Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-29 / 24. szám

EGY KIS STATISZTIKA: 29 kocsi (három Moszkvics, kot Volga, a többi Warszawa), va­lamivel több vezető és egy ál­lomás. Tél van. Ilyenkor más a „természete” a taxinak is. — Sokkal nehezebb dolgunk van, mint nyáron. Vigyázni kell, néha csúszós, néha sáros az út. Sokkal nagyobb a bal­esetveszély. Lassabban, óvato­sabban, kell, hogy haladjunk. Nem akarjuk „sárnévjegyün­ket” a járókelők ruhájára írni. A „műlesiklást” is inkább a Bízók gyakorolják — mondja Szeredi József taxisofőr. A legnagyobb forgalom is a hidegebb hónapokra esik: no­vember, december, március. — Naponta 14—15 kocsi köz­lekedik — tájékoztatott Zcn- tai Mihály személyforgalmi osztályvezető. És nemcsak a kanyargós eg­ri utcákon, de a környező helységekben is gyakran meg­fordulnak. Intézmények, válla­latok egész napra is bérbe vesznek egy-egy kocsit. Azért nincs már hosszú per­cek óta egyetlen kocsi sem az egyetlen állomáson? Délután hat óra körül já­runk és bizony egy-egy utas­nak tíz percet, vagy még töb­bet is kell várakoznia. — Ilyenkor, hat és kilenc óra között van a csúcsforgalom — tájékoztat Kerekes Kálmán kocsi vezető. — Nagy a forga­lom vonatindulás és -érkezés­kor, valamint éjfél felé is. Reggel és a délelőtt bizo­nyos óráiban 6—10 kocsi is vesztegel az állomáson. Ho­gyan lehetne napszakonként jobban elosztani, hogy mindig elegendő kocsi legyen? — Sokat kísérleteztünk, vi­tatkoztunk. A főnökség is kérte tanácsainkat. A kérdést még nem sikerült megoldani. Szinte lehetetlen is. Mi is egy kicsit „vendéglátóipar” vagyunk: a közönséghez kell alkalmazkod­nunk. És maga is tudja, milyen a „nagyérdemű”... >— mondta Kerekes Kálmán . AZ ELSŐ TAXIK reggel hatkor kezdenek. Vannak, ame­lyek 7, 8, 9 órakor stb. állnak munkába. Tehát lépcsőzetes a munkakezdés, hogy a csúcsfor­galom idejére legyenek a. leg­többen. Nem kellene több taxiállo­más? A tél ellenére sem szünetel a munka Andomaktályán — Nem kell — Kerekes Kál­mán szerint —, próbálkoztunk már ezzel, nem vált be. Zentai Mihály osztályvezető is megerősítette ezt; — Volt a Dobó Laktanyánál és a Mecset Étteremnél állo­más. Szinte senki nem vette igénybe. Egy kicsit csodálkozom! — Mi ellentétben a pestiek­kel, mindenhol megállhatunk, ha a leendő utas jelzést ad, — adja meg a magyarázatot Bi- rincsik László taxivezető. — És mind többen utaznak a helyi autóbuszjáratokon is. Cseng a kis „ládában levő taxi-telefon. Nincs, aki felve­gye. Egymás után vagy öt-hat hívás. Semmi! Milyen bosszan­tó a telefonálóknak. ­— De milyen bosszantó ne­künk, ha becsapnak. Kime­gyünk a telefonhívásra és nincs ott senki. Nemegyszer megtör­tént már, — mondja Birincsik László —, akinek 15 éves ta­pasztalata van már. AZ EMBER MINDIG olvas­sa a különböző újságokban: a taxisofőrt megtámadták, le­ütötték, kifosztották... — Általában nincs baj az utasokkal — cáfolnak —, de vannak kivételek: részegek, huligánok, ideges, izgága uta­sok. Elég emberismeretük van már: egyszerűen nem vesszük fel őket. Aztán mesélnék. Szunyt Béla elmondja, hogy egyszer két fiatalembert kivitt a Finomszerevénygyárhoz. Vá­rakoztatták egy órát de _ soha többet nem látta őket. Fizetés nélkül megléptek. Őszi Istvánnal történt meg, hogy négy huligán pénz helyett „fülest” ígért. Jékli Istvánnal egy hajszá­lon múlt,---hogy le nem ütötte két „rabló-jelölt”. A szerencsé­je az volt. hogy útközben kér­dezte a fiatalembereket, kihez menjen, mert ő jól ismeri Ke- recsendet? Ezért nem merték leütni, de rabolni, azt mertek a faluban. A szándékuk a taxisofőrrel csak később de­rült ki a bíróságon. Szinte mindenkit ismernek Egerben. Ha nem személyesen, akkor látásból. Persze őket is ismerik. Sokoldalú foglalkozás ez: autóval, emberekkel egy­formán kell tudni bánni. Mit üzennek állandó „part­nereiknek”, az utazóközönség­nek? — Nekünk is jólesik ha kö­szön valaki, amikor beszáll a kocsiba. Egyes fiatalemberek ne öt-hatosával akarjanak be­ülni! Nem mindent lehet szál­lítani személykocsin. Ott a te­her taxi is! A telefonbetyárok „szánjanak le rólunk!” De Zentai Mihály osztályve­zető mást is üzen: — a rossz kocsikat kiselejtezzük, egyese­ket pedig főjavításra küldünk. Az építendő új autóbuszmeg­állónál egy taxiállomást ter­vezünk. Csúcsforgalom idejére — szombat, vasárnap, piaci, fizetési napok, esti órák — majd minden kocsinkat „fut­tatjuk”. BIZONY. JÓL JÖN egy kis biztatás, különösen ilyenkor télen, amikor szinte állandó a csúcsforgalom. Egri Az egri bor világhíre meg­követeli, hogy a legnagyobb gonddal ügyeljünk annak jó hí­re és hitele felett. Az Egerbe látogató bel- és külföldiek elő­szeretettel isznak meg egy-két pohárka Medocot. Az a sötét­vörös, édes, aromás bor, ame­lyet az egri borkóstolók ma forgalomba hoznak — nem Medoc. Erről tanúskodik a pin­cegazdaság számlája is, amely az e néven forgalomba hozott bort „Csemege vörös” néven jelzi. Miért szerepel akkor az ártáblán, illetve a söntéspulton levő boroskorsón a Medoc fel­irat? ... A Dobó téri földmű­vesszövetkezeti borkóstolóban — az elárusító bár tudja, hogy a kimért bor a számla szerint nem Medoc, — mégis Medoc áll nagy büszkén az árjelző táblán! Igen nemes ital a cse­mege vörös is, de az egri bor világhíre megkívánja, — nem is szállta az érvényben levő ke­reskedelmi szabályokról —, hogy a Medoc csak akkor sze­repeljen az egri borkóstolók feliratai között, ha az válóban Medoc.,. ★ Szóvá tettük a közelmúltban, hogy a Gárdonyi Géza Gimná­zium Csiky Sándor utcai épü­t Erősen szürkül. Az andor- naktályai Búzakalász Tsz iro­dájában már égnek a lámpák. Az elnököt keressük, hogy a közelgő zárszámadásról, s a ta­gok téli foglalkoztatásáról be­szélgessünk vele. — Az elnök politikai elő­adást tart a szakmunkásképző tanfolyamon — mondja az egyik tsz-tag. — Csak a nor­más dolgozik az elnök irodá­jában késő estig, mert több mint 30 ezer munkaegységet kell még összesítenie a zár­számadás előtt. — Nemcsak én dolgozom — mondja Flaskai Miklós —, tal­pon van a könyvelés, de naponta műnk:*kan Tan az egész tagság is. Harminc tsz-tag a szakmun­kásképző tanfolyamon készül az új telepítésű szőlők művelé­sére. s ez sem lebecsülendő munka, — De nem ám! — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Molnár Gábor bácsi, tsz-tag. — Nagy szükség lesz itt a szakmunkás­ra. Én 73 éves fejjel sok sző­letszárnyának homlokzata elől már nagyon régóta hiányzik az elkészült Ikarus-szobor. A cikk megjelenése után napokon be­lül le is szállította a szobrot a Képzőművészeti Alap Kivitele­ző Vállalat. De a helyzet ma még furcsább, mint annak- előtte: ott vergődik a hatalmas, rácsos, ketrecszerű ládában a jobb sorsra érdemes Ikarus kovácsolt fémlemezből készült mása. Vajon meddig kívánja még ketrecbe zártan mutogatni a vállalat a jeles képzőművé­szeti alkotást, amelynek pedig nemes célja: díszíteni az épü­letet, illetve környezetét ★ Az autóbusz-pályaudvar sar­kán egy nagy méretű térképes tájékoztató tábla hivatott arra, hogy segítse a vámosban eliga­zodni kívánó idegent. A napokban személygépkocsi fékez a tábla előtt, fiatal há­zaspár száll ki belőle s a tér­képet kezdi böngészni. Mint­egy tízpercnyi keresgélés utóm reményvesztetten kérdezik: — Hol van az Eger Hotel, kérem? Nem találjuk ugyanis a térképen. Valóban! A sok felirat között, éppen az egyik legfontosabb: a Hotel Eger felirat hiányzik, löt megdolgoztam, de be keli vallanom, hogy az új telepíté­sű szőlő nagyon kényes nö­vény a szaktudásra. — A télies idő nem akadá­lyoz bennünket abban, hogy folytassuk a felkészülést ta­vaszra — veszd át a szót újra Flaskai Miklós. — Nagyok a feladatok, sok a munka és té­len is, így nagy lendülettel dol­gozunk. Szerencsénkre az idő megengedi, hogy a 90 hold új telepítésű szőlőben kiássuk a betonoszlopok helyét. A tava­szon újabb 70 hold szőlő és 85 hold gyümölcsös telepítését kell elvégeznünk s ez csak úgy lehetséges, ha kf használjak a léit időt. A gyümölcsös teljesen zárt te­rület lesz s a vasoszlopos kerí­tés összeállítását, az oszlopok hegesztését most kell elvégez­ni. Ahogy így beszélgetünk, megtudjuk, hogy évek óta jó a kapcsolatuk az egri Hajtó­műgyár munkáskollektívájával. Mindenben azonnal segítenek, ök kölcsönözték a hegesztő-ap­bór maga az épület jelölve van. De vajon ki tudja, hogy egy piros téglalap jelzi az egri idegenforgalmi tájékoztató táb­lákon a modem szállót. Egyéb­ként nem csupán az Idegenfor­galmi Hivatal előtti tábla nél­külözi ezt a fontos jelzést, de valamennyi, városszerte felál­lított térkép is... ★ A Heves megyei Idegenfor­galmi Hivatal kiadott egy ní­vós kiállítású, sokszín-nyomáisú leporellót Eger városáról. A legnagyobb meglepetéssel arról tájékoztat a szövegbeli fonto­sabb címek között, hogy Eger autóbusz-pályaudvara a Voro- silov téren van. Sőt! A lepo­relló egy térképe is itt jelzi az egri autóbusz-pályaudvart! Őszintén szólva, nem kis túl­zás egy még nem létező, csak a tervdokumentáció vaskos kö- tegeiben papíron lapuló léte­sítményre, mint válóban léte­zőre felhívni az Egerbe látoga­tó idegenek figyelmét! Valószí­nűleg, addigra el is fogy az idegenforgalmi kiadvány, mire elkészül a Vorosilov téren az új autóbusz-pályaudvar! (Sugár Istv&n) parátot, meg több más műhely- gépet is. De az ősszel elkészült termelőszövetkezetükben a já­rás egyik legmodernebb gép­színe, s ebben az évben meg­épül a javítóműhely is, korsze­rű munkagépekkel. Akkor már csak a főjavításokat végeztetik idegen vállalattal. De még egy csővázas gépszín is megépül ebben az évben és akkor — a tsz teljes gépesítését figyelem­be véve — egyetlen gép sem marad fedél nélkül. Ha kint. a tsz területén szét. nézünk, valóban nagy lendü­lettel folyik a munka. Minden­kinek akad tennivalója: a könyvelésen még cigarettaszü­net sincs, de a kovácsműhely­ben is egész nap vaikít a he- gesztő-apparát fénye, s az ál­lattenyésztésben, pálinkafőzés­ben; a szecskavágó körül is lá­zas munka folyik. A szőlőben ássák a gödröket, s lent a völgyben lánctalpas traktor fekete földet fordít a barázda mélyéről. A szőlész—borász tanfolyamon éppen az elnök noiitikai előadását hallgatják feszült figyelemmel a, tagok. Akikkel ma beszélgettünk a tsz-ben, senkitől nem hallot­tunk panaszt. Ennek oka a bizakodás a közelgő zárszámadásban, ahol a munkaegység értéke nem lehet kevesebb mint ta­valy. Az pedig 40 forint fölött volt, s most is fölötte lesz, Szuromi József párttitkár sza­vai szerint ebben a gzdaság- ban, ahol a telet is kihasznál­ják, nyáron sem lehet baj. S mivel ez valóban így van An­domaktályán . a zárszámadáson a tagság boldog büszkeséggel, szégyenkezés nélkül summáz­hatja majd évi munkájának eredményét Varga Zoltán ROHAMMUNKA Bcrkovits György csodabogarak At ♦K*»K**K4*J**K**;«>*X*»»\ PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ: Amikor a szálak — elszakadnak 5. ’ Mari nem sokat értett Forrai sza­vaiból, hiszen nem tudta az előzmé­nyeket, de nem is nagyon figyelt rá­juk, mert éppen a dzsessz-dobos brillírozott. De hiába szömyülködött Forral, mégsem lehetett a számára sok az ezer forint, mert Mariértbe" lement. Az egész ötlet ugyanis Ma- riért született. Amikor Klement megérkezett és a zakója alól három üveg csokoládé- likőrt húzott élő, a társaság felke­rekedett. Mari tulajdonképpen csak most eszmélt rá, hogy hova is men­nek. De már négy pohár konyakot megivott s ennyi ital után senki sem kívánhatja, hogy komolyan sza­badkozzon. A többiekkel tartott ő is. Éjfél lehetett, amikor Ma-gda bu­dai lakásába becsöngettek. A házi­gazda nyitott ajtót. Megrökönyödött a nagy társaságtól. De Magda intett neki, néhány pillanatra félrevonta, s máris szélesre tárult az ajtó. Mag­da szobája régi bútorokkal volt be­rendezve. A nagy méretű szoba pad­lóján nem voit egy tenyérnyi hely sem, amelyet ne borított volna fi­nom perzsaszőnyeg. A fiúk otthonosan vetették magu­kat a kerevetre, csak Mari álldo­gált félszegen a szoba közepén. Nem tudta, mihez kezdjen. Ekkor odalé­pett hozzá Csuti Balázs, felkapta és odadobta a többi közé. A lány sikí­tott és elpirult. A fiúk nevettek. Kfogóa is visszajött; poharaikat bor zo,tt. Ittak. Mari hangulata is egyre inkább feloldódott. Bekapcsolták a lemezjátszót, és táncoltak. Még egy óra sem telt el, amikor Csuti Ba­lázs Magdával már az ágyban hem- pergett. Mari észrevette és el akart menni. De Forrai megfogta a csuk­lóját. — Na fiuk, nyomás ki a fürdőszo­bába. — Dehogy megyünk.:. — tiltakoz­tak a többiek. — Kimentek, ha mondom. Csak a Csuti marad itt, meg a Magda. Markos és Klement kisomfardáltak a szobából. Forrai rávetette magát a lányra. Mari kézzéHábbal szabadko­zott és sikított. Forrai beszólította Klementet. — Fogd meg a másik karját, — utasította Klementet. Megfogták a lányt, kinyitották az ablakot, és odavonszolták a párkány­hoz. — Pillants le.:. Elég mély? Mari kinézett az ablakon. A mása. dik emeleti lakásból jól lehetett látni a 15—16 méteres mélységet. — Igen, vagy nem? — kérdezte Forral most már utasítóén a lányt. — Nem... — válaszolta elhaló hangon Mari. Arca halottsápadt volt, kavargóit benne az ital is. Csuti és Magda egy pillanatra oda­figyeltek, de aztán úgy tettek, mint­ha nem is látnák, mi történik az ab­lakban. Forrai és Klement megra­gadták a lány csuklóját és átlendítet. téfc az ablakpárkányon. A lány szív­verése egy pillanatra kihagyott. Ott lebegett a falhoz tapadva, a mélység fölött, csuklóit vasmarokkal szorítot­ták. Sikítani akart, de nem jött ki hang a torkából. Rettenetes félelem lett rajta úrrá. — Húzzatok vissza.. — Igen, vagy nem? — Igen... Reggel csapzottan, megtépázva, sá­padt arccal, karikás szemekkel ban­dukolt haza Beke Mari. Tulajdon­képpen maga sem tudta, hogy tör­tént, mi történt. Csak egyet tudott, hogy kegyetlen éjszaka volt. Félt ön- ' magától is, s a lakásba úgy osont be, hogy Lajos bácsiék ne vegyék ész­re. Ledobálta magáról a ruhát, és bebújt az ágyába. Annyi ereje sem volt, hogy sírjon... Forraiék egyedül engedték haza a lányt, ők még ott maradtak elszá­molni Magdával. A pénzen vitatkoz­tak. Forrai kerek-perec megmondta, hogy nincs egy fitylngje sem, de az ezrest meg fogja szerezni. — Csak még azt nem tudom, hon­nan ... — mondta a többieknek. — Ki kell valamit sütni. Mégpedig gyorsan, mert már egy alzó grandom sincs a fizuból... Szép vasárnap délelőtt volt, ami­kor ők még mindig Magda lakásán törték a fejüket, hogy honnan szerez­zenek pénzt. Mari ez alatt már javában aludt. Még arra sem ébredi fd, amikor Klári néni odalépett hozzá, megfogta az állát és megnézte jobbról is, balról is a lány arcát. Mari arcán kék fol­tok voltak. A fejét csóválva hagyta el a szobát: — Na látod, ez lett a KlSZ-muiat- ságból... — szidta a férjét, aki meg­győzte őt is, hogy a lányt igenis el kell engedni a KISZ-bálra. — Csak azt nem tudom, mit csinálhattak ve­le. Ügy néz ki, mintha összeverték volna. S nézd meg a cipőjét, hogy össze van taposva ... — Biztosan tánc kö2Íben ráléptek a lábára — dohogott magában Lajos bácsi. — Tánc közben verték össze az arcát? Biztos berúgatták és össze­törte magát Már kész volt az ebéd. de Mari még mindig aludt. Klári néni felkel­tette. — Mit csináltak veled? Mari nyújtózott egyet, s kezével kidörzsölte szeméből az álmot. Mint­ha mi sem történt volna, fölállt, és homlokon csókolta Klári nénit. Az asszony megenyhült. — Keringőztünk, és én elestem a nagy forgásban... Összevissza ver­tem az arcomat. Még az orrom vére is eleredt.:. — Jobban is vigyázhatnál ma­gadra ... Jól érezted magad? — Nagyon..: — füllentett Mari, mert abban a pillanatban, ahogy kiszállt az álom a szeméből, eszébe jutott az éjszaka. Egészen addig a pillanatig, amíg be nem léptek Mag­da lakásába, valóban iól érezte ma­gát. De ettől a perctől kezdve már keserű szájízzel emlékezett vissza mindenre ... Mindenesetre Klári nénivel és La­tos bácsival sikerült elhitetni a kék foltok eredetét... Irtózatos lett vol­na. ha megtudják, mi történt. Nem a szidástól, vagy veréstől féltA szégyentől! Hétfőn délelőtt az üzemben a fia­talok nevetve mesélték egymásnak szombat esti élményeiket. Minden­kinek volt valami mondanivalója, valami érdekessége a szombat esti „muriról”. Nehezen akart indulni a munka, annyi volt a foeszélnivaló*- juk. Fellegi időnként oda-odasündör- gütt Mari mellé, de még a lány né­zésétől is visszariadt. Beke Mari úgy nézett rá, mintha ott, helyben ki akarná oltani az ö életét. Ezekben az órákban a fiatal lány gyűlölt minden férfit és undor fogta el, ha nadrágot látott. De délutánra már lecsitult, leülepedett benne a vihar. A gépzaj, a szerszámok csattogása, a fiatalok nevetgélése feloldotta benne az óriási feszültséget. Már Forraira se gondolt olyan gyűlölet­tel. Csak Magdát kerülte. Tudta, hogy Magda végignézett mindent, látta, hogy mi történt... Mégse sie­tett a segítségére! De amikor a munk aidő végén Magda odalépett hozzá, hogy tart­sanak együtt, nem volt bátorsága el­zavarni. Félt, hogy az elvált asz- szony kiáll a munkahely közepére és kikiabálja, mi történt vele. Elő­ször szótlanul mentek a gyorsvaséit* hoz, aztán közömbös dolgokról be­szélgettek ... Teltek a hetek, Fellegi már le­mondott arról, hogy valaha is ud­varolni fog ennek a lánynak. Ä KISZ-vezetőségben már szólni sem mert Beke Mariról, mert abban a pillanatban kinevették. Pedig érez­te, hogy itt nemcsak vonzalomról van szó, hanem arról is, hogy a lányt közelebb kellene hozni a KISZ-hez. Felleginek nem tetszett az, ahogyan ez a vezetőség dolgozott: Például milyen gyorsan elfelejtették a saját határozatukat, hogy a Beke Marival foglalkozni kell, meg kell hívni a KISZ-rendezvényekre, köny­veket kell ajánlani neki, stb. (Folytatjuk.) Téli taxilesen Egerben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents