Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

PANDORA SZELENCÉJE ésa dél-vietnami perc-diktátorok „Az emberiségnek okosabbnak kell lennie Epimetei asznál, aki felnyitotta Pandora szelencéjét, de elzárni már nem tudta... Einstein A németek az első világháborúban a reimsi gótikus katedrális, áss arrasi városháza és Ypres középkori piacterének lerombolása után az bizonygatták, hogy ártatlanok a van­dalizmus bűnében. Az amerikaiak is bizony­gatják a koreai háború óla mindig és minde­nütt, ahol a háborús bűncselekmények mögött ők a biztatók, az értelmi szerzők, vagy ahol nyíltan is porondra lépnek, mint tettesek. A franciák kiiakarodása óta, Dien Bien Phu, a katasztrofális vereség óta amerikaiak uralják a dél-vietnami porondot. Jelenlétük eleinte a vásári képmutogató szerepéig terjedt, a hát­térből, kulisszák mögül mozgatták, irányítot­ták „felmelegített” ügynöküket, Diemet, ta­nácsaikkal ők szabták meg a dél-vietnami politika koordinátáit. Mikor bábjukat örökre hidegre kellett tenni, előléptek a kulisszák mögül, s egy intésre hazafiak lógtak az akasz­tófákon, sortűz dörrent a börtönudvarok négy­szögében, városok utcáin, falvakat drótoztak körül, szabad táncát járta a téboly. Magyarázatért Amerika sosem ment a britekhez. Most sem. „Minden, ami Dél-Vietnamban történik, a kommunisták miatt történik!” A magyarázat nem új és nem is meglepő- A kérdés csak az, ki, vagy kik kívánják ezt a „történést”, az amerikai „védelmet”? Dél-Vletnam népe nem kívánja. Ezért válhatott erőddé a dzsungel minden bokra, s ezért nem érezheti magát biztonságban immár egyetlen „csendes” ame­rikai sem azon a földön, amelyre ők szabadí­tották a nyomort, az erőszakot, a szenvedést és a vért. Amerika most „bosszús” óriás. Dollárok mil­lióit áldozta eddig is a dél-vietnami politika életben tartására, fegyverek arzenálját hal­mozta fel, katonák ármádiáját szállította ide levegőben és vízen — s mégis szinte minden nap látványos vereséggel kell szembenézniük. És hogy jön az ki, hogy a nyugati világ ura, a nukleáris gólem csak úgy egyszerűen hagyja magát nevetségessé tenni! Hát nem!!! És hét­szeres halál vár minden elfogott partizánra, halál minden hazafira, aki nem óhajtja, hogy megvédjék a bolsevista fertőzéstől. Mindez azonban — Amerika szövetségesei szerint is — gyenge törlesztgetés volt az okozott bosszú­ságokért, a kudarcokért. Ezért kaptak felszál­ló parancsot néhány napja amerikai fcombá- zógépek, ezért robbantak gyilkos bombák bé­kés észak-vietnami területeken. Vitalij Zakrutkin, szovjet író jegyezte fel a második világháború utolsó napjaiban, az Odera-3íkság egyik frontszakaszán az alábbi történetet... A szembenálló náci és szovjet alakulatokat csak egy hosszan elnyúló, ala­csony gát választotta el egymástól. Éjszakán­ként ezen a gáton koncentrációs táborból szö­kött emberek próbáltak eljutni a szovjet állá­sokig, s mind ott lelték halálukat a rájuk zú­dított náci akna- és gránáttűzben. A szovjet csapatok a gát felrobbantására készültek s már el is helyezték a robbanóanyagokat, ami­kor egyszerre jött a parancs: „Várni! Tüzet beszüntetni! A gáton egy gyermek van...” S a gáton mezítláb, kis fehér ingben tipegett a gyermek a holttestek között. Csend volt a németeknél is. Mintha a közeli vég előérzete, az elkerülhetetlen vereség tudata, az otthon hagyott gyermekek utáni vágy, vagy az embe­riesség, a sajnálat holmi maradványa —•, amely a vérszomjas vadállatban is megvan kölykei iránt — parancsolta volna nekik, hogy ne húzzák meg a fegyverek ravaszát. A fehérin™ ges kisgyerek bizonytalanul lépegetett és a ha­lál meghátrált előtte. A lövészárkokban moz­dulatlanul, némán álltak a szótlan katonák „„ A békés észak-vietnami falvak fölé repült amerikai bombázópilótákból már a nácikban meglevő emberiesség és sajnálat maradványa is hiányzott. A görög mitológia minden baj és betegség magyarázatára őriz egy történetet... Héphaisz- tosz, a sánta kovácsisten női lényt formált ma­gának vasból — Pandorát. Pandora, a kiváncsi női lény, felnyitotta annak a szelencének a fe­delét, amelybe Zeusz főisten a bajokat rejtet­te s azok szétrepültek a földön. Az amerikaiak Pandora-szelencéjéből is mérhetetlen szenvedés, nyomor, betegset áradt szét Dél-Vietnam földjén. S a szelencé­ből előkúsztak az ázalag perc-diktátorok is akik egymással verekednek a vezető pozíciói koncokért. A hidegen mérlegelők is veszélyt látnak az amerikaiak tetteiben. És nem lehet veszélytelennek nevezni azt a játékot, amelyet a perc-diktátorok űznek, hogy amerikai bizta­tásra kiterjesszék a háborút a Vietnami De­mokratikus Köztársaságra is. E szándék meg­valósításának következményei végzetesek le­hetnek. Ám a józan ész számára sosem késő, a józan erő visszavetheti a szelence mélyére a háború kalandorait, az élet kalmárait s örökre fejükre zárhatja a fedelet. í -K, Sbb §1 - § Vs.-' A ’ y sV ■ m itsál Aasaeuyok a dzsungelben, » felszabadít« iUMtber«« «ureuntitaiatiao. A dél-vietnami partizánok ideiglenes fahídou kelnek át a dzsungel egyik folyóján. ÉsBfl „Aknavető lecke” a dzsun­gelben. A tanulók: dél-vietna­mi partizánok. A fegyver: ter­mészetesen amerikai. (Képeink a L, Hnmanité Di manche-ból valók.) „A béke vérontás nélküli politika, a hábo­rú pedig a vérontás politikája” — így véleked­nek politikai bölcselők az amerikaiak dél­vietnami cselekedeteit kommentálva. Közelebb jár a valósághoz egy másik vélemény, amely n dél-vietnami háborút véres kártyapartinak, érés pókerjátéknak nevezi. Akár a kártya gurás lapjai váltják egymást, olyan sűrűn áltogatják egymást a szennyes politika nyer­tben a még szennyesebb katona figurák, Ci­li-személyiségek. Az ember már képtelen a helyzet áttekintésére, már le sem írhatja egy- ■gy név után a rangot, a tisztséget, mert alig űnik fel egy új név az új tisztségben, már vissza is süllyed a kavargó marakodásba. A régi görögök egy törvényt követtek a ko­médiák és tragédiák cselekményének lebo nyomásában — az idő és tér egységének té­telét. Az idő és tér egységének jegyében hajt­ják végre, amerikai fennhatóság alatt, a dél­vietnami változásokat is a sűrűn színre lépő kalandorok. A nap minden 24 órájára eíiíc valamilyen változás, s a helyszín az mindig ugyanaz. Egy dologgal nem számolnak, hegy az idő és tér egységében bonyolódó tragédiák is komédiák is véget kell ír jenek zgys zer. S ezt a veget nemcsak a dél-vietnami partizán­hazafiak sürgetik, de sürgeti a józan megol­dást kereső békés emberiség. S ha a dél-vietnami helyzet állandóan vál­tozik is, ha a politikai vezetők székében újabb és újabb kalandorok váltják egymást, egy mindvégig állandó marad — „az amerikaiak Dél-Vietnamban csak szomorú interpretációk között válogathatnak-."

Next

/
Thumbnails
Contents