Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

Válaszol as illet éhes * Ésszerűbb, korszerűbb műemlékvédelmet című cikkünkre &ztái£&k közöii... T. lapjukban „Ésszerűbb, korszerűbb műemlékvédelmetJ’ címmel cikk jeient meg Már­kusa László tollából. A cikkel kapcsolatban dr. Trautmann Rezső miniszter elvtárshoz címzett levelükre válaszolva az alábbiakat közlöm: A cikk számos példán ke­resztül kívánja illusztrálni azon állítását, hogy a műem­lékvédelem illetékes szervei (elsősorban az Országos Mű­emléki Felügyelőség) Egerben nem helyes műemléki politi­kát folytatnak. Minthogy a fel­hozott példák egytől egyig té­ves, vagy egyoldalú informá­ción alapulnak, így azok he­lyesbítése feltétlenül szüksé­ges. I A török fürdő helyreállítá­sát az Országos Műemléki Fel­ügyelőség már régóta előirá­nyozta. A terveket az OMF el­készítette, hitelfedezetet, saját építési kapacitást biztosított. A munka azért nem kezdőd­hetett meg, mert a városi ta­nács a lakók kiköltöztetését a mai napig nem oldotta meg, holott ezt az OMF 1960 óta számos ízben szorgalmazta. Legutóbb Varga Ferenc elv­társ, a vb elnöke október 2-án tett ígéretet arra, hogy az épület három héten belül ki­ürítést nyer, így a munka megkezdhető. Érthetetlen,, hogy a késedelmet a cikk mi­ért az OMF hibájául rója fel. A Műemléki Felügyelőség nem foglalkozhat a lakók elhelye­zésével, ez a tanács illetékes szerveinek a dolga. A Batthyány-féle kerti pa­vilon helyreállítása hasonló okból késik. Különös, hogy a cikk szerint „Még jó, hogy egy négytagú család lakik ben­ne”, holott ha a cikkíró tájé­kozódott volna, megállapíthat­ta volna azt, hogy a helyreál­lításra éppen azért nem került sor eddig, mert a lakó bentié- te ezt lehetetlenné teszi. Az OMF' már évekkel ezelőtt el­készítette a helyreállítás ter­vét, gondoskodott hitelről és építéskivitelezői kapacitásról. A munkát azonnal megkezdi, amint a pavilont a városi ta­nács kiüríti. Az Alkotmány utca 12. szám alatti úgynevezett Báró-ház helyreállításával kapcsolatban az OMF „... maximális igé­nyeket támasztott a lakások stílszerű átalakítására” vonat­kozóan — a cikk szerint. A valóságban az IKV az épület­re az OMF-tói soha nem kért, értelemszerűen nem is kapott építési engedélyt. Nyilvánvaló, hogy már csak ebből eredően sem tehetett az OMF maxima­lista kikötéseket. Az OMF ré­széről egyetlen intézkedés tör­tént ez ügyben, amikor 1961- ben azt közölték az IKV-vaL hogy a tervezett homlokzat- helyreállításon kívül szüksé­gesnek tartják az épület belső korszerűsítését is. Alig kétlem, hogy ezzel az elvi intézkedés­sel a cikk írója nem értene egyet. 4 Az érseki istállóval kapcso­latban a cikk nehézményezi, hogy senkinek sem fáj az, hogy ott most autókat szerelnek, ue ha hasznosabb célra akarják felhasználni, műemléki tila­lom jelentkezik. Az igazság ez­zel szemben az, hogy az OMF már 1963-ban javasolta a vá­rosi tanács vb-elnökéhez inté­zett levelében, hogy az egyko­ri istállóból helyezzék ki a Fi­nommechanikai Vállalatot és rendezzenek be ott reprezen­tatív vendéglátóipari egységet Röviddel ezután a tanácshoz intézett újabb levelében arról ad értesítést, hogy az új léte­sítmény építésével kapcsolat­ban a tervek tartalmazhatják az utcai szárny esetleges eme­letráépítésének alaprajzi és homlokzati megoldását is, mi­vel véleménye szerint az eme­leten elhelyezést nyerhetnének a vendéglátóipar irodái és szol­gálati lakásai. Az I. sz. Kórház emeletrá­építésével kapcsolatban a cikk szerint az OMF indokolás nél­küli elutasító választ adott. Igaz az, hogy az OMF az eme­letráépítést műemléki okokból lehetetlennek tartotta — állás­pontjával magam is egyetér­tek — levelében azonban rög­tön javaslatot tett arra, hogy az emeietráépítés helyett tető- térbeéprtés készüljön, ami mű­emléki szempontból megen­gedhető. E kérdéssel kapcsolat­ban maga a cikk írója is fel­teszi a kérdést, hogy vajon milyen legyen a kórházra hú­zandó emelet. A kérdésre nem tud válaszolni, mint ahogy ar­ra megnyugtató módón nem is lehet. Mindenki számára vilá­gos, hogy ha erre a jó arányú és szép épületre emeletet épí­tenének, az elvesztené eredeti tömegét, megjelenését és Eger egyik leglátogatottabb pontján, a minaret tőszomszédságában a városkép nagyon kedvezőt­lenül változna. Azóta a me­gyei párt- és tanácsi vezetőle az emeletráépítéstől — meiy csakis ideiglenes megoldása lenne az egri kórházhelyzet­nek — elálltak. A Dobó utca 29. számú épü­let felújítása nem műemléki okokból költséges, hanem azért, mert műszaki okokból a födémek teljes cseréje vált szükségessé. E munkák nem az OMF kikötése alapján ké­szültek, és ha a városi szervek — gazdasági okokra való te­kintettel — felvették volna a korszerűsítés helyett a műem­lék jellegű épület lebontását, feltehetően az dói sem az OMF, sem az Építésügyi Mi­nisztérium nem zárkózott vol­na eL ★ A cikk a bevezetőben tanú­ságot tesz amellett, hogy sze­reti és félti a város műemlé­keit. Mégis joggal merül fel a kérdés, milyen szolgálatot tesez a közvélemény formálásának, a lakosság nevelésének ez a cikk, ha még a felsorolt mű­emlékek védelmét is túlzás­nak, helytelennek tartja? Va­jon milyen műemlékeket kell védeni Egerben, ha a cikkíró a megyei kórház épületét és a felsorolt többi objektumot er­re nem tartja méltónak? Vagy fogadjuk el a cikkírónak azt a véleményét, hogy csak az a műemlék, aminek helyreállítá­sára jelenleg pénzünk és ka­pacitásunk van? Ha ezt az el­vet követtük volna, Magyaror­szágon ma már alig lenne egyetlen műerruék is, hanem azokat mind lebontottuk volna ez idők során. Az OMF és az Építésügyi Minisztérium a közelmúltban éppen azzal tett tanúságot re­ális műemléki értékeléséről, hogy Eger városában is 14 épületet törölt a védendők kö­zűi. Véleményünk szerint a je­lenleg védett épületek száma ma már arányban van Eger műemléki értékével, abból na­gyobb mennyiségű objektum törlésére nem kerülhet sor. Eger valóban talán a harma­dik legfontosabb műemléki vá­ros Buda és Sopron után, de mit védjünk rajta, ha műem­lékeinek jelentős részét pusz­tulni hagyjuk? Ha így csele­kednénk, Eeer egyik legna­gyobb vonzóerejét szüntetnénk meg, mely a bel- é9 külföldi turisták tíz- és százezreit vonz. za (a jó egri bor mellett) a vá­rosba. Természetesen a cikk írójá­nak joga van olyan gondolat­menetét kialakítani és olyan következtetéseket levonni, ami­lyeneket szükségesnek tart. A magam részéről azonban saj­nálatosnak tartom, hogy a me­gyei pártbizottság lapjának ezt a cikkét nem előzte meg a cikkíró részéről gondos tájé­kozódás és ennek hiányában a cikk ténybeli tévedései nem a tömegek kulturális nevelését szolgálják, hanem félre veze­tik a közvéleményt. Perezel Károly településfejlesztési főosztályvezető A szerkesztőség megjegyzése: Bár a minisztérium főosz­tályvezető: ének válaszát nem tartjuk elfogadhatónak, még­is közöltük a levél szövegét / A török fürdővel kapcsolat­ban megismételjük: „Műem­lék, a törvény is védi. mégis félig feltárva tönkremegy a város és a Műemléki Felügye­lőség szeme láttára. Egyetlen lakáson, akad. el a munka és húzódik évek óta.” A felelősséget mi a várod tanács címére is adresszáltuk — jól tudván, hogy lakásról csak a város vezetői gondos­kodhatnak. De különösen, hogy bár a szóban forgó lakásügy még mindig nincs megoldva, cikkünk után, ha vontatottan is. de mégiscsak megindult * munka a török fürdőnél. Hogy mentsék, ami még menthető... A Batthyány-féle kerti pa­vilonról szólva a fenti válasz megkerüli a témát 1961. május 13-án az Egri Városi Tanács a tervek alap­ján engedélyt adott a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium tor­natermének építésére, majd szerződést kötöttek az építő vállalattal és megnyitották a hitelkeretet. De! Augusztus 25-én levél jött az Országos Műemléki Felügyelőségtói, amelyben töb­bek között ez állt: „Miután fentiek szerint az építési engedélyt törvényelle­nesen adták ki, továbbá az engedélyezett terv kivitelezése súlyosan sérti a műemléki épületeket és környezetét... kérjük osztályukat, hogy ez első fokú építési osztály által kiadott építési engedélyi azon­nal hatálytalanítsa, az esetleg időközben megkezdett építke­zést haladéktalanul állítsa le, és mindaddig szüneteltesse, amíg az érdekelt szervek nem foglaltak állást...” Az érdekelt szervek állást foglaltak, de hiába... Hang­súlyoztuk: a vita nem arról folyt, hogy mikor költözik ki a négytagú család, hanem ar­ról, hogy lehet-e. szabad-e az új tornai eremnek mintegy másfél méterre megközelítenie az omladozó pavilont. Nem volt szabad! A teljes tervdokumentáció a süllyesz­tőbe” került, s így ez a mű,* emléki tálalom 123.572 forint­jába került a városnak, nem beszélve arról, hogy „elúszott” a 300 ezer forintos hitelke­ret is. Ezután új tervezés, új kivi­telezés, új tanulmány követ­kezett. sok pénzért és nagy időveszteséggeL Az új torna­terem azóta elkészült — né­hány méterrel távolabb. A Batthyány-pavilon pedig épü­letektől karolva. turistáktól nem háborgatva, ott romoso- däk tovább... Alkotmány utca 12. Az In­gatlankezelő Vállalat is fel akarta újítani a Báró-féle há­zat, — a válasz szerint — a Műemléki Felügyelőség is ja­vasolta. Mindez 1961-ben tör­tént Most már 1965-öt írunk, és még mindig „huR a vako­lat .. I' 4 A volt érseki istálló. Véle­ményünk alátámasztására, úgy gondoljuk, elegendő, ha a leg­újabb helyzetet vázoljuk: Cik­künk megjelenése után, 1964. november 25-én, Egerben ta­nácskoztak a város vezetőd, és a Műemléki Felügyelőség képviselői. A felügyelőség erről a megbeszéléséről emlékeztető levelet küldött a városi tanács elnökén ele. Az érseki istállóról szóló részben a következőket olvastuk: ,,... jelenlegi együttesében és koncepciójában megtartandó. A városi tanács felhasználási ja­vaslatot készít. Ezzel kapcso­latban az OMF kikötései a kö­vetkezők: a három hajós IS toszkán kőoszloppal tagolt csehboltozatos egylcori istál­lót... teljes térségében kell hasznosítani”. Az egykori érseki istálló te­hát marad!? 5 Az I-es számú kórházra mi emeletráépítést javasoltunk. Nem tartj ük és nem tartottuk megfellebbezhetetlen szentírás­nak véleményünket. „... ezzel a tervezettel lehet vitázni, csa­tázhatnak is a vélemények, csak egyet nem lehet: kereken elutasítani”. — írtuk cikkünk­ben. A Műemléki Felügyelőség pedig minden indok nélkül el­utasította! Az emeletráépítést többen ellenzik — mondván, nem sza­bad hozzányúlni az épülethez. A felügyelőség tetőtér beépítést javasol. A szakemberek véle­ménye: ez a legrosszabb — a félmegoldás! Cikkünk megjelenése után 10 nappal a Dobó utca 29-es számú ház 400 ezer forintos felújítását — miután az épüle­tet már lebontották — leállí­tottál!:. Az eddig beépített kö­zel 80 ezer forint kárba ve­szett, a 320 ezer forint pedig „elúszott” Eger városától. Az épület helye most üresen áll, és két lakással kevesebb van Egerben. ★ M5 nem a műemlékek ellen, sőt annak védelmében szól­tunk! De mint ahogy ciikkünk címe is erre utal, ésszerűbb, korszerűbb műemlékvédelmet kérünk! Körültekintőbben, gazdaságosabban! Hogy a mű­emlékek listájából —, ha szük­séges — lehet törölni egynéhá­nyat, mi sem bizonyítja job­bén, mint a fenti levéL A településfejlesztési főosz­tály vezetője „sajnálatosnak” tartja, hogy szóban forgó cik­künk” „. ténybeli tévedései ... félrevezetik a közvéleményt" A tények nem ezt bizonyít* .iák! Ha cikkünkkel csupán a Dobó utca 29-es számú ház indokolatlan felújításának 400 ezer forintját „takarítottuk” meg, már akkor sem írtunk fölöslegesen. Mi két dolgot tartunk saj­nálatosnak: 1. ) Az építésügyi mítthrztea- címére küldött levelünkre nem a miniszter elvtárs, hanem a településfejlesztési főosztály vezető válaszolt 2. Olykor nem a műemlék, hanem a „mundér becsületé­nek védelme" kerül sokba a népgasxJasá/gpiato Szakköröktől és művészeti csoportoktól zajos esténként a gyöngyösi Városi Művelődési Ház. Az egyik szobában műsort próbálnak, a másikban a spanyol tangót dixit és a simmit járjálc a tánccsoport tagjai, a harmadikban pedig a bábok kelnek „életre”. Szalay Erzsébet a IV. számú óvoda vezetője már két éve irányítja a bábszakkör munkáját Felvételünkön a sztárok, a primadonnák társaságában láthatjuk. (Foto: Kiss Béla) Olasz Kolumbusz-érmet kapott egy szovjet rádióamatőr 1. T. Akulinyicsev szovjet rá­dióamatőrnek, az orvostudomá­nyok doktorának szerdán ün­nepélyes keretek között nyúj­tották át az olasz Kolumbusz- aranyérmet a rádiótechnika fejlesztésében elért eredmé­nyeiért. Akulinyicsev 1927. óta ama tőrködik, de az elektrodiag­nosztikát és elektroterápiát ÍS sok szellemes felfedezéssel vit­te előbbre. A kitüntetett orvost meleg szavakkal köszöntötte Bolasos meghatalmazott márnsztec, a moszkvai olasz tanácsosa. KARIKAGYŰRŰ EGY ÉVIG viselték a bal kezükön. A szokás szerint ez azt jelentette — várnak, kó- szülődnek, iamergetik egy­mást, hiszen egy életre akar­nak szövetséget kötni, a attól a naptól kezdve, hogy jobb ke­zükre kerül a gyűrű, már nincs egymás előtt titkuk, s a vonat­ról, amelyre a boldogság felé szálltak fel — nincs út vissza­felé. Fiatal házasok 1905. január 5. Számukra egy életen át em­lékezetes marad Mások ezen a napon is ugyanúgy szaladtak a piacra, mentek dolgozni, reg­gel ugyanúgy söpörték az ut­cákat, mint máskor, a gyere­kek táskát dobálva száguldot­tak el mellettük, de számukra minden más volt. Ilonka 20 évvel ezelőtt szüle­tett Akkor Egerben sötét volt a január. Lógtak a villanydró­tok, bedeszkázett ablakok bá­multak a siető, kendőbe bu- gyolált emberekre. Ilonka ta­lán békésen aludt ezen a húsz év előtti január ötödikén, s nem is tudta, milyen nagy gond az, hogy honnan legyen neki tej, s ruhácska, ha egy­ezer mégis eljön az idő, hogy félelem nélkül lehet kimenni az utcára... 1965. január 5. A tanácshá­zán rokonok, ismerősök, mun­katársak és barátok. Ilonka semmit sem látott belőlük. Ki­csit távoli volt a fehangzó nászúidul ó. Valahogy kívül­ről, mint egy néző szemlélte a -okadalmat, s furcsa volt, hogy ennek ő van a közepében. MELLETTE ott lépkedett Gábor. Fekete haja, csillogó fogsora mintha egy pillanatra idegen lenne?! Miért jön vele s hová? Aztán elhangzott a két .igen” és egyszerre szinte vi­lágos lett az anyakönyvi hivar tatban. — Kérem, írják alá az anya- könyvet! Most már tisztán hallja az anyakönywezető hangját Odalép a magas polchoz, s előbb bizonytalanul, majd ha­tározottan odakan y árit ja a X» vét « férje neve mellé: Rektor Gáborné. S ezzel Tancsa Ilona megszűnt, már csak altkor kerül hivatalos ira­tokra, ha a lánykori nevét is jelölni kelL — Jaj, de nagyon szép volt minden! Most két hót múlva már jobban, emlékszem arra a napra, mint akkor. Most jöt­tünk vissza nászúiról. Mátra- füreden voltunk. Olyan jó volt — Nem voltunk magunk, szerencséié! Mert nagyon úgy éreztük volna, hogy mindenki minket néz! De volt még há­rom nászutas pár és minden­hová együtt mentünk. így va­lahogy más volt Tömegben voltunk. Mesélnek, s a család hallgat­ja. Édesanyja szemében néha felködlik valami. Nem, nem féltékenység ez, de azért vala­mi ilyesféle. Mikor Ilonka me­séli, hogyan tort le a hóban a csizmája sarka, anyja talán éppen azért néz hirtelen a fal felé, mert árulkodik valami a szemében. Árulkodik arról a gondolatról, milyen' édes is volt ez a kislány még akkor, amikor neki panaszkodott, hogy „anyucikám! Fáj a lá­bam, vegyél fel!” Elmúlt Megy az élet, s az édesapa, édesanya kicsit elárvul. Hajlé­kuk még egy. S igaz, hogy la­kást akarnak szerezni, vermi, vagy kapni majd, s hogy erről beszélnek, az természetes. Mégis.-, Olyan jó még egy kicsit látni a nagylányt, oly*# jó, hogy még itthon van... Egy történelmi forduló ess- tendejében kezdtek új, boldog életet Banka és Gábor. Ogy tetszák, minden a helyén van* minden rendben van, a a jó szakmunkás villanyszerelő és a pénztáros kislány boldog lesz. Komolyan, megfontoltan« meggondoltan kezdték életü­ket s a karikagyűrű, ami elvá­lasztja őket az otthanuktáL számukra egy új közösséget, egy új családot teremt. — Tetszik tudni, anyuka, mi­lyen jót nevettünk az egyik este? Lementünk a többiekkel Gyöngyösre, aztán betértünk ahhoz a híres „boros” ember­hez, a Kecskés tanár úrhoz. Icú csak másfél kis pohár bort ivott meg és mégis, amikor ar­ról volt szó, hogy menjünk ká­vét inni, már azt mondta: menjünk a peresszóba! Aztán nagyon igyekezett, hogy ne bo­toljon a nyelve és akkor meg azt mondta, hogy „hol vannak a Vologások?” A Volgát keres­te, amivel lejöttünk. És olyan kedves volt! BIZONY, így van valahogy. Minden mozdulat kedves, min­den egyes szó emlék. Közös emlék, ami mellett egyszer madj melegedni lehet. Most már itthon vannak, visszatért az élet a rendes kerékvágásba, Gábor újra nekilát a villany- szerelésnek, s Ilonka beül a Dobó téri bolt pénztárába, s fá­radhatatlanul csörgeti a Nati- onal-kasszát. Van miért! Mert nyoc óra hossza múlva, ha na­gyon siet, még megelőzheti a Kedvest, hogy felvegye a szép pongyolát, hogy kicsit rendbe szedje megfáradt arcát, s mo- solyogva nyisson ajtót — a férjének... Cs. Á. É:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents