Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
A tizenöt éves falu Ez még a régi. Tavasszal apukáék szép, új házat építenek. Lesz előtte kert és a kertben virágok. A konyha itt földes, egészségtelen és ha csak egy kicsit is süt a nap, ők ketten máris az udvaron vannak. rántás és a lebbencs szagát lehelnék most is magukból... Ennyi van a múltból, a pusz tai világból. A többi vagy teljesen új, vagy most van formálódóban, ahogyan épül a falu. amely mindössze annyi idős. mint egy nyolcadik ősz tályból kikerült gyerek. A betonút mentén takaros verandás házak. Kétszázötve épült belőlük másfél évtizec alatt. 1950 óta közel félezerre’ szaporodott a falu. A tanyákról, Erdőtelekről jöttek és it hasítottak maguknak földet, o volt urasági határból. Aztár megalakult a szövetkezet. Egy idős a faluval, 15 éves. de fennállása óta 40 forint alatt még nem volt a munkaegység. Jelenleg 8 millió körül van 8 tiszta vagyon és az egy dolgozó tagra jutó jövedelem meghaladja a 18 ezer forintot. Gazdag a szövetkezet, jómódú a falu. A tanácselnökkel járjuk a?. utcákat. Egy kisfiú sárga bőr- táskával az oldalán, az iskolába siet. Az igazgató az irodában fogad, a felesége feketével kínál. — A falu születésekor hárman voltunk, most nyolc pedagógus dolgozik. A márciusi napban gyerekek sütkéreznek az udvaron. Hunyorognak, lesik az eget. — Álljatok sorba — mondja a tanító néni, aki maga is itt, a tanyán járt iskolába valamikor. Édesapja cseléd volt az uraságnál, eleget tapasztalt a régi világból. Sok a fiatal a faluban. A KlSZ-kiubban esténként a tévé és a rádió mellett találkoznak. ök már nem emlékeznek a palatáblás világra, de néha a tanító néni mesél a régi tanyasi életről. Ilyen bőrtáskájuk akkor csak az úri gyerekeknek volt. A kislányok csuhészatyor- ral, a kisfiúk vászontarisznyával jártak iskolába. Tenk-pusztát 1950-ben emelte falurangra a demokrácia. Akkor mindössze hét magán- ház volt a tanyasi iskola körül. a többi ember a hajdani uraságok tanyáin, a cselédházakban lakott. — Cselóclnép voltunk — mesélik az öregek. — Négy urat szolgáltunk, és a szétszórt tanyákra már nem jütott el a haranglábtól a harangszó. Sokan ^ét-három osztályt végeztél?. ' mások ettől is kevesebbet. — Írni? Minek lett volna a béresnék, a kondásnak a betű? Ha kevesebb volt a bér, a gyomrán érezte meg a család. Solt csak gyerekből volt. őket meg az éhes szájuk után tarthatta számon az asszony... A cselédházak lebontását mái- régen megkezdték, de emlékeztetőnek áll még egy a falu közepén. • Cseh Kálmán, meg Rutka István az utolsó lakók a hosszú épületben. Ha megérkezik az OTP-től az írás, tavasszal építkezni kezdenék ők is. Itt a konyha. A híres „négyes” konyha, ahol négy cselédasszonynak kell megférnie a füstös szabadkémény körül. Az ódon gerendák mintha a kikkel, vagy kivel folyik az a túlóra, és mi az, erről nem beszélt az álma, csak ült... ült... iBt és b»- liztette Benőkét, várva Amáliát. S ekkor betoppant Amália. De ekkor már Benőke aludt és Kajevác már régen harisnyát stoppolt. Amálián nadrág volt. Nadrág! Nem olyan. Legfelül. Valóságos férfinadrág. Meg csizma. És cigarettát tartott a szájában, drága, gyárilag töltött cigarettát és egész értelmetlen dolgot mondott köszönés helyett, valami ilyenfélét, hogy: — Szia, Benőké... van valami kaja itthon? Odalejtett Ka- jeváchoz és csókot lehelt a homlokára és Benő érezte, hogy a leheletben több volt a konyak, mint a szeretet — Te ittál! —• jajdűlt fel álmában Benő. — Kis csacsi..', csak négy kis konyakot . ■. Beválasztottak a szak- szervezeti bizottságba,.. MagúnTar! Lajos gépész 1953 óta dolgozik a szövetkezetben. Kusper József, Besenyei István, Ózsvári István és többi traktorostársai már a tavaszi munkákra készülnek. Javítgatják, csinosítják a gépeket, hogy amint indulni lehet, azonnal kezdhessék a munkát. Tennivaló bőven akad, hiszen ha elhúzódik a tél, egyszerre szakad a nyakakba minden tavaszi munka. A tanácselnök meg egy szövetkezeti tag fia egyetemre jár, talán, húszán középiskoláiba kerültek. — Mióta van villanyuk? — 1960-ban villamosítottak. A sártengerből másfél kilomé- ter hosszú járda vezet már ktBúcsúcsók és tábornoki parancs A dél-vietnami szennyes háború egyik intézőjének, az amerikai Harkins tábornoknak a neve csodálatosképp nem a hadi tettei miatt vált egyszerre ismertté a világban. Tábornokunk épp ismerőseit kísérte a saigoni repülőtérre: éles tekintetét nem kerülte el, hegy az elutazó amerikai „tanácsadók”, katonái, milyen szenveelélyes és hosszan tartó csókolózással vesznek búcsút barátnőiktől. A derék erkölcsű tábornok fölöttébb megfootránkozott ezen, visszahajtatott irodájába és parancsot diktált, miszerint gz amerikai katonáknak nem szabad hosszan tartó és heves csókolózások közepette elbúcsúzni dél-vietnami babáiktól. Senki ne essen tévedésbe, a tábornok nem katonái erkölcsét megóvandó hozta a szennyes háborúk történetében is oly ritka parancsot. Kimondottan katonai szempontokat érvényesített: a katona, kaíona és civil dolgokra — mint a búcsúcsókok is — nem vesztegethet annyi energiát. Akkor mi marad a háborúkhoz!? A búcsúcsóknak. Harkins szerint* minőségileg enyhének, tartamát tekintve korlátoltnak kell lennie. Teljesen helyénvaló a parancs. Amilyenek a katonai tanácsadók, olyanok legyenek a csókok is. Hogy milyenek a tanácsadók? Minőségileg enyhék, képesség szerint korlátoltak. A katonai irányítók is úgyszintén. De elmondható ez az egész szennyes háborúra is. És Harkins tábornok már a teljes visszavonuló parancsot is diktálhatja. Azt hiszem, a Viet-Cong partizánjai megengedik majd, hogy az amerikai katonák, utoljára, szenvedélyes és hosszan tartó csókolózással búcsúzzanak barátnőiktől. Sőt. talán különrepülögépet biztosítanak a .barátnőkinek” is. (kyd) nZém&i álű nt — Mert azt hiszitek, nektek mindent szabad — — mondta 1905- be* Kajevác Benőné a férjének, miután Benő kissé hajnalban és nagyon részegen jött haza egy tarokk- partiból. Sót rögtön hozzátette Benőné: — Mit szólnál hozzá, ha én nő létemre ugyanazt tenném, amit te? Kajevác Benő még részegen is felhörrent és csak annyit mondott: — Azt adja az isten! — mert 1905-ben egy Kajevác még mondhatta azt, hogy isten, ha nem is volt vallásos. Aztán leroskadt nyoszo- lyájára és rémes álma volt, többször fel is nyögött a rémülettől, de Benőné hiába rázta, nem tudta felkelteni, Az ital és az álom erősebb volt. Kajevác azt álmodta, hogy otthon ül és éppen bilizteti a kis Benőt, mert a felesége valahol van. Igen. Dolgozik egy hivatalban, férfiak között és túlórázik. Hol, mit. nép éltük —csicseregte Amália, aztán a homlokára csapott... — Jó, hogy eszembe jutott ... Holnap vidéken vagyok.., Menjél te a gyerekért a bölcsödébe... ... és Kajevác egyszerűen nem értette, mi az, hogy vidékre megy Amália, meg mi az, hogy bölcsőde, csak any- nyit értett meg belőle, hogy biliztet- hét holnap is, ki- moshat Amália helyett holnap is és elkészítheti a vacsorát Amália helyett holnap is-, — Nem... nem... az atyaúristennek sem... — ugrott fel ordítva és esett le az ágy mellé Kajevác Benő 1905 egyik éjszakáján. — Mi van, rosz- szat álmodtál? —- kérdezte riadtan az asszony és gyertyát gyújtott... — Hol a nadrágod? — kiabálta még mindig félálmában Benő. — De Benő...a mi korunkban... Te kis csacsi! — pironkodott Amália és gyorsan ck fújta a gyertyák fért Mindaz, amit az atomfizikáról írtak eddig, liliputi irodaiam, ahhoz a guilliverihez, amit a nőkről írtak ... Amióta a nőt feltalálták, van férje és irodalma. Az irodalma még olyan időből származik, amikor nem férje van, hanem szerelmese, amikor már férje van, akkor egyesek szerint már nem illik, hogy irodalma legyen. Az élet azonban fittyet hány a sznob irodalmároknak! A nő Júlia és Éva. Keserűség és boldogság. Színésznő és tsz-brigádvezető — az utóbbi már ritkábban, mert ahhoz mit ért egy nő... A nő miniszter és anya, sőt nxogyanya, drágább, minő a Dél keresztje nevezetű gyémánt és olcsóbb, mint egy háztartási robotgép. A nőt onnan lehet megismerni, hogy a férfiak majd megőrülnek érte, aztán tőle és onnan, hogy egy enjogú. Igaz, a nőknek is csak akkor jut eszükbe az egyenjogúság, amikor már túl vannak Júlia korán. Viszonylag elég korán! (—ó) Ilyenkor, tavasszal, megfizet-] betétién a járda az utak mentén. Igaz, még itt-ott gyorsan; vége szakad, de tizenöt évi alatt mindenre nem futhatta. forgalma jóval meghaladta az] egymilliót. (Az italbolté az' 1 260 OOO-et is.) ! A szövetkezetben, az utcán < a jövőről beszélgetünk. — Sók minden hiányzik még' innen, — mondja a könyvelő-; lány. ] Orvos freBene. Erdőtelekről jár hetenként egyszer a dók-1 tor, de a tsz kocsija naponta' viszi rendelésre a gyengéik©-' dókét. Kinőtték már a kultúr-, házat is. A sár ellen tovább ] kell folytatni a harcot, köves • utakra, járdákra van szükség— Kívánságok, óhajok. Egy ti- ; zenöt éves, még „kiskorú” falu nagy tervei fogalmazódnak meg a fejeikben. — És mi lesz a tervekből? — Ha 15 év alatt felépítettünk 250 házat, úgyszólván egy, egész falut, teremtettünk egy, jómódú szövetkezetei, a többinek is sikerülnie keß... Hitelé. Később az elnök egy kis noteszból olvassa a számokat. Kiderül, hogy Tenken minden nyolcadik háznál van televízió és a vegyesbolt tavalyi tűk szilárd, és terveik meg-c valósai lásában nemcsak a fia-' talok, de az öregek is bíznak. < Szöveg: Szalay István ] Botot Kies Btto ‘ Ez az új váróterem. Nyolc autóbusz érkezik és indul innen naponta Füzesabony, illetve Heves felé. Nem gond most már az utazás és az se akadály, ha esőben, hóban kell vára-1 kozni a kocsikra. A csinos váróterem, amelyet a falu építtetett, új színfolt a formálódó községben.
