Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

MeiniTiért ?

Még a fülünkben visszhangzanak a magas termelési százalékokat dicsérő, szavak, még nem beszélhetünk régmúlt időről, amikor arról ítélték meg a munkások, műszakiak értékét. hogy hány százalékra teljesítették tervükét, mennyit produkáltak, mennyiségben. S lia a százalékok az ezer leié közeledtek, a legmegtisztelőbb cím is kijárt az esztergályosnak, marósnak, bányásznak, minden lobbi értékmérő csak ezután következett.

Mennyit? Ez volt a kérdés, e aki erre a kérdésre két—há- aomszáz százalékos tervteljesítéssel adott választ, akkor bármennyire baj is volt a termékek minőségével, bármilyen drágám is állították elő azokat, s hiába került egy részük selejtbe, vagy a leértékelt áruk boltiába, aki készítette, e termékeket, úgy érezte, megtette a magáét.

Mert tőle elsősorban mennyiséget követeltek.

A VIII. kongresszuson, ahol a küldöttek az ország kommunistáinak képviseletében körvonalazták gazdaságpolitikánk alapelveit, már másféle kérdést tettek a „mennyit” helyéibe. Hivatalos megfogalmazásban így hangzott ez:

.. gazdasági tevékenységünk vezérlő elve: a gazdaságosság fokozása, a termelékenység emelése, és az önköltség csökkentése”.

Köznapi nyelvre lefordítva ezt a tételt: a „mennyit" helyett a „mennyiért” lép elő fontos kérdésként, a mennyiségi szemlélet felváltását sürgetve a minőségi és gazdaságossági szemlélettel.

A oél: olcsóbb és jobb minőségű termékeket előállítani.

lássuk megyénk ipari üzemeinen, miként, tudták válaszolni az új kérdésre, s az üj vezérlő elv, a gazdaságosság, miként vált. vagy válhat jellemzőjévé a megye ipari termelésének.

A „mennyiért” kérdésre az elmúlt évben 23 minisztériumi vállalatunkból, gyáregységünkből 12 nem tudott kedvező választ adni, többségük tehát nem tudta megfelelő arányban csökkenteni a gyártmányok előállítási költségét. Ha kis mértékben is, de növekedett a lignit, a barnaszén, a villamos energia önköltsége, de a Hajtóműgyár egri telepénél. a Mátrai Bánya és Előkészítő Műnél sem sikerült a kongresszus határozata szellemében olcsóbban előállítani a termékeket.

De nem lenne teljes a kép, ha nem esne szó azokról a munkásokról, műszakiakról, akiknek jóvoltából a Gyöngyösi Félvezető és Gépgyárban egyetlen év alatt 26,5 százalékkal csökkent a dióda önköltsége, vagy a Mátravidéki Fémművek dolgozóiról, akik minden méter láncot egy forinttal olcsóbban készítettek el. mint azt tervezték. Igen kedvező választ adott a „menynyiért” kérdésre a Selypi Cementgyár kollektívája is, akii; az 5C0-as fehér cementet 170 forinttal olcsóbban gyártották tonnánként. Hasonló példákat sorolhatnánk fel a cukorgyárak és az egrr Finomszerel- vénygyár önköltség-csökkentésével kapcsolatban Is, de az a tény, hogy a vállalatok nagy részénél még nem kapott teljes polgárjogot a minőségi és gazdaságossági szemlélet. arra késztette a megyei, járási, városi és üzemi pártbizottságokat gazdasági vezetőket, hogy a VIII. kongresszus, valamint

a Központi Bizottság 1964. december 8—10-i határozata szellemében úgy szervezzék a termelést, hogy ha a mennyiségi növekedés ütemében lassúbb is lesz a korábbi évekénél, de önköltségbe n, gazdaságosságban lényegesebb haladást érjenek el.

De ez a törekvés csak akkor válhat valósággá, ha az üzemek párt- és társadalmi szerveinek, a gazdasági vezetőknek sikerül szót érteniük ebben az ügyben a munkásokkal, műszakiakkal, ha sikerül a mennyiségi szemlélet helyett a gazdaságosság vezérlő elvét iktatni. Az üzemekben már készülnek, s több helyen mór teljesen kialakultak azok a tervek, elképzelések, ötletek, amelyekkel biztosítani akarják a gazdaságosabb termelés feltételeit. s amelyek között a vezetés megszilárdítása mellett a műszaki fejlesztés eddiginél erőteljesebb növelése, a gazdaságosabb munkára ösztönző anyagi és erkölcsi megbecsülés, a vészteségidők csökkentése, s ahol szükséges, a laza normáik szigorítása, s nem utolsósorban a munkafegyelem megszilárdítása szerepel.

Ezektől várják, hogy megvalósulásukkal kedvező választ adhatnak az új. de minden eddiginél nyomatékosabb kérdésre, hogy „mennyiért”, pontosabban mennyivel olcsóbban állítják elő gyártmányaikat az idén, mint a korábbi években.

Mert ez most a kérdések kérdése!

Kovács Endre

Bemutatjuk

SZABÓ ISTVÁNT az erdőtelki Üj Élet Termelőszövetkezet kovácsát. 1959-től tagja a szövetkezetnek. Munkájáról a vezetőség elismeréssel beszél és példaképül állítja többi dolgozótársa elé. Az idei zárszámadáskor 733 munkaegységre 42 ezer forintot kapott.

(Kiss Béla rajzd)

Tűz EgerszóSáíoii

Tegnap a délelőtti órákban Somorai Sándor, Egerszólát, Kisvölgy út 1. szám alatti lakos házának melléképülete kigyulladt. A' tűz a kis unoka, Prókai János ötéves kisgyermek gondatlanságából keletkezett. Meggyújtott egy szál gyufát a fészerben és ezután bedobta az egész dobozzal az égő szénába, ahol mintegy 18 mázsa takarmányt tároltak. A tűzoltóságot 10 órakor riasztották Egerben, de mire rövid időn belül a helyszínre értek, a környékbeli lakosság eloltotta a tüzet.

AZ ÖnÖKBARÁTSÁG

Oh MAIST A

A magyar nép soha el nem múló hálát érez felszabadítói, a szovjet nép hős katonafiai iránt, akik vérüket hullatták szabadságunkért és nem felejti el, hogy a háború vérzivatarában kimerüli országunknak az első éltető támogatást is a Szovjetunió adta. E tényt, s mindazt, amit célul tűztünk magunk elé kapcsolataink erősítésében, 17 esztendővel ezelőtti 1948. február 18-án okmányba is foglaltuk: megszületett a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés.

Ennek az okmánynak minden szava ma is időszerű, mert támasza a közös eszme, a marxizmus—leninizmus és a közös történelmi cél, a szocializmus és a kommunizmus felépítése. A magyar—szovjet barátság gyümölcsöző hatását napról napra érezzük. Kiterjedt gazdasági együttműködésünk a kölcsönös előnyök alapján jó alapot teremt népgazdaságunk fejlesztéséhez. Évről évre gazdagodik a két ország kulturális csereprogramja. Joggal mondhatjuk, hogy népeink kapcsolataik formálásában a közös érdekből indulnak ki, az általános társadalmi haladás ügyét tartják szemük előtt, s ezzel szolgálják a legjobban nemzeti érdekeiket. Ezért jelent számunkra igaz hazafiságot a magyar—szovjet barátság szüntelen erősítése.

Kapcsolataink mozgatórugói' közül a legfontosabb, hogy teljes az egyetértés, az összhang a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista pártja között korunk alapvető kérdéseinek megítélésében. Pártunk helyes politikai irányvonalának kialakításához messzemenően Hozzájárult az a megtermékenyítő hatás, amelyet az SZKP XX., majd XXII. kongresszusa gyalcorolt a kommunista világmozgalomra. A két párt most is teljes egységben harcol e történelemformáló világmozgalom sorainak tömörítéséért.

Ez az eszmei közösség népeink barátságának és együttműködésének sarkalatos pontja. Ebből fakadnak közös erőfeszítéseink a nemzetközi küzdőtéren a béke megvédésére, a békés egymás mellett élés megvalósítására. S ebből táplálkozik határtalan örömünk annak láttán, hogy a Szovjetunió oly sikeresen építi a kommunizmust,

A magyar nép most a szocialista társadalom teljes feb

építésén és az építőmunka békés feltételeinek további biztosításán munkálkodik. Feladataink megvalósításának záloga a magyar és a szovjet nép felhőtlen, tiszta barátságának erősítése. Közös évfordulónk alkoJ-mából újabb nagy sikereket, boldogságot, békét kívánunk barátainknak, a Szovjetunió népeinek! (P. T.)

Mi újság „virágországban"?

Gazdagodott az ország

Nincs már gond Zalaegerszeg és környéke kenyérellátására. Az automatikus berendezésekkel felszerelt új kenyérgyár két műszakban napi 100 mázsa kenyeret süt.

(Riport a 3. oldalon) (MTI foto)

Virágzik a szegfű — Zöldellnek a palánták

Havas, hideg még a határ, téli álmát alussza a természet. Az emberek fázóssan húzzák össze magukon kabátjukat, és fázósan sietnek az utcákon, meleg szobákra gondolva. Ml is így siettünk Hatvanban, a helybeli Lenin Tsz városszéli hajtatóházaihoz, ahol, mint híre terjedt, már örök tavasz van, nyílnak a virágok, s palántává serdülnek a korán elvetett magvak.

A Kórház utcai 2-es számú kertészetben Vándor József telepvezető fiatal lányok társaságában fogad bennünket, akik éppen fakapával szegfűket kapálnak az üvegházalc alatt.

— Ezek az én kis tanítványaim — mondja sok szeretettel a hangiában a lányokra mutatva. — A helybeli Bajza József Gimnázium II/B' osztályának tanulói, akik az 5-|-l-es oktatás keretében gyakorlati munkára járnak ide.

Aztán hív, nézzünk széjjel birodalmában. Az 1200 négyzetméternyi, meleg vízzel fűtött üvegházakban valóban akad bőven látnivaló: mindenütt virág. Piros fehér bimbók. Több tízezer szál szegfű. Egy egész virágországi színpompás a látvány.

Sokáig állunk a napfényben tükröző üvegek alatt gyönyörködve és sokéig nem tudunk el- 1 válni, továbbmenni. így tudjuk

meg, hogy az országos hírű hatvani tsz-kertészetben az idén is foglalkoznak a virágok termesztésével. Elsősorban szegfűt termelnek, amely keresett áru a piacokon ilyenkor, a téli hónapokban. Jelen pillanatban is 18 ezer tő nevelkedik és vár hamarosan elszállításra. Hat forintért adják szálát nagyüzemi áron, ős Budapest, Székes- fehérvár, Miskolc, no meg Hatvan városa többet is vásárolna belőle. Ebben az évben 500 ezer forint bevételre számítanak. Már januárban 50 ezer forintot hozott a szegfű, de ebben a hóalatt és 20 hold szabad terüle*

ten folytatnak rendszeres gazdálkodást, kertészkedést.

Ezen a telepen is nagy a nyüzsgés mostanában. Négy éve 24 állandó dolgozó végzi itt a munkáját. Mint Kádár András, a telep vézetője elmondja, ezen a telepen is té* len-nyáron akad bőven tennivaló. Az idén például mintegy egymillió paradicsom, 100 ezer paprika, 50 ezer korai karfiol^ palánta, 4500 négyzetméternyi karalábé, és 1000 négyzetméternyi retek keltetése, palánta-nevelése a feladatuk. Húsz százaMunkahelyén, az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának szerelőcsarnokában ismerkedtünk meg. Amikor a nevét mondta, hirtelen arra gondoltam, hogy két Dénes lAszló van a gyárban és az a mosolygó szemű fiatalember, akivel kezet fogtam, a fia, vagy tatán csak névrokona a műhely- bizottság titkárának. De kétségemet nyomban eloszlatták, a szereidé 182 dolgozója az alig 29 éves, de annál is fiatalabbnak tűnő munkást választotta a műhelybizottság titkárává.

Nem a véletlen és nem is a pillanatnyi hangulat vezette az embereket, amikor sza- vazatukat Dénes Lászlóra adták. Ismerik öt, nyolc éve, hogy a gyárba került. Mégis, miért, éppen öt választották erre a fontos tisztségre, kérdeztem az üzemvezetőtől és több munkástól is.

cÁ mühelybizottság titkára

— Dénes László lelkiismeretes, jó szakmunkás. Sohasem húzódott a dologtól. Akkor sem, amikor bizalmi volt és akkor sem, amikor a műhelybizottság titkára lett. Igazságos ember, mindenkivel és mindennel törődik — hangzott az egvöntetű vélemény.

Én is a munkapad mellett akadtam rá. Dénes László társaival a vákuumszivattyú egyik alkatrészének felületét csiszolta és bizonyára csak a vendégnek kijáró megbecsülés bírta rá, hogy pár percre magára hagyja az export-brigádot.

— Nálunk mindig sürgős a munka, da soha sem lehet elkapkodni. Nagy figyelmet és lelkiismeretességet

igényel a vákuumszivattyú alkatrészének csiszolása. Ha a két clülelet összeszerelik, Levegőfnentesen kell annak zárnia. Próba- járatás után a műszerek rögtön adják a mi munkánk bizonyítványát. Vita nélkül eldöntik, hogy jól, vagy felületesen dolgoztunk. Ha szétszerelik a gépet, az is kitűnik, hogy melyik részleg követte el a hibát. Az exportbrigád nem szokott szégyent vallani. — mondta Dénes László es elégedett mosollyal nézett társai felé.

— De ennyi ember között néha akad fegyelmezetlenség, vagy mulasztás — kérdeztem.

— Megesik. De az a fontos, hogy ne hagyjuk szótlanul. Nyomban elintézzük egymás

között. Persze, a dorgálás eleinte sértődést okozott, de most már a legfiatalabb munkás is tudja, hogy az idősebbek jót akarnak, a nevelés, a tanítás a céljuk. A meggyőző szó és a következetesség sokat ér. A fiatalokról jut eszembe, hogy a hathónapos próba lejárt, emelik az órabérüket. De másutt a normák karbantartására kerül sor. Nem lehet mindenhol egyformán emelni a bért, vagy egyenlő mértékben csökkenteni a normákat, mert az egyenlős- di igazságtalanságra vezetne. Ha valaki sérelmet, vagy jogtalanságot érez, panaszával többnyire a műhelybizottsághoz fordul. Sztaskó Istvánnal, a bérfelelőssel együtt szoktuk megvizsgálni a vitás ügyeket. Csak az igazságra hallgathatunk és akkor se harag, se törvényellenes dolog nem történhet. Ezt a szabályt kell betartani, ha munkaügyi vitában, segélyezés ügyében, jutalomban, vagy bármilyen más ügyben döntünk.

A műhelybizottság

titkárának népes, nagy

„családja” van a gyárban. A szereidében 180 ember ügyes-bajos dolgát kell intéznie. Otthon felesége, és két gyermeke, a hatéves fia, és négyéves kislánya várja. Megesik, hogy Dénes László késve érkezik haza, mert gyűlés, vagy jontos elintéznivaló akadt a gyárban. A dolgozók bizalma szép megtiszteltetés, de sok kötelezettséggel jár. Dénes László vállalta és teljesíteni akarja.

F. L.

A szorgalmas asszonyok végzik a melegagyán cioKészí- tését.

(Kiss Béla felvételei)

napban is megtoldják valószínűleg ugyanennyivel. Újságként emlegetik, hogy az idén megkezdik a cserépvirág termesztését is, mivel nagy az igény iránta. Ügy akarják, hogy az örök tavasz birodalma ebben az évben tovább terebélyesedjék, minél több ház-, hoz eljusson a szeretet jelképe: a virág...

A hatvani közös gazdaság hármas számú telepe a vasúti síneken túl van. A szövetkezetiek palántanevelő tcleonek hívják, de nyugodtan lehetne nevezni üzemnek is, hiszen 6 ezer négyzetméter üvegterület

lékos biztonsági alappal dolgoznak, hogyha a fagy, vagy más egyéb kárt tennne a kirakott palántákban, idejében pótolni tudják. Értékben kiszámítva 1 770 000 forint a telep éves tetve, s ahogy az első idei eredmények jelzik: a tervteljesítéssel nem lesz baj. A telepen a hajtatóházakban a palánták elérték már a 4—5 centiméteres magasságot, a retek már a melegágyakban növekedik, és a gondos ápolás eredményeképpen hamarosan piacon lesz a hatvani szegfű mellett az első hatvani primőráru-szállítmány is. Fazekas István