Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

így kezdődött i5 — Nagyon sötét volt az éj­szaka. Nem tudtam elaludni. Fejemben kergetőztek a gon­dolatok. Jánost is behívták. Mihály tegnap ment el. Az állványról ma reggel már hat ember hiányzott. Valahonnan nagyon messziről rossz hírek jöttek. Nem lett vége a hábo­rúnak karácsonyra. Űj évre sem. 1915 rosszul kezdődött. — Gábor! Alszol? — apám suttogott át a sötéten. —• Nem. — Fiam! Mi lesz, ha téged is behívnak? Mi lesz velünk? — Tán csak nem hívnak be, hát még csak 18 éves múltam. — Á! Az iskolában hallot­tam, hogy mennyi 18 évest el­vittek. Félek, fiam, félek vala­mitől! Egy ideig hallgattam. Hall­gattunk. Keserű volt a szám, nyugtalan a szívem. Anyánk hét éve halott. Apám havi 20 koronát kap, meg a pedellusi lakást. A szobában békésen, mit sem sejtve szuszogtak kisebb testvéreim. Apám éle­tét tette ránk, egyen se kerül­tünk a lelencbe. Mi lesz velük, ha engem mégis behívnak? Jóformáin én vagyak a család­fenntartó. Hetenkint kapok 20—23 koronát! Négyszer any- nyit mint az apám?! — Fiam! — nem tud aludni az öreg. — Mi lenne, ha szól­nál Windt úrnak? Mégiscsak ő a kenyéradó gazdád és hiába nagyvállalkozó ő. ha nincs jó kőművese. Próbáljuk meg, fiam. ö jóban van a fejesek­kel! Szegény. Fel is ült izgalmá­ban. hogy ilyen jó ötlete tá­madt. Keserűen belemosolyog- tam a sötétbe. — Aludjunk, édesapám. Majd meglátjuk, mit hoz a holnap. Végre mindkettőnket elnyomott az álom. Reggel korán volt ébresztő. Dolgoznom kellett. Még sze­rencse, hogy Eger papi város, így van munka a templomo­kon. Háborús időben ugyan ki építene? A servita templomot állványoztuk éppen. Még csí­pett az idő, február jött, gon­doltuk, az állványozás meg a leverés""' '"megtart a jó időig. Olyan más volt minden mint az éjjel. Vidámabb. Szebb. Szikrázott a nap, délben dalla­mosan kondult fejünk felett a harang. Fütyörésztem, mint minden kőműves. Valahol a tetején jártam a deszkáknak. — Gábor! Gábor! Hallod-e. gyere le, keres a postás! Értetlenül néztem a mester­re­— A postás? Nem várok en senkitől semmit! — Dehogy nem! Őfelsége üzente, hogy te is kellesz! Elsötétült előttem a világ. Apám. A gyerekek! Lekúsztam a létrán és kezembe vettem a papírt: „Molnár Gábor. Eger...” Én vagyok. Vonuljak be. Negyednap elmentem. Virág, nótaszó, meg könnyeié Apám az állomáson, amint riadt kis­testvéreimet átöleli. Ezzel a képpel indultam én útnak 1915 elején. így kezdődött... Megmaradtam, élek, nyugdíjas vagyok, de 15 elejét, meg azt a napot nem felejtem él soha. Aztán elmúlt egy darab idő, és Nyugatról újra megmozdult a rém. Molnár Gábor már 18 éves volt. Amitől lélt, amit a front­ról hazajötte után negyedszá­zadig próbált sokadmagával megakadályozni, bekövetkezett. Háború. Üjra ... Ezekben a na­pokban lett Hering Margit 17 éves. Nagyon boldog diáklány volt. Negyvenöt Januárjában meg már elmondhatta: ,»az el­múlt két évben tízet öreged­tem.” De beszéljen ő maga. Tizenkilencedike volt 19-15. január 19. Nem voltam biztos semmiben. Nagyon öregnek éreztem magam. Azon a janu­ári napon— Hogyan biztosítják a élést Noé I Dino de Laurentís mostaná­ban forgatja a nagyszabású bibiia-film özönvíz fejezetet. Meglehetős fejtörést okoz Nce bárkájának „hiteles” felvetek; a sok különféle állattal _ A biztonság okáért néhány trük­kel biztosítják, hogy az álla­tok békésen megmaradjanak egymás mellett a viszonylag szűk hajlékban. Az állatokat, — Mandikám! Beszéltem az osztálytársaiddal. Már azokkal, akik itthon vannak Egerben. Azt mondják, holnap iskolába mennek. Édesanyám szavai felvilla­nyoztak. Iskolába? Hát ez nagyszerű! De hogy megyek le? Nem kevesebb, minit két hó­napja ki sem mozdultam a házból? Milyen furcsa. Amikor 1942-ben elkezdődött, vagyis a Dontól komor hírek szállingóz­tak, még nem nagyon értet­tem a felnőttek aggódását. Igaz, hogy mi, az akkori 15 évesek, egyáltalában nem vol­tunk olyan nagylányok, mint a mai 15 évesek. Számomra né­ha érdekes is volt ez az egész. Háború. Büszike voltam rá, hogy átélhetem. Történelem! Ezzel a szóval játszottam. Tör­ténelmi korban élek! Aztán lé­giriadók. Sokszor olyan vicces volt, ahogy a sötétben botor­káltunk a bunkerba. Meg se­besültekhez jártunk csoporto­san a polgári iskolába, ami ha­di-kórház volt, és tele tüdővel, bánatos szemmel fújtuk nekik „műsor” címén, hogy „Volt egyszer egy hadnagyocska, fia­tal volt és bohó...” Meg Kará- dyt próbáltuk utánozni, hogy: „Valahol Oroszországban...” És csak sokkal, nagyon sokkal később emlékeztem vissza a se­besültek szemére, ami szomorú volt és megbocsátó. Ok már tudták, Ja, igen! Az iskola! — Anyu, és mit mondtak, mikor? — Krupa Rózsi meg Bódi Anci azt mondták, erre jönnek érted. Félek, kislányom, de azért nézzetek szét abban az iskolában. Egész éjjel nem aludtam. Hajnalban összekeresgéltem füzeteimet, könyveimet és az ablakban ülve vártam, hogy mi lesz. Fél nyolckor jöttek a lá­nyok. Szinte rohantunk az is­koláig. — Hová, kisasszonyok? — a Káptalan utcán fegyveres őrök állítattak meg. — Iskolába. — Van valami igazolvá­nyuk? — Tessék — átnyújtottam az ellenőrző könyvemet. — Hering Margit, tanító­képző, Eger. II. éves tanuló — olvasta fennhangon. — A többiek is? — Igen-. — Jó, mehetnek. Vigyázza­nak magukra és ne maradja­nak későre, mert a németek még vissza-vissza kacsingatnak gépeikkel. Benn az intézetben Keresz­túri Mária néni, a természet- tan tanárnő fogadott. — No, kedveseim! Akkor megkezdjük a tanulást. Any- nyian, amennyien vagyunk: Látják, az egész képző 75 fő, de majd jönnek a többiek is., Nem lesz semmi baj. Az élet« megindult, maguk is előveszik, a könyvet, mert most kell majd csak igazán a tudás! Nézizülc,' kedveseim, hol is hagytuk él 1944 szeptemberében...? • És ettől a naptól kezdve egyre többen lettünk, bejöttek lassan a bentlakók, február elején már jelentettünk és be­írták a hiányzókat a naplóba. Milyen jó, hogy akkor olyan sokat élt, sokat tapasztalt pe­dagógus fogta a kezünket. Ma tanítok. Tanár vagyok, s ha valami kilátástalannak látszik^ akkor arra a 20 év előtti első iskolanapra gondolok... „Most kell csak igazén a tu­dás. ..” Aztán elmúlt egy darab idő és felnőtt egy nemzedék, Mar­gitból asszony lett, tanár és a katedrán nem felejti azt az elő­ző 17 évet, sem az azóta eltelt 20 esztendő forró, lendületes, békés egymás mellett tárkájában kétszáz párt, köztük jaguáro­kait, elefántokat, csimpánzo­kat, zebrákat, egzotikus mada­rakat, kígyókat, lámákat es kengurukat, egy német cirkusz segített beszerezni. Már hóna­pok óta együtt tartják őket, hogy megszokják egymást, de azért — biztos ami biztos — a vérengzőket a közönség szá­mára láthatatlan golyóálló üvegfallal veszik körül, az ele­fántok lábát vasiláncokkal rög­zítik a földhöz, és rendkívül vékony nylon hálókkal aka­dályozzák meg a madarakat a rendszertelen röpködésben. furcsa, Iiché-Z napjait b most, az ő alkotása napiai Ií“imi9UévrSS^bb évének ™th tőül ólvín ifPPe.n fővárban ébredAte . “” J voU aznaP íel­aa7pa1kri!le8"ny’ legyen — Neeem! Anyukám! Csak me° eSr picit hadd tudjak bácsi és Ana°r ha jön András hMv u meSmondom, hop dolgukvégezetlen mehet­nek haza, Katika alszik ór~ Nem! Jaj> anyukám hány ^!"-,HaranSoznak- s ne- .j*1 dlluolag délután négykor lesz az. eljegyzésed. Anyuci! Te vagy a vilié legdrágább anyucija! Ugye minden készén lesz? Anyukám’ MonJd^TÍjjel n,em a,bdlam.’ iiondd. Te is ilyen furcsán erezted magad, amikor az el- ^ZeS6d v?lt? Én nRm is tu- dom. mit érzék. Jaj! Anyu! ls erzek semmit! _ ílltem az ágy szélén, piros voltam a boldogságtól és olyan de olyan furcsa volt minden. — Menyasszony! Mee' — Ä ki a fejét a másik szobából. Felugrottam és hozzá vágtam a památ. Ilyen felséges Pillanatban is csúfol. Aztán” a ö^r-elKá«tam & elmondtam leszel ” ma menyasszony leszel. És nem hittem el. Még «te sem, amikor András gyű? ruje mar az ujjamon csillogott. í Min merengsz? leendő apósom megpaskoltá az arcom. — Aztán nem lesz ez korai, gyéreitek’ Andrisnak ’ neked> Kat'kám, még majdnem négy .•. ­-- De apuka! Ezt már meg­beszéltük — Andris átölelte a volnamati öcsi ne lett volna olyan szemtelen. Folv­!£? .*? bokámba rúgott, közben ártatlanul nezett szét. A r„,Igen" 7~ kaptam a szón — iJL te2“ ™inket arra köte- Iez* hogy jól végezzünk a 7 egyetemen. Andris ösztöndíjas o azonnal kar állást a gyárid ha végez. Meg lakást is.^ ak­~ Akkor lagzit csapunk, úgy csak tanuljatok. Amígf mf^-’ SKelri addÍS Ü CSak fe«el Drága Andris apuka! Milyen aranyos volt. 1965. január 2 Tóth Katalin első év« szegedi bölcsészhallgató meny- ^szony lett.. Nagyon érdekek ^ w ^gI°k" most) még ^fk nekLb,ÜSZke Mintha ^k nekem lenne egyedül ka- nteigyurum. Azt ígérte Andris apuka, hogy az ő nászajándéka egy franciaországi nászút lesz Juj, de jó! De addig! Szent is- 55, * Vlzs®a! Hogy is mondta Andris apu: „addig csak gvőz- zetek fejjel” Két hét múlva félév... Nehez az élet! Cs. Adám Éva RONTÁS Karácsony reggelén történt Egerben. Pon­tosabban 1964 karácsonyának reggelén. Egy alacsony, vakolatlan ház szobájában felsírt az egyéves Juditka s ezzel elkezdődött egy igaz, de szomorú történet. Szomorú történet. Lehetett volna tragédia is. Tragédia, az emberi butaság, hiszékenység miatt. 1964-ben történt, amikor az orvostudo­mány már megoperálja a szívet, az agyat, amikor modern, szakorvosokkal ellátott kór­házaink vannak, amikor az államunk millió­kat költ. az egészségvédelemre. Ezeknek az árnyékában azonban még min­dig él a babona, a hiszékenység, amelyek sok­szor a tragédia felé sodorhatják áldozataikat. A tragédia felé, ahová a.z egyéves Juditka is került karácsony reggelén. Juditka felsírt, mint ki tudja hányszor az egy év alatt. De anyjában most szokatlan nyugtalanság támadt a gyerek sírása miatt. Rohant a férjéért, és megrémülve magya­rázta: — Nézd, milyen a szeme, az arca, hogy néz. Ezt a gyereket valaki megígézte. Érted? Megrontották a gyerekünket. Tudom, alát megígéznek, az néz így ki. Ki tette? Miért? Most mit csináljunk? Menj, hívd el Rózsi nénit. Hátha ő tud valamit. A 78 éves Rózsi néni már a szomszédok­kal érkezett a gyerek fölé. Hársfateát főzetett s belocsolta vele a gyerek testét. — Ha elalszik, nincs semmi baja, de ha nem akkor valóban megígézték. Juditka nem aludt el. Sírt — Hát megígézte valaki ezt a csöpp ártat­lant — mondta Rózsi néni. — Ezen orvos nem segít, csak jósnő. Az elhajtja felőle az igézetet. A gyülekezet igazat adott az öregasszony­nak, és a gyerek apja elindult az „igézethaj- tót” megkeresni. Nem volt nehéz megtalálnia, hiszen ..hires” asszonyhoz ment és a Rózsi néni útleírása alapján. A jósnő csak estére tudta ,,vAttain?’ a gyereket, de az ígért időre pontosan megérke­zett. Megnézte Juditka ujjait és a hátát, majd a szülőkön kiviül mindenkit kiküldött • házból. Elsötétítette a szobát, majd a gyerek apja felé fordult. — Eredj ki, fiam, a temetőbe. Hozzál há­rom hant sírföldet, két elszáradt virágot és egy maroknyi füvet a temető kapujából. Amíg visszajössz, senkihez nem szó'hatsz és mindig a földet nézzed. Háromszor kopogjál majd az ajtón és az ablakon add be a földet, a virá­got és a füvet. Az apa elindult. Útközben találkozott any-* jóval, aki egy közeli faluból jött be az ün­nepekre. Nem szólt hozzá. Elmellőzte. Senki­hez sem szólt. Rohant a temetőbe és kereste a füvet, a virágot és a földet. Mire visszatért, már megmelegedett a hársfával átitatott víz, amibe még belekerült a három hant sírföld, a két elszáradt virág és a maroknyi temetöfű. Juditkát megfür­dették benne, majd egy fehér kendővel beta­karták, és a jósasszony, a két szülő énekelni kezdett. — Az igézet elszállt és az rontotta meg a gyereket, aki először fog kérni valamit tőle­tek — mondta a javasasszony. Juditka sírt. Ügy, mint reggel, de most már köhögött is. Az „igézet elhajtása” köz­ben tüdőgyulladást Ivtpott és csak a gyors orvosi beatMtkozás mentette meg az életét. A két szülő fejében — akik mindössze 23 évesek — még mindig az járt: valaki meg­rontotta a gyereket. Várták, ugyan ki fog majd először kérni tőlük. A „megrontó” a gyerek anyjának a lány- testvére volt. Ö kért először szilveszter előtt egy kendőt nővérétől. A kendők helyett azon­ban ütéseket, átkokat kapott. Még mindig ott vannak a karcolások az arcán, a nyakán. Ott vannak. Láttam! Koós József Sir a feleségem 6 1 kor gyűlöltem, mikor mint ősember lejöt­tem a fáról, t Bume- ránk Elza elsírta ma­gát! Nem is ütöttem fejbe, pedig cuki fa­lat volt. Később is gyűlöltem, s mint páncélos vitéz példá­ul odadobtam kopjá- mat és vértemet a legcsunyább nőnek is, csak hagyja abba a szipogást, mert meg­őrülök a tehetetlen­ségtől. Egy oroszlán­nal ma is, bármikor elbírok. Mi egy va­cak oroszlán? Buta, nagy agyarú négylá­bú, tudom mit akar, ismerem terveit, tisz­tában vagyok a nagy Brehm óta azzal is, hogy a macskafélék közé tartozik, s raga­dozó vadállat. De a női könnyek­kel szemben tehetet­len vagyok. Megállít­hatom a vízesést, egyszerű számítások és egy kis gátépítés az egész! De női köny- nyeket megállítani?! Miért sir, meddig sir, hogyan sír? Szipogást felváltja-e a hangos zokogás ? A zokogást felcseréli-e egy kis befelé fojtott tragikai szenvedéssel? Az egyenlánt lepergő könnyek megállnak- e, mielőtt a női fájdalom óceánjába torkollanak, vagy sem? Hazatérek és a fe­leségem sírva talál­tam! A konyhakőbe gyökeredzett a lábam és óvatosan, részvét­tel, de a menekülő ál­lat ösztönös készenlé­tével megkérdeztem: — Mi baj, Szívem? — Semmi! — köny- nyezte a feleségem. Ajaj! Ezt már is­merem. Ha egy nő, pláne, ha feleség, sí­rás közben azt mond­ja, hogy semmi, ak­kor az felér egy férfi kétórás szenvedélyes káromkodásával. — Megbántott va­laki? — csúszott ki a számon, de már mindegy, jöjjön, ami­nek jönnie kell. — Senki! Értem, tehát akkor én. Nem, itt most már nincs helye fér- fiatlan halogatásnak, szégyenteljes taktiká­zásnak, bátran és nyíltan támadni — ez a legjobb védekezés. — Ugyan, ne mondd, hogy senki. Tudom, hogy ráma rolsz, mert képtelen vagy megérteni, hogy egy férfi számára nélkülözhetetlen a ki- kapcsolódás ... Képes vagy azért sírni, mert egy este, egyetlen es­te későn térek haza... Ilyenek vagytok ti, asszonyok, mind... Különben is, kimon­dottan férfi társaság­ban voltam... És egyenesen idegesít már, hogy én egy nő­re sem nézhetek rá, mert akkor azt mon­dod, hogy nem is né­zek, hanem bámu­lok... Pedig vedd tu­domásul. ha ilyen le­szel. akkor igenis bá­mulni fogok, meg minden... Mert lö­vök haza, az ottho* nomba, hogy élvez­zem a családi tűzhely melegét... Te meg... te meg... Miért sírsz, mi? Nejem szipogva rám néz, aztán ezt motyogja... — Dem vagy de dormális... Berzse, hogy csirok, ha olyan erős ez az átkozott dorma... Kölombusz idején vajon volt torma? « . teert) UK>5. január 10- vasán»» \ Valamelyik este, mikor alkony borult Ja városra, úgy érez- } tem, hogy az alkonyt l felfedezni szent és el­mulaszt hatatlan kö- itelességem, s e felfe- dezéshez nem vihe­ttem magammal neje­imet. Timúr Lenk is felesége nélkül szá­guldozott, Kölombusz £sero cipelte a Santa l Márián a másikat, s \Coöknénak sem lehe­lteit egy kukkja sem, > amikor férje hosszú 3/elfedező útra indult.. > Mindezt megérteni ? természetesen csakis ?egy férji elme képes, íamely egyformán tud i gondolkodni térben cés időben: a kiskocs- 5 mák terén és a kő­szénkor modern élet- \ felfogásának idejé- ? ben. Erre egy asz- iszony képtelen. ) Mindezek után ért- 5 hetó, hogy könnyed > lelkiismeretfurdalás- } sál tértem haza más- j nap, mert az okos J feleség mindig meg- S várja ® másnapot, l hogy elaltassa az j éberséget... Haza- c tértem és feleségem - sírva találtam! S Gyűlölöm a női < könnyeket! Már akr Márciusra Tárható a rántott csirke egri piacon a friSS salata r'v ▼ t't Január van. Disznótorok, töltött káposztáit és babfőzelé­keik ideje. Finom, ízes falat va­lamennyi, de sokan mégis mar a tavaszira gondolnak és így sóhajtanak: milyen jó lenne egy rántott csirke, friss salátá­val. Elindultunk hát a kíván­ság nyomán, és megkérdeztük, vajon mikor szerezheti be a háziasszony a rántani való csir­két és az idei fejes salátát, elő­ször az egri piacon? Ezzel a most kissé meglepőinek látszó kérdéssel nyitottunk be az egri szövetkezeti baromfikeltető ál­lomásra és az egri Dobó Ist­ván Termelőszövetkezet hajta­tóházába. A ba romffkeJ tetőben a gépek zúgását kell élőbb megszok­nunk. ventillátorok. villan ymo- tarok zenéjét, míg Horváth Istvánnal szót válthatunk. — Három hét kivételévéi vé­gig üzemeltünk — mondja. — Igaz, az utolsó hónapokban csökkent kapacitással, de ma már újra emedkedök a terme­lés. Ebben a hónapban már 7200 csibét adtunk ki a terme­lőszövetkezeteiknek. kedden is elvittek egy szállítmányt. A gé­pekben jelenleg 50 ezer tojás van, s ahogy kelnek, úgy jön­nek a csibéikért a gazdaságok. Az igényeket folyamatosan ki tudjuk elégíteni. Később kiderül, hogy február közepére mintegy 360 ezer csi­be kerül a szövetkezetekbe. Va­lamennyit a megye szövetkeze­teibe szállítják. Az egerszalóki Vörös Csillag és a mezősze- mereá Dózsa Tsz közel 10 ezer csibét nevel már. s az elsők között jelentkezik majd a rán­tani való csárkévéL — Milcor lehet majd a piacon megvásárolni az idei kettetésü rántani való csirkét? Az igazgató-helyettes moso. Jyogva válaszd: — Március első napjaiban már idei rántott csirkét fo­gyaszthatnak a vásárlók. Ennyi idő elég a csibék neveléséhez. Januárban 51 ezer a szövetke- zeték rendelése, februárrá 13« ezer öt százalékkal több, mint taváLy ilyenkor, úgyhogy csir­kéből és baromfiból ez evtoen sem lesz hiány. . . A csirkékről tehát jó hiretnK vannak, de meglesz-e a hozzá* fvrJ.ó fejes salüfUi? • _ Eri a kérdést pedig a ****£ száj méterrel ^ydabb tevő hajtatöhazban tettük fel Bor- csög Mihálynénak, aki itt zöld­ségtermelő brigádvezeto. Az ö irányítása mellett nevdak a zöldségféléket az üvegek alatt, az ő szakmai útmutatása alapja« vetik, pikírozzák, öntözik, ka­pálják a növényeket _ Jelenleg a hajtatőház te­lében gombát termelünk — ma­gyarázza —. mert ez is nikfc, és szívesen fogyasztják az egriek. November óta 22 má­zsát értékesítettünk, kc*»I ™ ezer forintos bevétellel. A má­sik részben virágokat, disznó- vényeket nevelünk. Eltesorban szóbanövényeket, szegfűt, r»­ZS?^ De lesz primőr árunk is. Az idén primőrként termdünfc fejessalátát, paprikát, zöldhagy­mát, karalábét, paradicsomot és uborkát. — Miből mennyit, és nmeor lehet majd kapni a piacon. — A paprikát már elvetet* tűk. A palánták a gomba he­lyére kerülnek februárban ás március végén váeárólmi lehet tmajd az üzletekben és a pia­con. A hagyma is el van dug- ' gatva már, február végén közel ezer csomó kerül értékesítésre. A karalábét és a paradicsomot I májusban szállítjuk. Fejes sa- ' látóból mintegy 15 ezret érté­kesítünk. A magot időben el­letettük. már kikelt és ki is Ipilkiroztuk. Márciusra, amikor jaz idei kelésű rántani való csirke a piacra kerül, ott lesz mellette a fejes saláta is. l így mondja, így ígéri a ’hajtatóház vezetője, s aztán ár­iról beszél, hogy sók gonddal, 'bajjal jár munkájuk. Rossz az hdő, kevés fényt kapnak. No­vemberben, decemberben ösz- '.szesen 12 óra volt a napfényes adó, s ez kevés, meleget, csapa- jdékot tudnak adni a növé­nyeknek, de fényt nem. Énei­kül pedig lassan fejlődnek a !vetemények. Ha hó lesz és ki- ’derül, akkor... sikerülnek a 'tervek, idejében kapható les2 >a rántott csirke mellé a fejes > ^saláta is- - . > —f- v-*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents