Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Példázatok a természetesről ÍV/!agamról veszek példát... J-’J Napokon át úgy ballag­tam haza az öreg hajdúhegyi gesztenyék alatt, észre sem vet­tem az utcahosszat villogd hi­ganygőzlámpák füzérét, szót sem szóltam a változásra, hol­ott előtte fennhangon vagy gondolatban végig szitkozód­tam az utat nemegyszer. Hogy most már nem bukdácsolok, újságot olvashatok a járdán, ragyogó fényben — ez, mint „olyan.”, természetes! Minap, autóbusszal utaz­tam a Flnomsaereivény gyárig. A még mindig rendezetlen egri fő utcán ká ty ubőil-kátyu ba kaptak a kerekek s az utazó társak egymásra licitálva mor­molták tarka litániájukat: „A mindenségit... erre nem gon­dolnak, hogy meg kéne csi­nálni?!” „Rendes út sincs már lassan az autók és az ember talpa alatt ebben a városban!” Néhány száz méter után már zökkenés nélkül robogott ve­lünk az Ikarus, de senki sem mondta: „ Az anyját.. j hát nem isteni?- Sehol egy gödör, sehol egy kátyú, milyen sima az egész út!” Krttízálunk mindent. Kriti­záljuk az életszínvonalat, ha nem kapunk virsliit, ha nem ka­punk sertéshúst Mikor virs­link Is, sertéshúsunk is van, kritizáljuk a kereskedelmet, a kicsit és a nagyot egyformán, kritizáljuk a szemetes utcákat, a műemlék-restaurálásokat, a közlekedés rendjét, az Intéz­ményeket, hatóságokat és min­dent, ahol csak hibát látunk, rosszat tapasztalunk. Kritizá­lunk először, kritizálunk má­sodszor és kritizálunk harmad­szor. Talán nem jó, hogy így teszünk?! De. nagyon is jó. Hi­szen, ez a természetes! Se ha valaki kritizálni akar, csak kilép házának, lakásénak ajtaján, még jóformán szét sem néz, máris belebodak va­lamibe, máris talál maijának bőven szidnivalőt. íUltink a presszó, étterem, vendéglő asztala mel­lett, először vicceket mesélünk, áztón egyszerre mindenki pa­Az íróaszta A minap egy mérnök ismerö- Áomet látogattam meg a mun­kahelyén, mivel egy problémát okozó kérdésben akartam a vé­leményét hallani. Tudtam, hogy mind főnökei, mind beosztott­jai kiváló elméleti és gyakor­lati szakembernek tartják. Amikor a küszöböt átléptem és meglátott, undorodva lökte félre az íróasztalán heverő irat­halmazt és üdvözlés helyett így fogadott: — Beskatulyáznak.., tinta­malacot csinálnak belőlem — intett a papírhalmazra. — Min­dig csak adminisztráció, a je­lentések özöne. Napokon át másra sem jut időm. Szeretnék műszaki problémákkal foglal­kozni a munkahelyeken. De van időm? Hát ezért végeztem egyetemet, hogy heteken át csak körmöljek? Utólag be kell vallanom, hogy üzemlátogatásaim alkal­mával nem tőle hallottam elő­ször hasonló szavakat. De az­tán az ő ingerülten panaszos lázadozása ragadta meg a fi­gyelmemet, mivel ismerve ké­pességeit, tudom, hogy többre, hasznosabbra is képes. Sőt, azt is tudom, hogy üzeménél talál­nának olcsóbb munkaerőt is, vagy kevésbé hasznos embert az ilyenféle tevékenységre. Ha valamelyik vállalatnál a termelésben törés mutatkozik, a vezetők gyakran a műszaki szakember-hiányra hivatkoz­nak. Más szóval, hogy kevés az olyan emberük, akik a terme­lést műszaki vonalon közvet­lenül irányíthatnák. Ugyanezen a helyen alaposan széjjel tal­lózgatva találhatunk olyan jól képzett mérnököket, techniku­sokat. akik távol a termelés za­jától belevesznek az apró-csep­rő adminisztrációs problémák­ba. Tisztázzunk valamit a félre­értés elkerülése végett! Nem a műszaki adminisztráció éllen akarunk most lándzsát tömi. Ennek fontossága annyira vilá­gos és ismert mindenki előtt, hogv a miért mngyarázeatása szinte felesleges. De a műszaki A tél a tanulás ideje Csak az anyagi érdekeltség a fontos! A parasztakadémia mint Ronkurrens A rendkívüli csapadékos ősz miatt a szokásosnál