Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-24 / 70. szám
Baj keverők A bajt, kellemetlenséget szerző, veszekedést, gyűlölködést, viszályt szító emberekhez nem fukar a ml nyelvünk. Pletykás, fecsegő, locska ármánykodó, bajkeverő 4, <Uügv csak a hirtelen eszünkké. j 'tott szókat soroljuk; s immár vitathatatlan polgárjogot nyert a latin eredetű szó is, az intrikus. E jelzők oktalan viselői igen sok embert keserítenek, szomorítanak, barátságot és szerelmeket rontanak, becsületet sár óznak s ott ártanak, ahol csak tudnak. Valahogy nem figyelünk eléggé ezekre az okvetetlenkedökre. Az egyik üzem szilveszteri bálján majdnem örökre megfeneklett két fiatal frissen, szépen indult házassága egy ostoba, cinikusan kibökött mondat miatt. Szólt a zene, kedélyesen táncoltak a párok. A férj, akinek nem volt kedve az üzemi bálhoz és csak felesége kérlelé- sére jött el, már nem bánta, hogy engedett a szónak, mert jól érezte magát. Épp indult, hogy lekérej a mással táncoló asszonyát, amikor egy vele hasonló kon! fiatalember hátulról a vállára tette a kezét. — Figyellek, öregem és méltányolom a szenvedélyed, de kár minden fűzés, mert az a nő már egy hete nekem ígérte magát! A férj döbbenten bámult s a fiatalember még vigasztalónak odavetette: — Na, mi az, letörtél? Csak ma estéről van szó. Utána tied a baba! A férj látta, hogy.a fiatalember a feleségét táncra kéri, valamit súg s az asszony kacag, kacag — aztán elrohant. Az asszony látásból, az üzemből ismerte a fiatalembert és tánc közben az ósdi és lapos bókokat kacagta. Semmi egyéb nem volt a dologban. De hónapok teltek el, amíg mindez kiderült. A fiatalembert, amikor megkérdezték, azt mondta: — Nem emlékszem... Biztosan több volt bennem egy légkörrel. M ás nem történt vele. Miért is vonták volna felelősségre azért, hogy ostobaságával kis híján tönkretette két ember életét, hogy hónapold g, amíg az igazság ki nem derült, két embernek okozott szomorú- Ságiot! Ambrus Zoltán írta: „A féltékennyé tevés intrikája nagyon elcsépelt, de azért még mindig hatásos’1. Az én történetemben, hiába szervezték meg a féltékennyé tevést, a hatás — ez lehet kivétel — elmaradt. íme a történet: Egy gépkocsivezető munkahelyén sorozatos visszaéléseket tapasztalt, s kötelessége szerint, illetékes helyein ezt szóvá tette. A visszaéléseket felfedték az illetékesek, de a gépkocsivezetőnek munkahelyéről mennie kellett, mondva csinált ürügygyei felmondtak neki, mert megtudták, hogy ő jelentette a visszaéléseket. Bíróság helyezte vissza munkahelyére, aztán más állást keresett, hogy a további piszkálódásoktól (?!) mentse magát. Piszkálódás, persze, úgy is csak érte. Mikor már másként ártani neki nem tudtak, „új” módszerhez folyamodtak. Névtelen levelet küldtek a feleségének: a maga férje ezt meg ezt a nőt szerette, megcsalta, becsapta magát... A feleség azt gondolta: miért csak most írt levelet a névtelen „jótevő”, amikor férje már nem dolgozik azon a helyen, amikor a férje a mások disz- nóságait leleplezte. — Aljasok! — hangosan csak ennyit mondott s a levelet a tűzbe dobta. Férjének említést se tett az egészről. Tehát; a féltékennyé tevés elcsépelt intrikája nem mindig hatásos. Egy hivatalban történt, legalább 30 nő, asszony és lány dolgozik ott. Tehát — sértés ne essék szólván — e hely a legnemesebb pletykatenyészet. Egy