Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

Félévi „értesítő” Itt a félév! Minden tanuló­nak „magasabb most egy ki­csit a vérnyomása”. Talán itt is van „félévi hajrá?” Am „idegi* yugtató VuagSAUUO'' Az Egri Tanárképző Főisko­la toiuozuiyeu. a neveléstu­dományi utászéit eiott a vizs­gára ViU'asozo naugaian meg­lepően nyugodtan. Vagy jól leikegzunak, vagy... Igen! Nagy Anaor adjunk­tus nem éppen „emberevó” tí­pust Első kérdései így hang­zanak; Nagyon láznak? Me­legedjenek meg egy kicsit! Hogy vizsgázták eddig? — Kedves, barátságos. Egyszó­val bizalmat keltő. Feloldja a vizsga feszültségét Ehhez a stílushoz illik a „beszélgető vizsgáztatás” is: nincsenek élőre megírt tételek. A másodéves magyar—tör­ténelem szakosok közül szé­pen felel Dobos Marika, meg­állja a helyét Mongyi László is, talán, csak Kurve Emőkének megy gyengébben. A vizsga­lapok tanúsága szerint szere­tik a hallgatók a pedagógiát. Csupa jó jegyeket látok be­írva. — A hallgatók pedagógiai felkészültsége jó — mondja Vajda József, az I. számú gya­korló általános iskola igazga­tóhelyettese — ez tükröződik a félévi tanítási gyakorlat jegyeiben is. Tehát nemhiába hallottam értelmes feleleteket a környe­zet nevelésre gyakorolt ha­tásáról, az esztétikai nevelés­ről. és a politechnikai képzés társadalmi igényéről. Lányok és a tokos esőkötés — Azonban a tanárjelöl­teknek még nem minden esetben van meg a kellő fel­készültségük a politechnikai, jobban mondva a gyakorlati oktatás feladatainak ellátásán hoz — tette hozzá az igazga­tóhelyettes. — Miért? — Talán azért, mert a je­lenlegi főiskolások még nem tanultak politechnikát az ál­talános iskolában. Az alapok hiányoznak. Ezt tapasztaltuk a műszaki tanszék géptan- vizsgáján ísl Szinte egy gyár tanműhe­lyében érzem magara: ellip­szis alakú terem, a falak mel­lett munkapadok, mindenféle szerszám, számomra titokza­tosan ismeretlen rendeltetés- sei. Neon világítás. Középen négy nagy asztal, ahol a viza. gázók ülnek. Már megkapták tételeiket, most gomdoutoznak, írnak papírosaikra, de még inkább rajzolnak. A fő a rajz! De talán éppen ez a nehéz: Nem olyan egyszerű jól meg­rajzolni egy tokos csőkötést, fészkes éket vagy merevhé­jas tengelykapcsolót Sorra felelnek Joó Ilona, Vári Jut­ka, Bodonyi Kati harmadéves matematika—fizika—műszaki szakos hallgatók. Mind lány! És tudniuk kell megmutatni a csavarhajtású fogaskereket, önibeállós. kétsoros golyós­csapágyat... Rajzolnak... se­gélykérőén gondolkoznak, né­ha kétségbeesve nézik az „érthetetlen” rendeltetésű és működésű munkadarabokat — A fiúikkal nincs problé­ma. A lányoknak nehezebben megy. De jobban, mint a múlt évben — magyarázza Németh Tibor adjunktus. Mi is az a szorgalmi jegy ? A mostam félév egy új osz­tályzat premierjét is jelenti. Bevezették a szorgalmi jegyet az általános és középiskolák­ban. — Mi is ass a szorgalmi jegy? — tértünk vissza Vaj­da József igazgatóhelyettes­hez. — Azt tükrözi, hogy az egyes tantárgyakból hogyan készül az órákra a gyerek, vagyis milyen a viszonya a tanuláshoz. — Teljesen fedi a fogalmat a szó: milyen szorgalmat tan núsít a diák a tanulásban. Természetesen a körülményeit is figyelembe vesszük — mondja Verebélyi András, a Dobó Gimnázium igazgató- helyettese. — Hogyan állapítják meg, kS hányast érdemel szorgíe lomból? — Év közben külön nem osztályozzuk. Minden neve­lőnek figyelnie kell tanulóit és a konferencián határozzuk meg a szorgalmi jegyeket — feleli Vajda József. — Nálunk az osztály KISZ­Kwvezete kollektíván, egyé­nenként megállapítja a szor­galmi jegyeket, ez megle­pően reális és szigorú. Az osztályban tanító tanárok is osztályozzák ugyaneat. A két jegyet összevetik a konferen­cián — tudtam meg a Dobó Gimnáziumban. Nem mindenki lesz „példás“ A magatartásjegy tartal­ma is megváltozott: hiába ül fegyelmezetten valaki az órán, ha nem aktív, nem dol­gozik a közösségért, már nem lehet „példás”. — Nehéz lesz a szülőknek megmagyarázná, hogy miért nincs ezentúl annyi „példás”, eddig egyszerűen mindenki az vdt — egyöntetű a véle­mény. — Az osztályomban 43 tanu­ló közül csak 9—10 lesz „pél­dás” félévkor, a zöme „jó” de lesz bőven 3-as és 2-es maga- tartású is — mondja Búzás Lajos, a Dobó Gimnázium tanára És vajon a tanulók) tisztá­ban vannak-e a szorgalmi és a magatartásjegy új jelen­tésével? Bár már hallottuk, hogy a Dobó Gimnáziumban részben a tanulók állapítot­ták meg ezeket a jegyeket, azért mégis megkérdeztem három negyedikes diákot. Meglepően szabatosan és ha­tározott biztonsággal defini­álták a kétfajta osztályzatot. Bukta László. Botos József IV. B.. Rüll Gusztáv IV. E. oszt tanulóknak „létkérdés” is egy kicsit, hogy ezt tud­ják. Pedagógusok akarnak lenni, úgynevezett 5+1-es pedagógiai osztályba járnak. Mint elmondták, szeretik a pedagógiát, járnak már hos- pitálnd gyakorló iskolákba, sőt a második félévben taní­tani is fognak. Mindegyikő­jüknek van már egyéni el­képzelése arról, hogyant fog-* nak tanítani. Jó tanulók, már előre tudják, hogy milyen lesz a bizonyítványuk: Bukta László 4,6, Rüll Gusztáv 4,3, Botos József 3,6 lesz félév­kor. Beszéltem diákokkal, taná­rokkal vegyesen, de az emlí­tett „félévi hajrá”-hangulat- tal ritkán találkoztam. Ügy látszik, év közben is telje­sítették a ..normát”. Berkovits György A feledékeny ség ára: kétmillió forintnyi portó Nem azért a húsz fillérért, de mégis kinek nem okoz bosszúságot, ha a jókívánságokat tar­talmazó levélhez büntetést is mellé­kel a posta. Pedig előfordul ez jócs­kám Csupán kará­csony és újév előtt például Budapes­ten, Debrecenben, Miskolcon, Szege­den, Pécsett és Sopronban mintegy 120 000 üdvözlőla­pot portózott meg a posta. A legtöbb baj az úgyneve­zett díjkedvezmé­nyes küldemények­kel van. A név­jegynagyságú bo­rítékos üdvözlőla­pok közül sokat portóztak meg azért, mert 20 fil­léres bélyeget ra­gasztott rá elkül­dője, noha a név­jegyre kézzel, gép­pel írta a jókíván­ságokat. Hasonlóan sok a tévedés az újságok, a nyom­tatványok, a gé­pelt meghívók pos­tára adásánál. Nem is hinné az ember, hogy több tízezer olyan fele­dékeny ember akad, aki egyálta­lában nem ragaszt bélyeget a levélre. A posta bevétele ilyenformán nem csekély. Az elmúlt esztendőben két­millió forintot ho­zott a portózás. Jelentős összeg ez még akkor is, ha az előző évinél 100 000 forinttal kevesebb. Nem a feladók lettek fi­gyelmesebbek. A posta tavaly meg­változtatta az üd­vözlőlapok díjsza­bását, s azok por­tózását megszün­tette. Mintegy há­rommillió címzett azonban így is bosszankodott a portó miatt, Vi­gyázzunk tehát, hiszen mi is lehe­tünk címzettek! «5* «J» «*♦ 4j* ♦> «J* *** «J* < *!« »2« *2» *Z* •!* *1* *1* *1* *1* *1* O *2» *!• *1* *1* ♦I**«* *X* *** •** *** *♦' *♦* *♦* **** *•* *•* ****** *Z**Z**l* *»*- *1* ♦>*> ♦!**> «J» *!* *> ♦> *1* ♦> *Z*K* *1**1* ♦!* ♦> *1* ♦> *1* ♦> *1* ♦> ♦> *!♦ ♦> *!♦ ♦> *1* *> *Z* ♦!» < PINTÉR ISTVÁN — SZABÖ LÁSZLÓ: Amikor a szálak i— elszakadnak 3. — Nem tudod te. mi az élet... Abba bele kellenekóstolni. Mit gon­dolsz. hány ruhám van? — Nem tudom... Mennyi van? — Két szekrényem van tele. — hencegett az elvált asszony. — Sze­rinted miből vettem? — Hát a fizetésedből... — Ahogy azt az ilyen kis naiv li­bák elképzelik... Neked hány ruhád van? — öt. Hármat hoztam fel, és ket­tőt azóta vettem... — öt ruha egy nőnek annyi, mint­ha egy darab rongya se lenne... Persze a fizetésből aztán föl is for­dulhat az ember... — Nekem elég... Te miből veszed a ruháidat? — Semmi esetre sem a fizetésem­ből. Ezerkettőszázból meg lehet élni egy csecsemőnek, de nem egy felnőtt nőnek. Viszont, ha egy nő okos. ak­kor mindenre telik ... Mari még mindig nem értette, hogy Magda mire a.ka,r kilyukadni. — A volt téried is ad pénzt? — Bárcsak adna ... De egy ronda disznó... Egy fillért se ad. Azt mondja, önálló nő vagyok, keressem meg. Így aztán másokra vagyok szo­rulva ... A lány most már megértette, hogy miből veszi Koltai Magda a ruháit. De hát azért ez mégiscsak furcsa ... Egészséges erkölcsi ösztöne tiltako­zott — Nekem az nem kell... — Akkor pedig bolond vagy... A bolondoknak tényleg nem kell a pénz. Bárcsak nekem is előbb az eszembe jutott volna... Hülyeség volt férjhez menni... Amíg férfi van a világon, addig egy nő másként is meg tud élni. mint a házasságban. Voltál már a Budapestben? — Nem. Az mi? — Egy bár... Tudod mit? Gyerünk el szombaton... — Nem lehet, meghívtak az üzemi mulatságra. A KISZ ... — Te kis bolond... Ezek között akarod vógigunatkozni az éjszakát? Olyan unalmas pasasok, hogy meg­alszik a szájukban a_ tej... Másról se tudnak beszélni, mint arról, hogy milyen csónakházat hoznak össze túlórában a jövő nyárra a KISZ- nek... Meg hogy helytelen az udva­ron a gyümölcsös-zacskót eldobni. Nekik minden helytelen, ami termé­szetes. Csupa mozgalmi, meg mit tudom én milyen dolgokkal van tele a fejük. Tacskó mind... Mari hallgatott. Tényleg, milyen lehet egy éjszakai bár? Ahogy el­képzelte magának, nem is volt olyan riasztó a kép, inkább csábító. Milyen érdekes lenne elmenni egyszer. Ko­molyan kikezdenének vele is a fér­fiak és ő ezt határozottan visszauta­sítaná... Mert ő vigyáz magára. De azért nem adott választ Magdának. Még Lajos bácsiékkal is el kell intéz­ni. hogy egyáltalán elengedjék. Már­mint a mulatságra. Beszélgettek, s közben megkezdő­dött a zene. Mast már megtelt a kert­helyiség, főleg