Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

Milyen állami támogatást kapnak u%* idén a tssé-ek ? Te!sj]ayités> talajvédelem természeti, gazdasági és üzemi viszonyok. Az ilyen körülmé­nyek között gazdálkodó terme­lőszövetkezetek az átlagosnál nagyobb költségekkel is kisebb hozamokat érnek él, mint a többiek. A szóban forgó vidé­keken a földterüi. \ megja­vításához többirányú feladat elvégzése szükséges. Minthogy a népgazdaság nem mondhat le ezeknek a területeknek a terméséről sem, a talajjavítás, a vízrendezés, a fásítás és a többi munka pedig jóval meg­haladja az ottani üzemek te­herbíró képességét — tovább­ra is jelentős támogatásra van szükség, a természeti viszo­nyok megjavításához. Álla­munk a népgazdasági tervben meghatározott ilyen körzetek­ben végzett talajjavítást, talaj- védelem, vízrendezés, rét- és legelőjavítás összes költségeire vissza nem térítendő állami támogatást ad az érintett tsz- oknek. A költségek, amelyekre ez *• a támogatás vonatkozik, magukban foglalják a tervezés, a beruházás bonyolítási és a műszaki ellenőrzés költségeit is. Ugyancsak fontos tudnivaló, hogy a talajjavításhoz szüksé­ges szerves-, mű- és zöldtrá­gya, valamint a lignitpor talaj­javító anyagnak számít. Ha a tsz saját előállítású talajjavító, talajvédelmi, vagy vízrendezési anyagot használ fel, úgy, hogy a helyszínre is szállítja, akkor szintén állami támogatást ve­het igénybe. Támogatja az állam azokat a termelőszövetkezeteket is, amelyek nem kiemelt körzet­ben működnék. Kiterjed ez az intézkedés a talajjavítási, mész trágyázása, valamint az üze­men belüli lecsapolási és egyéb vízrendezési munkák el­végzéséhez szükséges anyagok vételára és a rendeltetési va­sútállomásra történő szállítás költségeire. A szerves és a zöldtrágya vetőmagja ellenér­tékének kivételével vonatkozik a kedvezmény azoknak a talaj­javító anyagoknak az ellenér- is, mélyeket a tsz maga Ez évben befejezik a mátrai víztárolók építését Á WRerjcs gazdálkodás te­kintetében rendkívül nagy sze­repet játszik a víz. A Mátra aljai termelősEÖvetkezetck ipar­kodnak felhaanáim a termé­szet nyújtotta lehetőségeket fiarriálkodásükban- Ez övben Gyönffyöspatán, Gyöngyostar- jánban, Gyöngyösorosz i ban, Gyöngyösaolymason, Gyongyös- ha láezon és Domoszló közsé­gek termelőszövetkezeteiben befejezik a Mátrából eredő pa­takok vizéből táplálkozó víztá­rolók építését. A munkák kivi­telezését az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgatóság vég­it A szövet kezetek öntözéses beruházíi üt mintegy 15 millió forinttal segit.j a népgazdaság. A víztároló megépítésével 1966-ra további 2300 holddal növekszik a környékbeli terme, lőszövetkezetek öntözött terüle­te. A vizet szőlőoltvány előál­lításánál, nagyüzemi szőlőül te t- vónyék öntözésénél és a kerté­szeteknél használják majd fel a szövetkezetek. A megyében 1965 végére a meglevő és az ez évben épülő víztárolókkal együtt már 9 hegyvidéki víztá­roló lesz. — leéri — állított élő. A talajjavítással kapcsolatos gépi munkák költ­ségeinek ötven százaléka ere­jéig szintén támogatást ad az állam. A gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövet­kezetek első csoportjába tar­tozó ktsz-ek esetében ez a tá­mogatás a költségek 80 száza­lékát jelentheti. Ha a gépi mun. káka* a tsz saját gépeivel vég­zi el, az állami támogatás aK- kor is jár neki. Ebben az eset­ben üzemviteli célokra is fel­használható a támogatás össze, ge. A z üzemen belüli vízren* ** dezésnél a földmunka minden köbmétere után tíz fo­rint állami támogatás illeti meg a tsz-t, ha a földmunkát saját, vagy bérelt gépekkel, a szövetkezet munkaerejével végzi el. A tsz az így kapott összeget is felhasználhatja üzemviteli célokra. A talajja­vítási, talajvédelmi és az üze­men belüli vízrendezési mun­kákhoz szükséges tervek és szakvélemények költségeit az állam megtéríti a termelőszö­vetkezeteknek. Űj intézkedés, hogy a talaj- javítás és a talajvédelem ha­tékonyságának fokozása érde­kében szerződésben kell meg­határozni ázol? at a feladatokat, amelyek egyfelől az érdekelt vállalatra, másfelől a tsz-re há­rulnak. A kedvezmények igénybevételének feltétele, hogy a t er m előszővetkezt hi­ánytalanul teljesítse szerződé­ses kötelezett ségedt. A terme: '"'Szövetkezeteik ál. " la mi támogatásról szó­ló kormányhn tározat és a vég­rehajtást. szabályozó miniszte­ri rendeletek természetesen részletesebben foglalkoznak mind a talajjavítás, mind a szőlő- és gyümölcsös-telepítés kedvezményeivel. Jól teszik a tsz-ek vezetői, ha nem elégsze­nek meg azzal, hogy ők megis­merik ezeket a jogszabályokat, előírásokat. Beszéljenek ezekről a tagoknak is, mutas­sanak rá a talajjavítás, a tele­pítések előnyeire és arra, hogy milyen nagy segítséget jelent ehhez az a támogatás, amelyet az állam nyújt a termelőszö­vetkezeteknek. (g- pb oő/// éra a csoportvezetővé!... A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\V\\V,\\) ki-ki csak a saját munkáját végzi, erőinket mindig oda összpontosítjuk, ahol a legna­gyobb szükség van rá. Nem­egyszer előfordul, hogy példá­ul a hegesztő — szegecseié«* végez. Nincs „fizető” és „nem fizető” munka! A feladat kö­zös, mindenki egyformán veszi ki a részét belőle... He fenn­akadás van az anyagellátásban — sajnos nem ritka eset — nem állunk meg, hozzáfogunk egy másik munkához: nem probléma sokszor ötvenféle tí­pus között válogathatunk ha­vonként!... Gyakoriak a hibás rajzok. Ha kézenfekvő téve­désről van szó, magam helyes­bítem, csak láttamoztatni vi­szem a technológiára. Ha lé* nyegesebb az eltérés, Pestre szólunk a tervezőidnek..: Ta­karékoskodunk az anyaggal, hasznosítjuk a hulladékot is— Van egy kis naplóm, s benne havi bontásban az éves ter­vünk. Naponta jegyzem a tel­jesítést, s közlöm csoportom­mal a még elvégzendő felada* tokát. Így elkerüljük a megle­petéseket. _ Hogyan tart fegyelmet? — Most már kevesebb erre is a gondom... Kezdetben sok bajom volt az italozás miatt Gyöngyösön nem számít ritka vétségnek, könnyen hozzájut­hat bárki ahhoz a néhány po­hár italhoz, amely képtelenné teszi a termelőmunkára! Kü* lönösen fizetési napók után kellett olykor-olykor hazakül- denem egyiket, másikat! Kisebb „kihágásokat”, késése­ket, a munkaidő korábban történő indokolatlan befejezé­sét általában egymás között elintézzük az első esetekben. Ha nem használ a jó szó, a fi­gyelmeztetés, akkor jelentem csak feletteseimnek... Öröm ta­pasztalnom, hogy egyre keve­sebb csoportomban a fegyelmi vétség, nem is emlékszem már, legutóbb mikor kellett büntet­ni miatta^ Esztendeje dolgoznak együtt Dudásék, pár hónapja emle­getik a legjobbak között as oszlopszerelőket, a kitérő- gyárban ... Egy év múlva még inkább rá akarnak szol­gálni a dicséretre — mini titkolódzva emlegetik egyre gyakrabban már — szocialis­ta brigádként • • • Biztosan sikerülni fog! Gyón! Gyula P zekben a hetekben tart- “ ják zárszámadó köz­gyűléseiket a termelőszövetke­zetek. Elemzik, értéltelik a múlt év gazdálkodási eredmé­nyeit, s megvitatják azt is, hogy az új esztendőben mikép­pen lehet többet, olcsóbban termelni. Igaz ugyan, az idei terveket jóváhagyó közgyűlé­sekre csak későben kerül sor, de az előrelátó szövetkezeti ve­zetők és tagok már most szám­ba veszik lehtőségeiket. tenni­valóikat, s erre egyik jó alua- lom a zárszámadás időszaka; Megkönnyíti a tervezést, hogy nem csupán a régebbi és a tavalyi tapasztalatokra, ta­nulságokra támaszkodhatnak, hanem tanulmányozhatják an­nak a messzemenő támogatás­nak a módozatait is, amelyben az állam részesíti a termelő- szövetkezeteket. Megállapíthat­ják, hogy saját adottságaik fi- gyeiembevételévei hogyan tud­ják az ország és a maguk ja­vára leghasznosabban gyümöl- csöztetni a különféle kedvezr menyeket. A Magyar Közlöny­ben és a Mezőgazdasági Érte­sítőben közzétették azokat a rendeleteket, amelyek a tsz-ek 1965. évi állami támogatásának rendszeréről, illetve a terme­lőszövetkezetek szakember­ellátottságáról szóló kormány- határozatok részletes végrehaj­tását szabályozzák. Köztudomású, a mezőgazda­sági termelés- és árutermelés fokozásának milyen kiemelke­dő szerepe van népgazdasá­gunk további erősödése, az egész nép életszínvonalának emelkedése szempontjából. Ezért fordít nagy gondot kor­mányzatunk arra, hogy a tsz- ek állami támogatásának rend­szere a legfontosabbat, a ter­melés fejlesztését szolgálja. A sokféle ilyen irányítású támo­gatás és kedvezmény közül egyike a legjelentősebbeknek az, amivel a talajjavítást, a talaj- védelmet és az üzemen belüli vízrendezést segíti elő az ál­lam. Vannak hazánknak olyan vi­dékei, ahol kedvezőtlenek a Esztendeje, újabb termék­kel bővüli a profil, hozzá új üzemrészt alakítottak ki a gyöngyösi kitérögyárban — s a javarészt új emberekből toborzott „legénységhez” csoportvezetőnek nevezték ki a nagyfügedi Dudás Bé­lát... A megtiszteltés váratlanul érte, nagyon meglepte a fiatal­embert. A munkától nem ijedt meg — tizenkét éve dolgozott már akkor szeredőiakatosként a gyárban — inkább a hirtelen nyakába szakadt felelősség nyugtalanította, idegesítette. Ö régtől fogva megszokta már a rendet, tudta mindig, mikor mát, hogyan kell tennie. Saját magával nem is volt soha sem­mi baja — de vajon mit kezd majd ennyi mással, a beosztott­jaivá1!. ..? Hogyan tud közöt­tük rendet, fegyelmet tartani, hogyan tudja őket irányítani, vezetni — úgy amint azt elvár­ják tőle felettesei? — töpren­gett egyre. — Szóval, nehéz volt, nar gyón nehéz volt a kezdet — meséli most már kisimított homlokkal, derűs megnyug­vásai a csoportvezető Dudás Béla. — Sok izgalmas nap, gond­ban telt műszak, álmatlan éj­szaka juttatja még ma is eszembe az egy évvel ezelőtti indulást... Azt, amikor ná- lamnál idősebbeket is kellett „dirigálnom”, amákor a megfe­lelő létszámra alapozott terv végrehajtásához jóval keveseb­ben fogtunk hozzá, s atyán emberekkel, akiknek csak­nem fele új munkaerő volt a gyárban. És jelentős hányadá­ban segédmunkás— Mit remél­hettem, mit várhattam ugyan tőlük az első hónap végére — mint amire képesek voltak: 60 százalékos teljesítésit..?! Szé­gyelltem magam, bosszankod­tam a sikertelenségen, de nem törődtem bele, nem hagytam ennyiben. Tudtam, tudtuk, hogy nem mehet ez így tovább! Elkezdtük hát a nagy „offen* zívát” — A tapasztaltabbak kéz alá vették a gyengébbeket, segítet­tek, tanították őket mestersé­gük fogásaira, szakmájak leg­különfélébb, apróbb titkaira... Tanfolyamokra bíztattuk, küld. tűk azokat, akiknek szüksége volt rá. Ambíciójúik, érdeklő­désük szerint osztottuk be az embereket erre, vagy arra a munkára. Időközben, sokan el­sajátították a hegesztést, má­sok pedig alkalmassá váltak arra, hogy egyszerűbb gépek mellé kerüljenek... A csopor­ton belül eleinte sok vita volt a selejt miatt: úgy tartották, hogy a rossz munka „elmegy” a többi között. Ha szóltam miatta, szőrszálhasogatásnak vették. Aztán megértették mégis a „prédikációt”, s na­gyobb figyelemmel, lelkiisme­retességgel dolgoztak... Nagy csoportot kaptam — száztízen dolgoznak benne— kezdetben bizony nem is ismertem vala­mennyi tagját. Ha egy-kettő el. ténferget közülük, „eliógta a műszak egy részét, sokszor észre seni vettem. De mihelyt rájöttem az első ilyen „sétára”, egyhamar elejét vettem a töb­binek. Azóta nincs is emiatt szó eggyel sem! Az újdonsült csoportvezető kiállta a próbát. A rábízott társaságból eredményesen dol­gozó, összeforrott kollektívát formált esztendőre, olyan egy­üttest, amely tavaly 28 millió forint értékben készített ma­gasfeszültségű távvezetékihez oszlopokat... Olyan csoportot, melynek tagjai már két ízben is maguk kérték a norma ren­dezését! A módszeréről kérdezem Du­dás Bélát, a szép sikerhez ve­zető út többi részéről — amit még el nem mondott. Kíván­csiságom előbb zavarba hozza kicsit, aztán elmúlik róla egy­kettőre, de még gondolkozik mielőtt válaszolna.... — A módszerem...? — így talán még sohasem emleget­tem, neveztem azt amit teszek, nap nap után követek, ami szinte csak úgy, magától ki­alakult bennem csoport veze- tősködésem alatt.. Mint any- nyi más helyen, mi is a gyárt- mányelőkészítéssel kezdjük. Megszerzetm a szükséges rajzo­kat, a megfelelő mennyiségű és minőségi anyagot.. Utána pe­dig hozzáfogunk a munkához. A műveleteket régóta felosztót, tűk már egymás között: a cso­port egyik része a berajzolást végzi, a másik a lyukasztást, s a fúrásra, szegecseiésre, „heftclésre”, hegesztésre is rendszeresítettünk egy-egy kis „különítményt”. Természete­sen ez nem jelenti azt, hogy Két hónappal a vezetőségválasztás után Elkészült a féléves munkaterv — Nagyobb figyelmet az emberek problémáira — A KlSZ-szervezet megerősítése napirenden Ugyanakkor a párttagokat Is megbízzák pártfeladatokkal és ezután ők maguk is hatéko­nyan részt vesznek a pártmun-« kából. — Milyen a kapcsolat a párt­vezetőség és a gazdaság veze­tése között? Erre a kérdésre a szövetkezet elnöke válaszol. Elmondja, hogy a pártvezetőség megerő­sítése, a függetlenített párt- titkár beállítása már sürgős kérdés volt. Egy ilyen nagy gazdaságban az elnök nem képes egyedül vállán viselni a tagság ügyes-bajos dolgait. Ezt a munkát feltétlenül meg kell osztani a párttitkárral, egy emu barrel, akit a tagság választott, akit tisztel és becsül a gazda­ság minden dolgozója. Az a tény, hogy a párttitkár és az elnökhelyettes személye ugyan­az, szerencsésnek nevezhető ét ez az elképzelés találkozik a gazdasági vezetők véleményé­vel is. Verpelétien minden adottság adva van, hogy a párt- szervezet tovább erősödjön és hogy elmélyüljön a kapcsolat a párt és a szövetkezeti tagság között. Lezsák László arról is tájé­koztat, hogy a verpeléti Petőfi Termelőszövetkezetben is létre­hozták a pártszervezetet. Ez a tsz volt az egyetlen az egri já­rásban, ahol eddig nem mű­ködött pártszervezet. A VEZETÖSÉGVALASZTAS után két hónappal tehát máris eredményekről számolhatunk be Verpelétről. A két termelő- szövetkezet pártszervezete re­ményekre jogosító munkához látott. Szándékaikat — hisz- szük — továbbra is siker ko­ronázza. Szaiay István kai. Az új vezetőség —, ákflr közül kettő nő — szeretné elő­rébb vinni a pártépítést, hiszen itt nálunk erre adva vannak a : feltételek. PártanMvüli dolgo­zóink közül a múlt évben is sokan kimagasló termelési eredményeket értek el, lelkiis­meretesen dolgoznak, egyetér­tenek a párt politikájával és saáwél-lélekkel támogatják azt < — Mi az oka mégis, hogy a jó hírű Dózsa Tsz-ben évek óta nem vettek fel tagjelöltet? A közős beszélgetésből alakul ki a vélemény. A régi pártve­zetőség nem foglalkozott kellő súllyal ezzel a kérdéssel- Baj volt a tagság tájékoztatásával is és nemegyszer felvetették a párttagok hogy a szövetkezet kommunistáit jóformán semmi­ről sem tájékoztatja, informál­ja a vezetőség. A vezetőségi ülések formálisak voltak, vagy elmaradtak és lényegében a pártszervezet nem tudott olyan segítséget nyújtani a gazdaság irányításához, mint ahogyan azt elvárták volna. A függetlenített párttitkár, az új vezetőség gondja most, hogy felkarolja a szövetkezet­ben a szocialista versenymoz­galmat. Ebben a tekintetben a szövetkezet már korábban is jó példát mutatott. A hat brigád eredményei legjobbak közé tartoznak a járásban. A MUNKATÉR VET vizsgál­va kiderül, hogy a Dózsa Tsz pártszervezete az elkövetkezen­dő időre nem kevés feladatot vállal magára. Hogyan oldják meg ezeket, milyen módszerrel dolgoznák? Nagy György elvtára elmond­ja, hogy a vezetőség tagjai felosztották egymás között a munkát. Ki-ki vállalt valamit a munkatervi feladatok közül és annak elvégzéséről köteles beszámolni a vezetőséginek. új vezetőség? Lezsák Lászlóval, az Egri Já­rási Pártbizottság munkatársá­val, Nagy Györggyel, az új párttitkárral és Fekete Győr Endrével, a gazdaság elnöké­vel beszélgetünk az említett kérdésről. Az első jelentős dolog, hogy élkészült a féléves munkaterv, amelynek alapján az új öttagú S vezetőség elkezdte munkáját és ? már három ízben ülésezett 5 Most a januári taggyűlésre ké­lszülnek. Eddigi munkájuknak {könyvelhető el, hogy a terme- 5 löszöve tkezetben xnegerősí tet­etek a KISZ-szervezetet és meg­etettek minden szükséges lé- ?pést ahhoz, hogy a fiatalok 5 mind jobban érezzék magukat |a gazdaságban és hogy munká­ljuk ott a legeredményesebb le- 5 gyen. ? A pártvezetőség különben a s napokban foglalkozott mintegy 125 fiatal kérésével, akik az ipar­iból haza szeretnének térni fa- Slulukba és odahaza, a termelő. | szövetkezetben kívánnak dol- i gozni. A friss fiatal erők so- í kát jelentenek majd a gazda­ságnak, de erősödik velük a cKTSZ-szervezct is. \ Keresgélünk a munkatervi \ témák között- Az úi vezetőség 5 ez évben különös figyelmet kí- |ván fordítani a pártépítésre, hi- \szen a különben jó menetelű ^gazdaságban évek óta nem volt ctngjelölt-felvétel. Az új párt- I titkár ezzel kapcsolatban a kö- < vetke-őket mondja: ^ — ELŐSZÖR FORDUL ELŐ j a szövetkezet történetében, *hogy a több mint 1100 tagot > számláló gazdaságnak függet- Slenített párttitkára van. Öröm­emé! ♦noasztslom, hogy nemcsak tfi 87 párttag, de a nártonkívü- éliek is szívesen fordulnák hoz- ízám. mint párttitkárhoz, ügyes- é bajos dolgaikkal, probiémáik­KÉT HÓNAP NEM HOSSZÚ idő és különösen rövid ahhoz, hogy egy újonnan megválasz­tott pártvezetőség munkáját értékelni lehessen. A verpeléti Dózsa Tsz párt- szervezeténél mégis ilyen irányban érdeklődtünk: mi tör­tént az elmúlt két hónap alatt, megkezdte-e már munkáját az ÍMMMft^M/VVW-WVVVii Körüs-körül minden csupa emlék: ezt a képet, jaj de ször­nyűséges, ők, a gyerekek vették egyszer a szüleik házassági év­fordulójára, azért nem kerül­het le soha a falról. Azt a kagy­lót, a vitrinben a papa hozta valahonnan; a plüssterítő bojt­jait ő vágta le egyszer kölyök- korában, s ott a szőnyegen a kopás, ott állt mindig az ablak előtt Edit a hegedűvel. Ott gyakorolt... A papa ivott néhány csepp vizet, s erőlködve kissé fel­emelkedett A mama megható igyekezettel és meglepő ügyes­séggel tolta feje alá a párnát — Jó lesz így, drágaságom? — És fogta a kezét. Mosolygott, bár roppant erőfeszítésébe ke­rült. — Jó. Már minden jó. — Most érthető volt a papa hangja. Ha meghalok... — Ne. Csak intett és folytatta: — Ha meghalok. . azt aka­rom: Adéika mellé temessenek. Fáradtan lehúnyta a szemét. A szobára megint csend tele­pedett, kínos, félelmetes, fül­ledt, orvosságs*agú csend. Rá­ereszkedett a családra, az ágy­ra, a szőnyegre, a bútorokra: körös-körül ócska bútorok, si­ralmas limlomok, romok, ro­mok .,. Csak a 1-all.at­s7ott, hogy csörög a víz És fel- tartóztathp.fatl kezdtek’ öm- leni a mama könnyét zünlk be hozzájuk... A mama most is az öreg ke­zét simogatta: — Drágám, egy kis vizet? — Milyen megható, hogy be­szélnek most is egymással, — sóhajtotta Irén. Ad®. Szóvá!, ez a Ids Adéika elcsa. Varta úgylátszik az ifjú embei fejét; a család persze ellenez­te, de 5 egy szép napon mégis feleségül vette. Egy hónapig vagy kettőig tartott csak aj — Mást nem is hallottunk so­ha, — mondta Lajos, a legidő­sebb fivér. Igen. Mindig így volt Körülnézett. És minden ilyen volt, — itt semmi sem változik. Sem a bú­torok, sem a hang, sem a sze­retet egész, a táncosnő megfázott, tüdőgyulladást kapóit, két nap hullva meghalt. Aztán idővel bemutatták a papának a ma­mát, szerelem, házasság, sike­rült eve. ’ rk és unokák, fél évszá rY.-> dr.v* Cet... iá ocl, Ircnke, ilyen véle leneken for- %tl még ág éiet.c. Gyere, néz-

Next

/
Thumbnails
Contents