Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

■ Tegyük fejre az illendősé­get. és vágjunk mindjárt a dolgok közepébe! Megtehetjük bátran, mert mindenki előtt ismert dolog, hogy a gyöngyö­si négy tsz gazdasági eredmé­nyei miatt még azoknak sincs okuk a panaszra, akik szívesen sóhajtoznak, akik türelmetle­nek, akik még több jövedelmet szeretnének, mint amennyit legutóbb, is kaptak. Akiáfhonnan nézzük: a négy tsz-ben a fejlődés számokkal is bizonyítható, és hogy most még sem vesszük elő a sta­tisztikai adatok sorát, tesszük .azért, hogy ne kelljen nyitott kaput döngetnünk. Mégis baj van < Az első hallásra nevetséges­nek és megalapozatlannak tű­nik olyan helyen beszélni a bajról, ahol az egy munkaegy­ségre eső részesedés most öt­venkettő. és hetvenöt forint kö­zött mozog — a prémiummal együtt. Hány szövetkezetben lennének nagyon is boldogok az emberek, ha a Gyöngyösön annyira szidott ötvenkettő fo­rinttal számolhatnák el a munkaegységet És mégis! Az ötvenkét forintos Dimitrov- beliek zúgolódnak, elégedetlen­kednek. szidnak mindenkit, becsapásról tesznek említést és így tovább. Pedig az előző évhez viszonyítva közel két­ezer forinttal nőtt náluk is az egy tíigra jutó részesedés, a tervezetthez viszonyítva pedig több mint háromezer forinttal. Jól van, mondják erre a Di- mitrov-beliek, de nézzék meg a másik három termelőszövet­kezetet. , Most értünk el minden ba­jok forrásához. Az összehason­lításhoz. Az eredmények ösz- szehasonlítása önmagában nem rossz. Még alkalmas az ösztönző erő kifejlesztésére is. Versenyzésre, a még többre, a még nagyabb eredményre sar- ka;lhatja. a,.négyJsz tagságát. Eri nők pedig mindenki csak hasznáfr-láthatná,.Hol van te­hát a baj? Ott, hogy Gyöngyösön fur­csa verseny alakult ki a négy tsz között, amit nevezzünk nyugodtan ..osztási verseny­nek”. Ennek alapján csak egyetlen cél lebegett a négy elnök szeme előtt: csak azért is többet osztani, mint a má­sik. Valahogy úgy: én majd megmutatom, hogy mi vagyunk a legjobbak! * És önmagában véve még ez sem lenne baj. De amikor már ez a versengés fittyet hány a 2 állami rendeletre. semmibe 6em veszi a párthatározatot, amikor már nem egészen tiszta eszközökkel igyekszik a még több részesedést biztosítani ott már csakugyan baj van. Ki az elnök a városban? A régi közmondás szerint: nem fér meg két dudás egy csárdában. Ennek alapján: még kevésbé fér mea négy tsz-elnök egy városban. Közü lük egv az „elnökök elnöke” szeretne lenni — így hangoz­hat a leegyszerűsített surnmá- zás. És a négy elnök személyes­kedésig fokozza a küzdelmet. Ma már nem „partnerei”, ha­nem szinte személyes „ellen­felei” egymásnak. Az ilyen nem egészen tiszta küzdelem nem lehet mentes tehát az oldalvágásoktól, de még a szemtől szemben val< csatározásoktól sem. Mind­egyik be akarja bizonyítani t saját tagsága és a város köz­véleménye előtt, hogy csak i az „igazi”, a másik három pe­dig ... Ne tagadjuk, az elmúlt évek eseményei is alapot adtak eh­hez a furcsa „vetélkedőhöz”, két elnököt pedig valósággal rákényszerítettek a minél mu- tatósabb eredmények igazolá­sára. A Dimitrov négy év alatt szinte négyszer cserélte ki ve­zető garnitúráját. A Mátra- gyöngye is két éve „váltott” új vezetőséget. A két tsz-ben az elnöknek alig volt ideje a „bi­zonyításra”. A tagság máról holnapra lényeges változást kö­vetelt, türelmetlenkedett. A két elnöknek nemcsak a pilla­natnyi gondokkal kellett küz­denie, hanem a múlttal is, az elődök személyi örökségeivel, s sokszor nem is alaptalanul sej­tett bizalmatlansággal. Hajtot­ták tehát magukat. Bizonyítani pedig csak egyféleképpen tud­tak: többet kellett, „minden áron” többet kellett osztaniok, mint elődjeiknek. A rendelet és a párthatározat megszabta ugyan, hogy a ter­ven felüli jövedeiéni nagyobb résziét tartalékolni helyes, ez­zel azonban az Űj Élet Tsz ki­vételével a többi három nem törődött. Hiába volt minden, a közgyűléssel a maguk állás­pontját fogadtatták el, és még az elvi alap is megvolt hozzá: a tsz~demokrácia! Hogy a tartalékolás elhanya­golása lényegében a tagság jö­vőjének bizonytalanságát idéz­te elő, hogy a tagság érdekei ellen van, a pillanatnyi öröm még a higgadtabbak figyelmét is elterelte erről a fontos tény­ről. Inkább hazárdíroznak, in­kább kiteszik magukat olyan helyzetnek, hogy egy esetleges fagykár óriási visszaesést hoz­hat magával, hiszen a gyöngyö­si tsz-ek legfőbb jövedelem­forrása a szőlő. Ez pedig az időjárás szeszélyének is függ­vénye. A tartalék éppen ezt a „létbizonytalanságot” szüntet­te volna meg. De hát már bibliai példa is van rá: egy tál lencséért.. . Bírálat és segítség A türelmes érvelés nem ve­zetett eredményre. A városi pártbizottság és a tanács szak- igazgatási szerve ma már csak a kész tényeket tudja regiszt­rálni, és csak egyet tehet: fele­lősségre vonhatja a magukról megfeledkezett vezetőket. A jövő azonban kötelez. Ezért kell nyíltan beszélni az eseményeikről. Ezért kell he­lyére tenni a dolgokat. Kezdjük talán a türelemmel. Ahhoz, hogy az új tsz-vezetés be tudja bizonyítani hozzáér­tését. ahhoz időre van szüksé­ge. És bizalomra. A fölösleges kapkodás nem vezethet ered­gyöngyösd tsz-ek. hogy „gazda nélkül” voltak, most ne mél­tatlankodjanak. ha a „gazda” hallatja szavát. És hogy egy kicsit „kendő- zetlenebbül” tártuk a közvéle­mény elé a gyöngyösi négy tsz gondjait, sorsának, belső életének legfontosabbnak tar­tott fordulatait, tettük azért, hogy a közvélemény erejét hív­juk segítségül, hogy a város­szerte megindult suttogások és találgatások ellenéhen az iga­zi okokat és összefüggéseket tárjuk fel. hogy az elkövetett hibák megismétlődését kizárni ievekezzünk, hogy előbbre léphessünk a szocialista mező- gazdaságok megerősítésének útján. Nem személyek ellen va­gyunk, hanem a hibák ellen. Mi bízunk a négy tsz vezetői ben, hozzáértésükben, tapasz­talataikban. erejükben, és azt is tudjuk: szóból ért a magyar ember. G. Molnár Ferenc Tudtam. Már vártam. Ha nem jön, csa­lódtam volna. De hát lehet bennünk, újság­írókban, bennük, az újságokban csalódni? Nem és még egyszer nem. Megjött, megjött és igenis megj ött a tavasz hírnöke — az újság­ban, hogy megjött a tavasz hírnöke —- jelen esetben egyszerű, szürke, szürkegém képé­ben _ o Körös vidékére. S természetesen korábban jött és természetesen ez a na­gyon öreg emberek szerint azt jelenti, hogy ... Na, mit jelent, kedves olvasó? Bi­zony azt, hogy egy kettőre vége a télnek. Az újság és a szürke gém optimizmust hirdető jó szíve ez a hír. Odafagyhatsz a jár­dára, jégcsapot törhetsz a ház végében, hordhatod a szenet a pincéből még szaka­dásig, de ne csüggedj, mert itt a tavasz hír­nöke és a hírnök jő, rikácsolva szól, még­hozzá három héttel előbb... Csak azon aggódom, hogy a szürkegén. hírnök hangja elhallatszik-e ideáig a Körös vidékéről? ( °) ményre, erre a szomorú' igaz­ságra elegendő a mostani pél­da. De nem segít a gyöngyösi tsz-eknek az sem. hogy a já­rási tanács mezőgazdasági osz­tályához tartoznak. A járásnak van elég baja, a „jó” gyöngyö­si tsz-ek helyett ott köti le ere­jét. A négy tsz-elnök a személyes versengést azonnal szüntesse meg. Készüljenek a négy tsz egye­sítésére. de ne úgy, hogy a majdani „közös kasszába” mi­nél kevesebbet vigyenek be. hanem úgy, hogy már most előkészítsék az egyesítés tárgyi és személyi feltételeit. Ennek jelentkeznie kell úgy is, hogy például a létesítendő hajtató­házat. istállót, vagy egyéb gaz­dasági épületeiket már a jöven­dő egy tsz szemlélet alapján telepítsék, még akkor is, ha a terület pillanatnyilag másik tsz birtokában van is. Ha az Űj Élet Tsz vezetősé­gét és tagságát olykor példa­ként említik meg az állami és pártfegyelem betartására, azt ne vegye a másik három tsz úgy mintha „ellenükre” emel­nének ki valakit — érdemtele­nül, felnagyítva és eltúlozva annak „vélt” jó tulajdonságait Az igazság mégiscsak az, hogy az Űj Élet Tsz nem keresett kibúvót a tartalékolási rende­let végrehajtására, még a „tsz- demokrácia” ürügyén sem. Le­het tehát őket ebben az eset­ben példaként említeni? Persze, nem hagyhatjuk szó nélkül a pártmunkát sem. Az események világosan megmu­tatták, melyik tsz-ben dolgozik jól a pártszervezet melyik tsz-ben kell a pártéletet erősí­teni. Ha idáig úgy érezték a A titokzatos Mars 1964. NOVEMBER 30-ÄN a Szovjetunió tudósai és szak­emberei útjára bocsátották a Szonda 2. elnevezésű űrhajót Izgalmas feladattal bízták meg: közelítse meg a Marsot, titkait fürkéssze ki. Értesülé­seit pedig sietve küldje a Földre. A felbocsátás rendkívül magas fokú technikai teljesít­ményt igénylő napjai után a közvélemény figyelme egyre inkább a célpontra, a Mars bolygóra terelődtek. Mit tudunk jelenleg erről a titokzatos planétáról? A Marssál kapcsolatos első feljegyzéseket Egyiptomban találták. Letűnt korok harcosai a hadakozás isteneként tisz­teltét Mivél földünk egyik bolygó-társa a Mars, már rég­óta a csillagászok érdeklődésé­nek középpontjába került Giovanni SciaparéUi itáliai csillagász távcsövével hosszú, csatornaszerű vonalakat látott a felszínén. Emiatt számon komoly tu­dós arra a következtetésre ju­tott, hogy a Marson értelmes élet létezik. Terveket dolgoz­tak ki arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a Marsi-lakókkal. Ezek a kísérletek azonban sor­ra meghiúsultak. A Mars-csa­tornákkal kapcsolatos elmélet­re Antoniadi francia csillagász mérte az első csapást. Bebizo­nyította: az úgynevezett csa­tornák nem képeznek szabá- ’ lyos geometriai vonalakat, ha­nem egymástól különálló ki­sebb pontokra szakadoznak. A következő csapást azok mérték a csatorna-teóriára, akik a Mars légkörét tanulmányoz­ták. Megállapították, hogy nagy mennyiségű szénsav, nit­rogén és számos egyéb gáz öleli körül a bolygó szilárd kér­gét. Azt azonban egyelőre még nem sikerült megállapítani, van-e oxigén és vízpára a Mars légkörében. Mert ha nincs, ak­kor földi szemléletünk szerint az értelmes élet hordozására nem alkalmas a Mars. Ennek ellenére a tudósok többsége nem veti el azt a lehetőséget, hogy a Marson alacsonyabb- rendű élet létezhet. Érthető te­hát a szakemberek növekvő kí­váncsisága azzal párhuzamo­san, hogy a Szonda 2. a Mars felé halad, A MARS FELSZÍNÉN ezen­kívül úgynevezett- „szárazföl­deket”, „tengereket” és „tava­kat” is feltételez a tudomány. A „Szárazföldinek a Mars ama világos részeit nevezik, amelyek a bolygó felületének nagy részét átfogják. A vi­szonylag sötétebb részeket „tengerek” és „tavak” elneve­zéssel illették. A tudomány je­lenlegi állása szerint azonban bolygótársunk felületén sem­miféle vizet hordozó tenger, vagy tó nem létezik. Érdeklő­désre számot tartó jelenséggel azonban mégis bőven találko­zunk: Az egyik találós kérdést a „szárazföldek” és a „tavak” időszakonkénti fényváltozása adja fel. Ezzel kapcsolatban számos véleményt ismerünk. Gavriil Tyihov szovjet asztro­botanikus például azt állítja, hogy e színváltozás a Marson található növényzet színválto­zásaival kapcsolatos. Vaszüij Feszenkov akadémikus azon­ban tagadja azt a feltevést, hogy a Marson élet létezik. A színváltozást viszont a vulká­nikus tevékenységgel magya­rázza. A Mars másik érd ekfeszí tó talánya a sarkokat borító „sapka”. Mivel az „északi” éa a „déli” póluson látható sap­kák nagyságukat változtatják* ebből többen arra a következ­tetésre jutottak, hogy a Mar­son legalább két évszak, a i>® és a nyár váltogatja egymást* A Mars kutatói feltételezik* hogy a „sapkák” tulajdonkép­pen hóból, vagy jégből állnak. E-feltevésüket igazolni .látszik az a megfigyelés, hogy amikor S tél nyárrá vált át, a „sap­kák” szélén sötétebb foltok jelennek meg. Kétségtelen* hogy a jég és víz esetleges lé­tezése ellentmond annak * felfogásnak, hogy a Mars lég­körében csaknem teljesen hiányzik a víz. Ez a problémát is megoldásra vár. 1958-ban Cynton amerikai tudós színképelemzéssel vizs­gálta a sötét részeket. Egyes fényelnyelő foltjai alapján szénhidrogén létezésére követ­keztetett Ez isimét okot adott arra a feltételezésre, hogy a Marson mégiscsak létezik va­lamiféle élet és természetesen ennék az életnek a felkutatása, jellegéinek kifürkészése i* rendkívül érdekfeszítő feladati SZAMOS nASONLÓ talány Cigány élei 1965 Változott a világ! „ ... Hűzd rá, cigány, ne gon­dolj a gonddal!...” — zengett Vörösmarty lantján a fájdal­mas költemény, s később, Mó­ricz Zsigmond „Űri muri'’-já- nak csődbejukstt figurái isci­6 mtpsss&s­1965. február 28., vasárnap gányzenére járták utolsó tán­cukat. Évszázados hagyomány volt nálunk, hogy örömünk, bána­tunk hangos megnyilvánulásá­nak kisérője a cigány volt. Sok hazug álromantika és még több idegenkedés, lenézés ta­padt hozzájuk. Mesélték, azelőtt az a mon­dás járta: a cigánynak nincs szíve, lelke, csak hegedűje. ★ Monostori Lajos, a Fővárosi *7rá 'művek kubikos brigádve- e'ője Pélyen, a cigánysoron •ületett. Édesapja zenész volt. — Akkor vagy muzsikált a gány, vagy vándorolt —me- éli az olajos tekintetű ember. — Sehol se láttak szívesen ennünket. Lenéztek, meg féltek is tő’ünk. Eszembe jut az ügyefogyott cigány, ahogy Gárdonyi for­málta az Egri csillagokban, vagy Kacsa. Bihari képein, a pöffes'kedő falusi bíró előtt a'ázatoskodó cigányok, de ugyanakkor emlékszem a zö- työgős szekéren bilincsekben, két csendőr között, a vad. gyilkos cigánylegényre. Micso­da végletek. Az előbbiekben az ügyeío- gyottság, az alázatoskodás ta­lán csak védőpajzs volt, az utóbbi mái fellázadt Monostori Lajos hangiéiban kis szemrehányásíélét érzék. Ez bizonyára nekem is szól. A régmúlt idők lerakodott sa­lakja megvan még. — Ki volt ezért a hibás? — kérdem. Sötét szeme megvillan. Ki­csit gondolkodik, majd meg­szólal: — Értem én a kérdést... mit szépítsem, mi is hibásai voltunk ennek. — Voltunk? — Ügy ám, voltunk! Ma más a helyzet. Tudja-e, hegy otthon. Kiskörén, a falu kö- ztpe Iáján házam van? Nem akartam a cigánysoron lakni... Elhallgat. Rám függeszti sö­tét szemét, majd tovább ka­landozna. A látóhatárt kutat­ná, de eléje tornyosulnak az épülő József Attila lakótelep hatalmas házai. Az indulatai­val viaskodik. Mindketten hallgaüir.k. Az ő gondolatai kitörtek a város acél- és vasrengetegéből. A messzi, a távoli múltra emlé­kezik. Talán az út szélén po­roszkáló ponyvás kordélyokra, a forró nyári este fe'nyerítő lovakra, a holdas éjeken fel­izzó sok szép cigánydalra gondol. Nem zavarom, de a Csepel felől idehallatszó gyári sziréna éles hangja megzavar­ja merengését Tekintetünk ismét találkozik, megszólal: — Amikor a házat vettem, a kiskörei cigányok mások vol­tak, most megint mások. Lete­lepedtek, házuk van. Az álla­mi gazdaságban és a tsz-ekben dolgoznak. Változott a világ! Hallgatom az ember ízes be­szédét. Elbeszélése nyomán lassan kirajzolódik egy nép ellentmondásokkal teli sorsa Monostori Lajos is sokat próbált ember. Szülei 1941— 42-ben meghaltak. Libapász­tor, csordás, ma jd cseléd volt. — Mikor behívtak katonának — meséli —, gyorsan megnő­sültem ... legyen akinek írok. meg aki nekem is ír... Szívszorongató érzés a ma­gány, félt tőle. Védekezni akart ellene. De mint a többi hozzá hasonló, az utóbbi évekig önmagát ítélte erre. Egymás között nem érezte jól magát, mások meg nem fo­gadták be. Talán nnen ered az ősi vándorlási ösztön. Men­ni.. menni hátha meglelik a ivoldogsáaot. Ma már egyre öbben találják meg. Igaza van Monostori Lajos­nak: változik a világ. Arcáról már eltűntek a ke­serű múlt torz vonásai. — Tudja, megbecsülnek a vállalatnál. Brigádvezető va­gyok. Megfogjuk a brigáddal az ásó, a csákány nyelét, de meg ám. Aztán arcára kedves mosoly terül. — Két családom is van, csu­da jól tanulnak ... Az útszélén álló lakókocsi­ból előbújnak az emberek. Vége az ebédidőnek. — Miért nem megy haza? Jobb volna az élet együtt a családdal? — Nézze, itt már vagyok va­laki. Monostori Lajos brigád­vezető vagyok, de otthon min­dent elölről kellene kezdeni. A többi kubikos felénk óva­toskodik. Szeretnék velük is pár szót váltani. De azok nem állnak kötélnek, zavartan vizs- gálgatják cipőjük orrát. Talán bennem is érz-k azt a különös ellenszenvet, ami az évszáza­dok során kialakult a cigány­sággal szemben? Ellenkezőjéről szavakkal meggyőzni őket nem tudom. Tettek kellenek! Lassan elódalognak, ma­gunkra maradunk. Monostori Laios tekintete a? enyémet keresi. Ügy érzem mi ketten már értjük egy­mást. hiszen emberek va­gyunk •k Távolról visszafordulok. A kubikosok már az árokban vannak, dolgoznak. Ök is segítenek lebontani a. válaszfalat, ami sok éven k“-1 resztül elválasztott bennünk«'. I i Karácsonyi István f vár megoldásra. Az amerikai Mariner 4. és a szovjet Szóin da 2. immár hónapok óta a Mars felé tartanak, hogy érté­kes megfigyeléseikkel a világ­egyetemről alkotott tudás újabb gyümölcseivel ajándék kozzák meg az emberiséget. Viktor Nyikolajev Gyümöícsfaápolási hetek A fertőzött, beteg fa nem terem egészséges gyümölcsöt, a gyümölcsíakártevők, betegsé­gek évente megyénkben 25—30 millió forint értékű kárt okoz­nak. A fatisztogatási munka megfelelő eredménye érdeké­ben a megyei tanács, a MÉSZÖV és a Hazafias Nép­front megyei bizottsága min­den községben megszervezte, hogy a kedvező időben fatisz­togatási heteket tartsanak. Ez egyaránt vonatkozó a zárt sa szórványos, valamint a házi gyümölcsösökre. Megyénk területén több mint hárommillió gyümölcsfa vár árulásra, amiből edd;g a termelők közel egymillió gyü­mölcsfát tisztítottak meg Fagy­mentes napokon már a házi kertekben és szórván vgyümöl- csösökben végzik a fatisztoga­tásokat. A földművesszövetke- zeti növényvédelmi brigádok is készen állnak, hogy elvégez­zék a permetezéseket Furcsa tsz-verseny Gyöngyösön

Next

/
Thumbnails
Contents