Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-25 / 71. szám
Két szoba összkomfort Két szoba összkomfort. Családok dédelgetett álma itt a telepen is. Amikor egy-egy új ház épül, sokan eljárnak nézegetni a magasodó falakat, s tervezgetnek, hogyan rendeznék be, ha rájuk mosolyogna a szerencse. Úgy érzik, egy ilyen lakásba a boldogság is beköltözik. Ű is úgy érezte, amikor évekkel ezelőtt idehozta asszonyát. Itt élték át a mézesheteket, idehozta haza a fiát. És e falak lettek a tanúi annak is, mennyire félresikerült minden jó szándék. ★ A nagyszobában modern bútor. Zöddes huzata szürke a pártól. És poros a tv tetején karcsúsodó váza is. A padlón puha, vidám mintás szőnyeg. Beborítja az egész szobát. Akkor vették, amikor a fiú született. A falakon képek, s a sarokban a modem rekamié kiáltó ellentéte a kopott irodai szekrény. — A vállalattól kaptam — mondja elértve pillantásomat. A szomszéd szoba négy fala sivár ürességet zár magában. Innen vitte él a bútort, — mondja s már vezet is tovább. A fürdőszobában friss méstz- ezag. Én meszeltem — hangjában kesiemyés dicsekvés. — Ezt is megtanultam, A konyhaasztalon kenyér szikkad, a tűzhelyből árad a hideg. Hetek óta nem gyújtott be senki. Az ember ebből a lakásból a friss tavaszi levegőre vágyik. Nehezen oldódik a férj nyelve, ahogy együtt bandukolunk kerülgetve a tegnapi eső pocsolyáit. Hangjában mit sem értő kétségbeesés: i... mondtam, maradjon. Felejtsük el, ami történt, a gyerek kedvéért. De nem lehetett vele beszélni. Mielőtt elment, itt járt az apja. Én fogtam le « kezét, ne bántsa. Egyezer utána mentem, kértem, jöjjön vissza, — a fiához. Hajthatatlan volt. Aztán megírtam, hogy a kicsi minden este sírva keresi. Nem válaszolt... — Most már nem hívom. A gyereket felvitem a mamához. Nappal óvodában van, esténként meg felmegyek hozzá. Nagyon hozzám szokott, amióta az anyja elment. Dehát mit kezdjék vele egyedül? Az öregek lenn laknak a völgyben. Barátságos, takaros kis ház, abiakszamei hunyorogva néznek a korai alkonyatba. Szinte jólesik a meleg kis szoba a másik lakás sivársága után. Apu! Szöszke kisfiú röppen elénk. A férfi szomorkás mosollyal simít végig a haján, s súgva mondja: most már nem keresd ... — Megbocsátanék néki, még mindig, ha jönne... Anyja haragos szóra nyitja ajkát, de leinti. A mama nem akarja megérteni. Mit kezdjek egyedül. És szeretem. Értük dolgoztam... De mennyit dolgoztam, — bizonykodik az öregasszony. — Az én fiamnak nem volt se éjjele, se nappala. Ö meg mint egy nagysága. Csak otthon ült... A fiam vette a bútort, mert egy szál ingbe jött az a nő... A fiam megbecsülte. A gyárból is kivette, csak otthon legyen. Ügy tartotta, mint a pohárban a virágot... A férfi csendesen ingatja a fejét. Visszavenném... megbocsátanék neki... Újra kezdenénk ... Vállalnák minden munkát, úgy járhatna.,. ★ Szűk kis sikátor a Kistelek utca. Nevét mintha a kis házak mögött lapuló parányi kertéktől kapta volna. 14-es szám. Töppedt tetejű, tenyérnyi ab- lakú kis ház. Földes szobájából ki szellőztethetett en a doh. A kopottas ágyon vékony kis asszony kuporodik. Horgol. Fázósan maga alá húzza a lábait, motyogva számol: egy... kettő... három lánc szem egy rá- hajtás... S a csillogó kis tű alatt kerekedik a csillag. A kopogtatásra meglepetten emeli a fejét. Ugyan ki jöhet? A férj, akinek már megmondta, ne jöjjön utána? Az apa, aki sírig tartó haragot fogadott? Az ismeretlen vendég láttán haragosan kapja fel a fejét Mi az, békítő küldöttség? A lelkére akarnak beszélni? Aztán megnyugszik, s mint a gátját vesztett víz, árad belőle a panasz, harag, gyűlölet. De hogyan is lehet ennyi gyűlölet a mindent megbocsátó szeretettel szemben? — Szeretett? — gúnyosan szisszen1 a szó. — Nem engem szeretett. Saját magát. A kényelmét. Ment őt csak az érdekelte, meleg-e a vacsora, bontva van-e az ágy, és van-e tiszta ing? Dolgozott? Igen, de hányszor kértem, még sírtam is, hogy nem kell nekem s nagy szőnyeg... a tv-vel is ráérünk ... nékem ő keil. Jöjjön haza, sétálgassunk este úgy, mint mások. De mi nem jártunk sehová. Csal: raktuk a fillért fillérre, forintot forintra, hogy minden, legyen. Hogy gyorsan legyen. De hát ha olyan gyorsan akarta, miért nem hagyott engem is dolgozni. Szívesen visszamentem volna a gyárba. Csak nevetett rajtam: főzőkanál való az asz- szanynak! Pedig én hegesztő vágyói:! Mindenáron dolgozni akartam, de jött a gyerék, azt mondta, azért kell, hogy ne unatkozzam. • — A gyerék. Szeretem, enyém, de ő is csak azért kellett, hogy otthon tartson. Higy- gye el, magamnak is alig merem bevallani, valahányszor tisztába tettem, öltöztettem, fürdettem, mindig az járt az eszemben: bilincs vagy te rajtam .... hogy ne szabadulhassak, hogy az apád még nyugod- tabban mehessen ... — Nem tudók én már vele élni. És hullanak a könnyei, ki tudná megmondani miért, a gyerekért, az elrontott életért... — Megszerettem ezt a fiút. Tudom, fiatalabb nálam, de jó vele élni. ö nem akar itthon tartani. Beszélt már benn az üzemben is rólam. A jövő héten én is megyek dolgozni. Ha elváltunk, feleségül vesz... Nézem a dohos falú szobát, amit felcserélt a két szoba összkomfortért. Vajon meddig tart ez a szerelem? És mikor ébred fél a vágy az otthagyott gyermek után, áld olyan sokáig keresi még anyukát... Nem lehetett úgy élni, — folytatja csendesülő sírással. Álmában is esek a csavar jaival törődött, meg a pénzzel. Hát csakugyan nem lehet megérteni, hogy én is szeretem a szakmámat? Hogy kivártam volna, ha két évvel később veszünk szekrényt? Hogy ón is embernek akartam érezni magam?... ★ Két ember, kétféle váló utak. Nehéz volna eldönteni,\ki tette helyesen, hiszen mind a kettőnek van valami igaza... Csak a kisfiú sajnálatra- méltó. Aki őrlődik a saját igazukat bizonygató szülők miatt. Deák Rózsi Egyenesen és kacskaringósan Kívül c-gj .kicsit furcsa az épület: sárga, geometriai, icon, de nem modem. Keskeny, hosszú téglalap-négyszög, sík, lapos tetővel, egy terjedelmes szabad térségen. Belül gondosságot, igényi; mutat a kedves, barátságos szobák rendezettsége, berendezése: egy mezőgazdasági felsőfokú technikum igényességével, „rangjával”, de igen szerény lehetőségeinek kettős arculatával mutatkozik előttünk, ez a hatvani, zöldségtermesztő-kertészeti tagozat. Harmadik évébe lépett és még mindig sokan nem tudják a hatvaniak közül, hogy hol van a „felsőfokú”, s még mindig sokan nem ismerik az ismerős épület rendeltetését. Állattenyésztőből kertész Pedig kell a mezőgazdász, mert szakemberhiány van. Különösen zöldségtermelő szakembereket igényelnek a mind intenzivebbé váló szövetkezeteink. Ezért kap 750 forintos társadalmi ösztöndijat falujából, a Szabolcs megyei Ger- gelyingomya tsz-étől Tóth Károly első éves hallgató is. 1964- ben érettségizett , Vásárosna- ményban, állattenyésztési szak- középiskolában. Állattenyésztő szakmunkás és most kertész lesz — ha végez, az otthoni tsz-ben valószínűleg főkertész — a tsz-tag szülők csendesnek szerénynek látszó fia. Egyenes útvonalon jár, kacskaringók nélkül: egész életét betöltötte eddig is, de ezután is a mező- gazdaság. Lehet-e sportolóból mezőgazdász ? Géptan-gyakorlatuk van az első éveseknek: A legmodernebb kerti traktorok egyikével ismerkednek. A tráktorvezetést tanulják. A „nyeregből” most szállt le Szécsi Gizella. Azt mondanák rá külsejéből ítélve: mai. modem fiatal. Rövid, fiús haj, kis kapucnis kabát, sötétbarna harisnya- Mosolygós, vidám arcát a fekete keretes szemüveg sem teszi komolyabbá. — Nem akartam mezőgazdász lenni. TF-re szerettem volna menni, de térdsérülésem ezt megakadályozta. Kézilabdázóm, atletizálcík. Hatvani ’.■agyők, tavaly érettségiztem a Bajza József Gimnáziumban... Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy ide jöttem, mivel helyben lakom... 3,4 volt az átlagom félévkor, nagyon kis tanulással ... Mi az elképzelésem? Elmegyek egy jó tsz-be... Később lehet, hogy elvégzem a TF-et... Hogy érdekel-e amit tanulók?... Véletlenül csöppent ide, de lehet, hogy véletlenül jó zöldségtermesztő is lesz a f őrr.olnár leányából.-- „®n az iskola dísze-virága vagyok” — mondja egy kicsit kajánul mosolyogva Szabó Endre, egy vékony, szőke br- juszú, modern frizurás, felhajtott galléros fiú. — Most nem valami jól választott... Pont engem... Nem nagyon mutattam példát semmiben, inkább ellenkezőleg. Egy évre ki is maradtam, most újból első éves vagyok, de azt hiszem, már megváltoztam. Én vagyok a legidősebb: 22 éves korában az ember szeretne már végre valahol kikötni, valami lenni. Volt ő már „valami”. A szakmája esztergályos, ugyanúgy, mint apjának. Be ő pedagógus akart lenni. Tanított is. Főiskolára is jelentkezett magyar—történelem szakra; nem vették fel. Aztán jött ebbe a ,/elsőfokúba”. Ä mai nap ünnepi mérföldkő a magyar sajtó útján. Húsz éve, hogy március negyedik vasárnapján, 1945. március 25-én elhagyta a nyomdát a Magyar Kommunista Párt központi lapja, a Szabad Nép legálisan megjelenő első száma. A Szabad Nép története, a kommunista újságírás története nem ezt az egyetlen dátumot tartja számon. 1918. december 7-én jelent meg legelőször kommunista, marxista eszmeiségű sajtótermék, a Vörös Űjság. Ennek az újságnak egyenes folytatása a Szábad Nép, amelyet legelőször illegálisan, föld alá kényszerítve, ezer veszély közepette állítottak elő és juttattak el a kommunistákhoz 1942. február el— Nem gondoltam soha, hogy mezőgazdász leszek. De most már rájöttem, hogy nem rossz szakma ez. Kell a szakember. Nálunk otthon, Jobbágyiban van a tsz-nek egy szaporítóháza, de nem használják, mert nem ért hozzá senki. Majd ha hazamegyek ... Valóban megváltozott. Sok kacskaringó után, mintha egyenesbe jött volna. Egyenes úton a virágkertészetig Sági Anikó mintha egy szabályos, egyenes utat járna: tisztán látja maga előtt a jövőt. A múlt évben érettségizett mezőgazdasági technikumban. Virágkertész szeretne lenni otthon, Cegléden, ahol szülei tsz-tagok. Természetes és magától értetődő nála, hogy mezőgazdász lesz. S bár még nem minden hallgatónál tudatosult ez ilyen könnyen és magától értetődően. A majdnem 100 hallgató (két évfolyamon) közül vannak még jócskán, akik nem egyenes, hanem kacska- ringós utakon jutottak el ide. S talán még ezután kezdődik egyeseiméi a sok-sok „kanyar,5? ha végeznék. De a célhoz rö- vidébb út az egyenes. És nem lehetne minden utat lerövidísején. Két hónapra az első számot újabb is követte, 1942 májusában; s a második számat a nyomda szétzúzása, a kommunista újságírók, lapterjesztők letartóztatása. 1944 szeptembere és decembere között öt száma jelent meg a Szabad Népnek s 1945. március 25-én, a legálisan megjelenő első szám fejlécére már azt írhatták: III. évfolyam. A Szabad Nép hajdani szerkesztőinek nevét ma már a történelem őrzi. Rózsa Ferencé! és Schönherz Zoltánét, akiket meggyilkoltak; és Révai József neve is bekerült a történelembe, aki a legális Szabad Nép első szerkesztője volt, aki már az első kommunista lap, a Vörös Újság munkatársai között is szerepelt. teni? Berkovits György Mérföldkő BALCZER ELE 4. — Emi. drágám! Ne sírj! Gyere, Ölj ide szépen mellém! — Nem szeretsz . . . — Kis csacsi... Akikor miért vettelek feleségül? Az asszony felkapta szép, szőke fejét. KönnyáztattaN arccal, kutatóan nézett rá: —Igen! Miért vettél el?! Szász- ezor, ezerszer megkérdeztem már magamtól!... s ma sem tudók rá válaszolni. Én, a kis szürke munkáslány, hogyan lettem Baráth mérnök felesége. Már Ferit, a bátyámat is megkérdeztem ... — Na és ő mit mondott? .Az asszony könnyein át mosolygott. Hát jó! Megmondom. De d ne bind magad. Szó szerint art mondta: István nagyon rendes, becsületes ember. A tűzbe mennék érte Csak... — Csak? — Csak kár, hogy a másik oldalon áll... Nem tudom, ezt mire értette. Te tudod? — Nem! Elfordult Felütötte az asztalon álló kis ébenfa doboz fedelét, s kivett egy cigarettát. Lassú, körülményes mozdulatokkal rágyújtott Nem akarta, hogy felesége észrevegye, mennyire megdöbbentette az e néhány, ártatlanul elfecsegett szó. Gyöngéden magához ölelte az asszonyt A szőke haj tengerbe temette az arcát. Most már világosian lát- 2b, amit eddig csak sejtett A felegége bátyja kommunista ... — Mondd, drágám, ugye nagyon íszereted Ferit, a bátyádat? Emi mosolygott Arcán felszárad- fcak a könnyek nyomat Qlyan voll M E'R a mosolytól, mint amikor eső után kisüt a nap. — Hiszen úgyis tudod. Az apámat nem ismertem, anyám korán meghalt. Feri volt az apám, s az anyám egy személyben. Neki köszönhetem az életem. Ö nevelt fel és dolgozott értem. Felállt. Lefejtette magáréi az ölelő karokat Az ablakhoz lépett Oda- künn teljes pompájukban virultak a fák. Tombolt a tavasz. A természet ügyet sem vetett a háborúra. A fűnek nem lehet megtiltani, hogy föld alatti tanyájáról ne bújjék ki. mikor hívja, várja kedvese, a napsugár. A szemközti ház eresze alatt egy fecske röpködött Berepült a fészekbe, majd hirtelen kivágódott. Újra és újra körberepdeste a fészket. — Emi! Nézd, megjött a fecskénk! Az asszony octaállt szorosan melléje. — Hol van? — Ott ül a fészek szélén és csicsereg. Nem látod? — Art látom. De hói van a másik? A párja? — Nem tudom, szívem. Ez itt egyedül énekel. Az asszony arcán kis felhő suhant át. — A párját