Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

Hz üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze Államtitkok a szemétdombon Az angEai Batterseaben Ad­rián Pinnington 9 éves kisfiú és 5 éves'öcsikéje a szülői ház környékén egy szemétle­rakodó telepen megtalálta az anjgoi tengerészeti hivatal egyik titkos dossziéját, amely adatókat tartalmazott az első angol atomteng eralattjárórói. A Ids Adrian, szülei legna­gyobb megdöbbenésére, pontos adatokkal szolgált a hajó tom- natartalmáróu, merüléséről, se­bességéről, stb. Az admiralitá- son enyhén szólva súlyos fej­törést okozott annak kideríté­se, hogyan kerülhettek az ér­tékes papírok a szemétbe. Meghökkenve ol­vastam a clevelandi egyetem tudósainak valóban meglepő tu­dományos megállapí­tását: a beteg növé­nyek éppen olyan lá­zasak, mint a meleg­vérű állatok és em­berek. A beteg nö­vényeknél a „test" meleg és cs növények légzése is szaporább. Ezen tűnődtem haza­felé menve, fejet csó­válva, hogy mit meg nem tud a tudomány és mit meg nem tud az ember, amikor ijedten torpantam meg, belépve laká­som ajtaján. Hangos zihálás! Valaki van a szo­bában? Senki! Fel­gyújtom a villanyt. A zihálást hallom, de a lakásban senki. 1Szellem? A XX. szá­zadban? — kizárt dolog. S ekkor hirte­len ismét eszembe jutott a tudományos megállapítás.' Bátran odaléptem hát a fi- kuszhoz: valósággal kapkodta a levegőt. Elő a■ hőmérőt és al baloldali levele alá | dugtam: 38.S! Igaza volt a cleve­landi tudósoknak’ (-Ó) SZESZBÁAA T (rumonolog) Hogy miért könnyezek, uram? Még ezt kérdezi tőlem? Nem, még nem vagyok ré­szeg, de a bánat­tól az leszek. Sze­gény családom, szegény gyerme­keim. Igen, őket siratom. És tudja kit szidok? Meg­mondom én, meg én, őszintén. Az államot kérem, azt szidom. Mert micsoda ember- I télén egy intéz- I kedés volt, kérem I felemelni a szesz : árát... Hát sza­bad volt ezt? Hát lehetett? Mert nekik min­dent lehet. A szesz árát is emelm. És még életszínvonal­ról beszélnek ... Kérek még egy féldecit, nagyon bánatos vagyok... Szegény feleségem, szegény kis gyer­mekeim ... És ez nekik a szocializ­mus. Ahelyett, hogy ingyen mér­nék a rumot, ko­nyakot, vagy a pá­linkát „. tetszik tudni a bort nem szeretem, attól csak futkosni le­het... szóval, ahe­lyett, hogy ingyen mérnék, még eme­lik ... Hogy keve­sebb jusson az én drága családom­nak .„ Tudja, uram, milyen há­rom szép gyerme­kem van nekem? Nagyon szépek. Nem rám hason­lítanak ... De szo­morú is vagyok... még egy felet ... Mit is mondtam? Ja, ‘gén, hogy az állam megint mit csinált a szegény dolgozó alkoholis­tával _ — ... mert maga ezt nem érti... Hát azt hiszi, hogy ezek után én kevesebbet iszom? Egy frászt! Ne­kem nem szabad kevesebbet in­nom, mert abba belebetegszem, az­tán táppénz, ke­vés pénz, termelés kiesés, nemzetgaz­daság, meg min­den ... Érti? Na már most, ha én ugyanannyit iszom, vagy töb­bet, mert bánatos vagyok, mint most, akkor töb­bet is költők ital­ra... Ha többet költők, uram ... egy féldecit... Kö­szönöm a csalá­dom nevében... ha többet költők, ke­vesebb jut otthon kenyérre... Bizony uram, kenyérre... A mindennapi be­levő falatra! Na látja, ezért hibás az aüam, ezért an­tiszociális ez a rendelet... Volta- líéppen a kenyér árát emelték, csak azt nem merték, hát emelték a ru­mét, meg a ko­nyakét... Hát ezért szidom én az ál­lamot, meg ezért mindenkit, meg az egész világot... Is­tenem, be