Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-16 / 39. szám
A szakszervezeti választásokról jelentjük: • * Hasznos űtravalót kapott az AKOV új szakszervezeti bizottsága Több núnL 120 küldött tanácskozott vasárnap délelőtt a 4. számú Autóközlekedési Vállalat egri telepének új épületében. A gyöngyösi üzemegység, a hatvani lönökség, a hevesi, a petőíibány-ai, és azeger- csehi és a többi részlegek két es fél ezer dolgozója bízta meg a küldötteket, hegy új szak- szervezeti csúcs bizottságot válasszanak. Mit tett az elmúlt két évben a szakszervezeti bizottság7 Milyen feladatokat oldottak meg, mire nem futotta erejükből és mire kell ezután nagyobb gondot fordítani — őszinte tárgyilagossággal erről szólt a szakszervezeti bizottság beszámolója, amelyet Halász Ernő, a SZOT elnökségének tagja, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára ismertetett. Szép eredményeket, a Minisztertanács és a SZOT vándor- zászlaját, illetve kiváló üzem kitüntetést vall hatja magáénak az AKÖV. íDe az elmúlt évek eredményei, a kitüntetések és a becsület arra kötelezi a vállalat minden dolgozóját, hogy maradéktalanul helytálljanak 1965-ben is, A szakszervezeti bizottság beszámolója, majd a felszólalók azt bizonyították, hogy a 4. számú AKÖV sikerrel akarja befejezni a második ötéves tervet és jól felkészül a harmadik ötéves tervre. A szakszervezeti aktivisták, a bizalmiak és minden tisztségviselő érzi a felelősséget. Határozati javaslatot fogadtak el, hogy a gazdaságos fuvarozás, az önköltség csökkentésére tett intézkedéseiben mindenben segítik a vállalat gazdasági vezetőit. Minden segítséget megadnak a brigád - mozgalom kiszélesítésére és eredményesebbé tételéhez. Fo kozzák az üzemi és a szakszervezeti demokráciát. A szakszervezeték többet Tfcamak tenni, hogy a dolgozók tudatát eredményesebben formálA kilenctagú „hangyacsalád n Monoton hangon zúg a ventillátor. A karbidlámpa sárga fénye sivítva hajlik el a kiáramló hideg levegőtől. A vas- áosolat körül aPró sárdarabok, kövér esőcseppek szakadnak le kobakunkra. Vagy 30-0 méter után az előttünk haladó „árják és jogos, teljesíthető igényeiket teljesítsék. A felszólalások során Kovács Imre elmondotta, hogy a vállalat idei feladatai reálisak, a tervet teljesíteni lehet. De az idei nagyobb követelményekhez a korábbi te- iesítményck nem elegendők. A jrvítórészle- gek megerősítését, a gépkocsi- vezetők és a szerelők jobb együttműködését sürgette. Tóth Sándor szóvá tette, hogy az elmúlt évben több mint félmillió forinttal csökkent az újításokból származó megtör körítés. Pedig minden helyi kezdeményezést meg kell ragadni, hogy előbbre haladhassunk. Ezért javasolta — és a tagság elfogadta —, hogy a legjobb műszakiakból és a legtöbb gyakorlati tapasztalattal rendelkező munkásokból újítási bizottság működjék az szb mellett. Az újítási feladatter- vet konkrétabban, szinte névre szólóan határozzák meg és a bizottság minden hasznos kezdeményezést segítsen. Különös feladatának tekintse a rakodás gépesítésének megoldását. A szakszervezeti bizottság dicséretben és elismerésben részesítette azokat a fizikai és admin iszfcratív dolgozókat, akik szabad idejüket és sok vasárnapjukat áldozták fel azért, hogy a vagonokat idejében kirakják. Tavaly ezt a megoldást szükségessé tette a rakodóhiány. De a szakszervezetnek és a gazdasági vezetésnek együttes feladata, hogy a rakodás gépesítésének lehetőségét vizsgálja és megoldja. Nem lehet állandósítani a vasárnapi ro-j bammunkát. Ezért különös fontosságot tulajdonítunk Tóth Sándor javaslatának. Juhász Lajos, Bodor György, Bene István, Sárvári József, Vince György, Bakos Dezső,' Miricz József. Márkus István. Nagy p, Balázs és a Szakszervezetek Heves megyei Taná-' csat képviselő Szabó István' hasznos tanácsokat, értékes út-; javaiét adtak az AKÖV új szakszervezeti csúcsbizottságának. Borsányi Lajos igazgató és Halász Ernő vállalati szb- titkár ígéretet tettek, hogy az elhangzott javaslatokat gondosan tanulmányozzák. Kérték a küldötteket, hogy tapasztalataikat munkahelyükön mondják el, segítsenek, hogy a munkások és a vezetők vállvetve sikerrel oldhassák meg az idei feladatokat. Mikor késsül el as egri Népkert rendesési terve ? Hoi vau as elven seit szervádét* ? AkS ma végigsétál a hajdani barokk keit gondolatokat ébresztő útjain, lehangoló kép fogadja. Kiszáradt fák hatalmas tömege messziről árulkodik a gondozsatlanságrói. Teherautók, nehéz vontatók durva nyoma jelzi az utakon, virágágyakon és pázsiton, hogy mindenki fittyet hány a Népkert parkjeüegére. Hólerakóhelynek és vascsövek) raktározására használják. Sőt már két fabódé is áll a parkban^... Pedig még 1957-ben elkészült a Népkert rendezési terve. Sajnos azonban a drága tervdokumentáció a fiók mélyére került... 1962 nyarán a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatban rendelte védetté nyilvánítani a Népkert területét! Az Országos Természetvédelmi Tanács azonban azóta is a tartós feledés homályát borítja a védett területté nyilvánítást kérő beadványra... S közben az ősi park tovább romlott, s mai állapota soha nem látott szomorú képet tár a benne felüdülést kereső elé. Joggal fordultunk tehát Bortes Lászlóhoz, a városi tanács főmérnökéhez felvilágosításért, — a Népkert ügyének mai állásáról. Válaszként jókora, vaskos aktaköteg kerül az asztalra és valóságos kisregény kerekedik elénk, — sok-sok tanulsággal ... A város műszaki osztálya még 1963. július 8-án arra kérte a megyei tanács építési osztályát, hogy biztosítson kellő hitelkeretet a rendezési-parkosítási terv elkészítésére. A helyes lépésre s a megyei tanács július 15-én kedvezően reagált: „...az egri Népkert rendezési tervének elkészítéséhez szükséges hiteit a Heves megyei Tanács V. B. tervosztálya folyó (1963!) évre biztosítja.” Sőt „a tervezői ineg’bi- zást is meg fogja adni.” Csupán a tervezéshez szüksége* programot kérték a várostól, melyet a műszaki osztály július 31-én meg is küldött az illetékese nek. Végre, 1964. január 23-án összeültek az illetékesek a rendezési terv bírálatára, de bizony a hevenyészett tervvázlatot egyhangúlag minden részvevő elutasította! Később a tervező el is állott a munka folytatásától... A városi tanács jó kezdeményezését a zátonyról elmozdítandó, Borics főmérnök 1964. szeptember első napjaiban sürgette a megyei tanács tervosztályán a terv elkészítését. A válasz? Programot kérték.! Ügy látszik, hogy ekkor már nem volt meg, a még előző év során megküldött program! Így azután 1964 szeptemberében újabb, igen részletes programot kapott a tervosztály a városi tanács műszaki osztály átél. — Pillanatnyilag mi a helyzet? Válaszként Borics László a telefonkagyló után nyúl s tárcsázza előbb a megyei tanács tervosztályát, majd a Beruházási Irodát. — de sajnos, semmi konkrét választ nem kapott! Mi ebbe bizony nem nyugodtunk bele s igyekeztünk kideríteni a rideg valóságot. 1964. szeptemberében a megyei tanács tervosztálya szerződést kötött a Középülettervező Vállalattal, a Népkert re- konstrukciós tervének elkészítésére, majd szeptember 29-én utasította a Beruházási Irodát, — átkíüdve a szerződés egy példányát, — hogy lépjen ösz- szeköttetésbe a tervezővel... Felkerestük az illetékes ügyintézőt, aki bizony az ügy érdekében, múlt év szeptember 29-e óta semmi lényegest nem tett. Még csak a szerződés tartalmi lényegét Nagy hatás- idejét sem tudja! Az ok, —ezt természetesen nem tőle, hanem a tervosztályon tudtuk meg. — elég lehangoló: a terv- ■ osztályról átküldött szerződésnek a Megyei Beruházási Iroda a riportunk időpontjában nem volt birtokában:.. Elkalló dott... Ezért nem kaphatott tehát Eger város főmérnöke konkrét választ jogos érdeklődésére... A nagy huzavona alatt a Népkert lassan, de biztosan pusztul tovább.* (Sugár) A .szűkszavú” nyék”, Rutkai István üzemvezető-helyettes hátraszól: — Húzódjunk félre! Csille jön. — Jó szerencsét! — Jó szerencsét! — fogadják. Nem néznek fel, ballagnak a csille után, amelyet tetejéig raktak nyirkos bemtonittai. Beállunk ismét a sorba, s elindulunk az „árnyék” után, aki köziben „beszélőgéppé” változott a hosszú hallgatás után. — Gyerekcipőben jár még ez a bánya, hiszen eddig jóformán csak a feltárási munkák folytak benne. Majd ha átköltöztünk a rosszikútteteji régi bányáiból, nagyobb lesz itt a forgalom. A hosszú „árnyék” egyre rő- vidébb lesz, s neoncsöves „utcarészhez” érkezünk. — Sokan nem is tudják, mit ér a bentonit. Az olaj-és kerámia-ipar „meghalna” nélküle. ■Az országban csak Mádon, Nagytétényben és itt, Istenmezején bányásszák. Már átbújtunk a Hangyabo- •jos hegy derekán, de gépeikkel még nem találkoztunk. — A bentonittól nehezen, lehet megszabadulni. Tapad. ‘Ezért nincsenek gépeink. Most fogunk majd kipróbálni egy cseh rakodógépet. Addig azonban kézzel kell termeim. A neoncsövek alól kiérve három irányba vezet az út. — Merre? — Csak egyenesen, ez már Murányi-hajtás. Nekivágunk a sötétnek, s mintha bekötött szemmel tapogatnánk csak óvatosan jutunk előbbre. Megnő a karbidlámpa fénye, s a hosszú „árnyék” ismét megszólal. — A Murányi-brigádra azt is mondhatnánk, hogy: Murányi család. Mintha testvérek lennének, úgy élnek itt a Han- gyabojos alatt. Nem véletlenül oyerték meg a szocialista brigádversenyt. Szeretik egymást. Másfél év óta együtt vannak, de egy hangos szót sem hallottam tőlük. Pedig ez fehér hollónak számít a főid alatt. Az ácsolat végéhez érünk, a vastag fal megálljt parancsol. — Most van a váltás, de már jönnek is — mutat a sötétbe. Négyen bújnak ki a sötétből, pedig Murányi Lajosnak, a „családfőnek” mór letelt a sikta. — Itt szoktuk megbeszélni a brigád titkait — mosolyog a többiekre. — Hány tagja van? — Papír szerint tíz, de egyet kiemeltek magasabb beosztásba. így csak kilencen vagyunk. — Hogy kerültek össze? — Még az öreg bányánál a művezető ránk bízott egy vágathajtást. Akkor ismertük meg egymást. Mikor átjöttünk ide, az volt a. kívánságunk: együtt szeretnénk dolgozni. — Valóban család lett a brigád? — Igazi család. Nemcsak itt lenn, de fent is. Még 63-ban elhatároztuk, hogy ráhajtunk a szocialista brigádverseny első helyére. Sikerült, sőt még meg is ugrottunk a többiektől. Zay László, a kerékpáros”, Pétervásáráról hajt nap nap után kerékpárjával a munkába. — Ügy sietek, mintha hazamennék, megnyomom a pedált. Hiába. Hiányzik a „szűkszavú”, meg a „beszédes” — húzza össze ravaszul szemöldökét. Kapás József, a „beszédes”, szemébe húzza „kobakját” és mintha nem tetszene a „kerékpáros” mosolya, csak lassan szólal meg. —Nem. szoktam ón sokat beszélni, de hát most is felemelték a pálinka árát. Nem azért, mert én iszom, csak tettem néhány megjegyzést... A „szűkszavú” Fodor Sándor lámpáját igaaítja és csak _ néha-néha pislant fel a beszélgetőkre, — Igaz, hogy csak hármat szól egy héten? — Mit ér az a sok fecsegés. Aki beszél, az nem dolgozik —1 nyújtja el a szót, s már indul is a bentonit felé. A köszönés már nem ér el hozzájuk. Visszaindulunk a hosszú „árnyék” után. aki jókora hallgatás után ismét hátrafordul: — Nem alábbvalóak ezek egy A „kerékpáros” (Kiss Béla felvételei) igazi hangyacsaládnál. Elhihe- titek nekem. — Elhisszük! Koós József „Brómozott” fa - nem gyúlékony A jeruzsálemi rost- és fakutató intézet kísérleti telepén a napokban két, teljesen egyforma faházikót gyújtottak meg. Az egyik porráégett, a másiknál csak csekély elszene- sedést észleltek a tűzfészek környékén. M. Lewin, az intézet igazgatója kísérletével bizonyítottá, hogy új és olcsó vegyiéi járással a fa gyúlékonysága megszüntethető, anélkül, hogy a fa elveszítené jó tulajdonságait. M. Lewin rendkívül olcsó eljárást dolgozott ki a ligninnek brómmal történő kezelésére. Ez az eljárás egyébként a műanyag-vegyészetből ismert, mert szerves vegyületek annál nehezebben égnek, minél több klór-, fluor- és bróm- atomot tartalmaznak. A hagyományos tűzvédelemmel szemben a brómozásnak sok előnye van: a fa nem lesz súlyosabb, az eső nem moshatja ki a brómot, mert vegyileg lekötött s ezenkívül gátolja a rothadást és a gombásodást. XXXN'XXXXXXXX'XXXNXXXXXNXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXX .XXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Három Kinizsi felírású, félliteres üveg áll előttünk. Az üvegekbe sör helyett bort töltöttek az asszonyok. Most tették elénk, hogy befejeződött a zárszámádó közgyűlés hivatalos része Tamamérán, a Béke Termelőszövetkezetben és leültünk a kultúrház padjai közé baráti diskurzusra. Két szomszédom: Csató András, aki 530 és BártfaÁ Imre, aki 186 munkaegységet teljesített az elmúlt esztendőben. A szövetkezet 1964. évi gazdálkodásáról, sikereiről, nehézségeiről beszélgetünk. Felelevenítjük a tavaszi, nyári napokat, az őszi betakarítást, s közben össaeméregetj ük az eredményeket az 1963-as évvel. — Sokan elkeseredtek az egy évvel ezelőtti zárszámadáskor — mondja belemeie- gedve a beszélgetésbe Bártfai Imre. — Akkor 33 forintot ért egy munkaegység, most 42 forintot. — Hátha még mindenki szívesen megfogta volna a munkát — teszi hozzá az alacsonyabb termetű, szikár férfi, Csató András. — Kevesebb kiesésről számolhatott volna be az elnök és 50 forintot érhetne most. a munkaegység. Igaz, én így sem panaszkodom. Több mint 22 ezer forintot kaptam, s ha ehhez még hozzászámítom a háztájit és a vállalt terület után kapott 18 mázsa kukoricát, akkor azt mondhatom: a havi 2000 forint átlagkeresetem megvolt a múlt évben. A másik ember hallgat egy ideig, Három üveg bor aztán ő veszi át a szót: — Az én járandóságom a háztájival együtt csak 9 ezer forint. Ha azt nézem, hogy ezt a pénzt hét és fél hónapra kaptam, nem rossz. Télen az Ű tigazgat óságnál dolgoztam. Kavicsot terítettünk, átereszt és hidat építettünk. — Akkor most irigyli is Csató Andrást — kérdezem, hiszen ebből a pénzből nehezen tud megélni a család. — Nem mondom, jó lenne az az .500 munkaegység, de nem irigylem én tőle — válaszol Bártfai. — Világéletében napszámosember volt, gürcölt most is hajnaltól késő estig. Megérdemli a pénzét... — És maga? — Nekem ennyivel kell beérnem. Nem mondom, a 250— 300 munkaegységet én is megcsinálhattam volna. Jobban nézne ki a „statisztika”. Hanem reumás a lábam, nem bkja a hideget. Meg aztán az 1963- as év annyira rossz volt, hogy kevesen bíztak a mostani sikerben. Azt hiszi, csak én mentem el máshová dolgozni? Más is! Azok is azért, mert kevésnek tartották a 33 forintot. — Én tavaly is megéltem a népes családdal. Akkor sem kívánkoztam el hazulról. Dolgoztam. amikor csak lehetett, hogy minél több iwinkaegys»’ gem legyen — veszi át a szót Csató András ... Hosszú ideig hallgatunk, csak a bor fogy az üvegből. Elnézem a két embert. Bártfai kerek arcú, éles tekintetű, jó megjelenésű férfi, öltözete se paraszti. Sildes sapkát hord, sárga, háromnegyedes esőkabátot, alatta katonainget sejtek, Csató paraszti típus: csizma, kucsma, háromnegyedes „nagykabát”, alatta csizma- nadrág. Szelídebb szavú, a munkájának élő ember. — Értem ón, értem, hogy mit akar megtudni — szólal meg egy idő után Bártfai. —• Olvasom én a könyveket, a Szabad Földdel is leveleztem. Ne gondolja, hogy buta ember vagyok... — Elégedett hát a tsz-től kapott jövedelmével? Mielőtt válaszolna, üvege után nyúl és kiüríti az utolsó kortyig. — Mit mondhatnék mást? Igen! Tudja, a gyerekek már ki röppentek, ők már többet keresnek mint ón. Arait én keresek, ez meg nekünk, a feleségemmel elég. A fiataloknak a sok ezer forint is kevés, én kevesebbel is beérem. Aztán még hozzá teszi... — Csalt ennyit akartam mondani... Valiban csalt ennyit? De mi mást is mondhatna, ennyi ember előtt, akik régóta ismerik őt, és 5 is ismer mindenkit közülük. Tudják egymásról, ki mennyit bír el, ki dolgozik erejét megfeszítve és ki éppen csak tessék-lássék. Csató Andrásról tudják, hogy nincs olyan munka, amelyet el ne végezne, és ennek meg is van az eredménye. Tudják Bártfai Imréről is, hogy ha akarná, első lehetne a munkában. A két ember között nagy a különbség. Csató hű a szövetkezethez, nem kacsingat el akkor sem a tsz-ből, ha rosszabbul sikerül egy-egy év. Bártíainál ez nem így van. Ezért is kevesebb a munkaegysége, ezért is kapott kevesebb részesedést. Nem feszíti meg az erejét, nem akar rendszeresen részt venni a munkában, pedig egészsége, ereje ebben nem gátolja. Okos embernek tartja magát, okosabbnak valamepy- nyiüknél. Mégis rosszul gondolkodik, hiszen a „kint is bent is emberekre” nemigen számíthat, a szövetkezet. Aztán a kévés munka után bizony vékony a boríték... Két ember munkája, életda- rabkája pereg le előttem az üveg bor mellett. Egyik szívvel- lélelkkel magáénak érzi már a földet, a közös határt. A másik még csak félig. Egyik több pénzt kap, a másik kevesebbet, úgy ahogyan járja: kinek-ki- nek munkája szerint. Fazekas István tyKiWNiS, 3 1965. február 16., kedd A Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával elkészült az Alagi Állami Gazdaságban a Szabó—Almás!—Hepp- féle homokjavító eke mintapéldánya. Az új konstrukciójú gép az ország területének negyedrészét kitevő homoktalajok részére készült, s mint ilyen, tulajdonképpen az első a magyar mezőgazdaságban. A homoki munkára az teszi alkalmassá, hogy lényegében kisebb vonóerőt igényel, mint az eddigi, Új magyar eke a homoktalajok javítására hasonló munkagépek, vontatásához így nem szükséges lánctalpas gép, elég a jóval köny- nyebb D-4K í rak,tor is. Az eke a kívánt mélységben, egyenletesen teríti el a homokban a szerves javítóanyagokat — tőzeget és istállótrágyát— és egyúttal meg is műveli a talajt. Az új magyar homok javító ekét a nyár folyamán bemutatják a homoktalajokkal foglalkozó budapesti nemzetközi tanácskozás részvevőinek is.
