Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-30 / 25. szám

PINTÉR ISTVÁN — SZABÖ LÁSZLÓ: i—Amikor a szálak i— elszakadnak 6. S Fellegi jól látta, hogy ez abból fa­kad, amiből a többi hiba: csak akkor érezték jól magukat, ha egymás kö­zött voltak, minden tervüket úgy építették fel, hogy annak végrehaj­tásában csak a KISZ-tagok vehet­tek részt.. Zárt kollektíva volt nz, s bér sokat segített a gyárnak, hiszen csupa lelkes fiatalokból állt. mégis elharapózott közöttük valamiféle egészségtelen magukba zárkózó szemlélet. Szóba álltak ők persze Beke Ma­rival is. meg a többiekkel is. csak éppen nem számítottak ezekre a fiatalokra, s ennélfogva nem is na­gyon törődtek velük. Marinak vi­szont eszébe sem jutott, hogy Felle­giek társaságát keresse. Azok olyan komolykodó fiúk, sehova nem jár­nak szórakozni, csak néha a KISZ- rendezvényekre... Igaz, egyszer Fellegi elhívta a lágymányosi vásár­városhoz társadalmi munkára, ő is elment, és elég jól érezte magát a többiek között De máskor nem szól­tak neki. ígv hát aztán maradt ő is MaCT<ia és Forral társaságában. Mert attól a bizonyos szombat estétől kezdve nem szakadt meg a ka Deso­lat Mari és Forrai között. A lányt először a szégyen nyomta, de aztán egyre jobban imponált neki, bogy a 23 éves fiú mindig tele van pénzzel, ajándékokat hoz neki, sőt a minap még cinőt is együtt vettek, amit forrai fizetett! Ebből biztosan há­zasság lesz, akárki meglátja. s. Hogy ki ez a Forrai tulajdonkép­pen, arról Marinak sejtelme sem volt. Pedig érdekes dolgokat tudha­tott volna meg róla, ha csak egyet­lenegyszer is jobban odafigyel Mag­da és Forrai sugdolózására. Magda ugyanis tudta, hogy Forrai „nagy alakja” a fővárosi alvilágnak: .mac­kós” a lelkemadta... Egyszer már ült is kasszafúrási kísérletért... Ti­zenhét éves korában szabadult a javító-nevelőből, s nyomban felszipr prantotta egy bűnöző társaság. Más­fél éve „önállósította” magát, s Csu­ti Balázsokkal komázott __De Mari mi nderről nem tudott semmit. A társaság most már mindenhová együtt járt Moziba, strandra, esti szórakozóhelyekre. Mairi rábeszélte Lajos bácsit és Klári nénit, hogy engedjék el őt, elvégre nagylány s tud ő vigyázni magára. Eleinte tilta­koztak az öregek, de mivel látták, hogy úgysem tehetnek a lány elle­nére semmit, ráhagyták ... Már beköszöntött az ősz, amikor egyik nan Forraiék összeültek Mag­da lakásán. Ott volt Mari is. Kiküld­ték a konyhába, hogy csináljon fe­ketét. A lány örömmel vállalta a házias kötelességét, szeretett főzőcs- kézni. A többiek ezalatt izgatottan suttogtak a szobában. — Ha megcsináljuk, hónapokig nem lesz gondunk pénzre — mond­ta Forrai. — Különben is, unom már ezt a sóherságot — Bár az se lenne egy rossz öt­let, ha futtatnánk két nőt... — ne­vetett fel Klement. — Majd bolond vagyok nektek hozni a pénzt — válaszolta Ma0da. Az ötlet Forraltéi származott. Dél­előtt, amikor felment a gyári pénz­tárba, hogy felvegye a prémiumát, látta, amint a dolgozók fizetéseit te* sakokba rakják. Lehetett ott vagy háromszázezer forint. A kész tasa- kokat betették a p»áncélszekrénybe. Forralnak egy pillanat alatt átvillant az agyán, hogy ezt a pénzt meg le­hetne szerezni. Holnap lesz fizetés, tehát a pénz éjszaka itt marad. A pénztárhelyiségbe könnyen be tud­nak jönni, mert azt ő már máskor is látta, hogy az aitót csak egyszerű kulccsal zárják be. A piáncélszek- rényt kell felnyitni. Elmondja majd a többieknek... Mindenkit láziba hozott a „tipp”. Még Magdát is. Ö mindenben benne volt, ami pénzzel kecsegtetett. Csak Csuti Balázs akadékoskodott. Első­sorban azért, mert félt, s ez felkel­tette benne az erkölcsi tiltakozást. De a többieknek nem ezzel érvelt, hanem azzal, hogy nem tudják kel­lően előkészítő’-1 a dolgot. — A fúrón mék sok minden kell oda ... — mondta Osuti. — Csak nerr vagy gyáva? — csat­tant fel Forrni. S ennyi elég vrlp C'n tinak, hogy meghátrál jón. , hiú volt. s nem tudott b. as.. •’ •’ ;tt elképzelni, mint hogy valaki azt mondja iá: gyáva. Megadta magát — Egyébként hegesztőpisztoUyal kellene — váltott hangot hogy meg­mutassa bátorságát. — És hogy a fenébe tudjuk bevin­ni azt a marha nagy oxigénpalac­kot? — kérdezte Markos, — Az biztos, hogy hegesztőpisz- tollyal könnyebb, de fúróval is meg­lehet csinálni. Csak egy kicsit to­vább tart — mondta Forrai. Addig-addig tanakodtak, míg vé­gül is arra a megállapí tásra jutot­tak, hogy kevés az idő, jobban elő kell készíteni. Majd az elsejei fize­tésnél ... Addig beszereznek min­dent. Fúrót, kesztyűket, még cipő­jűkre is filcpapucsot húznak. Ezek az ötletek egyébként a már gyakor­lottnak számító Farraitól származ­tak. — Semmi nyomot nem szabad hagyni.;. A Marit pedig ne avas­sátok bele. Még eljár a szája, ö majd figyelni fog. És azt mondjuk neki. hogy egy jó heccet csinálunk. Amikor aztán megvan a pénz és ő is kap belőle, akkor elmondjuk ne­in. De addig mindenkinek kuss... A hónap második fele tulajdon­képpen azzal telt el, hogy Forraiék beszerezték a rabláshoz szükséges holmikat. Mari mit sem sejtett eb­ből, továbbra is együtt járt velük..: Fellegi már tudta, hogy Beke Ma­ri a Forraiékhoz tartozik, folyton együtt mászkálnak. De egy kicsit te­hetetlennek érezte magát. Tartott Forraiéktól, mert még az 6 szemé­ben is bátrabbaknak, férfiasabbak­nak tűnték ezek a vagányok. Elkap>- ta őt is a fiatalságnak az a roman­tikus érzülete, amely bizonvos kor­ban csak a férfias, nyers erőt tartia a legtöbbre. így aztán félszegsége miatt le keűlett mondania a lányról. Egyébként Mari munkájával nem volt semmi baj. Munkakezdéskor pontosain ott volt 6 is, mint a többi­ek, és szorgalmasan dolgozott. En­nek ellenére nagy változáson ment keresztül, s a kezdetben mindenki­hez kedves, szívélyes lány morc, sok­szor udvariatlan lett munkatársaid val szemben. Forraiék körében érez-: te igazán jól magát. Pedig már nem is volt viszony közte és Forrai kö­zött .:. Csuti Balázs, ez a furanevű, ráadásul csúnya fiú mondhatta ma­gáénak a lánjtt... Elérkezett az utolsó nap, s Forrai­ék szóltak Marinak, hogy éjszaka „nagy zrít” terveznek, be akarják szurokkal kenni az irodai székeket, hadd ragadjon oda a sok fehér kö* pjenyes tintanyaló. Mari azonnal be­lement, s még azt is vállalta, hogy ő fogja Magdával cipelni a zsákot, amiben a szurkot “viszik. Délutáni műszakosok voltak Mag­dával együtt, a fiúk délelőtt dolgoz­tak. De délután ők is bejöttek az üzembe. A nagy csarnok sarkánál vártaik a két lányra. Este fél 11 le­hetett, amikor mindenki elhagyta már az öltözőket. A két lány kivette a szekrényből a zsákot, s lecipelte az udvarra. Mari nem is sejtette, hogy a zsákban más van, csak ép” p>en szurok nem. A fiúk elvették tőlük, aztán elindultak az iroda fe­lé. A gyárudvar már kihalt volt, csak néhány munkás tartott még a kapu felé... Az irodaépület ajtaját Forrai egy álkulccsal pillanatok alatt kinyitot­ta. Mind a hatan bementek a lép­csőházija, s bezárták maguk mögött az aitót. Marit az első emeleti fo­lyosónál állították le, hogy figyel­jen, s bárki közeledne, azonnal füty- tyentsen egyet. Ök periig öten elin­dultak a pénztárhoz. A folyosón fel­húzták a lábukra a filcnaoucsot, ke­zükre a kesztyűt, és elkezdték fesze­getni a pénztár ajtaját. Á négverős fiatalember nekidülit az ajtónak, és a feszítővas segítségével néhány nyomás után kiszakította, a zárat. (Folytatjuk.) Félelmes látványok lassú ör­vénye ez a film. Tucatnyi moz­dulatlan arc, feszes mozdula­tok ritmusa, puha léptek suha- nása, intés a legyezővel, a to rokból felszakadó hang, régi szövegeik idézése, a mondatok­nak pengeként forgatása és az öldöklő pengék állandó váltá­sa-jelenléte a film. Ebből a szá­munkra szokatlan anyagból épül fel ez a hosszúnak nem mondható, fordulataiban sem különös, mégis megrázó, lélek­tanilag kitűnő filmalkotás. Masaki Kobayashi rendezése stílusban és mondanivalóban egyaránt szokatlan. A drámai feszültség nem enged, az első pillanattól fogva tartja a nézőt. Inthet azon vitatkozni, hogy az európai néző — egyáltalán bár­milyen ma élő mozilátogató —■ hogyan tudja elviselni a hara­kiri véres látványát, ennyire naturális eszközökkel leköze­lítve, mint ezt a japán rendező elénk tárja, de egy bizonyos: Motome sorsa és az a lélektani folyamat, ahogyan Cugumo el­jut három hőstett után a leg­nemesebb bosszúig, önmaga i feláldozásáig, az már tanítás. Tanítás arról, hogy a kegyet­lenségre rá kell döbbenteni a kegyetleneket, hogy a szá­monkérés lelkiismereti kínjá­tól ne szabadulhassanak. Ta- i nítás arról, hogy ideig-óráig — minden relatív a történelem­ben! — lehet az emberséget ke- | gyetlenné fajult hiedelmek, törvénynek tartott szabályok . szerint megölni, az embert ön­maga alá süllyeszteni, de az ember legyőzi — ha nagy áron is — a kegyetlenek sorát. Még akkor is, ha néha emberfeletti teljesítményt kíván az igazság és az igazságban való hit Masaki Kobayashi művészi bátorsága éppen abban áll, hogy a szamuráj-törvényt és a szamuráj-mítoszt Japánban alázza meg, ott mutatja meg teljes valóságában, ahol a ha­rakiri nem is olyan régi emlék. A félrenevelt öntudat, a vafc hit, az érzéketlenség és az os­tobaság ellen ágál ez a nagy­szerű, kemény idegzetet kívánó film: élményünk a riasztó rész­letek ellenére is emberi marad és megnyugvással vesszük tudo- domásul a megoldást. Tatsuo Hosoyát és Tatsuya. Nakadait kell kiemelnünk a filmszínész-gárdából. Eszköze­ikben szokatlan játékstílust je­lenítenek számukra, mégis az embert ábrázolták, akik egy kegyetlen és ostoba társada­lomban, 1630-ban egy tussal1 írott krónika emlékezetes hő­seivé lehettek. (farkas) va és ha tart valamit magáról, hősként kell leszámolnia ön­magával, hogy tisztessége meg­maradjon: harakirit kell elkö­vetnie. Motome látja, hogy ke­lepcébe esett, ő emberi irga­lomra számított és arra a biz­tatásra, hogy a hatalomnak még tetsző Ii-házban testőrként fog­ják alkalmazni. Bambuszkard­jával csinálja végig az öngyil­kosság kegyetlen, de kötelező szertartását. Nagy beteg felesége csali a holttestet láthatja viszont. Ott van az asszony apja is, Cugu­mo, akire Motome apja egykor a gyermeke felnevelését bízta, Cugumo bosszút esküszik és el­megy Motome gyilkosaihoz. Szamurájként fogadják, de fi­gyelmeztetésül elmesélik neki Motome történetét. Cugumo mesére mesével válaszol és ke­gyetlen megtorlással, végül a harakirivel. nyvhónap méleti alapjai, Buday és mái szerzők Szőlőszaporító anyagok termesztése, vagy a Gazda­szemmel a nagyvilág állatte­nyésztéséről c. műveik. Régi igényt elégít ki Schwartz—So­mogyi Az üvegházi szegfű é£ Oláh A családi ház kertje c. ízléses kiadvány is. Németiből fordította a kiadó Franke— Wetterau Kiegészítő fehérjeta­karmányok c. művét, amely hézagpótló szerepet tölt be ha. zai irodalmunkban. Ötödik át­dolgozott kiadást ért meg e2 alkalommal ősz—Szép GyakoL ribb sertésbetegségek; c. szak- könyve is. Bő mezőgazdasági szakisme­retet tartalmazó választék ke­rül az olvasókhoz a könyvhó­nap során. De a szakkönyv csak akkor jár valóban haszon­nal, ha állandó segítőtárssá, nélkülözhetetlen „munkaesz­közzé” válik. A szakértelem nyomán gyorsabban telik a zsák, szebben fejlődök a jószág nagyabb az osztalék, jobb a megélhetés. A gazdálkodás ré­gi „aranyszabályai” helyett többre tartják az írott tudo­mány összegyűjtött tapasztala­tait. Tízezrek tanulnak és sze­reznek nagyobb képesítést ter­melőszövetkezetekben. állami gazdaságokban egyaránt. Elsa­játítják a mezőgazdasági tudo­mányok legújabb eredményeit, hogy még eredményesebben gazdálkodhassanak. Dr. Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Könyvkiadó igazgatója A vakhit, a gőg, az érzéket­lenség, az ostobaság és az esz­telen hagyománytisztelet egy ágyban hál a kegyetlenséggel. Igazság ez és annál gyötrelme- sebb, ha bizonyítottnak látjuk és tudjuk, hogy népeket kín­zott ez az állapot Megrendü­lés és fáradtság motoz gondo­lataink között, amikor a Hara­kiri vetítése után kimegyünk a nézőtérről. Motome-t gazdag apja har­cosnak neveli, de a hatalom az apa házát tönkreteszi. Moto­me-t a szükség, a nyomor ker­geti az Ii-ház küszöbéhez, hogy testőrnek jelentkezzék: felesége és kisfia lázasan, minden anyagi híján fekszik otthon, Motome-t a szamuráj­törvényre emlékeztetik az Ii- házban: a szamuráj harcos, nem lehet méltaitlan az évszá­zados törvényekhez, nem aláz- kodhatík meg, nem lehet gyá­dasági kői hogy — főleg alapszinten — a szaikkönyvek nem elég érdeke­sek, s így a munkában elfá­radt ember figyelmét nem tud­ják huzamosabb ideig lekötni. Ezért országos pályázat útján kialakítottunk olyan szakiro­dalmi műfajt, amely alapkép­zettségű, vagy képzettség nél­küli emberek számára is (köny- nyen érthetővé, érdekessé és vonzóvá teszi a szakkönyvet Az idén három pályadíj­nyertes könyvet bocsátunk út­jára ezekből az új műfajú ki­adványokból. Alicser Jenő Aki öntöz, többet termel c munká­ja népszerűén és mégis tudo­mányos igénnyel mutatja be a legfontosabb mesterfogásokat. Molnár László Hogyan lesz a tehenészből szakmunkás c. könyve ugyancsak nagy érdek­lődésre tarthat számot, első­sorban a szakmunkásképző tan­folyamok hallgatói körében. Kozma György Minden napra egy tanács a tojástermeléshez c. munkájában a nagyüzemi és háztáji tojástermeiésbez közöl érdekes képekben fontos szak­ismereteket Ezek mellett ter­mészetesen változatlanul ren­delkezésre áll a mezőgazdasági szakirodalom tárháza, mintegy 200 féle könyvüldonságga 1, kö­zöttük számos új hazai és kül­földi szerző műve, vagy a ke­reskedelemben kifogyott nagy sikerű szakkönyv új kiadása. Jelentősebb ezek közül Láng Géza Növénytermesztés. Por- páiczy és más szerzők A kor­szerű gyümölcstermesztés eL­SOKAN, NAGYON sokan vi­gyáztak még ezen az éjszakán a városra. A rendőrségi kocsival többször találkoztunk, megszo­kott kőrútjukat végezték a köz­lekedésiek és az URH-autó. Az ügyeletes gyógyszertárba két órakor rohant egy ijedt édes­apa lázcsillapítóért, s nem kel­lett várakoznia egy percet sem. Kétszer zúgott el mellettünk a mentő — ők is a helyükön vár­ták a hívást. Az Állami Aru­ház éjjeliőre, az ügyeletes taxi­sofőr, az állomáson a forgal­mista, s a helyi járatok vezetői mind-mind álmatlanul, munká­ban töltötték az éjszakát. De helytálltak és minden éjjel helytállnak, hogy nyugodtan aludjon, s nyugodtan menjen munkába másnap reggel min­denki. (ádám) Mezőgaz' Cok szó esik napjainkban 1 ^ a mezőgazdasági terme- : lés fejlesztésének szükségessé- : géről és lehetőségeiről. A vi- : ták számtalan újabb megöl- ; dást, jobb, termelékenyebb el- : járás bevezetését eredménye- J zik —, de vita nélkül elfogad- < ja mindenki, hogy a lendülete- : sebb továbbfejlődésnek nélkü- ! lözhetetlen előfeltétele az ala- : posabb szakmai hozzáértés. — ' a nagyobb szaktudás. A mezőgazdaságban dolgozók : tekintélyes része érzi, hogy a ; jó szakmai felkészültségre mi- < lyen mérhetetlenül nagy szűk- < sége van elsősorban önmagó- . nak, de a közösségnek és az i egész társadalomnak is. Eh- 1 hez a munkához ad nél- 1 külözhetetlen segítséget a 1 szakkönyv. A minden év feb- I mórjában megrendezendő me- I zőgazdasógi könyvhonap ki tű- í nő alkalmat nyújt valamennyi i képzettségű szakember szórná- 1 ra, hogy ilyenkor — a nyugal- < masabb téli időszakban — az ( igényeinek megfelelő szak- 1 könyvből felfrissítse tudását. < A könyvhonap idején szinte i minden táján az országnak elő- : adásokat tartanak, kiállításo- < kát rendeznek, ily módon is í ismertetik az érdeklődőkkel a ‘ legújabb mezőgazdasági szak- ; könyveket. Szakíró—olvasó ta- i lálkozókat ugyancsak rendez- i nek. Az olvasóktól szerzett ta- í pasztalatokat rendszeresen fel- . használjuk a könyvkiadásban, i Ilyen lényeges tapasztalat volt ] pl. az elmúlt időszakban az, s aludt a szállóvendég a szobájá­ban, amikor felzörgettem, £ megkértem, hogy ballagjon ha­za, mert ez szálloda és nem ba­ráti lak. Ugyanis a barátja el­utazott, s egyszerűen átadta ne­ki a kulcsot. — Az egyik éjjel izgatott fia­talember zörgött a kapun. Be­engedtem, s néhány perc múl­va megjelentek a „barátságos’1 kísérők — egy nagy késsel ker­gették a Szépasszonyvölgyből. Hát igen. Az éjszaka más, mint a nappal. Vannak emberek, akiket felszabadít, s akkor azí hiszik, hogy mindent csinál­hatnak. Én már megszokom lassan ezt a munkát, nem tud­nék aludni. Ha nincs munkám, leülök a fotelba és gyakorlom a német nyelvet, vagy tanulok. Mindig van mit. Mindenesetre szép és érdekes, soha nem egy­forma munka a mienk. 0 ÖRA 30 PERC. A nyomdá­ban padlót remegtető zúgással jár a rotációs gép, ontja az új­ságot. Mellette postások — az újság ügyeletesei. Ök azok, akik már fejből pontosan tud­ják, s villámgyorsan szortíroz­zák, hogy melyik városba, me­lyik faluba mennyi újság kell. Az ember nem is nagyon látja, hogyan ragasztják rá a falu­címkét, máris eltűnik a zsák szájában. Kovács Miklós expe­ditor és munkatársai nem so­kat beszélnek. Igaz, nehéz len­ne túlharsogni a gépet, de olyan jól összedolgoznak, hogy nincs is szükség a szóra. — Nem annyira fárasztó ez a munka, mint inkább egy kicsit ideges az ember minden éjjel. Jó, jó. Nincs baj, megy a „ro- tó”, de előadódhat valami, s akkor nekünk minden perc drága. Az „elmenő” újságokat legkésőbb —, de ez már nagyon késő!!! -» egy óra előtt tíz perc­cel be leéli rakni a postaautó­ba, hogy kiérjen az állomásra, az éjszakai vonathoz. Akkor jön egy kis nyugalom, mert ez után már Egernek nyomnak, ami, ha valami miatt meg is késne, még reggel négy órakor is elég, ha a postára ér. No, de ilyen nem nagyon szokott elő­fordulni, én fél éve vagyok itt, még csak hallomásból ismerem az effajta „úszást”. — Az emberek nem is tudják reggel, amikor kezükbe veszik az újságot, hogy minden éjjel mennyi idegességgel, mennyi bajjal jár, míg végre leér az állomásra! Éjszaka dolgozni — nem le- ányálom. Azazhogy egyáltalá­ban nem álom, hiszen ügyele­tet tartani csak ott kell, ahol munka van a nap mind a hu­szonnégy órájában. Ügyeletes­nek lenni nehéz. Sokkal fá­rasztóbb, mint a kétszer olyan nehéz nappali munka. Éjjel az ember egyedül van, társa leg­feljebb egy rádió — ha olyan a munka, de az is álmosít. Meg­néztünk az ügyeletesek közül néhányat, hogy bemutassuk őket, s munkájukat — éjszaka. 22 ÓRA 30 PERiC. Eger, I. sz. kórház. Mikor nyitom a porta ajtaján, dr. Czenkár Béla — az ügyeletes orvos — épp akkor si­et be a baleseti szobába, mert sérültet hoztak. Nem súlyos, el is látják hamar, de azért ifj. Molnár Károly megizzad, amíg a nyolc öltéssel összefércelik szétvágott tenyerét. — Beszélgethetünk — mondja az orvos —, nincs semmi mun­kám! Ez jó! Végre egy szakma, amire azt mondja az ember: csak munkájuk ne legyen soha. Nyugodt az éjszaka, látogatá­sunk időpontjáig „mindössze” két betegfelvételt és egy operá­ciót végzett az ügyeletes. — Mi a legrosszabb az éjsza­kában? — Az állandó permanencia. Ha nincs munka, az ember ak­kor sem tud lepihenni, mert szinte hallani véli a portai te­lefont, vagy az ügyeletes nővér kopogását Az időnkénti ügye­let nagyon rossz, mert a szer­vezet nem alkalmazkodik lés bizony, éjszaka kívánja az al­vást 1 23 ÓRA 30 PERC. Park Szál­ló, porta. Nagy víglság, vidám énekszó, mást énekel a társa­ság és mást játszik a zenekar, de ea a világon senkit nem za­var — esküvő van. A fiatal por­tás, az éjszakai ügyeletes — Do- t rozsmai László — pillanatnyilag nem mondhatja el magáról, hogy fáradt hiszen mega is is­mer néhányat a „lagzivendé- s giek” közüL — Meg aztán ilyenkor sokkal jobban kell ügyelni, sok furcsa ember van a világon, aki ki- használja a nagy forgatagot és i felmegy a szobákba. Volt már • egy-két ilyen esetem. Munkám- ' hoz tartozik az éjféli kapuzá­rás. a kulcsrapport, amikor vé­gigjárom azokat a szobákat, i amelyeknek kulcsa hiányzik, : de a naplóba nincs bevezetve 1 Volt rá eset hogy békésen ; Az ügyeletes HARAKIRI Japán film

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents