Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-17 / 40. szám

Több országgal teremtettek összeköttetést, mint ahány van HA—6—KVB jelentkezik — A diplomák diplomája Hobby. Angol szó, de már mindenhol meghonosodott. Az emberek szabad idejükben hobbyjaiknak élnek. Ahány ember, annyi hobby. — Semmiféle szenvedélyhez, semmiféle gyűjtéshez nem le­het hasonlítani... Ettől soha megye), K=kollektív rádió­amatőr csoport, V=Heves me­gye, B=Csépányi Jenő egyéni hívójele. Éles, fel-felvijjogó hang tölti be a klub helyiségét. Valami egész modern ritmusban, „szputnyik”-hangon. A diplomák diplomája nem lehet elszakadni, minden­nél szebb. Minden órában más országgal beszélni... — mond­ja Csépányi Jenő, az MHS egri rádióklubjának vezetője. Nem is szakad el az amatőr­rádiózástól egy percre sem. 1948 óta csinálja és most már mint oktató működük. A klubnak 41 diplomája van. S húsz tagja. A „kétdip­lomás” klubtagok most meg­kapták a diplomák diplomá­ját. Ezt 25 kötelezően megszer­zett diplomáért érdemelték ki: az úgynevezett CHC-diplomát; a kaliforniai világiklub adja ki. A világ több mint ötmil­lió amatőr rádióállomása kö­zül 1454 szerezte meg. Magyar- országon csak öt klubnak van birtokában. A diplomáért teljesíteni kell valamit. Az egyetemen is. Itt is. A rádióamatőröknél meghatározott számú összeköt­tetés megteremtése szükséges különböző állomásokkal. Az egyes beszélgetéseket úgyneve­zett QSL-la,pőkkal igazolják: ezeket megküldik egymásnak. Bizonyos számú QSL-lapért kapnak egy diplomát. Az egrieknek is van külön QSL-lapjuk: fehér alapon, fe­ketével a Dobó-szobor és mel­lette a hívójelük: HA—6—KVB. Minden betűhöz és számhoz egy-egy fogalom fűződik: Ha== Magyarország hívójele, 6=ha- tos körzet (Heves és- Nógrád — Szervusz ... Köszönöm szépen a hívást... Nagyon örülök találkozásunknak ... Jól hallak nagy hangerővel... az én városom Eger... Nevem Imre... Hogy veszel engem... — fordítja „magyarra” a mór­ié foglalkozása van: távirász a megyei rendőr-főkapitánysá­gon. — Talldnnal, egy észt rá­dióssal beszéltem. — Néha beszélünk angolul és németül is. De a legfontosabb az amatőr kód tudása. Vagyis érteni a betűkből és a szá­mokból — mondja, s közben összeköttetést keres a 17 éves Kulcsár Rózsi, Imre húga. Két éVe rádióamatőr. Magyarorszá­gon még egy nő űzi ezt a „férfi’-foglalkozást. De a má­sik már férjnél van. Ö az egyetlen lány. — Jó napot... — kopogja, aztán felnevet; vagyis „morsera” lefordítva GD, és a nevetés: Hl. Egysze­rű, ha nevetnek, HI-t kopog­nak. . Még tájékoztató újságjuknak is ilyen neve van: QTC. Ben- ,ne olvasható a klub eredmény­listája: 1964-ben megnyerték a rövidhullámú marathoni ver­senyt (tízezer összeköttetést csináltak) az OKDX, a cseh­szlovákok által kiírt versenyen, az első helyen állnak és más — „betűs” versenyeken sincsenek a harmadiknál rosszabb he­lyen. RH (rövidhullámú) és URH (ultrarövidhullámú) berendezé­seiket maguk készítették és ez is szép eredmény. — Komoly vizsgáikat kell tenni, hogy valaki rádióama­tőr-klubtag lehessen. Ügy is. mondhatnám, hogy- az amatő­röknek profi színvonalon kell A Kulcsár testvérek „munkában”. (Foto: Pilisy) se dobszólóját és a rövidhul­lámú adó—vevő berendezés mutatóinak vibrálását, fején fülhallgatóval Kulcsár Imre, aki már 10 éve rádióamatőr. Különben „civilben” is hason­Ssá BM to I if #f k\ nzá an o Iun Bs, számai unk . . . űzniük szenvedélyüket, a rá­diózást — jellemzi a munkát Csépányi Jenő. Ahhoz bizony nem elég „amatőr tudás”, és gyakorlat, hógy az ember a föld minden .országával beszélhessen. Sőt többel, mint amennyi van, mert egyes szigetek is külön országnak számítanak az ama­tőr rádiósok szempontjából. (berkovits) Mert számolni aztán tudunk. Mi: a sajtó! Olvasom az egyik lapban, hogy egy nyugalomba ment postás össze­sen annyit gyalo­golt, hogy a Földet háromszor megke­rülhette volna és annyi újságot leve­let cipelt, hogy 700 Vagont lehetne velük megtölte­ni. Én ugyan min­den számolás nél­kül is nagy tiszte­lettel adózom min­den nyugdíjasnak, igy a postásnak is és számolás nélkül is el tudom képzel­ni, hogy nyugdíjba kerüléséig egy-két levelet, néhány új­ságot csak elvitt azokhoz, akikhez címezték, de ez úgy látszik kevés. A 700 vagon több mint fél évszázad! Ügy látszik?! Mindenesetre gusztust kaptam ettől a számolástól, s bár jó magam még nem állok nyugdíj előtt, s úgy vélem, mire az az idő eljön, jó né­hány kellemes per­cet és talán — aka­ratom ellenére — ugyanannyi dühös pillanatot szerzek majd olvasóimnak, de miért ne szá­molnák? Számo­lok. Amióta írok, ha a betűket összead­nám és egymás mellé raknám, a betűsor négy és fél kilométer lenne. A kérdőjelek száma elérné a 156 ezer 342-őt, a felkiáltó­jeleké meg éppen a 321 416 (!)-ot, ille­tőleg ezzel 321 ezer 417-et. A „példá- ult” leírtam ötven­ezerszer, a „talánt” nyolcvanezerszer, míg az „egyesek” szót kétszázezer­szer. Az elfogyasz­tott tinta mennyi­sége megtöltene egy gönci hordót, az elkoptatott író­gépszalag hossza Szatymaztól Kisig- ricig érne, a tinta, papír és írógépsza­VANNAK MÉG VÉLEI LENEK ... Baleset történt Hort hci- tárában. Közlekedési bal­eset. Halott nincs, sebesült sincs: a kár nem sok. A kár: a taxi motorháza elöl behorpadt, a lökhárító elgörbült, a lámpák bezú­zódtak. A taxi útjában egy autó­busz vesztegelt: kikerülni nem lehetett, mivel szembe jött egy teherautó. A so­főr fékez... fékez... de a kocsi gurul tovább. Leve­szi a sebességet: már csak 10 kilométer, de addigra ott az autóbusz... Bumm! Ki a hibás? A fékolaj. A garázsban még volt, de útközben kifolyt. Így pedig fékezni nem lehet. Van. aki azt mondja, hogy keskenyek az utak. De ne túlozzunk; Hortnál nem lehet egy autósztráda (még Pestnél sincs). Egyesek szerint: minek állt az autóbusz az útba? Hová álljon, az árokba? Marad a fékolaj... Való­ban: általában marad és nem folyik ki. Vannak még véletlenek! ■ (—vils) Göröcs—Bene—Dunai 11. trió. Ügy érzem, most már bátran és nyugodtan tekinthetek az eljö­vendő elé. Hm: mikor olvasom már, hogy mi­lyen formában van mondjuk a Weörös.. ■ Németh... Kodolányi trió? ★ Uram, én vagyok a csodatündér. Három kívánságát teljesítem ... Tehát? — Ha lehetne, egy öttalálatos lottószel­vényt! Másiknak ha lehetne . .. egy. . nem . . négytalálatos lottószelvényt... És végül a har­madik ... hm a harmadik, meg van: egy háromtalálotcs lottószelvényt! •k Nem szeretem a naptárt! Pimaszul, maka­csul minden áldott nap figyelmeztet, — megint nem csináltál semmit: tegnap. Azt hi­szem kidobom a naptárt. Ez egyszerűbb! (—ó) A közönség és a Filharmónia viszonyáról egy hangverseny ürügyén Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatának har­madik estjére hétfőn került sor az egri Gárdonyi Géza Színházban. Erre az estre opera-részlete­ket és balettet ígért a hang­verseny rendezősége. A plaká­tok hirdették az énekeseket, Szőnyi Olgát, Bartha Alfonzt és Bodor Blankát, a magyar balettmüvészet két képviselő­jét, Som Gizellát és Pethő Lászlót, valamint a BM Szim­fonikusokat. Szőnyi Olga he­lyett Svéd Nóra, Bartha Alfonz helyett Réti József és a BM Szimfonikusok helyett á MÁV Szimfonikusok érkeztek. Tá­volról sem szándékunk kiseb­bíteni az érkezett művészek értékét és a két zenekar között sem akarunk valamiféle értékbeli különbséget keresni, de az ilyen műsorváltozás za­var. Az ígért opera-részletek közül nem hangzott el semmi Bizet Gyöngyhalászok, Verdi Don Carlos című operájából, de nem láttuk a Strauss-balet- tet sem. Ezt mind csak valamiféle rossz előjelnek tekintené a kö­zönség, aki kíváncsian, a rit­kán hallott élőzene, a színpadi muzsika igézetére várva ül be a nézőtérre. A Filharmónia hang­versenyre csábítja téli estéken a rádió, a tévé vagy éppen jó regény mellől a vidéki városok és falvak lakóit. Jód teszi? Na­gyon jól! Mi hát a baj mégis? Nem több és nem kevesebb: nem kapott élményt ezen a hangversenyen. Nemcsak az a haj, hogy a Filharmónia nem veszi komo­lyan saját műsorígéretét — bár ez is bosszantó —, hanem inkább az, hogy ezek a hang­versenyre érkező művészek nem úgy adnak elő, nem azon a hőfokon keltik életre az áriákat, hogy azok az opera iránt ér­deklődő közönséget még job­ban odaláncodják a komoly muzsikéhoz. A műsor összeállításából is kitűnik, mennyire az énekesek és a táncosok pillanatnyi együt­tese határozta meg az est ze­nei anyagát. Mozart-áriák után Csajkovszkij-balett, utá­na Wagner Tannháuseréből a Csarnok ária, majd Bizet Car- ménjéből a Habanera, Doni­zetti Szerelmi báj italából a tenor ária, Verdi Trubadúrjá­ból két női ária is, (Azucena és Leonora áriája), Puccini Bo­héméletéből Rodolpho áriája, majd Saint—Saans Sámson és Deíilájából a Csók-ária. Mind­ezek közé bedielten Mosz- kowski hanigversenykeringő- jére komponált táncfantáziát adott elő Som Gizella és Pethő László, majd a műsor végén Kenessey Jenő A keszkenő cí­mű balettjéből egy részletet. Nem hisszük, hogy ez a mű­sorszerkesztés sikerült a leg­jobban a Filharmóniánál! Svéd Nóra a Habamerát nem tudta spanyolos tűzzel pezsgővé tenni, az Azucune- ária is fáradtan1 hatott. Delila egyéniségét és a Csók-ária fű­tött-fűszeres hangulatát azon­ban e szürke hangverseny al­kalmával is szívesen megtap* solta a közönség. . Bodor Blanka Mozart Figaro házasságából a Rózsa-áriát értés kelte. Az átélés nem erős ol­dala a technikailag jól felké­szült énekesnőnek, de ennél sas áriánál egyéniségéhez közel­álló lírai világot kellett a szín­padra varázsolnia. A Wagnert muzsika, vagy Verdi Trubai dúrjának Leonora-áriája máB bonyolultabb, lélektani bukta­tókat jelentett számára. Réti József sok kellemes él­ményt szerzett már az egri közönségnek. Most Mozart Don Jüanjából énekelt, Donizetti Szerelmi bájitalából a tenor- áriát, de igazán eszik Rodolpho áriájával fogta meg szívün' két. Som Gizella & Pethő László három részletet táncolt. Nem könnyű feladat csupasz színpad don, a szerves helyéről és kör« nyezetéből kitépett táncrészlet­tel hatást kelteni; Mosz- kowskd hangversemykerinigőjé- nek táncfantáziája azonban ha­tásosan, a szerelmi vallomás létét idézve adták elő. Vavarinecz Béla vezényelte a MÁV-szimfonikusokat. Mo­zart Szöktetésének nyitányával kezdték a műsort és sem a kar­mesteren, sem a zenekaron nem múlott az est sikere. Várnai Péter igyekezett a Programm tátongó hézagait ki­tölteni, de műsorismertetése nem adott magyarázatot a két órányi időtartamra sem elegen­dő est hibáira. (farkas) rSWf/ éti if .. o A „szegény kisfiam” mér­nökember. Egyetlen fia az öregasszonynak. Az életét már ráköltötte, és költi most is. Amit még tud.’ Ezért adta ki a szűk kis szobáját is, hogy job­ban tudjon segíteni. Tart tyú­kot, apró jószágot, eladja a piacon, kap valami kis pénzt a tojásokért is. És küldi a pénzt, minden levél után. — Nem kéne küldenie pénzt, — mondom csendesen, nehogy véletlenül, egy szóval is meg­bántsam érzéseiben. — Nem kéne küldeni?! — csodálkozik. — Mit gondolna akkor rólam. — Hiszen keres a fia. Egy kezdő mérnök fizetése 1600 fo­rint, abból megélhet egy egye­dülálló fiatalember. — Azt mondja, 1600? A fi­am kevesebbet ír... Mit szólhatnék? Mondjam, hogy hazudik az a fiú? Ki­járta az egyetemet, úgy, hogy hazulról az ösztöndíja mellé mindig megkapta az anyai 5—600 forintot. A vénasszony libát, duggatott, tavasszal zöld­séget, gyümölcsöt árult, hogy tudjon küldeni. A maga szájá­tól is elvonta, csakhogy a fiú­nak jó legyen. — Csak dolgozom... A Jár bam már nem nagyon bírja. Keveset alszom. De ezért él az ember, a gyerekéért... Hónapok telnek. Azöregasz- szony be se lép a kis szobá­ba. A leveleket ott találom az asztalon, vagy az ajtó résében. — Oda voltam a fiamnál... — magyarázkodik. — Megnő­sült, szegény. Jóravaló szegény lányt vett el. Hozzávaló. Együtt jártak egyetemre. Ügy hálál­kodtak azért a kis pénzért, amit küldhetek nekik ... Kül­dök nekik egy kis aprólékot is, mert olyan sápadt fajta a me­nyem. Azt hiszem, nem is esz­nek azok rendesen __Magának is jólesne, ha valaki segítené, ugye? — Jólesne — mondom —, de szégyellném is érte maga­mat. — Szégyellné? Minek... — Idős asszony már az anyám. Eleget fáradt, dolgozott életében. Most már ne dolgoz­zon. — Biztosan nincs is olyan helyzetben, hogy segíthessen. — Szépen megél. Eleinte küldött pénzt,, nemegyszer. Visszaküldtem neki, a duplá­ját. — Ö, ó, de hát az én fiam annyira élhetetlen, láthatja, Azt kérdezte, hogy nála jár­tam, tudnék-e többet is külde­ni, Persze. Ugye, megértem én, most már ketten vannak, több kell nekiüt. Arca komoly, önmagával is szigorú. Szeme mély, baráz­dált partú. Szája szögletei be- roskadtak. — Boldoguljanak csak, sze­génykéim. Olyan szerencse tier nek. Ha én nem lennék, nem is tudom, mit csinálnának ... Vasárnap van, gyönyörű nyári délelőtt. Sétálok a város­ban, újságokat veszek, majd olvasgatok ebéd után. A kis utcában vajszínű autó dudál rám. Kitérek előle. Autó! Hol járhatott ebben a szűk sikátorban autó?! Látom, az öregasszony kinn áll a kis ház kapujában. Mély barázdált partú szemét töröl- geti. — Itt járt a szegény lelkem — mondja meghatottam — A menyem is itt volt. Ö, látja-e, be sem mutathattam magá­nak ... — Igazán sajnálom... — ... Adtam nekik két pár csirkét. Olyan kedvesek vol­tak, ahogy köszönték. Szegény­kéim ... Hidég marok szorítását érez­tem torkomon. A szűk utca levegőjében sokáig rezgett a felkavart por, a Wartburg nyer mában. Pataky Dezs4 lag árából rózsa­dombi villa hitel- < ne, s már ebből isi látszik, hogy nem j olcsó mulatság ma- 3 napság írni. ] A cikkek után $ annyit utaztam és | gyalogoltam; hogy j a.z egyenlítőt (?), a ♦ Föld—Hold útat» kétszer megtehet- J tem volna, s min- í ezek után ellensé- i get szereztem 1 \ millió 234 789-et, j barátot, állítólag' egyet — sem. De > tudom, hogy ha 1 meghalok, ellensé-] geim mégis eljön- j nek a síromhoz, s! elmondják, milyen] rendes és tehetsé-\ ges ember voltam, j És ez éltet, még • remélem néhány évtizedig, amely idő alatt megíran­dó betűim sora ösz- szcadva az eddigi­ekkel a születéstől elvezetnek a halál- j ig. ; Hat van nagysze-( rűbb a számolás-] nál? | (egrit * — t.. Szegény kisfiam! Pénzt kér... jaj, az a pénz! Az öregasszony naponta be­kopogtat hozzám. Elmegy az ablak előtt, látja, hogy olvas­gatok és benyit. Szabadkozik, mint az idegen. Pedig a kis r ház az övé, ez a szoba is, ame- c lyet havi háromszázért lakom. 1 Nem lehet haragudni rá. Tu- J dóm, egyedül érzi magát, na- s gyón egyedül, azért jön, kicsit 1 beszélgetni akar. A levelet, í amit néha-néha hazulról ka- I pok betehetné az asztalra is, £ amíg dolgozom a hivatalban, I de inkább bekopogtat vele, mikor este megjövök. — Jaj, látja-e — mondja, \ mintha véletlenül jutna esze- l be — majd elfelejtettem. Le­velet kapott. Az édesanyja ír- c ta ... £ — Köszönöm — mondom. És a levelet nem bontom fel. . — No, hát el sem olvassa? 1 Hátha valami baj van otthon? J Hátha beteg az édesmama ... Feltépem a borítékot. Nem hosszú a levél, talán oldalnyi. * Anyám nem ír hosszú levele­ket. Vékony szarkaláb betűi- 1 vei tudatja, hogy nincs semmi j újság, az idő arrafelé se jó 1 mostanában. i — Nem, nincs semmi baj— ! mondom. 1 — Hála istennek... sóhajt- s íja. És mindjárt újságolja: — 1 Az én fiam is írt. Szegény t !kisfiam! Pénzt kér»., jaj, az i 'a pénz!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents