Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

A „nehéz fiú”

Tiltott határátlépési kísérlet miatt áll a gyöngyösi járásbíróság dr. Nagy-Kálózy Béla tanácsa előtt. Széles karmoz- dulatokkal magyaráz, minden megiiletődöttség nélkül. A legkisebb zavarnak sem lehet még a nyomát sem felfedezni rajta. Középkorú, erős testalkatú, kicsit kopaszodik. Pisze a csúfneve, és nagyon is találó. Vastag ajka még a feltűnő.

Eddig tizennégy esetben ítélték el különböző bűncselekmények miatt. Több mint másfél évtizedet töltött el börtönben, eddigi életének mintegy a felét.

Legutóbb múlt év novemberében kísérelt meg tiltott határátlépést. De nem az első esetben.

Húsz éve kezdődött

Mellik József vádlott gyöngyösi lakos. De nem magyar állampolgár. Hontalan. Állampolgárságától néhány éve megfosztották. Kalandos életútja volt eddig, ha egyáltalán ráillik ez a jelző. Egyszerűbb azt mondani: börtönből ki, börtönbe be — így télt el eddig az élete. Sőt: határon ki, határon be — még ez sem túlzás. Büntetéseinek sorát érdemes nagyjából áttekinteni.

Legalább húsz éve, hogy először mondott ki fölötte ítéletet a bíróság. Hét esetben követett el lopást, két esetben súlyos testi sértés miatt kellett a törvény előtt felelnie, ötször pedig tiltott határátlépés miatt.

Szinte természetes ezek után, hegy Mellik József az ellenforradalom idején is disszidált. Rövid, néhány hét alatt két esetben is. De Ausztriában nem ízlett neiki a lágerélet, és élve kormányunk nagylelkűségével, még idejében visszajött, így ezért a .kiruccanásért” büntetést nem kapott.

Nem sokáig buzgott azonban benne a hazaszeretet mert újból nekiindult a határnak. Elfogták, megbüntették.

Mi történt Győrben?

Az elmúlt év őszén összeis- inerkedett Turcsányi Évával. Előbb Budapesten váltottak néhány szót. Közös ismerősök társaságában.

— Miről beszélgettek? — kérdezte meg az ügyész.

— Hát... nőkkel miről lehet beszélgetni? Szexuális dolgokról — tárja szét a karját, mintha fölöslegesnek tartotta volna a kérdést.

Mellik József Gyöngyösre költözött le ezután nagynéniéhez. Szinte ismét a véletlen közbejöttével újból találkozott itt Turcsányi Évával, és élet- közösségre léptek. Valamiből élniök kellett, s ahogy mondta Mellik József, ha nem tud olyan alkalmi munkát találni, amit jól megfizetnek, akkor ő lop.

— A véremben van a lopás! — ezt is úgy közölte, mintha dicsekedni akarna véle.

Amíg a szüret ideje tartott, jól érezték magukat Gyöngyösön. November 9-én reggel aztán útnak indultak. Előbb Budapestre utaztak, majd innen Ácsig, utána autóstoppal Győrig. Az autóbuszmegállónál érdeklődtek, mikor indul járat nyugat felé. Győrben átöltöztek a magukkal hozott másik ruhába. Ügy gondolták, Mosonmagyaróvárig ismét alkalmi autóval teszik meg az utat, onnan pedig gyalog mennek tovább Hegyeshalomig.

Győr nyugati kijáratánál a határőrség járőre igazoltatta őket. Mellik József nagy hangon tiltakozott, majd igyekezett „meglépni”. Egy rendőt- ségi gépkocsi jött arra, Mellik éppen a rendőrök karjaiba futott.

Kihallgatása után, ahogy elmondja, elengedték azzal, hogy szerezzen be fogadó vízumo* Mivel hontalan útlevele és kiutazó vízuma volt, bármikor kiengedték volna az ország területéről. Hét nap tartózkodási engedéllyel a zsebében felkeresett néhány követséget, de eredménnyel nem járt egyiknél sem.

Ekkor új ötlete támadt.

Szohon keresztül

öt nappal a győri kaland után már a Csehszlovákiába tartó vonaton találtak rá. Érvényes vasúti jegyet szerzett, de érvényes útiokmányt, nem,

— Csak Szobig akartam utazni, de olyan tömött volt a vonat, hogy nem tudtam le- szállni róla, csak odaát.

Így vall a tárgyaláson. Később azonban arról beszél, hogy Csehszlovákián keresztül akart Ausztriába kijutni.

— Én itt nem maradok, akármi lesz is! — gesztikulál nekivörösödve. — Kijelentem, ha kiszabadulok a börtönből, azonnal neki a határnak. Ha hússzor kell, akkor hússzor! Ha tíz évig nem sikerül, akkor később, de én itt nem építem a kommunizmust! Nekem elég volt.

Lázit? Nem. Egy szava sincs mai életünk ellen, nem bántalmazza sem szocialista társadalmi valóságunkat, sem egykori hazáját, amit olyan köny- nyen ,Jeráz” most magáról.

A bíróság előtt készségesen ad magyarázatot mindenre, de a rendőrségi kihallgatásakor felvett jegyzőkönyveket nem ismerj el igaznak, mint ahogy nem is írta alá azokat.

— Megmondtam: írjanak a jegyzőkönyvbe amit akarnak, hogy fasiszta voltam, bánom is én, úgysem írom alá. Majd j a bíróságon elmondom az igazat. Tisztelt elnök úr, tessék engem kérdezni!

És beszél, és ebből talán az derülne ki, hogy ő valóságos mártír. De hát miiyen ember Mellik József?

4 „fenegyerek"

Közönséges bűnöző: mondhatjuk nyugodtan. Lopás, súlyos testi sértés váltakozik a cselekedeteiben, és ezek „egyhangúságát” csak a határsértések „tarkítják”.

Mintha előtte nem lennének határok, mintha néki a „tökéletes szabadság” lenne a privilégiuma: ha meggondolja

magát, Ausztriába megy, ha ismét más jut az eszébe, visz- szajön Magyarországra. „

— Mellik József van olyan ügyes, mint a határőrség — emeli meg a hangját a tárgyaláson. — Ha a határőrség tud vigyázni arra. hogy elfogják Mellik Józsefet, Mellik József is tud vigyázni arra, hogy a határőrség ne fogja el.

Ránézek a környezetemre. Mindenei arcán kesernyés mosoly látható ennék a „nagyfcé- pú” kijelentésnek a nyomán.

Taián éppen ez a nagy hang, ez a túlzott önbizalom a legjellemzőbb a vádlottra. Bizonyos vonatkozásban anarchista, bizonyos vonatkozásban gyerekesen hencegő. Nagyon szimpla bűnöző, aki szeretné magát .nehéz fiúnak” feltün- letnL

Annyira rendhagyó egész magatartása, egész zavaros világképe, hogy csak mint különös eset érdeméi figyelmet a nyilvánosság előtt. Bűncselekményére úgyis a bíróság mondja majd ki az ítéletet.

Mellik József ügyének tárgyalását február 16-án folytatja a Gyöngyösi Járásbíróság.

G. Molnár Ferenc

SEREGSZEMLE

A lig egy-két tucat lapot téptünk le a naptárról, s már itt az év egyik legérdekesebb, tömegeket átfogó eseménye: a kulturális szemle, amely nemes, régi hagyományokra épült. Szinte együtt született a magyar népi demokráciával.

Az első kultúrversenyeket még 1947-ben rendezték. Akkor, s még éveken át, egész napos elemózsiával felszerelve szurkolták végig lázas ifjú seregek a tizenkét-tizennégy óra hosszat is eltartó bemutatókat. Lelkesen, s számban egyre gyarapodva jöttek, de megtörtént az is, hogy a parányi színvonalkülönbség miatt második, harmadik helyre szorult együttesek tagjai elkedvetlenedtek, és a csoport széthullott.

1955-ben váltotta fel a kul- túrversenyt a kulturális szemle, ahol többé nem helyezésért, hanem a minden jó együttesnek, szólistának kijáró arany-, ezüst- vagy bronzéremért folyt a vetélkedés.

De a formai. szervezeti változásoknál sokkal fontosabb az a tartalmi, eszmei gazdagodás, amelyről a legutóbbi évek szemléi tanúskodtak. Az öncélú magamutogatás helyébe tudatos önművelő és népművelő munka lépett. A fő cél nem a magas szintű, tehát megyei vagy országos bemutatók rendezése lett. hanem az, hogy a helyi és körzeti bemutatókat minél nar

gyobb nézőközönség kísérje figyelemmel. Országos találkozót éppen ezért évenként csak egy kiemelt művészeti ágban tartottak: 1961-ben a Liszt- és Bartók-évforduló esztendejében a zene, később az irodalmi színpad, tavaly pedig a tánczene, s a társastánc szerepelt.

A müsorpolitika is átgondoltabbá, céltudatosabbá vált, s ehhez nagy segítséget nyújt, hogy a KISZ minden évben megjelöli a szemle alaptémáját. „Béke és barátság” — ez volt az 1961-es jelszó s ezt követte két-há- rom éven át „A korszerű tudomány és művészet eredményeinek megismeréséért” lelkesítő felhívása. Ezekben az években hódított teret az a szemlélet, mely a József Attila-olvasómozgalmat és az ismeretterjesztést, ezeket a kevésbé látványos, de a műveltség megszerzéséhez

elengedhetetlen területeiket a műkedvelő művészi tevékenységgel azonos rangra emelte, s a szemle részévé tette.

A z 1965-os Sizemle fő té- mája pedig hazánk felszabadulásának 20. évfordulója. Az olvasmányok anyagát, a művészeti csoportok műsorát húsz év legjobb magyar irodalmából, zenéjéből, táncszámaiból állítják össze. Húsz év dalaiból, kantátáiból, verseiből, novelláiból, drámáiból villantják

elénk az új távlatok felé m»r tató magyar valóságot.

1961 cita — mint említettük — minden évben csak egy művészeti ágban volt országos találkozó. A felszabadulás évfordulójának tiszteletére rendezett szemle ismét felsorakoztatja az ösz- szes művészeteket. Irodalmi színpadok, színjátszók, bábjátékosok, szimfonikus zenekarok, kamarazenekarok, amatőrfilmesek, népi táncosok, tánc- és dzsessz-zeneka- rok seregszemléje, társastánc-verseny, gyermekrajz- ldállítás, amatőr fotókiállítás, népművészeti kiállítás, helikon ünnepségek, Erkel Fe- renc-diáknapok, sárospataki és budapesti ünnepi diáknapok teszik még emlékezetesebbé a huszadik évfordulót. jX/I ár folynak a helyi, kör- iT‘l zeti versenyek, néhány hét múlva lezajlanak a járási bemutatók is, ahol a szólisták és csoporttagok mellére odakerülnék a győzelem arany- ezüst- és bronzjelvé- nyeá. De ezek a jelvények, s a nagy, színpompás fesztiválok sem végét, hanem kezdő- tét jelentik valaminek. A szemle a maga egyre tökéletesedő módszereivel, lenyűgöző számszerű eredményeivel, komplex, minden művelődési ágat átfogó rendszerével csak út, amely a Mát értő, a Jövőt formáló, szocialista szellemű, választékos ízlésű, sokoldalúan kiművelt emberfőkhöz vezet. (Z. JJ

Harminc előadást tartott eddig a színház a Leányvásárból. Ebből 24 előadást a székhelyen, hatot pedig tájon. Mind tájon, mind a székhelyen telt házak előtt és nagy sikerrel „jutott” a darab.

Igen sokan fordultak a színház igazgatóságához, hogy hosszabbítsák meg a darab játszását, mert nem tudták megnézni az előadást. A színház igazgatósága nem tud a kéréseknek eleget tenni, ugyanis Szabadi Józsefnek, aki a darab férfi főszereplője vissza kellett utaznia Miskolcra, mert február 12-től ott játssza a Viktória főszerepét.

De örömmel értesíthetjük mindazokat, akik szeretnék az előadást látni, hogy a tv március 13-án egyenes adásban közvetíti a darabot, így módjukban áll megnézni az előadást. Ha pedig ezúttal

nem sikerül jegyet kapviok, úgy láthatják a tv-ben.

★

Két egri művész látogat a közeljövőben Miskolcra, hogy vendégként fellépjen a miskolci Nemzeti Színház színpadán, Kovács Mária, Jászai- dijas már napok óta részt vesz az ottani próbákon, hogy Németh László Nagy család című darabjának női főszerepében mutatkozzék be a miskolci közönségnek. Ugyancsak szerződést írt alá Csapó János, aki Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Mari- mi című darabjában lép majd a miskolci nézők elé.

Február 25-én lesz Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének egri bemutatója. Ez alkalommal két miskolci művésszel ismerkedhetünk meg. Balogh Emese mint Éva, Somló Ferenc pedig Péter apostol szerepében mutatkozik be Egerben. Városunkban tartózkodik Makai Sándor, a miskolci színház bonvivánja is. Öt azonban csak a tájelőadások közönsége ismerheti meg ezúttal. Ö vette át ugyanis Szabadi József szerepét a Leány- vásárban és február hónapban tizenegy alkalommal szórakoztatja a Heves megyei színházlátogató közönséget.

★

A színház is készülődik már, hogy megfelelő darabbal, ünnepelje hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját. Ezúttal Arbuzov Irkutszlci története című színművét mutatja be április 3-án, este ünnepi előadásban a színház. (A darabot Egy szerelem története címen is játszották több színházban hazánkban.) A darabot Sík Ferenc rendezi.

(—czy—)

ßood Önök, fiatalok, nem tudják, ki volt Herr Taffler. a Taffler úr. Tulajdonképpen Balzac tollára való volt, ha akkor és Párizsban élt volna; így, sajnálatomra, kimaradt Balzacból, pedig talán jobb figurát formált volna belőle az írás fejedelme. mint Gobseck apóból. Taffler úrról azt híresztelték, hogy kamatocsikákból alapozta meg vagyonát, sőt növelte. Azt is mondták róla: úgy született, inasan, szikáran. őszülő bajusszal, csíkos nadrágban, fekete szalonkabátban, csak az évek során öregebb lett, nadrágja. kabátja pedig fakóbb. Bővebbet senki nem tudott róla, nem szerepelt a társasági életben ahová vagyona révén belépője lett volna, politikai ambíciói sem voltak, mint sok kortársának, akik, miután meg- vagyonosodtak. városatyai, képviselői rang után is vetették magukat. Magányos, zord farkas volt Taffler úr. megcsontosodott agglegény: nem szerepelt lóverseny-, kárfyakró. nikákban. nem pártfogolt kezdő színésznőket, puritán volt,

4 MPU3S&G

1965. február 6„ szombat

életét egyetlenegy szenvedély töltötte ki: sarokházakat gyűjtött.

Önök fiatalok, és most esetleg arra a sarokházra gondolnak, amely a tányérra laposan döntött csokoládétortából van, ezt i-örülöntik édes tejszínhab, bal. önök ezzel kínálják a cukrászdában Mancikát, vagy a drága Violát. Taffler űr bizonyára megvetette volna önöket az ilyen pazarlásért, az ő sarokházai telekkönyvi valóságok voltak, Budapestnek soksok olyan bérháza. amelyik nem simul glédában a másik épület mellé, hanem úgy emelték, hogy mindenütt utcára néz a frontja.

És ebben nagyon sok a ráció. mert a sarokházban több üzlethelyiség helyezhető el, mint a normál házban és az üzlet házbére több, mint a lakásbér. A háztulajdonosokról, kíméletlenségükről, szőrös szívükről még a kabarék sanzonjai is (hamarjában Gábor Andort. Heltai Jenőt idézhetném) szóltak, a kor más ilyen figuráiról szintúgy, csodálatodképpen Taffler úr elkerülte ezt a sorsot. Talán nem Is figyelt volna oda, hiszen gyűjtőszenvedélye olyan rabságban tartotta. hogy ezenkívül minden más meghalt számára. Abban

az időben már tizennyolc sarokháza volt a fővárosban és nyolc Bécsben. de gyűjteményét természetesen nem tartotta teljesnek. Fáradhatatlanul rótta az utcákat, kiszemelt egy- egy új sarokházat, meggusz- táita, mint a teli vér lovat szokás, rákacsintott, mint a fiatalok egy szép nőre. végigsimogatta a tekintetével, aztán alku az ügynökökkel, az ügyvédekkel, hosszas vizsgálódás a telekkönyvi hivatalban, mé- ricskélés. fontolgatás, az igazi szenvedély forrón uralkodik és örökké tart tapadó karjaiban. És ha ő megszerezte az új házat,

meglázasodott, mint a szerelmes az elért nagy csóknál.

Aztán következtek a szép napok, a mézeshetek. Az imént vásárolt sarokházat is beiktatta élete megváltozhatatlan ritmusába. Vagyis korán kelt, elindult valamelyikbe, az újba, vagy a soron következő házba. Egyet sem kihagyva, beült a ház üzleteibe. Szólni nem volt szabad hozzá, ő sem beszélt, vékony ajkát összeszorította figyelte a forgalmat Ha a kis fűszeres bérlőjéhez azon a reggelen sok asszony jött kenyérért és tejért, ha a következő helyiségben, az cűcsó divatáruméi éppen látogatása alatt fogyott több patentharisnya 'és gyerekzokind, — felemelte a házbért

A lakásokba is mindenüvé bement. Az én házam az én váram? A ház az övé volt, a lakás az övé. Középkorban az eleven ördögtől rettegték így, mint a szótlan Taffler úrtól: leemelte a lábasokról a fedőt megnézte, mit főznek ebédre, bekukkantott a spejzokba, lóg-e ott szalonna, mekkora a zsíros. bődön. Délelőtt délután, este érkezett, figyelte az üzletek forgalmát, szimatolt a lakásokban. Sírni nem volt szabad előtte, „a gyermekem beteg, még a mólt évi adóval is tartozom ..— aki nyomorog, az nem lehet rendes házbérfi- zető...

Mint a polgári világba transzponált hűbérűr, egyre újabb és újabb tartományok megszerzésére gondolt, újabb sarokházra: egy-egy naPi sétája hűbéresei közt az ítéletsze- rűen közölt béremelések, valamivel mindig közelebb hozták csillapíthatatlan szenvedélye kielégítéséhez.

A többi közt övé volt az a József körúti ház is, amelynek fő frontja körúti, egyik éle a Békés utcára, a másik a Kölcsey utcára néz. Itt. ahol ma cukrászda van, volt egy temetkezési vállalkozó (maszek). A vállalkozó felesége vezette az üzletet a nagyon gömbölyű Malvinka nagysád. Dundori, szőke nő volt. kicsattanó vidámsággal, hivalkodó keblekkel. még rózsaszín keze, apró füle is azt harsogta, de jó élni. A sors tréfája, éppen temetkezési üzletiben kellett élnie. s mindig tragikus, szomorú aroot vágni, hiszen nem nevethetett gyászba borult kuncsaftjai szemébe.

Ide minden héten eljárt Taffler úr. Talán tetszett neki a gömbölyű asszony? Ki lát egy sarokház-gyűjtö szívébe? Tény: évek óta csak Malvin nagysádnak nem emelte a ház. bérét Igaz. hogy Malvin nagy- aád tudta a leckét. Nem volt túl gyászos, ha Taffler úr jelenlétében kellett a hozzátartozóikkal tárgyalnia. Mértéktartóan nyájas volt Taffler úrhoz, ha egyedül maradtak a cirádás koporsók közt Malvin nagysád rákönyökölt a pultra, keble megfeszült a recés blúz alatt Taffler úr farkasszeme villant. Jó lel. A házbéremelés elmaradt

És itt a tanulság: a macska mindig talpára esik! Egy illatos tavaszi délelőtt véletlenül nagy volt a forgalom Malvin nagysádnál. Egy anyóka, köny- nyeit sírva, koszorút rendelt élő virágból, sírkő-vésésre alkudozott egy kövér úr, más valaki temetés ügyben jött — négylovas hintó kell. gyászhuszárok, — tele volt az üzlet Taffler úr ott ült Éhes farkas.

— Látom. — mondta szürke hangján, amikor a kuncsaftok eltávoztak, — háüsten, pusztulnak az emberek...

Malvinka felelet helyett lejjebb húzta blúzának kivágását. Villant fehér bőre. Taffler úr szemei is. De azért ezt mondta:

— A házbérüket ennyivel és ennyivel felemelem!

Délután Taffler úr nem ment el egy bérlőjéhez sem. A lápéit. körű ion nézett ki egy sarokházat. Estig ott ólálkodott a ház körül.