Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

Az irodaiombarátok klubjának lírai műsoráról

Morvai Éva szaval.

(Foto: Fejér)

György irányításával értékes órákat szereztek a verskedve- lőknek, a Urai hangulatok szerelmeseinek.

Hídy Péter rendezői elgondolása szerint a lírai ezer árnyalatú játék, vágy,, láz és az ezekből kiteljesedő összhang, két test, két lélek egymást kel-esése és megtalálása Sappho, Shakespeare, Aszklepiadész, Goethe épp oly őszintén vallanak az emberi érzelmekről, szenvedélyekről, az örök fiatalságból táplálkozó bölcsesr seggei, mint hazai lírikusaink: Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Karinthy Frigyes, vagy a legfiatalabbak közül Váci Mihály, Soós Zoltán, Garai Gábor. És ugyanazzal a szívvel, csak más nyelven vallanak a szerelem, a szenvedély mindent megbűvölő hatalmáról a modem világban Aragon, Vinokurov, James Joyce és John Suckling is.

A versek válogatásának egyetlen elhatárolója volt ez alkalommal az egyórás időtartam. Ez nagy szabadságot jelentett a rendező számára, de azt a veszélyt is, hogy az egymás után soroló versek hangulatai meg-megtömek. egymásba olvadnak, az élmény alaktalanná, megfoghataüanná válik. Nem az iskolás versmon- dási rendszer fegyelmét kérlítése kiberrkiben emlékeket ébreszt, várakozást hoz, felkészülési lehetőséget ad a hallgatóságnak valami új, valami ismeretlen élmény befogadására. Nincs az a műveit közönség, az a nagyon olvasott és irodalombarát klub sem, ahol a szerzők felemlítése, a verseim közlése felesleges időralb- lást jelentene.

Másik rendezési javaslatunk: ha néhány tömör mondatban is, de szóljon a rendező vagy valaki más a műsor elején. Arról, hogy miért éppen ezt a műsort állította ösz- sze és miért éppen úgy, ahogyan.

Nemcsak az érdeklődés növekszik örvendetesen Egerben a versek hallgatása iránt, lur

Külföldi egyete az országos diáki

A felszabadulás 20. évfordulója alkalmából áprilisban Budapesten tartják a 7. országos diákköri konferenciát

A konferenciára a KISZ központi bizottsága és az illetékes minisztériumok 15 központi pályázati témát írtak ki. A témák között szerepel a különböző szaktudományok egyetemi, főiskolai kutatásának

gét annak, amit a versből önmagukban élményként feldolgozták. Néhány' kiejtési, technikai hibán túl dicséretet érdemel a lelkes versmondó gárda: Appel Katalin, Morvái Éva, Nagy Edit, Panyik Márta, Ráduly Margit, Henkel Gyula, Hidy Péter, Józsa Tamás és Kalmár Péter. Szívós József a tőle megszokott kidolgozással szólaltatott meg néhány verset.

A zenei részben szólóhangszereket hallottunk: Asztalos Lóránd, Jász Pál, Jász József, Mezei László és a zenei rendező Szepesi György néhány dalszerűen könnyed, olasz, spanyol számmal járult hozzá a sikerhez.

(farkas)

ni küldöttségek töri konferencián

kétévtizedes fejlődése, az ifjúsági mozgalom 20 év alatt elért fejlődése, egy-egy fontosabb üzem, gyár. falu, vagy iskola szociológiai felmérése, továbbá a KGST gazdasági, politikai és tudományos működésének jelentősége. A pályázatok továbbá témái felölelik az ipartelepítés gazdasági, műszaki és társadalmi kérdéseit,

„Ki mit tud ?,?

Eger fiataljainak vetélkedője a továbbjutásért

H. BARTA LAJOS:

PACA A RECEPTEN

S

okait beszéltünk egy vidéki nagynéniről. Cukrászüzlete volt, és kétmázsás disznót vágott. Anya sokszor mondta: Nincs gyereke, nincs senkije, küldhetné kóstolót.

Tél volt és este. Ültünk a szobában.

Az asztalt közel húztuk a 'kályhához és vacsoráztunk. Paprikás kruplit ettünk. Nem zsíros — hisz zsír nélkül készült —, de forró volt. Gőze az arcomba csapott. Jól esett volna hozzá savanyúság! De hiába, nem lehetett. Anya a kis üveg uborkát vasárnapra tartogatta. Majdnem ettünk belőle, de aztán mégsem: vacsora előtt anya átszaladt a szomszédba kenyérért, kevés maradt, elszámította magát, öcsém alig várta ezt a pillanatot, máris az uborkásüveg mellett állt.

— Együnk meg ketten egyet... jó? — nézett rám fekete szemével.

Némán álltunk, egymást r.:kttük.

— Nem — mondtam.

— Ne félj, anyu nem fogja észrevenni azt az egyet... na, csak egyet — és mintha beleegyeztem volna, bontani kezdte az üvegen a celofánt.

Lefogtam a kezét.

— Nem... nem szabad ... Anya mondta, vasárnapra lesz.

öcsi szemrehányóan nézett rám és visszakötötte a spárgát a celofánra.

Az asztalnál, így volt szokás, egymással szemben ültünk, és láttam, hogy még mindig mérges rám. De aztán a tekintetünkkel lassan megbékültünk.

Élvezettel ettük a paprikás kruplit, amikor zörögtek az ajtón, öcsém felugrott, ajtót nyitott. Nagy, kövér hóember jött be. Bőrönd a kezében, és hideget hozott magával!

Néztük álmélkodva egy darabig, aztán hirtelen egyszerre kiálltottunk fel: s

— Juliska néni! Juliska néni!

A

nya köriilugrálta, leverte bundájáról a vizet. A nagynéném álláröl csöpögött a víz, mintha a szájából csöpögne.

— Hűha — gondoltam —, eszünk majd tortát, meg krémest! — És élvezettel vettem át nagy bőröndjét. Vigyáztam, nehogy szégyenben maradjak és lehúzza a keaem. Biztosan

De csalódtam. Semmi. Pehelysúlyú. Tán ínég sütemény sincs benne?

Juliska néni észrevette, hogy csalódtam. ÍBemtegetőzött is;

— Ne haragudjatok, nem hoztam ám semmit. Nem nagyon sütünk ilyenkor, télen. Meg aztán össze is törődne ezen a hosszú úton.

Megettem volna még törötten, Lenyaltam volna még a bőrönkről is. Amilyen örömmel fogadtam magynónemet, annyira utáltam most.

Anya feltette a maradék paprikás krumplit. Elővett egy tányért és szívélyesen kínál- gáttá a vendéget.

Még savanyút is bontott Bedig azt vasárnapra szánta.

Tekintetem találkozott öcsiével. Ereztem, most ő is arra az egy uborkára gondok Aztán anyára néztem és úgy láttam, arcán a szép ráncok megcsúnyultaik. Annyira kedves hozzá összeszámít a torkom. — „Bár már nagy és erős lehetnék” — gondoltam tehetetlenül. Elkeseredetten húzódtam el tőlük, egészen közel a kályhához. Jólesett a melege.

Ok meg beszélgettek.

Juliska néni kérdezte anyától, hogy hol lehet marhahúst kapni, mert náluk csak disznóhús van, és azt már unja... Aztán anya kezdett panaszkodni, erre a kutya életre: Nincs pénz, pengő, de fillér se. Csak pár szót mondhatott, máris közbevágott Juliska néni hangja. Mit tehetőt mást, ő is panaszkodott Hogy rosszul megy az üzlet, kevés a vevő, drága a tej, a cukor, a csokoládé.

dabújtam a kályhához. Néztem a vörös parazsat és úgy éreztem, az van most hozzám legközelebb, az érti meg legjobban gondolataimat A fejem elnehezedett, mintha egyre több súly nyomná lefelé. Gondolatban a nagynéni cukrászdájában jártam. Éreztem, hogy gyomrom tele van édességekkel, pöffeszkedve sétálok a pult mögött, fitymálva törögetek egy-egy darabot a legfinomabb süteményekből... most a diósból, aztán a csokoládétortából... fcrémes már nem is kell. Az émelyítő.

Hirtelen megrázkódtam.

Anya nagyon messziről rám kiáltott.

Amikor félrezzentem, majdnem a kályhán feküdtem, égrtteaag terjengett a konyhában.

A hajam megporikolod&tt.

— Mit csinálsz? — kérdezte, de csak olyan anyai szemrehányással. Utána el is mosolyodon. Juliska nőném is rám mosolyodott. erőltetve, bambán, aztán így szólt:

— Megtennél nékem egy szívességet? már lejártam a lábam, fáradt vagyok. — Aztán magyarázta anyámnak: — Tudod, orvosnál voltam és borzasztó hosszú volt az út Ki akarom magam kúráltatni. emiarf a hízó - miatt... Fehrt valami gyógyszert, azt kellene kiváltani patikából. Ugye, megfestett? fúr dúlt újra hozzám.

Elővette a receptet, elém rakta *wy hús.- pengőssel. Nehézkesen álltam fél, at n szemrehányóan nézett rám. Éreztem, he * tekintetével azt mondja: Nem szégyellt magad, miért nem lódulsz már? De én azét lassan készülődtem.

A gyógyszerre nem kellett várni fi sorsán élkészült öt pengő hatvan fillért f; tettem érte, amit a gyógyszerész rá is veze a receptre. tintával.

T sebre vágtam a visszajáró -% a *” tasakot, a gyógyszerrel — » receptet kezemben lábalva, kiléptem az ára. Szaporán lépkedtem. A szomszéd Mr ál megtorpantam. Cukrászda volt. Nagy cukrászda. Néztem a hóvirág játékát a k kat- iivegen, egymást kergették a formák. csapott rám az ablakon keresztül. Diós-! i-> koládétorta!... Észre sem vettem, hogy tyre sűrűbben esik és a recept a kezet ázik... A patikus frissen írt tintája öt folyik, a számok már olvashatatlanok. A rom számjegy összefolyt egyetlen pacává, r fiába fújtam, hiába dörzsöltem, a tintái fii csak nagyobb és maszatosabb lett

Némán, megdermedve álltam. A kőnn. i hócseppek megcsiklandozták az orrom h gyét, a fülemet. Szemem rebben és nélkül t padt egyetlen bamáspiros pontra: mignon Puncsos mignon!... Éreztem az ízét a szám ban! Zsebembe nyúltam... Játékosan megcsörgettem az aprót Élveztem, hogy ennyi pénz még sohasem volt nálam. *Mí Jetme, ha

ennék?” — forgott bennem a gondolat. Aztán a recept bal sarkán a nagy pacát néztem. Távolabb tartottam... Oldalt néztem, és megnyugtattam magam: nem, nem látni a számokat Körülnéztem, emberek siettek mellettem, nyakúkat válluk közé húzva. Morzsolgatva markoltam össze az aprópénzt... kifélé húztam. Hirtelen a kirakatüveg mögül öcsi arcát láttam. Gúnyosan nevetett: „Uborkát nem szabad?” A mellettem elhaladó evikkeres úr, ijedt arcomba bámult két, feketén csíkozott foga rám vigyorgott. Hideg siklott végig a hátamon. Ujjaim elemyedtek és az aprópénz íve hullt vissza a zsebembe.

D deregve értem a szobába. Juliska néni a helyemen ült Ruháját felhúzta a combjáig és h, ja- res lábával a gőzölgő lavórban pancsolt .Abban, amiben az arcom szoktam mosni

Nyújtottam neki a receptet, a tasakot az orvossággal & a pénzt Kényelmesen hátradőlt, egyik í pávai a másikat dörzsölgette élvezettel am átnézett mindent. Éreztem, keres valamit T. öntete megakadt a tintapacán, aztán rám nézett: $ ,

— Mei \yit fizettél?

Megi [■ tem a tekintetétől és zavartan feleltem:

— öt., öt hatvanat

— Eye» sokat? Pedig az orvos azt mondta, alig kerül \s lamibe. — Sunyin a földre nézett. Majd a rec. aten ólálkodó pacára fricskázott mutatóujját-. , s mintha egy megkezdett mondatot folytetj i, nyugodtan mondta: — Miért mázoltad el a számokat?

Arcosa tűzbe borult, szólni szerettem ** volna, de mar nem tudtam. Anyám hangja mege!őrótt, védelmezőén sziszegte:

— Csak nem gondolod?!

Aztán lassan felém fordult. Szeme érintése erőst ob volt idén szónál. Feltört belőlem a

zokogás.

Az ajtót sí v g csapva rohantam le a pincéié jára'íg. Itt legalább nem lát senki, csak a hó, meg a szél. Forró fejem a hideg vasajtónak nyomtam, és sittem.

Lépéseik kik ídtek. öcsém érintette meg a vállam;

— Né sírj — mondta — nézd, anya küldte.

Ránéztem. Nagy, kifli alakú uborkát tartott a kezében.

Megettem.

Tudtam, b^gy nrta.

A megyei művelődési ház irodalombarátok klubja vasárnap nagy sikerrel ismételte meg az Eger Szálló halijában decemberi zenés lírai műsorát.

A klub fiataljai Szívós József vezetésével és az egri zeneiskola lelkes tanárai Szepesi

jük, amikor javasoljuk: még klubszerű közvetlenségre épített műsorformában is mondassuk el a költő nevét, a vers címét, a műfordítót is említtessük meg. Az erre fordított pár pillanat nem kárba veszett idő, mert a nevek ennem a versmondók száma is gyarapszik. Üj orgánumok szólaltak meg ezen a klubszerű délelőttön: Kalmár Péter és Henkel Gyula nyeresége a klubnak; fejleszthető, csiszol ható hangjuk biztosítja szá mukra a kifeiezési lebetőséA KISZ egri városi bizottsága és a megyei művelődési ház szombat—vasárnap rendezte meg az egri fiatalok részére „Ki mit tud? vetélkedőjét. A két nap alatt 50 fiatal mutatta be a zsűri előtt tudását. s tett tanúságot arról, milyen szorgalommal, milyen megértéssel készült arra a vetélkedőre, amelyet hazánk fel- szabadulásának huszadik évfordulója jegyében hívtak életre.

Mint azt azóta sokan látták, a televízió híradója is megörökítette a verseny egykét epizódját, de éppen ezzel kapcsolatban mondhatjuk él, hogy a nagy nyilvánosság előtt bemulatott számokkal szinte teljesen le is zárult az „arra érdemesek” bemutatkozása.

A rendezésről: az idén mész- szemenően jobb volt, mint eddig bármelyik évben. Kár, hogy a benevezett számok nagy része lemondta a szereplést. Innen adódott az, hogy vasárnap például kilométer hosszúságban követték egymást a versek, a monológ és a prózai A KISZ-alapszervezetek ügye lett volna ez a vetélkedő, ami végeredményben a megyében elsőnek indította el a kulturális szemle válogatóit, s ezzel együtt a télevízió- ba való bejutás lehetőségét.

El kell mondanunk azt is, hogy a Hajtóműgyár még egy szavaiét' sem küldött a versenyre. Ha a Tanácsi Építőipari Vállalat, a Berva zenészei és az SZMT-kultúrotthon táncosai nem lettek volna, akkor nyugodtan kiírhatta volna az egész „Ki mit tud?” homlokzatára: Vetélkedő a középiskolák között.

A zsűrinek nem sok gondja akadt. Gyenge mezőny, amolyan „tedd ki, hűljön” szereplőgárda gyűlt össze városi válogató címén. A kiemelkedő teljesítmények, amelyeket bejutásra szavazott a zsűri, any nyira magasan álltak a többi felett, hogy az embernek olyan érzése támad — a többiek; s akik küldték őket, csak kötelességüknek tettek eleget. És ezt most kell megmondani, most, amikor még az első szende zajlott le, most. amikor a járások és a városok okulhatnak az első próbálkozásból.

A „Ki mit föd?” kötelez. Az a tét, hogy néhány legjobb képviselheti Heves megyét az ország nyilvánossága előtt, a televízió képernyőjén. Ez a képviselet egyben azt is megmutatná. hogy a megye kul- túrmunkásai mit tudnak? Hogyan készítik fel azokat szereplésre, akik hajlandók dolgozni. s tehetségüket sorompóba állítani. Nos, ez itt, az egri vetélkedőn nem nagyon ugrott ki.

Igaz, tízen — kettő a szokásos módon: a közönség kívánságára — bejutottak a megyei döntőbe, de nem automatikusan, mert pontszámaik alapján, meghívással vehetnek részt a megye legjobbjainak február 28-i versenyén.

Vitán felül kiváló teljesítményt nyújtott, elsősorban kü. lönleges. de szépen végrehajtott produkciójával Németh

■ tés ellenére is csökkent volna- emiatt. Szabó Erzsébet Tömör- i kényi-novellát mondott, s a t televízióból is hallgatta a közönség, milyen szépen! Faragó- Zsuzsa székely népballadája- nagyszerű teljesítmény, ritka i átélés ilyen fiatal lánytól.- Nagy Edit versmondása ruti- nos és képzett, költészetszerető c emberre vall. A közönség kí- c vánságára a zsűri megelégedésére Rosszik Erzsébet bekerült- a továbbjutottak közé.

Most, hogy felsoroltuk azokat,- akik megérdemelten jutottak i tovább, még annyit el kell

Sándor, az egri MTH-intézet jógija. Felkészülten, s a továbbjutás reményében jól szerepelt a Finomszerelvónygyár tánc-zenekara. Ugyancsak reménykeltő előadást kaptunk a Tanácsi Építőipari Vállalat gitáregyüttesétől, s a velük együtt szereplő három énekestől; Kovács Katalintól, Mucsi Évától s partnerétől, Hártyák Mártától, Megérdemelten jutott tovább Pászti Júlia klasz- szikus énekszámaival, annál érthetetlenebb, hogy a Szilágyi Gimnázium énekesei miért álltak ki félig érett, s rosszul válogatott művekkel. Énékelték Kodály Ave Máriáját, s ettől jutottak el egy vidám, pattogó úttörődahg. Pontszámúk az esetleges szép teljesíA Finomszerei véaygyár tánczenekara továbbjutott.

(Foto: Kiss Béla)

mondani, hogy ezen a vetélkedőn több esztendős alaphiba jubilált: egyrészt a válogatás nem a hanghoz, az előadáskészséghez, a korhoz igazodott, hanem valahogy úgy — ki mit akar elmondani. A versek nagy részén érezni lehetett —1 vajmi keveset foglalkoztak az eiőadóíkkál. Így lett a Csihaj- dából színtelen, fakó szöveg- mondás, a Vén cigányból édesbúg siratóvers, a Wallesd bár- dókból majdnem szatíra. Művészi torna, vagy egyéb jó lett volna még. ha szerepel a műsorban, de csak a vers. a vers végkimerülésig. S ha jó lett volna, még ez se baj. Mindkét napon telt ház nézte és izgulta végig az előadást.

Cs. Ádám Éva