Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

Egy halálos baleset tanulsága

Az emberekben általában erőteljes segítőkészség nyilvánul meg minden esetben, ha valaki veszélybe kerül. Különösen a balesetek váltanak ki nemcsak együttérzést, hanem az önzetlen tetteket is. Amikor decemberben áramütés érte az EMÄSZ egyik szerelőjét, akkor is így történt. A segítőkészség még sem volt eredményes: a baleset égy ember életét követelte. Sajnos. Miért?

Bár utólag már „könnyű” az eseményeket rekonstruálni, éppen a szomorú következmény indokolja, hogy szélesebb nyilvánosság előtt szóljunk erről a balesetről.

Az események általában ismeretesek Gyöngyösön: este fél hat tájban az EMÁSZ egyik szerelője a villanyoszlopon dolgozott a nagytemplom előtt. Ekkor következett be a baleset. Százak csődültek össze percek alatt. Megérkeztek a mentők is, de a villany szí opon csüngő férfit nem t; ták levenni. Szabó István, az I. sz. Általános Iskola igazgató-helyettese értesítette ki telefonon a tűzoltókat. Két perc múlva a riasztott egység már a baleset

színhelyén volt. Mentőkötél segítségével emelték le a bal- esetes szerelőt a villanyoszlopról és azonnal kórházba vitték. Az orvosok azonban már nem tudtak segíteni.

Huszár Béla főhadnagy, ügyeletes őrségparancsnok a balesettel ; zpcsolatban a következeket mondotta el:

— Sajnos, általános hiedelem, hogy minden balesetkor csak a mentőket kell riasztani. Így történt ebben az esetben is. A mentők azonban csak a szállítható sérülteknek tudnak a segítségére lenni.. Ha bármilyen akadálya van a szállításnak, akkor az első tendő a tűzoltóság értesítése. Mint ahogy történnie kellett volna most is, hiszen a villanyszerelőt a villany- oszlopról előbb le kellett venni. Ha idejében riasztanak bennünket, talán... de ezt így utólag kijelenteni talán nem is szabad. Minden esetre egy biztos: a legtöbb balesetnél a tűzoltókra éppen olyan szükség van, mint a mentőkre, illetve a tűzoltókra talán még hamarabb. De a köztudatban még ez nem így él.

Sajnos!

(g. moll.)

A

l - ■ ■ r r fl rrff

hatvani járás az első

A múlt évi munkaversenyben elért első helyezésükről nyilatkozik Vajda József osztályvezető

December végén beszámoltunk már arról, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács értékelte a járások 1964. évi versenyét. A versenyt a hatvani járás nyerte, s jutalmul 12 ezer forintot kaptak. A minap felkerestük Vajda Józsefei, a hatvani járási tanács mező- gazdasági osztályának vezetőjét és arra kértük mondja el, hogyan sikerült ezt a szép eredményt elérni?

Nem volt könnyű — kezdte a beszélgetést Vajda elvtárs.

— Ezt a nagyszerű eredményt a járási pártbizottság, a járási tanács, a községi vezetők és nesn utolsósorban a termelőszövetkezeti vezetők, a tagok együttes, közös erőfeszítésével értük el. Amikor a tavasszal megkaptuk a Földművelésügyi Minisztérium által előírt versenyfeltételeket, úgy éreztük, nehéz lesz, hiszen több mint 40 pont alapján kellett jó teljesítményt felmutatni. Eiso dolgunk volt, hogy megbeszéltük a tennivalókat. Célul tűztük ki a második hely elérését Ezért a feladatokat csoportonként osztottuk el. Az első csoport volt a termelési és szervezési, második a terv és pénzügyi, harmadik pedig az igazgatási csoport. A részfeladatokat a csoportokon belül szabtuk meg. Talán furcsának tűnik az olvasók előtt

ez a nagy munkamegosztás és tagozódás, de hát olyan széles és sokrétű tennivalónk akadt, hogy ebbe mindenkinek részt kellett vállalnia. A munka- megosztás szerencsés volt és sikerült nem a második, hanem az első helyet megszereznünk.

— Milyen részletfeladatok voltak?

— Az összesét nem kívánom felsorolni, csak a jelentősebbeket. A termelési és szervezési csoportnak a kenyérgabonavetésterület biztosítását, a vetés időbeni elvégzését és a terméshozamok növelését, kapásoknál a ■ tőszámok növelését, a gyümöicstelepítési terv teljesítését és a felvásárlási terv teljesítését kellett megoldania. Az állattenyésztés vonalán a létszámterv teljesítését és az egy tehénre jutó tejhozam fokozását kellett biztosítaniuk. A terv és pénzügyi csoportnak a tervek ellenőrzését, a könyvelés naprakészségét kellett szorgalmazniuk és biztosítaniuk kellett a zárszámadások időbeni előkészítését és lebonyolítását. Az igazgatási csoportnak a közgyűlések, vezetőségi ülések határozatainak felülvizsgálását, a törvényesség betartását, a panaszok kivizsgálását, a szakmunkásképzést, a munka- verseny szervezését és nem utolsósorban a hatos törvény betartását kellett rendszeresen elvégezniük.

— Mit mutatnak ezek a fel* adatok a számok tükrében, és hogyan sikerült azokat teljesíteni?

— A megyében elsőnek fejeztük be a vetést, kenyérgabonából a tervezett 590 vagon helyett 620 vagonnal adtunk át a népgazdaságnak. A búza átlagtermése egy holdon járási szinten elérte az aszályos idő ellenére a 10 mázsát. Jól sikerült a többi növényféle is. Mutatóban egy-két példát! A kukorica átlagtermése 15,2 mázsa májusi morzsol tbam számítva, a főző tök 169,8 - mázsát, a rozs 7,8 mázsát, a diny- nye 57,7 mázsát, a paradicsom 103,5 mázsát és a cukorrépa pedig 136,4 mázsát fizetett. Szeretném megjegyezni, hogy viszonylag azért kevés a cukorrépa termésátlaga, mert mi magunkévá tettük az illetékesek felhívását és idő előtt megkezdtük a cukorrépa szedését. így november 1-re sikerült , nemcsak kiszedni, de beszállítani is a cukorgyárba. A termelőszövetkezetek nagyüzemi felárat kaptak a cukorrépáért, így a mennyiségi kiesést lényegében az állam pótolta. Az állattenyésztési vo* nálon 500 ezer tojás helyett az elmúlt évben közel egymilliót adtunk a népgazdaságunk, emellett teljesítettük az 1000 vágómarha és 4500 hízósertés leadási tervünket is. Itt jegyzem meg, hogy elhullás minimális volt, százalékban ki sera fejezhető, ugyanakkor a tervezett 3900 szarvasmarha-létszám helyett 4200, tervezeti 1380 sertés helyett 1500 van. á járás termelőszövetkezeteinek istállóiban. A tejhozam a 2300 liter tervezetthez viszonyítva járásunkban 2550 liter egy-egy tehénre számítva.

— Milyen nehézségek, problémák akadályozták évközben munkájukat?

— Volt sok, de ma már nem tudnék valamennyire emlékezni. Nehézség mindig akad a mezőgazdaságban. Tavasszal a szántás, vetés, később a növényápolás, vegyszerezés, aratás, cséplés, aztán a betakarítás, és megint a szántás, vetés, és a többi...

Eredménnyel végezte a járás múlt évi feladatát. Most már azon kell tömi a fejünket: hogyan tartjuk meg ezt a helyezést az idén, hogyan tudunk még jobb eredményeket elérni az új évben — fejezte be nyilatkozatát Vajda József, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője.

— t. i. —

Értelmiségi klnb alakult Poroszlón

(Tudósítónktól)

Poroszlón mintegy 50 értelmiségi dolgozó éL Pedagógusok, orvosok, termelőszövetkezeti szakemberek, tisztviselők alkotják ezt a réteget, akik mindennapi munkájuk végzése közepette sem akarnak elszakadni a nagyvilág eseményeitől, lépést kívánnak tartani a korral és a tudomány fejlődésével, s él bennük az intenzív szellemi élet utáni vágyás és igény;

Ezt az igényt kívánja kielégíteni az a törekvésük, amikor még az elmúlt év novemberében megalakították a TIT keretében működő helyi értelmiségi klubot. A község értelmiségi dolgozói azóta minden második hét keddjén találkoznak a művelődési otthon klubjában, ahol egymás után sorra tartanak előadásokat és utána klubszerűén, baráti beszélgetés formájában vitatják meg az egyes kérdéseket. Dr. Baranyai Miklós orvos ÓL

s,Mi a stress?”, majd egy másik alkalommal „Meddig hosszabbítható az emberi életkor” címmel tartott előadást.