siratja... Istenem! Bizonyosan megölték az úton a párját Ez pedig csak repült, egyedül. Éjjel és nappal. Azzal a hazug reménnyel, hogy csak haza kell érnie a fészekhez. S minden rendben lesz. Ott várja a párja és az önfeledt nász... meleg, apró tojások... S látod, hiába repült szegényke oly sokat... — De mefris nwaarifc cg A üái* vagy az asszony"! — A félj! Gyerekes, dacos szenvedély aradit Emi szavaiból. — Miből gondolod, hogy a férj nem jött vissza? A nagy, szürke szemekre árnyát borult: — Csak egy asszony lehet ilyen kétségbeesettén árva. Hallod? Azt mondja: ^senkim sincs... senkim sínes...” Valami különös meghatódottságot érzett. Milyen romlattan, érzékenyszívű ember az ő kis gyerekasszonyűi. — Drágám! Te érted a fecskék nyelvét? — A nyelvüket nem, csak a bánatukat... Ah! Milyen sok butaságot fecsegek itt össze, pedig már milyen öles lehelsz... Hozom a vacsorát Addig ne halj éhen, jó? Az asszony nevetve kiszaladt. Mosolyogva nézett utána, majd leeresztette a redőnyöket Villanyt gyújtott. Szelíd sárga fény ömlött a világos bútorokra. A nagy porcelán vázában egy csokor virág pompázott. A kereveten buján, Icínálkozón hevertek a színes párnák. Meghitt otthonillatú volt minden. Olyan varázsa volt a pillanatnak, amikor az ember n®m hisz a rossz erejében. Amikor képes elhinni, hogy minden. így maradhat S a békessége® osend.be váratlanul belehasított az élőszobaicsengő. Az öreg Szalóki állt az ajtóban, A postás. Zavart mentegetőzés volt a hangjában, amint köszönt: — Jó estét kívánok, mérnök úr...í Átvette az ajánlott, hivatalos pa- pirlapoi, s gépiesen aláírta az átvételi elismervényt S visszaült a megterített asztalhoz. Emi a levesestáRal a kezében kilépett a konyhából. Minden figyelme a vacsora köré összpontosult. Először a férje tányérjába szedett a párolgó, finom gulyáslevesből, azután a magáéba. Kicsit büszke és boldog volt Sikerült neki igazi, friss falusi tejfölt és túrót kapnia. Tudta, hogy a férje imádja a túrós palacsintát... Micsoda meglepetés lesz... — Ki csengetett az előbb? — A postás! — Mit hozott? Istenem, milyen kíváncsiak a nők. Soha nem tudják önmagukat megtagadni ... Pedig... milyen keserves árat fizetnek sokszor a kíváncsiságukért. — Szerelmes levelet kaptam... — Szegyeid magad! Mutasd meg, látni akarom ... Ó te szegény kis árva madár. Zsebébe nyúlt, s az asztalra dobta a hivatalos kartonlapot. Az asszony arcaiból kifutott a vér, amint olvasni kezdte. Behívóparancs! Baráth István tart. röp. fhdgy. részére. Erőtlen ujjai közül kicsúszott a kanál. S egy csöpp leves kilöttyent az abroszra. A hófehér damaszton kis, piros folt maradt. Olyan volt, mint egy vércsepp. Ledobta magát a keskeny, kényelmetlen tábori ágyra. Még zúgott a feje von Rüdiger ingerült, pattogó hangjától. A Luftwaffe D. osztályánál: parancsnoka alaposan lehordita. Vigyáznia kell. A németek alapos emberek és hideg, könyörtelen katonák. Senkiben sem, még önmagukban sem bíznak. A láthatatlan pókháló: az SS kémhálózata befonja az egész hadsereget. A maga», szákár őrnagy éles pillantása úgy villogott rá a monokli mögül, mint egy szúrásra emelt késpenge: „ — Miket fecseg ön, főhadnagy úr?! Hogy a németek a magyar repülőket öreg. kiselejtezett gépekre ültetik?! Skandalum! Ért ön egyáltalán a repülőgépekhez?! íFolyUUiuk.)