szomo­rú is vagyok sze­gény családom miatt... — Tudja mit? Adjam egy decit... másképp nem bí­rom el a bána­tom™ (egri) <« « Bal*a Ödön és Bakjai Fe-enc riportregénye a vele szemben, azt mondja: í- — Bocsánat, de én sietek, >- emberéletről van szó. s- Azzal már ott is hagyta Műi. ~~ lent, alti elgondolkodva néz ^ utánuk. Homoródy doktor, a szálloda d kis társaságának egyik legma- gányosabb embere, megiepet- L" ten kapja fel a fejét, amikor bekopognak az ajtaján. Nála nem igen kopognak: beteg a '' szállodában nincs sok, ő sena- r gyom híreszteüi, hogy orvos, 1 mert a honvéd orvosi állo­mányból „lépett ki”, s annaík ” jobb, ha csendben marad. Na- " gyom magányos ember a dok­tor és nagyon keserű, és most meghökkenten lép egyet hátra, amikor a szobába az ajtón át benyomakodák Péter, karján a fekete hajú lánnyal. A lány most, hogy Péter gyengéden a rekamiéra fekteti, szólal meg először: — Mit csinálnak velem, ké­rem! Ne öljenek meg! Ne ölje­nek meg! Péter szemét elfutja a könny. S már fordul is Homoródyhoz. — Doktor, rettenetes... itt találtam ezt a lányt a parton ... éjszaka lőtték le őket... segí­tenie kell... — No, rendben van, mát ma­gyaráz annyit? — mondja ( nyersen a doktor. És már jó- dozza is a seb környékét, kö- 1 tűz, magáitól értetődő buzga- i lommal. i És köziben morog. ? — Ne öljenek meg... A ku- t tyadstenit, hát azt hiszik, hogy ^ már mindenki gyilkos ebben a megveszett országban? Hogy nincs itt emberség, csak sortűz meg sárgacsillag, meg szöges­drót? Persze, hogy vannak itt emberek — Csak gyámoltala­nok. v ÉFoiyiatjidc; i illetve annak biztosítása első* sorban már nem a fizikai dől- i gozók, hanem a termelés irá­nyítóinak, vezetőinek az ügye, feladata. Többnyire csak a ve­zetők láthatják a termelés szűk keresztmetszetét, csak az ő jobb munkájuk eredményeként háríthatok el a folyamatos ter­melést gátló akadályok. Ezért halljuk az utóbbi időben mind gyakrabban, elsősorban a mun. kasok részéről, hogy végre va- lahára a vezetők „normáját” is rendezni kellene. Nem véletlen, hogy az utób­bi időben sok szó esik a gaz­dasági vezetők körében a mun­ka- és az üzemszervezés kérdé­seiről. mint a vezetés fontos eszközéről. A kérdés napiren­den tartása természetesen vég­ső soron szoros kapcsolatban ál] a munkatermelékenység emelésében előttünk álló, mind. inkább növekvő feladatokkal. A munkanormák fejlesztése iránti követelmények valóra- váltása mindinkább nyilvánva­lóvá teszi, hogy a munkanor­mákat nem lehet a termelési feltételek állandó javításától függetlenül, elszigetelve fejlesz­teni, csupán az egyes munkás, vagy jobbik esetben a munka­hely jobb megszervezésével a lehetőségeket kiaknázni. A veszteiségidők. amelyek a termelés üres járataiból adód­nak, az eddigi felmérések, ta­pasztalatok alapján nem korlá­tozódnak csupán az egyes mun­kahelyekre. az egyes műhelyek­re függetlenek az egyes mun­kástól, alapvetően a termelés- szervezés hiányosságaivá] függ­nek össze. Már pedig a leggon­dosabban elkészített munka- norma is csak a tényhelyzetet rögzítheti, csak annak követ­kezménye lehet. Más szóval; egy-egy munkadarab elkészíté. se, vagy egy munkafolyamat végzésének időszükséglete a* adott termelési folyamatot be­folyásoló technológiai, szerve­zési feltételek figyelembevétele alapján számítható ki, illetve fejezhető ki normaidőben. Ezért mondjuk és valljuk^ hogy a mu.nkanormak karban­tartását nem szabad — de nem is lehet — a termelési feltéte­lektől elszigetelve vizsgálni ét fejleszteni. Ellenkezőleg, a ter­melékenység, az egyes munka­teljesítmények emelésében csak akkor tudunk előrelépni, ha a munkanormákat komplex-mó­don fejlesztjük. Mivel a mun­kanorma egyrészt része, eleme,, másrészt következménye a ter­melékenység növelését elősegí­tő termelés-szervezési és mű­szaki feltételeknek, a munka­normák fejlesztése csak akkor segíti elő a termelékenység nö­velését, ha aktívan visszahat, elősegíti a termelékenységet befolyásoló termelési feltéte­lek javítását. Ismeretes, hogy 1960. óta a munkanormák fej­lesztésében érhetünk el bizo­nyos eredményeket, megtettük az előbb említett igény kielé­gítéséhez szükséges első lépése­ket. Az eddigi felmérések, munkanap-fényképezések sok, a termelés szervezésében meg­levő fogyatékosságra hívták fel a figyelmet. Ezek á felmérések azt mutatják, hogy a termelés folyamataiban számottevőek az úgynevezett veszteségidők, je­lentősek a szervezésben és a technológiában levő tartalékok, melyek hasznosításával a ter­melést, a termelékenységet be­ruházás nélkül, esetleg kisebb beruházásokkal jelentősen nö­velni lehetne. Most az a fela­dat, hogy a munkanormák fej­lesztése során az így feltárt veszteségidőket megfelelő in­tézkedési tervek alapján a le- hetősécrekhez képest minimális­ra csökkentsük. Csak így lép­hetnek ki a munkanormák a jelenleei másodlagos — csupán a tényhelyzetet rögzítő — sze­repkörből és válhatnak aktív szervező eszközzé. Ezek röviden azok az indító okok, amelyek ma a normák fejlesztése során az eddigiek­nél jóval nagyobb erővel a ter­melés-szervezésre irányítják a gazdasági vezetők és a munká­sok figyelmét. Ez a terület a termelés frontján, ahol a ve­zetők — elsősorban a műszaki­ak —, „normáját”, teljesítmé­nyét emelni kell. Ezt nemcsak egy-egy gyár munkásai, hanem az egész népgazdaság igényli! Kahulits István az MSZMP KB Államigazgatási Osztályának munkatáras Az utcának mindig megv< a maga varázsa. Más az utca hajnal frissen rajzolódó f nyeáben, más a délben, más a konyáikor, amikor az ég ujj. lágyan oldják fel a tárgya épületek, emberek körvonala és megint más éjszaka, amikc a naszező csend sötétje borul városra. Ám, aki azt hisz hogy csak ilyen nagy egység nyi időkben változik az utc képe, jellege az nem szán még időt arra, hogy mondj ul egyetlen reggel figyelje a váró erednek lüktetését. Az utca va rázsa a fényeken túl elősorbai az emberek. S ha változnak a: arcok, változnak az utcák ké pei is. Reggel hat óra. Loholó, sietc emberek. Heggel hét óra. Lo­holó, siető emberek. Reggel nyolc: loholó, siető emberek A hozzá nem értő, az idegen számára ugyanaz a kép, sem mi változás, emberek és újra emberek, nekilódulnak a nap­nak, sietnek otthonról a mun­kahelyre, a város egyik pont­járól a másikra, mintha vala­mi titkos központi elektroni­kus agy mozgatná őket a szem­élő számára teljesen rendszer­telenül. Aki ismeri a várost, aki nem esit figyelni is, látni is és nemcsak nézni, annak azonban okai mond ez a „titkos’' endszertelenség. Az órák parágakat, társadalmi rétege­iét, emberi korokat, nem egy- 7£X nemeket választanak el — lint valami érdekes és sajátos asahrendszer törvénye szerint. Hat óra előtt röviddel: ke- äkpänon, gyalog, overélos, kis­lakás emberek zömében . A ömyező üzemek korán kezdő t munkásai.:. Hét óra előtt n< i hány perccel: névszerint- megnevezhető néhány má- üzem dolgozói lépegetnek.. i- Aztán megindul a diákok. , hivatalok, intézmények árada ta: hömpölyög az utca, lökte mint a vívőér! Nyolc óra, ké nyelmes járással baktatnál azok, akiknek fél kilencko kezdődik a napi munka, hog: kilenc órára kissé ásító una lommá szürküljön a kép — rövid időre. Minden óra. sőt. minder félóra más és más embercso­port ideje, más és más ember- csoport birtoka ilyenkor az aszfalt és a kockakő. Ismerik egymást. Ki névről, ki arcról, de mind ismeri egymást, vala­miféle sajátos közösség alakult ki közöttük, mondhatnám cin­kosság és kaszti zártság: az idő zárta őket együvé. Elkéstél. Rossz volt az órád. vagy egyszerűen dolgod van egy hivatalban és emiatt ele­gendő, ha később indulsz el otthonodról. Kilépsz az utcára és meghökkenve torpansz meg egy pillanatra. A reggeli verő­fényben, vagy éppen szitáló esőben bár ugyanazok a há­zak, bár a járda éppen olyan kopott, minit máskor regg< bár a kirakatokban ugyan,új hevernek az eladásra szál áruk — valami mégis idegen számodra. Idegen', ismeretle emberek topognak tova az u cán, olyanok akiket nem ií mersz, s akik téged sem ismer nek. Közömbös, részvétlen aveol Más a léptek üteme, más szavak visszhangja, még az öű tözködésük is másnak tűnik Olyan, mintha valami varázs lat folytán, más városba, ide gén helyre kerültél volna, most állsz, kissé tanácstalanul hová és Ilihez is indulj' Pedii mindössze fél óra. legfeljebl egy, harminc, vagy hatvar perc választ el a megszokod környezettől. De meddig is ju' el a rakéta ennyi idő alatt?! Igen: az utcáknak megvan a maguk varázsa, sajátos arcula­ta. De lám, ez nemcsak az építészeti stílustól, az utcák vo­nalvezetésétől, a fáktól, a kan- ialáberektől, hanem sokkal nkább és elsősorban — az >mberektől függ! A minden órák embereitől! Gyurkó Géza . tettebb munkamódszerekkel dolgoznak, míg a műszak má­sik részében az eddigieknél is több a semmittevés. Joggal te­szik fel ilyenkor a kérdést: miért kellett a munkanormákat szigorítani? A normák szigorítása előtt az egyenletesebb munkatempó mellett kevésbé fáradtak el, kevesebb volt a kapkodás, az idegeskedés. Miért nem lehet folyamatossá tenni a terme­lést? Ha közelebbről megvizs­gáljuk az ütemtelen termelés akadt, könnyen megtaláljuk, hogy hol az anyagellátás, hol a gépek gyakori meghibásodása, üzemzavarok, hol a műszaki előkészítés, vagy szervezetlen­ség zavarja a folyamatos ter­melést. A termelés folyamatossága. A munkások általában meg­értették az utóbbi két-hárorr évben folyó nonmarendezéseV szükségességét. Belátják, hogy a munkafeltételek javulásával — akár gépesítés útján, vagy egyéb okokból következett be — a munkateljesítményeket is emelni kell, vagyis, egy bizo­nyos időegység alatt ma többet kell termelni, mint rosszabb munkafeltételek mellett teg­nap. De az erőfeszítések mellett sokszor azt is tapasztalják, hogy hiába állítanak elő egy- egy darabot ma rövidebb idő alatt, mint tegnap, ezzel még a műhely, vagy az üzemegység egy műszak alatt nem termel többet. Saját bőrükön tapasz­talják. hogy a műszak egy ré­sze alatt az eddigieknél gyor­sabban, szorgalmasabban, fej­Órák és utcák íj. Alexnek régi álláspontja néma tanú a jó tanú. És Szántó immár néma ta­nú. Azt mondták neki: orvos­hoz viszik. Nem lesz semmi baj ... S most, a szoba felé tartva, meglátja Pétert. — Kérlek, nem láttad Mari­kát? — fordul hozzá kedve­sen, finoman, Péteren átfut a borzongás — ugyanúgy, mint Márián félórával ezelőtt. Mi­lyen finom tud lenni ... Mi­lyen csiszolt, milyen készsé­ges ... — De láttam — mondja ri­deg, kemény, üvegszerűen csengő hangon. — Hol? — Ajánlok magának vala­mit — fordítja magázásra a szót Péter. — Ne keresse. És tűnjön el innen nagyon gyor­san. A saját érdekében. És elfordul, mert érzi: az ökle ütésre lendülne, ha még egy pillanatig „beszélgetne” a 215-ös úrral. — Ahogy gondolod, kérlek... Ahogy gondolod — csikorogja Alex, s összeharapja az ajkait. Egy lány a Dunaparton Hull a hó és csend van. Pi­hen a front. Az ablakban álló Pétert elfogta valami féktelen vágy, hogy meghengergőzzék ebben a sima, fehér paplanban, ] bogy egy kissé kisfiú legyen ; megint, aki bokáig jár a hó ban.... az se baj. ha meg szidják. Dunupari ;.. Tépett, sebzett Dunapart, de szép. S most I szép. A Hangli kioszk előtt áll< ágyú körül egyetlen embei sincs. Csend van. , Lesétál a lejárón a partra nyugalmas, békés léptekkel, még zsebre is dugja a kezét. Ilyen csendes órában az em­ber még arra is mer gondolni, hogy talán túléli az egészet, hogy talán lesznek még szép téli napok bujkálás nélkül.... S aztán megáll és némán, iszonyattal mered a rakpart peremére. Gomolyag, véres, gyűrött emberhalom fekszik a hóban. A lassan szállongó pelyhek be­födik a testeket. Cipő nélkül némelyik harisnya nélkül, fekr szenek a hóban, hátracsukloft fejjel, csapzott hajjal. Talán negyvenen is vannak. Egy őszhajú öregember a legszélső. Szemöldökén, pillá­in már vastagon ül a hókristá­lyok szemfedője. Furcsán el- nyáklott karja mutatja csak, hogy halott — egybként azt le­hetne hinni, hogy alszik. És a rémület meggörcsösödött pó­zaiban, hevernek ott öregasz- szonyok és süldő kislányok, egy kisfiú félrecsúszott diák­sapkában. És a halottak gyűrűjében most felül egyik és merev, hisztérikusan tágra nyitott szemmel Péten» néz, , Egy élő, akit ott felejtett a „testvérek” hanyagsága. Ül és nézi Pétert Nem lehet elmondani kötet­ben sem, mi villan át ebben a tizedmásod percben Soós Péter tartalékos hadnagy lelkén. De ő sem ér rá elemezgetni, mit S közben agyában pereg i filmszalag. Kockái régen ősz- szeálltak már — csak most bo- csájt rájuk fényt a felismerés A sortüzek. Azok a rövid, per­gő sorozatok, amelyekről ő azt hitte, szerves részei a harc­nak ... Hát így harcolnak... Kislányok ellen, nagymamák ellen, diáksapkás gyerekek el­len. Gyerünk Béla bácsihoz! És az alagsori lépcső fordu­lójában elébe tűnik — Müller testvér szeszmámorbél lassan ocsúdó arca. — Szervusz, testvér — kö­szön rá ismerős bizalmasság­gal. — Hát ez ki? Péter száján váratlan maga­biztossággal ugrik ki az első, eszébe ötlő mondat. — Egy ismerősöm. Kenyér­ért ment itt a környéken és egy eltévedt golyó... — Nem láttam én ezt a kis­lányt tegnapelőtt a Városház­utca 14-ben? — morfondírozott maga elé Müller testvér. — Mondja ki ez a lány? — de a férfi hidegen, nyugodtan néa lenne szabad most tennie i „hungarista állam” farkas tör­vényei szerint és mit a magé szíve szerint — már oda k ugrott, ölébe kapta a vékony szinte gyermeknyi lánytestet és a következő percből már a Mária Valéria utcai bejára­ton, a személyzeti kapun nyit befelé — taián ott kevésbé bot- lile össze olyannal, aki nem ki- ypjnyírre saemtapú, __fc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents