavarogták az asszony gondolatai. Este ismét Pál apostol Timó- theushoz irt leveleit olvasta. Századszor, vagy éppen ezredszer A petróleumlámpa bágyadt fényénél. Kívülről tudta az apostol jövendölését.

, .. .Az utolsó idők ámftxS- ról... Azt pedig tudd meg, hogy öZ utolsó napokban nehéz idők állnak be... Mert lesznek az emberek magukat . szeretők, pénzsóvárgók, kérkedik* kewéjyek, káromkodás.

és almacsemetét vásárolt. Ma már teremnek a csemeték, bár azt mondják, csodák még a milánói dóm égbe törő kicsodájánál sincsenek, hát még a nyugdíjas Korsós nyomorúságos viskójánál. Piroslanak az almák a fán. Az első termés. Csak az tudja, hogy mit jelent az első gyümölcs, aki már ültetett fákat. Korsósék lefekvés előtt összezördültek. Az asz- szony mindenáron leszedte volna a gyümölcsöt, a férfi azonban eszelősen mondogatta:

— Fesse pirosra a nap!

— Megérlelődik a szekrény tétjén is — mondta az asszony.

— Megdézsmálják a fát. Két gyanús alakot láttam délben a kútnál.

Egyre gyakoribb közöttük a eívódás. Korsósné viseli a családban a nadrágot: Adjuk fel • pesti lakásunkat és kőit»®-