Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-19 / 42. szám

410 ember 2,5 milliója I értény níllalásvk as eietiiromeelutniUai vállalatit'1!! Amikor meghallottuk, hogy a Heves megyei Elektromecha­nikai és Vasipari Vállalat dol­gozói pár ezer íorint híján 2,5 millió forintos önköltség-csök­kentést vállaltak, kicsit két­kedve fogadtuk a hírt. Nem el­hamarkodott és nem túlzott a versenyvállalás? — kérdeztük. A vállalatnál okmányokat, sűrűn gépelt lapokat tettek az asztalra. Először az 1964. évi munkaverseny-vállalás értéke­lését néztük. Tavaly 1,4 millió önköltség-csökkentés volt a ccl és 1,8 millió forintot teljesítet­tek. Tavaly a kerecsendi üzem 30 ezer, a Széchenyi utcai üzem 257 ezer, a Mecset ut­caiak pedig 803 ezer forint ön­költség-csökkentést értele el a termelékenység emelésével. De a három üzem termelékenysé­gi eredményét lerontotta a Ko­csis Bernét utcai üzem és így a vállalásnak ezt a pontját ös­szességében nem tudták telje­síteni. Lényeges önköltség- csökkentést értek el a tűgyár­tás gépesítésével, a kerecsendi és az egri autójavítóban hasz­nált alkatrészek felújításával. Baj, hogy az élhajlító gépet még nem tudták munkába ál­lítani, elmaradtak a szakmai tanfolyamokkal. A szakma ifjú mestere-mozgalom segítésére nem jelöltek ki felelőst. Jobb volna a% eredmény, több nyereségrészesedést fizet­nének, ha a vállalásokat és az intézkedési tervben foglaltakat sorra, megvalósították^ volna. Van mit pótolni az idén, ezzel az elhatározással jöttek el a január 23-án megtartott ösz- szevont termelési tanácskozás­ról és a január 29-i szakszer­vezeti vezetőségválasztó tag­gyűlésen egyhangúlag elhatá­rozták a vállalat dolgozói, hogy a termelékenységet az idén fel­tétlenül növelik, a munka mi­nőségét javítják és ésszerű, szi­gorú takarékosságot valósíta­nak meg. A három fő feladat jegyében tették meg a válla­lásokat. Kikre számíthatnak a válla­lások végrehajtásában? Főleg a régebbi és az újonnan ala­kult szocialista brigádokra az öt munkabrigádra és a mű­szaki brigádra, összesen 410 dolgozó jelentette be, *savát és aláírását adta9 hogy lendületesebbé teszik a versenymozgalmat, szorgalmas munkával megvalósítják az önmaguk elé tűzött feladato­kat. Termelékenységből 550 000 forintot vállaltak a Kocsis Bemát utcaiak, 391 ezret a Mecset utcaiak és meghaladja az egymilliót a vállalati össze­sítés. Számítgatták és úgy ta­lálták, hogy importanyagból 700 ezer forintot meg lehet ta­karítani. Vállalták, hiszen fel­tétlenül érdeke ez a vállalatnak mondta és az üzemnek is. A nagy tété- ra. leje mellett külön. És a társadalmi mun­kára ís gondoltak, üzemenként megtárgyalták és szinte kivé­tel nélkül az üzemek csinosí­tására, a munkakörülmények javítására veszik igénybe — szakszervezet titká­ri kicsikre is ügyelnek, egyetlen javaslatot scm hagy­nak kiaknázatlanul. Például: csiszolóvászon helyett habk&t lehet használni, az elektro­mechanikai üzembe tekercselő célgépet keli beállítani, a ke­recsendi üzemben a szállítást gépesíteni lehet. Njmlcezer, 34 és 16 ezer forintos megtakarí­tást jelentenek ezek — külön­Hogyan tervezték, miből ke­rekedett ki a 2,5 milliós ön­költség csökkentés? Az egyéni és a brigádvállalásokból. A 410 dolgozó nem marad magára. A párt és a szakszervezet irá­nyítja és segíti a dolgozók kez­deményezését. A műszáki dol­gozók a szocialista brigádok patronálását vállalták. Az elektromechanikai vállalatnál ezt mutatják az okmányok. A dolgozók akarják és bíznak a sikerben. Mi hiszünk benne, de tettekkel kell bizonyítani. F. L. Egy valódi cukrászda Az építkezés elkezdődött — Lehet, hogy nyárra kész lesz ? Gondatlanság... Váraljai István, az egri já­rási tanács dolgozója, mint a) járási MHS számvizsgáló bi­zottságának az elnöke szerdán ellenőrző körútja során a bél­apátfalvi Bélkön, munkahe­lyén kereste meg Szombati Ernőt, a cementgyári MHS- szervezet elnökét. Visszatérő­ben majdnem végzetes baleset érte őket. Az eset szenvedői így mond­ták el a történteket: „Szom­bati Ernőt. a cementgyári MHS elnökét kerestük és a Bélkőn, munkahelyén talál­tuk, ahova gépkocsival jutot­tunk el. A munkahelyhez ve­zető út szabad volt, senki nem figyelmeztetett bennünket esetleges veszélyekre. A gép­házban tartózkodtunk, amikor a több mint száz méterrel magasabb szinten robbantással végezték az útépítés munkáit. A robbantások idejére a te­herautókat is leállították. Ké­sőbb közölték, hogy indulha­tunk, ekkor már velünk uta­zott a cementgyári MHS el­nök. Alig tettünk meg 15—20 métert, amikor előttünk több mázsás kőtömbök zuhantak az úttestre. Hátra tolattunk. Az történt, hogy a robbantás után a készülő útról dózerral tolat­ták el a köveket, ami közül nagy mennyiségű zuhant a mélybe. Erről a munkáról vi­szont a dózerral dolgozó bri­gád vezetője nem értesítette a mélyebben fekvő munkahelyet, (P) Nincs segítség ? Látszólag, a papírforma sze­rint, valóban nincs segítség. Minden az alapszabályon mú­lik, de az alapszabályon túl azon is, mennyi pénze van a tsz-nek szociális juttatásra. Melicher Géza, a Dimitrov Tsz szociális bizottságának el­nöke kérdésünkre adta az előbbi választ. Mi pedig azért érdeklődtünk, mert Csiba Ist­vánná fordult hozzánk, fér­je júliusban megbetegedett, beutalták a Mátraházi Gyógy­intézetbe, a gyöngyösi Dimit­rov Tsz ettől kezdve rendsze­resen folyósította számára a napi fél munkaegységet, egé­szen decemberig. A téli hónapokra, decem­berre, januárra és februárra már nem kaphat „betegellá­tást”. A szociális bizottság el­nöke úgy magyarázta: ezek­ben, a hónapokban csak azok a betegállományban levő tsz- tagok kaphatnak fél munka­egységet. akik különben a té­li időszakban is rendszeresen dolgoznak. "ma szerint tehát centiben van: a sza­bályok értelmében a tsz ve­zetősége, a szociális bizott­ság helyesen intézkedett Csi­ba István esetében. Az élet­ben azonban nemcsak parag­rafusok vannak, mert a ren­delkezések is egyetlen „szem­pontra” épülnek — az ember­re. Érdemes arra hivatkoz­nunk, hogy tbc-és megbetege­désnél még az SZTK sem is­mer ilyen rövid időbeli koriá* tokát a táppénzállományt il­letően. „Könnyű” az SZTK-nak? Azt nem köti semmiféle előre meghatározott szociális alap? A tsz viszont csak saját ere­jére támaszkodhat? Fogadjuk cl az érvelést. Mi nem néztük mennyi forint található még a gyöngyösi Dimitrov Tsz szociális alapján. De a merev elzárkózást sem tart- ' . o'dásnak. Ha szükség *—r úti bb közgyűlési határo­zatra, vigyék ezt az iiirvet a tagság egészének fóruma elé. Mert egy dolgot határozot­tan állíthatunk; semmi sincs olyan messzire tőlünk, mint az emberekkel való „hivatal­noki” bánásmód. A betegség pedig... igen: ilyenkor nem lehet elég sok a segítség. Per­sze. mindenki a maga baján tudja. Nemcsak Csiba István sze­mélyéről van szó. ö sem mel­lékes. Államunk a tbc-és meg­betegedés elleni küzdelemben minden erőfeszítést megtesz. A messzemenő gondoskodás tehát még olyan kisebb kö­zösség számára is kötelező, mint amilyen a szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Je­len esetben a gyöngyösi Di­mitrov Tsz. Kérjük, tájékoztassanak bennünket, milyen intézke­dést hoztak Csiba István ügyében. (g. molnár) EGY BAROKK STlLTJSŰ, és mégis modern