Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
(dmßlidßbaléi és sok tanulság Nagy Kálmánnak „átszerve. zés” címén felmondott a péter- vásári Mezőgazdasági Gépész- képző Szakiskola. A szakiskola tanrendi profilja megváltozott, s nem egyetlen ember Nagy Kálmán, akinek az oktatás jellegének megváltoztatása miatt ki kellett kézbesíteni a felmondólevelet. Nagy Kálmán — és ez természetes — élt a fellebbezés jogával, a döntőbizottság helyet adott fellebbezésének és ha más munkakörbe is, de visszahelyezte a szakiskolához. Az iskola igazgatója rövid tanácskozás után úgy döntött,', hogy tudomásul veszi a bizottság döntését és Nagy Kálmánt, aki eddig gondnoki feladatot látott el, — portásnak alkalmazza. Az ügy téhát a „lovagiasság” szabályai szerint elintézést nyert, — minek akkor egyáltalán szót, illetőleg sort vesztegetni Nagy Kálmán szerkesztőségünkhöz intézett levelére? Az ok nem más, mint egy kis tanulság, s ehhez legyen tanúság ez a cikk is. Nagy Kálmán ugyanis szívbeteg, háromszor feküdt már az egri kórházban, — egy esetben kereken kilenc hétig. Felesége súlyos műtéten esett át, jelenleg is táppénzes, s mint elmondotta, nincs garancia arra, hogy nem lesz-e szüksége újabb operációra, hogy teljesen helyreálljon az egészsége. S hogy tovább bogozod jón Nagy Kálmán tragikus családi élete, most szerelték le nemrégen a fiát a honvédségtől, aki szintén otthon van, betegen és egyelőre nem dolgozhat. Élt volna tehát a háromtagú család az anya táppénzéből! Természetes, hogy ezek után Nagy Kálmán igyekezett minden lehetőséget megragadni hogy a szerinte — és szerintünk — rendkívül méltánytalan felmondáson változtasson. Levelet írt a szerkesztőségnek, fellebbezett a döntő- bizottsághoz, segítségét kérte a párt- és állami szerveknek, — nem is eredménytelenül. A szakiskola vezetői azonban tudták, — ha nem, akkor az külön is elgondolkodtató lenne —, hogy Nagy Kálmán esete ugyan egyedi, de nagyon súlyos, hogy az egész család munkaképtelen, hogy ilyen körülmények között Nagy Kálmán aligha kaphatott volna olyan munkát másutt, amit el is tudna végezni. Tudták és mégis felmondtak neki. Tudták és ezért visszavették, ha más munkakörbe is, ha alacsonyabb fizetéssel is, — de megoldották, mert meg lehetett oldani a család problémáját. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha mindezt úgy és akkor teszik, mikor még csak tárgyalnak Nagy Kálmán ügyében, és nem akkor, amikor már megtörtént az elbocsátást eredményező döntés. Nem kellett volna döntőbizottsági ülés elé vinni, nem kellett volna levelezni, vizsgálnia különböző szerveknek, — s még ez a legkevesebb. Mert akkor nem kellett volna veszélyeztetni egy súlyosan beteg család nyugalmát. gyógyulását Igaz. nem könnyű dolog emberi sorsokban dönteni. Éppen ezért van arra szükség, hogy a döntést mindenkor alapos mérlegelés, megfontolás előzze meg és a humánum kísérje! Gyurkó Géza Díszszemlére készülnek fegyveres erőink Április 4-ét, hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját a hagyományos díszszemlével köszöntik fegyveres erőink: a néphadsereg, a belső karhatalom, a határőrség és a munkásőrség. A fegyveres testületek díszalakulatai szorgalmas gyakorlással készülnek a díszszemlére. Részben már Budapestre érkeztek és a fővárosban folytatják felkészülésüket a vidéki egységek is. A díszegységekben elsősorban azok kaptak helyet, akik a kiképzésben kiemelkedő eredményt értek el. A felkészülés időszakában gazdag kulturális és sportprogramok, üzemlátogatások, ifjúsági találkozók várják a fegyveres erők katonáit. Szórakoztatásukról többek között a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese és a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban , állomásozó csapatainak művészegyüttese gondoskodik, a felszabadulási évforduló íegyében összeállított közös műsorral. Vietnam harci napja Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1950. március 18-án, két amerikai hadihajó kötött ki Sajgón kikötőjében. Maga a flotta főparancsnoka jelent meg ekkor Vietnamban, hogy támogassa a francia expedíciói hadsereget. Válaszként az USA- hadihajók jelenléte ellen 300 000 saigoni hazafi rendezett elemi erejű tüntetést. „Le az amerikai imperializmussal! —> tiltakozott Saigon népe. — Jenkik, hagyjátok el Dél-Vietna- mot!” A francia rendőrök emberi mivoltukból kivetkőzve rontottak a tüntetőkre: hasztalan. A nép jogos haragját nem tudták elfojtani s az USA két hadihajója másnap, 1950. március 19-én dicstelen visszavonulásra kényszerült. Ez a nap azóta Vietnam népének harci napja- északtól—délig, s kivétel nélkül minden esztendőben harci riadó az amerikai imperializmus ellen. Amikor a francia expedíciósoka-t kiverte a nép Vietnam- bál, az amerikaiak léptek a helyükbe. Azóta mindent elkövetnek, hogy Vietnamot katonai támaszpontjukká és új típusú gyarmattá alakítsák. E céljaik érdekében durván megsértették az 1954-es genfi egyezmény szellemét és rendelkezéseit. Sőt, 1961 óta Dél-Vietnamban „különleges háborút” folytatnak, amelyet napjainkban Észak-Vielnamra, és más szomszédos országokra- is igyekeznek kiterjeszteni. 1965. február 7 óta, egymás után intéztek légitámadásokat a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Több száz repülőgépet küldtek rohamra békés falvak és városok ellen. Olyan gaztett ez, amely ellen a-z egész világon tiltakoznak « tisztességes emberek, a világbéke törhetetlen hívei. És egész Vietnam népe — északtól délig — szilárdabban, mint valaha, eltökélte, hogy továbbfejleszti az 1950-ben Saigonban lezajlott USA-ellenes népi megnyilvánulás szellemét. A vietnami hazafiak azt követelik, hogy az USA vessen véget agresszív háborújának, vonja vissza a csapatait és tartsa tiszteletben a Vietnamról szóló 1954-es genfi egyezményt. A vietnami nép maga akar dönteni belügyeirőH — > Megdöbbenve olvasom a hírt, hogy naponta 400 tonnát fogy a Hold a meteorok becsapódása miatt. Naponta 400 tonna, az tíz nap alatt tízszer, ezer nap alatt ezerszer annyi, összesen tehát néhány tízezer év és talán a Holdból egy holdnyi sem marad az égen. Kétségbeejtő! Az égről és a versekből eltűnik a sápadt égi vándor, nem lesz több szerelmes sóhajtozás, dal, líra költészet, mert naponta 400 tonnával fogy az űrhajósok és szerelmesek netovábbja... S mindezt csak néhány soros, odavetett hírből keU, megtudnom, eldugva egy újság sarkába... Ha nem olvasom el véletlenül, ott álltam volna néhány tízezer év múlva a holdtalan éjszakában tanácstalanul és fogalmam sem lett volna, miért nevet Mancika, amikor azt mondom: — Nem kell villanyt gyújtani... rögtön feljön a Hold! S várhattam volna... (-ó) Helyet keres a Bizományi Áruház Négyhengeres pazarlás Ä napokban, a palócnapok előkészítése során az együttműködésről tanácskoztak Pétervásárán. Nem ártott volna, ha az intéző bizottság egri tagjai, már elindulásuk előtt, a megye- székhelyen gyakorolják a kooperációt. Akkor talán nem négy gépkocsival érkezik a hét egri vendég Pé- tervásárára. A megyei tanács két osztálya külön- kűlön