alkalommal maga az osztályvezetőnő mondta egyik hosszú, barna hajú beosztottjának: — Valaki mondta, hogy a férjed tegnap esto látta a vendéglőben, ivott. Én a te helyedben egy percig se tudnék élni ilyen férfival, mint a te férjed ... jt 7. asszonyka egész nap *“ küszködött a könnyeivel, szégycllte magát a többiek előtt. Nem mert szólni az osztályvezetőnek semmit. Hogyan is mert volna, a főnökének? A férj, később, tudomást szerzett az esetről. Először dühöngött, aztán lehiggadva azt mondta: — Szívem, a te osztályvezetőd egy ostoba és buta fúria. A vendéglőkbe általában nem imádkozni megy az ember. Oda mindenki bemehet, ha pénze van, reggel, délben, vagy este, amikor ideje engedi és ki is szolgálják a pénzéért Nem azt kell nézni, hogy az ember bemegy egy vendéglőbe és iszik. Menjen ki-ki és igyék. nem bűn. Azt már megnézhetik, hogy aki bemegy, nem dű- löngölve jön-e ki... Közgazdasági kislexikon Reáljövedelem A dolgozóknak a béren kívül van egyéb jövedelmük is. A nemzeti jövedelem fogyasztási alapjának csak egyik részé az egyéni fogyasztási alap, amiből a> munkások és alkalmazottak a munkabér által közvetlenül részesednek. A társadalmi fogyasztási alapból való részesedés szinten jövedelem, de ez nem bérjellegű és eloszlása csak részben függ a végzett munkától. A társadalmi fogyasztási alap egy részét pénzben fizetik ki, Így ennek felhasználási módjáról ugyancsak a felhasználó dönt, éppen úgy, mint a bérjellegű jövedelem esetében. Ilyen pl. a nyugdíj, ösztöndíj, családi pótlék, _ táppénz, stb. Ezek közül a nyugdíj és a táppénz nagysága összefügg a végzett termelő munkával, a többi viszont nem. A társadalmi fogyasztási alapból történő részesedés jelentős része nem anyagi formában (mint valami termék), hanem szolgáltatásként áll c- lakosság rendelkezésére. Ilyen pl az előbb említett intézmények dolgozóinak — az orvosoknak, ápolónőknek, óvónőknek — a munkája, továbbá a kulturális. az oktatási intézmények dolgozóinak munkájában megtestesülő szolgáltatás is. Egy általános iskolai tanuló tanítása egy évben átlag 830 forint, egy középiskolásé 2546 forint, míg egy főiskolai vagy egyetemi hallgatóé az ösztöndíj nélkül 11 270 forint. , Az ilyen nem anyagi jellegű jövedelmeket úgy veszik számításba, hogy a szóban forgó intézmények létesítésének és fcnntartásána-k költségeit elosztják a lakosság számával. Így számítva 1958-ban hazánkban minden dolgozó átlagosan 11 530 forintot, havonta tehát majdnem 1000 forintot kapott! Amint az eddigiekből is látható, a teljes jövedelem lényegesen meghaladja a munlcábért, s így a reáljövedelem (az összes jövedelem reálértéke) a reálbért. Azt is figyelembe kell azonban vennünk, hogy önálló jövedelme nincs mindenkinek, vannak eltartottak is. A reáljövedelem átlagos nagyságát tehát nemcsak egy dolgozóra vetítik ki, hanem egy lakosra is, beleértve az eltartottakat. Ha így számolnak, kiderül, hogy egy-egy csa-lád ragjainak reáljöveleme nagyban függ attól — hányán dolgoznak és mennyi az eltartottak száma. ..... . . A parasztság reáljövedelmének számítási módja nemileg eltér a bérből és fizetésből élőkétől, mert ők munkájuk alapján nem munkabért, hanem különféle formába,n részesedést kapnak a tsz jövedelméből s ezért az ö esetükben nem számítunk reálbért. Ezen túl figyelembe kell venni a saját termelésű termékek fogyasztását is. A parasztságot illetően a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelmének az összes fogyasztás reálértéke felel meg. Ebbe beletartozik mindaz a szociális, egészségügyi, kulturális, stb. ellátás is. amelyet a munkásoknál, alkalmazottaknál részleteztünk és amelyből a szövetkezeti parasztság ma már sokkol, nagyobb arányban részesedik, mint az egyéni gazdálkodás időszakában. CB. üy.j Odavetett megjegyzések, el- hullájtott szavak, szétlövöldözött mérgezett nyilak. Bajt, kellemetlenséget szereznek, veszekedést, gyűlölködést és viszályt szítanak. Embertársaik nyugalmát zavarják, a bizalmatlanság magvait szórják, az élet, a munka adta gondok mellett még külön gondot is okoznak, mert ebben lelik örömüket. Embertelen emberek ezek. Don Basilio rágalom áriáját csak makogni tudják, de makogják. Ehrenburg írja Majakovszkijról, hogy mindig szappant hordott a zsebében s amikor olyanokkal fogott kezet, akiket a szó silányainak tartott, kellemetlenkedőnek, jellemtelennek, a szappannal mindig megmosta utána a kezét. Alindez nem elég. Beléjük kell fojtani a szókat, hogy ne mérgezznek, ne fertőzzenek békességet, nyugalmat. Nem, nem elég nem figyelni rájuk. Figyelni kell és tenni róla, hogy a szerényílrí és korrektség jelmezében ne pompázhassanak. Hogy ne raboljanak időt, energiát. Az ember társas lény, a kö-' zösség szálai fűzik egybe társadalmunkat. Nem tűrhető, hogy az egymásrautaltság, a közösség láncolatát oktalanul bárki is szétfeszegesse. Pataky Dezső A TÍZ KÖZÜL az egyik Vincze János villaftyszerelő- telepkezelő, a Hatvani Cukor- és Konzervgyár viHanytelepén, aki megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát a szocialista brigádvezetők országos értekezletén. — Egész szívemmel gratulálok, Jánoskám — ráz kezet vele a műhelyben egy idősebb munkás. — Nem is szóltál róla. Meglepetésre az újságban olvastam.., — Engem Is meglepett. Józsi bácsi — vág a szavába Vincze János. Nagyon egyszerűen, és természetesen beszél. Néha keresi a szavakat, mert mindent a legprecízebben akar elmondani. Jó pár fokát megtette már az élet lépcsőjének a jászsági fiú azóta, hogy 1951-ben villany- szerelő lett. 1953 óta dolgozik, és él Hatvanban; már a gyár törzsgárdájához tartozik. 1962 óta — ekkor alakult meg a villanyszerelőik Mező Imre szocialista brigádja — szocialista brigádvezető. Azóta kétszer nyerték el ezt a címet és most harcolnak a munka egy még magasabb rendű címéért, a szocialista üzem elnevezésért. — Mindenhol jeleni kell, hogy legyünk. Mi vagyunk — a villany-telep, az erőmű — a gyár „hajtóereje”. Ezen túlmenően a hibák minél gyorsabb ki javításáért küzdünk, Hiszen szocialista brigád vagyunk .,, NEMCSAK DOLGOZNI, de élni is próbálnak szocialista módon, a közönségért: elkészítették társadalmi munkában a Hatvani I-es számú általános iskola politechnikai tantermének villanyberendezéseit; a olvassa, ami a legjobban megragadta az országos értekezleten. Idézi Fock Jenő szavait: „ha a brigádokat segítjük, saját magunkat is segítjük”. S tovább: „legyen a minőség a brigád becsülete”. — A karbantartó munkáknál a legmesszebbmenőkig megkövetelem a minőséget. JHlt izóL ehhez a jó öreg. MÁTRA? Szép képeket és hangulatos riportot közöl legutóbbi számában a Képes Újság Bükkszentkercsztről, „A legmagasabb falu” címmel. Bizonyára nem veszi zokon, kedves kollégánk, — a cikk szerzője, és a szerkesztőség sem, ha ezúton kiegészítjük földrajzi ismereteiket. Bükkszcntkereszten ugyanis nem járhattak az „ország tetején”. A 699 méter magas erdők közé ékelt falu, lehet szép — mint ahogy Kraff István színes fotói is bizonyítják —, lehet egészséges, és jó, s lakhatják szorgalmas emberek —, mint ahogy a riport is tudósit erről —, de az ország legmagasabb falu.ja az nem! Azt nem engedjük! Tiltakozunk az öreg Mátra nevében, amely már jó ideje cipel a hátán egy 810 méter magasan fekvő falut. Még a nevét is kölcsön adta az ország valóban legmagasabb falujának, így lett az Mátraszcnt- imre. Nem valami rosszul értelmezett lokálpatriotizmus íratja a sorokat. Csak hát nem hagyjuk a Mátrát, amelynek kődbe vesző vonulataiból tör az ég felé az ország legmagasabb hegycsúcsa, a Kékes és így a mi megyénkben, Hevesben található az ország legmagasabb faluja is. Ebben a versenyben Bükk- szentkereszt még dobogóra sem kerülhet... (márkusz) két évvel ezelőtti kampányzáró bált ők rendezték és a tiszta jövedelmet a sportkörnek adták; beszerelték egy más részlegben dolgozó munkatársuk új házába a villanyt; munkaidő után időnkint a Kábeleket lehajtják a kábeldobról, hogy minél kevesebb késedelemmel tudják a dobokat visszaküldeni a kábelgyárnak: az ezért járó pénzből vacsorával egybekötött esteket rendeznek ... Közvetlen munkából fakad a közös szórakozás. A huszonhat tagú brigádban 24-em szakmunkások, csak ketten segédmunkások. Négyein középiskolában tanulnak. Köztük van Vincze János is, aki már érettségi előtt áll, a Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikumban. Júniusra megint lép egyet az ólet lépcsőfokán: technikus lesz. Előveszi jegyzeteit, onnan Rengeteg olyan dolgot hallottunk a tanácskozáson, ami elgondolkoztatja az embert Például a hallottak után(!) még mindig nem tartom kielégítőnek a brigád kollektiv szellemét, — mondja. NÉZEGETJÜK a rendkívül precízen és gondosan elkészít tett brigádnaplót. Minden lapját a felesége gépelte: gyors- és gépírónő. (Közgazdasági technikumban tanul tovább.) Ö is, a felesége is tanul két gyermek mellett. — Szabad időm nincs. Olvasni is csak a tecnikumban kötelező irodalmat tudom. De még sokáig nem lesz elegendő szabad ideje; az élet lépcsőfokán nem akar megállni. Vincze János érettségi után egyetemen, vagy felsőfokú technikumiban szeretne tovább tanulni. (berkovits) A R 11 H A Mondják, hogy nem a ruha teszi az embert, de az alábbi történet épp e népi bölcsességet vitatja. Aki elmesélte, az bőven a nép kategóriájába tartozik. Pista bácsinak hívják, nemrégen ment nyugdíjba hivatalsegéd! tisztéből. Világéletében ez volt a hivatala, csak régen altisztnek hívták. Ennek a Pista bácsinak volt egy elegáns sötétszürke ruhája. Drága angol szövetből készült holmi volt Ebben feszített azon a kis ünnepségen is, melyet nyugdíjazása tiszteletére rendeztek és amelyen egy szupermodem állólámpa átadása mellett azzal is megajándékozták, hogy biztosították arról. hogy pótolhatatlan űrt hagy maga után. Az ünnepély után megdicsértem Pista bácsi elegáns ruháját. — Hagyd csak, épp elég bajt hozott rám ez a ruha — legyintett és aztán elmesélte ruhája hiteles történetét, amelyet okulásul az alábbiakban továbbadok. Szóval, ez a ruha harminc évvel ezelőtt készült. Pista bácsi sokáig gyűjtött rá. Amolyan igazi ünneplőt akart, amelyben nevesebb ünnepeken pompázhat, és amelyben majd egyszer el is temeük. Ezért vette meg az akkor kapható legdrágább angol szövetet és a jó szabótól sem sajnálta a pénzt. Amikor elkészült. felvette a hivatalba ist hogy mindenki megcsodálhassa. Volt is rajta mit csodálni. A szép szövet remekül festett Pista bácsi szikár alakján. A divatbemutató első következménye az volt, hogy Pista bácsinak nem emelték a fizetését. Amikor ezt nehézmé- nyezte, meg is mondták neki, hogy akinek ilyen drága ruhára telik, az nem lehet olyan szegény. Pista bácsi dühödtem rakta el a ruhát, és a molyzsákból csak húsvétkor, karácsonykor és Szent Istvánkor került élű. A háborús évek alatt egyáltalán nem, utána is csak ritkán. A második ruhakaland is furcsán esett. Ekkor is úgy döntött, hogy az eddigi ünnepeken kívül még egy napon előveszi a ruhát. 1950. május 1. volt és a hivatal vezetői úgy határoztak, hogy Pista bácsi haladjon a menet élén, a vállalat tábláját víve. A választás azért esett rá, mert származása kifogástalan volt, így a legfelsőbb fórumok is láthatják, hogy ebben a hivatalban megbecsülik az egyszerű embereket. Ezen kívül a választás mellett szólt az is, hogy e tisztséget senki nem akarta vállalni, miután ekkora táblával lelépni lehetetlen lett volna. Pista bácsi a megtisztelés nagyságát átérezve döntött az ünneplő ruha mellett, és ebben jelent meg a gyülekezőhelyen. Megdöbbentő pillantások fogadták. Nem értette miért húzódnak el tőle az emberek. Végignézett rövid háromgombos kis zakóján, szűk, hajtóka nélküli nadrágján és mindent rendién levőnek talált. Ekkor hallotta meg a szakszervezetis megjegyzését: — Az öreg nem mehet az élen. Ebben a régi fazonú ruhában úgy néz ki, mint egy osztályidegen. Utána is kellene nézni, hogy nem tüntetni akar-e a mumkáshatalom ellen — mondta és a táblát átadta a vállalat jogtanácsosának, aki ugyan rossz káder volt, de az ünnep tiszteletére lódenkabátot éa micisapkát viselt. Pista bácsit pedig — biztos, ami biztos — áthelyezték éjjeliőrnek. Ettől kezdve Pista bácsi nem nagyon vette elő a ruhát. Erre csak akkor került sor, amikor látta, hogy a férfidivat kezd hasonlítani az ő ruhájához. Ekkor egy ismerkedési estre ezt öltötte magára. De az emberek megint furcsán pislogtak rá. A közvéleményt ezúttal újra a szakszervezetis fogalmazta meg: — Nézzétek, úgy öltözik az öreg, mint egy huligán. Az a szűk nadrág a kisfazonú zakójával, mintha egy francia filmből lépett volna ki. A ruha újra naftalinba került. Legközelebb akkor vette elő, amikor kiment a divatból. Ekkor vették észre, hogy öreg már, igazán itt az ideje, hogy nyugdíjba küldjék. Pista bácsi ekkor már komolyan neheztelt a ruhájára, és csak azért nem szabta széjjel, mert mint mondtam, — a ruhának az is rendeltetése volt, hogy a sírba elkísérje, itt pedig már biztosan nem szólják meg érte. A történet elmesélése után vigasztaltam: — Persze, ezek az idők már elmúltak, Pista bácsi, meg aztán annak idején nekünk is elég bajunk volt az öltözködésünkkel ... — Igen, igen, csakhogy ti hamarább át tudtatok állni ... — Ugyan miért? — Hát mikor lesz nokitek olyan ruhátok, ami harminc évig is eltart? — mondta az öreg és ebből láttam, hogy a sok kalamajka dacára is még mindig büszke a ruhájára ... ősz Fercao Tízen vannak az országban