cukrászda. Cukrászda, de nem eszpresz- szó. Sütemény- és tortaválasz­téka elképzelhetetlen gazdag­ságú. Likőrválasztéka óriási. Különleges kávéfajtái orszá­gos hírűek. A 100 személy egyszerre 30 kovácsoltvas lábú, zöld már­ványtetős asztalnál ülhet, íz­léses- és különlegesen csíko­zott huzatú, kényelmes széke­ken. Fent a tükörmennyezetrői hatalmas velencei üvegcsillé- rok és a majdnem hárommé­teres, diófaburkolatú cseresz- nyefa-berakásos fal felett, er- nyős falikarok megnyugtató fényében ül a tisztes házas­pár, az apa a lányával, az anya a fiával,' vagy akár az egész család, sőt a nagymama is. Beszélgetnek meghitten, csa­ládiasam Tömény szesz és sör nélkül. EZT NEM TARTANAK az üzletben. A csinos, ragyogó fehér kötényes fregolik — (vagyis mivel „íorgóplacc”- rendszer van: az egyik hónap­ban a felszolgáló „átváltozik” kávéfőzővé és fordítva, így igazságosabb a bérezés) — az üzlet első részébe küldik azt a vendéget, aki Konyakra vár. Itt, közvetlenül a bejárat után álló eszpresszó van. A vendéglátóipari kombinát ter­melőrészlege mint egy „auto­mata”, teljesen gépesített, hű­tőkamrával is ellátott. Még a Parkot, az Eger Hotelt és s Mecset Éttermet is kiszolgál­ja. A személyzet öltözői, zu­hanyozói tágasak, kényelme­sek; — Augusztusra szeretnénk ha elkészülne — mondja Dűli László, az egri szállodák igaz­gatója. — Valószínűleg véle­ményeltérési tárgyalásra kerül sor köztünk és az építő válla­lat között, ök későbbre akar­ják vállalni. Ma még romhalmaz, tele törmelékkel az egri Széchenyi utcában a volt OTP-helyiség. Az üzlethelyiséget a ház há­romajtós, hatalmas kapualjá­nak kétharmad részével is ki­bővítik. A következő évek ter­ve, hogy a mellette levő Anyák Boltját Is hozzácsatolják. S AKKOR EGERNEK LESZ egy szép, elegáns, „hézagpótló” vendéglátóipari helye: egy va­lódi cukrászda. Valami olyas­mi, mint Budapesten volt a Gerbaud, a jelenlegi Vörös­marty, vagy Szegeden, Győr­ben a hasonló színvonalú, és jellegű cukrászda. (—vits) Amikor a sok bába között a gyerek fizet... (Nincs anyag és mégis gyártani kell — Miért fizet a ktsz kötbért?) Az elmúlt év novemberében két és fél millió forinttal fel­emelték a gyöngyösi Mátra Fehérneműkészítő Klse tervét. Váratlanul ért nagyon min­denkit a módosítás, de zökke­nőt nem okozott. Sőt — hála a fizikai dolgozóknak és a veze­tők összefogásának — még ezt is túl tej esi tették. Azért hang­súlyoztam az összefogás szót, mert a múlt bizonyos idősza­kában hiányoztak ezek a mun­ka szempontjából fontos té­nyezők. Ebben az évben sem lenne semmi különösebb probléma a tervteljesítésnél — bár az elő­ző évi eredeti tervhez viszo­nyítva hárommillió forinttal emelték, — ha.., —... ha biztosítva lenne a megfelelő, folyamatos anyag- ellátás — mondja panaszkép­pen Bánhidi László elnök. — Mit ért azalatt, hogy megfelelő anyagellátás? Ahogy az elnök szavait hall­gatom, furcsa kép alakul ki a felügyeleti szervnél folyó ter­vezésről. Akkor sem túlzók, ha azt mondom, hogy több ebben a bürokratikus íz, mint a tervszerű gyakorlatiasság. Tehát: az OKISZ megállapo­dott a Belkereskedelmi Minisz­tériummal az egyes nagyke­reskedelmi vállalatokhoz szál­lítandó áruik mennyiségében és minőségében. Ezén belül a gyöngyösi ktsz-nek 160 ezer méter anyagra lenne szüksége, hogy a tervben előírt kötele­zettséget teljesíteni tudja. És itt jön az első fonákság, mert a szükséges anyagmennyiség­nek csupán negyedét, mintegy 40 ezer métert biztosítanak. — Más forrásból nem lehet a szerződött árucikkekhez anyagot venni? — Kizárt dolog! — tiltako­zik az elnök. — Anyaggazdál­kodás alá vont termékről van szó, anyagot csupán kiutalásra adnak. Egy másik kérdés. Ha nem kap anyagot a szövetkezet, miképpen tud munkát bizto­sítani a dolgozóknak? — Anyagot tudunk vásárol­ni, csak így nem azt gyártjuk, ami a megrendelésben szere­pel, illetve nem azt, amit a nagykereskedelmi vállalat rendelt. Például női kombinét rendeltek, de hálóinget gyár­tunk, mert krepp anyagot tud­tunk venni. Ezenkívül gyártunk exportra overállokat, női, ser­dülő- és leányka-kabátokat. — És amelyik árura nincs kijelölés, azt is átveszi a nagy­kereskedelem? — Az egyik átveszi az előze­tes megállapodás alapján, de a másik roár ragaszkodik az eredeti kijelöléshez. Persze, így nem lehet csodálkozni, ha sok áru eladatlan marad. Az Egri Gépállomás udva­rán egyenes vonalban sora­koznak a gépek — nagyobb­részt javításra várnak. A mű­helyekben jól képzett szerelők, berendelt, nagy gyakorlattal rendelkező traktorosok dolgoz­nak. Helyesebben dolgozná­nak. ha lenne alkatrész, de hiánycikk most már a hely is. hiszen tizenhat gép áll javítás alatt: tíz Utoshoz nem ér­kezett meg a cseremotor, négy Uio-t fogaskerekek hiányában nem tudnak összeszerelni. A gépállomás nagy szorga­lommal készült a téli gépjaví­tásokra. Jó szakemberekkel erősítették meg a szerelőgár­dái:, tapasztalt traktorosokat osztottak be szereléshez és megszervezték a gépek szalag- szerű javítását. Januárra az Utos. MTZ traktorok javítását kezdték meg. Tervszerűen osztották meg a brigádok mun­káit. Egyik csoport feladata volt a szétszerelés, másiké a hiba kijavítása, harmadiké a karbantartás, végül ismét más csoporttá az összeszerelés. Min­den egyes brigád jól begya­korolta munkáját, az azonos géptípus is serkentette a ja­vítás fázisait. A szervezés el­lenére januárban a gépállomás 21 saját és kilenc termelőszö­vetkezeti gép fő*, folyó és kö­zépjavításait végezte cl. Tizen­egy termelőszövetkezetben ki­helyezett szerelők dolgoznak, Verpeléten, a nagyobb javítá­sokra is berendezett műhely- Ifcen kezelik a gépeket 1 Kép szöveg nélkül — Ez hátrányt jelent a saö* vetkezetnek? — De még mennyire! A döntőbizottsági tárgyalások so­rozatára lehet számítani. És ez azért kellemetlen, mert ön­hibánkon kívül történik. És itt következik a másik fonákság. A megyei döntőbi­zottság tudja, hogy a ktsz kép­telen beszerezni a szükséges anyagmennyiséget, az előbb említett ok miatt. Ennek elle­nére kötelezik a szövetkezetei, hogy nem létező anyagból gyártson és szállítson, ha kö­telezettséget vállalt. A harmadik fonáksúg pedig1 hogy a ktsz drágán fizeti meg ezt a furcsa árugyártási ter­vezést A múlt évben 63 ezer forintot tett ki a kötbér címén kifizetett összeg, de ahogy * jelenlegi helyzet mutatja, eb­ben az évben sem lesz keve­sebb. A gyártmányféleségeket a Belkereskedelmi Minisztérium­mal való megállapodás alap­ján az OKISZ rögzíti. Mi len­ne például, ha jobban ügyel­nének a nyersanyag-beszer­zési lehetőségekre is? Mert ha gyártani akarnak, ahhoz anyag is kell. Ez a legelemibb, amit a tervgazdálkodás megkíván. Ha pedig egy gyártó ktsx-t köteleznek olyan cikkek gyár­táséra, amelyhez anyagot biz­tosítani nem tudnak, legalább ne büntessék. Igaza van az illetékes nagy­kereskedelmi vállalatnak, ha a le nem szállított áruk után kötbért követel, de igazságos a gyöngyösi ktsz tiltakozása is. Legközelebb abban döntsön a döntőbizottság, hogy ebben a sok ezer forintot jelentő köt­bér-háborúban hol követett eJ taktikai hibát az OKISZ. Laczik János de azzal, hogy forduljon az AGROKEE-hez, mert traktor- alkatrészeket az hozza forga­lomba. Kihez forduljanak ezek után? Legtöbbször néhány forintos anyag-alkatrész miatt áll le egy gép összeszerelése, de a motorcserék is elnyújtják a traktor javításának idejét. A Hódmezővásárhelyi Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat egy évre előre kéri benyújtani az igényeket és a szállítási üte-' mezest negyedévenként ők ha­tározzák meg. Január-február­ra az Egri Gépállomás 17 cse- remotart vár, amiből eddig csak öt érkezett meg, a többiért naponként telefonálnak. Eddig eredménytelenül. Az elhúzódó téli fagy így lassan a műhelyekben is át- meg átjárhatja a gépeket, a félben- hagyott traktorokra hiába várnak a termelőszövet­kezetek, egyelőre szétszedve várják sorsuk jobbra fordulá­sát. A gépállomáson valószí­nű, hogy vannak lehetőségek egyes alkatrészek pótlására, ötletekkel, korszerű eszközeik­kel ideiglenes megoldásokat te­hetnek. Elvárja ezt tőlük a népgazdaság, valamennyi ter­melőszövetkezet, ami erejük­ből telik, valószínűen meg is teszik. Az anyagbeszerzők kényszerű országjárását a köz­ponti alkatrész-ellátás jobb megszervezésével meg lehetne szüntetni, hiszen nem tenge­rentúli, még csali nem is szom­szédos ország, hanem saját gyártmányú traktoraink alkat­rész-utánpótlásáról van- szó. I (P.E.) I AUT0KER vagy AGROKER? Megrekedt a gépjavítás az Egri Gépállomáson ■ helyzeti előnyből, annyit értek ■ el, hogy esetleges miniszteri . engedéllyel hozzájuthatnak a t gyárban kiselejtezed fogaske- : rekekhez. Elfogyott a lakk-kábel, ami i a gépek főjavításakor nélkü­■ lözhetetlen. Minden traktor i villamos berendezését fel kell ■ újítaniok: a huzalokat ki kell ! cserélni, mert használat köa- . ben elszakadoztak, zárlatosak. ■ Egy gép újrahuzalozásához 75 • méter lakk-kábelre van szük- - ség, ennek hiányában az ilyen : jellegű javításokkal is le kellett állni. Hiányos, rosszul működő villamossági berendezésekkel a szövetkezetek nem veszik át a gépeket, de nem is tehetik, mert veszélyeseit: a közúti for­galomra. Ebben az esetben az anyagbeszerzők tudják, hogy hol kopogj amik, de van eset, ; amikor egyes alkatrészeket ' hiába keresnek, senki sem tudja, ki a forgalmazójuk. D—4K, TJE 28-as (rektorok kardánkeresztjeit sem az A LTOK ER, sem az AGROKER nem tudja szállítani, mert nem dön­tötték el, ki a forgalma­zója. Az AGROKER a gépállomás levelét visszaigazolta, de azzal, hogy ezt az alkatrészt az AUTOKER hozza forgalomba. Ezután AUTÓKER is vissza­igazolta a gépállomás kérését, Tavaszra üzemképes, kijaví­tott traktorokra lesz szüksé­gük a termelőszövetkezetek­nek, a gépállomás éppen ezért az univerzális gépek javítását kezdte először. Az egri. köz­ponti műhelyben a szalagszerű javítás megrekedt, hiába üte­mezték februárra az UE 28*as és a D—4K traktorok szalag- szerű javítását, a helyet még mindig az Utosok foglalják el. Az anyagbeszerzők több ezer kilométert utaznak be havon­ta, hogy a hiányzó alkatrésze­ket, anyagokat biztosítsák a szerelőknek. Hamarabb pótolhatók a szovjet traktorok elkopott, eltört, kiselejtezett alkat­részei, mint a hazai gyárt­mányúnké. Egyes esetekben már komi­kus a helyzet. A Hajtómű- és Felvonógyár 4. számú gyáregy­ségében, Egerben készülnek az Utos traktorok fogaskere­kei. Ez a gyár fél kilométerre sincs a gépállomástól és itt éppen ilyen fogaskerekek hi­ánya miatt nem tudnak össze­szerelni négy traktort, amikre viszont hamarosan szükségük lesz a termelőszövetkezeteknek. Szerdán az atkári, a jászberé­nyi gépállomások anyagbeszer­zői jártak alkatrészekért He­gedűs Sándor főmérnökinél. Azoknál is hasonló a helyzet. Az Egri Gépállomás vezetői a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents