Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

PÉNZ ÉS IGÉNY P énz és igény. Az élet­ben mindig egymás meité soroljuk e két fogalmat, hiszen ha nincs pén­zünk, hiába vágyakozunk a legapróbb dolgokra is, nem tudjuk megszerezni, de ha van, általában sikerül vágyainkat kielégíteni. A sorrend éppen az életben nem mindig így. vagy nemcsak mindig így áll egy­más mellett, mert hiába van pénz, ha nincs megfelelő igény, a pénz máris hamis tallérrá válik. Mindez akkor jutott az eszeimbe amikor, Tamabodon arról kezdtem érdeklődni és beszélgetni a falubeliekkel, mennyit keresnek és mire for­dítják ezt a keresetet A kérdés aktualitását fémjelezte, hegy a helybeli Taroavölgye Termelő- szövetkezet január 21-én tar­totta meg zárszámadó közgyű­lését és az emberek vidám hangulatban, megelégedetten hallgatták a szövetkezet elnö­kének, Kassa Józsefnek a be­számolóját aki elmondotta, hogy az 1964-es gazdasági évet annak ellenére, hogy rendkí­vül nehéz esztendő volt. sike­rült — mint néhány esztendeje már mindig — eredményesen zárni. Egy munkaegységre 64 forintot fizettek részesedést és emellett sikerűit a legfonto­sabb terveiket is megvalósíta­niuk. Amikor a kifizetésekre ke­rült a sor, bárki meggyőződhe­tett beszámolójának igazáról, hiszen a gazdaságilag megala­pozott szövetkezet vastag pénz- kötegekikel fizetett tagjainak. Kiss György fejős példám 40 ezer, KuLcz MihaHy ser Lesgon- dozó 36 ezer, Káló István íoga- tas 26 ezer. Magyar István traktoros 30 ezer és Kassa Mi­hály ne borjúnevelő 36 ezer fo­rintot kapott egész évi munká­jának elismeréseképpen. Ugyanakkor Gazso Istvánéit —■ •pa es fia — 1100 teljesítet* munkaegységére Í0 ezer forin­tot tehettek zsebre és nem pa­naszkodhatott Zöldi László sem, aki feleségével együtt 900 munKaegysegre í> 7 ezer forint nészeseaest kapott... ern voltak elégedetle­nek az emberek, mert erezték: eredményes volt mait évi fáradozásuk, a tsz a legkritikusabb eszten- dóaben is biztosítani tudja ré­szükre a nyugodt megélnetést. Mit csinálnak ezzel a sok pénzzel, mire költik, mit vásá­rolnák? — szögeztem néhány ember mellének a kérdést, de ők röviden ennyivel elintéz­ték: Megvan annak a helye! Kell a házra, bútorra ruhára és egyebekre. Ez utóbbiak érdekeltek leg- takáhbe as egyebek, hiszen minden családban alapvető, N pénzük, újat vásárolnak: diva­tosát, modernet. Valamire el kell költeni a pénzt. S aztán egy érdekes epizó­dot is elmesélnek: a Petőfi ut­cában Nagyék fogtak hozzá el­sőnek. a vaskerítés csináltatá- sához. Most az egész utcában vaskerítés áll. Egyik hétről a másikra megcsináltatták a többiek is. Pedig egy kerítés ára tízezer forint körül van. E s mi van a házon be­lül? — Bútorraktár, s emellett 47 tévé. 225 rádió, öt személyautó, 52 motorkerék­pár, s rengeteg kerékpár. Egyes családoknál kettő—há­rom is. S ez nem rossz szám, hiszen a község lakossága HOC körül mozog. De ez még nem minden — mondták többen —. nincs a községben egyetlenegy csa­lád sem, amelyik egy vagy két hízót ne vágott volna a tél folyamán. Ugyanakkor az em­berek Gyöngyösön, Budapes­ten vagy Hevesen csináltatják ruhájukat, mert azt tartják: így a rangosabb, az a jobb. És az autó! Ma már ez megy, fő­leg a fiataloknál.' — Én is szeretnék vásárolni — mondja Nagy Ibolya, a szö­vetkezet főkönyvelője. — A pénzem megvan rá de nem tu­dom, mikor fizethetem ki. Sok a jelentkező. Addig is a jogo­sítványt szeretném megszerez­ni. A nővéremnek van autója, ő tanít... így mondják ezt a falu ve­zetői, de a falu lakói is egy­aránt. Ezek a számok, adatok azonban csak egyik oldaláról közelítik meg az igény fogal­mát. A pénz biztos forrást nyújt ugyan a jobb életkörül­mények megteremtéséhez, a kulturálódáshoz akkor, ha van rá valódi igény. Igény? Vajon igény-e az autó, a bá­tor, a kerítés, a könyv? I gen. ha célszerűen, megfelelően használ­ják. Vajon mire kell az autó? Csak arra és azért, mert a szomszédnak is van már. és nekem is kéül, hogy ott álljon az udvarban, legfel­jebb időmként elmegyek vele a városba ruhát vásárolni? Vagy pedig, hogy utazzunk, vi­lágot lássunk segítségével? Azért, hogy szabad idejében az ember alaposan megismer­je hazája távoli tájait és a környező népeket Minek a tízezer forintos vaskerítés? Azért, hogy elzárja az embert a külvilágtól, azért, mert az utcában mindenki ilyet csi­náltatott? Olcsóbb kerítés is megjárná, s a fennmaradó összegből külföldi utazásra, szánházra, könyvre, tévére, rá­dióra. mozira is telne. Paradox helyziet! A célszerűség, ae Igény, vagy a rossz értelemben vett versengés készteti az embert vásárlásra, költekezésre Tar- nabodon? Az a gondolat: van pénzem, hát ei kell költeni. Minek a sók szoba, ha a csa­lád a Jdskonyhábam” húzódik meg télemnyáron és a szobá­A mozi látogatottsága ugyani gyér. A többi időt a műnk; és a pihenés, tölti ki. V an pénz, de a pénu. mértékéhez mérve, sokkal kisebb a szer lemi igény. A fizikai, a látvá­nyos igény nagy tehertétel a szellemi éhség kielégítéséhez mérten. Ma még mindig ott tartanak Tamabodon is, hog' az emberek jobb zsebében ott van már a szocialista mező- gazdaság nyújtotta 70 ezer fo­rint, a másik zsebben pedig a múltból itt maradt • 40 krajcá- ros „szellemi napszámbér”. Valamikor tizen laktak egy szobában, roskadozó házban. Ma mindenki lakást akar, ön­állót és előbb, vagy utóbb megszerzi, felépíti magának Jogosan! De a szoba tartalma a régi, az új bútorok ellenére is. És ezért nem ők, vagy csak nem ők a hibásak. A tévé, a film, az újság, a rádió, a kü­lönböző kiadványok megszám­lálhatatlan mennyiségben kite­lik ma is képekben, leírások­ban a modern városi lakások berendezésének módjait. De a modern falusi lakás berende­zésére nem adnak tanácsot. Nem igaz az a tétel, hogy egy­formán modern szoba kell fa­lun és a városon, egyazon el­képzelés mellett. Másképp és másképp néz ki a modernség fogalma mindkét helyen. És ehhez kell igazodni. Ennek alapján kell Tama- bodon is az igényt megfelelő­en irányítani. Tervszerűen, tudatosan kell megmutatni a pénzzel rendelkezőknek, mi a helyes sorrend az igények ki­elégítésében. A pénz minden körülmények közt igényt szül. Jót, vagy helytelenít, tudato­sait, vagy tudatlant. S nem mindegy, hogy melyik kerül túlsúlyba. A szocialista mező­gazdaság ad pénzt, mind töb­bet és többet a födműveló népnek. Nekünk pedig köte­lességünk, hogy az ösztönös igényeket a tudatosság irányá­ba kényszerítsük. Egy ilyen gavrlag községben nem lerane célszerűtlen olyan cukrászda létesítése, amely a kulturált szórakozás lehetőségeit bizto­sítaná; helyes lenne, ha a köz­ség üzleteit is a forgalomhoz mérten átalakítanák; a falu- sizínház is gyakrabban elláto­gathatna a községekbe;; TIT" előadásokat is lehetne gyak­rabban tartani, vitát köny­vekről, filmekről és még egy sor más lehetőséget is lehetne találni a probléma megoldá­sához. A házépítés, bútorvá­sárlás, autóvásárlás közben egy ilyen Jól álló” községben arra is gon­dolni kell, hogy nemcsak a testi igényeket kell ma már maradéktalanul kiélégitar», hanem — mert meg van a le-! hetőség rá — a szellemieket i is. j S ez nemcsak Tamabodraj vonatkozik. Fazekas István | Zárszámadás Péíyen Bíznak cnmoguübaii, a szövetkezet erejében Még otthon átnéztem az ada­tokat. A pélyi Aranykalász összes területe háromezer hold, a tagok száma 306. A termelé­si eredmény negyven száza­lékkal kevesebb, mint tavaly, az egy munkaegységre jutó ér­lék 23,92 forint a tervezett 32-vel szemben. Tehát baj van — tűnődtem és filmszerűen lepergettem ma­gam előtt a várható eseménye­ket: a vezetőség magyarázko­dik, a tagság hangoskodik és elkeseredett szitkokat szór az elnökségre. Ezután hallgattuk végig a ve­zetőség beszámolóját, amelyet Ignác László elnök terjesztett a tagság elé. Nem sikerült a rizs A beszámoló rövid volt, de értelmes. Tartalmazta a legfon­tosabb számokat, indokolta a huszonhárom forintos munka­egységet és semmit sem hallga­tott el a vezetőség, a tagság hibáiból. Ütban Pély felé a kocsiban azt mondta a járási tanácsel­nök: ha itt nem sikerül a rizs, meg az aprómag, veszett az esztendő. Erre kitért az elnök js, aztán arról beszélt, hogy a te­rületük egy harmada szik, a földek átlagos értéke 7 arany­korona és ennek, meg az idő­járásnak tudható be elsősor­ban, hogy most kétmillió kiesés jelentkezik. Szakember nincs. Próbálkoztak kettővel az egyik megszökött, a másik is jobb sorsot keresett megának... Később más egyébről is szó­lott az elnök. Laza volt a mun­kafegyelem, elhúzódott a beta­karítás. Ennek köszönhető a nyolcszáz hold szántatlan, meg a sok kukoricaszár, amely még kint van a földeken. A sziken, ha felenged, tengelyig ér a sár. Érdekes és szemléltető adato­kat mondott a magas önköltsé­gekre vonatkozóan is: egy lófo­gat évente 3560 forintjában van a tsz-nek, nem számítva a lo­vak takarmányköltségét. A ko­vácsnak és a bognárnak a 16 pár ló patkolásáért, a szekerek javításáért jóváírtak 2250 mun­kaegységet. Később ők is fel­szólaltak. Elmondták, hogy a kocsisok nem törődnek a sze­kerekkel, szerszámokkal. Túl­terhelik a fogatot Ilyenkor az­tán törik, zúzódik minden. A növénytermelésben a költség­szint meghaladja a nyolcvan százalékot. Ez azt jelenti, hogy a bevételek nyolcvan százalé­kát kiadásokra kell fordítani. Tavaly ez a szám 53 százalék volt. Megemlítette a beszámoló, hogy a rizstelepek rossz álla­pota mellet az is indokolja a gyenge eredményt, hogy ötszáz vagon istállótrágya kihordat- lan, A tagság bizakodó Sok zárszámadáson jártam már, de ennyi értelmes, meg­fontolt, kifejezetten a gazdaság jövőjével foglalkozó felszólalást régen hallottam. Nem a kényel­mes belenyugvás, sokkal in­kább az volt tapasztalható, hogy az emberek reálisan ér­tékelik a jelent Nem írják az időjárás számlájára a maguk hibáit és azokon javítani is akarnak. — Fejleszteni kell az állatte- nyésziesl! Nem lehet egyolda­lú külterjes gazdálkodást foly­tatni ! Tavaly egy hold szántó­ra 103 kiró hús termelése jutott. Ez jó eredmény, de még sincs minden rendjén. Drágán ter­mel a szövetkezet, sok még a paznrlás. Nincs szakember, a szakmunkás is fehér holló. Helyesen látják a jövőt A határozati javaslatok lé­nyegében csak összefoglalták a tagok véleményét, vázolták a jövőt. — Szakember nélkül nerrt le­het tovább menni. A rizsterü­letet csökkenteni kell, de úgy hogy a csökkentett területen is megtermeljék azt, amit koráb­ban. Ez jó szervezeés, szorgalom kérdése is. Az állattenyésztés fejlesztését, főképpen a hoza­mok növelését nem lehet el­képzelni megfelelő takarmány­bázis nélküL Az idén növelik a szálas takarmányok vetéste­rületét, jobban karbantartják az eddig elhanyagolt „savanyú’5 réteket... Néhány gazdával az udvaron beszélgettem: — A járás legrosszabb határa a miénk De nekünk itt, ebből a földből kell megélni. Amint lát­ta, nincsenek elkeseredve aa emberek, bíznak önmagukban, A szövetkezet erejében is. Hinni kell nekik. Ez a tagság« ha okosan, ésszel vezetik, sok mindent jóra fordíthat. Szalay István Hárman Terpesről A terpesi Rákóczi Termelőszövetkezet három dolgozóját mutatjuk be, akik az egész évi munkákban mindig élen Csabai B. Péter „mindened a szövetkezetben. Mindig ott van, ahoi a legnagyobb szük­ség van rá. ö is alapító tagja a szövetkezetnek. Az idei zár­számadáskor 22 ezer forintot kapott. Zvora Irén, a szövetkezet könyvelője. Szülei ugyancsak a szövetkezetben dolgoznák és hármon együtt a legtöbbet, 50 ezer forintot kaptak zárszá­madáskor. (Kist Béla rajzót) hogy legyen normál» tető a fejük felett, és a lakás kultu­ráltan. ízlésesen, a kor köve­telményeinek megfelelően le­gyen berendezve. Mégis az igények keresésénél itt időz­tünk el legtovább. Kassa József tsz-ekiök és Pethő István tanácselnök el­mondották. hogy a faluban a pénzt házépítésre, bútorvásár­lásra fordítják az emberek. Emellett rádióit, tv-t, háztartá­si gépeket vesznek, meg autót, s aztán következik a szórako­zás. a mozi, a könyv és a fest­mény. — Egyébként erről könnyen meggyőződhet az ember. Csak végig kell menni a falun. Vas- keríbéses, fürdőszobás, parket­tás házakat lehet látni minde­nütt. Csak az elmúlt évben több mint tíz házat építettek, vagy bővítették tovább. Kocz- kn Andráséi: hárman vannak, de ma már mindegyiküknek külön szobájuk van. És hogy néznek ki azok a szobák? Va­lamennyi lakás szinte bútor- raíktár a faluban. A légit el­tüzelik, vagy kádöfosjafc Vas kát nem használja? Minek a ♦ bútor és benne a ruha, minek» az ágy ágyneművel, ha egy» évben egyszer, vagy kétszer» használják, akkor is csak aí vendégek. Minek a „bútornak-* tár", ha a bútoroknak nem ta- ♦ lálják célját, értelmét, csak J hogy legyen, ott álljon. í Ha nincs igény, akkor az* udvaron vesztegelő gépkocsivá * válik a vaskerítés, a bútor, az* új ház is és minden... Havonta ezer forint érték-♦ ben vásárolnak könyvet a» község lakói és 60 ezer forin-J tot költenek el az italboltban.» Nem örvendetes arány! Á közr* ségben a fiatalokon kívül né- * gyen középiskolába járnak, * ketten pedig felsőfokú intéz-* menyekbe. A többi a maga J életét éli. Elolvas egy-két új-í ságot, egyszer-kétszer megnézi» a tévét, s akinek nincs, vasár- , nap talán elmegy filmet ódzni,* Ott ül elöl, közel az elnökséghez. Nem az első sorban, hanem a fal mellé sorakoztatott székek egyikén. Téli­kabátja kigombolva, kalapja a térdén, ke­zében állandóan füstö­lög a cigaretta, s időn­ként sercint egyet, nem tisztelve a> kultúrház padlózatát. Inas kezé­vel bele-beletúr csupa- ősz, simán oldalra fé­sült hajába, ez a fia­talos szem, néha-néha végigseper hol az el­nökségen, hol a zsúfolt széksorokon. Időnkéi.t elmosolyodik a felszó­lalókat hallgatván, né­ha szavak röppennek el sűrű halogatás köz­ben a szájáról: Ügy van... úgy igaz. Régóta ismerem, több mint tiz éve. Ismertem akkor, amikor két te- henecskéjéval is úgy művelte néhány hadár Egy ember meghatódik jót, hogy nem kellett szégyenkeznie a több holdat lovasgazdák előtt. Találkoztunk, amikor forrott a falu­ban az új. Nem tarto­zott az elsők közé, akik a szövetkezetbe léptek, de amikor döntött, ká­romkodva fenyegető­zött: Majd én megmu­tatom nekik, hogyan kell dolgozni... El is hittem neki, hiszen az egyik hajnalban egye­dül állt be az egyhol- das búzatáblába — fe­lesege beteg volt, se­gítség nem akadt — és addig nem ment haza, amíg le nem vágta, fel nem kötözte, és be nem csomózta az egy höld áldását. Ekkor már hajnalodon, ő pe­járt. Be is váltotta ígére­tét. Véleményét sok­szor túl hangosan, dur­ván adta gazdatársai tudtára, légyen az el­nök, fogatos, vagy ka­pás. De mindig a közös érdekében háborgott. még akkor is, ha téve­dett, ha nem volt iga­za. Nemegyszer szórta az áldást a szövetke­zetre, volt úgy, hogy dühösen elrohant, hogy ide többé nem teszi be a lábát — de másnap elsőnek áUt munkába és még nehezebb volt követni az általa dik­tált iramot. Az évek múltak fe­lette, valamicskét a hangja ts csendesebb, elégedettebb is, de még csattan, ha valami nem úgy megy, ahogy sze­retné. Amikor az egyik felszólaló azt emlege­ti, hogy szép, szép, a negyven forintos mun­kaegység és most már nem állnak meg az öt­ven forintig, hangosan nevet, tetszik neki az elképzelés és az arcán látni, hisz is benne. És ez érthető is ettől az embertől, aki ott volt, amikor egyik évben 18, majd 22,50 és 25 fo­rintot ért a munkaegy­ség és valami ki nem fejezhető büszkeség ragyog az arcán, hogy ő is hozzájárult ehhez a negyven forinthoz. Hozzájárult hangossá­gával, néha tálán még fcfü-Ttnn^rtMÍd ftol it d# leginkább munkájá­val, A múlt évben 479 volt a munkaegysége és a százalékos jövede­lemmel együtt 22 és fél ezer forintot fize­tett ki neki a tsz— A zárszámadás a vé­ge felé jár, az elnöki zárszó hangzik. Dicséri a tagságot és külön ezt a majd 70 éves öregek akit „örökfiatalnak tart és példaként állít­ja, akinek mindene o> szövetkezet, olyannyi­ra, hogy már a család­ja szólt az elnöknek: ne küldjék, ne enged­jék az öreget annyit dolgozni. Felcsattan a taps, mindenki a zavartan szeméhez nyúló idős embert nézi. Lehet, hogy csak a cigaretta füstje' ment a szemébe? Fapp János dia már 60 é» körül időnként non te jd­Varga István fogatot, az eßew őrző bizottság elnöke, alaku­lásától tagja a szövetkezetnek. 420 munkaegységére több mint 30 ezer forintot kapott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents