Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

Akták helyett gyakorlati munkát! Számos olyan politikai, gaz­dasági, társadalmi kérdés van. amelyben az elmúlt évek során sikerült előrébb' men­nünk. Egy-két dologban azon­ban jóformán semmit, vagy csak alig észlelhető a fejlődés. Ezek közül első helyen említ­hető a bürokrácia elburjánzá­sa. a szakemberek papírmun­kával való megterhelése. Min­denki tudja, elismeri, hogy lé­tezik ez a Probléma. Világos az is, nem a rendszer lényegé­ből. fakad, azt is tudjuk, az ak­tákból, a foménytelen kimuta­tásból és jelentésből nem lesz több termék, hús, vaj, kenyér. Tudjuk és mégsem teszünk meg mindent azért, hogy köz­életünk e rákfenéje ne nyom­jon súlyos teherként. Ezúttal a tanácsoknál dol­gozó mezőgazdasági szakembe­rek aktákkal való elárasztásá­ról szólunk néhány szót. A megyei és járási tanácsoknál működő mezőgazdasági szak­emberek a termelés irányítá­sában rendkívül fontos felada­tot töltenek be. Elv szerint ki­ki a maga szakterületén olyan munkát végez, amely a termelés szakadatlan növelését, a gazda­ságosságot, a tudományos módszerek széles körű elterje­dését segíti elő. Nemrég meg­erősítették, számbelileg is nö­velték a járási tanácsok mező- gazdasági osztályait. A cél az volt, hogy az oda került szak­emberek tudásukkal, gyakorla­ti útmutatásukkal a fiatal, még kevés tapasztalattal rendelkező termelőszövetkezeteket hatéko­nyabban segítsék. A valóság, a jelenlegi helyzet, sajnos, a legtöbb esetben ellentmond en­nék az elképzelésnek. Ellent­mond azért, mert a járási és megyei szakemberek túlnyomó többsége „hivatalnokká’ vált és nem azt a munkát végzi, ami a beosztásából fakad, ami­ért a fizetését kapja. Ha valaki cáfolni akarná e tényt, vegye elő a szakembe­rek kiszállási papírjait, nézze meg. egy héten, eev hónapban, hányszor jutnak ki vidékre a szakemberek és mennyi ideig tartózkodnak kint a gazdasá­gokban. A főimezőgazdász, s szőlész, a gépcsoport-vezető, a2 osztályvezető milyen gyakor­lati tevékenységet fejt ld ott? Érdemes megnézni a mezőgaz­dasági osztályok aktaforgalmát is. A jelentések, a kimutatá­sok, a beszámolók immár má­zsákkal mérhető mennyiségét. És, ha valaki még ezután is kételkedne a fentiek igazában., úgy kérdezze meg a tsz-elnö- köket, az ott dolgozó mezőgaz­dászokat, mikor és milyen köz­vetlen segítséget, alapos útmu­tatót kaptak a megyétől, a já­rástól egy-egy nagyobb feladat megoldásában. Nálunk a vezető mezőgaz­dászok és a tsz-ek közötti kap­csolat fő területei a követke­zők: értekezlet, írásbeli értesí­tés, telefon, és az úgynevezett futó, vagy „villámlátogatás”. Az elemző, helyszínen végzett irányító munka sokkal keve­sebb a kelleténél. De állíthatja-e valaki, hogy nálunk a vezető mezőgazda- sági szakemberek keveset dol­goznák? Nincs erről szó. Dol­goznak, sokszor többet is, mint erejükből futja, de nem min­dig azt, ami a feladatuk len­ne. Készülnek tervek és ki­mutatások, jelentések és beszá­molók, napirendek és előter­jesztések, amelyekre mértékkel szintén szükség van, de arra már kevésbé, hogy ezek a pa­pírmunkák a mezőgazdászok idejét 75—80 százalékig lekös­sék. Közismert, hogy a mező- gazdasági osztályok aktaforgal­ma a tanácsoknál a legna­gyobb. Itt készítik a legtöbb jelentést, kimutatást. És mind­ezt havi 2—3000 forintos fize­tésű mezőgazdasági szakembe­rek, a világ legdrágább admi­nisztrátorai. Hogyan lehetne frontális tá­madást intézni a bürokrácia ellen? Alulról kezdeni nem le­het a dolgot, és szükség van arra, hogy minden vezető a maga munkaterületén tegyen gyakorlati intézkedéseket és elsősorban ő maga járjon elő jó példával. A csoport- és osz­tályvezetők, az elnökök és he­lyetteseik követeljék meg, hogy a szakemberek Idejük nagyobbik részét szakterületü­kön gyakorlati munkával tölt­sék. A napokban játszódott le a következő eset: az osztályve­zető az elnöktől érkezett a múlt héten készített hét-nyolc oldalas jelentéssel. Utasítása ezúttal így hangzott: az elnök elvtárs előadásra készül. Ezt a nyolcoldatas jelentést át kell dolgozni rövidebbre. Tömör tőmondatokban fogalmazva Holnapra készítse el a főagro- nómus! Ez az eset is bizonyít­ja „házon belül” is burjánzik a bürokrácia, ha intézkedé­seinket szabadjára engedjük Az említett munkát nagysze­rűen elvégezhette volna egy adminisztrátor, vagy egy jó képességű gép írónő a főmező- gazdász helyett. A tavasz küszöbén vagyunk A mezőgazdaság előtt álló fel­adatok ismeretesek. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság az ötéves terv utolsó évében többet, job­ban és gazdaságosabban ter­meljen, szükség van a megyei és járási vezető mezőgazdá­szok aktív munkájára. Arra, hogy a legjobb szakemberek akik éppen szaktudásuk, szer­vezőképességük révén kerültek erre a posztra, tényleg a gya­korlatban, a termelés irányítá­sában fejtsék kd energiájukat. Jó lenne, ha ebben a vonat­kozásban éppen a mi megyénk járna elől jó példával, a mi tanácsaink tennék meg az első gyakorlati lépést ahhoz, hogy a megye, a járás vezető mező­gazdászai az akták mellől a gyakorlati munkába, tényleg a termelés parancsnoki posztjára kerüljenek. Ennek haszna nem az akták szaporodásában, ha­nem a termelés növekedésében jelentkezne. Szalay István „A MŰTŐASZTALON” mozdulatlanul fekszik a „be­teg”, s' a sötét köpenyes „ope­rálok” közül az egyik hegesz- tőpisztoiíyal, a másik fúróval, a harmadik kalapáccsal igyek­szik ..életet” adni a lesoványo­dott vasdaraboknak. Az emberi hang elvész a „műtét” közben, s ha mégis szükség var, rá, inkább a száj járásából, lehet megérteni a kérdést s a magyarázatot. — 15 éve dolgozom már itt — kísér ki a műhelyből Zora- bori József brigádvezető, de ezt a zajt még most sem szok­tam meg. Hiába. Kinőtte a gyár már magát. Kicsi. A Könnyűipari Alkatrész­gyártó és Ellátó Vállalat 40. számú egri gyáregységéről be­szél, ahol pár éve még tűzhe­lyeket, fűrészeket, lávakarókat gyártottak. Ma pedig már kül­földön is híres gépek kerülnek ld a műhelyből. Tavaly a gyár sikeresen tel­jesítette az előirányzott ter­vét, amiben nagy része volt „a Zombori-brigádnak is, amelyet a legjobb „együttesnek” tarta­nak a gyárban. — Olyan nemzetközi brigád ez — mondja mosolyogva a brigádvezető. — Az egyik Őzd- ról, a másik Ostorosról, a har­madik Szólátról jött. A többi meg a város különböző részei­ből. 57-en kerültünk össze. Ha éra a 30 évemmel nem lennék köztük, talán a világ legfiata­labb brigádja lenne. Próba közben § Ä ■■ í !>& h A gyöngyösi - egyesített népi tánccsoport több tagja G tánc történetét dolgozza fel: bemutatják majd a spanyol tangót, a dixit, a simít és más régi táncokat, amelyeket Bebrei József tanít be. (Foto: Kiss Béla) Egyszer csak feltűnt Gyön­gyösön. Felkapta a társaság. „A társaság” szórakozni szo­kott. Más halandók is szoktak szórakozni, de a „társaság” a munkahelyén is szórakozott és ha véletlenül dolgozott, akkor is szórakozott. S nem fogadtak be maguk közé mindenkit; csak azt. akire még ők is fel­figyeltek: elég volt egy stílu­sosan hordott párhuzam-nad­rág, csv jól időzített kifejezés­telen pillantás, vagy egy csi­nos lány. Elköltözött otthonról Jó megjelenésű, „legújabb ddvatú” szőkésbarna lány. Fel­figyelt rá a „társaság”. A 19 éves T. I. Jászárolkszál- lásról járt be dolgozni az Egyesült Izzó Félvezető- és Gépgyárba. . Azelőtt anyjával együtt a helybeli háziipari szövetkezetnél szőnyeget szőtt. De kevés volt a 800 forintos keresete. Több kellett, hiszen két testvére is van. egy húga és egy öccse. A gyárban többet keresett. Jutott ruhára is szórakozásra fak Sémiéit a KISZ: Erkölcsileg és anyagilag — Otthon ideges volt a lég­kör — mondja. — ? — Nézeteltérések voltak az öltözködés, a szórakozás kö­rül. Beköltözött albérletbe Gyön­gyösre. Ezután jöttek sorra a pana­szok a munkahelyén: nem dol­gozik rendesen. Hogyan is tudta volna rendesen ellátni munkáját, mikor alig aludt és alig evett... Szórakozott. Felkapta a „tár­saság”. — Nagyon egyedül voltam ... Velem rendesek voltak... A legtöbbjük csak szórakozni akart... de volt bűnöző is köztük... Közbelép a KISZ — Nem szeretnénk magát elküldeni — figyelmeztette a művezető. _— Sokan beszélgettünk vele, kimentünk az anyjához... — mondja Budai Éva KISZ-tit- kár. És az ezt követő második hé­ten hazaköltözött. — Rájöttem, hogy igaza volt a KISZ-nek, a művezetőnek és anyámnak. Nem akartam, hogy etküidjenok a gyárból. — Ez még tavaly történt. Azóta elégedettek munkájával. A létszámcsökkentések nem érintették: csupán két fiatalt kellett elküldenie a gyárból, akik fegyelmezetlenek voltak, rosszul dolgoztak. Aliit a KISZ „kapott lel" — Nagyon sok esetben vol­tunk családlátogatáson. Főleg fiatalkorúaknál, vagy 500 csa­ládnál — fűzi a szót a KISZ- tííikár. Ahol kellett, s ahol tudtak, ott segítettek. M. M. magas, vékony lány. Halkan, csendesen beszél. A nyolc általános után otthon, Gyöngyössolymoson, a tsz ker­tészetében dolgozott. A gyár­ban először a portán volt, kí­sérőként alkalmazták, 500 fo­rintot kapott. Kevés ennyi pénz egy családfenntartónak. Anyja 500 forintos nyugdíjat kap: rokkant, leszázalékolták. Nem volt még 18 éves nem dolgozhatott 6 óránál többet. De a KISZ segített: két hét alatt betanították és két hónap múlva már 8 órás volt. Jelen­leg 1200 forint körül keres. — Meg tudnak élni? — Meg. Szereti a gyárat, jó itt dol­gozni — mondja. — Vannak KISZ-en kívüli fiatalok? — Nagyon kevés. Talán né­gyen—öten üzemünkben — válaszol Budai Éva KISZ-tit- kár. „Felkapták” a gyárban a KISZ-t a «fiatalok. De ehhez az kellett, hogy a KISZ-szervezet segítsen, megoldja a fiatalok problémáit. (öerkovite) A ravasz mosoly, amely az utolsó mondatát követte el­árulja, hogy nincs azért még baj a 30 évvel sem. Legalábbis a munka ezt bizonyítja. — Végighallgattam az or­szággyűlést, ismeren * a kor­mány határozatát a munkafe­gyelemről. Bátor dolognak tar­tom, de nagyon helyes. Amikor a brigád tagjaival megbeszél­tük az új rendelkezéseket, az egyik tag megjegyezte: „ez ránk nem is vonatkozik. Fel­téve persze, ha ebben ez évben is úgy megy a munka, mint tavaly”. FÜZETET vesz elő, hosszan lapoz a teleírt lapok között. — Ebben az évben a brigád­nak három darab Manzárd- szárítót, két légnedvesítőt, 14 darab Kékes hármas-szekrényt kell elkészítenie. Ha nem lesz semmi baj, akikor meg is csi­náljuk. A baj alatt azt értik, hogy mióta összevonták a vállalato­kat és központból irányítják az anyagellátást, sokszor elő­fordul. hogy áll a munka, mert nin.es anyag. — Ä másik pedig — vág közbe —, hogy kicsi a műhely. Aligha elfér benne a Manzard- szárító, amin éppen most dol­gozunk. Nagyoikat szív a cigarettából, közben ki-kinéz az ablakon, nincs-e valami baj. A sűrű cigarettafüstben két rövid hajú, amolyan gyerekes arcú fiú nyit be a szobába. Kérdeznek valamit a „főnök­től”, s már indulnak is vissza a gép mellé. — Az általános iskolából jött ide mindkettő. Már lakatosok. Itt tanulták ki a szakmát. Domboróczky Sándorról ken vesen mondanák, hogy már szakmunkás. — Pedig az vagyok, bár azoknak is igazuk van, akik iskolásnak néznek. Levelezőn végzem a technikumot, már másodikba járok. BEINDÍTJA a fúrót, s he­lyet csinál a ventillátor szá­rának a Manzard-oldalán. — Hajtani kell. Nemcsak azért, hosy több legyen a pénz, de nem szeretnénk lema­radni. Amit ránk bíztak, el kell végezni. Ez szentírás a mi brigádunkban. A szomszédja, Bartók Lász­ló is ugyanezt az utat tette meg, amit ő. ’ — Az ostorosi általános is* kólából kerültem a gyárba, még 59-ben. S azóta i* bojáré vagyok, már megszoktam ezt a zajt, észre sem veszem. Nem félék, hogy nem tudjuk elvé­gezni, amit elvállaltunk. Csak legyen anyag. Miattunk nem fog lemaradni a gyár. — Nem kell itt noszogatni senkit -— szól közbe a műve­zető. Még az év elején elhatá­roztuk: ráhajtunk. Hű marad mindenki a fogadalmához. El­végre, hogy az ország hogyan zárja majd a 65-ös gazdasági évet, az rajtunk is múlik. Nem igaz? ' ' De igaz. Koós József Kísért a múlt ? Aránytalan jövedelemelosztás a tsz kertészetében „Félrészes” fiatalok A községi művelődési ház klubhelyiségében fejkendős pa­rasztasszonyok hosszú félka­réjban ülik körül a hatalmas vaskályhát, míg a 16 év körü­li leányok, hasonló korú fiúk­kal, kicsit félrehúzódtak a kályhából áradó langyos meleg elől. Inkább társadalmi bíró­sági tárgyalás, mint értekezlet formája van ennek az össze­jövetelnek. Ugyanis a járási tanács mezőgazdasági osztályá­hoz panasz érkezett, hogy a nagyrédei Szőlőskert Tsz kertészetében dolgozó fia­talok (15—17 évesek) csak fele annyit keresnek, mint az ugyanolyan és ugyanannyi munkát végző felnőtt tsz-ta- gok. A bejelentés nyomán tar­tanak most vizsgálatot Gerhát Sándor a megyei és Csomós Miklós a járási mezőgazdasági osztály agropropagandistái és egyben oktatási felelősei. A jelenlevők gyűrűjében ott ül a termelőszövetkezet részéről Molnár Flórián elnök is. A szülők szinte egymás szavába vágva igyekszenek elmondani, hogy fiatalkorú gyermekeik közül ki 20, ki 25 forintot kere­sett naponta, a felnőttek 43, vagy még ennél is magasabb jövedelmével szemben, holott ugyanazt a munkát végezték, minta többi tagok a kertészeti brigádban. Az elmondottakból még az is tisztázódott, hogy a kertészeti brigádvezető, Mar- kovics Márton a le nem szer­ződött besegítő családtagokat, önkényesen napi 20—30 fo­rintért alkalmazta „napszám­ban”, még a szerződött fiata­lok napi bérét szabálytalan módon az ott dolgozó asszo­nyok szavazták meg. A kerté­szet törzsgárdája persze anya­gilag érdekelve volt, hegy mi­nél kevesebbet fizessenek a melléjük beosztott fiatalok­nak, mert a tsz vezetőségével kötött szerződésük alapján a kertészet bruttó bevételének 45 százaléka volt a végzett mun­kájuk után való részesedés. így történt, hogy Korsós Ti­bor, Kaszás Rozália, Rábaközi Anna, Sípos Rozália és fiatal­korú társaik csak a 20—25 fo­rint előlegét kapták meg több hónapos munkájuk után, még a zárszámadáskor is „elfelejtet­ték” nekik a többit kifizetni. Pedig a gyakorlat bebizonyí­totta, hogy a besegítő fiatalok nem végeztek rossz munkát, vagyis megálltak a helyüket. Ezek alapján nem meglepő, hogy azok a fiatal dolgozók is otthagyták a kertészetet, akik oda szerződtek le, vagy a há­roméves mezőgazdasági szak­munkásképző tanfolyam kerté­szeti szakát elvégezték. Urban Matild például kitűnő ered­ménnyel végezte el Hevesen a szakmunkásképzőt, de miután nem biztosították számára a megfelelő gyakorlati lehetősé­get, nem foglalkoztak vele kellőképpen, otthagyta és át­ment az édesanyja mellé, egy másik munkacsapatba dolgoz­ni. A termelőszövetkezetek szo­cialista nagyüzemek, ahol kor­ra és nemre való tekintet nél­kül minden tag (ideértve a be­dolgozó fiatal családtagokat is) a végzett munka minőségének és mennyiségének megfelelően díjazásban részesül. A kapita­lista rendszer jellemzője lehe­tett csak, hogy a fiatalokat és a nőkét a felnőtt férfiakéhoz hasonló minőségű és mennyi­ségű munka elvégzéséért „fél­részért”, vagy sokszor ennél is kevesebb bérért alkalmazták. — A mi közös gazdaságaink­ra már nem jellemzőek ezek az ismérvele, de a múlt rossz hagyományai néha még kísér­tenek, melyekkel szemben nem lehetünk passzívak. Ez az eset is bizonyítja, hogy a tsz-veze- tőknek — már csak a megfe­lelő utánpótlás érdekében is — többet kell foglalkozniuk a fiatalokkal, azokkal, akik meg­szerezték a mezőgazdasági szakmunkás-bizonyítványt, hogy az elméleti tudás elsajá­títása után a gyakorlatban is megállják a helyüket, és ne vesszenek kárba a tanításukra fordított 10 vagy 100 ezrek. Akik dolgoztak, kapják meg munkájukért jogos járandósá­gukat, és ne károsuljanak, csupán azért, mert fiatalok! Dr. Sándor József üp§ fsie 1965. február 24., szerda iRaltimk, fiatalokén múlik. •• í Mi o szentirás e?y fcriejadöcm ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents