Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
Közös cél — közös ügy Aki szem ügyre veszi az idei népgazdasági terv adatait, minden kétséget kizáróan felismeri benne, hogy minőségi fordulatot akarunk elérni a gazdálkodásban, de az ezzel összefüggd gondolkodásmódban is. Ez a terv nemcsak igényli a megbízható, szolid, jó munkát, hanem kedvező feltételeket is teremt hozzá. A mennyiségi előirányzatok csökkentése lehetővé teszi a különböző tényezők jobb összehangolását, az üzemek folyamatos anyagellátását; nem kell szétforgácsolni az emberi munkaerőt és a gépi kapacitást az építkezéseken; remélhetőleg nem lesz ok felesleges termékekkel tölteni a raktárt, stb. Ugyanaz a nyugodt, kiegyensúlyozott tervezés vonatkozik a mezőgazdaságra' is, ahol az eddiginél inkább számításba veszik az időjárásból adódó bizonytalansági tényezőket, a termelőerők jelenlegi színvonalát. szövetkezeteink helyzetét. A terv magában foglalja azt is. ho"-”- az eddiginél még jobb szervezettséget, szigorú munkarendet kell teremtenünk a gyárakban és a szövetkezetekben. Sok helyen viszonylag alacsony a munkaintenzitás, minek következtében a szükségesnél magasabb az egy termékegységre jutó költség. Az is többé-kevésbé ismert dolog, hogy a munkamorál bizonyos lazulásához — egyebek között — a mennyiség indokolatlan növeléséből adódó kapkodás, az akadozó anyagellátás, vagy a teljesítményeket nem helyesen tükröző bérezés is hozzájárult. A mérsékelt tervelőirányzat kedvező feltételeket teremt a jobb munkamorál kialakításához is. A feltétel azonban önmagáiban még édeskevés. A tényleges minőségi fordulathoz további gazdasági, műszaki, munkajogi üzemszervezési intézkedések sorát kell kidolgozni, szoros összhangban a céltudatos nevelő tevékenységgel. Ez csak úgy képzelhető el, ha az üzemben, szövetkezetben működő valamennyi erő egy célra irányul, ha valamennyi gazctásá'gT és ''társadalmi ‘ szervezet felismeri ebben a saját, szerepét, speciális tevékenységének körét. A legkevésbé sem csupán ^ pártügyről van tehát itt ezó, amelyet leszűkíthetünk a vállalati vezetés és a pártszervezet körére. Termelésünk gazdaságosabbá tétele, iparunk és mezőgazdaságunk termelékenységének és gazdasági hatásfokának növelése olyan nemzeti ügy. amelyhez valóban millióknak kell hozzájárulniuk munkával, gondolattal, a közvélemény ellenőrző tevékenységével a munkafegyelem érdekében tett konkrét lépésekkel. Az üzemekben, termelő- szövetkezetekben működő tömegszervezetek — a szakszerA Finomszerelvénygyárban ez az év egészen, másképpen kezdődött, mint a többi. December utolsó napjaiban megkapták az 1965-ös terve* kert, január első hetedben nyoma sem volt az előző években szokásos bizonytalanságnak. a késlekedő tétovázásnak. Termelési tanácskozáson, és brigádértekezleten ismertették a terveket, a szűszakiak és a munkások együtt beszélték meg, tehát az üzemben mindenki tudja, hogy az év végéig mi a feladata. Magasra tették a mércét, sokat kíván tőlük a terv? Nem túlságosan sokat, de jobbat és olcsóbbat. Hiszen ez tőlük függ, tehát elérhető és teljesíthető, ezt a következtetést vonták le a Finomszerelvénygyárban és a dolgozók nyomban azt kezdték vizsgálni, hogy ki mennyivel és hogyan tud hozzájárulni a közös célkitűzések teljesítéséhez. A 17-esben a szocialista üzem címért A 17-es üzemben azt vizsgálták, hogy mi a legfontosabb feladat, tehát mire összpontosítsák az erőt. Ezen nem sokat vitatkoztak, mert mindenki egyetértett azzal, hogy az export teljesítését várja tőlük a gyár, és ezt sürgeti a népgazdaság érdeke is. Ha az export a legfontosabb, akkor ez legyen a inunkavezet, a KISZ, a nősaövetség, a Hazafias Népfront — speciális feladataik megoldása mellett ugyancsak e gondolatok tolmácsoló!, a munkás-közvélemény formálói lehetnek, s ezer módon szolgálhatják ezt a lét- fontosságú ügyet. Noha a probléma — a tömegszervezetek gazdasági vonatkozású nevelőmunkája — egyáltalán nem új. mégis úgy gondoljuk, itt is szükség van nagyobb aktivitásra, Főként azért, mert a mostani feladatok közüli néhány — minőség, termelékenység, gazdaságosság — különösen előtérbe került. Vegyük csak példának azt a szakszervezeti bizottságot, amely — egyébként nagyon helyesen — szorgosan foglalkozik a dolgozók munkajogi, bérügyi, szociális és kulturális érdekeinek védelmével, ellenőrzi, hogy a dolgozók megkapják-e, ami őket szociális, jóléti juttatásban megilleti, de attól már húzódozik, hogy ugyanilyen határozottsággal szembeszegüljön a munkafegyelem megsértőivel. Sokan e kérdések feszegetésétől „a dolgozókkal való jó kapcsolatot” féltik. Ezért kerülik a nyílt állásfoglalást, sőt néha egyenesen a liberalizmusnak adnak tápot. A. munkaügyi vitákat eldöntő TEB például az elmúlt évben igen sok indokolt felmondási határozatot semmisített meg, s arra kötelezte a vállalatot, hogy továbbra is állományban tartsa a munkafegyelem súlyos megsértőit, notórius munkakerülőket, károkozókat, akiknek már semmiféle figyelmeztetés nem használt. Máshol azt látni, hogy olyan ügyeket, amelyek egyenesen megkövetelnék az üzemi-társadalmi bíróság beavatkozását, elsimítanak: „humanizmusra” és „emberségre” hivatkoznak olyanokkal szemben, akik nyilvánvalóan kárt okoztak és a büntetlenség csak ösztönzi őket további, hasonló cselekményekre. Egyesek pedig a már erősen fellazult normák megvizsgálását kerülgetik, mert azt úgymond „kényelmetlen” bolygatni. 1V1 i sem áll távolabb tő1TJ‘ lünk, mint az az olyan eltorzított felfogás, amely az olykor nélkülözhetetlen adminisztratív intézkedéseket nem párosítja a szervezés, felvilágosítás demokratikus módszereivel. Az nagyon lényeges, hogy a nevelésnek és a jobb gazdasági irányításnak egyetlen lehetőségét se hagyjuk figyelmen kívül. Az ellenvetések között nemegyszer azt is halljuk: a tömegszervez leknek megvan a maga önálló arculata, elhatárolható tevékenységi köre, amit nem szabad „elmosni” azzal, hogy mindegyik ugyanazzal a kérdéssel foglalkozik, hiszen ez végül is elszürküléshez és sablonhoz vezetne. Arra azonban igenis szükség van, hogy minden emberhez: öreghez és fiatalhoz, nőhöz és férfihez — közelebb kerüljenek azok a gazdasági problémák, amelyek közvetve vagy közvetlenül az ő létérdekeivel is összefüggnek. Csalt az ilyen felismerések teremthetnek helyes ítélőképességű közvéleményt. amely aztán nemcsak helyesli, de meg is követeli mind a vezetőktől, mind saját soraiban a munka jobb szervezését, az egyéni kötelességek maradéktalan elvégzését. Az csak természetes, hogy más síkon és más összefüggésen keresztül közelíti ezt meg a KISZ, a szakszervezet, vagy a nőszövetség — miközben ellátja egyéb természetű, sajátos feladatait, de a tömegnevelés alapvető feladata most is, a jövőben is a legfontosabb társadalmi, nen. :eti érdekek szolgálata. Az 1:>65. évi tervből mindenkinek fel kell ismernie a maga tennivalóit, hogy együttesen dolgozhassunk a végrehajtásukért. <R. L.)-----(sb . “I C); ÜGYINTÉZÉS (Takács Zoltán karikatúrája) Konkrét vállalásokkal az éves tervek sikeréért verseny-vállalás első pontjában — így döntöttek a 17-es üzemben. Az 1965-ös export* tervet teljesítjük — vállalta az egyik legrégibb munkás. De nem mindegy az, hogy miként és főleg mikor telj esítjük. Vegyük bele a vállalásba, hogy az exportot ütemesen teljesítjük, a negyedéves specifikációk szerint és a negyedév vége előtt három nappal — javasolta a mási'k felszólaló. Es a kiegészítéssel mindenki egyetértett, így is szövegez- ték meg a versenyvállalás első pontját. Az önköltségcsökkentés több fejtörést okozott. A gyárkapunál és a műhelyben is szemünkbe ötlik a plakát, mert araszos betűkkel írták rá, hogy az előző évhez képest két százalékkal kell csökkenteni az önköltséget. De az 6,6 milliót jelent. Sorra vették, hogy a 17-es üzemben miben lehet takarékoskodni. Gondolkoztak, számoltak, aztán íehéren-feketén bizonyították és aztán vállalták is, hogy színesfémből 250 ezer forintot, segédanyagokból 50 ezer, és szerszámokból tízezer forintot takarítanak meg az idén'. A selejtet említette meg valaki, mert a kalkuláció végösszege még nem érte el az önköltségcsökkentés javasolt összegét. Kiszámították, ha a 17-es üzem vógselejtjét 4,25- ről 4 százalékra csökkentik, ez 70 ezer forintot jelent az év végéig. Amikor újból ösz- szegeztek, már 385 ezer forint megtakarítást mutatott a 17-es üzem versenyvállalásának második pontja. A tmk folytatja A tmk-üzernben 1963 május 9-én kezdődött a verseny- szakasz. Most ezt folytatják, de céltudatosabban, több munkás bevonásával és jobb irányítással. Hiszen a szocialista üzem cím megtartása a cél. Tizenegy brigád alakult, és ezek mind a szocialista brigád cím elnyeréséért, vagy megtartásáért dolgoznak. A gyár 25 ezer her* metikus kompresszort gyárt az idén. A tmk-üzem dolgozói vállalták, hogy a sorozat- gyártás indításának határidejét feltétlenül betartják, mert ezzel segíthetnék legtöbbet a termelőüzemnek. Versenyvállalásuk ötödik pontjában olvastuk, hogy rendkívül nagy figyelmet fordítanak az újításokra. A tmk- üzem dolgozói vállalták, hogy 40 újítást nyújtanak be az idén. Pontosan meghatározták, hogy ki, milyen ofctatás* Február 20-ig kijelölik a ssóbeli érettségi vissgauny ugot A múlt esztendőben életbe lépett új gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzat előírásainak megfelelően február 20-ig a Művelődésügyi Minisztérium kijelöli az egyes tantárgyaikból azokat az anyagrészeket, amelyek a szóbeli érettségi vizsgák alapjául szolgálnak, A szaktanarak ebből az anyagból állítják össze a tételeket, s az a-tételeíket március 15-ig .közük a tanulóikkal. Az érettségizni kívánó jelölteknek már eius 1-ig kell kitöltendők a jelentkezési űrlapot és továbbí- tanioik, a gimnázium igazgatójához. A szabályzat értelmében kötelező az érettségi vizsga magyar nyelv és irodalomból, történelemből, valamint matematikából. További egy tárgy választása kötelező orosz nyelv, második idegen' nyelv, biológia, fizika, vagy kémia közül. A negyedik osztályosok részére a tanítás május 8-ig tart. Az írásbeli érettségi vizsga május 13-án kezdődik a magyarral, . 14-én folytatódik matematikával. 15-e és 21-e között a választhatóan kötelező, illetve a szabadon választott tárgyakból tesznek írásbeli vizsgát a jelöltek. Van taxi és még sincs Mikor lehet taxit kapni Gyöngyösön? Nagyon köny- nyií a felelet. Jóformán soha. Beteghez menne az orvos? Nincs taxi. El kellene érni a vonatot? Nincs taxi. Pedig ezek csak a súlyosabb ügyek. Mert rossz időben, az esti órákban az „egyszerű” utasok is csomókban állnak a taxiállomás környéken, miközben állandóan cseng a kockásládába bujtatott telefon, és legfeljebb az történik, hogy a várakozó utasok egyike felveszi a kagylót, és közli a megkönnyebbült érdeklődővel: már hatan várnak taxira. Ha feltűnik egy taxi az utca elején, valóságos versenyfutás indul: ki éri el hamarabb, ki tudja a többiek orra elől elcsípni a rég várt járművet. Miért van mindez? Egyetlen rendeletnek köszönhető. Annak, amelyik megszabja, hogy a taxisofőrök havonta esak 248 órát tölthetnek el szolgálatban. Ha ez letelt, csináljanak amit akarnak, de kocsira nem ülhetnek. Furcsa rendelet? Valóban. Talán a gépkocsivezetők érdekeit védi? A, dehogy. Megkérdeztem Őket is. — Nekünk a legkellemetlenebb, hogy csak 248 órát tölthetünk kocsin. Mennénk mi szívesen, de nem szabad. Pedig mi is keresni akarunk. Előfordult már az is, hogy egyikünk fegyelmit kapott, mert a' „bűvös számot” túllépte. Lenne kocsi is, gépkocsivezető is, de hát...! Még azt kell tudnunk, hogy a taxisok a 248 óra után kétszáz forint túloraátalányt kapnak. Azon felül azonban már négyszáz forintra emelkedik az átalány. Tehát takarékosság? Nem az, mert a kiadassa!, a költséggel együtt hatványozottabban nő a bevétel. A szóban forgó rendelet tehát vállalati érdeket sem véd. Legfeljebb egyetlen mutató alakulását, statisztikáját befolyásolja, de az összérdeket sérti. A takarékosságra nem önmagáért van szükségünk egyébként sem. Az olyan takarékosság, amely a jövedelem kárára történik, a vállalati bevételt csökkenti, eleve nem lehet jó. A taxik üzemeltetésének gazdaságosságát fejtegetve most egyáltalán nem vettük figyelembe azoknak az érdekeit, akik miatt a taxik léteznek. Pedig a lakosság igényeit sem lehet közömbösen kezelni ebben az ügyben. Kinek jó hát ez a rendelet? (g. molnár) jön a négymilliomodik Jubilál az egri csibegyár mm ban vesz részt. Az esztergályosok, lakatosok, villanyszerelők és ezerszámlakatosok részére két alkalommal szakmai konzultációt tartanak, hogy a szakmában ismeretes legújabb módszereket széles körben elterjesszék. Megnőtt a munka becsülete Egyetlen cikkben lehetetlen a Finomszerei vénygyár összes üzemének versenyvállalásait részletesen ismertetni. Csupán példákat ragadtunk 3d az írásban rögzített célkitűzésekből. Természetesen az üzemek vállalásai a brigádok kezdeményezésén és vállalásain alapulnak. A KISZ-exportbrigád, vagy a kompresszor-brigád és a többiek vállalásaira úgy épül az üzem terve, mint a ház fala az egymásra rakott téglákból. Január 27-én minden üzemben befejeződtek a verseny- vállalások, a terveket a lehető legrészletesebben lebontották, tehát mindenki tudja, hogy mi a kötelessége. De éppen a vállalások nyomán könnyen számon tarthatják és ellenőrizhetik a teljesítéseket. Most már a munkán a sor. Törvényszerű, hogy megnőtt a munka becsülete, ezután nem a szavak, hanem a tettek súlyával mérik az embereket. Ez igazságos, ezt diktálja a vállalat és a népgazdaság érdeke is. F. L. hétszámjegyes tervek alapján dolgoznak. A halkan zümmögő gépek hosszú során színes lámpák gyúlnaik, az egyes gépegységeken kartonlapra írták a lám- pázások eredményeit, a keltetés kezdetét. A tojás útja ugyanis először a lámpázóba vezet, azután alak szerint megválogatják, következik a betálcázás és úgy kerülnek a kotlósokat tökéletesen helyettesítő gépekbe. Hetvenkét ötezres gépegységébe, összesen háromszázhatvanezer tojást fogad be egyszerre az üzem. A gépeknek még harmadrésze sem dolgozik, a tavaszt siettető kétlábú állatkákat csak a meleg baromfinevelő helyiségekkel rendelkező termelőszövetkezetek tudják fogadni. A háztáji gazdaságokba csak a tavasz folyamán szállíthatnak, de a megkezdődött csibekeltetés a tavasz közelségét jelzi. Az idén már hatvanezer csibe kelt ki a tojásból. Amikor a fotóriporter lencséje elé ke. rültek a sztárok, tízezret raktak belőlük gondosan ládákba. Egy-egy láda öt ven hangosan csipogó csibét fogadott magába és az üzem meleg helyiségeiből gázpalackokkal fűtött teherautókon Párád, Recsk, Tófalu termelőszövetkezeteibe indultak. Hetenként még csak egyszer kelnek a csibék, egy" egy alkalommal tízezret indítanak útba a megye különböző helységeibe. Legutóbb 130 ezer tojást helyeztek el a gépekbe és a február 15-i keltetéskor jubileumot tartanak a baromfikeltető állomás dolgozói, akkor kel ki a négymilliomodik csirke. Az idén mintegy másfél* millió csibe keltetésére kerül sor, ezenfelül 85 ezer kacsa-, 150 ezer pulyka- és 10 ezer libatojást is behelyeznek a gépekbe. A hónap végén kezdik a pulyka- és kacsatojások gyűjtését, márciusban megkezdik keltetésüket és kiszállításukat a falvakba. Elekor már teljes kapacitással dolgoznak a gépek, valamennyi „gépi kottás” üzembe áll. A heti egy keltetésről átállnak a heti két, majd heti háromszori keltetésre. Teherautószámra érkeznek majd az; üzembe a tojások és áram-, vagy gázszünet esetén saját áramfejlesztő telep pótolja a szükséges hőenergiát. Húsz-huszonöt fok a hőmérsékleti különbség az üzem belső helyiségei és a szabad levegő hőmérséklete között. Az üzemet körülvevő vidéken fagyott földet takar a hó, tart még a tél, de a naposcsirkék hangos csipogása kihallatszik a melegről, a szezonra való készülődés, a tavaszvárás, a tavasz sürgetésének jegyében telik eL P. E. / 1965. február 1., csütörtök Ez évben másfélmillió csibét keltetnek. Jelenleg a gépeknek csak harmadrésze dolgozik, de rövidesen teljes kapacitással folytatja munkáját az üzem. (Kiss Béla felvételei) Csöppet sem törődött azzal, . hogy február ! 2-án, Gyertya, szentelőkor kibújt-e a medve a barlangjából, meglát- , ta-e az árnyékát, vagy sem és a néphagyomány szerint tart-e még továbbra is a1 tél, vagy korai, kb tavaszod ásrn számíthatunk. Széttörte tojáshéját, pihés bundácskájá- ban most barátkozik környezetévé]. Huszonegy napig tartott kel. lemes melegen a rabság, s most hangosan csipogva jelt ad magáról, ö a két éve működő Szövetkezeti Baromfikeltető Állomás há- rommillió-kilencszázezer-vala- hányadik csibéje. Még nem ) jubileumi csibe, de ez már így van a csibegyárban, ahol