később fe­jeződtek be országszerte a me­zőgazdasági munkák, mégis több hónapos a „holtszezon” a termelőszövetkezetekben. A téli időszakot az elmúlt évek gyakorlatának megfele­lően leghelyesebb továbbkép­zésre és szakoktatásra kihasz­nálni. Az egyre jobban erő­södő szocialista gazdaságok további fejlődésének érdeke feltétlen megkívánja, hogy a vezető szakemberek mellett, megfelelően képzett szakmunkások is dolgozzanak a termelőszövetkezetekben. En­nek biztosítására intézkedés is történt, amely az állam részé­ről — a megyei tanács mező- gazdasági osztályán keresztül — szinte maximális anyagi se­gítséget is nyújt a hároméves mezőgazdasági szakmunkás- képzés elvégzéséhez. Legtöbb helyen mégis vontatottan ha­lad az oktatás megszervezése, kevés a jelentkező s a már működő másod-, vagy harmad­éves tanfolyamoknál nagy a lemorzsolódás. A gyöngyösi já­rásban Vécsen, Gyöngyöspatán és Ludason megfelelő létszám hiányában a jelen időpontig nem folytatódtak az eimúlt év során megindult szakmunkás- képzések. Gyöngyöshalászon 59-ről 15-re, Adócsőm pedig 30-ról 12-re morzsolódott le a tanfolyam létszáma, pedig a járásban e célra minden le­hetőség biztosítva van. Tan­folyamvezetőkben és megfelelő szakelőadókban nincs hiány és Termelőszövetki klu Egerben a Megyei Művelődé­si Ház és a N őtanács közös elő­adássorozatot rendezett a ter­melőszövetkezeti asszonyok ré­szére. Az előadássarocsaton az asz­szonyok megismerkednek az afrikai nők életével, egyes egészségügyi kérdésekkel, a termelőszövetkezeti demokrá­ciával, annak problémáival, időszerű belpolitikai és nem­zetközi eseményekkel, valamint előadást hallanak arról, hogyan azok szaktanári vagy mező- gazdasági mérnöki képesítés­sel rendelkeznek. Előadói he­lyiségek, tankönyv’, tematika, a gyakorlatokhoz szükséges gépek, stb., mind-mind ren­delkezésre állnak. Hol akkor a hiba? — Talán a szervezés­ben? — Vagy a megféielö fel- világosító munka hiányzik? Csomós Miklós, a gyöngyösi járás mezőgazdasági osztályá­nak propagandistája szerint mind a megyei, mind pedig a járási szakigazgatási szervek mindent megtettek a szak­munkásképzés megszervezésé­ért. Két alkalommal is össze­hívták a tanfolyamvezetőket, hogy közösen megtárgyalják a fennálló problémákat. Ez azon­ban kevés volt. Inkább a fel­világosító munka hiányzott. A termelőszövetkezeti vezetők nem foglalkoztak eleget és megfelelően a vezetőségi, vagy egyéb üléseken a szak­munkásképzés jelentőségével. Adácson az egyik tsz-vezető, amikor a tanfolyam hallgatói „plusz” munkaegység-jóváírást kértek, ezt mandifca: örüljenek, hogy tanulhatnak. A tapaszta­lat azt mutatja, hogy olyan ter­melőszövetkezetekben, ahol a szakmunkás-jelöltek, vagy vizs­gázott szakmunkások maga­sabb munkaegység-jóváírásban részesülnek, ott szorgalmasan tamilnak és minden előadáson jelen vannak a hallgatók. Nagy réden a végzett szakmunkások plusz 10 százalék munkaegysé­get kapnak a tsz-től. Nagyfü- geden az első éveseidnek 5, a másodéveseknek 7, a harmad­2zeti asszonyok bja fejlődik majd Elger járda-, üt­és villanyhálózata. A sorozaton előadást tart Ká- esor Jánosné, a városi pártbi­zottság első titkára és Varga Ferenc, a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke is. éveseknek pedig 10 százalék plusz munkaegységet írnak jó­vá. Így az évi 150 óra szakok­tatáson való részvétel anyagi érdekeltséget is jelent a tsz- tagoknak. Itt azonban akaratla­nul is felvetődik a kérdés: csak az anyagi érdekeltség a fontos? Hiszen a tanfolyamok tematikája szerint a szaktan- tárgyak mellett számtani és mértani alapműveleteket is ta­nulnak. Valamint a betervezett politikai előadásokkal együtt ez irányú lájékozottságuk és általános műveltségük köre is bő\-ül. Az elmondottak alapján még­is helyesnek találjuk, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező tsz-tagok részére 5—10 százalékkal magasabb munkaegységet írjanak jóvá, mert szélesebb körű szakmai ismeretségük, jobb hozzáállá­suk a munkához, kétségkívül indokolttá teszi, hogy e bizo­nyítvánnyal nem rendelkező tagakkal szemben magasabb bérezésben' részesüljenek- A szakmunkásképzés elősegítését minden termelőszövetkezetben lehetőleg a zárszámadási köz­gyűlések során napirendre kell tűzni és széles körű felvilágo­sító munkával elejét kell venni az olyan téves információknak, mint amilyen Gyöngyössoly- moson is tapasztalható, hogy a parasztakadémia előadás-so­rozatának meghallgatása, ami heti egy-két órából áll, ugyan­úgy feljogosítja az Illető hall­gatókat a plusz 10 százalék munkaegység jóváírására, mint a hároméves szakmunkáskép­ző tanfolyam elvégzése után kiadott bizonyítvány. Nagyobb gonddal és több türelemmel tudjuk csak elérni, hogy a ter­melőszövetkezetek fejlődésé­ben és további megerősödésé­ben fontos szerepet játszó szak­munkás-állomány a jövőben biztosítva legyen. E célért séma a felügyeletet gyakorló megyei és járási szakigazgatási szer­vek, sem pedig a termelőszö­vetkezeti vezetőknek nem sza­bad sajnálniuk a fáradságot. Dr. Sándor József — Ugye, drágám, milyen jól elbeszélgettünk? Eredménye Tiszar 22 vagon baromfi a háztáji gas A nagyüzemi termelés mel­lett még' mindig sok segítséget adnak a lakosság jobb ellátá­sához a háztáji gazdaságok. Fő­leg a zöldség-, gyümölcs-, ba­romfi és tojásfelvásárlásban végeznek nagy munkát a föld­művesszövetkezetek. A múlt évben indították be első ízben a több éves szerződéskötések rendszerét, amely már az első évben nagy eredményeket ho­zott. A múlt évben vásárolták fél eddig a legtöbb tojást és ba­MARKANS ARCÜ, ötve­nes férfi. Mozgékony, fürge ember­nél? látszik — így ismerik munkatársai is — hol itt, hol ott tűnik fel a gépek kö­zött. Műszereket ellenőriz, szelepeke-t szabályoz, állít, igazít egyet-egyet valamelyik acélkaron, keréken. Mindig talpon van, mindig úcon, oda siet ahol a legnagyobb szük­ség van iá. Percnyi pihenője is alig álcád — de észre sem veszd. Megszólja már. Akár­csak a gyárat. Negyven esz­tendő óta volt ideje ... Gyermekfejjel, 14 éves ko­rában került a selypi üzembe. Pontosan emlékszik még a dátumra is: 1924. szeptember 10-án. A mésztej-adagolóban kezd­te a munkát, innen indult el megismerni a Zagyva-parti cukorgyárat. Dolgozott a 2. szaturációnál, olyan igyeke­zettel, hogy esztendőre mes­terévé vált az ottani dolog­nak. Azután megismerkedett a bepárloval, kitanulta csín- ját-bínját. Később a húszon­Egy törssgárdista... Négy évtized egy munkahelyen kilences ,hosszú szezon” — 12 500 vagon répát kellett akkor feldolgozni — után a Róbert-diffúzióhoz osztották be, egy év múlva pedig át­helyezték az iszappróshez, majd a csavarotokhoz, akik között kétnapos megszakítás­sal egészen 1933-dg dolgozott egyvégtében. AMIKOR EZ UTÓBBIRÓL szól, Czakó bácsit említi, egykori mesterét, akinek ke­ze alatt ismerőjévé vált ő is ennek a hatalmas, bonyolult cukorgyári berendezésnek ... A csavarozóktól újra tovább került: három évig diffúzió- kezelő volt. Utána a katonáskodás kö­vetkezett, majd isimét a Ró- bert-diffúzió. 1948-ban elvé­gezte a cukoripari szakisko­lát — s ettől kezdve műszak­vezető Szabó János... Beosztásánál fogva inkább csak irányítania kellene a munkát — de ő ezt valahogy idegennek tartja természeté­től, gyerekkorától benne nőtt fel, nem tudná megállni^ hogy ehhez-ahhoz hozzá ne fogjon... ÉRTELMES, ÜGYES szak­emberként tisztelik az üzem­ben, megbecsülik, szeretik. Sok idénymunkásból nevelt már eddig is kitűnő cukor- munkást, s most is fáradha­tatlanul, türelmesen foglal­kozik a rábízott új emberek­kel. Boldogan beszél egyről- qgyről, aki a szezon végén sem megy tovább, itt marad a gyárban, szakmájának vá­lasztja a cukorkészítést. Negyven esztendeje dolgo­zik ugyanazon a munkahe­lyen'. Ott maradt — ahol gyerekként elkezdte, soha­sem vágyom; tovább, soíiasem csábította új munkahelyek ígérete, varázsa: jóban, rosz- ban kitartott kenyéradója mellett. Az életét egyszerű szavak­kal summázza: vitte, amire vitte.., Ellesett mindent, megtanult mindent, amit a cukorgyárban lehetett. Mű- szakveaeitő lett, munkavédel­mi ellenőr, üzemszünetben, nagykarbantartásek idején a óeparlók, melegítők csőpró­báinak mestere... Töbore neun futotta. Amikor lehető­sége nyílt volna a technikum elvégzésére, a magasabb kép- _ zzttség megszerzésére, vissza j kellett lépnie. Hetvennyolc esztendős édesapját nem hagyhatta magára... A munkáját ellátja becsülettel, hozzáértéssel így ia — a kö­zépiskolai végzettség hiányát inkább a borítékon érzi... NEGYVEN ESZTENDŐT töltött Szabó János a Selypi Cukorgyárban... és itt dol­gozza le még azt a néhányat is, ami a nyugdíjig hátra van. (gyónij es verseny lánán és 12 millió tojás zdaságokból romi it a Heves megyei földmű­vesszövetkezetek. Csupán a háztáji gazdaságokból 22 vagon baromfit és közel 12 millió to­jást vettek át. A megye felvá­sárlási tervét ezzel magasan túlteljesítette. A hevesi járásban a legtöbb baromfit és tojást Tiszanánán vették át, amelyet a tavaszon kiosztott majdnem 23 ezer csi­be felnevelése segítette elő. Eb­ben a községben a tavaszi hó­napokban a háziasszonyok liba- tömő társulást alakítottak. Év végéig mintegy 1250 libát és ■ 640 kacsát adtak át szerződés szerint a felvásárlóknak. A községben mintegy 170 q baromfit és majdnem 700 000 tojást vásároltak fel, ezzel ter­vüket jóval túlteljesítették. A háziasszonyok nagy többsége bekapcsolódott a beindított baromfi ten y észtési versenybe. Év végével lezárt versenyben különösen jó eredményt ért el Lovas Károlyié, aki 50 hízott libát, 4 kiló csirkét és 3500 to­jást adott át. Ugyanilyen jó tel­jesítést ért el Ambrus Julianna és Majorszki Gáborné is, akik szintén nagy esélyesei a ver­senynek. I Az értékeléseket községi és járási nőaktíva-ülésen végzik és a legiobbakat külföldi utazá­sokkal, háztartási gépekkel, fel­szerelésekkel jutalmazzák. Már megtették az előkészü1°teket az 1965. évi versnev bemőtfácára. amelv iránt naev érdeklődést tanúsítanak a tiszanánai házi­asszonyok. rxSjPSJSMG 3 196& január 14« csütörtök naszládává válik* vádolunk, figyelmeztetünk minden arra való illetékest, hogy ez a sok : 1 begyűjtés nem vezet jóra és ideje lenne fejére ütni valakik­nek, akik nem törődnek ezzel meg azzal. Szomorkodunfc, el- , keseredünk, mert magunk kö­rül nem látunk mást,'csak rósz- : szat és rosszat. Aztán elsietünk, mert jegyünk van a Gárdonyi Színház premierjére. Kint a lépcsőkön még szidjuk a tér- . vezőt, aki ezt az épületet biz­tosan egy rossz álmában kő- : vette el, de bent az előcsarnok­ban már nyújtogatja;;, nya- : kunkat a mennyezet felé, gyö- : nyörködünk a modem díszítés- ; ben, a praktikus berendezések- ; ben. Szidjuk a „hivatalt” a lakáselosztás miatt, hogy olyan kevés ember kap manapság lakást, hogy meg kéne tanulni . futbalozni nekünk is, akkor , biztosan rég lenne már két szoba összkomfortunk, de le­torkolljuk a nagymamát, aki a régi jó időket emlegeti, a bol­dog éveket, s azzal érvelünk: tessék, nézze meg a Gólya ut­cai lakótelepet, a Hadnagy ut­cát, építettek-e akkoriban, eny- nyl házat, mint most. A kül­földi rokonnak mi is aulóské- pet küldünk s mellékeljük a tulajdonjogot bizonyító okimá- mányok hiteles másolatát; de pokolba küldjük a főnököt, mert a vörös Balognak most is több prémiumot adott, pedig tudhatná, hogy a mi fizetésünk az osztályon a legalacsonyabb. Legalábbis, mi alacsonynak ! tartjuk, az igazgató fizetéséhez képest! Ez mind-mind természetes. Este van, éjfél elmúlt s ko- j poktatom írógépemen a betű­ket. Kopogtatják az ablako­mat is. Valaki kimegy, s azzal jön vissza, hogy az útkarban­tartó éjjeliőre volt a zavarko- dó, Ikét mázsa fát kínált eladás­ra, mert bort iszik, az jobban melegíti, mintha egész éjjel tü­zel. Hogy a fa társadalmi tu­I vagy a géj munkaerő ésszerű felhasználá­sáért emelünk szót, amely ha valahol rendben van, feltétle­nül a termelést segíti elő. Már­pedig nekünk a termelés — mégpedig a leggazdaságosabb fokon — az elsődleges. Vannak olyan műszaki szak­emberek, akik számára a mű­helyek zaja „ördögmuzsika”. Becsületükhöz, igyekezetükhöz nem fér kétség, de nem ez vág a profiljukba. Maguk sem te­hetnek erről. Egy író- vagy ter­vezőasztalról álmodoznak, ahol a számok és akták közé temet­kezve csendben végezhetnék munkájukat. Egyszerűen ilyen a természetük. Ám az illetékes vezetők feladata ilyen esetek­ben, hogy ésszerű cserével old­ják meg az ilyesféle emberi, de egyben gazdasági jelentőséggel bíró problémákat. Nem az oktatgatási szándék lajdon és hogy azt akarja pénzzé tenni — ez csak termé­szetes! Van egy régi orosz gyermek­játék: az úrnő ruhát küld, benne száz rubel és egy írás: „a pénzen vegyetek, amit akar­tok, de szájat ne nyissatok, szót ne mondjatok...” Szájat r:e nyissatok, szót ne mondja­tok — ez nem a mi elvünk s nem is lehet a md elvünk! 4mit nem látunk jónak, helyes­nek, azt ki kell mondanunk; addig kell mondanunk, amíg helyes és jó nem lesz a rossz! De elég-e csak mondani vala­mit 3 közben arra lesni, hogy a sült töltött galamb kényszer- leszállást végezzen a szánkba!? XTannak kátyus utak, s a ’ rossz út tönkreteszi, rongálja az autóbuszókat. Nem baj ha dühösen litániáziunk s kimondjuk, amit kívánunk: gyorsabb ütemben javítsák, jóbbílsák útjainkat! De baj, ha csak az ember szája jár és tenni nem teszi meg amire ké­pes, amit tud. Mert végső fo­kon nem más, hanem ml te­remtjük meg azokat az anya­gi lehetőségeket, amely követ­keztében mind kevesebb lesz a szidni, kritizálni való. Lengyel József, a neves író, egyik novellájában olvashatni: „ami jó, az természetes, arról nem is kell beszélni! De ami nálunk rossz, az természetelle­nes, és sokkal felháborítóbb, mint bármikor, mióta vi­lág a világ!’’ Nem vitás, az írónak mennyire igaza van, a kiragadott mondatokban is. Ne feledkezzünk hát el szidni, kritizálni mindazt a rosszat, helytelent, ami természetelle- íes a szemünkben. Ám ne feled­kezzünk meg a tettekről sem, amelyek kiirthatják életünkből a természetellenest, hogy csak a szépre, jóra figyelhessünk, Mert valójában és igazán — ez a természetes! Pataky Dezső >ek zaja...? szülte ezeket a gondolatokat, hanem a mindennapi életünk­nek létező, de orvoslásra váró jelensége. Ecetenként a tapasz­talat is bizonyítja, hogy a gaz­dasági vezetők néha átsiklanák hasonló problémákon és nem mérlegelik eléggé az egyforma képesítéssel rendelkező embe­rek belső tulajdonságait.. Űj évet kezdtünk, új terme­lési feladatokkal, amelyek ta­lán nagyobb gondot és erőfe­szítést követelnek a tavalyiak­nál De így van ez rendjén. Mert hiszen tavaly óta történ­tek némi változások a fejlő­désben, amelyek a magasabb követelmények teljesítését le­hetővé teszik, realizálják. De nem elég csupán a technikai fejlődés, mert változnia kell ez­zel párhuzamosan a vezetők munkastílusának is. Eaczik János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents