Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-10 / 34. szám

Az országgyűlési ciklus „félideje” liét év képviselői munkájáról Miről tárgyal a most kezdődő ülésszak? Beszélgetett 1 a«« Istvánnéval, az országgyűlés elnökével Biztató eredmények Most már csak arra vár a gyöngyösi F.odrász- és Fény­képész Ktsz vezetősége, hogy a KISZÖV jóváhagyja a múlt évű mérleget, amely híven tükrözi eredményes munká­jukat. Éves tervüket 100,7 száza­lékban teljesítették. Tiszta bevételük közel 1 300 000 fo­rint. Felosztható nyereségük 240 000 forint. A számok azt bizonyítják, az előző évben jól gazdálkodtak. Nagy gondot fordítottak üz­leteik korszerűsítésére, felújí­tására. Erre a célra majdnem 8C0 000 forintot használlak fel. Teljesen új üzletet létesítet­tek Mátraszentimrén. A kor­szerűsítés során új berende­zést kapott a foto-laboratóri- um és a fényképész műterem, a gyöngyösi Fő téri női fod­rász üzlet, valamint a mátra- füredi és a galyatetői üzlet. A különböző gazdasági mu­tatók teljesítésében jelentős szerepe volt a széles körű munkaversenynek. Egyénileg közel száz személy', rajtok kí­vül hét munkabrigád és két szocialista címért küzdő bri­gád segítette a feladatok tel­jesítését. Fekvo betegek rákszűrése Az Egészségügyi Miniszté­riumban tájékoztatták a Ma­gyar Távirati Iroda munka­társait hogy a közeljövőben tovább fejlesztik a daganatos betegek ellátását. A fejlesztés lényege — mondták —, hogy fokozato­san a kórházakban, klinikák­ra kerül át a daganatos be­tegellátás súlypontja. Ezt az indokolja, hogy a dagana­tos betegek ellátása komplex orvosi feladat, amely mind diagnosztikai, mind gógyítási szempontból az elérhető leg­magasabb színvonalat kő. veteti meg. Ehhez pedi g első­sorban a nagy fetovőbeteg- -intézetekben ki Ilkákon és kórházakban vannak meg a személyi és anyagi feltételek. Felhívás Heves megye lakosságához Kedves elvtársak! 1965. április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját'. Húsz év telt el azóta, hogy a Szovjetunió katonái kiűzték hazánkból a fasiszta hordák utolsó maradvá­nyait, ráléptünk arra az útra, amely a felemelkedést, a szabad­ságot és a szocializmust jelenti számunkra. Ennek eredménye­ként vált lehetővé, hogy az évszázados elnyomás után végre a dolgozó magyar nép saját maga vette kezébe sorsának irá­nyítását. E jelentős jubileum méltó megünneplésére készülnek szerte az országban. Eredményesebb gazdálkodással, ésszerűbb takarékossággal, nagyobb munkaeredményekkel kívánja dol­gozó népünk emlékezetésehbé tenni ezt a napot. A földművesszövetkezetek tagsága, dolgozói a jobb áru­ellátás mellett a 20. évforduló tiszteletére vállalták, hogy min­den kereskedelmi egységet rendbe hoznak, kicsinosítanak, azok környékét parkosítják. 4500 taggal növelik a szövetkezeti taglétszámot és közel másfél millió forinttal növelik a szö­vetkezet részjegyalapját, amelynek keretében tekepályáidat, szórakozási és egyéb szolgáltatási eszközöket biztosítanak a falvak dolgozói részére. A földművesszövetkezetek arra törek­szenek, hogy a fenti célok megvalósítása érdekében minél jobb kapcsolatot alakítsanak ki a dolgozók, a szövetkezet tag­sága és az egész lakosság között. A községi tanácsok és nép frontbizottságok irányításával a már beindult mozgalmakat szélesíteni kell, mozgósítani a község dolgozóit, hogy társadalmi munkában tegyék szebbé a köztereket, utcákat és járuljanak hozzá a középületek csino­sításához. Hívják fel a lakosság figyelmét a lakóházak kime­szelésére, a házak előtti árkok kitisztítására, az udvarok, ker­tek tisztán tartására, hogy minél több falusi házra kerüljön fel a „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú megtisztelő tábla. E nemes célkitűzésekben különösen nagy segítséget tud­nak adni a nőtanácsok. A házak, középületek meszelésére, utcák csinosítására a községi nőtanácsok hívják fel a falu asszonyainak figyelmét. A KISZ-fiatalok legnagyobb részesei lesznek a szocializ­must építő munkánk eredményének. Ezért elvárjuk tőlük, tudásuk és lehetőségük szerint dolgozzanak a község célkitű­zéseinek elérésében. Járjanak élen a társadalmi munkában, vállaljanak védnökséget egy-egy nagyobb beruházásban. A termelőszövetkezetben a szocialista brigádmozgalmat kiszélesítve, mezőgazdasági termelés növelése tekintetében tegyenek olyan vállalásokat, amelyek méltók április 4-re ha­zánk felszabadulásának évfordulójára. Pártunk és kormányunk legfőbb célkitűzése és mindannyi­unk vágya, hogy egyre jobb körülmények között élhessünk. Terveink teljesítésével, munkaverseny-vállalásainkkal, élet- körülményeink állandó javulását segítjük. Bízunk abban, hogy ezt a felhívást megyénk valamennyi dolgozója elfogadja, és megtesz mindent ezen célkitűzések megvalósítására. Mindezek megvalósításával méltó keretet tudunk adni hazánk felszabadulása 20. évfordulójának ünne­péhez. Ezekkel az eredményekkel a községek gazdagabbak lesznek és hozzájárulnak a szocialista falu megteremtéséhez. Csuhaj Ferenc, a megyei tanács vb-elnöke Sebestyén János, KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára Sályi János, a Hazafias Népfront megyei titkára HaveUant Ferenc, MÉSZÖV igazgatóságának etnöke Fehér Istvánná, Heves megyei Nőtanács titkára h. Szép bútort — modora lakást! Min ismeretes, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa február 10-re, szerdá­ra összehívta az országgyű­lést. Ez az ülésszak nagy­jából a mostani parlamenti ciklus munkájának félide­jét is jelzi. Ezért a Köz­ponti Sajtószolgálat mun­katársa felkereste Vass Ist­vánná elvtársnőt, az or­szággyűlés elnökét, s az el­múlt két év képviselői munkájával, a küszöbön ál­ló ülésszakkal, s a további tervekkel, feladatokkal kap­csolatos néhány kérdést tett fel. Az alábbiakban ismertet­jük a kérdéseket, s az azok­ra kapott válaszokat. — Hogyan értékeli Vass elvtársnő az országgyűlési képviselői munka eddigi ta­pasztalatait? Milyen tanul­ságai vannak a képviselők „házon kívüli” tevékenysé­gének? — Elöljáróban ott kezde­ném, ahol a legnagyobb volt a fejlődés ebben az időszakban: a képviselők aktivitásával, örömmel számolhatunk be ar­ról, hogy — különösen 1964- ben — elevenebbé, közvetleneb­bé és szorosabbá vált a képvi­selők kapcsolata választóikkal. k .Házon kívül”, tehát az ülés­szakok közötti időben is nö­vekvő szerepet vállaltak a la­kosság ügyes-bajos dolgainak intézéséből választókerületük, a közösség gondjaiból. A kép­viselők a két év alatt több mint kétezer alkalommal tar­tottak fogadónapot, illetve fo­gadóórákat, amelyeken közér­dekű és egyéni kérdések, prob, lómák ezrei merülték fel. A közügyék iránti érdeklődés növekedését tanúsítja az is, hogy népesek voltak a képvise­lői beszámológyűlések. E ta­lálkozásokon az elmúlt két év­ben több mint félmillióan vet­tek részt. A képviselők ezeken a gyűléséken tájékoztatót ad­tak a közvéleményt legjobban érdeklő országos ügyekről, eredményekről és problémák­ról, a parlamenti ülésszak munkájáról, s időközönként sa­ját tevékenységükről is. A be­számolókat a legtöbb helyen eleven vita követte, s a- Szü­lések eredményeként alaposan megszaporodott a képviselőkre bízott helyi, vagy országos ügyek listája, — A képviselői munka ha­tékonyságát a választók — érthetően — elsősorban azon mérik le, hogy mennyire si­került országgyűlési képvi- , selöinknek egy-egy ügy vé­gére járni, elintézni, ered- ( menyesen lezárni. Milyen ta­pasztalatai vannak ilyen szempontból az országgyűlés . elnökének? — A választók körében va­lóban így merült fel a kérdés. 1 Bár elmondhatom, a közéle- > tünkre mind jellemzőbb őszin­te légkör ezen a területen is érezteti hatását. Ezalatt azt éi - ' tem, hogy ha egy-egy képvise- ' lónk hatáskörét, lehetőségeit 1 meghaladja a gondjaira bízott ] probléma, ezt ma már több- nyíre az „indulásnál”, a kér- ' dés felvetésénél közli választói- val, akik ezt megértik. De arra is vannak már pél" -j dák, amikor a képviselők — | adott esetben helyi és országos , érdek konfliktusáról, ütközése- ( löl lévén szó — éppen na- , gyobb áttekintésük révén felis- ( merik, hogy a helyi, a megyei | érdeket összhangba kell hozni s az országossal és ezt őszintén . meg is mondják választóiknak, i A tapasztalatok azt mutatják, i hogy az ilyen nyílt állásfogla- 3 lás nem csorbítja a képviselő , tekintélyét. Ezt a tekintélyt , csak erősíti, választóinak bi- ] zalmát elmélyíti, ha az ország- , gyűlési képviselő alkalomadtán i bátran vállal közérdekű — de , első pillanatban esetleg nép- j szerű tlen — feladatot is. Tévé- 1 kenysége nagyban hozzájárul. ( hat áhhoz, hogy a látszólag . népszerűtlen ügy közérdekű, a \ megye, a7- ország szocialista \ előrehaladását egyaránt szolgá- ; Jö jellegét a lakosság, a dolgo- 1 Kis ráfordítással nagy eredményt A gazdasági döntések lé- nyegében a ráfordítások és a kilátásban levő eredmény összevetésén. mérlegelésén alapszanak. Elsőrendű érdek, hogy a lehető legkisebb ráfor­dítással a lehető legnagyobb eredményt kapjuk. Természe­tesen a ráfordítások egy mini. malis színvonalára minden­képpen szükség van. Ha pél­dául gyümölcsöst telepítünk, mondjuk almát, megfelelő egyedeket választunk, jól elő- készitjük a talajt, megfelelően kezeljük az ültetvényt stb. A várt gazdasági eredmény azon- : ban elmarad, ha nem gondos- • kod tunk megfelelő kapacitású 1 osztályozó berendezésről, cső- ■ mugolóanyagról, szállítóeszköz­ről és hűtőházról. Vagy lássunk egy ipari pél­dát. Egyik vállalatunknál ; üzembe helyeztek egy nagy • termelékenységű automata le- : mezprést. A gépet azonban rö- • vid idejű üzemeltetés után le­állították. mert rontotta a vál- • lalat bérhányad-mutatóját. Az 1 történt ugyanis, hogy a gép ki- 1 szolgálatút (az adagolást és a > készáru elszállítását), a beru- - házási eszközök korlátozott ; volta miatt nem gépesítették • és ezért az egyébként nagy tér- ‘ melékenységű gép üzemelte- 1 tése nem járt: munkaerő-meg- í takarítással, sőt a korábbihoz ^ mérten újabb öt fő kiszolgáló ‘ személyzetet igényelt. A rá- 1 fordító sokkal tehát nem sza- : bad mindenáron takarékoskod- 1 ni. A ..lehető legkisebb ráíor- - dítással a lehető legnagyobb 1 eredményt” elve magában fog- 1 lalja azt a feltételt, hogy a J minimálisan szükséges ráfordí- i tásokkal számolunk, ami nem- 1 csak a végtermék (például az 1 alma) előállítási költségeit tar- ] talmazza. hanem a teljes gaz­dasági folyamat eredményes­ségét is biztosítja. Ezért ese- 1 tériként célszerűbb inkább tar- i talékolrü a beruházási eszkő- ; zöket (s nem mindenáron el- 1 költeni) addig, arms, rend dike- 1 zürik annyival, hogy a ráfordí­tás valóban maximális ered­ményt hozzon. A ráfordítások és az ered­mények összevetése a munka- megosztás. a specializáció mai fokán legtöbbször nem ilyen egyszerű feladat. Gondoljunk arra például, hogy egy vállalat hányféle ráfordítási aLemmei dolgozik: sokezerféle, köztük import- és hazai anyagokká’; továbbá energiával, különféle szolgáltatások igénybevételé­vel; amelynek összetétele ugyancsak igen sokrétű. Nos látható, hogy ,.a ráfordítás” nem egynemű, hanem sok ösz- szetevőt tartalmazó kategória. Különösen, ha a ráfordítások sorát kiegészítjük még egy olyan tényezővel, amellyel ed­dig nemigen számoltak egyes gazdasági vezetők: az időlénye, ző. amely a gyors ütemű tech­nikai fejlődés korában egyre jelentősebben befolyásolja az eredményességet. Exportőreink bizonyára sok példát mond­hatnának arra, hogy a legkitű­nőbb minőségű áruval sem ér­hetnék el maximális árat, ha a versenytárs időben megelő­zött Lehet a nagyobb anyagi ráfordítás is kifizetődő, ami­kor időelőnyt biztosit a világ­piacon hiszen a ráfordítási többletnél lényegesen nagyobb hasznot eredményez. Tehát még az ilyen nem anyagi — pontosabban anyag-jellegű — természetű tényezővel is szá­mölni kell. e visszatérve az anyagi ráfordításokhoz — mi­lyen választási lehetőségei van. nafe egy iparvállalati (vagy akár egy mezőgazdasági, épí­tőipari, stb.) közgazdásznak? Például általánosan helyes tő­D* mondja — még nincs is csúcs- forgalom, mert a környékbeli tsz-ek közül csupán néhány tartott zárszámadásit. Ám így a jelenlegi helyzeten is lemér­hető, hogy micsoda .invázió” lesz itt, ha a járás valamennyi termelőszövetkezetében kiad-i ják a múlt évi jó munkát di­csérő tekintélyes részesedést. Pénz lesz, az bizonyos! De lesz-e elegendő áru, illetve bő választék? Ez most a kérdés. — Jöhetnek a vásárlók! — ad megnyugtató választ az üz­letvezető. — Bár raktárprob- lómával küzdünk, de folyama­tosan kapjuk az utánpótlást. Jelenleg is egy vagon áru vár kirakásra az állomáson. — És milyen a vásárlók igéi nye? — Főleg a modem bútorokat keresik. Igen! Ma már elmosódott a falusi és városi lakások kö­zötti különbség. Mint ahogy ma mái- a televízió nem megy luxusszámba falun, úgy a men dera bútor is kiszorította a régi, hagyományos típusokat. Az új termelési módszerrel párhuzamosan változott a tu­dat, a gondolkodásmód. Es így az új körülményéle hatására eltűntek a régi faragott lócák* hogy helyet adjanak a színes* mutatós nem utolsósorban ké­nyelmes heverőknek, fotelok* nak. A választék is egyre bővül. A különféle varia-típusók és asz úgynevezett hangulat-szobák mellett a közelmúltban került piacra a legújabb, a Balaton* a 13 darabból álló garnitúra. Az üzlet múlt. évi forgalmi terve 12 millió forint volt. Már kimondani is hatalmas összeg. De a vásárlási lázira jellemző, hogy ezt is túltejesítették több mint 600 000 forinttal. — Túlszárnyaltuk az előző évek forgalmát. Sőt a jelek azt mutatják, hogy ez az év még nagyobb forgalmat hoz. Egyébként a tervünk is maga­sabb lesz — mondja Kosztya Lászilóné. Kit igazolt az idő, azt éppen az említett számok bizonyít­ják. Laczik Jáum reit szinte egymásnak adják a kilincset. Pedig — ahogy Kosz- tya Lászlóné üzletvezető él­3-S frfr-K-fr» rekvés a ráfordítások csökken­tése gyáregységi szinten. Elkép­zelhető, hogy egyik másik gyáregység látszólag kevésbé eredményes, nagyobb ráfordí­tásokkal dolgozik, esetleg ép­pen a végtermék jobb minősé­ge, korszerűsége érdekében, ami végül is vállalati szinten már arányosan nagyobb jöve­delmet eredményez. A ráfordí­tásokat és az eredményeket te­hát — indokolt esetekben — magasabb szinten, az egész vál. lalat szempontjából kell elbí­rálni. A z elbírálás a mai vállata- ti méretek és a ráfordí­tások sokrétűsége miatt aligha történhet a hagyományos, régi módszerekkel. Ehhez már cél­szerű igénybe venni a korszerű számítási és számítástechnikai módszereket, a különféle prog­ramozási eljárásokat, örvende­tes, hogy néhány textilipari vállalatunknál, továbbá egyes szállítási vállalataink is foko­zottan alkalmazzák ezeket a programozási módszereket. Sőt, a Pamutnyomóipari Válla­lat első ízben elkészítette ága- zatkapcsolati mérlegét, amely gyáregységenként és termék­fajtaként tartalmazza a belső forgalmat, az anyag-áramlás volumenét és irányát, a ráfor­dítások nagyságát, gyáregységi összetételét, a vállalat külső kapcsolatait, stb. Ez a mérleg — egyebek mellett — már le­hetővé teszi olyan optimális vállalati terv-változat kidolgo­zását, amellyel a lehető legkis- sebb ráfordítással a lehető leg­nagyobb eredmény jelentkezik. Ennek a meglehetősen bonyo­lult munkának az elvégzése is — ráfordítás, amely ugyan közvetlenül nem teremt ter­melési értéket, de társadalmi hasznossága immár vitathatat­lan, mert az így jelentkező megtakarítás vagy eredmény- többlet többszöröse a véle szemben álló befektetésnek. Or. Varga György ' zók széles körében felismerjék • s így megoldását aktívan tá • mogassák. Egy kicsit konkrétabba: szólva: jelenlegi, a gazdaság építőmunkában előttünk áűi feladataink megoldásában i akkor adnak a képviselő] maximális segítséget, ha ot vannak ,.az első vonalban”. H; okos, értő szívvel és szóval se gítenek a gyorsabb előrehala dósunkat gátló akadályok elhá rításában — az országgyűlés­ben és megyéjükben, választó kerületükben egyaránt. S e kis kitérő után válaszé lók az eredeti kérdésre. A kép. viselők mindinkább megisme­rik a megyei és az országo< szervek mechanizmusát. Azt hogy egy-egy konkrét, jogo» ügyben hol kell kopogta tniok Ök maguk is többségükben fe­lelős posztokon dolgoznák. ígj szerepük — mind több esetben — nem egyszerű postás sze rep; többnyire szakszerűen ér­velő, vitatkozó partnerei az adott ügyben a hivatali veze­tőknek és sok esetben sikerül eredményt elérniük. — Ha a jelenlegi ország- gyűlési ciklus eddigi kétéves tevékenységének fő tanulsá­gát kívánnánk összefoglalni, mit mondhatnánk erről rö­viden? A képviselők, de maguk a választók is jól tudják, hogy a törvényhozói megbízatás nemcsak arra a néhány ülés­szakra szól, amelyet az Elnöki Tanács egy-egy évben ösze- hív. £n éppen abban látom az elmúlt időszak nagy pozitívu­mát, — hogy a képviselők a parlamenten kívül éppen olyan felelősen foglalkoznak válasz­tóik problémáival — kisebbek­kel és országos jélewtőségűék- kel egyaránt —, mint amikor az Országházban törvényt al­kotnák. Mindenképpen előre­mutató az is, hogy a képvise­lők az ülésszakok között figye­lemmel kísérik és segítik az általuk alkotott törvények vég­rehajtását. Az ülésszakok köaötti idő­ben a képviselői munka fon­tos fórumai az országgyűlés állandó bizottságok s a megye képviselőcsoportok ülései is Ezekre rendszeresen meghív­ják az érintett kerület párt és állami vonalon felelős „gaz dáit” is. Sok figyelemre mélt-. javaslat, hasznos elképzelés született és indult el már : képviselőcsoportok vagy a: állandó bizottságok üléseire a megvalósulás útjára. Ds sokezernyi családlátogatás, ter­melőszövetkezetben. üzemben állami gazdaságban, gépáll© máson, tartott összejövetel és egyéb tanácskozás is jó atkái­mul szolgált képviselőinknél: arra. hogy választóikkal szól értsenek, s így közös gondjain!- megoldását előrevigyék. Bizo­nyosak lehetünk abban, hogy ez a képviselői ciklus hátra­levő két esztendejében is fo­kozottan így lesz. — Anélkül, hogy elébe akarnánk vágni a most kez­dődő ülésszaknak, mondhat­na-e ezzel kapcsolatban va­lamit Vass elvtársnő? — Az esztendő első üléssza­kának — köztudomásúan — fő napirendi pontja az elmúlt népgazdasági év tanulságainak számbavétele és az új év állami költségvetési tervének megvi­tatása, majd törvényerőre emelése. Költségvetési vitáink haladó hagyománya szerint ez alka­lommal sem csak pénzügyi ér­telemben lesz tanácskozásunk központjában a költségvetés. Szigorúbb takarékosságról, a termelékenység növelésének módozatairól, az építkezések jobb kon cent rá! ásáról, sok szervezeti és műszaki tenniva­lóról lesz szá De vitánkban nem csupán az objektív ténye­zők szerepelnek majd. Apellá­lunk az emberi öntudatra, a kö­zösség, hazánk érdekeire és sok olyan tényezőre is, ame­lyék együtt kovácsolják szaro­sabbra dolgozó népünk egysé­gét, viszik sikerre a szocializ­mus építésében előttünk álló feladatokat — mondotta be­fejezésül Vass Istvánná elv­társnő, az országgyűlés elnökié. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat gyön­gyösi bútorüzletében az embc­rokvés a minél korszerűbb gyártó eszközök üzembe helye­zése, mert ezáltal egy igen. szű­kössé vált erőforrás—elemet — ti. a munkaerő-ellátást — „tá­gítja”. Ezért hasznos az üze­men belüli szállítás, a munka­igényes munkafolyamatok gé­pesítése, automatizálása, stb. Ez általába^ vitathatatlanul igaz. mégis differenciáltain kell ezt is felfogni. Köztudott pél­dám, hogy még ma is akaa olyan helysége az országnak, ahol munkaerő-felesleg mutat­kozik. Ilyen körzetben már meggondolandó a termelés sürgős magas .színvonalú gépe­sítése, költséges automatizá­lása. Ilyen esetben inkább ez számít szűkös erőforrásnak és a másik — a munkaerő — a bővebb és meglevő erőforrás. A mérlegelés fontos szempont­ja tehát a helyettesíthetőség. Egyrészt olyan értelemben, hogy csak egymást helyettesít­hető ráfordítások mérlegelése jöhet szoba; másrészt olyan ér­telemben. hogy a helyettesít­hető ráfordítások milyen szer­kezetével érhető el a maximá­lis siker, vagy miként jöhet létre azonos eredmény mini­mális ráfordítással. Ez a bonyolult munka meg­kívánja a műszaki és a köz- gazdasági szakemberek messze­menő együttműködését. Az iparátszervezés részben újsze­rűén veti fel a ráfordítások és az eredményesség megítélését is. Eddig ugyanis egy egységes önelszámoló szervezetben kel­lett dönteni. Most azonban a nagyvállalatokon belül több gyáregység együttműködéséből készül el a végtermek. Ilyen esetben nem mindig helyes tő-

Next

/
Thumbnails
Contents