Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

Önzés és kényelmesség Társuk magatartását bírálták nemrégiben egy munka- brigád tagjai. Egy olyan ember megváltozását tették szóvá, .aki néhány éve még serkentője volt a közös erőfeszítések­nek, jelentős része volt a brigád sikereiben. S ez az em­ber, amikor a dolgok nyugodt kerékvágásba zökkentek, amikor a jó összhang kialakult, s természetessé vált a fel­adatok egyenletes, megbízható teljesítése, nagyon megvál­tozott. Mindinkább eltávolodott a közösség gondjaitól csak tessék-lássék vett részt a közös fejtörésekben. Mintha megszállta volna a pénzszerzés ördöge, csak azzal törődött, mennyi van a borítékban. Amikor társai azt szóvá tették, felháborodott. Miért? Neki nincs joga ahhoz, hogy magára gondoljon? Mindig megtelte, amit kellett, most itt az ideje, hogy kényelem­ben, jólétben éljen családjával együtt. Ebben igaza is volt. Aki dolgozik, az megérdemli, hogy boldoguljon. Azért teremtünk javakat, azért gondos­kodunk a dolgozók pihentetéséről, szórakozásáról, hogy la­ki érdeme szerint részesüljön benne. Azért van az üzle­tekben mosógép, frizsider és televíziós készülék, hogy min­denki hozzájuthasson, aki az árát szorgalmas munkával megkereste. Egyáltalán nem önzés, nem kispolgári tulaj­donság, ha valaki például olyan mindennapi célt tűz ma­ga elé, hogy villamosítja a háztartását, vagy modem búto­rokat vásárol a kopott és megunt régi helyett. Csakhogy, a fent említett, megbírált ember nem csu­pán ennyit tett. Hátat fordított, a közösségnek azért, hogy ezt az otthoni kényelmet biztosítsa. A közösen vállalt gondok, a mindennapi tanakodások, tervezgetések nem ér­dekelték többé. Ő, aki régebben önzetlenül „rávert" a munkára, ha a helyzet úgy követelte, most minden moz­dulatát forintban számolja. S amíg régebben éjszakákat töl­tött el egy-egy hibás gép kijavításával, most csak szerzésre, vásárlásokra gondol, s ha valami áldozatot kell vállalnia, ingerülten kérdezi: miért éppen ő? Az említett példánál kirívóbb esetet is lehetne emlí­teni az önzésre, és az elkényelmesedésre. Sok olyan ember él közöttünk, aki csak gondjaink peremén cselleng. Ném vállal részt azokból, de a lehetőségeket éberen figyeli. Egyetlen alkalmat sem szalasztana el, hogy mindent meg­szerezzen, amire szemet vetett, amit megkíván. Nem törő­dik közügyekkel, sem a társai gondjával, csak az önös érdek, önmaga kényelmének, biztosítása vezérli. Márpedig jó lehetőségeinket az összefogásnak, az egy­mást biztató tekinteteknek, a más gondjai iránti fogé­konyságnak is köszönhetjük. Annak, hogy együtt akarjuk a jobbat, önmagunknak és társainknak is. S nem szabad, hogy ezt a közös jobbat akarást felváltsa a rideg, lélek­telen önzés. S nem szabad, hogy a munka jó ütemét megtörje a kényelmesség, az öncéllá vált szerzés, berendezkedés vá­gya. Küzdeni kell az ellen, hogy a jó lehetőségek langyos, kényelmes utakra csábítsanak némelyeket, ahol a jól be­rendezett lakás csak arra való, hogy az ember különállá­sát biztosítsa, ahol az ember pizsamára vetkőzve, a tele­víziós készülék előtt, cigarettafüstben. vagy a kávéfözögép áuruzsőlása közben elandaloghat: „Ez az én világom, a többihez semmi közöm." Miránk még tettek várnak, hiszen csak dolgaink elején tartunk. A tunya megelégedettség, az önzés és a kényel­meskedés fékezné továbbjutásunkat. Lemondani közös álmainkról, a harcról, a küzdelemről csak azért, hogy ma­gunkat gyarapítsuk, hogy kényelmesen hevergessünk? A pihenés, a szórakozás, a mind kényelmesebbé váló élét. a test és a lélek jó kondícióban tartását szolgálja, arra való, hogy felkészüljünk másnapi tetteinkre. Az önző és elkényelmesedett ember megtagadja eze­ket a tetteket, a közös gondokat, a közösen váSUalt mű felépítését. K. Gy. megfelelően foglalkoznak a gépjavításokkal. Tizennégy termelőszövetkezetben van karbantartó műhely, ahol száz­ötven erő- és a hozzájuk tar­tozó munkagépeket ki tudják javítani. Itt is, de főleg a gép­állomásokon akadályozza még a mai napig is a felkészülést az alkatrész-hiány és a csere- motorok késedelmes leszállítá­sa. Legsúlyosabb a helyzet az UE 28-as és a D—4K típusú erőgépeknél, az UTOS-ok sza­lagszerű javítása egy hónapja leállt. A leszállított alkatrészek minősége te kifogásolható, így hiába az igyekezet, ha idő­közben nem oldódnak meg a problémák, több gépet nélkü­lözni kell a tavaszi munkák idején. A jövő hét elején kezdődő tavaszi gépszemlén vizsgáznák a termelőszövetkezetek és a gépállomás a felkészülésből. A szemléző bizottság szigorúan ellenőrzi a javítási tervben foglaltakat, de a szándéka mégis a közvetlen segítség- nyújtás, amellyel még időben korrigálni lehet a hibákat, de súlyosabb esetekben nem ma­rad el a mulasztók felelősség­re vonása sem. P. E. 1965. március 5„ péntek jó, de az előbbinél az első, az utóbbinál a hátsó kerekek annyira elkoptak már, hogy minden percben kidurranhat­nak. A gumiköpenyeket nem tudják lecserélni, mert nem tudnak újhoz hozzájutni, de nem kapnak villamossági be­rendezéseket sem. Villamossá­gi berendezés hiányában nem tudják levizsgáztatni a pótko­csijukat, a két erőgép a szabá­lyok értelmében nem vehetne részt ugyancsak ezért a közle­kedésben. Közös érdekből mégis volt már összeütközésük a közlekedés őreivel. A harma­dik erőgépet a gépállomás ja­vítja december óta, generál- javítást kértek, előtte- már háromszor volt javításon. A termelőszövetkezetben azon túl, hogy a gépszemlére nem tudnak kifogástalanul fel­készülni, a nagyobb gondot a kétszáz hold szántatlan föld­terület okozza, amelyet csak lánctalpassal lehet felszántani. A vetésihez is szükség van a gépállomás segítségére, amire ígéretet is kaptak, de az még nem biztosíték a tavaszi mun­kált sikeres elvégzéséhez. Segíteni akarnak a gépszemlén A járás nagyobb termelő­szövetkezeteiben súlyának a termelőszövetkezet elnöke, a vezetőséggel egyetemben cél­prémiumot tűzött ki, amit az a traktoros kap meg, amelyik­nek a gépe a legjobban vizs­gázik a szemléző bizottság előtt. A munkagépekkel nincs baj a szövetkezetben, a vetőgépük rendben van, szükség esetén a gépállomástól átvett gépeket is tudják majd használni, üzemképes a trágyamarkoló, két műtrágyaszóró, tárcsa, ne­héz boronák, a rendsodró. Ne­héz körülmények között ötven holdat már trágyáztak, de a talaj- és vetési munkákhoz nem foghattak hozzá, pedig a télről 100 hold terület maradt szárítatlanul. Szabálytalanul közlekednek A mikófalvi Kossuth Ter­melőszövetkezetben egy héttel a gépszemle előtt kényszerű pihenőre tértek a gépek, csak szabálytalan műszaki berende­zéssel vehetnének részt a köz­úti forgalomban. Lőrentei Ödön mezőgazdász arról panaszkodik, hogy hiába van a szövetkezetnek három saját erőgépe, ha váratlanul műtrágyát kapnának, nem tud­nák hazaszállítani a vasúttól. A Zetor és az egyik UE 28-as traktor-motorikus szempontból Az előző évekhez hasonló­an az Egri Járási Tanács VB mezőgazdasági osztálya meg­rendezi idén is a termelőszö­vetkezetek tavaszi gépszemlé- jét. A járásban dolgozó erő- és munkagépek állapotáról a jövő héten győződik meg a — járási tanács gépesítési elő­adóját, a megyei rendőr-főka­pitányság közlekedésrendészeti osztálya kiküldöttjét, a terme­lőszövetkezet elnökét, a szö­vetkezet gépcsoport vezetőjét és a tűzrendészed alosztály képviselőjét összefogó —szem­léző bizottság. Jutalom a legjobbnak A bekölcei Üj Barázda Ter­melőszövetkezetben március 13-án tartják meg a gépszem­lét, de a lelkiismeretes mun­kát dicséri, hogy a vége felé járnak a javításoknak. Három erőgépe van a közös gazda­ságnak, a Super-Zetor hibát­lan, munkára kész az egyik UE 28-as traktor, a másikon még dolgozik Szűcs János sze­relő. Üj hüvelyeket kap a mo­tor. Hosszú utánjárás után ju­tottak hozzá, de a gép még a héten útra kelhet. A szerelő alaposságára jellemző, hogy a szemlére még le is fúvatja festékkel a masinát A gépek felkészítésében természetesen részt vesznek a traktorok fe- wteiős vezetői is, Bartók Miklós, Sürget az idő! Gépszemlék előtt az egri járás termelőszövetkezeteiben mély rétegű, jó vizgaz- dálkodású, védett fekvésű te rületei, oly mértékben kevés bé ajánlhatók e művelésmód dal való telepítésre a vékony talajrétegű hegyi kopaszosaink erősen lejtő hegyoldalaink, va lamint homoki lapos terüle­teink. A szőlő magas művelése — megfelelő talajon- és fajtákká — hosszú életű tőkéket neve éppen a már említett természe­tes kúszó növényféleségek adottságai következtében. Ezl tapasztalhattuk a kedvező hely re ültetett lugas szőlők eseté ben, de megbízható jó.; példa találunk Heves megyében Makiár község nyugat fék lejtő domboldalain is, aha! nyílt telepítésben több szás négyszögöles parcellákban több évtizedes öreg szőlők találha­tók magas művelésben minder különösebb nevelési mádszei nélkül. Ezek a szőlők egysíkú kezdetleges támaszrendszei mellett is életerősen, jól te­nyésznek és gazdáiknak keve­sebb munka mellett bőséges termést biztosítanak. HEVES MEGYÉBEN tehál nemcsak a kísérleti tapaszta­latul felemlített kísérleti intéz meny, illetve célgazdaság bizo­nyította be az Ausztriából át­vett művelési módszer alkal­mazáséval a magas művelés reális lehetőségeit, hanem már évtizedeikkel korábban be­igazolták ezen művelési mód­szer életrevalóságát, és meg­bízhatóságát sokkal egyszerűbb kivitelezsésben a xnaklári kis szőlőtermelő parasztgazdák. Megyénkben tehát megvannak a látható és tapasztalható bizo­nyítékai a szőlő magas műve­lése életképességének és biz­tonságosságának, csak azokat alkalmazni kell az átadott szakmai tapasztalatok meg- szívlelése alapján, Dr. rsó Andor ★ Lapunk 1965. január 17-i szá­mában felhívtuk a mezőgazda­sággal foglalkozó olvasóink fi­gyelmét a „Termelőszövetkeze­tek fóruma” rovatunkra. Azóta többen — szövetkezeti elnökök, Mezőgazdasági szakemberek, tu­dományos kutatók — írták meg véleményüket egy-egy kérdés­ben, közkinccsé téve saját gya­korlati tapasztalataikat. Soro­zatunk befejező cikkének köz­lésével egy időben mondunk köszönetét mindazoknak, akik tollal is segítették szocialista mezőgazdaságunk ügyét. Re­méljük, a sorozat hasznos volt és a közölt cikkek elősegítik majd a szocialista mezőgazda- sági üzemek további fejlődését és a néhány nap múlva megin­duló tavaszi munkákat. nagy terméseket szüreteltek. Több évi megfigyelés után azt észleltük kísérleti telepün­kön, hogy a L. Moser-féle ma­gasművelésű tőkék, amelyek­nek vesszőállománya átlagban 100—200 cm közt helyezked­nek el — a fagyos telek után kevesebb fagykárt szenvednek, mint a közvetlen mellette levő alacsony művelésű tőkék. Ez a körülmény a télen erősebben lehűlő talaj szinttől való távol­ság következtében áll elő. Ez a hőfokkülönbség — megfigye­léseink szerint — a téli f agyok mértékétől függően — 1,5-től — 4 C fok különbséget is ki­tett a magas művelésmód ja­vára. Ez a hőfokkülönbség ugyancsak előáll a májusi fa­gyoknál is (0,5-től —1,8 C fokig), de ugyancsak előnyö­sen, mivel az ilyenkor zsenge, zöld lombozatnál — 0,5 C fok különbség mér fagykár oko­zója lehet. KÍSÉRLETI telepünkön ki­lenc éve folyó tapasztalatok azt igazolják, hogy a L. Moser- féle magas művelés megfelelő védettségben, (mint pl. Eger dombvidéke, Mátra alja) biz­tonságban, kockázatmentesen alkalmazható. De ezt igazol­ják az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság egerszó- láti üzemegységének 12 holdas L. Moser fiatal szőlőtelepítése is. hol a magas művelésű sző­lőtőkék az elmúlt pár esztendő alatt — az elmúlt kritikus te­lek ellenére — hatalmas fejlő­dést értek el. Mindezen tapasztalatok elle­nére nem volna helyes, ha a L. Moser-féle magas művelés­nek Heves megyében való ál­talános elterjesztését javasol­nánk. E magas művelésű tő­kék ugyanis a nagy terrríöfelü- letüknek és hatalmas lomboza­tuknak megfelelően nagy gyö­kérzetet fejlesztenek, amely viszont jó vízgazdáifcodású és mély talajréteget kíván meg, ezenkívül a gépi művelésre ab kalmas enyhe, vagy egészen mérsékelt lejtésű területet. A magas művelést — a fedés nél­kül áttelelő tőkék miatt — csak olyan szőlőfajtákkal kell és ajánlatos alkalmazni, amelyek vesszői korán és jól beérnek, vagy tömör szövetállományúak és a tapasztalatok szerint rü­gyeik a téli fagyoktól kevésbé szoktak komolyabb kárt szen­vedni. Ilyeneknek mutatkoz­nak borvidékünkön a Leányka, M. Ottonel, Olasz riziing, Kék­frankos, Oportó, Medoc noír, Gabemet és a csemegeszőlők közül általában a Chasselas-k, Csabagyöngye és még egy-két korábban érő fajta. Amennyi­ben alkalmasak tehát ezen mű­velésmód bevezetésére Eger és környéke, valamint Mátraalja Az elmúlt évtized során ha­zánkban is ismertté vált L. Mo­ser-féle művelésmódot elég sok kételkedés és fenntartás fogad­ta és talán nem is indokolatla­nul, mivel tudjuk, hogy hazánk kontinentális éghajlata alatt a kemény telek sokkal tartósab- bak és zordabbak, mint a szom­szédos — jobban atlanti éghaj­lati befolyás alatt álló — Auszt­riában. Azt is tudjuk, hogy megyénk Eger környéki és Mátra alji sző­lővidékein —, de az ország más szőlővidékein is — évtizedek óta az alacsony bakművelésű és egyéb formáéi ójú tőkék ter­mőrészei túlnyomórészben fe­detlenül maradtak és igen sok kemény telet kiállottak anélkül, hogy a várható termések emiatt komoly kiesést szenvedtek vol­na. Hazai borvidékeinken és ezen belül Heves megyében is főként a tavaszi fagy okozott — emlékezet szerint — nagy ter­méskiesést, amit az emlékeze­tes 1952-es és 1962. évi májusi fagykártételek is igazolnak. A téli fagy tehát hegyi borvidé­keinken nem olyan nagy kár­tevő, mint azt feltételezik. A rendkívül hosszan tartó és igen kemény, zord telek —, mint az 1962—63. és az 1963—64. évi is volt — igazi próbaévei voltak a fedetlen, magas törzsű szőlők fagyátvészeléseinék. A meteoro­lógiai feljegyzések szerint az ilyen két kritikus hőmérsékle­tű tél egymásutánja évszázadon belül is ritkaságszámba megy. De szóljanak hőmérsékleti fel­jegyzéseink és ezen belül is azok legkritikusabb adatai! 1962— 63. év téli időszakában a szőlőre már nagyon kritikus —20 C fokot meghaladó hőmér­séklet légköri szinten 2 nap volt, —20 C fokot meghaladó hőmérséklet talajszinten 18 nap volt; 1963— 64-ben: —20 C fokot meghaladó hő­mérséklet légköri szinten 5 nap volt, —20 C fokot meghaladó hőmérséklet talajszinten 11 nap volt HEGYI SZŐLŐINK rügyál­lománya kisebb-nagyobb fagy­károkkal megúszták ezeket a rendkívül kemény teleket, de termőtőkék kifagyásáról nincs tudomásom. Az elfagyott rügyek nyomán, részben a mel- lékrügyék, réseiben a fás ter­mőrészek; alvó és rejtett rügyei az 1964. év tavaszán óriási mértékben- törtek ki, bújtak ; ölő és nagymérvben hoztak termő hajtásokat, olyan szőlő­fajtáknál is, melyek egyébként máskor csak termőcsapokon vi­lágos rügyekből szoktak ter­miéit hozni. (Leányka, Olasz riziing, Kékfrankes, Oportó). A helyzet tehát az volt, hogy 1964. évi nagy téli fagy után az észlelt érdemleges rügykárokat követően ország- és megye- szerte nagy, helyenként igen ; 5 javulás c statisztikájában mkavédelmi törvény nőiesei A baleseti statisztikának ez 5 íz örvendetes javulása a SZOT : ,za kém béréi szerint elsősorban 1 i tavaly életbeléptecett új mun- cavédelmi törvéiD’re vezethető ússza. Mégpedig nem is csu- )án a jogszabály rendelkezései- 'e, hanem azokra a megbeszé- ) ésekre is, amelyeket hatályba 1 épése előtt folytattak a szak- ! tervezeti szervek a dolgozók- ! cal. A SZOT szakemberei szerint < nőst a feladat továbbra is éb- ‘ en tartani ezt a szellemet, ) imety a javulást előidézte, s 1 igvanakkor fokozni a küzdel- i net a legtöbb balesetet okozó ) libák ellen. A legnagyobb erő- 1 feszítésre ebben a tekintetben 1 elenleg a szállítási, az anyag- 1 nozgatási munkáknál van : izükség, de sok a tennivaló a i Sépi berendezések, illetve i ■gyes munkafolyamatok vészé- i '■ességének csökkentése terén ’ 6 u A SZŐLŐ MAGAS művelé­sét az úgynevezett szőlőlugas formájában hazánkban általá­ban csak a házi kertekben al­kalmazták és alkalmazzák még ma is. Ezeket a lugasokat is in­kább a déli irányba néző ház­falak közelében futtatják fel, ahol azok több méter magasan az épület frontját behálózzák. Nyílt terepen, szőlőtáblákban azonban nem, vagy egészen ritkán lehet magas művelésű szőlőt találni mind Heves me­gyei, mind országos viszony­latban. A szőlők magas műve­lése inkább a melegebb égövek alatt honos, ahol a fagyos telek csak ritkán fordulnak elő. Azon égövek alatt, ahol a rendszere­sen kemény fagyokkal számolni kell, a szőlő magas mű­velését — korábbi feltevéseink szerint — kockázat nélkül foly­tatni nem lehetett. Azért nevel­ték a mi éghajlatunk alatt a szőlő termő részeit olyan föld­közelségbe, ahol azt télire könnyen be lehetett fedni. Hqsíszú idő kell ahhoz, hogy a hagyomány bástyái megdől­jenek a haladó idő kényszerha­tásai alapján. így van ez min­den vonatkozásban és így van ez a szőlőkultúra fejlődésében is. A rohamos iparosodás és a bányavidékek egyre több em­beri munkaerőt vonnak el a mezőgazdaságtól. A monokultúrás szőlőterme­lés a legmunkaigényesebb me­zőgazda. ígi ágazatunk közé tar­tozik, amiely munkaigény vi­szonylag igen nagymérvű kézi munkát köt le. Hazai szőlőter­mesztésünk eddigi, ismert mű- velésmódból származó adottsá­gai (szűk sortávolság, támasz- rendszer) ez ideig nem tették lehetővé e műveléságban a gé­pesítés általános bevezetését, mint azt a szántóföldi művelé­seinkben már jórészben elér­tünk, vagy megközelítettünk. A gépi munka mielőbbi bevezeté­se a szőlőtermesztésben is egy­se sürgetőbb feladattá vált, mivel a gépi munka a kézi munkával szemben jobb és gyorsabb és mindenekfelett ol­csóbb. Ezek a körülményeit a monokultúrás szőlőtermesztést is a gépesítés kényszerhelyzete elé állították, amely gépesítést azonban még a régi, hagyomá­nyos, szűk tőkesarok közt al­kalmazni nem lehet LENZ-MOSER osztrák sző­lészt is főként a fent említett körülmények vették rá arra, hogy felhagyva a sok kézi mun­kát igénylő szőlőműveléssel, a gépi művelésre alkalmas mű­velésmódot alakítson ki, amely- lyél a terméshozam fenntartá­sa mellett a szőlő üzemi költ­ségeit tetemesen leszorítsa. Ez a megoldás — mint tudjuk — eléggé bevált és sikerült a szé­les sorközű (3—4 méter sortáv­val) magas művelés bevezeté­sével. • • Orvendete: az üzemi balesetei Jelentkeznek az új mi első gyüi Az elmúlt évben 305 halálos balesei történt az iparban, ide i számítva az építőipart is. Ez i azt jelenti, hogy a százezer dől- ; gjozsóra jutó halálos balesetek 1 száma 1964-ben olyan kicsi 1 volt — mindössze 21 —, amilyen ; még soha, amióta egyáltalán i statisztika készül az üzemi bal- 3 esetekről. Az előző évben, 1963- 1 ban, még 354 dolgozó halt meg í üzemi baleset következtében, 1 minden százezer közül huszon­öt- > A nem halállal végződött i ipari balesetek száma 1964-ben i 94 924 volt, kereken 2300-zal i több az előző évinél. Ez az adat t csak látszólag mutat a helyzet 1 rosszabbodására, mert a dolgo- i zok száma sokkal nagyobb mer- i tékben nőtt, mint a baleseteké. í Ha ilyen összehasonlításban < vizsgáltok a helvzet alakulását, j kiderül, hogy 1000 munkásra < számítva a bales'1 -k száma 03- J ftől 64-re csőkként- á Termelőszövetkezetek fóruma: A magas művelésű szülök termesztési tapasztalatai

Next

/
Thumbnails
Contents