Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-23 / 69. szám
I Lány a focicsapatban — Dózsa—Miskolc vita a korzón — Reggeli tej délben — Alkalmi fotós a várban — Egy kis tavaszi „civódás" ___ | v.-;ví Ré gi film, új művészet ván, a tudományról mondott szavait idézve és ízlelgetve nem tud szabadulni az ember a gondolattól: lám, így ívelt a szovjet tudomány a kenyéren és vízen, az éhezésben megjelent első tudományos könyvtől, — a Holdig és még tovább. Sokaknak az volt talán még ma is az a véleményük, hogy a szinkron nem művészet. Jó néhány külföldi film magyar szinkronja már csattanós választ adott erre, s most elsősorban Major Tamás hangja ismét igazolta, hogy a szinkronszöveg nemcsak egyszerűen „szövegfelmondás”, hanem a művészi hitelesség, a valóságteremtés elengedhetetlen eszköze. Polezsajev professzor Major Tamás hangján, ezen az öreges, de energikus, zsörtölődő, de mélységesen emberi, komoly, de nem komor hangon vált igazán élővé, megkapóvá: jelképpé! Tiszteletből ültem a képernyő elé és eigy művészi élménnyel gazdagabban keltem fel onnan. Valóban nagy siker volt! (gyurkó) (IZetLcbwk muszáj lennie ! Egy mámoros reggelen, úgy hétfő lehetett, Pacolai Aladár részegen érkezett a munkahelyére. Hogy részeg nőit, azt csak abból lehetett észrevenni, hogy kezetcsó- kolt a csúcsesztergának és a vízcsapból egy féldecit kért, amit a vízcsap, tekintettel a helyre, a leghatározottabban megtagadott. Amikor ezért belerúgott a pincérbe, aki egyébként a művezető volt, de mi a különbség egy pincér és egy művezető olajos kabátja között? — a művezetőnek ez feltűnt és rögtön meg- kérdezte: — Mi van... mi van, Pacolaikám, csak nem ivott reggelire boros teát? — Rummal híg.-, híg... hígított bort ittam és nem reggelire, de vacsorára... Csak. sokáig tartott... Részeg vagyok, rózsám, mint a csap, nem aludtam három éjjel... — válaszolta szerényen és ordítva énekelvén Pácolni, aztán eszébe jutott, hogy őt most ez a pacák leszólította a söntés- pult előtt, ezért rögtön adott egy pofont, amitől ő esett be egy ládába és aludni kezdett az olajos rongyokon. A művezető megcsóválta a fejét és ezt mondta: — Ha nem ismerném ezt az embert, még azt hinném, kissé spicces... De hát a múlt héten is megmondta a főművezető, amikor feltűnt nekem a jókedve, hogy az unokaöccse sohasem iszik, az altató miatt néz úgy ki, mint a részeg — mormolta magában és töprengve majd fellökte Búr- bulyát... — Na, mit akar? — Én csak azt akarom mondani, kedves művezető szaktárs. hogy már egy órája állok anyag nélkül, mert meg kell mondanom, hogy hallatlan rossz itt nálunk az anyagellátás... Meg a munkaszervezés és... — Micsoda? — üvöltötte el magát a művezető —, hogy nálunk rossz a munkaszervezés? Szóval, hogy én nem szervezem a munkát, szóval, hogy én... — Kérem szépen, én csak azt akartam, moncUmi, hogy... — Kuss! Micsoda szemtelnség ez, amikor én beszélek, maga. csak úgy belepofázik... Már régen figyelem! Régen. Bomlassza a fegyelmet, lóg, mint most is, ugye már egy órája áll, nem csinál semmitt de a vezetést lejáratni, arra van esze... Hát mit képzel maga? Hol élünk? Itt kérem, fegyelem lesz és tervteljesítés! Lóduljon a szemem elöl! Másnap reggel Burbulya elindult, hogy a szomszéd üzemben keressen munkát. Kirúgták. Ki kellett rúgni, mert sértette a fegyelmet, akadályozta a terme lést. A kapuban még hallotta, hogy a második emeleti műhelyben, egy kényelmes olajos ládában, mint énekli Pacolai: — Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek... Mert Pacolai szerette a régi, szép népdalokat is. A főművezető is! • (egri) BALCZER ELEMÉR: Kutató pillantást vetett a halálra Kánt ember arcába. Sűrű, gesztenye- barna haja csapzottan hullt a homlokába. Szeme alatt mély karikák árnyékoltak. Nem idős. legfeljebb harmincéves, ha van. Bal szeme fölött kis forradás húzódott. A szeme... értelmet sugárzó. Nem, ez az ember nem őrült. Csak sokat szenvedhetett... A mély, keserű vonások a száj puha vonalában mutatják, hogy valami nagy bánat érhette. A sápadt arcon halovány. restelkedő mosoly futott át. Felismerte a fiatal, szőke oroszban a megmentő- jét Nehézkesen íélkönyékre támaszkodott. — Szpaszdva! Rekedt, mélyről jövő volt a hang, de volt benne valami melegség, amitől elpárolgott Szerjózsa haragja. — Nicsevó! A szőke orosz rántott egyet széles váltam. A hangja könnyed volt. de a tekintete komor. — Meguntad az életed, testvér? A másik szeme megrebbent. Nem ideit. Üres tekintettel bámult ma- ga elé. — Miért akartál meghalni ... most, háború után? Az életunt ajkai makacsul összezárultak. Visszahanyatlott a feje alá gyűrt, szürke pokrócra. Szótlanul, magába rosfcadtan, feküdt egy ideig. Végül megszólalt: — Meghalni könnyebb, mint élni értelem és cél nélkül... — Szóval gyáva vagy az élethez? — Lehet... — Fogoly voltál? Ott tanultál meg ilyen jól oroszul? — Igen. Most másodszor mentettétek meg az életem, ti oroszok... — Miért akartál meghalni? Egy ütött-kopott csajkában zümmögött a teavíz. Emlékeket ébresztett a férfiban, aki meg akart halni. Nagy sokára megszólalt. — Hosszú történet... — Baráth István mérnök vagyok. Hadiüzemben, berepülő pilóta voltam. Egy napon hívatott a vezér- igazgató ... A vezérigazgató arca felhős volt. Hűvös leereszkedéssel szólította meg Baráth mérnököt: — Hallom, fiú, megnősültél! István udvariasan bólintott. A vezér epésen odavetette: — Nóri. a kislányom említette, hogy az utóbbi időben elmaradozol. Azt mondja, pedig te voltál a legszinpatikusabb teniszpartnere. — Végtelenül sajnálom, hogy... A vezér közbevágott: — Mondd, megbolondultál?! Pont egy munkáslányt veszel el...! Jó, jó, mint férfi néha az emiber megkívánja. Meg is kaphatja. De elvenni egy prolilányt. Ugyan, mérnök úr! István napbarnított, férfias arcán megrándult egy vonás. — De!... A vezérigazgató ingerülten legyintett. — Én jól ismerem az apádat. BaA két férfi farkasszemet nézett A vezér nem állta sokáig István tekintetét. Kedvetlenül fordította el a fejét. — Azt én nem mondtam! Apropó! Várj csak egy kicsit. Jó, hogy eszembe jutott. Kérdezni akarok tőled valamit A vezér hatalmas, mahagóni íróasztalán fekvő papírok között keresgélt. Az egyik géppel írt aktára futó pillantást vetett: — Van az osztályon egy Molnár nevű szerelő. Mondd, miféle ember az? István meglepődött: — A legjobb, legmegbízhatóbb repülőszerelő. Berepülés előtt ő készíti elő nekem a gépeket... ráth őrnagy kemény katona, igazi hazafi volt • • • István felkapta a fejét: — Azt akarja mondani ezzel, vezérigazgató úr, hogy én nem szeretem a hazámat?! A vezér körülményesen leverte szivarjáról a hamut, miköziben éles pillantást vetett a fiatal mérnökre. — Nem a szakértelmére vagyok kíváncsi! Hanem... Politikailag milyen beáilitotisáfiú ? A mérnök gyors, kutató pillantást vetett a vezér hájas arcába. Olyan ez az ember, gondolta magában, mint egy zsákmányra leső hüllő. Alattomos, veszedelmes. Bizonyos, hogy forral ellene valamit. Nyilvánvalóan a lánya tüzeli. Az elkényeztetett, hiú szépség, természetesen nem tud beletörődni, hogy S kiszabadította magát a bűvköréből. Igaz. Hargittay Nóra nagyon szép lány. de üres és hideg. Elképzelhetetlen, hogy vadaikat is tudjon szeretni. Az ösztöne azt súgta neki, hogy legyen óvatos. A kígyó rendszerint hátulról támad. S veszélyes a harapása ... István azonban nem félt. Egy berepülő pilóta százszor is szembenéz a halállal. Odafent nem köntörfalazhat az ember: meghúzom, vagy nem húzom meg a magassági kormányt... Mi van. na nem működik a függőleges vezérsík. Ha azt mérlegeli a pilóta, hogy alul. vagy félül repüljön-e a magasfeszültségű vezeték előtt, már vége. Mérlegelésre nincs idő. S egyértelműen a másodperc töredéke alatt kell határoznia. István a földön sem tudott más lenni. Nyűt és határozott volt Tudta, érezte, hogy nem helyesen cselekszik, de nem tehetett másképp: — Molnár szerelő a feleségein bátyja, A sógorom... A vezér kurtán biccentett — Úgy!! Kövér ujjaival elnyomta szivarja parazsát a drága, ólomkristály hamutartóban. Közben tagoltan, minden szót külön megnyomva beszélni kezdett: — Végtelenül sajnálom, kedves mérnök úr, de attól tartok, rossz hírt kell önnel közölnöm. Különben ... Olvassa el a hadiüzemi parancsnokság átiratát. (Folytatjuk^ — Korai még ez a napoztatás, Ilonkám! Az én időmben ... — Nem, nem korai, Kormos néni, mondta a védőnő, hogy a napsugár aranyat ér a babának Meg az orvos is mondta. — Üúúgy?! Akkor csak na- poztassa ... egy, kettő, három, — sértetten fordul egy negyedet a kisszékkel és számolja a csipke szemeit. A Matal ári úton. s^ny — egy ablak. — Nyisd ki azt az ablakot, mert megfúlok, olyan meleg van itt! — Ki van nyitva. — Akkor meg zárd el a kályhát! — El van zárva — Ne kiabálj, mert kihallat- szik az utcára. — Te kiabálsz. — Én? — Te. — Egyebet se tudsz, csalt szekálni! — sírás, papírzörgés, majd erős ajtókoppanás. — Igenis, csak szekálni tudsz! Meleg van és meleg van. És ha nyitva van az ablak, akkor nyisd ki az ajtót is és eredj, adjál enni a csirkéknek, a fészerből hozd be a tojásokat, a malacnak tedd fel a krumplit, a nyári konyhában szárral fűts be, mert kihűlt a mosogatóvíz és... Egy lépéssel az ablak mellett állok. Zörren a kiskapu, félig kilép rajta egy olyan negyvenes, szelíd tekintetű, de hatalmas férfi. Hozzám fordul: — Szép tavasz van, igaz? — I... igaz — válaszoltam és nagyon gyorsan befejeztem tavaszt leső sétámat... Adám Éva lebfeis-emlékév ünnepélyesen emlékezik meg a nagy magyar orvosróiL Az Akadémián ünnepi ülést rendeznek, amely után leleplezik a Semmelweás-ház udvarán felállított emlékszobrot. Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászunk alkotását és átadják rendeltetésének a Semmelweis- múzeumot. ahol talán teatralitást, álpátoszt vélhettem volna felfedezni, végül még ott is hitelesnek, igaznak, emberinek éreztem a kockákat, — a forradalom pátosza ragadott magával. A harmincas évek közepén az eizeinsteini, pudovkini iskola, a realizmus útját járó szovjet filmművészet játékban, rendezésben mér olyat tudott produkálni. ame v már megelőzte a „világszínvonalat”. Már szinte mindent tudtak a szovjet filmesek! Hazug filmet is lehet látványosan ,sőt a gyanútlan és gyakorlatlan néző számára hitelesen megrendezni és mélységes igazságokat is ásító unalommá lehet szürkíteni a sematizmus, a száj ha rágás, a mesterségbeli tudás, hiányra az igénytelenség aktív közreműködésével. A Viharos alkonyat nagy és mély igazságot mondott el, a szocialista humanizmus tisztaságát, a felszabadult tudományt beláthatatlan perspektíváit villantotta fel máig is friss, tanulható és tanulmányozandó művészi eszközökkel. A professzort — a kitűnő Cserkaszovot — látván és hallKerekem harminc esztendővel ezelőtt készült filmet pergettek le vasárnap este a televízió képernyőjén. A film harmincéves, a „Viharos SilikO“ nyat” szinpadi változata hazánkban is legalább másfél évtizede ismert, — a szinkron volt új. Magának a filmnek, mint drámai cselekménynek méltatásával, most nem szükséges foglalkozni, — megtette ezt a dráma bemutatójánál már hazai kritikánk is: a forradalom igazsága és sodró lendülete, a néptömegek kielégíthetetlen tudásszomja és tisztelete a tudás iránt, hogyan ragadja magával a látszólag elvont tudományokkal foglalkozó világhírű professzort. Ami a képernyő előtt ülve, szinte megdöbbenti a nézőt: a rendezés, a játék, sőt helyen kint az operatőri munkának korszerűsége, hiteles realizmusa, az emberábrázolás ma is megkapó tisztasága. Jómagam úgy ültem le a képernyő elé, hogy inkább tiszteletből, mint művészi élményt várván nézem meg — amig kedvem tartja! — a Viharos alkonyatot. S még ott is, — Pont maga mondja? Van magában egy szikra becsület? — Bennem? Majd a meccsen meglátjuk, kiben van! — Úgyis az a csapat győz, amelyik jobban játszik! — Maga szurkoló? Maga egy ... egy, tudja mi maga? Egy dilettáns! — Én? Jól van, mondja csak. délután meg úgy üvölt majd mint a sakál! — Én, sakál? És még én járok magával tíz éve meccsre! — Ma is maga mellé ülök! — Állok, nem ülök! — Akkor én is állok! Tavasz van, nem fázunk meg! Te jó isten, a tej... meg a zöldség ...! „Mindössze” déli egy óra volt... A Tüudérparton. nak. édesanyák beszélgetnek, a nagyobb gyerekek játszanak, a fiúk fociznak. — Hogy, hogy, gyerekek! Lány a csapatban? — Á, nem oszt, nem is szoroz, de tetszik tudni, a Sertekapu utcaiak csak úgy játszanak, ha kivan a csapat! — Kormos Pista a csapatkapitány. Harciasai) sorakoznak mögötte a többiek, Misik Laci, Fodor Karcsi, Les- tyák Zoli és leghátul a „se nem oszt, se nem szoroz” Halmai Kati. Nagyon büszke, bár azt se tudja, melyik a futball-labda. A Bartakovics utcán, a szélvédett oldalon Kormos néni horgol. A szomszéd ház előtt kocsiban pihen egy baba, s Kormos néni „eligazítást” tart a mamájának: 1965 — Sémin Az UNESCO — az alapításának 600. évfordulóját ünneplő bécsi egyetem javaslatára — az 1965. évet Semmelweis-em- létevnek deklarálta. Az Orvos- egészségügyi Dolgozóik Szakszervezete, az Akadémia orvos- történeti bizottsága és a Hazafias Népfront augusztusbem, Igen, ezt tudjuk, tanultuk: március 21-én beköszönt a „hivatalos” tavasz. És ilyenkor a férfiak otthon felejtik a kalapjukat, a nők felveszik egész télen kreált, próbált, új kosztümkölteményüket, a fiúk fociznék és a kislányok ibolyát keresnek a fák alatt. S mintha Tavasz őfensége valami nagy-nagy ajándékozó kedvében lett volna, úgy jött, ahogyan vártuk: mosolygósán, vidáman, ibolyával és napsugárral... Vasárnap szétnéztünk Egerben, hogy ellessünk valamit ebből a rég várt napból. A Népkertben. kap a szétnyitott kabátba, de Ivántji Julika és Noszhody Csilla a kerti pádon ülnek. Napoznak. — Dehogy napozunk! Mago- Junk! — nevet a két lány. — Szegeden vagyunk első évesek, de mára hazajöttünk, mert Juli papájának van a születésnapja. — És mit magolnak? — Kémiát... Nem valami lelkesen, de muszáj. Hajnalban utazunk vissza. — És a tavasz... ? A két lány hátrafordul, követem a tekintetüket. A Sörkert közelében két fiatalember hajlong. — Nekünk szedik... A várban Mindenkl m A var Ildii. járt ezen a Vasárnapon? Csak úgy nyüzsög a rengeteg ember az öreg sétányokon. — Egy pillanat! Szabad? így! (Tessék mosolyogni! — De kérem... — Asszonyom, a képet utánvéttel küldöm önnek, választ, a ha tetszik, rendel. Címét, nevét, szabad... ? — De az önét, uram! — Tessék — és mondja. — Mindenki ismer. Bocsánat, jön a következő felvétel! Elrohan. Ahogy a kapuból visszanézek, épp egy kedves, hófehér hajú párt igazít Már egymásba karoltak, s önfeledten néznek összie. Talán egy régi tavaszra emlékeznek ... ? A Széchenyi utcán. hét mozogni. Hiába szedték fel a kövezetét, ez a korzó. A hatos presszó előtt csődület
