Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-17 / 40. szám

Mil vállal 1965-re az állami építőipar? Egerben 280, Gyöngyösön 164, Hatvanban 122 lakást építenek 1957 óta most történt elő­ször, hogy az ÉM. Heves me­gyei Állami Építőipari Vállalat — a gazdaságosság kivételével — éves tervét teljesítette, és ezzel az ország 51 építőipari vállalata közül a közepesek kö­zé küzdötte magát. Amikor ezt Csíki Andor, a vállalat fő* mérnöke a műszaki konferen­cián bejelentette, az építésve­zetők, a mérnökök és a gazda­sági vezetők kissé kihúzták magukat, arcukon az elége­dettség mosolya villant. Az utóbbi években egyik baj a másikat érte, a hibákért és a mulasztásokért csak bírálatot és korholást kaptak, ezért ért­hető, hogy az igyekezet és a siker nyilvános elismerése most kétszeresen jólesett. Milyen feladatokra készül­jön ebben az évben az állami építőipar? Nyomban erre gon­doltak a műszaki konferencia részvevői. A válaszra nem kel­lett várni, a beszámoló követ­kező mondataiban már ezt is­mertette a főmérnök. 160 mil­lió forint a vállalat 1965. évi termelési terve, tehát feszítés nincs, még valamelyest ala­csonyabb is az előző évinél. Egy pillanatig gondolkodtak a következő adaton: 8,5 száza­lékkal növelni kell a termelé­kenységet ... ez azt jelenti, hogy az egy munkásra eső át­lagos termelés értéke 137 ezer forint. De a kezdet jó, most több mint felerészben az előző évről áthúzódó munkáikon dol­gozhatnak, tehát az első ne­gyedévben tervdokumentáció hiánya nem akadályozza az építkezéseket és az időjárás is rendkívül kedvező, A vállalat szempontjából előnyös az is, hogy az idei kijelöléseik 56 százaléka értékhatáron felüli nagy beruházás, tehát lehető­ség nyílik az erők összpontosí­tására a gépek jobb kihaszná­lására. Az elmúlt évben 377 lakást adott át megyénk lakosságának az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, vagyis a tervezettnél néggyel többet. De ebben az évben 566 lakó vár a beköltözésre. A tervek szerint Egerben 280, Gyöngyösön 164 és Hat­vanban 122 lakást kell átadni. Minden építésvezetőség meg­Termelőszövetkezetek fóruma Állattenyésztésünk helyzete a gyakorié állatorvos szemével kapta feladatát. Vállalták, hogy becsülettel teljesítik azt. Stader János, a gyöngyösi fő­építésvezető hozzátette, hogy a tervben megszabott gazdasá­gosságot is vállalják. Mészáros Tibor, a víz- és a fűtésszere­lők vezetője a kiadott terme­lési tervek teljesítésre, a ter­melékenység és a gazdaságos­ság túlteljesítésére minden épí­tésvezetőséget versenyre hívott ki. Minden rendben megy már a vállalatnál, reálisak, teljesít­hetők a vállalások? Válaszként Tóth László műszaki osztály- vezető felszólalására hivatko­zunk. — Évek óta azt szerette vol­na a vállalat,' hogy ne feszít­sék tervét, ne állítsák erejét meghaladó feladatok elé. Az idén teljesült ez a kívánság. A legjobb alkalom, hogy ren­dezzük sorainkat. Szinte a vál­lalatra íródtak az országgyűlés megállapításai: a tervek meny- nyiségi teljesítése mellett sok­kal jobban kell törekedni a termelékenység növelésére és hatékonyabb intézkedések szükségesek az önköltség csök­kentésére. Súlyos kötbéreket fizetett a vállalat, de ez csak következménye és legfeljebb részben oka a gazdaságtalan termelésnek. Alapvető hiba, hogy az építőipar eleve hosz- szú határidőre vállalja az épít­kezéseket és ezt sem tartják be. Millió forintos anyagkészletek : és gépek állnak az elhúzódó ■ építkezéseken, jelentős összegű rezsiköltségek terhelik fölösle­gesen a vállalatot és a határ­időn túl átadott építkezések miatt tetemes károk érik a népgazdaságot. A nagy beru­házások, a közel 600 lakás központosított építésével a le­hetőségek adottak, a termelé­kenység és a gazdaságosság fo­kozása pedig kényszerítőén diktálja, hogy a korszerű ter­melés szí /vezését haladéktala­nul oldják meg. A szalagrend­szerű termelés szervezést előbb-utóbb úgyis be kell ve­zetni, ezért mindenütt lássa­nak hozzá. Több felszólaló említette, vagy csak célzott rá, hogy a vállalatnál — a munkások között és egyes vezetőknél is — baj van a munkafegyelemmel és ennek súlyos gazdasági ki­hatásai vannak. De a vállalat egyik vezetője sem akarta, vagy merte kimondani, hogy telje­sítették ugyan az éves tervet, de 15 millió forintos veszte­séggel. Sólymos József, a me­gyei pártbizottság munkatársa tisztelettel és elismeréssel szólt azokról, akik legjobb tu­dásukkal dolgoztak a tervtel­jesítésért. De figyelmeztető szóval utalt arra, hogy a terv törvény. Az állami építőipar­nál nem csekélységgel, hanem 15 millió forint elherdálásával sértették meg a törvényt. Ezért mindenkinek éreznie kell a fe­lelősséget, ennek nem szabad megismétlődnie. Az építőipari dolgozók több­sége szorgalmas, becsületes ember, de akadnak még do­logkerülők, akadnák. még olyanok, akik pocsékolják az anyagot, nem gondozzák, vagy éppen tönkreteszik a gépeket, felületességükkel és rossz példájukkal közömbössé te­szik a rendes embereket is. Több mint 80 munkavállalót a fizikai munkások között szá­molnak el, de ezek semmiféle termelőmunkát nem végeznek. Az építésvezetők és a műveze­tők felelősek minden emberért és minden forint elszámolt munkabérért. Építkezései n.ken mindenki­nek biztosítsák a munkafelté­teleket. Neveljék, figyelmez­tessék a lógósokat, a vezetők ne hagyják szótlanul a felüle­tességet és a mulasztást.. De akinek nem használ a szép szó, azt küldjék el az építke­zésekről. Most van itt az ideje, hogy fegyelmet és rendet te­remtsenek minden munkahe­lyen. A műszaki konferencia és a most sorra kerülő terme­lési tanácskozások; javaslatait fontolják meg, az intézkedési tervet folyamatosan és ponto­san hajtsák végre, hogy az 566 lakást és egyéb beruházást ha­táridőre, az eddiginél jobb mi­nőségben és olcsóbban felépít­hessék. Dr. Fazekas László FIGYEIJ5MMEL olvastam a Népújság vitaindító cikkét, ahol a szerző számos termelő­szövetkezeti problémát vet fel. Így említést tesz az ott fo­lyó takarmánypocséklásról, amely abban is megnyilvánul, hogy a feletetett takarmány nem térül meg húsban, tejben, más állati termékekben. A herdálás ebben a vonatkozás­ban azt is jelenti, hogy a nyúj­tott takarmányadag nem tar­talmazza mindazokat a bioló­giai hatású anyagokat, ame­lyekre az állatoknak szüksé­gük van. Közismert, hogy az állatok­nak nemcsak keményítő- és fehérjeigény üli van, hanem szükségük van ásványi anya­gokra — mászre, foszforra —, továbbá vitaminokra és nyom­elemekre is, mint például a jód, a . vas. Az is lényeges, hogy milyen az említett anya­gok egymáshoz való aránya. A fehérjehiány tejcsökkenést, fej­lődésben való visszamaradást idéz elő, a mészhiány csont- lágyulást, a foszforhiány med­dőséget, a vashiány vérszegény­séget okoz. Szövetkezeteink je­lentős része a sokoldalú takar­mányozásnak még nem tud eleget tenni, így gyakoriak a hiánybetegségek. Az elmúlt években lényegesen javultak az állattartás feltételei szövet­kezeteinkben és csökkentek a betegség okozta károk is. Ered­ményeket értünk el a fiatal ál­latok elhelyezése és gondozása terén. Ritkábbak a felnevelést betegségek. Különösen, a napos csirkék­nél szembetűnő a javulás, ahol a korábbi 20—22 százalékos veszteség helyett ma mindösz- sze 2—4 százalékos [kieséssel számolunk. Javult a százalék a szopós borjaknál és a bá­rányoknál, némi javulás van az újszülött malacok tekinte­tében is. Visszahúzó erőként hatnak a rosszul megépített, hideg, nyirkos ólak. Ostoroson, a Kossuth Tsz száraz, normá­lis páratartalmú meleg fiazta- tójában évente 700—800 mala­cot nevelnék fel, téli—nyári fiaztatással, 2—3 százalékos évi kieséssel Ugyanakkor az egri Nagy József Tsz hideg, páradús, közös kifutóval ren­delkező kutricáiban az évi el­hullás az előbbinek többszörö­se. Nova jón és Egerben, a Dobó Tsz sertésállományában a két­fázisú sertéshizlalás bevezetése óta a korábban komoly, vesz­teséget okozó coli vérhas tel­jesen megszűnt. Csupán azt a technológiai újítást vezették be, hogy a választás után nem a malacokat vitték el a süldő­szállásra, hanem a kocákat tá­volították el a kutric&kból. A fejlődés oka elsősorban a jobb elhelyezésre, gondozásra, de nem utolsósorban a helyes ta­záig. Legalább jól kiszellőzik, gondolja. Szomorúnak látta a megtépázott falsat, az ázott ve­rebeket. Az egyik kertben kri- zatém dacolt az időveL Néme­lyik szár eldobta már szirmait és csonk szárával meredt az ég­re. karmányozásra vezethető visz- sza. E TÉMA RENDKÍVÜL szer­teágazó, ezért á továbbiakban csupán a tehenészetekben elő- forduló tartási és takarmányo­zási főbb hibákkal szeretnék foglalkozni. A tehén az egye­düli haszonállat, amely a reá fordított termelési összegnek több mint 60 százalékát visz- szaadja tejben, vajban, húsban. Legjobban értékesíti a növény- termelés és a gyáripar mellék- termékeit. Ha alapul veszünk egy 500 kilós tehenet, annak kb. 200 literes előgyomraiban 50—100 kiló 80—90 százalékos víztartalmú anyagot találunk. Ennek a tömegnek mintegy 80 százaléka már a második na­pon kiürül, a maradvány pe­dig további 10—16 nap alatt. Akkor tákarmányozunk he­lyesen, ha a 80 százalékos víz­tartalom mellett 50 kilónál nem kevesebb, illetőleg 10C kilónál nem több a nyújtott takarmány, ment előző esetben éhségérzete van az állatnak míg az utóbbinál megzabál. É2 azt jelenti, hogy ilyen határok között ingadozik az előgyomrok teltsége, ha az 500 kilós marha 8—15 kiló szárazanyagot, vagy 40—70 kiló lédús takarmányt kap. Nem közömbös, hogy ezt a hatalmas gyomrot milyen ér­tékű takarmánnyal töltjük ki. FONTOS, HOGY minden szarvasmarha-csoport részére a szükséges takarmányadagókat adjuk, mert, ellenkező esetben kellemetlen csalódás érhet bennünket. A helyes takarmá­nyozásról két példát: Adva van egy 10 literes istállcótlaggal termelő tehenészet, ahol min­den egyes tehénnek adunk na­ponta kevés fehérje-kiegészí­téssel: 25 kiló sílót 7 forint érték­ben, 25 kiló nedves répaszele­tet 1,25 forint, 4 kiló pillangós szénát 3,68 forint, 3 kiló ta­karmányszalmát 0,75 forint, 1 kiló pelyvát 0,25 forint, ösz- szesen 12,93 forint értékben. Ez egy tehén takarmánya, ami literenként 1,29 forint takar­mányköltséget jelent. Ha ehe­lyett adagolunk naponta és darabonként: 25 kiló silót 7 forint, 25 kiló takarmányrépát 7 forint, 4 kiló pillangóst 3,68 forint, 3 kiló takarmányszal­mát 0,75 forint 1 kiló pelyvát 0,25 forint, összesen 18,68 fo­rint értékben. Ez lesz egy te­hén' takarmányának napi költ­sége, ami tejliterenként 1,87 forint takarmányköltséget ad. Mind az első, mind a második takarmányadág némi fehérje- pótlással kielégíti egy tehén tápanyagszükségletéit. A répa­szelettel összeállított adag tej­literenként 58 fillérrel keve­sebb takarrnányköltséget je­lent. Tehát a gazdaság érde­kében érdemesebb nedvdús ré­mült már hét tavasz. Tizenki­lenc és hét! Szerelemből keltek egybe, a szülők ellenére. Ha­mar teherbe esett. Háromszor, vagy talán négyszer is? Az el­sőnél örült, aztán megijedt, amikor