Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-13 / 61. szám
^cidlászof és ss népmazűmsáo A vadászatot és a vadgazdálkodást nem ismerő embernek bizonyos illúziói, úgy is mondhatnánk, ferde elképzelései vannak e sportot illetően. Ha a vadászok életével, munkájával egy kicsit is meg akarunk ismerkedni, érdemes megjegyezni néhány ide vonatkozó adatot: hazánkban húszezer amatőr és ötezer hivatásos vadászt tartanak nyilván. Heves megyében kereken «zer sportvadász él, akik valamelyik vadásztársasághoz tartoznak, ott élnek szervezeti életet. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége, illetve a MAVOSZ Heves megyei választmánya gondoskodik ar- .1, hogy e társaságok az alapszabálynak megfelelően éljenek és dolgozzanak. Tény, hogy a megye nagy vadászainak többsége tudatában van annak, hogy a fegyver birtoklása milyen felelősséget ró rá, fegyelmezett magatartást tanúsít, és nemcsak a vadászat passzióiból, de a vadgazdálkodásból is kiveszi a részét. 1 élő fogoly n I mázsa búza Még folynak a téli vadászatok, a vadbefogások összesítései, de néhány adat máris világos: jól gazdálkodtak az apró- és nagyvad-állománnyal, hiszen az eredmények túlhaladták a múlt évit. Heves megyéből a télen hozzávetőlegesen kétezer élő nyulat, mintegy 7 ezer élő foglyot szállított exportra a 39 vadásztársaság. Ez körülbelül tizenöthúsz százalékkal több, mini egy évvel ezelőtt, és ha figyel- lerobe vesszük, hogy Nyugaton egy élő fogolyért egy mázsa búzát adnak és ennél is többet egy élő nyűiért, akkor mind Bárt világos lesz a vadászat népgazdasági jelentősége. Országosan a rendelkezésre álló statisztika szerint élő nyálból 12, élő fogolyból 25, élő fácánból 20 százalékkal emelkedett exportunk a múlt vadászati évhez viszonyítva. A Jőttvad-export is 12—20 százalékos emelkedést mutat és egyben azt is, hogy a vadászok nemcsak jól vadásztak, de jói is gazdálkodtak a vadállománnyal, védték a pusztító kártevők ellen. A külföldiek bérkilövéseiből befolyó devizával együtt a vadgazdálkodás 1964—65. évi exporthozama mintegy 15—20 százalékos növekedést mutat a korábbi esztendőhöz képest. Heves megye vadászai kétmilliót adtak a népgazdaságnak Ha nemcsak az exportvadakat számítjuk, hanem a MAVAD által megvásárolt, hazai fogyasztásra került lőtt vadat is, akkor kiderül, hogy Heves megye vadászai mintegy kétmillió forinttal iárultak hozzá az elmúlt vadászati évben a népgazdasági költségvetéshez. Ebben benne van az a 30 ezer kiló vadhús is, amelyet a köz- eliátás kapott a vadászoktól. És ha figyelembe vesszük, hogy az ezer Heves megyei vadász a vadászszezonban ellátja konyháját, sőt a rokonokat, hozzátartozókat is friss vadhússal, akkor még inkább látszik a vadászat jelentősége a közellátás szempontjából is. Jogos kívánság A vadászok a passzióért, a természet szeretetéért űzik ezt a sportot. Az is tény, hogy a megye vadászai mind többet dolgoznak azért — együtt a hivatásos vadászokkal, erdészekkel, vadőrökkel —, hogy a vadállomány ne csökkenjen, s"t szaporodjon. A vadászok akkor is ott vannak a vadászterületen, amikor nem puskával, hanem hálókkal, kosarakkal kell járni a mezőt, vagy a hegyekben az etetőket, sózókst kell igazgatni, feltölteni. E munkájuk eredménye, mondhatnánk gyümölcse a gazd.’g zsákmány, a népgazdaság szempontjából is rendkívül fontos sikeres vadászat. A Heves megyei vadászoknak van azonban egy fájó ügyük, mégpedig az, hogy ennek a testületnek, az ezer vadásznak, amely évente kétmillió forinttal járul hozzá — szinte teljesen kiadásmentesen — a népgazdasági mérleghez, nin ’s a megyeszékhelyen egyetlen kis szobája, amely otthonuk lenne. Megtűrtként, hol ide, hol oda fogadják be őket, végül az utcára kerülnek. Mindenki tudja, milyen nehéz — különösen Egerben — a lakás, a heiyiségkérdés. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy egy szervezett, ezer tagot és 39 önálló gazdálkodóssal rendelkező vadásztársaságot számláló testület nem lehet helyiség nélkül, ahol írásbeli munkáit, pénzügyeit kezelik. A Heves megyei vadászok joggá’ remélik, hogy a városi tanács az első adandó alkalommal megoldja ezt a problémát és a vadászok saját otthont, legalább egy szobát kapnak a megyeszékhelyen. Erre feltétlen szükség van, erre rá is szolgáltak. Szalay István Uimepi kiadások a felszabadulás 20« évfordul ójára Felszabadulásunk 20. évfordulójára több ünnepi kiadvány jelenik meg. A könyvek az elmúlt 20 esztendő irodalmi alkotásairól adnak átfogó képet, mások viszont fényképen tanulmányokban örökítik meg 20 év magyarországi változásait, gazdag eredményeit. Tavasz M agyarországon Szerk.: Illés Lajos „Húsz év magyar verseiből” — ezt az alcímet viseli a kötet, amely bő válogatást ad felszabadulás utáni lírák gazdag terméséből. Ez a húsz év ma már történelem, tele örömökkel, gondokkal, megoldásokra váró problémákkal. És ilyen ennek a kornak a lírája is: a 67 költő, aki ebben a kötetben szerepel, öt nemzedéket képvisel. Megtaláljuk közöttük a Nyugat-nemzedék ma is élő jeles képviselőit, éppen úgy, mint a két világháború közötti munkásköltőket, s a felszabadulás után indult kritikusokat. (Szép- irodalmi Könyvkiadó.) A megnőtt Élet Szerk.: Illés Endre Ez a kötet húsz év magyar elbeszéléseinek legjavát mutatja be. A több mint félszáz novella szerzői között ott vannak a XX. századi irodalmunk legkiválóbb alkotói, Ady kortársaitól kezdve égécfmikfír... Igen, amikor egy Dante nevezetű gyerkőc egész köteg papírt tintázott össze, az idősebb Dante felesége így kiáltott fel: — Borzasztó ez a gyerek ... Ezt is tőled örökölte! És az öreg Dante keserű rezignáltsággal vette tudomásul, hogy a tintapacára való hajlamot tőle, az apától örökölte a kis Alighieri... Amikor egy Leonardo da Vinci nevezetű kis szmrtos kamasz egy maga gyártotta esernyőszerű alkalmatossággal leugrott a Palazzo de Vec- hiónak nevezett palota tetejéről és kificamította a bokáját, kedves édesanyja három pofon és félórás jajveszékelés közben így szidta gyermekét: — Borzasztó vagy. Pont olyan, mint az apá.d... Es az öreg Leonardo kénytelen-kelletlen vette tudomásul, hogy a háztetőre mászkálás és az onnan leugrás rossz szokását tőle örökölte a fia, és természetesen azt is, hogy nem szerette a fülét megmosni. Amikor Napóleont elporolták a népek csatájában, így sóhajtott fel Napóleon mama: — Borzasztó ez a kölyök. Gőgös, nagy- képű és mindig tüzet csinál. Pont olyan, mint te — tette hozzá, szúrósan nézve az öreg Napóleonra, aki méltatlankodva vette tudomásul, hogy minden rosszat tőle örökölt a fia, Jozefint kivéve. ... amikor Einstein feltalálta a relativitás elméletét és ezért meg kapta a Nóbel-dijat, Einstein mama így kiáltott fel: — Tudtam, mindig tudtam, hogy az én fiam nagyra viszi még. Van benne kitartás, van esze a kölyöknek. Hiába, igazán rám hasonlít a gyerek... Amikor intőt hozott haza a fiam az iskolából, a feleségem igy tette fel a szónoki kérdést: — Kire ütött ez a gyerek? — már tudtam, hogy csakis rám gondolhat és rögtön elmondtam az iménti példákat. Megvető tekintet és kétségbeejtő asszonyi logika volt a válasz. — Jellemző... Most már legalább tudom, hogy miért nagyképű és öntelt ez a gyerek. Te, mint Dante, meg Einstein... — és megmagyarázta a gyereknek, hogy ne legyen öntelt, mert az apja csak egyszerű Ficere Balázs utókalkulátor, akinek ö, mármint az anyja, odaajándékozta sugárzó fiatalságát, harminc kérőjét és leánykori nevét... a született Krampács Elzát. (egri) szén a legfiatalabb írónemzedék képviselőiig. A válogatás azt kívánja bemutatni, hogyan tükrözi a mai magyar novellairodalom az országban végbement változásokat, újuló életünket. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Húsz év A tanulmánykötet problémákat feltáró mérleg a húsz esztendő politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésről. A tanulmányokat az egyes témák legjobb ismerői írták, köztük Berend Iván, Erdei Ferenc, Köpeczi Béla, Szabó Imre. (Kossuth Könyvkiadó.) Magyarország 1965. írta: Baktat Ferenc és Máté György. Kass János grafikáival. Ez a szép kiállítású, művészi fotókkal illusztrált album a felszabadult Magyarország legkülönbözőbb alkotásait mutatja be. Az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a kereskedelem, az idegenforgalom, a szocialista hazáját építő felszabadult magyar nép sokrétű, alkotó tevékenysége, egyre szépülő élete művészi felvételeken elevenedik meg. (Kossuth Kiadó.) Megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat 1965 Hagyomány immár, hogy esztendőről esztendőre gyűjtő- pályázatot hirdetnek időszerű, szocialista átalakulásunkat tükröző fo3klorisztikus jelenségek felkutatására, megörökítésére, gyorsan pusztuló néprajzi jelenségek megmentésére. Idén, a XIII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat részeként a néphagyományok megyei értékei összegyűjtésének pályázatára is sor kerül. Pályázni lehet ifjúsági, és felnőtt tagozatban, szabadon választott, vagy ajánlott témák feldolgozásával. Szabadon választhat pályázati témákat a megye népi“, anyagi-, szellemi- és társadalmi kultúrájának bármely tágabb, vagy szőkébb tárgyköréből: népi gazdálkodás, népi díszítőművészet, népköltészet, népi kéziratok, irodalmi és történeti néphagyomány, népi családszervezet, munkásfolklór, nyelvjárás stb. Pályázni lehet néprajzi tárgyú rajzokkal, fényképekkel, magnós felvételekkea és a régi népéletre vonatkozó kiadatlan levéltári anyagok feldolgozásával. Egyetlen kikötés: a pályamunka eredeti helyszíni gyűjtés legyen, amely eddig nyomtatásiban még nem jelent meg. Az ajánlott pályatételek között több olyan téma is szere? pél, amely felszabadulásunk 20. évfordulójának megünneplésével kapcsolatban különösen időszerűek, például: A szocialista átalakulás tükröződése egy falu építkezésében; A falusi nők helyzetének változása három nemzedéken keresztül; Egy falu története a szájhagyományok és más helyi források alapján az első világháborútól napjainkig; Egy helység, tájegység, vagy vidék ünnepi szokásainak és szórakozásainak alakulása a felszabadulás óta. Más érdekes, izgalmas témákat is rejtenek' az ajánlott pá- lyatételek, például: Egy temető néprajza (fejfák, sírkövek, a temetőhöz fűződő szokások, hiedelmek); dé lehet pályázni bá- nyászhagyományok, babonás történetek, uradalmi cselédek életének megörökítésével. A pályamunkákat illusztrálhatják rajzokkal, fényképekkel és magnós felvételekkel. A pályamunkák beküldésének határideje, ifjúsági tagozaton április 15; felnőtt tagozaton június 30. A pályázatokat az egri Dobó István Vármúzeum címére kell beküldeni. A pályamunkákat megyei zsűri értékeli majd, s az értékes munkák tovább jutnak az országos zsűri elé. Hat pályadíjat tűztek ki, mind felnőtt, mind ifjúsági kategóriában; az első díj összege 1000 forint. De a díjat nem nyert, dicséretes pályamunkák készítői között is értékes pénz- és könyvjutalmakat, okleveleket osztanak majd. Eredményhirdetésre az ifjúságiaknál az iskolai tanévzárás előtt, a felnőtteknél a múzeumi hónap keretében, októberben kerül sor. Bővebb felvilágosításért és útmutatásért a pályázók az egri Dobó István Vármúzeumhoz és a Néprajzi Múzeum Adattárához fordulhatnak. — Megérdemlőm én azt az ételt, amit kapok? — És ón? — Maga más. Egészséges. — Nézze meg a lábam. Ijesztő, ugye? Húszéves vagyok. Táncolhatnék, kikezdhetnék a férfiakkal... — Olcsó mulatság. Arra jó, hogy az embernek kipiruljon az arca, és lihegjen. Egyébként Bem tudja, hogy mi lesz holnap, vagy a jövő héten ... — Térítőkét hímezek. Ügy tesznek, mintha ki tudja milyen fontos munka lenne. Pedig tudom, höfey csak azért van: elfeledtessék velünk, hogy fölöslegesek vagyunk. Ö, pedig tudom, hogy mennyire haszontalan vagyok! — Láttam már haszontalan embert, aki megrakott csillét emelt vissza a sínre. — De én nő vagyok. — Szép a haja... — Ezt most miért mondja? — Mert látom a haját. — Nyomorék vagyok. «— Nagyon szép halál, ha az ember főbe lövi, vagy fölakasztja magát. Ugyanis nem tart sokáig. Sókkal jobb, mintha az ember önmagát gyilkol- gatja a fölösleges gondolatokkal. Már az is öl, ha az ember érzi, hogy milyen fölöslegesek némely gondolatai. — Ne féljen, én már tű’ vagyok ezen. Már régen... Tudja, egyszer öngy'ikos akartam lenni! — Élni mindenképpen jó. — Tudom. Azért nem tettem meg. S ha a betegségemről beszélek, vagy csak gondolkodom, már önsimogatás, megnyugtatás. Tudomásul vétetem magammal, hogy nem kellek senkinek. Ne nevessen ki, de volt idő, amikor még reménykedtem.:. És feladtam egy hirdetést! Mit szól hozzá? Ugye, milyen nevetséges? Még most is látom az apró betűket: „Tizenkilenc éves lány hozzávaló férfi társaságát keresi. Egy kis járási hibám van” ... És még hozzátettem a szokásos mondatot: „Kalandorok kíméljenek.” így láttam más hirdetésben is. És egy hónap múlva mór azt se bántam volna, ha felkeresnek a kalandorok is, akármilyen pimasz levéllek A kutya se nézett felém. Hiába. „Kis járási hibám van” ... — Nincs amerikai nagybácsija? Úgy gondolom, aki hamarosan meig fog halni és örökölhet tőle... — Hiába gúnyolódik. Egyébként is úgy gondolom, hogy a nők keresik a partiképes férfiakat és nem fordítva. — Csak azért kérdeztem, mert ebben az esetben nem kérném meg... Ámbár valami igaza van. Valamikor így volt. De a mi társadalmunkban ma az egészséges, szép, jó formájú nők... Ismertem én is egyet. Szerelmes voltam bele. Ö határozottan állítja, hogy szerelemből ment a személyzetiséhez. akinek kocája van és nyaralója a Balatonnál. Meg vagyok győződve arról is. hogy szerelméből ment el kéthónapos házasság után a technikussal. Örülök, hogy magának nincs amerikai nagybácsija, csak két szén szeme, amivel egy idő múlva helyettem is nézni fogja ezt a csúnya világot. — A bátyám házasságát majdnem elrontottam. A menyasszony-jelöltje nem mert hozzánk jönni miattam... Az egészséges ember fél a betegtől. Maga nem fél? — Ha egészséges ember lehetnék, illetve lennék, bizto san így lenne. — Érdekes dolog történt velem egyszer. Két éve... Akkor írta az újság, hogy egy tizenhét éves lányt többen megerőszakoltak, s a lány belehalt Szinte nevettem: hogy lehet abba belehalni? Ó, milyen forró volt a vérem... hogy kívántam! Ne nevessen ki, hiszen ember voltam, fiatal lány, akit még senki nem csókolt meg. A lábam miatt. Pedig tudom, hogy szép az arcom. — Nem szeretem a múlt időket. Iskolában is sok probléma volt véle. Egy té, meg két té, különböző magán- és mássalhangzók... Miért mondjam, hogy „ember volt?” — Van, aki idegbeteg, vagy mit tudom én, milyen baja lesz, ha nagyon sokáig nem csinálja azt, amit pedig nagyon kíván. Van, aki kihűl... Azt hiszem, hogy már ón is... — Azért nem vette észre, amiket eddig mondtam? Miért nem akar arról beszélni? — Szeretem nézni a felhőket. Mindig tudok formálni belőlük érdekes alakokat. S akkor gondolatban elbeszélgetek velük. Az egészséges ember, ha szomorú, azt mondják rá, hogy felhősödik a homloka. Nekem a felhők a legjobb barátaim. — Én is annak érzem magam. — Maga nékem egy felhő. Jólesik, hogy meghallgat. — Két hete többen ülték itt, amikor megláttam. Nagyokat kacagtak. Nekem úgy tűnt, hogy sokkal egészségesebbek, mint azok az ép testű emberek, akik lógó orral járnak az utcán, és szerencsétlennek érzik magukat, ha jem fémek fel a villamosra. Láttam azt a képet, s azóta is, ha Behunyom a szemem, mind-g látom. Körülöttem minden sötét, csak ez a kép fénylik. Ehhez szoktatom magam. A sötétséghez, és a képhez, ahol maga nevet. — Miért beszél folyton a sötétségről? — Túl sokat láttam világosan. Sok hazugságot, malacsá- got, elrévedt női szemeket szeretkezés közben, feliratokat, újsághíreket, légypiszkos krémest cukrászdában, lehányt kocsmapadlót, ahol ittas embereket nem szolgálnak KL.. szóval, láttam mindent. A klinikán hosszú latin szavakból szült diagnózisból megtudtam, hogy két éven belül megvakolok. Ehhez szoktatom magam; s nagyszerűen megy. ‘ — Beteg vagy? — Beteg? ... Már eljutottam odóig, hogy az általam hangzatosán elnevezett Sötétség Világa olyan olyan szép lett, pedig még csak az előkészületekről beszéltek, hogy kezdek örülni eljövendő vakságomnak. Nem leszek rákényszerítve, hogy mindent megnézzek. Csak azt fogom látni, amit én akarok, s úgy, hogy akarom. Te sem vagy beteg. Hát lehet valami baja adnak, aki még így is nevetni tud? ... Egy egészséges ember ha hallaná, amit beszélek, azt mondaná, hogy átlagon felüli hülye vagyok... Tudod, olyanok azok... várj csak, nehéz, hiszen most én egy egészségesnek a helyébe próbálom képzelni magam ... Igen, meglát egy beteget, könny szökik a szemébe, átéli helyzetünket, beleéli magát, nyomoréknak képzeli a testét, de hát ez neki nem megy, mert az agysejtek másra, a tökéletességre vannak berendezkedve, így csupán a lelkét sikerül a részvét időtartamára megnyomorítani, s úgy képzeli, hogy nyomorék testben nyomorék lélek ... Nagyszerű tétel, a görög művészet ars poéticájának inverze... — Azt hiszem, megértelek..: Érdekes ember vagy. — Mi van abban érdeke^ hogy szeretlek?
