Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-28 / 23. szám
Jár a kocsi keresztben C ínék acélszálain, ország- " utak szalagján különféle árukkal megrakott vagonok, teherautók. A ,,paszportjukon’’ — a menet- és fuvarleveleken — hivatalos, szabályos pecsét. Előfordulhat mégis, hogy a szabályos okmányokkal közlekedő szállítóeszközök, járművek útja mégsem annyira szabályszerű? Nagyon sok esetben azt kell válaszolnunk, igen. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a megyei szállítási bizottság együttesen tanulmányozta az 1964-ben történt szállításokat, az építőanyagok útját a. termelő üzemektől az építkezés színhelyéig. A tapasztalatokból, megfigyelésekből tanulságos példatárat raktak össze, feltérképezték a kereszt- és gazdaságtalan szállítások útvonalát... Mi van közelebb a város építkezéseihez, a helyi vagy a trnályi téglagyár? Ha megkérdeznénk ezt báiűdtől Gyöngyösön, bizonyára gyanakvóan végigmérnék az embert. Pedig a kérdés felvetése okszerű és jogos, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat gyöngyösi építkezéseihez ugyanis nem a helyi, hanem a mályi téglagyárból szállítottak 10 000 darab I. osztályú magasított téglát; az I. osztályú kisméretű téglák 50 000 darabját pedig ugyancsak „idegenből”, Gyomé ról utaztatták. Azt gondolhatjuk, talán az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat gyöngyösi építkezéseihez már a város téglagyára szolgáltatott anyagot. Ez a feltevés alapvetően hibáéi. Kisméretű téglákból Mezőtúrról, Mátraderecskéröl, Hajdúszoboszlóról, Gyoméról, Békéscsabáról és Mályiból érkeztek nagytételű szállítmányok. És a hatvani építkezéseken is inkább „idegen” anyagot használtak, a helyi téglagyár pedig távolabbra. Budapestre és Vádra szállította termékeit. nak Eger a szomszédja, nem pedig Kunhegyes. Jóllehet mégis kunhegyesi téglákból építkeztek. Poroszlóra is inkább Karcagról szállították a téglát, mintsem a szomszédos Tiszafüredről. És Hevesre is kunhegyes! tégla került a közelebbi, jó minőségű egri téglák helyett. Ám nemcsak a téglák kényszerülnek marathoni utakra, más építőanyagok — a cement és a cserép — sorsa sem kivétel. Az 500-as szemnagyságú cementet például Hevesre, Füzesabonyba, Kál—Kápolnára, Poroszlóra és Gyöngyösre tűi a Dunáról, Tatabányáról utaztatták. Nem Selypről vagy Bélapátfalváról. Érdemes átböngészni az egri tihaméri állomásra érkezett tóglaszállítmányok listáját: Abonyból 485 800, Békéscsabáról 461 000, Mályiból 303 600, Dévaványáról 272 300, Mátraderecskéröl 9100, Martfűről 43 400, Tiszaföldvárról 27 200, Gyöngyösről 10 600, Putvokról 140700, Gyomáról 116100 és Mezőtúrról 26 200 darab. Az egri téglagyárak termékéből mindössze csak 517 000 darab téglát hasznosítottak. A Mályihoz tartozó tégla- és cserépipari üzemek, különböző méretű válaszfalakból, fal-elemekből, blokktéglákból gyártanák olyan mennyiséget, amely bőséggel elegendő egész Észak- Magyarország anyagigényének ellátására. Heves megye építkezésein mégis inkább, békéscsabai, kőbányai, őrszen tmikló- si. erdőkeresztesi és törőkszent-. mitklósi paneleket, blokkokat használnak. ^sak bosszankodik az em- bér, hogy míg a Tanácsi Építőipari Vállalat, tehergépkocsijai Mátraderecskéröl és Mályiból fuvaroztak Egerbe 30 ezer darab I. osztályú, hornyolt cserepet, addig az egri I. számú téglagyár arra kényszerült, hogy másfél millió darab hornyolt cserepét a szolnoki és miskolci TÜZÉP-nek szállítsa. Talán -nem lehetett volna azt a 30 000 darabot helyben, Egerben beszerezni?! E ger város két téglagyárral is dicsekedhet, de azzal már nem, hogy e hét téglagyár fedezte volna az építési anyagigényeket A tanácsi építőik munkáihoz például Tisza- földivárról 20 000, a pesti Bécsi úti üzemiből 59 000 magasított téglát szállítottak, a kisméretű téglák pedig Martfűről, Mátraderecskéröl s ugyancsak Tiszaföldvárról érkeztek vasúti kocsikban. Talán olyan alacsony az egrs két téglagyár termelése, hogy képtelenek lettek volna az építkezések ellátására s a bajt megelőzendő fordultak idegenbe segítségért? Nem lehet percig sem vitatkozni azon. hogy EüzesabonyKérdós, kérdés sorjázik egymásután. Mi az akadálya, hogy építő vállalataink nem aköny- nyebb és egyszerűbb módon kapják a megrendelt anyagokat? Mi az oka, mi vagy ki írja elő az anyagok körülményes, nehézkes és főként hosz- szú idő • tartó utaztatását? Minden út Rómába vezet — mondták egykor a büszke tal- jánok. Ez esetben, minden kérdés útján Budapestre jutunk — az ÉM. Anyagellátó Vállalathoz. Ide futnak be az építőipari vállalatok anyagigénylései, s itt intézkednek arról, hol kaphatják meg a szükséges anyagokat. Am tudhatnák: a gyöngyösi építkezéshez közelebb van a helyi téglagyár, mint a mályi, az egri építkezéseknek sem szomszédja — mondjuk — Dévaványa. Lehet, hogy nincsenek tisztában a távolságokkal, a földrajzi adottságokkal? Egy biztos, az általuk diktált szállítási mód nem ésszerű és nem gazdaságos'. J óllehet, mondhatják, hogy az anyagköltségek nem változnak, akár Mályiból, akár Törökszentmiklósról vagy Tatabányáról szállítják is az anyagokat mert az árak „fran- kósítottak*. De arra nem gondolnak, hogy a hosszú, nagy utazások feleslegesen Icötnek le vasúti vagonokat, amelyekre pedig máshol nagy szükség van. A vagonhiány égető, mindennapos problémáját nem akarjuk ecsetelni. A gazdaságtalan kereszt-szállítások, a felesleges, nagy távolságú szállítások miatt közútra szorulnak olyan áruk. amelyek fuvarom tatása, gépkocsival, igen költséges. Tizenhárom esetben szállítottak például Budapestről Egerbe parketta-anyagot, fedéllemezt, betongömbvasat s más árukat — vasúti vagonok helyett gépkocsival. Nyergesújfaluról, Debrecenből, Nyékládházáról és több helyről is gazdaságtalan körülmények között hoztak gépkocsival építkezésekhez anyagokat. Az már a helyi intézkedést érinti, hogy miért vasúton szállítják a gyöngyösi sódert Kálba, amikor a tehergépkocsik olcsóbb n és gyorsabban, rövidebb idő alatt lefutják a 39 km-es távolságot a két helység között A MÉK-gön- gyölegek is feleslegesen fogúdnak vasúti vagonokat az egri tihaméri állomástól Kápolnáig. rágán építünk iskolákat, kórházakat, gyárakat és lakásokat is. Drágán építünk mert a szállítás is drága>, sok pénzt elvisz a konyháról, a zsebünkből. Találgatjuk, töprengünk, hol, mit mennyit takaríthatunk meg energiából, üzemanyagból, pénzből. Hol? A szállításnál is, ha megszüntetjük a gazdaságtalan és ész- szerűtlen, körülményes, sok vesződséggel járó keresztnszál- Iításokat. Amíg rendet nem teremtünk, „jár a kocsi keresztben”, de előre nem sokat halad. Jár a kocsi keresztben. És a mi zsebünkből gurul a forint. Pataky Dezső Iwfmynmrnm Mindenkor nagy tisztelettel adóztam a goarmandok iránt, akik a hét művészet rangjára emelték a nyolcadikat: a táplálkozást. Érthető, hogy ezek után milyen nagy érdeklődéssel olvastam a hírt a londoni ételkülöncök klubjának minapi bankettjéről, ahol igen változatos és meglepő étrendet szolgálták fel. Az étrenden a következő étkek szerepel- telk: vizilóleves, tevepástétom, alligátorfarok sült fókauszony-mártással és kínai fecskefészek. Ez igen — csettintettem; különösen a tevepástétom olvastán, mert csak az tudja milyen étek ez, aki már egyszer evett belőle. Én egyszer sem. Mégis hiányérzet maradt bennem, miközben érthető undorral toltam el magam elől a tejfeles csirke paprikást: tevepástétom igen, pecsenye kacsacsőrű emlős zsírban forgatott kaktusszal nem? Nem tudják ezek a londoni ínyencek mx “ r>! (—ó) Hogyan lesz 400-ból 1200? Megy az akta vándorútra Immár négy esztendeje, hogy az akta elindult. Születésekor, 1961-ben úgy látszott, hogy az igazságszolgáltatás néha göröngyös útját friss erővel, fiatalos lendülettel néhány hónap alatt befutja. Ebben bizakodott özv. Baranyai Sándomé is, akinek érdekében az akta megszületett. Az akta útjai azonban kiszámíthatatlanok. Ha egy akta elindul, ki tudja, hol áll meg ... ! Még 1961-ben' kezdődött. Akkor, január 6-án lépett be a gyöngyösi Dimitrov Tsz-be Baranyai Sándomé. Háztáji földjének kiadását az 1959. 7, trv. alapján voit szőlőjéből kérte. A Toka-dülő helyett azonban a Kishalász! dűlőben akarlak földet mérni a részére. Kérte a Toka-dü- löt. Akkor elfogadták a kérését. Később a Toka-dülőben kezdték a háztájiak kimérését, mégis megfeledkeztek özv. Baranyai SándornéróL Nem feledkezett meg azonban róla a pénzügyi osztály, és a nem létező háztáji földre kivetette az adót. Ekkor indult el az akta. Előbb a mezőgazdasági osztályra futott be a panasz. Megérkezett a válasz: kérését elutasítják, mert a Totka- dülőben lévő nagyüzemi táblából nem hasíthatnak ki részére háztájit. Ez csak természetes. A háztáji területre való igényét azonban kézséggel elismerte a mező- gazdasági osztály. Az egészben csupán annyi „hiba” volt, hogy abban az időben a Toka-dülő csupa háztáji földből állt. Igaz, kellemetlen lett volna özv. Baranyai Sándomé miatt a már kiosztott háztáji földek rendjét megbolygatni. De az is igiaz: még egyszerűbb lett volna, ha özv. Baranyai Sándomé igényét már kezdetben elfogadják. Az akta tehát újabb aktát szült. Egyik fellebbezés a másikat érte. A tanácsi szervektől átkerült az ügy a bírósághoz, és ma miár ki tudja hányadaik tárgyalásinál tartanak. A legutolsóra a napokban', január 22-én került sor. A tanúkat hallgattak ki, szakértőt rendeltek ki, majd elnapolták a tárgyalást. A következő tárgyalásra újabb tanúkat idéztek meg, aztán a szakértő mondja majd el a véleményét. Aztán... ki tudja? özv. Baranyai Sándomé ma már tetemes összegű kártérítést igényel, Persze, ez is kellemetlen. Az akta tehát négy év alatt jócskán felszaporodott, és még ma sem lehet tudni, hol áll meg. özv. Baranyai Sándomé közben elérte életének 84. évét. És négy év óta keresi igazát. Megtalálja? (g. molnár) Szép, modern, összkomfortos házak épültek és épülnek Egerben a Hadnagy utcai új lakótelepen. Kényelmes, központi fűtéses lakások. Nem minden ember számára elérhető álom, még manapság egy ilyen lakás: elég kevés van belőle, és elég sokba kerül. Vannak, akik a saját erejükből, a saját keresetükből fedezik az esedékes havi részleteket. Vannak olyanok is, akik nem. Kik ezek? Hangsúlyoznom kell, hogy nem az olyan emberek, akik kiadják az egyik szobát, egy személynek normális összegért (normális = megfizethető összegért: mondjuk 390 forint), jól jön egy kis belese- gítés... De érdekes és meglepő, sőt váratlan fordulatok is előadják magukat. Például megjelenik egy hirdetés az újságban, vagy a hirdetőben (Mindegy): „Külön bejáratú bútorozott szoba, egy fiatal férfi részére, fürdőszoba- használattal kiadó. Eger, Hadnagy utca...” Óriási, sőt megkapó hír. Egerben ilyen is van? Aztán elmegy az ember, minden nagyon jó, minden nagyon tetszik: modern a szoba, modem a berendezés, tényleg van fürdőszoba, sőt központi fűtés. Az ár is „megfelelő” 400 forint. Dehogy mer az ember alkud* ni: hisz ez kész paradicsom. És mint a derült égből a villámcsapás: — Magán kívül még ketten fognák lakni a szobában, — mondja a házinéni. —?? — mintha nem jól értettem volna. Meg is sajnálnak egyből és szánakozóan magyarázzák. — Igen. Még két fiatalember jön. Már ki is mértük, elfér egy harmadik fekvőhely is. Legfeljebb valamilyen bútordarabot majd kiviszünk. És a 400 forint?... (3x400 =1200 forint). — Fejenként 400... Hát maga is jól tudja, hogy pajtákért, fészerekért, vagy egy- egy rosszabbfajta nyári konyháért is elkérnek 300 forintot. Sajnos tadom! De nemigen hat meg ez a magyarázat. Sőt. Na, de azért 1200 forintot kipréselni egy kis szobából? Hát tehet róla az a szerencsétlen albérlő, hogy a főbérlő új lakást és új bútort vett? Egyesek szerint igen: az albérlővel fizettetik meg! (berkovits) Ruházatról — férfiaknak ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦-«►♦•♦♦♦♦A DEMJÉN KÖZSÉG határában, a hegyek lankásabb ölén baktattunk Balogh András párttitkárral a lánctalpasok nyomán. Nem túl messze innen, Andomakon, egy szél- roham földhöz vágta a iüró- tomyot. Négyen az életüket veszítették. Negyven méter magasból zuhantak le a toronyhoz láncolva. Eger hajításnyira. Balogh gumicsizmája klaffog mellettem. Még mindig az an- doroakiakon töröm a fejem. — Átvágunk ezen a csapáson, így hamarabb oda érünk. Dómján Pista bácsi a fúrómes- ter Az idén nyugdíjba megy. Tizenöt éves kora óta olajbányász. Még a kincstárnál kezdte Erdélyben — mondta. — Nem hagy nyugodni az Andornak... — Engem sem. Szinte ma sem tudom elhinni, pedig megtörtént — És akik ott voltak, s élnek? — Azt mondták, többé nem mennek fel a toronyba Már félnek. Ezt megmondták őszintén. Elhagytuk a csapást, s a tisztásra léptünk. Áll a torony a talpán. Öten- hatan szorgoskodnak alatta a sodronnyal. Készülnek a fúrásra. Szemben állunk egymással. Jó szerencsét, jó szerencsét — mondják és tovább dolgoznak. Az egyik szál kötél szépen, lassan leereszkedett a koronacsigáról. A munkások fújhattak kicsit. Bordás Lajos hatalmas termetével tűnt ki társai közül. Ö mondta: . — Hát: kiest kortat jött. Az olajmező munkásai Csak tíz nap múlva indulunk lefelé. Igaz, a mostani munka se kutya. Nézzen csak körül. A sár valósággal sziklává fagyott. A szerelést idehozni nem kis dolog, hát még összerakni. PISTA BÁCSI, az öreg, szép lassan botorkált a rögök hátán. Ügyesen és tapasztaltán, akár az arató a friss tarlón. A kabátja nyitva, az inge nyaka kigombolva, mintha tavasz lenne. — Mi újság Pista bácsi? — kérdezte Balogh. — Miért? Hozott? — kötekedett amaz. — Jól vannak? — Jól — dörmögte, nekem meg azt mondta, kár még itt olajat várni, mert nincs. Aztán ravaszkás fény csillant a szemében. — De lesz! Azt meg én mondom. Másképpen oda a prémium. Furcsa munka ez. Ha bele gebedünk a melóba, akkor nincs pénz, mert akkor valami baj van. Mondjuk beszakadt a fúró. Ha meg nézzük amint forog, jóformán nem csinálunk semmit, az vastagabb borítékot: boaja ház!««. — Csak a pénz... — Az is. látott már maga olyan kutat, ahonnan először jön fel az olaj? Micsoda öröm, hogy nem volt hiábavaló a munka, ötven éve állok a torony mellett, de még mindig úgy örülök, mint a gyerek, ha megvan az olaj. — Megszokta? — Nem, Távol a családtól, a gyerektől, az asszonytól, ezt nem lehet megszokni. Csak bele lehet törődni. — A munkára gondoltam — mondtam. — Sose egyforma. Csak a tél, az ősz, a nyár, a tavasz. Az mindig ugyanaz. Meg mi magunk. Tudja, hogy megunja az ember a másik képét, ha csak azt látja?! Az öreg hívott bennünket a házba, telepedjünk le nála egy kis időre. Duruzsolt a tűz. Egy kismacska nyávogott. Pista bácsi tejet öntött neki a kulacsából. — Jó lesz ez a kis nyavalyás, majd egerészni. Szeretjük az állatokat. Volt egy kutyánk, a Kesztyű. Évekig velünk tartott. Valaki lelőtte. A bányászok na- BOáag. keresték * tettest. Még most is. Mentse meg isten a lelkét, ha megtalálják. KINÉZETT az ablakon. Hirtelen mozdulattal ledobta a cicát, rohant kifelé, csak úgy harsogott a hangja. — Jóska, a férie egyen meg, ne játssz nekem, mert még egyszer fel nem engedlek, az biztos. Az ördögödet, te! Dohogva húzta be maga után az ajtót. Vörös volt a méregtől. — Ez a taknyos Jóska azt hiszi, hogy cirkuszban van. Kéthónapos fúrómunkás. Aztán vi- géckedik a toronyban. Majd adok én. Mióta az az andoma- ki dolog történt, azóta megveszek az életükért. Ez meg itt játszik, a piszok. Megyek és körülnézek. Ketten maradtunk. A párttitkár elmondta, hogy nehéz dolguk van a kommunistáknak. Ahány ember, annyi felől jön. Az olaj összekapcsolja őket, de a fejükben bizony elég nagy a rendetlenség. — NEM PANASZKODOM. Valahogy a „nehéz” szó nem fejezi ki azt, ami itt van — folytatta. — Hiszen egymásért tűzbe meunéüiok. Ott voit a Jaafc kas Imre. A traktorával belezuhant egy szakadékba. A torony mellől mindenki úgy rohant lo a veszélyes lejtőn, min! aki se lát, se hall. Valósággal széttépték a traktort, csakhogy az Imrét mielőbb kiszabadítsák. A kórházból naponta követelték a hírt róla. Aztán elmondta, hogy a Farkas Imréék öt gyerekkel laktak egy szobában. A bányászok addig kilincseltek!, veszekedtek, amíg lakást nem szereztek neki. A kórházban a kezébe nyomták a kulcsot. Az asszonyának már ő adhatta oda. Hát ilyen embereik. A Pista bácsi nekikeseredése hazavágyás. Hogy is unnák egymás képét. Lehet is azt? Hiszen együtt nevetnek bele az első olajtüleörbe. Az örömet azt nem lehet megunni. Valami nagy dacosság kell ide, valami soha meg nem szűnő belső tűz. Ha vége a műszaknak, megmegszállja őket a magány, az asszony, a gyerek, az otthon utáni elvágyódás. ilyen a bányaszélet. Búcsúzkodunk. Pista bácsi, Szabó, Lukács, Bordás és a többiek éppenhogy csak felpillantanak, úgy mondják a „Jó szerencsét”. Komolyan, mint az igét. A torony áll a tisztáson. Alatta a történelmi olajmező munkásai. Olyan ez, mint a vadászat. Szenvedély. Csapdában van az olaj. nem menekülhet a bányászok elől. £ábiáa Eétar Hányán csináltatnak manap* ság ruhát? Sokan. Legalábbis ez derült ki az Északmagyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat egri lerakatánál. Gyapjúszövetből állandóan nő a kereslet, viszont a kapacitás ezzel nem tud lépést tartani. Csakúgy mint a pa- mutszövet, főleg az ágynemű esetében. Az okok ismeretesek: im- portgyapjúból, gyapotból — fedezi a nyersanyagszükséglet nagy részét a magyar textilipar. És természetesen kész ruhára, konfekcióra is sok anyag keli. Öltönyökből, kabátokból ele, gendő áll a vásárlók rendel* kezesére. Kilencezer öltöny« több mint 1000—1000 téli- és átmeneti kabát van raktáron. Öltönyökből igen nagy a választék is. Átmeneti kabátból azonban már nem annyira: nem számítottak arra, hogy decemberben ilyen sok fogy belőle. Szinte jobban vették, mint a télikabátot. Üjdonságnak számít — bár már ősszel is lehetett kapni — a kötött galléros, modem ballont, és megkezdték a gyáirtá* sát az úgynevezett habgurai- béléses tavaszi kabátoknak is. J56S. január 28., csütörtök