belegondolt. Az albér­let miatt. Együtt határoztak úgy, hogy nem lehet. Másod­szor is, meg harmadszor is, meg azután is. Már természe­tesnek tartották a „nem”-et. De ez már régen volt. Öt éve. Az­óta próbálták már visszakérni, amiről lemondtak, az orvosok­tól. Kezelésre járt hónapokig. Az eredmény? ..Majdnem” De ez duplán. Másfél hétig kapta az életvizet és másnak a vére tartotta csak meg ezen a pla­nétán. Belepirul az emlékezésbe. Egyszer azért, másszor meg amazért rimánkodni, ott a kór­házban. Az orvosok fejüket csóválták, vigasztalták. Pedig joggal mondhatták volna: „saj­náljuk, kérem, mi időben fi­gyelmeztettük!” Milyen meg­alázó ez! Kislánykorában kérdezte egy­szer a nagyanvjától: „Mami! Mit ér a virág, ha nincsen ter­mése?” Amikor meg kis kacat- jával ásogatott azt tudakolta: „Minek a gyökér, ha nincsen hajtása?” Valamit mondtak ne­ki, már nem tudja mit. Sírva szalad be a házba, az üres szobába, és ruhástól dől le az ágyra. A párna felfogta könnyeit. Horváth István paszeletat etetni, mint takar­mányrépát. Sok tsz-ben sajnos még ötletszerűen takarmányoz- nak, és hol a brigádvezető, hol a raktáros vagy éppen a dará­lós keveri össze az abrakot, és gyakran előfordul, hogy elfe­lejti belekeverni a futort, vagy a sót. Nagyon fontos, hogy a takarmánykeverést mindig egy ember végezze a szövetke­zetben, olyan valaki, aki ért is hozzá. MÁSIK PROBLÉMA gaz­daságainkban a fehérjehiány. Állatállományunk fehérje-ellá­tásának biztosítása még ma is mezőgazdaságunk egyik leg­égetőbb kérdése. Sajnos ma még sok tez-ben nem terem annyi pillangós takarmány* hogy fedezni tudnák az évi szükségletet. Pillanatnyi meg­oldást a karbamid bátrabb fel- használása jelent. Fő előnye* hogy termőterület nélkül elő­állítható. A szarvasmarhák hizlalásánál napi másfél kiló korpát, jól lehet 100 gramm karbámiddal helyettesíteni. Tapasztalatok szerint a kérőd­ző állatok (szarvasmarhák, ju­hok is) fehérjeszükségletének 30—40 százalékát lehet karba* middal pótolni. A karbamid etetésének technikájáról ezút­tal nem kívánok bővebben ír­ni. Véleményem szerint a költ­ségcsökkentés szempontjából helyes lenne a tsz-ek állattar­tásának bizonyos irányt szab­ni. Egyes gazdaságok talán a helytelen tervezés következté­ben túl sokféle állattal foglal­koznak, noha erre nincsenek meg az előfeltételek. Minek oda fejészet, ahol nincs aki megfejje az állatokat? Vagy minek tart az olyan tsz anya* kocákat, ahol a malacok évről évre nagy számban kipusztul­nák, mert az épület rossz. Vá­sároljanak inkább árusüldőt hizlalásra, és hasznosítsák így az abrakot, amelyet az anya­kocák az említett okok miatt nem értékesítenek. Szeretnék említést tenni az elhelyezésről, a jószágok gon­dozásáról. Ha abból indulok ki, ami néhány évvel ezelőtt még gyakori volt, hogy az ősz fo­lyamán a legelőről bezúdult állatokat ném tudták fedél alá helyezni, akkor a fejlődés a mai helyzetet véve alapul va­lóban javult. Ha azonban a szabványméreteket nézzük (pl. egy tehén 2,50 m hosszú, 1,3 méter széles hely), a helyzet már nem olyan kedvező. A túlzsúfoltság folytán a nö­vendékek nem tudnak pihenni, hiszen amíg az egyik fekszik, addig a másiknak állnia kell. Csirkéknél a veszteség zömét a túlzsúfoltság okozta fulladás teszi ki. Sajnos, rendszerint az eladás előtti néhány héten, r Mindenki előtt természetes, " hogy a szőlőt és kukoricáit . csak bizonyos sortá- i'olságra lehet ültetni, mert kü­lönben nem hoz megfelelő ter- imést. Sajnos, az állattenyész- (tésben ez az elv nem érvénye- t .sül. Az állattenyésztés helyze­te kétségtelenül javult, de baj \az, hogy az állatgondozók ki­► öregszenek és nincs utánpótlás. (. Régi jó állatgondozóink, mint ja hetvenéves Parm Lajos bá­li esi, Novajon. vaev Nyilas Lász- i ló Ostoroson, kiöregszenek, de jva ion ki nótolia. ma .id őket? Ez \ feltétlenül gondot kell hogy (okozzon a szövetkezeti vezetők- t nek. ( MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy az »elkövetkezendő években a me­* zőgazdaságon belül az állatte­► nyésztés rohamos fejlődésnek » indul. A hús-, tej- és vajfogyasz- jtás növekszik; Az igények ki- Eelégítése csak a termelékenység (fokozásával érhető el. E téren ) hallatlan tartalékok várnak ki­aknázásra. így a hizlalási for­ogó gyorsítására, a tejtermelés (növelésére van szükség. Ha ij gazdaságaink ebben a vonatko­zásban eredményeket akarnak ► elérni, ahhoz szakszerűbb és »gondos takarmánvezásra. az ál- álatok megfelelő elhelyezésére, a (tudományos módszerek széles (körű alkalmazására és szakkép­ül zett. fiatal állatgondozókra van (szükség. ? * Dr. Gallé Ferenc hMPBJS&fr 3 ? 1965. február 17., szerda Elszomorító az ősz — elmú­lásra emlékeztet, gondolja Márta. Milyen is az élet? Szü­letik az ember, növekszik, éL Aztán oda lesz, ahova a fale­vél. Volt és nincs. A fák újra kirügyeznek, új leveleket hoz­nak. És ki törődik már ilyen­kor a régivel, a tavalyival? Az ő assaonyóveiből is ei­— Túlóra, túlóra? — kedélyes- kedik az öreg portás. Ö meg arra gondol, milyen jó lehet ne­ki. Akár ismer valakit, akár nem, mindenkit megszólíthat. Még vicelődhet is. És senki nem tartja tolakodónak, sőt el­lenkezőleg. A szél esővel csapkod, ő még­is gyalog teszi meg az utat, ha­meg mást is. Mindent felfor­gatnak. Haját igazítja, amikor • szólítják: — Mártikám, aranyos! — mondja csoportvezetője. — Hol- 1 nap sorra kerül a mi osztá- > lyunk... Nagyon szeretném, ha ■ mindent átnézne ma. És azokra • a nyomtatványokra is írna va- . lámát; hát... De mit is ma­gyarázok. Tudja maga. Amiből kitűnik, hogy foglalkozunk ve­lük, hogy folyamatban és mit tudom én ... Gyorsan szalad az idő. Fél­órát ráhúz, de elvégzi, amivel megbízták. A többiek már ko­rábban elmentek. vágottarcú szemét, de nem néz Vissza. Sietve lépked el a portás előtt. Itt már újra otthon van Mert a munka mindent felejtet Egyébként is zajos mostanában a hivatal. Revizorok vizsgálják a létszámgazdálkodást, aztán — Jó, jó. Nem gondolod hogy ez már unalmas? — Te, András! — fordul hátra az asszony. — Ha valamit meg­tudok rólad, hogy te és valaki más, akkor az isten irgalmaz- zon neked! A férfi nevet. Tenyerével fojtja el a szót és úgy mondja: — Te csacska! Ne butáskod- junk, már a híreket mondja a rádió. Az utca végénél elválnak. Márta a buszt várja. Egy idős néni, aki tejeskannával topog ott, az időt kérdezi. Néhány gyerek a váró körül szaladgál, táskával csapkolódva. Egy fia­talember kislányt ölel, babus­gat. Bölcsődébe viheti. A túlol­dali kapuból most lép ki az a munkásruhás, a busznak is ér­keznie kell, mert ő bentről, az udvarról, túl lát a kanyaron. Jön is az. Fékek csikorognak. És ő a megszokott helyre igyek­szik. Nem ül le. inkább áll. Az első ajtó előtt. Ott támaszkodik és nézi az elmaradó házakat. Fél szemével a sarok felé néz. Ügy észrevétlen. Elegáns, bar­na férfi áll ott. Valami vágás­féle látszik az arcán. De nem csunyítja az el, inkább oda il­lik. Virtuskodó, porosz ifjakról olvasott egyszer, azok csináltak ilyet egymáson. Párviadalban. De hogy tud ez bámulni! És hó­napok óta teszi ezt. Szúr, éget a tekintete. Inkább .szólna va­lamit. szem tel enkedne. De ígv? Márta mindig elsőnek lép le a buszról a végállomáson. El­hárítsa a jegy vizsgáló segítsé­gét is, elsiet. Hátában érzi a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents