Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

Az országgyűlés folytatta a költségvetési vitát Kádár János beszéde is legelő-szükséglete biztosítva egyen. A nagyüzemen Kívüli i szőlők és gyümölcsösök pótlása- . a, a házi kertekben levő gyű- j nölcsösök felújítására és i izakszeru. gondozására ezután s figyelmet kell fordítani. Gondoskodni kell arról, hogy ; íz ehhez szükséges szaporító- i tíiyag, növényvédőszerek es ‘elszerelések rendelkezésre áll- ■anak. j Tisztelt országgyűlés! A mezőgazdaság 1935. évi termelési és árutermelési ter­ednek teljesítése elsősorban a mezőgazdaság dolgozóin múlik; azokon, akik a vezető poszto­kon, u szántóföldeken, az állat- tenyésztésben, a gépműhelyek­ben és a mezőgazdasági ter­melés más területein tevé­kenykednek. Nincs egyetlen olyan fontos célkitűzésünk sem, amelyet ne fogadhatnának egyetértéssel, helyesléssel. A munka termelékenységének nö­velést, a termelési költségek csökkentése a meglevő beruhá­zások fokozottabb kihasználása, a termelés gazdaságosságának növelése, a termelési feladatok teljesítése — mind olyan köve­telmény, amelynek teljesítése nemcsak a jól végzett munka örömét adja az embernek, ha­nem kinek-kmek személyes ér­deke és kötelessége is, A beterjesztett költségvetést elfogadom és elfogadásra aján­lom. Németh Károly után Mi­hályi Ernő, Nóffród megyei képviselő emelkedett szólásra. együttérzéssel jgetlenségükért lépeket A képviselő az 1965. évi állami költségvetés tervezetét elfogadta. A következő felszólaló BÁLI ZOLTÁN Tolna megyei képviselő volt. Többek között foglalkozott a mezőgazdaság néhány olyan problémájával amelyet az erők koncentrálásával, illetve jobb elosztásával, ésszerű szer­vezéssel és viszonylag igen kis anyagi ráfordítással, sürgősen meg kellene és meg is lehetne oldani. Veres József műi besa Szünet után Veres József munkaügyi miniszter emelke­dett szólásra. Bevezetőiben arról beszélt, hogy az elmúlt években jelen­tékenyen emelkedett a terme­lékenység, de az eredetileg ter­vezett célt —, hogy a termelés emelkedését kétharmad rész­ben a termelés fokozásával va­lósítsuk meg — nem értük eL Megjegyezte, hogy ebben köz­rejátszik az is: a munkaszer­vezési feladatokkal ma még a vállalatok nagy többsége nem foglalkozik megfelelően. A miniszter ezután a lét­számgazdálkodás terén tapasz­talható hiányosságokról, fogya­tékosságokról beszélt, majd ar­ról szólt, hogy népgazdasá­gunkban az utóbbi években je­lentős ipari átszervezést haj­tottunk végre. Az átszervezés eredmé­nyei már sok helyen mu­tatkoznak és biztató jelek tapasztalhatók, hogy to­vábbi számottevő eredmé­nyei is lesznek. A továbbiakban a helyes normák kialakításával kapcso­latos kérdésekről beszélt. Rá­mutatott, hogy bár fejlődtek a termelési eljárások, javultak a technikai és munkafeltételek, korszerűbbekké váltak a tech­nológiai módszerek, sokhelyütt a munkanormákat mégsem mó­dosították ennek megfelelően. A normalazulás — és egyéb munkaszervezési intézkedések elhanyagolása — következté­ben a termelékenység nem emelkedett olyan mértékben, ahogy azt a beruházások indo­kolták volna. A munka hatékonyságának növelése érdekében tehát szükséges a nortnarendo- zés és más munkaszervezé­si intézkedések megtétele, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) élet űj és új kérdéseket tűz napirendre, és a dolgok ter- mészetes rendje szerint időről időre személyi változások is vannak a tisztségekben, poéti­kánk fő irányvonalát megőriz­zük és továbbfejlesztjük, meg­védj ük mindenféle torzítási kísérlettel és mindenkivel szemben. Azért hangsúlyozom ezt, t sz leit országgyűlés, mert alá kívánom húzni, hogy politi­kánk nem a napi konjunktú­rától függ. Politikánkat a hor- 'hysta, hitlerista fasiszták el­len, a néphatalomért, a sze­mélyi kultusz ellen, az ellen- forradalmi felkelés ellen ví­vott harcokban, súlyos küzdel­mek egész korszakán át együtt kovácsolta ki a párt, a mun­kásosztály, a nép, s az érvé­nyes a szocialista Magyaror­szág teljes felépítésének egész időszakára. Nincs ma erő, amely politikánk fő irányvo­nalát megváltoztathatná. Ennek tudatában élhet és dolgozhat nyugodtan népünk, minden honfitársunk. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Ami a jelen ülésszak napi­rendjén levő 1965. évi, mind­két fő tételében kereken 98 milliárd forintot, ezen belül 174 millió forint bevételi több­letet előirányzó költségvetést illett, az tükrözi és meghatá­rozza egy esztendő egész gaz­dálkodását, a szocialista építés erre az időszakra szóló üte­mét. A költségvetés országgyű­lési vitája maga, éppen úgy, mint az üzemekben, intézmé­nyekben folyó tanácskozáso­kon, a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek közgyűlései örvendetes módon bizonyítják; hogy a gazdasági és kulturális építés időszerű kérdései mindinkább foglalkoztat­ják társadalmunkat és a szó teljes értelmében köz­üggyé váltak. A magyar népgazdaság álta­lános helyzetét, s fejlődésének ütemét legjobban valóban második ötéves tervünk eddig eltelt első négy évi teljesítésé­nek fő adataival szemléltet­hetjük. A négyeszfcendő alatt, mint er­ről már ismételten szó volt, a nemzeti jövedelem 23 száza­lékkal, az ipari termelés 40 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 10 százalékkal, az áru­szállítás 32 százalékkal növe­kedett A beruházásra és fel­újításra fordított összeg 1964- ben kereken 26 százalékkal volt magasabb, mint 1960-ban, A négy év alatt a termelékenység az állami iparban 22 százalék­kal nőtt, a mezőgazdasági fel­vásárlás 26 százalékkal emelke­dett. Ugyanezen idő alatt a munkások és alkalmazottak re­álbére 9 százalékkal, egy főre eső reáljövedelme 18 százalék­kal, a parasztság reál-fogyasz­tása 13 százalékkal, a kiskeres­kedelmi forgalom 25 százalék­kal nőtt. Nem volna azonban pontos ez a kép, ha nem tennénk hoz­zá, hogy ez alatt az időszak alatt a beruházási tervet 13 szá­zalékkal túlteljesítettük, a honvédséget korszerű fegy­verzettel láttuk el, előte­remtettük a szükséges anyagi fedezetet a mező- gazdaság szocialista átszer­vezéséhez, s mindvégig pontosan eleget tettünk nemzetköri fizetési kö­telezettségeinknek is minden irányban A társadalmi forradalom oly nagyjelentőségű kérdését, mint a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, nem lehetett szá­mológépekkel előre „megter­vezni”. Ez elsősorban egész fejlődésünket érintő társadal­mi és politikai kérdésként je­lentkezett és gazdasági szem­pontból is indokolt volt. A mezőgazdaságnak előbb-utóibb minden országban át kell tér­nie a nagyüzemi gazdaságok rendszerére. Ez teljesen ellen­tétes módon ugyan, de végbe­megy mind a szocialista, mind a kapitalista országokban fel­tartóztathatatlanul. A földesúri tőkés nagybirto­kot mi igen helyesen már ko­rábban szétzúztuk, az 1958— 61-es években pedig megérett a helyzet a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésére. Bűn (Folytatása a 3. oldalon} (Folytatás az 1. oldalról.) < gyakorlatnak, felléptünk a . megnyilvánuló túlzások ci- \ len. Ennek kézzelfogható j eredménye, hogy tavaly nőtt a háztáji állatállo­mány, fellendült a nagy­üzemen kívüli szőlő- és gyümölcstermelés. . Ez lehetővé tette, hogy a ház­táji gazdaságokból is több ter­müket vásárok.at tunk fel, mint a megelőző években. A háztáji gazdaságok termeléséről a jö­vőben sem mondhatunk le, hi­szen ez fedezi a falusi lakosság élelmiszer-el1 áfásának nagyobb hányadát, s h központi áruala­pok képzésében és a parasztság pénzbevételei tekintetében is jelentős szerepe van. Mindeb­ből nyilvánvaló, hogy az or­szágnak, a termelőszövetkezet­nek és a szövetkezeti tagnak egyaránt érdeke, hogy a ház­táji gazdaságok termelése ez­után se essék vissza. A költségvetési törvényja­vaslatból kitűnik, hogy a nagy­üzemi állattenyésztés fejleszté­se érdekében ebben, az évben is növeljük az állat-férőhelyek számát. Az erre fordított beru­házások azonban csak akkor szolgálják a termelés bővítését, ha kellően kihasználjuk a ház­táji gazdaságok állattenyészté­si lehetőségeit. Nagyon fontos, hogy minden termelőszövetke­zetben, hol ez még nem tör­tént meg, konkrét intézkedé­sek szülessenek annak érdeké­ben, hogy a háztáji állatállo­mány takarmány-, apaállat­MIHÁLYFI ERNŐ: Népünk testvéri támogatja a fii] küzdő i A képviselő egyebek között az amerikai imperialisták viet­nami agressziójának legutóbbi eseményeiről szólott. — Brutális, szemérmetlen nyüt háborús támadás ez, ame­lyet nem tűrhet el a világ né­peinek lelkiismerete- — hang­súlyozta. — Népünk szolidáris a vietnami néppel, döbbent haraggal ítéli el a banditatá­madásokat és azonosítja magát a Szovjetunió kormánya nyi­latkozatában elhangzott meg­állapításokkal, amelyek sze­rint: „A Szovjetunió kényte­len lesz szövetségeseivel és ba­rátaival együtt további intéz­kedéseket tenni a Vietnami Demokratikus Köztársaság biztonságának, védelmi képes­ségének megerősítésére.” Ezután a Német Szövetségi Köztársaság kormányának az­zal a tervével foglalkozott a felszólaló, hogy a második vi­lágháború befejezésének 20. évfordulóján kimondják _ min­den fasiszta, háborús bűncse­lekmény elévülését. — A világ közvéleménye, az egész békét akaró emberiség megdöbbenéssel és felháboro­dással fogadta ennek a tervnek a hírét. Példákkal bizonyítot­ta, hogy a háborús bűnösök je­lentős része mindmáig elkerül­te a felelősségre vonást. így a Magyarországon elkövetett tö­meggyilkosságokért. a magyar állampolgárok százezreinek el­pusztításáért felelős német hit­lerista gyilkosok legtöbbje sem kapta meg méltó büntetését. — Előttünk van a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának és a Német De­mokratikus Köztársaság Népi Kamarájának üzenete és felhí­vása. amelyet az elnökség a külügyi bizottság elé utalt meg­tárgyalásra és javaslattételre. Én már most indítványozom, hogy a külügyi bizottság — ezekben a kérdésekben -— még a mostani ülésszakon olyan ja­vaslatot terjesszen az ország- gyűlés elé, amely kifejezi az egész magyar nép tiltakozását és egységes állásfoglalását —, hangsúlyozta többek között i képviselő, majd. a Ghánában, Guineában és a Mali Köztár­saságban járt hattagú magyar parlamenti küldöttség útjáról számolt be. Végül hangsúlyoz­ta, hogy népünk internaciona­lista meggyőződéssel, testvéri együttérzéssel támogatja a f üg­yetlenségükért küzdő népeket Példaként megemlítette az őszi termény-betakarítás ide­jén jelentkező szállítási prob­lémákat. Az idei költségvetés csaknem 3000 pótkocsit biztosít ugyan a mezőgazdaságnak, de ha figyelembe vesszük, hogy a meglevő pótkocsik közül mind többet kell kiselejtezni, kiderül, hogy a szállítási ne­hézségek ebben az évben is alig enyhülnek. A járművek gyors elhasználódásában köz­rejátszik a bekötő mai: rossz állapota is. Ezen pedig elég egyszerűen lehelne segl.esi, ha a gazdaságok elegendő trak­torra szerelhető tolólemezt kapnának, amelyekkel jói és gyorsan javíthatják az utakat. A képviselő a továbbiakba’' javasolta, hogy az eddigir.c- nagyobb mennyiségben gyárt sanak munkagépekre szerelhe­tő műtrágya-tartályokat. RAMEISL FERENCNÉ Baranya megye képviselője arról beszélt, hogy az állami költségvetési előirányzatban a kulturális élet támogatására biztosított több mint 9,5 mil­liárd forinton kívül is jelentős pénzforrások állnak a népmű­velés rendelkezésére. Baranya megyében, illetve Pécsett csak­nem 20 millió forint jut erre a ccira az igazgatói alapokból, valamint a vállalatok, szövet­kezetek ós s társadalmi szer­vek különböző előirányzatai­ból. A lehetőségek kiaknázását azonban erősen megnehezíti, hogy jóllehet a művelődési ott" honok fenntartásáról szóló rendelet lehetővé teszi, az ér­vényben levő pénzügyi szabá­lyok azonban akadályozzák a különböző szerveik anyagi esz­közeinek együttes felhasználá­sát, — fejtegette többek között a képviselő. Rámutatott: a rendelkezésre álló összegek szétfő rgácsol ósa gátolja a nagyobb népművelé­si akciók, a jelentősebb töme­gekhez szólói, korszerűbb kul­turális tevékenység kibontako­zását. Hozzájárul ahhoz, hogy -jó néhány esetben elszigetelt helyi érdekek határozzák meg a gazdálkodás módját, s nem a legfontosabb föladatok meg­oldására fordítják a pénzt. — Helyesebb lenne — java­solta a képviselő —, ha egy- egy terület kulturális igényei­nek ellátásét egy központból irányítanák. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatták a tanácskozást. ikaügyi miniszter lédé ahol erre megérettek a fel­tételek. A munkaügyi miniszter be­széde további részében részle­tesen foglalkozott a Munka Törvénykönyvének január 1-én végrehajtott módosításával. A módosító rendelkezéseket az tette indokolttá, — mondotta —:, hogy a Munka Törvény­könyvében lefektetett jogok és kötelességek nem voltak arány­ban egymással.. A módosítások legnagyobb részt a szociális juttatásokra vonatkoznak, s s azon a korábbi igazságtalan helyzeten kívánnak változtatni, hogy a juttatásokból egyfor­mán részesült a hanyag, fe­gyelmezetlen, valamint a mun­káját becsülettel, jól ellátó dolgozó. A beterjesztett költségvetést elfogadom és elfogadásra aján­lom. (Taps.) Ezután Petri Gábor Csong- rád megyei, Bolodár Alajosné Hajdú-Bihar megyei, és Mar tin János budapesti képviselő szólalt fel, majd az elnök ebédszünetet rendelt el. Szünet után Vas« Istvánná elnöklésével folytatta tanács hozását az országgyűlés. A délutáni ülésen részt vett Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titka- ’ ra, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Fehér i Lajos és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá- ! nak tagjai. A vita további ró- ! szében felszólalt GondaGyörgv Vas megyei, Pankovits József- ! né Bács-Kiskun megyei, Bódi Sándor Szaboics-Szatmár me­gyei, Mari József és Dénes Sándor budapesti, továbbá He­gedűs Lajos Somogy megye; és Nemeslaki Tivadar Komá­rom megyei képviselő, t álmodoznak és suttognak. S akadnak úgynevezett „balolda­liak” is, akik, mint mondják, változatlanul az „igazi, harcos, keménykezű vezetés” idejének visszatérését várják. Ezek hiá­bavaló ós dóré reménykedések. Némely vallási szekta papjai hetenként egyszer megjósolják a világ végét a párt- és kor­mányellenes jobboldali elemek hozzájuk hasonlóan, immár húsz esztendeje minden héten megjósolják a népi demokra­tikus rendszer végét. Ha ez a vég nem következik be, nem zavartatják magukat és újból megjósolják; az igazán sem­mibe sem kerül nekik. Ezek az emberek azok. akiknek minden jó. legyen az az építő munka nehézsége, a nemzetközi hely­zet bármely eseménye, vagy árvíz vagy aszály, ha az feite, végük szerint rossz a népnek és nehézséget okoz a rendszer­nek. Jó makik jobboldali remé­nyeik táplálására és rémhír- terjesztésre János pápa halála, Goldwater az azóta csúfosan megbukott :— amerikai elnök­jelölt egy komimunistaellenes. uszító beszéde, Hruscsov fel­mentése, egy nyugati államfér­fi várt, vagy akár egy szovjet államférfi számunkra váratlan magyarországi látogatása. Bán ezek a kávéházi Konrádok ezt semmiképpen nem akarják tu­domásul venni, az idő már el­járt felettük, s népünk sze­rencséjére. az eseményekre nincs, és soha többé nem is lesz befolyásuk nálunk. Politikánk elvileg megalapo­zott, a gyakorlatban kipróbált és bevált. Pártunk önálló, or­szágunk szuverén, fejlődésünk minden kérdésében választott legfelsőbb párt-és állami szer­veink döntenek. A magyar nép magáévá tette a szocialista társada­lom teljes felépítésének programját s az út mentén elmaradozó madárijesz­tőkre pillantást sem vet­ve, minden akadályon át feltartóztathatatlanul ha­lad előre történelmi útján. (Taps.) Jó lenne, ha itthon is és ha­tárainkon túl is végre minden­ki megértené; hogy noha aa Politikai kérdéssel kezdem. Mindenki jól emlékszik arra, hogy a múlt év őszén, amikor közvéleményünk számára vá­ratlanul személyi változás tör­tént a Szovjetunió párt- és állami vezetésében, bizonyos nyugtalanság jelentkezett ná­lunk a szocializmus híveinek széles köreiben. Az foglalkoz­tatta az embereket, nem válto­zik-e a Szovjetunió politikája, nem változik-e nálunk a párt­ós a kormány politikája? Ebben a helyzetben, is meg­mutatkozott, milyen nagy Ma­gyarországon a rokonszenv a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusának esz­méi, a Szovjetunió általános politikája iránt. Megmutatko­zott az is, mennyire erős és milyen mély gyökereket vert, milyen nagy támogatást élvez az országban, a tömegeknél pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány po­litikája. Abból az általánosan és egybehangzóan kifejezett kí­vánságból. hogy ne legyen semmiféle fordulat, változás a politikában, talán minden másnál világosabban és meg­győzőbben kitűnt, hogy a magyar nép nagyra ér­tékeli pártunk vezetését és a szocialista építésnek azt a gyakorlatát, amely az utóbbi években nálunk kialakult. A juemzetköri közvélemény rö­vid idő alatt meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió Kommunista pártjának poli­tikája nem változott. A magyar közvélemény ugyancsak rövid idő alatt mpggyőződött arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája sem vál­tozott. Ez mind párttagságunk­nak, mind egész népünknek mély- megnyugvást, s megerő­södött biztonségérzést adott. Az említett őszi napok — mint minden ilyen helyzet — nagy tanulságokkal szolgáltak az emberek véleményének megítélése szempontjából is. Ilyenkor mutatkozik meg iga­zán. ilyen helyzetben, hogy ki hogyan, milyen szilárdan áll a lábén, ki bizonytalankodik? Ilyenkor az is szembetűnőbb — s jó, ha ezt nem feledjük, hogy politikánknak; rendsze­rünknek nemcsak szilárd hívei vannak nemcsak bizonytalan­kodók vannak, nanem akadnak politikánknak. rendszerünk­nek ellenzői és ellenségei is. A politikánkkal, rendszerünkkel szembenállók száma az ország­ba 1 a nér> ív kic a szo­cializmus őszinte-híve nek szá­mához mórién csekély, de m-égb, ilyenek is vannak. Van­nak jobboldaliak, akik szünte­lenül lemondásokról, a kor­mány. a rendszer bukásáról Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­ke emelkedett szólásra, Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim, kedves elvtársak! Felszólalásomban — a tel* ’esség igémé nélkül — belső helyzetünk, munkánk és kül­politikánk néhány kérdésével kívánok foglalkozni.

Next

/
Thumbnails
Contents