fiatalokkal. Egy fekete hajú fiatalember közeledett az asz­talukhoz. Illemtudóan meghajolt és felkelte Marit táncolni. Más nő irigy­kedett volna, Magda örült. Legalább most a kislány is rájön a szórakozás igazi ízére. Az elvált asszony számí­tó volt. Tisztában volt azzal, hogy Mari sokkal csinosabb, mint ő. Ha együtt jelennek meg valahol, akkor neki is sokkal könnyebb barátokat szerezni. És főleg kevésbé feltűnő. Elvégre mind a ketten dolgozó nők... Mari kipirulva jött vissza az asz­talhoz. — Tudod, milyen jól táncol ez a fiú? Egyetemista és randevút kért — újságolta boldogan. — De nem ad­tam neki... — Az ilyennek nem is kell... ok­tatta a fiatalt az idősebb. — Ezek túl komolyan gondolják. Márpedig a komoly dolgokba sohasem szabad belemenni ... Ha semmi mást, ezt a2 egyet megtanultam az élettől Flör­tölni kell mindenkivel, égesse meg a nyelvét más, ne én ... Az idő gyorsan elrepült. Marit má­sok is felkérték és Magdát is táncol­ni hívták. Tíz óra volt, amikor feláll­tak és elindultak haza. Mari nem ta­lált otthon senkit. Lajos bácsiék a lány nélkül mentek ki a szigetre, s még nem jöttek haza. Lemosdott, megvacsorázott és lefeküdt. Nem volt kedve olvasni, bebújt a paplan alá, és ábrándozott. Szép volt ez a délután. Mégiscsak okos nő ez a Magda. Vele kell tartani. Már ismeri az élet szép oldalait. S hátha tényleg igaza van, unalmasak ezek a kiszesek, s akkor elszalaszt egy szép estét. Mert biztos, hogy szép lesz. Nem is fog elmenni arra az üzemi murira, bár Lajos bá- csiéknak azt fogja mondani, hogy odamegy, de Magdával tart. A Buda­pestbe ... Másnap reggel Lajos bácsi kemé­nyen korholta a lányt az elmaradá­sért. Közölte vele, hogy amennyiben ez még egyszer előfordul, mehet ahova akar, de itt tovább egy percig sem lakhat. Az üzemben Mari szólt Nagy Pál­nak, hogy nem tud szombaton eljön­ni az üzemi mulatságra. A fiúk kér­lelték. Ki ezért, ki azért. Volt, ame­lyiküknek nagyon tetszett Mari. Má­sok meg csupán arra gondoltak, hogy jó lenne ezt a lányt is bevonni a KISZ-be. De Magda szavai_ nyomán bárhogy is kérlelték, a lány hajthatat­lan maradt. Sokkal csábítóbb volt a Budapest. Végül is a fiúk mérgesek lettek. Aznap este az üzemi KISZ vezető­sége ülést tartott. Fellegi, a vezetőség egyik tagja tüzes szónoklatot tartott arról, hogy egyes lányok milyen fen­nen hordják az orrukat, de azért nem szabad egy KISZ-tagnak se megsér­tődnie, mert bár idealista példával kell élnie, de Krisztus is azt mondta, ha megdobnak téged kővel, dobd visz- sza kenyérrel és a kereszténység így tudott sok hívet szerezni magának. Letorkolták. Mit? Még hogy kenyér­rel? Ha ő kővel, akkor mi egy sziklá­val. Még mit nem, majd nyelünk és hajbókolunk a burzsoázia előtt? Át- kos kapitalista maradványok! „De ez nem kapitalista” — kockáztatta meg Fellegi Feri — Maiira utalva. Ezen elvitáztak vagy húsz percet, miután Mari parasztlány és még benne élnek a burzsoá eszmei maradványok... Végül is megállapodtak abban, hogy azért foglalkozni kell Beke Marival. — El kellene menni hozzájuk és el­kérni a nagybátyjáéból, — kockáz­tatta meg Fellegi Feri. De a többiek leintették. Fiatal még, otthon a helye, s egyébként is majd itt az üzemben lassanként megjön az esze. — Szólni kell a művezetőjének is, hogy többet figyeljen rá, és nekünk is többet kell vele beszélnünk — ja­vasolta a titkár. — Csak nehogy aztán Forraiék csapjanak le rá — akadékoskodott to­vább Fellegi. — Különben is mondtam már. hogy ezeket ki kéne dobni! Forral Benő a szomszéd üzemrész­ben dolgozott Klement Gáborral, Csuti Balázzsal és Markos Edével. Huszonkét—huszonhárom évesek vol­tak mind a négyen, betanított mun­kások A négy fiú folyton együtt járt. Gyakran duhajkodtak, csavarogtak, s a munkahelyükön is alig bírtak ve­lük. Hiába volt a szép szó, a feddés, a fegyelmi büntetés, semmi sem ha­tott rájuk. Az igaz, hogy a munká­ban — főleg virtusból — nem marad­tak le a többiektől, de kibírhatatlan volt a magatartásuk. Nyolc hónapja dolgoztak itt s ki tudja hányadik munkahelyük volt ez. Ha valamelyi­ket kidobták a munkahelyéről, mert nem bírtak vele a főnökök, a többi­ek is otthagyták a gyárat és együtt helyezkedtek el másutt. Szövetséget kötöttek „életre halálra” ezek a zül­lött fiatalemberek. Az igazgató már többször úgy határozott hogy kiteszi a szűrüket, de mindig akadt pártfo­gójuk: „Ha innen kikerülnek, másutt is ugyanígy fognak viselkedni. Dol­gozniuk kell, s mi legalább ismerjük és szemmel tudjuk tartani őket...” Sajnos, azonban ezek az elővigyáza­tos szavak csak szavak maradiak ... Forraiékra tulajdonképpen nem ügyéit senki. A KISZ-vezetőség is csak óvta tőlük a többieket — pedig ha egy kissé jobban utána nézett vol­na e fiatalurak múltjának... (folytatjuk} karításáról és a helyreállítás munkálatokról kapcsolaton írásos, képes és tárgyi ernlér kék. A szakszervezetek, a Ma* gyár Nők Demokratikus Szö­vetsége, a Magyar Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség, a Ma­gyar—Szovjet Művelődési Tár­saság megalakulásával és tény­kedésével kapcsolatos írásos, képes és tárgyi emlékek. Ezeknek az emlékeknek ma még fellelhető zöme ott lapul vagy hányódik a szekrények­ben, a padlásokon, az üzemek irodáiban, raktáraiban, leg­többször mint feledésbe me­rült lom, amelyekre menthe­tetlenül a megsemmisülés vár, ha össze nem gyűjtjük. Leg­többször már maguk a tulaj­donosaik sem tudnak róla, hogy valahol ott hányódik a kinevezési okmányuk, a mun­kahivatal által kiállított köz- munkalapjuk, karaszalagjuk, amin az akkori rendőrség pe­csétje van. Heves megyében volt néhány rendőr és csendőr. Nos, nincs a múzeumnak egyetlen csend­őr-, vagy rendőrkalapja, vagy egyéb felszerelési tárgya serai Az említett emlékek gyűjté­sében igen eredményes mun­kát végezhetne a tanúié ifjú­ság, az úttörők, ha néhány megértő pedagógus megszervez­né és irányítaná a munkáju­kat. Ugyanígy sokat segíthetné­nek a KISZ-ta^>k ' is, akik szétnézhetnének az üzemük­ben és itt is ott is felfedez­hetnének néhány múzeumba való emléket, de van ezekből a falusi tanácsházakban is. Min múlik ennek a gyűjtés­nek a sikere? Oly^p sok-sok segítő kézen és szemen, amennyivel maga a múzeum érthetően nem rendelkezik. Azon, hogy mindenki vegyen magának annyi fáradságot, hogy nézzen szét a régi papír­jai, fényképei és tárgyai kö­zött, és ha olyasmit talál, ami­nek kapcsolata van az emlí­tett eseményekkel, juttassa .el a Dobó István Vármúzeumhoz. Ha olyan okmányról, fénykép­ről. vagy tárgyról van szó, amitől a tulajdonosa nem szí­vesen válna meg, kölcsönözze a múzeumnak. A Legújalbbkori Történeim! Múzeumi Bizottság nagy ér­deklődéssel várja a megye la­kosságának segítségét, hogy ■néltóképpen rendezhessük meg feszabadulási kiállításun­kat. Dancza János. sóval kapcsolatosan is. Éppen ez utóbbi hiányossá­gok eredményes orvoslását vél­tük elősegíteni, amikor me­gyénkben is megalakítottuk a Legújabkori Történeti. Múze­umi Bizottságot. Most a Népújság támogatását is igénybe vesszük, és arra kérjük olvasótáborát, hogy se­gítsen begyűjteni és az elkal- lódástól megmenteni megyénk felszabadulásának emlékeit Mik ezek az emlékek? A felszabadulást megelőző események: a német megszál­lás és a nyilas uralom alatti internálás, gettózás, deportá­lás, munkaszolgálat, az ellen­állás és a szabotázscselekmé­nyekkel kapcsolatos minden írásos, képes és tárgyi emlék. Minden, a Vörös Hadsereg által kiadott írás, igazolvány, röpcédula, hirdetmény, vagy a harcokkal kapcsolatos fény­kép, sapka és egyéb tárgyak. Valamennyi politikai párt megalakulásával és ténykedé­sével kapcsolatos: jegyzőköny­vek, leverek, fényképek, kar­szalagok, jelvények, igazolvá­nyok, bélyegzők, tagsági köny­vek röpcédulák, plakátok, fa­liújságok, zászlók, s a felvonu­lásokon használt emblémák és feliratos táblák, a falujárókkal kapcsolatos emlékek. A felszabadulást követően megjelent újságok, röpcédulák, piakátok, a gyűlésekről és ne­vezetesebb eseményekről ké­szült fényképek, a romok elta­Az ország valamennyi váro­sa 1965. április 4*én nyitja meg felszabadulási kiállítását. A szegedi gazdag anyagával, sok­rétűen eleveníti fel a látogatók előtt Csomgrád megye és Sze­ged felszabadulásának esemé­nyeit és 20 éves eredményeit. Nemrég nyűt meg a debreceni kiállítás is, melynek fontossá­gát és súlyát az ott lezajlott politikai események adják meg. Április 4-től már csak két hónap választ el, és hogyan állunk mi? Milyen anyagot si­került a Dobó István Vármú­zeumnak a félszabadulással kapcsolatban begyűjtenie és az elkallódástól megmentenie. Van néhány olyan értékes dokumentumunk, amelynek a fénykép-másolatát az Ausch­witzban rendezendő magyar kiállításon is bemutatják. Gazdag és értékes plakátgyűj­teményünk van a felszabadulás utáni napokból, de szegényes az anyagunk a pártok, a szak- szervezetek, a társadalmi szer­vek, a közigazgatási és karha­talmi szervek megalakulásával és tevékenységükkel kapcsolat­ban. A legégetőbb hiányunk, hogy a földreformmal kapcso­latos anyagból minden erőfe­szítésük ellenére is úgyszólván semmit sem sikerült begyűjte­ni. Nincs egyetlen birtokleve­lünk, határkarónk, oklevelünk, földosztásnál használt lán­cunk, térképünk, fényképünk, stb. Ugyanez a helyzet a ter­melőszövetkezetek megalakuló. Gyűjtsük össze felszabadulásunk emlékeit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents