Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-15 / 12. szám

Emlékezés és kérés Képek villannak eszembe, régi, lassan fakuló képek, az emlékezés dokumentumai... Gyermekkoromban minden­nap, hajnalban, délben, este, százak vágtak neki a négyki- kuméteres útnak, a faluból — a gyárig. Hegyet másztak, ha „siktába” mentek, hegyet mász­tak, ha „siktából” jöttek. Me­redek, tüdőt fullasztó hegye­ket tiportak lábaikkal. Fárad­tan érkeztek a gyárba, s a hengerműből, ónozóból, kazán- házból még fáradtabban tet­ték meg visszafelé az utat, ha­záig. Mikor otthonukban le­mosták arcukról, testükről a munka szennyét, legfeljebb, ha a levest beszürcsölték s el­nyúltak az ágyon, a dókán, mozdulatlan, akár a darab fa. Ha gombázva cserkésztük az öreg tölgyest, a fiatal irtást, tinórut, kékhátút keveset ta­láltunk, de annál több hosszú botot, husángot a bokrok al­ján. Csodálkoztunk, s meséken táplált fantáziánk új meséket költött az óriásokról, mert ki­ké is lehettek volna azok a botok, mint az óriásoké! Ké­sőbb, a kinyílt értelem gondo­lataival már tudtuk, a gyárba járók botjaira akadtunk, ami­ket a meredek emelkedők megmászásához használtak. A. leleményesebb, ügyesebb mun­kásoknak nem cserből, tölgy­ből vágott a husángjuk, de '’rendes” bütykös, hajlított fejű görbebotjuk volt. Nem bolti áru, hanem erdőn termett, er­dőn nevelt görbebotjuk. Ta- vaisztájt kezdték a nevelést: az élő barkóca-„vesszőt” bicská­val bevagdosták; a bicskanyo- mokat a megsetobzett barkóca görcsösre kiforrta, akkor a hé­jét lehúzták, leíró vízbe, tüzes kemencébe dugták s oltott mészben fürdöztették, hogy szí­ne a legszebb vörös legyen. A bot végébe szöget vertek, biz­tosabban essék vele a lépés hegyre menet, hegyről jövet. Télen <jnos esők áztatták az utakat, s a kis ösvényeken is tükörfényes jégpáncéllá fa­gyott a nedvesség — ilyenkor már a barkócabotok is vajmi keveset értek. A iábtöréseket, bokaficamodásokat kerülendő, felkötötték a bakancsokra az acél sarokvédcket, amelyekből hosszú, éles szögek meredtek elő. Az éles szögek belevágód­tak a kemény jégbe, s ott volt támasznak a bot, hogy a „sik­tába” siető minden lépés után talpon maradjon. Ilyen sarok­védője volt apám ' ik, mégis örök betegséggel ajándékozták a meredekek. „Akkorra & a szív, mint egy literes bádog!” — mondta neki a vizsgáló or­vos. Mert a barkócabot, az acélszöges sarokvédő nem volt megfelelő óvszer a szívtágutás elien is! Üjságpapírcsomagban. zseb­ben vitték magukkal ebédjü­ket — kenyér, hagyma, sza­lonna, az étrend emberöltő­kön, apától, fiúig, fiútól unó káig nem sókat változott! — vagy a hónuk alá szorítva. És egy-egy szusszanásnyi pihenő­ben ola jos, vas poros kezekkel előkotorták az „ebédet”, kö­zömbös kedvvel tömték mar gukba az ólomfestékes kenye­ret. Naponta ma is százak in­dulnak a faluból — gyárig; hajnalban, délben, este, mint gyermekkoromban. A távol­ság ma is négy kilométer, az út nem zsugorodott. Ám a mai gombázgató gyerekek inkább vargányát, meg kékhátú gom­bákat találnak a cser- és tölgybokrok alján, mint hos/- szú, faragott husángokat, boto­kat. Már nem gyalog járnék munkahelyükre a mai munká­sok Bekölcérőj. Bükkszentrnár- tónból, Tarnaleieszról; abból a 22 hevesi faluból, amelyek a Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozóinak nagyobb részét ad­ják. Munkásjárat hozza-viszi a balatoni több mint 800 bejá­rót. Ikarusok, „fakaruszok” morognak napjában többször a faluk fő útjain, munkások­kal zsúfoltan. S ha letelik a „sikta”, a fürdő irtán tisztán, jólöltözötten foglalnak helyet Két baleset, három súlyos sérült a gyárban iVero lehet véletlen — De mi okozta? szélességét. A három görgő kö­zül kettő jóval rövidébb volt a szükségesnél és vastagabbak a megengedettnél. Ezért billent, ezért dőlt fel a gép. Rendelet írja elő, hogy a súlyos tárgyak rakodó munkáját csak kellő gyakorlattal rendelkező, biz­tonságtechnikai vizsgát tett dolgozó irányíthatja, aki való­ban irányítson és közben más munkát ne végezzen. Ezt a sza­bályt sem tartották be az egri gyárban. TALÁN FORMASÁGNAK, vagy kicsinek tűnnek az elkö­vetett mulasztások. De súlyos következményekkel jártak. Bartók Sándor maga is szenve­dő alanya az üzemi balesetnek, Merczel János művezető pedig gyötrődik az erkölcsi és az anyagi felelősség súlya alatt. Az eddiai adatok szerint a tör­vény előtt ők ketten a felelősek. De erkölcsileg, az embertársi kötelesség írott és íratlan sza­bályai szerint csak ők ketten a hibásak? Nem! Aki hanyagsá­gával, mulasztásával a munka­társai és önmaga életét, testi épségét vészéi vezteti. vagy tű­ri. hogy azt más tegye, azok is felelősek. Mindnyájan visváz- zunk és tartsuk be a szabályo­kat, akkor kevesebb lesz a bal­eset. Dr. Fazekas László z élelmiszeriparra gyárban” mintegy 30 millió fo­rint értékű import berendezést szerelnek fel. A hűtődpar legjelentősebb be­ruházása a bajai és a székes- fehérvári hűtőház építése. A boripar körülbelül 120 millió forintos költséggel 320 000 hek­toliter vasbetointartályt, 50 000 hektoliter alumín i um tankot és 25 000 hektoliter ászok hordót — összesen 395 000 hektoliter­nyi tárolóteret — kap a szü­retig. Gondoskodnak a szőlőfel­dolgozó telepek fejlesztéséről is. Mintegy 55 millió forintos költséggel további 327 000 má­zsa szőlő feldolgozására létesí­tenek üzemeket. Évről évre nö­vekvő gondot jelent a gabona tárolása. A nehézségek enyhí­tésére csaknem 13 000 vágom termény befogadására alkalmas tárolókat kap az ipar. Az új termés fogadásáig várhatóan elkészül a kecskeméti, az orosházi és a hódmezővá­sárhelyi tárház, az év végéig pedig befejeződik a szombathe­lyi, a kiskunhalasi és a kör­mendi tárház építése. Bővítik a takarmánykeverő üzem hálóza­tát. Az idén 17 millió forintot biztosítottak erre a célra, s így napi 54 vagon keverék takar­mány előállítását teszik lehe­tővé. újra a buszon; és otthonukban vidáman kanalazzák-viliázzák az ebédet. Már aki kanalazza- villázza! Mert kevés az olyan ember, aki az üzemi konyhára nem vált ebédjegyet. Az új­ságot előbb kiolvassák, de ak­kor sem csomagolják bele ele­mózsiájukat; legtöbbjük hóna alatt ott az aktatáska, abban viszik az üzemi konyha főztjé- hez az otthoni pótlást. Mert két embernek az ujja sem egyforma, pláne nem azonos a gyomra s bizony elkél a pót­lás! A gyaloglás helyett ezerte kényelmesebb a munkásjárat, ki is tagadná. No, azért a ké­nyelemmel nincs minden rend., jén. A napokban felumbéli munkásokkal beszélgettem, s tulajdonképp ez a beszélgetés ébresztett bennem emlékeket. — Ki kéne már cserélni itt is ezeket a fakaruszokat! Meny nyivel jobb érzéssel ülne be az ember ac Ikarus autóbu szókba... A fakaruszok már megtették á magukét, leszolgálták idejü­ket. Korszerűek voltak a gya­loglást felváltva, de mostanra mind elavultak. Kényelmes Ikarus autóbuszokat kémek a balatoni bejáró munkások is! Jogos kérés? Feltétlenül. És meg is kapják, hiszen rendre, egymás után eltűnnek mind a kiszolgált jármüvek s átveszik a régiek helyét az újak. Eszembe villantak a régi ké­pek, nagyapán, apám képei; s szentmártoniak ablakunkon át vetődő viharlámpáinak fény­ábrái az éjszakai szoba falán Eszembe jutottak a piros bar kócabotok, a bokrok alá rejtett nyesett husángok, az acélsa- rokvédők a hegyes szögekkel, a napi nyolc kilométeres gya­loglások, az emlékezés doku­mentum:'; .. . amelyek az idő vei együtt v lülnek, öregsze­nek. Az e iber olykor már azon kapja magát, hogy han­gosan számol: mikor is volt, mikor is történt? Kerek húsz évvel ezelőtt... Pataky Dezső Á jövőt tervezik Üj lőre nefalván Új építkezések — 100 hold talajjavítás NÉHÁNY ADAT, néhány kiragadott példa az újlőrinc- falvi Május 1 Termelőszövet­kezet tagságának idei terved­ből. Megvalósításukra a szö­vetkezet vezetőinek és tagságá­nak szorgalma és az elmúlt évek során tanúsított munka­szeretete, igyekezete a legfőbb biztosíték. Császár István A MUNKANAP éppen úg; kezdődött, mint máskor. I Könnyűipari Aikatrészgyárti és Ellátó Vállalat 41). számú eg ri gyárában Merczel János mű vezető szólt Bartók Sándo géplakatosnak, hogy a présmü helyben szereljék le az egyil sajtológépet és vigyék ki i csarnok alá. Kormos Sándor é Erős László segédmunkások kő zömbösen nézegették a 12 má zsa súlyú gépet. A művezető dolga után sie tett. Talán annyit mondott, hí ember kellene még, küldhet De Bartók Sándor biztos volt c dolgában, azt mondta, eleget vannak. Bár a negyedik mun­kás emberszámba még nemiger négy. inkább gyerek, mert 1( eves sincs, második éves ipari- íanuló. Gondoltak-e arra, hogy fiatalkorú ipari tanulót nehéz qépszállílasnál nem szabad fog­lalkoztatni? — Görgőkre, meg egy stangá- ra van szükség, hogy emelni le­hessen — mondta Bartók Sán­dor, aki sok gépet szállított már ebben az üzemben. Erős László és Bartók hozták a görgőket. Munkához láttak. Bartók a gép előtt guggolt és rakta alá a gör­gőket. A két segédmunkás és a: ipari tanuló fogták, tolták i gépet. A faltól már kifordítot­ták, de két métert sem halad­tak az alapzattól, egyszerit megbillent, eldűlt a gép. Bártól Sándor alatta maradt, Tóti Miklós ipari tanulót pedig i falhoz nyomta a ledőlt gép Mentőautóval mindkét ember a kórházba szállították. Bártól Sándor combját törte és térdét szétzúzta az egyensúlyát vesz­tett vastömeg. Ki tudja meddif nyomja majd a kórházi ágyat Tóth Miklós már jobban van remélhetően nagyobb baj nél­kül megússza a szerencsétlen­ségek MEGBILLENT, ledőlt a gépi Véletlen szerencsétlenség tör­tént? Nem! Nem lehet véletlen, hogy egy óra sem telt el és ugyanebben a gyárban újabb súlyos baleset történt Pedig hallottak az előző szerencsét­lenségről vagy talán látták is az elszáguldó mentőautót Az előző baleset helyszíni vizsgá­latát tartotta az erre illetékes hatáság éstközben Barkőczi Mikr löst kellett kórházba szállíta­ni. Vállát törte a bálaprés, mert könnyelműen és szabálytalanul ilcarták az autóra emelni. Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni. De a fi­gyelmeztető eseteken gondol­kodni kell. Senki sem hivat­kozhat sorozatos véletlenekre. Mi a balesetek ókait kutat­juk. Milyen szabálytalanság történt, ki és mivel követte el? A vizsgálat még tart, végleges választ majd a szakértői véle­mények. esetleg a bírósági tár­gyalás adhat. De az említett Dolgoznak az új pártvezetőségek a hevesi járásban A hevesi járás 44 alap- szervezetében több mint 260 vezetőségi tagot választott meg a párttagság a legutóbbi párt vezetőségi választáson. S bár a vezetőségi tagok majd 70 százaléka, a párttitkárok­nak pedig több mint 80 száza­léka „régi”, a járási pártbi­zottság nagy gondot fordít ar­ra, hegy munkához lássanak a vezetőségek, hogy a tisztség­változások ne megtorpanást, hanem lendületesebb, jobb munkát eredményezzenek. íme néhány tevékenysége a járási pártbizottságnak, ame­lyek az új vezetőség munkáját segítik. közvetlenül a vezetöségvá- lasztó taggyűlések után a já­rási pártbizottság összehívta mindazokat, akik a vezetőség­választást segítették, s érté­kelték a választás tapasztala­tait, megköszönték segítő mun­kájukat — részt vettek a meg­beszélésen, a pártszervezetek titkárai is —, de Barna András járási titkár részletesen tá­jékoztatta a részvevőket a to­vábbi tennivalókról is. Szó volt itt szervezeti kérdésekről, a pezsgő pártélet lehetősegei­ről, ideológiai, politikai és gaz­dasági feladatokról. A tanács­kozás hasznos útravalót adott az új titkároknak, de hasznos volt a mai tennivalók summá- zása a régieknek is. A járási pártbizottság a jövőben is rend­szeresen tájékoztatja az aktí­vákat, a párttitkárokat, az alapszervezeti titkárokkal ha­vonta, a függetlenített titká­rokkal kéthetenként beszélik meg a megyei, és a járási pártbizottság határozatait és az abból adódó tennivalókat. Jelentős segítséget nyúj­tott a járási pártbizott­ság az alapszerveaetek féléves tervének elkészítésében. Az elmúlt hetekben minden alap­szervezetet felkerestek a jó munkatársai, és ez rendkívül hasznosnak bizonyult. Egyes helyeken csak havonta egy vezetőségi ülést terveztek, más­hol csak gazdasági kérdések szerepeltek a munkatervben. A pártbizottság javaslatára két- hetenkint tartanak — megha­tározott napon — vezetőségi üléseket, és a gazdasági kérdé­sek mellett ideológiai, politikai, és más jellegű fontos feladatok is helyet kaptak a tervben. Egynéhány helyen — Erdőte­lek, Átány és Pély — nem tar­tottak egységes pártvezetőségi ülést a választás óta. A járási pártbizottság időben felhívta a figyelmet a mulasztásra, és az­óta már összeültek a vezetősé­gek. Egyébként eredményesebb segítséget ígér az alapszerve­zetek támogatásához az a meg­oldás, hogy az apparátus és az aktívák között elosztották a pártszervezeteket, így ezek a „felelősök” rendszeresen részt vesznek a hozzájuk tartozó pártszervezetek vezetőségi ülé­sein, taggyűlésein. A pártszer­vezetek rendszeres látogatása lehetővé teszi, hogy alaposan megismerjék: az alapszerveze­tet, jobban nyomon, tudják kö­vetni a vezetőségi ülések és a taggyűlések határozatait, és több gyakorlati segítséget nyújthatnak ezek megvalósí­tásához. A pártszervezetek előtt álló egyre növekvő ide­ológiai, politikai és gazdasági feladatok megkövetelik, hogy a pártvezetés színvonala állan­dóan növekedjék. Ez viszont csak úgy erhető el, ha jól fel­készült párttitkárok, vezető­ségi tagok irányítják a párt- szervezetek munkáját. Mi a helyzet a hevesi járás­ban? Nem valami rózsás. A vezetőségi tagok majd 80 százalékának nincs pártiskolai végzettsége. 85 százalékának nyolc általános, vagy ennél ke­vesebb iskolája van. A párt tit­károknál sokkalta jobb a hely­zet. Még az elmúlt évben ta­nácskoztak minden párttitkár­ral és elkészült egy tervezet a pártiskolai végzettség és az ál­talános műveltség növelésére. i így a párttitkárok vagy most i végzik, vagy rövidebb idő , alatt megszerzik a legszüksége- > sebb politikai, és általános mű- - veltségi képzettséget. A vezetőség összes tagjainál • már nehezen lehet előre men- ; ni, de elképzelés itt is van. 1 Fölmérik a vezetőségi tagok ' ilyen irányú helyzetét, és arra 1 törekszenek, hogy a vezetőség 1 tagjai mielőbb rend el Rezzenek • azokkal az ismeretekkel, ame- ' lyek a jobb munka végzéséhez szükségesek. Addig is, amíg a : vezetőségi tagok szervezett to- . vábbképzésére nem kerül sor, i helyes, ha a vezetőségi tagok • olvassák a pártsajtót, a párt . kiadványait, mert ezek is so ; kát segítenek munkájukban. A hevesi járás pártvezetősé­gei, a pártbizottság támogatá­sával, munkához láttak, dol­goznak. És a napi tenni valók mellett máris terveket szőnek ( a munka további javítására. Jók, helyesek ezek a ter- ’ vek, és hogy ezek minél ' eredményesebben valósuljanak ■ meg, ebben legtöbbet a párttag­■ ság tehet, segíthet, (papp) oldását Js az 1965-ös évtől vár­ják a szövetkezet tagjai, mi­vel a tavasz leálltával állami kölcsön ; ígítségével megkez­dődik a szövetkezet tanyáján az új, 96 férőhelyes magtár- padlásos tehénistálló felépí­tése. A kényelmes, korszerűen felszerelt, gépesített istálló üzembe állítása a szövetkezet állattenyésztésének nagyará­nyú további fellendülését von­ja maga után. AZ ELMÜLT ÉVEKHEZ hasonlóan a szövetkezet tagsá­ga az idén ismét jelentős bevé­telre számít a juhtenyésztésből. A jelenlegi 626 darabból álló juhállomány szépen átbelel, és előrelátható szaporulata mint­egy 450 kisbárány lesz. Az anyabárányok már a jövő hó­nap elején kezdik az ellést, s a szaporulat felét, mintegy 225 ürübárányt a nyár folyamán hízó és pecse­nyebárányként értékesítik. A gomolya készítéséhez átadott juhtejért és a gyapjúért befo­lyó jövedelem ismét bizonyít­ja, hogy a szövetkezet egyik jól jövedelmező üzemága a juhászat. Az idei tervek szerint a szö­vetkezet tagsága az idén is fo­kozott gondot fordít a rét- és legelőápolásra, a műtrágyá­zásra és a növényvédelmére. A szövetkezet közel 800 holdas legelöterületén az elmúlt évben csak 340 mázsa műtrágyát szórtak ki. Az idén javítják ezt az arányt, mert 500 hold lege­lőt részesítenek rendszeres műtrágyázásba, amelyre hol­danként egy mázsát, tehát ösz- szesen 500 mázsát szórnak ki. Mindezen kívül a szükséges le­gelőápolást és a gyomtalanítást is időben elvégdia. EREDMÉNYESEN zárták az elmúlt gazdasági évet és sike­res zárszámadást ünnepelnek Üjlőrincfalvám a Május 1 Ter­melőszövetkezet tagjai. Ezt a sikeres évzárást, ezt a gazda­sági fellendülést szeretnék to­vább fokozni asz idén, s a szö­vetkezet 1965 évi tervei, el­gondolásai között számos olyan tényező található, ami a to­vábbi sillerek biztosítéka lehet. Ízelítőül nézzünk néhány példát ezekből a terveikből. Nincs könnyű dolguk az új- iőrincfalviaknak, hiszen eléggé kedvezőtlenek a talajadottsá- gok, évről évre nehéz küzdel­met kell folytatná a kötött, vi­zes talajjal, és a szikkel. Ebből adódik egyik fontos feladatunk: a talajjavítás. Az elmúlt években 150 hold szikes talajt javítottak meg a Talajjavító Vállalat dolgozói. Az idei tervek szerint újabb 100 holdat javítanak. Egy másik elgondolás sze­rint az idén tovább folytatják a tbc-mantes szarvasmarha­állomány kialakítását. Évek óta törekednek már erre a szö­vetkezet vezetői, s elérték, hogy a szövetkezet több mint 200 szarvasmarhája közül mar csak elenyészően kevés a fertőzött állat. Az idén telje­sen kialakítják a negatív állo­mányt, méghozzá úgy, hogy saját nevelésű negatív üszők­ből és a TEGI által leszerződött üszőkből visszatartanak és tenyésztésbe állítanak be any­uját, amennyi a selejtezésre ke­rülő fertőzött tehenek pótlásá­hoz elegendő lesz. — Jelenleg még mindig nem megfelelő, és igen zsúfolt a szarvasmarha-állomány elhe­lyezése. Ennek végleges meg­gyárban és a többiben is, ha nem vigyáznak, ha nem tartják be az előírásokat, emberéletet veszélyeztelnek. Ezért — a tel­jesség igénye nélkül — olyan mulasztásokra hívjuk fel a fi­gyelmet, amelyek mind hozzá­járultak, hogy egy gyárban, egy napon három ember súlyosan megsérült. Merczel János művezető és Bartók Sándor géplakatos a gyár régi dolgozói, ök sokszor szállítottak már gépet. Ismer­ték, de talán a megszokottság feledtette velük a veszélyt. De a másik liárom ember gyakor­latlan volt ebben a munkában. A művezető utasítást adott, de sem ő, sem a munka irányítá­sával megbízott Bartók Sándor részletes megbeszélést társaival nem tartott. Munka közben ho­gyan is érthették volna meg egymás szavát, amikor tőlük alig egy méter távolságban zúg­tak. zakatoltak a gépek. Amíg a több mint 10 mázsás gépet szállították, a többit nem állí­tották le. Ha a másik oldalra dűl a saitológép, több ember sérült volna meg. A balosé4elhárítási óvórend- szabály szerint szállításhoz olyan hosszú görgőket kell használni, hogy azok mindkét vége legalább 20 centiméterrel túlhaladja a mozgatott tárgy .—------------------------------------------­Másfél milliárd —a Az élelmiszeripar idei műsza­ki fejlesztési terve nemcsak az éves feladatok megoldását, ha­nem az ötéves tervben megsza­bott beruházások befejezését és a következő tervidőszak jó elő­készítését is szolgálják. A mi­nisztérium az idén csaknem 1,4 milliárd forint beruházással rendelkezik. A beruházási terv erősen koncentrált és elsősor­ban. a folyamatban levő léte­sítmények idei üzembe helyezé­sét igyekszik biztosítani. A mezőgazdasági termelés felfutásának megfelelően a ko­rábbi években kialakult köz­ponti iparágak, a konzerv-, a baromfi-, a hűtő-, a bor és a gabenaipar használja fel a be­ruházás jelentős részét. Az idén befejeződik egyebek kö­zött a nyíregyházi és a békés­csabai konzervgyár építése. A két új konzervgyárra több mint 500 millió forintot fordí­tanak. s ezek együttesen 6500 vagon konzervet és 720 vagon száraztésztát gyártanak majd- A baromfiipar fejlesztése to­vább folytatódik. Nagyrészt be­fejeződik a rekonstrukció a kecskeméti és a szentesi ba­romfifeldolgozó-telepen. Ezek évi 500 vagon baromfit adnak a népgazdaságnak. Ezenkívül munkába állítják a nagyvenyi- mi üzemet is, a modern „tojás­

Next

/
Thumbnails
Contents