Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-25 / 47. szám
JÓSIKA MIKLÓS Évente 1500—1800 gyerinekmérgezés A fővárosi Heim Pál Kórház munkatársai tanulmányt készítettek a gyermekmérgezéseik okairól, számának alakulásáról. Megállapításaik szerint országosan évente 1500—1800 gyermek szorul kórházi kezelésre mérgezés miatt. Ez annál súlyosabban esik latba, mert többnyire egészséges gyermeket ér olyan ártalom, amit keile» gondossággal el lehetne kerülni. A legtöbb mérgezés a legkisebbek, a 2—3 évesek és a 12—14 év közötti gyermekek körében fordul elő. A megbetegedések fele gyógyszer-mérgezés. Leggyakrabban az altatószerek okoznak bajt. A gyermekek például színe és íze miatt szívesen fogyasztják a Belloidot, amelyet a felnőttek nem tekintenek komolyan mérgezőnek, pedig több esetben okozott súlyos tüneteket. Sok mérgezést okoz a Dorlotyn is. A nyugtatok közül a sok súlyos mérgezés előidézője a gyermekek számára hozzáférhető helyen tartott Valeriana, a Hibernal, a Frenolon és a Dalgol is. A Főközpont igazgatóját kerestem Budapesten. .. _ Vidéken van, kérem — mondta, a kedves arcú titkárnő és megnevezett egy várost, amely nem a főváros volt. A Középközpont igazgatóját kerestem egy városban: _ Vidéken van, kérem — mondta a mosolygós titkárnő. A Központ igazgatója a járást székhelytől távol, termesze tesen vidéken volt. s egy községet is megnevezett a kacagó titkárnő... A Kirendeltség vezetője az egyik községben — vidéken tartózkodott — természetesen valahol egy nagyobb tanyaközpontban, mint ahogy a kedves munkatársnője elmondotta. De hát akkor végtére is, hol van a „vidék”? Vagy még ezt is megérem?: _ Teri néném? .János bácsi hol van? — J ános e? Vidéken... A kert végibe forgat a saláta alá... (— °) Alappont és nem kriptasír MŰTŐBEN Illaga is regényhős volt, úgy élt, mint „román- jai”-nak alakjai, akikről Bajza József állapította meg, hogy bCsapomgva kezdik, hogy aztán célra siessenek.” Fenyvesek, bércek, zúgó csermelyek környezetében — ezek a motívumok aztán állandó válnak történelmi — Erdélyben született, katonatiszt lett. majd főúri szalonok hőse, „arszlán és széptevő”. A fiatal Jósika Miklós városról városra csapongva élt, míg — a múlt század harmincas (íveinek elején — megírta Zólyomi című regényét, majd az „Aba- fit”. Az utóbbit adták ki előbb. A Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem korában és udvarába élt, s züllésnek indult ne- mesúrfiból országboldogító hőséé lett Abafi Olivér lovag története ma már sok tekintetben elavultnak hat, Walter Scott ihletése nagyobb, mint a XVI. századbeli erdélyi valóságé. De az ..Abafi” volt az első magyar történelmi regény, amelyet Kemény Zsigmond. s főleg Eötvös József hamarosan túlhaladott ugyan, de amely nélkül nem lett volna társadalmi igénnyé ez a műfaj. És amelyben az íróvá avatott „nemes- úrfi” példát adott saját magának is. Az „Abafi” szerzője ugyanis — mint regényének hőse — a ,.közjó szolgálatáénak útjára lépett Wesselényi Miklós, majd Kossuth Lajos híve lett, s az 1848—49-es szabadságharc, mint áldozatos hazafit, mint nemcsak a Habsburgokkal, hanem a velük megbékélni kívánókkal is élesen szembenálló politikust találta Jósikát. A környezetével már ré- gebben szakitó, második házasságában igazi élettársra — és eszméi társára is lelt — író — brüsszeli, londoni, drezdai emigrációjában is híven kitartott a kossuthj gondolat, a magyar nép által elképzelt szolgálata mellett. S bár olyan érdekes történelmi regényt, mint a mai szemmel problematikusnak látszó, de a maga korában társadalmi tettnek is számító „Abafi”, nem írt már többet. — „A csehek Magyar- országon” lényegesen gyengébb Olivér lovag történeténél —, néhány olyan társadalmi regényt alkotott Jósika az emigrációban, amelyek igen fontos ihletői voltak Jókainak, majd később Mikszáthnak. sőt Krúdy Gyulának is. (Krúdy; maga vallotta, hogy sajátos ! szépprózájának kialakítására; Mikszáth és Turgenyev me’--! lett már a múlt század végén1 is félig-meddig elfeledett, alig; olvasott Jósika Miklós volt a1 legnagyobb hatással.) Jósika; társadalmi regényei közül az „Egy kétemeletes ház Pesten”, című „leleplező beszély” egy ma már nem korszerű román-; tikétól áthatott, de ugyanak-! kor a reális valóságot is látó,1 az akkori élet ellentmondásaira; felfigyelő író alkotása. Jeleztük már, hogy az éppen száz esztendeje, Habeburg-él- lenes emigránsként elhúnyt Jósika — akinek „Abafi”-ja, de „A két Barcsay”-ja és más művei is — a szabadságharcot megelőző években igen népszerűek voltak, a. század végére már csak az iskolásköny- vakben élt. Ezt az írót, aki — mondhatni — megtanította magyar könyvet olvasni kora olvasóközönségét, az a méltatlan aocs érte, «mit Saenb An— 7. feketenadrágos: Ez már meghalt. 11 — IL feketenadrágos: Jöhet a másik! (L’Europeo karikatúrája) Leöna, a pamtlö démon ze be vette a három és fél mázsás pitium- darábot — nem talált nagyobbat a nyersanyag-raktárban — és óvatos, hozzáértő ujjakkal forgácsolni kezdte a felesleges mázsákat a burgun- diai pitia-fémröl. Egy egész napi odaadó és szakértői munka után Kajevác megelégedetten emelte fel munkáért és alkotásért lelkesedő fejét: — Na ugye... Mindent lehet, csak akarni kell... Most már csak a spirálozás van hátra... — mormolta maga elé megelégedetten és nagyot nyújtózott. Mert bárki beláthatja, nem Icßosn/ä szakértelmet, kitűnő szemet és nem kevés fizikai erőt kíván három és fél mázsás darabból másfél mikront csinálni... Erre csak egy Kajevác képes! Értékének és a jól végzett munkának tudatában megelégedetten lépegetett hazafelé, ahol jó vacsorával és meleg otthonnal várja neje, aki ugyan nem szép, nem is okos, sőt néha összevész benne a gondolat, hogy a butasága vagy a csúnyasága nagyobb, de... nos igen... hallatlan takarékos asszony. Ezért is vette el. Kajevác gyűlölte a pa- sarlóst atüuoh KÉT ÉVTIZED „Ezernyi fajta népbetegség, — Mzapora csecsemőhalál, — árvaság, korai öregség, — elmebaj, egyke és sivár...” — így jellemezte József Attila azt a mélységet, amelyben urai tartották évszázadokon át a magyar népet. Életünk minden területén tanszakos változások történtek az elmúlt két évtizedben, de talán legszembetűnőbb a népünk egészségében bekövetkezett fejlődés. Ennek sokatmondó — s az utóbbi években többször is idézett — mutatója a mai fiatalok méretének, testsúlyának, mellbőségének különbözősége a 20—30 évvel ezelőtti fiatalokétól. Egyre növekvő igények Hazánkban ma intézményesen gondoskodnak a lakosság egészségéről. Az ország lakosságának több mint 98 százalékára terjed ki a társadalombiztosítás. Különösen a legutóbbi években nőtt ugrásszerűen a biztosítottak száma. (A felszabadulás előtt a lakosságnak csupán egyharmada részesült társadalombiztosításban.) A gyors fejlődést a foglalkoztatottság nagyarányú növekedésével, továbbá azzal magyarázhatjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével a termelőszövetkezeti tagok is biztosítottak lettek. A múlthoz mérten igen so- ‘ kát fejlődtek a biztosítottaknak nyújtott szolgáltatások: e területen nemzetközileg is az élvonalba tartozunk. A legutóbbi öt évben megkétszereződtek a társadalombiztosításra fordított összegek. A külön- . féle juttatások — a táppénz, a nyugdíj, a gyógyászati segédeszközök, a gyógyszerellátás, a szanatóriumi férőhelyek számának növelése — mind jelentős haladásról tanúskodnak. Óriásit léptünk előre. A fel- szabadulás előtt Magyarországon 1500 orvostanhallgató volt .5 évente körülbelül 350 orvost »vattak. Ma 6900 az orvostan- lallgatok száma, s évenként 000 orvosi oklevelet adnak ki. ! az orvosok száma, akárcsak betegápolóké, a kórházak, lanatóriumok és rendelőinté- átek befogadóképessége, stb., mégis elmarad az igényektől. Pedig a felszabadulás előtti 48 ezer helyett ma 75 ezer kórházi ágy áll a betegek rendelkezésére, a kórházi dolgozók száma pedig húsz év alatt megháromszorozódott. 1945 előtt Magyarországon üzemorvosi ellátás jóformán nem volt, ma viszont átfogja az egész ipart. A fertőző betegségek leküzdése Mennyi személyes emléket, közvetlen környezetünkből ismert szomorú példát idéz fel az emlékeztetés: népünket két— három évtizeddel ezelőtt még a „morbus hungaricus”, a nyomor, az elégtelen táplálkozás szülte legpusztítóbb népbetegség, a tbc tizedelte. Szocialista államunk óriási áldozatokat hozott s hoz jelenleg is a tbc teljes felszámolására. 1938-ban 106 ezer, most évente 5 millió szűrővizsgálatot végeznek az országban, hogy a betegek idejében kerülhessenek kezelésbe. A régebbi néhány ezer kórházi ágy helyett ma 13 ezer áll rendelkezésre, s a betegek — az ingyenes gyógykezelés mellett — két évig teljes táppénzüket is megkapják. Mint járvány, megszűnt hazánkban a gyermekparalízis. Míg 1957-ben, illetve 1959-ben kétezer körül volt az évi megbetegedések száma, addig az utóbbi négy évben évenként egy-két megbetegedés fordult csak elő. A fertőző betegségek elleni mind eredményesebb harcban — az általános gazdasági, társadalmi, kulturális körülmények javulása mellett — egyre nagyobb szerepe van az orvostudomány fejlődésének is. A diftéria és több más fertőz» betegség visszaszorításában is elértünk jelentős eredményeket az utóbbi években az orvostudomány legújabb vívmányainak alkalmazásával. Gondoskodás a jövő nemzedékről. Anélkül, hogy az állami egészségügyi gondoskodás rendkívül kiterjedt hálózatának minden állomásáról beszélnénk, hadd említsük meg ennek a gondoskodásnak a kezdetét, amely már a gyermek születése előtt kezdődik. A leendő anyák és a születendő magzatok egészségét rendszeres szakfelügyelet óvja. Ma már a falusi asszonyok sem magukra hagyatva hozzák világra gyermeküket, hanem jól felszerelt intézetekben. A szülő anyáknak, törvényes rendelkezéseink értelmében, húszheti szabadság jár, teljes fizetéssel. Csecsemőjük részére 400 forint értékű kelengyét kapnak az államtól. Bízvást mondhatjuk: egyetlen kapitalista országban sem nyújt ennyit a társadalom, az állam az édesanyáknak. A tervszerű csecsemőgondozás és az egészséges életkörülmények a réginek a negyedére csökkentették hazánkban a csecsemőhalálozást. A felszabadulás előtti Magyar- országon 1000 gyermeknek 37 bölcsődéje volt, ma 33 ezer gyermeket gondoznak 900 bölcsödében. Háromszor annyi óvoda és hatszor annyi óvónő tevékenykedik, mint a felszabadulás előtt. A csecsemőket és az iskolásokat rendszeres védőoltásokban részesítik. Közegészségügyünk fejlődésének fontos tömegbázisa a Magyar Vöröskereszt, amely már az iskolákban elkezdi az egészségre-nevelést Az ifjú vöröskeresztesek száma meghaladja a negyedmilliót. Közülük sokan tekintik megtisztelő, kedves feladatuknak az öregek segítését, gondozását A véradómozgalmat is a Vöröskereszt szervezi. Tavaly több mint ne- gyedmillióan adtak térítésmentesen vért embertársaik megmentésére. A hatalmas egészségügyi hálózat minden szektorát felsorolni sem tudnánk. Több mint 18 ezer orvos, 4000 gyógyszerész, 40 ezer ápolónő, szülész, asz- szisztens és gondozónő óvja egészségünket, gyógyítja a betegeket. Az 5 áldozatos munkájuknak is köszönhető, hogy Magyarországon az átlagos életkor ma 15 évvel hosszabb, mint 20 esztendővel, ezelőtt volt Az „ezernyi fajta népbetegség” országa az egészség hazájává vált. Újlaki László Az «f ezernyi fajta népbetegség" országából az egészség hazája A szarvaskői magassági főalappont — Az adriai és a balti tengerszint magassága különbözik foglalná él az első helyen ATM minden „alappontok alappontja” után, amely Nadap község határában fekszik (a Velenceitó északi részén). Hogy miért pont Nadapnáf? Ennek hagyománya van. Még a rossz emlékű Monarchia szintezési fóalappontj aként szerepéit ez a nadapi, 173,8 méterrel az Adriai-tenger isiéit. Ha valaki az Adriai-tengerben a Mölo Sartoriónál für» dik, nem is gondolja — des hogyan is tudhatná —, hogy u hazánk szintezési főalappontjának kiindulását képező vfs» szintben kelt hullámokat. Ahányszor a térképészeti hivatalok újból és újból lerakták a függőleges alappontokat, mindig a Molo Sartorioból indultak ki. Mert akármilyen különös, a tengerszint magassága a vízszínt különböző helyein nem egyenlő, hanem változó. Először a Császári és Királyi Térképészeti Hivatal 1873— 1898 között, azután a Horthy- féle háromszögelési hivatal 1921—1940 között mérte fel az országot és állapított meg új és új alappontokat, de ezek a második világháborúban elpusztultak. 1945 után új szintezést hab tottak végre. Akkor került ide, I Szarvaskő mellé a „legendás kripta”. Ha valaki közelebbről tüzetesen megvizsgálja ezt, két jelzést találhat rajta: az illető hely Adriai- és Balti-tenger feletti magasságát. 1952-ben állapodtak meg az európai szocialista országok és a Szovjetunió, hogy közös tengerszintiről, a Balti-tengertől számítják a magasságot. Szarvaskőre azért került ez a magasságjelző alappont, mert I az itt található őskőzetbe jól beágyazhatták. Itt biztosan áll a „lábán”. S egy kicsit titkosan is. <—vita) ■ ,----------------i A ssilvásráradiak as élen . •. { Járási orosz nyelvi versenyt «, rendeztek az egri IV-es számú “ általános iskolában. A járás »iskoláinak legjobb oroszos ta- jjnulói vettek részt a versen y- | ben. A részvételt előzőleg egy ,S iskolán belüli selejtezőn dön- •' tötték el. > Népes mezőny gyűlt össze á Jjó színvonalú vetélkedőn. Két I'kategóriát állítottak fel, küllőn a hetedikes és külön a i nyolcadik osztályosok részére. A hetedik osztályosok verse- ■ : nyében a járási győztes a szil- | vásváradi Bódi Erika lett, Sós iÉva (Egerszaíók) és Tóth Ilonná (Ostoros) előtt. I1 A nyolcadik osztályosok kö- ízül az elsőséget a szintén szil- ’ í1 vásváradi Bertalan Margit | szerezte meg, második Misz 11 Irén (Máklárról), a harmadjlfi Í helyen pedig négyes holtvcÁp isany alakult ki, .. . t fiúra, helybeliről idegenre... Állítsuk meg a legenda folyását. Se nem kripta, se nem sír ez. Egyszerűen egy szintezési főalappont függőleges koordinátája (összetevője). A térképezés szolgálatában áH_ Az országban még hat helyen van ilyen térképészeti főjelzés, amellyel a magasságkülönbségeket lehet megállapítani. Ha rangsort állítanánk fel a térképészeti alappontok között, akkor ez a szarvaskői másik hat társával együtt hatos holtversenyben a második helyet Szarvaskő szép fekvésű kirándulóhely. Sok ember megfordul itt. Ki vonaton, ki autóbuszon, ki személygépkocsin érkezik. A helybeliek és környékbeliek szívesen tájékoztatják az idegent A szarvaskői vasúti felüljáró környékén szép szál fenyőkkel körülvéve fehér kő. Jól lehet látni autóbuszról, vasúti kocsiról. A. helybeliek kriptának nevezik és mesélik, hogy harcokban elesett szovjet katonák fekszenek alatta: kriptasír. Már szinte legendává vált, szájról szájra szállt, apáról Vidáman nyitott be j otthonába, aztán egy pillanatra földbe 'j gyökeredzett a lába...'( — Leóna... te meg, vagy őrülve? Tönkre i akarsz tenni? — nyög- ;j te. aztán egy férfias sikollyal ugrott oda aj feleségéhez és kikap-\ ta a kezéből a kést: ;j — Hogy szabad !< ilyen vastagon há- i mázni a krumplit...'1 Te öregszel, Leóna, te már nem vagy a régi — mondta könnyes •. szemmel és úgy érez-] te, hogy egy világ i dőlt benne össze. ;j Tízévi házasság után talán még válnia is keli ettől a pazarlój démoniak j i Kajevác, aki a •matt-óragyárban dol- ' gozott, éppen egy va- • lódi és speciális rugó ; készítéséhez fogott > hozzá, egy olyan ru- ‘goéhoz, amely termé- iSzetesen spirális, ha •összenyomják, kiugrik [ha kihúzzák, visszaug- <rik és nyersanyagból ; készül. Ezek után >máris érthető, hogy ; egy ilyen nagy fontosságú rugóhoz nem lehet akármilyen anyagot felhasználni, 1 csakis speciális pi- i tium-fémet, amelyet j; ugyan Burgundiából [I hozunk be és gyé- [; mántpezetát fizetünk [! érte, — de kicsinyes- f ségnek ilyen esetben ; semmi helye nincs. > Kajevée tehát tatai (egy más íróval kapcsolatban) úgy nevezett: „Bekerült a nem olvasott, a kegyeletből való klasszikusak közé”. Az igazat megvallva, Jósika életművének egy része ma már éppen olyan olvashatatlan, mint a nála mélvebb Kemény Zsigmond életművének egy része. De az „Abafi”-t az „Egy kétemeletes ház Pesten”-t, s még több művét azért érdemes ismét elővenni. 'C’rdékes hangjáibákot hab l J lőttünk már a rádióban az izgalmas életű, romantikus jellemű íróról. Ügy véljük azonban, életművében is bőven akad olyasmi, ami a mai olvasóit is megajándékozhatja a regényesség izgalmával és az igazság saépségóveL A.