indított gépkocsit, a harmadikat az Idegenforgalmi Hivatal, s csupán a negyedik gépkocsinál volt bizonyos együttműködés: a MÉSZÖV és a szakszervezet képviselői nem voltak „haragban” és így ketten egy kocsiban utaztak. Még szerencse, hogy a meghívott egriek közül nem mindenki tudott elmenni a tanácskozásra, így 13 gépkocsi helyett „csald’ négy tette meg ezt az utat. A gépkocsival is lehet takarékoskodni! Egy-két helyi telefon, és két gépkocsi nyugodtan a garázsban maradhatott volna. Azaz, hogy nem is kettő, talán három is... Mert, hogy el ne felejtsem, egy gépkocsival a sajtó is képviseltette magát a szóban forgó tanácskozáson! (márkusz) 'Amikor Kleopátrával, mint An- tóniusz, borba oldott gyöngyöt iszogattunk és hadi- gályák elsüllyesztésével szórakoztunk, azt mondta Kleopátra: — Aranyos fiú vagy te, Tóni... Igazán nem vagy egy smucig alak... Később, mint velencei dózse, nejemmel, a dózse- nével három gálya aranyat szórakoztunk el egyetlen nap alatt, mert ha jól emlékszem, éppen megismerkedésünk tizenkettedik évfordulóját ünnepeltük. — Aranyos fiú vagy dózsékám — mondta a áózsené és hozzátette. — Igazán nem vagy egy smucig alak... Hazajöttem Amerikából és irtó nagy murit csaptunk nejemmel, Vespucciné- val, született Liza Espanolával és a kedvéért egy egész flotta ezüstöt süllyesztettem el, mert ő még nem látott olyat. Mondta is: — Aranyos fiú vagy te, Ameri, gó... Igazán nem lehet téged smucig alaknak nevezni — és megcsókolta tékozló arcom. Amikor, mint Napóleon hazajöttem Egyiptomból, azt mondtam Jozefinnék, aki a hírekkel ellentétben, nagyon is beosztó asszony volt. — Te Jozó — mert így becéztem a drágát —, csapjunk egy igazi murit... Jó?... Elisszuk hazatérésem örömére az egyik piramist... — Aranyos fiú vagy te, Leonom... Igazán nem lehet téged smucigság- gal vádolni — tapsikolt örömében Jozó és még egy másik fiira- misnak is elment a fele, mert egy férj se sajnáljon semmit a feleségétől, ha az sem sajnál tőle semmit. Három trösztöt és két kartelt ru- letteztünk el Mor- gannévál, a kedves feleségemmel Monte Cáriéban..', — Akarsz még egy trösztöt, drágám? — kérdeztem Bessy t. ■ aki megcsókolt és így fülempihegett a> be... — Aranyos fiú vagy te, Morgi... Igazán nem vagy smucig álak... Ezért is szerettem beléd... De ne legyünk tékozlók... Tegyük félre holnapra azt az egy trösztöt — mondta és szerelmesen hozzám simult. Tegnap vettem egy nyalókát, egyedül vettem, egyedül is duhajkodtam el, bár hatvan fillér volt, de nejem, született Krampács Elza-, megtudta és kn? förmedt rám: — Te, Benő. 13 Te egy undorító és tékozló fráter vagy! — és sírva vonult a konyhába. Nem értettemi Gyöngy, tröszt, piramis ... és most egy nyalóka miatt?! De most már értem: a spanyol gályát együtt dühoj- kodtuk el... míg a nyalóka egyéné pazarlásom volt. Nem baj. Szívem, megbékítelek, holnap elmulatunk egy atomjégtörö hajót! <egr*> — Ha minden cigány olyan lenne, mint az öreg Kazinger. aikkor nem lenne itt semmi baj — kísér ki az üzemből a titkár. — Nyolc év óta dolgozik nálunk. Saját, jól berendezett háza van, rádióval, televízióval. Sohasem volt még vele baj. Idehozta a fiát is maga mellé AZ IFJÚ KAZINGER még mindössze 15 éves. Hat ólrát dolgozik. 500 forintot keres. — Mit csinálsz a pénzzel? — Magamra költőm. Nem kell hazaadni. Veszek magamnak ruhát, cipőt. Moziba járok. — Miért dolgozol? — Miért? Kell Más is dolgozik, az öregeknek segíteni kell. — Iskola? —Négy van. Járok az estire. Elvégzem majd azt is. — Ügyes kis gyerek, makacs, de szeretik az emberek. Az iskola nem akarta kiengedni. Mi intéztük el. Majd tanul itt. Visszafelé az értekezlet jutott eszembe, ahol a beszámolóba egy kis hiba csúszhatott Mert a kalapemelést elsősorban nem az itt dolgozó öt cigány érdemli meg, hanem az üzem vezetősége, akik mindent elkövetnek értük. Persze, mindennek van határa, még a türelemnek is. Mert a jó tettért még i mesében is jót várnak, még akkor is, ha valaki úri cigánynak tartja magát. HOGYAN MENTETTE meg ez az öt cigány a gyöngyösi öntődét? Majd megkérdezem az értekezlet előadójától. Elvégre ő-mondfa. Hátha tudja is... Koős József KI ÉRTI EZT? — Nem is engedhettek volna, kérem. Engem, egy megrokkant embert. Az a világ már elmúlt. —■ Látja? Hol van itt a kalapemelés. Mi már mindent megtettünk érte. Semmit sem ér. Csak segély kéne néki, akár naponta is elfogadná. Fizetés: kor meg az -isten, se bír vele. Az üzem jobban járna, ha elküldenénk, de akkor mi lesz a családjával? — A többiek fa Ilyenek? — Nem teljesen. Sőt, az öreg Kazinger valóban példakép lehetne bárki előtt. Azok nem úri cigányok — teszi hozzá mosolyogva. Dolgoznak. Tamás Dezső, 1958 óta dolgozik az üzemben, 27 éves, tavaly kapott Kiváló dolgozó-oklevelet. — Háromfajta cigány van: úri, aki nem dolgozik, oláh, aki vándorol, munkás, aki melózik. Nekem az apám is gyárban dolgozott. Tőle tanultam meg dolgozni. Mindig azt mondta: többet ér, ha a munkádért szeretnek, mint a vonód után. Nem is muzsikéi nálunk senki. — Elégedett? — Miért ne lennék. Nekem is voltak már kiruccanásaim. Figyelmeztettek, de azért maradtam. Igaz, hogy megmentették az üzemet? — Mi? Nem tudok rate. Én csak dolgoaom* kérem. László, aki a nyakán átvetett kötéllel emeli fel a furikot, mert a bal kezéről három ujja hiányzik. — Hét éve dolgozom mér itt; Két éve, hogy baleset ért. A keverőgép levágta az ujjam. Kértem, nyugdíjazzanak, vagy tegyenek könnyebb munkahelyre. Meg sem hallgattak. — De hát portásnak tették. — Ah. Portásnak. Mit adtak érte? Semmit, éhen halhattam volna tőle. Visszakértem magamat ide. BELELAPOZOK a kötetnyi jegyzőkönyvbe, amelyeket különböző ügyeiről készítették Néhány példa belőle a bőgős „igaz” mondataira. „A balesetet maga okozta, elaludt a munka közben. Részeg volt. A portára is részegen járt, lekáromkodta az igazgatóit. Éjjeliőrnek is megbízták. De egy éjszaka csillagokat látott lefelé szaladni, az udvaron meg egy fekete macskát. Többet nem ment ki a sötétbe. Egy reggel őrjöngve szaladt azigaz- gatóhoz, segélyt kért, mert haldoklóit a felesége. 300 forintot kapott és félóra múlva már részegen feküdt a kocsmaasztai alatt.” — Ennék ellenére sem engedtük el, pedig 37 dolgozónak mondott fel az igazgató a lét- szárncsökkentéakor — szól közbe a szakszervezeti ritkór. A csaladját néztük. ■ H* I " ■ * 8 Öntödei cigányok EGY ÉRTEKEZLETEN hallottam először róluk, ahol példaként emlegették munkájukat, vagy ahogyan az előadó mondta: — A gyöngyösi öntöde cigányai előtt kalapot kell emelni! Megmentették az üzemet. Szó, ami szó, kissé meglepődtem a mondatokon, bár korántsem azért, mintha hihetetlenek lettek volna. De mivel egy üzem megmentése sohasem tartozott éppen a kis dolgok közé, elindultam megkeresni őket, megkérdezni tőlük: miért kellett nekik az üzemet megmenteni és hogyan csinálták? — Szó sincs itt kalapemelge- tésről, vagy üzemmentésről * magyarázza Gulyás János szakszervezeti titkár, aki előbb alaposan meglepődött, majd egy jót nevetett, amikor elmondtam az említett értekezleten elhangzott mondatokat. — Mindössze öt cigányunk van, de némelyikhez olyan ^ az üzem, mintha jótékonysági intézmény lenne. De ón nem akarom befolyásolni magát. Beszeljen előbb velük. __Kérem, én sohasem voltam vályogvető. Mert, kérem- szépen, papíron is bebizonyítom magának, hogy amíg ide nem jöttem, úri cigány voltam. Zenészi, vagy ha úgy tetszik : bőgős — panaszolktdik Baranm — Kérem! Már harmadik hete mindennap itt vagyok. Mikor tetszik átvenni azt a bútort? — Nem rajtam múlik, nincs hely a raktárban. — Van-e valami egyedül álló szekrényük? — Van. Tessék visszajönni, ha végeztem a felvétellel, és akkor kimegyünk a Kilián utcába és megnézzük. — Hol van az? — A nagykaszámya mögött. — Hogy gondolja, hogy nekem arra időm van? Megy a buszom. — Nem tudok mit tenni... Naponta elhangzó párbeszédek a megye egyetlen Bizományi Áruházában, Egerben. Sok ember van megyeszerte, aki új lakásba költözött. Feleslegessé váltak a nehéz dióhálók, ebédlők, a masszív bútordarabok, be sem fémek a kisebb méretű új lakásokba. A családok meg akarnak tőlük szabadulni. S van másik oldala is a dolognak, sokan éppen ilyen bútort akarnak vásárolni. Indok lehet az is, hogy kívánságuknak megfelelőt találnak a Bizományiban, ahol az a könnyítés fa megvan, miszerint OTP-hitelle- vélre, részletre lehet vásárolni a bútort. — Nincs helyi.. — Nagyon messze van a raktár, majd máskor esetleg megnézzük... Ezek a mindennapos vélemények. A Bizományinak voll egy raktára a mostani piactéren, de az új piac miatt lebontották, s helyet adtak kárpótlásként két kilométerrel odébb a nagykaszámya mögött. Kereskedelmi szempontból teljesen irreális elképzelés. A Bizományinak azon kívül, hogy kereskedelmi szerv, van egy olyan „hivatala” is, hogy ázol számára biztosítsa tevékenységét, akik ruhaneműjüket, bútorukat, s egyéb értékeikéi pénzzé akarják tenni, vagy éppen olcsón akarnak vásárolni Jelenleg azonban úgy néz ki a Bizományi, lassan nem tudja betölteni funkcióját. Pedig egy van belőle a megyében, s reggel, amikor megjön az első vonat, vagy autóbusz, sokan letelepszenek az átvevőhely körül, várva a nyitást. — Ezt a boxbőr kabátot szeretném átadni... — Sajnos, csak idényárut vehetek át, nem tudom hová tenni ... Idényárut. Pedig a kereskedelem éppen azzal tudna jó vásárt csinálni, ha mindent akkor venne át, amikor hozzák. Ez a bőrkabát „illegális” úton talál majd gazdára, hiszen tulajdonosának nyilván pénz kell, s hogy nem veszi át a Bi■ zományi — raktár hiányában!!! t — eladja annak, aki kéri, aki veszi. Hogy milyen áron? Ha jó kereskedelmi szellemű az el■ adó, 6 jár jól, ha nem jó, ak- - kor a vevő. De semmiképpen sem helyes ez az eljárás. Egy sereg áruféleségtől most, a tél végén kíván megszabadulni az, akinek pénzre van szük- ' sége. Milyen jó lenne ezeket ' tárolni, s azokat a tél elején r „bedobni”. De nem lehet, mert . nincs hová tenni! Ebben az ‘ áruban pedig nem íekszlk ter■ melési érték, tárolása egyéb ■ forgó áru mellett nagyon cél- t szerű lenne. Milyen megoldást javasolunk? A Széchenyi utcán van az asztalos ktsz részlege, ami tud- r valévő elköltözik. Sajnálatos lenne ezt a nagy helyiséget raktárnak átadni a babakocsi- gyárnak, mint ahogy arról már szó van. Sokkal hasznosabb ' lenne, ha a Bizományi Áruház kapná meg, s olyan kirakatot , tudna produkálni, s olyan portált, hogy nagyszerűen beleil- lene a városképbe. A Bizományi Áruházra szükség van. Különösen szükség van akkor, amikor egyetlenegy van . belőle, tehát az egész megyé- . ben számítanak rá. (Ádám)