Hasonló előadások és viták zajlottak le politikai, pedagógiai -s egyéb témákból, s a következő előadás anyaga pedig Vaszary János életével és festészetével foglalkozik, a festő néhány festményének bemutatása keretében;

Színesek, változatosak és tartalmasak a a egyes klubfoglalkozások, amelyeknek keretében új könyveket, új lemezeket is bemutatnak, filmvitákat rendeznek a moziban vagy a televízió képernyőjén látott filmekről. Mindezen kívül kártyáznak, olvasnak, szórakoznak;

A jól működő, klub valójában betölti hivatását, tanulási szórakozási, művelődési alkalmat nyújt a falu értelmiségi dolgozói részére,

Cs. I.

c„.-------...-----^----------------„„»„^^„„x„„„,.„„„WwxwWV\\\\\\\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VW;\V^ft\\\V,V»V.\V\\\,\V.\\\\VM^\\\\\\\\W^^

va

fcTO A* /K l Ofs /

mimen

Hol is történt? Görbeházán, a szabolcsi homok . hátán? Görbehalmon, a soproni kékfrankos szülőföldjén? A zempléni Görbeszegen, vagy a ©ir- be-görbe Zala egyik szegleté- ben? Avagy Görbemajor, a ludas a kakas dolgában, a Ludas-tó melletti kisfcún puszta? Leginkább Görbeszállásra gyanakszom, de .teljes bizonysággal csak annyit mondhatok: valamelyik görbefaluban esett.

K. Görbe Mihály módfölött büszkélkedett a kakasaival. Mint majd kitudódik: fejfáját is e réven szerezte, a K. betű mögött rejtőző ragadványnevet. Annyi szent, rászolgáltak a dicsőségre a Görbe-porta délceg, sarkantyús lovagjai: a fogolybarna ruhás Leghorn Gyurka, a porcelán színű Orpington Jancsi, a főként Parlagi Magyar Marci. Hej, Marci kakas! Nem akadt párod Görbeházától Görbeszállásig! A nyakad pompás, lágysárga, akár a csurgatott arany. A hátad narancsvörös, mintha déltengeri nap csókolgatta volna, a hasad fényes-fekete, a farkad — merészen lengő, fekete farktoliad, zöldesen csillámlott, mintha smaragddal ötvözött acélból készült volna. Égő vörös tarajad vetekedett a római katonák sisakdíszével, cifra sarn

kantyúdat megkívánhatták volna az aranysarkantyús vitézek! Büszke hajtása az indiai erdők szabad szárnyasának, a díszruhás bankiva-tyúknak!

— Szebb a Marci, mint a páva! — pityogták, kúrálták hízelkedve az udvar szépei. Ha széttekintett a portáján és felharsant gőgös, csábos szózata, a fehómép hevesen köszörülte csőrét, izgatottan kotkodácsolt: ugyan kire esik választása? S amikor Marci, földet söprő fényes szárnyát csapkodva, peckesen, szerelmi vágytól dúz- zadtan, körüljárta a lakziba hívott Orpington leányzót, vagy Leoghom menyecskét — még a kottások is lázasan fész- kdődtek tojásaikon. Mihály bácsi ilyenkor maga is kihúzta derekát és kakaskodva pislogott a tornácon tévő-vevő ör- zse nénire. Hanem valójában Marci hangját tartotta a legtöbbre, zengő, érces, férfias kukorékolását becsülte fölöttébb. S még inkább a baromfiudvar urának ama erényét, hogy pontosan jelezte az időt. Tudta: mennyit mutat a toronyóra, amikor Marci rázendítet hajnalban. Nyáron korábban, télen későbben, a nap. járása szerint. Dicsekedett is a faluban: milyen derekas ébresztószerkezet az ö kakasa,

okos kakasa kapta a nagydíjat,

amikor érces szózatra riadt:

— Kukorikú! Kukorikú! Ku- korikúúúúú!

Görbe Mihály öklével dör- zsöigotte csipáit és gyönyörködve dörmögte:

— Ej, be szépen szól az én kakasom! — azzal kapta gúnyáját, jót húzott szilvóriumos bütyköséből, zsebrevágjta a kisebbik fiaskót, s útnak eredt. Kakasszó kísérte az álkülönb a leghíresebb svájci óránál, vagy a Stár ébresztőnél. Úgy jelzi az a pontos időt, akár a rádió ... Múlt pénteken Nyíregyházára kellett utaznia. Hajnalban indult á vonata. Egyesek ilyen esetben felhúzzák az ébresztőórát, mások szólnak a baktemek — Mihály bácsi nyugodtan hajtotta fejét párja párnájára, tudva- tudván: Marci felébreszti. Nagy kiállításról álmodott javában, éppen áss ő

lomásra vaksötétben. Majd nekiment Kása Pistának, a helybéli vasúti szentháromságnak — lévén a kiváló férfiú állomásfőnök, pénztáros, bakter egyszemélyben.

— Hová, hová, Mihály bácsi? — érdeklődött Kása Pista. A kakasok büszke atyja félvállról felelt áz oktalan beszédre:

— Bakteri ébreszteni! Hová a fenébe mehetnék! A félötöshöz jöttem.

— Aztán hozott magával valami morzsolná valót? — utalt Kása Pista az öreg nagyhírű szilvapólinkájára, melyet errefelé se nem szopogatnak, se nem kortyolgatnak, hanem morzsolgatnak. Mihály bácsi elővette az úti butélykát:

— Mér nem ezzel kezdted? Addig elegendő lesz kettőnknek.

— Magamniak se nagyon —

méregette a lapos bütyköst a bakterfőnök. — Négy és fél óra nagy idő!

Mihály bácsi szemöldöke felszaladt:

— Négy és fél óra? Legföljebb egy fertály idő! Az én Marcim éppen két fertály órával az indulás előtt ébreszt, hogy komótosan ideérjek.

— Akkor tán nem a maga Marcija volt... — vélekedett Kása Pista. — Hanem valamiféle kísórtet-ébresztő... Mert éppen éjfelet üt a vasút hivatalos órája.

— Bolond bakter! — pislogott Mihály bácsi. — Még ló- vátemme ha engedném, ha nem ügyelne rám a kokasom! — S azzal szófián hátat fordított Kása Pitsánaki, leült a kis pádra és várakozott. Egy fertály órát, aztán még egyet. Csak nem virradt.

— Ez már több kettőnél! — nyugtalankodott. Mégis a bakteri önöknek lenne igaza?

Beballagott az őrháznyi állomásra. megnézte a „hivatalos” órát. Félegyet mutatott, éjfél uán. Kalapját szemébe húzta és hazafelé indult, egyre inkább szaporázva a lépést. Meg se állt a tyúkólig. Ott szunyókáltak büszkeségei — ahogy illendő — a kakasülön. t

— Na, Marci, ütött az órád! — ítélkezett zordan.A tyúkok motyogtak, biztosan Marciról álmodtak, a jércék pislogtak, a három kakas csodálkozva kapkodta tarajos fejét. Mihály bácsi fojtottam szólt, mint az ítélet:

— Bolonddá tettél? Csirkefogó! — Mire Marci kakasokkal kukorékolhatta volna: tán aki mondja... mivelhogy a megdühödött kakasgazda abban a minutában megragadta a baromfiudvar nyalka legényének aranysárga nyakát, elővette háborút látott bicskáját és átvágta Görbefalu első kakasának torkát.

— Eriggy a kísérteted utáni Kukorékolj a másvilágon! — búcsúztatta. — Kiben bízzék az emberfia, ha még a tulajdon kakasában sem? Nem elég, hogy megbolondult az időjárás, még te is megvesztél... Ébresztőórát csinálok belőled — tudós masinát veszek az áradból!

Marcit éppen kopasztották, mikor Derzsi Józsi átszólt a szomszédból a palánkon:

— Hallotta, Mihály bácsi? Vándorcirkusz járt a faluban az éjszaka! Egyikük úgy kukorékolt, szakasztott olyan szépen, háromszorosára nyújtva, mint a maga kokasa, a Marci! Láttam őket, éppen kimentem az udvarra...

★

Azóta viseli Mihály bácsi 3 fejfát: Kokas Görbe Mihály. Legalább is így száll a kakasszó trágyadombról, trágya- dombra, így pityogják, özvegy, kedő tyúkanyók, a kis kaka« soknak, imigyen adják csőrről- csőrre Marci históriáját a hegyes, bánatos kis jércék.

te volt, ugyancsak ennyi ideig nem kaphat munkaruhát, rendes szabadságra csak egy esztendő után van joga, két évig nem kaphat nyereségrészesedést és egyéb juttatást, sőt: a továbbtanulás esetére biztosított útiköltség-térítésben, tanulmányi munkaidő-kedvezményben és a tanulmányi szabadság ideiére, munkabérben sem részesülhet.

A vándormadarakat sújtják ezek az intézkedések. Azokat az embereket, akik bomlasztották a fegyelmet és a nemtörődöm felfogást vitték magukkal. Ha tudják, milyen jogokat veszítenek, akkor jobban meggondolják, szaladj anak-e azonnal a munkaügyi osztályra, vagy vállalják a nehezebb, de végeredményben az ésszerűbb feladatot: bebizonyítani, hogy érdemes a munkahely, a dolgozótársak megbecsülésére.

Ehhez a törekvéshez segítséget nyújt az új rendelet. Kimondja: „A kilépő dolgozók esetében kétévi, a fegyelmi úton elbocsátottak esetében pedig háromévi folyamatos munkaviszony után teljes rehabilitációt kell biztosítani”. Ennyi idő eltelte után a dolgozó minden jogát visszanyeri.

(D. K.) ■

rendelkezései szerint az, aki kilép, elveszíti munkaviszonya folyamatosságát, nem kap jubileumi jutalmat, újra kezdheti gyűjteni szabadságához az éveket s egy éven belül az új üzem minden indokolás nélkül felmondhat neki. Hat hónapig nem jár neki szabadság, nem kaphat ennyi ideig munkaruhát, és személyi alapbére sem lehet magasabb, mint amennyi előző munkahelyén volt. Egy év után szerez jog- kedvezményes üdülésre, te: ászetbeni juttatásira és betegállománya esetén csak 65 százalékos táppénz illeti meg. Ha nem várja be a felmondási időt, egyik pillanatról a másikra kilép, vagy ha a társadalmi tanulmányi szerződésben meghatározott idő előtt megszünteti munkaviszonyát, vagy ha ugyanabban az évben kétszer, vagy még többször, vagy a következő esztendőben akárcsak egyszer is felmond, a jogszabály szerint úgy kell kezelni, mint akit fegyelmi úton bocsátottak el.

Mit jelent mindez? Megszakad a munkaviszony folyamatossága, egy éven belül a dolgozót indokolás nélkül el lehet bocsátani új munkahelyéről, egy évig nem kereshet többet. mint előző évi átlagkereseA legutóbbi években nőtt a munkaerővándorlás száma. Okkal, ok nélkül évente sok ezren keltek útra, elindullak „szerencsét próbálni”. Cókmókjuk a munkakönyv és a reménység: „ott talán jobb lesz”.

Mit is értettek ezen a homályosan megfogalmazott félmondaton? Magasabb keresetet, jobb munkakörülményeket, gyors előmenetelt, olykor' talán lakást? S mit kaptak a valóságban? Némelyeknek sikerült ezt, vagy azt elérniük, de a zöm csak figyelmeztető tapasztalattal lett gazdagabb. És mindezért elhagyták a mestert, aki bevezette őket a szakma rejtelmeibe, a barátokat, a begyakorlott munkát és sokszor az otthont is. Elindultak az albérletek — jobb esetben a munkásszállók — felé.

A közgazdászok megközelítő számításai szerint egy ember „váltása” — ki- és belépése — az iparban átlagosan 5490 forint. az építőiparban 1819 forint értékű termeléskiesést okoz. E népgazdasági ágakban évenként mintegy kétmilliárd forintot jelentett a nagyszámú. munkahely-változtatások miatt. A vándorlások által előidézett munkaidőveszteség — óvatos számítások alapján — megfelel 12—14 ezer dolgozó egy évi munkaidejének. Ezzel az erővel kétmillió tonna szenet lehetne bányászni, 70 ezer darab televíziót, vagy 20 ezer dlb motorkerékpárt lehetne gyártani.

A vándorlók több mint ötvén százaléka 16—26 é^es fiatal. Ezeknek a fiataloknak bizonyítani kellene, életet, jőivőt alapozni. Beleilleszkedni az üzemibe, megtalálni helyüket a társadalomiban, családot alapítani.

De vajon így lelhet? Egy év alaitt három gyárban, és mindenünnen rossz szájízzel elköszönni? Az új műhelyben — érthetően, nem barátok fogadják az újonnan munkába állókat, más a hangulat, más a hang. Lesik, kritizálják a munkáját, a mozdulatait, a szavait. Ha nem találja meg a hangot, esetleg társtalan marad. A keresete is kevesebb, mert meg kell tanulni az új munkát, meg kell szökni az -új helyet Az elemzések szerint az első hónapban az új munkásoknál a termelékenység átlagosan 25— 30 százalékkal kevesebb a korábbinál és csak a negyedik hónap végén érik él az eredeti teljesítményt Ennek megfelelően alakul természetesen a keresetük ás. Tehát nem csak a népgazdaság fizet rá a köny- nyelmű helycserékre. És ehhez jönnek még — amikiről a legtöbben csak késve értesülnek: a meggondolatlan kilépéssel járó jogi következmények.

A Munka Törvénykönyv új

*

Efdemes-e munkahelyet cserélni ?