Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-26 / 21. szám
Vetélkedő Egerben — Gyöngyösön Kovács Klára asszisztens nyerte a Földönjáró csillagok megyei elődöntőjét Vasárnap délelőtt került sor a Magyar Televízió művészeti osztálya és a Kösiyvbarat- tnozgalom országos szervező bizottsága által rendezett Föl- dönjánó csillagok poétikus elnevezést viselő világirodalmi vetélkedő „görög” megyei elődöntőjére a megyei könyvtár- báni A rendező bizottság nevében a zsűri elnöke, Szívós József üdvözölte a játékban részt vevőket és az elődöntő vendégeit, a Hazafias Népfront megyei bizottsága képviseletében megjelenő Jenei Jánost, valamint a KISZ megyei bizottság képviselőjét, Németh Tibort. Fél tízkor került sor az elődöntő irodalmi kérdéseit tartalmazó boríték felbontására. A görög drámairodalom nagyszerű örökségéből harminc kérdést kaptak kézihez a versenyzők, amikre két óira alatt mádban kellett féleLniok. A verseny anyagában tallózgatva megállapíthatjuk, hogy a televízió nagyon helyesen a klasszikus irodalmi értékek, a «trámák iránti érdeklődést a tear szellemére tapintó kérdéseitekéi kívánta felkelteni és fokozni a versenyzőkben. Ilyenek például: Ki volt Médeia? Ki írt róla tragédiát? Mi Kreált bűnhődő* az Antigonéban? Miért mondja Oresztész önmaga halálhírét Klütadirr KBKtrámafc? Eh Menelaosz és melyik tragédiában szerepel? — A versenyzőknek fel kellett tamemiöfc Szophoklész szerzőségét a közölt szöveg alapján: hSofc van, mi csodálatos, de se embernél nincs semmi csór dflatosafob”. Az elődöntő értékes sikert hozott A zsűri — Szívós József, Ebergényi Tibor és Radriai Tivadar — a mosdmSUs hatvan pomtszám tehetőségén belül értékelte a Rrfnvrmalas dolgozatokat és az előbbi sorrendet állapította meg: 1. Kovács Klára asszisztens, 54 ponttal; 2. Ösváth Gábor asszisztens, 53 ponttal; 3. Gö- mörg Aranka rajztanár, 52 ponttal; 4—5. Dinnyés László vili. műszerész és Morvái András földrajztanár, 49—49 ponttal. Az eredményhirdetés után az első három helyezett a tárgykörbe vágó hanglemezég könyvjutalmakat kapott: a Hazafias Népfront és az Állami Könyvterjesztő Vállalat ezzel a gesztussal is erősíteni kívánja ezt a nemes játékot. A díjként kiosztott könyveken és hanglemezeken kívül a föld- müvesszövetkezetak Heves megyei központja által adományozott könyvvásárlási utalványt is kaptak a díjazottak. Ezek közül a 300 forintos utalványt a második helyezett Os- váth Gábor kapta kiforrott stílusáért és azért, mert néhány kérdésnél nemcsak irodalmi ismereteit közölte, de indokolta is megállapításait. A 200 forintos utalványt Kovács Klára, a 100 forintosat Gö- möry Aranka kapta. Az elődöntő anyagának értékelése közben sok-sok kérdést megvitattak a zsűri tagjai és a társadalmi szerveik képviselői. Ebergényi Tibor elmondotta, hogy az utolsó hetekben a görög drámairodalommal kapcsolatos művek nem „pihentek” a könyvtárban. Sokaknak bizonyára a jelentkezés előtt ment el a bátorságuk a játéktól. Pedig ez a vetélkedő játék, izgalmas küzdelem, próba. Nemcsak a tudásé, hanem az idegrendszeré is, hiszen a pillanatnyi koncentráció, az egyéniség a válaszokban itt is, mint minden versenyben, sok értéket „felhozhat” a versenyzőből. Az első két helyezett fiatal; húsz év körüli asszisztensek mindketten, Osváth Gábor alul a húszon. Ez is figyelmeztetés arra, hogy a játékot elsősorban — annak merészsége és versenyformája miatt is a fiatalok kedvelik. De ha ez így van, akkor módot kellene adni a középiskolásoknak is a részvételre. (farkas) Döntő döntetlenül Gyöngyösön nagy érdeklődés kísérte a Vasárnap este megtartott „Ki mit tud?” városi döntőjét. A művelődési ház nagyterme szűknek bizonyult, a rendezőség azonban találékonynak: hely biztosítása nélkül is beengedte az érdeklődőket, aminek következtében nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren is folyt a vetélkedő a helyekért. A döntés még így sem született meg minden számban. A zsűri a versmondásban előbb salamoni ítéletet hozott: megosztotta a győzelmet jelentő széket, aztán a két első helyet megtoldotta még egy harmadikkal Erre már a közönség is „besegített” és szavazata alapján újabb versmondó kapott lehetőséget a megyei döntőben való részvételre. A zsűri „bátortalansága” nem tetszett a közönségnek sem. Ami a mezőnyt illeti, panasz, kodná nem volt okunk. A 30 induló között a szavalok voltak számbeli fölényben, őket a könnyű múzsa szerelmesei követték, de hallhattunk kamarakórust, és kamarazenét, valamint csellószólót is. A népi táncosok közül nem volt nehéz a választás. Mindent egybevetve: a városi döntő nem keltett csalódást, színvonala ellen különösebb kifogás nem merülhetett fel, bár a komoly műfajok — a versmondás kivételével — mostohagyerekeknek bizonyultak. Az viszont feltűnt, hogy a városi döntő akár a gimnázium „házi” vetélkedőjének is beillett volna. Az első helyezettek következzenek ezután. Versmondás: Dankó Sámuelné, Farkas Katalin, Udvarhelyi Mária és a közönség ,,megbízásából’ ’ öcsödi Ágnes. Táncdalének- lésből: Hán István, zenében a gimnázium kamara- és tánczenekara, valamint KaJcuk Balázs cselló, táncban a gimnáziumi kollégium tánc-csoportja és a fegyveres erők klubjának táncegyüttese. A megyei döntőbe jutott a gimnázium irodalmi színpada, míg az egész kategória győztese a Fegyveres Erők Klubjának akrobatikus tánckettőse lett. (gmf) „Könnyű” vasárnap este volt a televízióban. A könnyű este súlyát természetesen nem a nyugatnémet kisfián, hanem Tóth Miklós televíziójátéka adta, amely egy gyengécske alapötletre olyan történetet épített, amelyet emlékezetesnek nevezni kissé túlzás lenne, derűsnek, szórakoztatónak talán már igen. Igaz, a néző valamiféle szatírát, dongócsípést várt mert ki tagadhatná, hogy hellyel- közzel a rendőrség is megérdemel egy kis jóindulatú és fi gyelmeztető szúrást, különösen akkor, ha egy nyomozás merev naivitása és bizony bürokratikus lefolytatása nyomán egy becsületes ember kénytelen élvezni a rendőrségi fogda barátságosnak aligha nevezhető „melegét”. Ám nem ez történt. Az író — Tóth Miklós — a négy ed úton gondolt egyet, leintette a dongót, sőt a méheket is, amelyek megcsíptek néhány embert az orrukon, ennek nyomán' nem történt más minthogy egy indokolatlan féltékenység és egy orr megtalálta a gyógyírt a maga számára. Több és mélyebb lehetőség is nyílhatott volna pedig a dongó segítségével, mélyebb és sza ti rikusaöb ábrázolásra, például a gyanúsítottak figurájának árnyaltabb és éppen ezért komikusán igazabb ábrázolására. Nem így történt és ismét beigazolódott, hogy a könnyebb a nehezebb: egy órán keresztül az alapötletből alig bontakozva ki mozgalmasabb, érdekesebb cselekmény- sor, maradt egy órányi nyári kánikulai, helyenkint nevettető televíziójáték. Néhol derűs, egészében véve szórakoztató is, mégis úgy kelt fel az ember a képernyő elől: egy jó lehetőség vázlata volt ez csupán. Külön ide kívánkozik: néha bizony erőltetett is volt a Dongó. Különösen, ha Tádénak, a szentnek „isteni” naiv szerepéről szólunk, amelynek még drama- turgiailag sem volt semmi funkciója! Deák István rendezése, bár pergő ritmusú, s a lehetőségeken belül ötletekben sem szűkölködik, még sem tudott mást nyújtani, többet, mint az alapötlet adta lehetőség. A szereplők közül Káló Flóriánt. Kazal Lászlót Csala Zsuzsát és Horváth Gyulát lehet kiemelni. A televízió így hirdette a Dongót: szatirikus. hangvételű bűnügyi komédia... A szatirikus jelzőt nyugodtan elhagyhatták volna! Ha már a szerző elhagyta. .. (gyurkó) Favorit as E betű Miközben készülnek a könyvek, újságok folyóiratok, a betűszedő nyomdászok leggyakrabban az e és az a betűt veszik elő. Nyelvünk ezeket a hangokat használja a leggyakrabban. A különböző hangok előfordulásának ismerete a betűöntők számára igen lényeges, mert ennek alapján állítják össze a betűgarnitúrákat, amelyekben nem egyforma arányban találhatók a különböző betűk. Az öntödében, ahol egy év alatt 40 tonna ólom-ötvözetből formálják az írásjeleket, számon tartják, hogy egy kilenc- ezres garnitúrához — amelyben mintegy 250-féle írásjel van — 400 e tartozik, s csak ezután következik az a 360-as létszámával, míg az i-ből 280 csatlakozik hozzájuk. A mássalhangzók közül a legtöbbször az r-re és a z-re van szükség, az r-ből 240, a z-ből 200 kell. Érdemes mindezt összevetni a német nyelvvel. A németben szintén az e hemzseg. Egy ugyanilyen nagyságú betűcsalidban 560 van, míg az i-ből 350, az r pedig még az a-t is megelőzi, az előbbiből 300, az utóbbiból 24(1 tartozik egy •garnitúrához, ott a 2 80-as létszámával szinte kisebbségbe kerül. A társadalmi, a technikai fejlődéi befolyásolja « nyelvben használatos hangok arányát is. A nyomdászok szerint mostanában példáiul sokkal több i-re van szükség szedés közben, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Mellékesén megjegyezzük, hogy ennek a néhány sornak a leírása közben a gépíróra mintegy száznegyvenszer ütötte le az e-t. PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LÁSZLÓ: —Amikor a szálak 2. 6 most itt van. De lei ez a másik? Megálltak mellette, s mint a bálteremben szokás, meghajoltak és bemutatkoztak. A liórihorgas Nagy Pál könnyen, fesztelenül, az alacsonyabb, a Fellegi Feri esetlenebből, vagy inkább bátortalanul. Ez az egész bemutatkozás valahogy furán jött ki: olajosak voltak és kormosak, csak a szemük fehérje villogott. Ha délutáné« volt, akkor délelőtt, ha délelőttös volt, akkor délután ült a lakásban. Olvasott. Először időtöltésből, később pedig azért, mert ez lett a legfőbb szórakozása. Otthon, a falujában kevés ideje volt rá, s mivel keveset olvasott nem is fedezte fel az olvasás gyönyörét. De itt bőven futotta az időből. S most már Lajos bácsi szép kis könyvtára is csábította. A magas könyvszekrényben vagy kétszáz kötet sorakozott. Volt itt minden: régi, elnyűtt ponyvák legalul és a legújabb kiadású klasszikusok elöl, szépen sorjában. Jól megfértek egymás mellett. A könyvek any- nyira lekötötték a fiatal lány figyelmét, hogy tényleg nem is vágyott sehová ... A műhely túlsó végén dolgozott Koltai Magda. A 24 éves elvált asz- szony eleinte figyelemre se méltatta a falusi kislányt, de egyszer az öltözőben egymás mellé kerültek. Beszélgetni kezdett a lánnyal, aztán együtt mentek a gyorsvasúton is. A sorsáról panaszkodott. Szidta a férjét és az üzemet, ahol most dolgoznia kell, pedig ő mindig valami szebb, finomabb munkáról álmodozott. Magda, albérletben lakott, Budán. Nem elszakadnak volt túlzottan csinos nő, sőt egy kissé széles csípejű, hízásra hajlamos, az arccsont ja is kiállt. Az üzemben nem nagyon szerették a modora miatt. No, persze, ez csak olyan csendes ellenszenvben nyilvánult meg. Mindig elégedetlenkedett, hol a fizetés, hol a munkakörülmények miatt. A férfiakkal a legtöbbször kikezdett. S bár a férfinem könnyen hajlik a szép szóra, alapjában nem szereti a túl köny- nyű eseteket. így hát Magdát sem szívlelték a férfiak. Beke Mari mindezt persze nem tudta Magdáról, s amikor az elvált asszony másnap melléje ült az étkezdében, barátságosan társalgóit vele. — Mondd, te sehova se jársz? — kérdezte Magda, miután elújságolta, hogy az este kint volt a szigeti Casi- nóban. — Nem... Nem enged a nagybátyám ... — Szóval odaszögeztek a konyhához. — Nem ... Olvasni szoktam. Meg néha moziba megyek. De velük... — Velük? Szép kis hecc... Két öreggel járkálni ... Pedig ebben a korban kell élni... Én is azt bánom, hogy nem használtam ki eléggé a fiatal éveimet... Még táncolni sem voltál sehol? — Nem ... Nincs, akivel elmenjek. A Lajos bácsi, tudod, ez a nagybátyám, meg a felesége, olyan otthonülő emberek ... Nem szeretnek sehova se járni... — Elég bolond vagy... Tudod mit? Majd én elkísérlek... — Ó, azt nem lehet... tiltakozott Mari. — A szüleiin megegyeztek, hogy Lajos bácsi fog vigyázni rám... — Ez csak amolyan mese... Ne hagyd magad... Ázt hiszed, hogy sokra fogod vinni az életben, ha mindig a rokonaid nyakára kötöd magad? Költözz el tőlük... Elvégre független, önálló nő vagy ... — Ah ... Ügy sem engednek... S különben is, ők mosnak rám, meg takarítanak ... — Na nézd a dámát... Hát mosol magadnak... — És hova is mennék? Azt mondja Lajos bácsi, hogy örülhetek, hogy ilyen jó lakásom van ... Más lányok még egy koszos lyukat se találnak... És drága... Itt meg nem kell fizetnem semmit... — Gyere el hozzám lakni... Én egy jó albérletben vagyok... — mondta Magda, nem minden önzés nélkül. Titokban arra gondolt, ha a lány odaköltözik hozzá, akkor először is olcsóbb lesz a lakbére, mert ketten fizetik. Meg aztán ez a Mari fiatalabb is, csinosabb is mint ő. Ketten már jobban tudnak szórakozni... De Mari egyelőre még tiltakozott, bár amikor az ebédidő véget ért, s a lány visszament a padjához, még mindig azon törte a fejét, amit Koltai Magda mondott. Önálló nő lenne.... Ezért is jött fel Pestre. Csábító volt az ötlet, hiszen akkor lesz ő igazán önálló, ha egyedül él, egyedül gondoskodik magáról és persze egyedül vigyáz magára! Bár azért félt Lajos bácsitól és Klári nénitől. Félt, hogy hazazavarják a falujába — pedig már ez alatt a néhány nap alatt is úgy megszerette Budapestet Még munka közben is folyton ezen járt az esze... Közeledett a munkaidő vége, amikor odajött hozzá Nagy Pál és Fellegi Ferenc. — Szombaton a KISZ üzemi mulatságot rendez — mondta Nagy Pál. — Szeretnénk, ha eljönnél... Mari felkapta a fejét. Hogy meri őt, a nagylányt ez az olajtóni letegezni? De miután a fiúk komolyak maradtak, válaszolnia kellett; — Engem nem engednek el otthon. — Hogy-hogy nem engednek el? Hát ezek meg micsoda szülők? KISZ-mu- latság lesz! — csattant fel Fellegi Feri. — Nem a szüleim... A nagybátyám ... — Na és? Akkor se engednek el, ha megmondod, hogy KISZ-mulatságra jössz? — kérdezte Nagy Pál. — Nem tudom... Megpróbálom.. Majd beszélek velük ... Meddig kell jelentkezni? — Jó lenne, ha szerdáig szólnál.. Nem tudjuk, mennyien leszünk... — mondták még. aztán elmentek, ahogy .lőttek: hirtelen. Marinak tetszett, hogy meghívták. Mint ahogy minden embernek tetszik, ha a környezete figyelembe veszi, és számon tartja, aztán befogadja. Igen. is, el fog jönni a mulatságra. Áz üzem rendezi. A KISZ ellen Lajos bácsi se szólhat..,. A munkaidő végén Koltai Magda sündörgött oda ismét Marihoz. Együtt mentek az öltözőbe, aztán együtt is indultak el hazafelé. Felszálltak a gyorsvasútra és a peronon megálltak. Kihajoltak a korláton és élvezték az arcukba csapódó friss levegőt. Mari újra és újra elbáinészkodott a hatalmas gyárkéményeken, s mindig új örömet okozott neki, amikor a vasút kerekei átcsattogtak a Duna- hídon. Pedig most már igazán sokszor elrepültek mellette a karcsú kémények ... Augusztus volt, idestova harmadik hónapja élt a fővárosban. Mind a ketten könnyű nyári ruhát viseltek. Nekidőltek, a korlátnak. A vonat kavarta szél meg-megleb- bentette szoknyájukat, és kellemesen simogatta átforrósodott combjukat. Magdának nem veit kedve hazamenni. Egyébként is ritkán tartózkodott otthon, estéit, ha csak nem dolgozott, majd mindig szórakozóhelyeken töltötte. — Ne menj haza.... Elmegyünk valahová ... Valamelyik kertheiyiség- be... Megiszunk valamit... ami oltja a szomjunkat... Ügyis olyan meleg van. — Megígértem Lajos bácsinak, hogy sietek haza. mert ők most szabadságon vannak, és rám várna!:, hogy együtt menjünk a szigetre. — Te végképp belebújtál abba a Lajos bácsiba? Hát nem tudsz elszakadni tőlük? Mariban valami dacos önérzet kerekedett felül. — Már hogyne tudnék ... De aztán mégis meggondolta magát: — De haza kell mennem, ha már egvsze - megígértem ... — Ide figyelj — nézett Magda a lány szemébe. — Tudod mi vagy te? Egy buta falusi liba, aki folyton a libapásztort lesi... Mari először dühös lett. — Akkor te még nem is láttál libát. A liba éppenhogy nem lesi a pásztort, mert inkább el akar szökni a zöldbe... — Bolond vagy... Olyan jót szórakozhatnánk ... Maid az öregek várnak egy kicsit, aztán elindulnak egyedül... Te meg majd azt mondod, hogy benn kellett maradni az üzemben, gyűlésen, s akkor már nem akartál hazamenni, sétáltál egyet... A Városkapu eszpresszó kerthelyiségében ültek le. Ezekl>en a délutáni órákban csak néhány fiatalember és egy-két idősebb nő üldögélt az asztalok mellett. Limonádét rendeltek. A pincér már kihozta a két pohár hős italt, amikor Mari hirtelen felállt, hogy mégis hazamegy. De Magda visszahúzta a székre. — Ülj már ie... Mit ugrálsz... És Mari visszaült. Néhány perc múlva már egész jól érezte magát. Arcán kedves kis gödröcskók keletkeztek, amikor nevetve szörpölte a ffzálmaszálon át a limonádét. Magda is észrevette, hogy szép ez a lány. (Folytatjuk.)
