Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-26 / 48. szám

NEVEK DIVATJA Esztétikus nevek A régi ma Miről mesél már nevetséges az egri anyakönyv? Díszes faragású, eirádás, nehéz szekrény Eger anya­könyvi hivatalában. A polco­kon vaskos kötetek — az anyakönyvek. hetven eszten­dő ahyakönyvei. Mert fiatal még az állami anyakönyve­zés, mindössze 70 éves. Az el­ső bejegyzések dátuma: 1895. október 1. Miről mesélhetnek az anya­könyvek? Régi korokról, névdivatok­ról, névízlések változásairól. Gondolom, kevesen tudják, hogy a névtudomány ma már önálló tudományágnak szá­mít. s egyik legérdekesebb kutatási területe az egy-egy korszakban, használt személy­nevek gyakorisága, a névdi­vat vizsgálata. Tudományos pontossággal megállapítható például, hogy egyes nevek elterjedésében milyen szerep jut a szentek kultuszának, a nemzeti hagyományoknak, uralkodóit:. politikusok és egyéb híres emberek népsze­rűségének, stb. Szidi, Ödön Egyes nevek divatba jön­nek, mások eltűnnek, kimen­nek a divatíbóL A legelterjed­tebb keresztnevekre — János, István, József, Sándor, László, Erzsébet, Anna, Mária — a változandÓ6ng törvényei alig­ha érvényesek. Más, kevésbé elterjedt nevek anyagában a divat szeszélyes változása már szinte fel sem mérhető. Ma igen furcsái juk, ha egy ■Ratal lányt Szidinek szólíta­nak. ha egy kisfiút úgy hív­nak: Ödön, vagy Ignác. Pedig nflgyszöleink nemzedékében ezek a nevek oly megszokot­tak voltak, mint akár a Rozá­lia, Veronika, Olga. Az 1895- ös anyakönyvijén egymást ér­ték ezek a nevek; a férfinem leginkább a Pál, András és a János nevet kapta akkori­ban. A fekete, ma sem fakuló antracén tintával írt bejegy­zések tévedéseket is őriznek, például az egyik leányzónak így álil neve a régi lapokon: Kornél. Rábukkanhatunk ilyen -öreg”, ritka nevekre is: Sze­réna, Bianka, Paulina, Frida; a férfiaknál: Márk. Salamon. helyzetére, legfőbbként pedig élők élősködő, úrhatnám hó­bort jára. Az 1930-as anya­könyvben is találunk erre példát. Az esztergályos apa például a Zita nevet diktálta be leányának. Egyszerű hós- tyai földműves az apja a Cé­zár névre hallgató fiúnak; en­nek női változata is fellelhe­tő egy esetben — Cezarina. Az a vegyesáru-kereskedö, aki leányának a Lilla nevet adta, bizonvára ismerte Cso­konai Lilla-verseit. Két hor- dógvári tisztviselő is külön­leges nevet választott lány­kájának: Bernadette, Stefá­nia. A még fiatalabb anyaköny­vekben ilyen nevek rejtőz­nek: Ligia, Alexandra, Joze- fin, Brigitta. 1936-ban egy mozdonyvezető apa talán a svéd király tiszteletére ne­veztette fiát Gusztáv Adolf­nak. A névadásnak és névdivat- nak tényeződ sokfélék lehet­nek. Az 1930—40-es évek éb­redő magyaros, nacionalista áramlatának anyakönyvi bi­zonyítékai például az eredeti vagy ál-„ősmagyar” nevek: Árpád, Mátyás, Attila, Csaba, Kont, Csanád, Bedre. Érdekes jelenség, hogy egyes nagyhatású irodalmi művek alakjainak neve válik kedveltté, népszerűvé. Jókai Aranyemiberének köszönhető például a Noémi, a Tímea. Az axanyember című új ma­gyar film bemutatója után sók Noémi és Tímea nevet jegyezték be az egri anya- könyvbe. Vörösmarty töredék eposzából, a Délszaki tündér­ből ered a Dalma név. Fel kellett figyelni az újabb bejegyzések között két név­re is: Romeo, Anita. Az utób­binál először a híres svéd szőkeségre, a neves filmsztár­ra Anita Ekbergre gondoltam, de az Anita névadás mögött valójában nem ő áll, hanem a tv-bébi, aki ugyancsak az Anita névre hallgat. Hangulat, harmónia A névadásnak hangulati ér­téke is van, pontosabban azt is mondhatnánk, vannak szép és esztétikus nevek és van­nak, amelyek ezek híjával szerepelnek a vezetéknevek mögött. Sorolhatnánk példá­kat, de nem tehetjük anél­kül, hogy sértődöttség ebbő ne származzon. Hiszen a sa­ját neve mindenkinek szép. És mit csinálhat az a polgár akinek van némi kritikája és elégedetlen a nevével? Egyszerűen megváltoztathat­ja. mert törvényeink lehető­séget nyújtanak az utónevek megváltoztatására is. A név­változtatás lehetőségével so­kan élnek is. Ez elkerülen­dő, helyes hanem ötletszerű­en történik a névadás, ha­nem gondol kodva.Receptet ad­ni erre persze, lehetetlen. Ko­rábban a szülők, nem ritkán négy-öt nevet is bediktáltak az anyakönyvbe, talán épp arra gondolva, hogy a gyer­mek majd kiválassza ezek közül a neki leginkább tet­szőt. Példák: Judit—Martina —Gabriella—Mária—Magdol­na—Sibilla, Flóra—Lenke— Blanka. Éva—Ligia—Mária.— Magdolna—Veronika fctb. Ám meglehet, hogy a több név azért volt, mert a szülők, rokonok nem tudtak egy­mással megállapodni, s ahány név szóba került, azt mindet bejegyeztették. 1953 óta ket­tőben maximálták a beírha­tó utónevek számát, s wa!;- ran az egy névnél, maradnák most már a szülők. ötén előtt Hatvanban Száxhatvanííiérom napos kampány — Jubileumi csúcs Már k eszütnek az idei cukorrépa fogadására munkást dicséri az élért 106 százalékos teljesítmény. Napi cukorberaktározási tervünknek is eleget tettünk becsülettel, viszont egyéb termelési, gaz­dasági mutatóink a vártnál rosszabbul alakultak. Objektív akadályok... — mondja a fő­könyvelő, Benyó Pál. — A tavalyi répa cukortartalma sajnos jóval alatta volt a ter­vezettnek, s ez károsan befo­lyásolta a teljesítést... Ex­portunkról viszont' ismét elé­gedetten szólhatunk: 77 mil­lió forint értékű nyugati kö­telezettségünknek 210 száza­lékban eleget tettünk! E tisz­tes eredmény eléréséhez nagy­mértekben hozzásegített a ta­valyi három és fél millió fo­rintos önköltségcsökkentő be­ruházás során üzembe helye­zett új műgyantás színtelenítő berendezés is. — Mint minden kampány­ban, természetesen most is, akadtak kisebb-nagyobb ne­hézségeink. Szezonkezdetkor a rakodó létszámban mutatkozó hiány, néhány esetben szállí­tási problémáik, főleg az őszi __ Ko rjelző nevek A nevek korjélzők is. Oly­kor következtethetünk a ne­vekből a szülők társadalmi Klubfoglalkozáson Bükkszéken (Könczöl Ernő tudósító): A Hazafias Népfront községi bizottsága Bükkszéken a téli hónapokban színvonalas és rendszeres ldubfoglalkozásaku i' tartott. Zrínyi Miklós halálának 300. éves évfordulóját is ilyen ke­reteik között rendezték, közben ismerkedtek korával, a ^ költő müvével. Ezt követően Galam­bos Lajos Isten őszi csillaga című művét vitatták meg könyvankét formájában. A februári foglalkozáson Munkácsy Mihályra és Der- kovics Gyulára emlékezitek. Életrajzuk ismeretetése után mindkét festőnek elemezték néhány ismert képét, majd műveik reprodukcióival ismer­kedtek. A képzőművészeti an­kétet a községben működő fel­nőtt énekkar szereplése tarkí­totta. Mátrai és palóc dalokat énekeltek, s szép csokrot kapott a klub vendégserege a baráti népek dalaiból is. ■ A következő klubfoglalko­zásra áprilisban- kerül sor. 4 r'MPÜJS&G képét nem tehetik közzé. — Nem úgy értet-, tem. Én nem a kül­alakról, hanem a tar­talomról beszélek. Zavar engem a hasán lévő két sor. El kell tüntetni. V. SZLÁVION: ilyesmit Ha gya­korlatot szerez, saját maga fogja csinálni. — Rendben van? — Részemről rend­ben. Menjen a rovat­vezetőhöz. A rovatvezető egy fehér lepedővel lete­Műtét — De ...azok sike­rült sorok. S félek, hogy fájni fog. — Gogolnak .talán nem fájt a Holt lel­kek második részé­nek elégetése? —- Neki könnyű volt elégetnie a pa­pírt, de nekem saját testemből kell kivág­ni. S méghozzá a leg­fájóbb részen... — Legyen nyugodt, biztos kezekben van — nyugtatott meg. Majd elővette a mű­tőkést. A „könnyűnek” nevezett műtét után csupán pár öltés ma­radt a verssorok he­lyén. — No, most már sokkal jobb! — mo­solygott. amikor újra elolvasott. — Fájt? — Fájt — vallot­tam őszintén, —■ Hát igen. Még ritett nagy asztal előtt ült. — Feküdjön le, — mondta. Lefeküdtem. — A bal lábán lé­vőket mind el kell tüntetni, — állapítot­ta meg a diagnózist. — De akkor — pró­báltam ellenkezni, — fölöslegessé válik * jobb! — Bevallom, fia­talember, hogy ne­kem a jobb sem tet­szik. Gyorsan szurkaim kezdett egy tűvel. Vonaglottam a fáj­dalomtól. — Szörnyű, amit csinál! — kiáltot­tam. — Semmiség az egész. Ebbe még 'nem halt bele senki, — Azonnal tegyen egy pontot! *— k&­ytyootQQkesBb* — Nem, kérem. Ide pontok kellenek.< igy, így, így. — és] háromszor jól belém-, döfte a tűt. Amikor ‘ kissé magamhoz tér-, tem, megkérdezte: ■— Jobban van? — Szörnyű... — Ii-( hegtem. — No, keljen csak i fel, fiatalember, még; a főszerkesztőhöz is ‘ be kell mennie. — Sajnos, nem tu-\ dók— Bevitték hordágyon. A főszerkesztő egy< kivilágított, ‘ tágas1, szobában állt gumi-, kesztyűvel a kezén, köpenyben. Mellette a titkárnő, szintén < talpig fehérben. Le- ] tettek. A főszerleesztő fölém hajóit... Rövid parancsok röpködtek: — Műtőkés!. Kámfor!.» Fogó’.." A többire már\ nem emlékszem. Amikor két hét ] múlva sápadtan és soványan elhagytam a szerkesztőséget, a, szerkesztő erősen megszorította bepó- lyált kezemet és így szólt: — Gyenge költőnek bizonyult. Nehezen bírta. De adók egy tanácsot. Ezután csak- ’ is papírra írjon. Az i többet kibír. Fordította: Baraté Rozália. Sok bosszúságot okozott az is, hogy a répára ragadt földdel együtt kődarabok is kerültek szép számmal a csa­tornákba, amelyek egy-kettőre kiverték a szeletelőkések élét. Ilyenformán elég gyakran kel­lett élezni, cserélni a vágó­kat .;. Ellátásunkban, kiszol­gálásunkban nem voltak zök­kenők. Volt vizünk is elegen­dő, adott a Zagyva: nem kel­lett igénybe vennünk a ta­valy fúrt kutakat... A be­rendezés, a gépek állták a szokatlan igénybevételt. Jól sikerült, eredményes volt a tavalyi nagykarbantartás: üzemzavar miatt nem volt ki­esésünk. Az embereik? — Köztudomású, hogy a cu­korgyárak jobbára idénymun­kásokkal dolgoznak évről évre, ( akiktől nehezebb megkövetel­ni a fegyelmezett munkát. Ta­pasztalataink mégis meglehe­tősen kedvezőek: alig volt egy- kettővel bajunk a kampány alatt. Italozásért kellett né­hány esetben figyelmeztetést adnunk... Egyébként egyre több a visszatérők száma, akUc esztendőről esztendőre eljön­nek a gyárba, s mert ismerő­sek már, mert közénk tartozó­nak érzik magukat s újra meg újra számítanak az innét ka­pott keresetre: megbecsülik magukat, betartják a rendet;- Az emberekkel kapcsolatban inkább másféle problémáink voltak: utaztatásaik. Nagy számban ugyanis bejáró mun­kások, Jászfényszaruról, Pusz­tamonostorról, Hortról, Keséd­ről érkeznek. Gondot jelent gyárunknak a szükséges autó­buszok bérlete. Nagy a kiadás. Jó lenne, örülnénk neki, ha az AKÖV valahogy módot talál­na arra, hogy ezekből a köz­ségekből több járatot indítson a műszakváltásokra. Alig hisz- szűk, hogy anyagilag károsod­na ezért — irú viszont sokat megtakaríthatnánk... A hónap elején — február kilencedikéig — zakatolt még a gyár. Most csendes. Készül a májusi jubileumra, de inkább már az új szezonra, az idei őszre. A berendezés nagy részét már szétszerelték. Gondos kar­bantartás folyik mindenütt* lelkiismeretes „gyógyítgatás?% fiatalítás, szorgalmas, össze­hangolt munka. Ügy mondják, úgy akarják* hogy a nyárra, augusztus 25-re megtörténhessen a hatvani cu­korgyár „főpróbája”, startra készen álljon az üzem. S szeptember elsejére befejeződ­hessen a százmillió forintos beruházás utolsó szakasza is, bekapcsolódhasson a termelés­be a II. HC-kazán! Szezon után, szezon előtt —> egész évben munka: közös ter­veinkért... feyóni) 1965. február ZG* pen«* Traktorra ülni. de hogyan? X/’alahol valami nincs ' rendben, mert a pro­pagandánk és a lehetőségeink között hézag van, s ez nem jó. Legalábbis nem ei’edményes. Nevezetesen arról van szó, hogy az iskolákban most, a pá­lyaválasztás idején nagyon sok szó esik a fiataloknak, a vég­zős nyolcadikosoknak a mező- gazdaság felé való irányításá­ról. Hát ami azt illeti, való­ban nagy szükség lenne az új garnitúrára, azokra a fiatalok­ra, akik, majdan elsajátítva a korszerű mezőgazdasági gépek kezelését, felváltják az időseb­beket. Igen ám, de ezek csak sza­vak. Osztályfőnöki órán, szü­lői értekezleten, s egyéb he­lyéken elhangzó szavak. Uram bocsa’, néhol még arra is sor kerül, hogy levetítenek egy agyonkopott kópiát arról, ho­gyan szánt az ország legjobb traktorosa. A gyerekek meg­nézik. de vajmi kevés lelkese­dés ébred bennük a mezőgaz­daság iránt. Nem jó ez az írásos és be­szélgetős propaganda. Nem jó a felnőtteknél sem, hát még a mindenre kíváncsi gyerek­nél? Ezt akarta áthidalni, 9 ezen akart. ■ cvako-rlati módon segíteni Szabó István, Eger város úttörőtitkára, az úttörő­ház igazgatója akkor, amikor már évekkel ezelőtt nyaggatni Szezon A ritka nevek — ezek több­nyire nevetségesek — eltűn­tek; Margit-ot is csak itt-ott találná már, a Rozália és a Borbála pedig fehér holló a nevek sorában. Sok manap­ság a Marianna, Zsuzsanna, Ágnes, Csilla, Tünde, fiúknál a Csaba. Zsolt. Ha miértekre keresünk választ — miért ez vagy' az a név vált divatossá — csak találgathatunk. A divat a ne­vekben is szeszélyes. A nevek is úgy jönnék divatba, úgy tűnnek el, mint az abroncsos szoknya vagy a fekete haris­nya. S ahogy a divatdiktáto­rok nem tudhatják a jövőt, az anyakönyvi bejegyzéseket vizsgáló sem jósolhat: mi­lyen nevek tűnnek él s mi­lyen nevek jönnék még di­vatba. Pataky Dezső A prizmákból elfogyott mind a répa. A hosszú vasúti sze­relvények, dübörgő vontatók, nehéz teherautók messzi ka­nyarodnák a gyártól. A hatal­mas betonmedencék kiürültek, leszaladt a víz az úsztató csa­tornákból — elhallgattak a gé­pek: megcsendesedett az üzem. Hetvenöt év legnagyobb munkája, százhatvanhárom napos kampány után csendben jubilál a hatvani cukorgyár. Az egyik emeleti .irodában — az elmúlt szezonról beszél­getünk. Harmincnyolcezer vagon ré­páról — Pest megyétől Biharig 260 átvevőhelyen gyűjtötték össze — 5 ezer vagonuyi cukorról. kristályról és finomkristályról. a mögöttük hagyott szezon eredményeiről, hibáiról s az idei őszre való készülődésről — A feldolgozott répa meny- nyiségét tekintve, gyárunkat, s a három műszakban hétköz­nap, vasárnap dolgozó ezer ! Beléptem a szer- kesztőségbe. \ — Jó napot! — > mondtam. ! — Jó napot! — , dörmögte az illetékes ’ munkatárs. í — Verseket hoz- i tam, — szóltam fé- | lénkén. > — A loéziratókat \hagyja a titkárságon. , — Nem tehetem, ‘holnap munkába kell 1 mennem. . — ...Mondom, ad­ja le a kéziratokat és > nyugodtan mehet a > dolgára. , — Kérem... szóval, *én magam vagyok a | kézirat. > — Maga?! * — Igen. Bekapcso­lódtam a papírral ta- ‘Icarékoskodók moz­galmába, s azóta ma- >gamra írom, illetve \ tetoválom a strófá­> kát. ' — No, és mit akar? > — Szeretném, ha 1megnézné a verseimet J és ha mód van rá, >közölnének néhányat \az újságban. ‘ — Vetkőzzék! — * mondta határozottan >és feltűrte a kezelő­ijét, majd elolvasott i rajtam néhány sort. *— Nem rosszak, de \ilyen formában még­sem lehet szó a köz­' lésükről. ; — Természetesen, i — helyeseltem, i—* ’meztelen ember lés* Készítik a melegágyakat a kápolnai Alkotmány Tsz-ben v Régen foglalkoznak kertész- ? kedéssel a kápolnaiak. Az idén 5 is 120 holdon termelnek do- > hányt, paprikát, paradicsomot cés dinnyét a termelőszövetke- Szetben, valamint egyéb kertéj iszeö növényféleségeket. A jó ? kertészkedés első feltétele a ? melegágykészítés, amelyről c már február eflső félétől gon- tdoskodnak. Az 1900 négyzet- ? méternyi melegágyhoz meg- S kapták a vetőmagvakat és a iáét Só kerté» elkészítette a szakaszos magvetés tervét. A melegágyakat szakszerűen ké­szítik, vetés előtt Ferbánnal fertőtlenítenek, négyzetméte­renként 16 dekát használnak fel belőle. Gondoskodnak az ablakkeretek másfél százalékos rézgálicos lemosásáról. Amint az időjárás engedi megkezdik a magvetést és a palántanevelést, hogy mi­nél előbb szállíthassanak pri­mőr zöldségféleségeket a kör­nyező piacokra.

Next

/
Thumbnails
Contents