Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
CSAK Gyet LA: SIMONYI IMRE: Ifjú hegesztő vallomása József Attila Éppen húsz esztendeje, hogy megismertem Nagy bajomi Pétert. Juhász volt Ágota-pusz- tán, a M edgy erssy-uraság számadója. Cudar tél volt akikor, de a frissen szerveződött föld osztó bizottság szorgalmasan s lelkesülten járta a határt, hogy listát készítsen mindazokról a javakról, amelyek tulajdonjoga immár a népre száll. Gyerekfejjel ugyan, ám felnőttnek szóló pozícióval én is a hízott, ság tagjaival utazgattam. Szépírásé diáik lévén, azt a tisztet kaptam, hogy jegyzőkönyvet készítsék a íöldosztó bizottság hivatalos megnyilatkozásairól valamint összeírjam a bediktált javakat. Egyszerű, kis, kék fedelű, kockás irka, meg vadonatúj Kohinor-ceru za volt minden felszerelésem, továbbá egy bélyegzőpárna, meg köcrbélyegző. amelyen az állt, hogy „Val- lásalapítványi Hivatal”! Ezt a becsétet igen sűrűn használóik. hogy tekintélyt kapjon ftgyintézésŰHik. a feliratot azonban minden alkalommal át kellett húznom és odarajáratnom körkörösen, hogy Földosztó ■Bizottság. Agota-pusriára szánkóval érkeztünk. Orosz katonáktól kapott sebesült ló húzta, többnyire lépésiben, ezért aztán a bizottság is többnyire gyalog járt a szánkó mellett, részint hogy könnyebb legyen a teher á lónak, részint, hogy ne fázzunk. Négyen alkottuk a bizottságot három idősebb parasztember, meg jómagam. Így 'érkeztünk a paszta ekkori gazdájához Nagybajom! Péter számadóhoz. Őrá bízta a pasztát bz ucaaágt amíg vissza nem tér... Igen hideg vo#t az idő, de nem fáztunk, mert majdnem végig gyalog jöttünk, meg aztán hevített bennünket a büszke tudat, hogy gyönyörűséges ügyben járunk. Hanem a *ámadó lehűtött» kedvünket Konok képpel állt botjára támaszkodva az ajtaja előtt, a szótlanul hallgatta kisded csoportunk beszédjét küldetésünk jellegéről. — Itten pedig nem lesz ösz- szelrás — jelentette ki végül higgadt hangon ugyan, de láthatóan mindenre elszánva. Győzködtünk md jobbról, balról, pecsétes írásokat mutattunk, fenyegetőztünk, de nem volt hozzánk több szava. Az iratokat meg sem nézte. Nem tehetett mást a bizottság, mint visszafelé fordította a szánkót, azzal a megjegyzéssel, hogy ismét itt leszünk holnap, de akkor már fegyveresen. A biztonság meg a hitel okából engem ott kint hagytak, azzal a paranccsal, hogy nyitva legyen a szemem, és amit csak tudok, titokban azért írjak össze. — Eriggy be, ha fázol — mondta a juhász, miután a bizottság elment, én azonban inkább a nyomában maradtam, s lépkedtem vele a hodály irányába. Nem tiltakozott, de nem is társalgott vélem. Mindenfelé jól szétnéztem, ám az inkát nem mertem előhúzni. , Amikor a birkák körüli teendőt ellátta, bementünk a , háziba. Ekkorra szürke lett az ég és enyhülni kezdett az idő. Lámpát gyújtott odabent és • megmelegítette a déli maradékot 3 — Kása — fordult hozzám ; Ismét csak közönyös hangon. — Szereted? j. Jól bevacsoráztunk, aztán a földre terítette s>. szűrt és odafeküdt, nekem meg a vacokra ágyazott Eloltotta a lámpát, s attól kezdve csak pipája parazsát láttam. — Magának nincs családja? — kérdeztem. — Nincsen. — Miért nem alkarja az ösz- szeírárt? — Csak. Beláttam, nem tudhatok vele beszélgetni, ezért befele fordultam és elaludtam. Korán reggel rettentő kutyaugatásra ébredtem. Azonnal a kis ablakhoz ugrottam, mert azt hittem, a mi bizottságunk érkezett. Láttam is a hodály körül egy embert mozgolódni, de azt nem ismertem. A számadó úgy tett. mintha nem is hallaná a kutyát. Szalonnát sercegtetett a vályogtűzhelyen. — Péter bátyám! — kiáltottam rá izgatottan. — Viszik a bárkákat! Csáki: an azt láttam, hogy a hodály körüli ember nyakába emel egy birkát és megindul véle gyalogosan, neki a végtelen pusztai fehérségnek. — Nézze hát, hogy viszik! Mellém lépett,' kitekintett, aztán nyugodtan bólintott. — Így szól az egyezség. Micsoda egyezség? — Ónor? eső, jégverés, két birka a reszelés — szavalta a juhász, visszalépve a tűzhelyhez. Láthatóan szórakoztatta hirtelen támadt izgalmam, s talán mert beszálőkedve lett, talán mert igazán meg akarta magyarázni az iménti jelenséget, előadta: apja kötötte az egyezséget, amit aztán őneki is tartania kell. Az ő apja, meg az előbb itt járt embernek az apja lókötök voltak a szó szoros értelmében, amolyan betyárivadékok, akik nehezen tudtak a munkásemlbes életébe illeszkedni. Pásztorok, de azért városokba jártak, ku- peckedtek és bizony jó néhány ökröt meg lovat is el-elköltöt- tek. Egyízfben ősszeakadtak ax újfalusá vásárban és alaposan megtérfáHták egymást. Azzal állított az én számadóm apja az ivóba, hogy megtrajatja Rózsa András lovát, amelyik kint állott a kocsmaajtó előtt. Biz* tosra ment a trükkje sikerében, mert előzőleg a ló farához tartott egy tyúktojást, amit a kanca be is szippantott, s csupán azt kellett tennie, hogy horpaszon bökni a lovat és mentán kiesik a tojás. Máskor is csinálta már ezt és mindig bevált Igen ám, de Rózsa András mindent látott odaber.cről, ninidwr.i-iílott úgy tett, minth«i rr.*:-*'!, eem tudna. Fogadásit teö. — Oda — bőBntott a Juhász. — De hát: hogy számol el vele az uraságnak? — A jó juhásznak, gyermekem, — oktatott a pásztor — annyi a fizetsége, amennyi birka hullik el a nyájbőL És any- nyi hullik el, amennyit a Jó juhász akar. — De ha egyszer csak nem adna többé? Hiszen papír sincs arról a megóBapodásróL — Az a Jó, hogy nincsen papír. A papír elvész. elmossa az idő, az adott szó meg örökké tart. Nem tudtuk folytatni a vitát, mert megérkeztek a földosztók fegyveres kísérettel. A számadó most már nem ellenkezett. Azt mondta, tegyünk, amit akarunk, ő úgyis elköltözik Dunántúlra egy rokonához, ott akar meghalni. Akadálytalanul végezhettem hát tisztemet: szorgalmasan összeírtam mindent, amit a pusztán találtam, ami a múlt idők hagyatékaként most már a □épre szállt. S feljegyeztem — nem az irkámba, csupán a fejembe — a számadó történetét, amit húszesztendős késéssel bár. de átnyújtok a köznek. Európa közepén és a huszadik század közepén örököltük ezt la. Átnyújtom taritM — «tintán nagy késéssel — töredelmes vallomásomat la, hogy annak idején kihagytam listámról a Rózsa András fia által elszállított egy jühot Betyár- becsületből tettem és ezt most becsülettel megvallom. Nyomasztó örökségem volt ez, amit önmagámra hagytam, s jólesik tőle megszabadulnom. 9 § § § § § § § harminckét rettenetes esztendőn § keresztül5 mintha állandóan legalább hús: «n feszülték volna annak az ajtónak s te egymagad tartottad ott belül töttek, amely szerint Nagybar janiié lesz a kanca, ha megto- jatja. Ellenkező esetben azonban élete végiéig annyiszor egy birkát ad Rózsa Andrásnak, amennyiszer jégieső, vagy jég esik az ágotai határban. „Még a fiam is megadja!” — csapott a másik tenyerébe Nagybajomi. „Hát lássuk...” — felelte Rózsa és kimentek a korcsma elé. Ott a lova fejéhez állt Rózsa András, aztán rákiáltott, hogy „Szerbusz Pönci!” — s úgy vakszemen vágta ólmos végű botjával, hogy menten összerogyott az állat. Most már aztán nem lehetett megfőj atni. — így vesztettük el a fogadást — fejezte be különös előadását a számadó. — És azóta minden jégveréskor odaad egy birkát? — faggattam hitetlenkedve. Velem kiáltott először jövőt a fény, a tűz. a láng velem suhogtak mcsszczengö acéllemezéi éjszakák. Én voltam ki élragadta Prométheuszként a tüzet s vad gyűlöletükhöz láncoltak suttogó kövér istenek. Törvények rendjét szaggattam s a szállongó kormos ködöt amíg a tőkés kegyetlenül fegyverek élén hősködött. Gyom keserű ize voltam a lázongó gyárudvaron de átlépett merészen értem a száguldó forradalom. Felcsattanó ívfényekben csóvás lángzivatarokban kínokká gyötört arcom végre álomszép tisztára mostam. Nézzetek rám szívetekkel Ha van szemetek lássatok akár hatalmas hajnal tömbje olyan erős, szabad vagyok. Holnapok felmérhetetlen minium színű fénye kőt s az emberiség beköszöntő nagy ünnepére készülök. Én ki semmi nélkül Jöttem vagyok milliók élete s a vasat tanítom zengeni, hogy énekelhessek vele. már az első pillanattól mintha húszán feszültek volna kívülről az ajtónak aztán § § § § § $ § § s § § 5 5 5 § § § § § § § § § § § § FORGÁCS KAROLT: § Parázsló tűzhely mellett § § § § § § § § § § § S s § § § § § § § § § § § § § s § § § § § § § § § § § § § § § §FALU TAMAS: | BÉKESSÉG § § § § § § § § § § § míg egy napon aztán az ajtó is ellened fordult de akkora robajjal mintha a föld szakadt volna ki sarkaiból mintha a mennybolt szakadt volna pedig csupán egy ájult nemzet zuhant reád SATRA SATTINOV: Itthoni tűs Harmatot lehel a füves határ. Fölötte a vén jurta füstje jár. Hűvös esteien, sok-sok év utóm Újra itt vagyok, drága jó tatyám! § § § § § § § § 1 § § § § § § § s § 5 Balgaság lenne, édes, szerelmet vallani Nekem néked e korban, de tüzel valami, Éles sarkantyú-éllel szügyembe vág a vágy, Hogy szó szakadjon számról: fakult virágszirom; Sziklák alá bújt patak volt zenéjét hívom, Hogy hangom érdességén általsüssön a lágy Érzések villanása; mikor melletted állva Sok ezer nap hajol ránk: oázison a pálma S a viharos ntak verejtékét felisszák. Mert egy nap sem jött hozzánk kiürült öröm-zsebbel, A méregpohár aljról ha egy csepp is üzent fel. De Jött édes Intés, hogy fakadjon bennünk vígság! Csendes derű tárcsázta napjainkat, öröm-ütéstől törzseink nem ingtak. Inkább a rossz vájt mély kutat Iidőnk. De mert a ködben sem látásik mind, mi van, A való csak ring a lét karjaiban: Derű se, seb se lő az égre fényt; Sajogva zsibbad: gyógyuló törés, Mosoly a ráncra rákönyököl és Feledtet bunkót, tőrt, kifent kaszát. Halk zöld oxid a rév kilincseken. Szelíd barna, mely késnyelet beken: Ax évek Így festik a múltat át; Hfis hullámként ringatnak UH—le, föl—le, Nem ejtenek, — mint a napok — a földre; Mint jé dadák a csecsemőt: becéznek. Szelíd dalra váltják a fűrész-élet Sikolyait, s átdúdolnak napot, éjét: Fényes gerezdjét mutatják csak az egésznek. A fájdalmak így élüket veszítve, Ax örömök a ködöt szétfeszítve Elegyengetik gödrös útjainkat, A szerpentineket kiegyenesítik, S ha visszanézünk, be egész a szívig: Elvállaljuk mit naplóink leírtak. Többet ennél vajon ki mondhat néked: Szép volt a véled átvándorolt élet Eddig. S szebb lesz ezután, mert betölti Az üres perceket a múlt, a visszahívott, S felnyílnak kulcsa-vesztett-zárú titkok. Szemünkből fenyők fénye tündököl ld. Köröttünk még a tócsák is ragyognak, Tükröznek; és ha ránk hajol a holnap: Az alkonyokért friss reggelt cserélünk# Lépéseinkre hajnalok felelnek, Szavunkra megcsendül a csendes ünnep, S szelíd szavak között derülten élünk. Megvisel a tort. A máit messet szád. A pislogó tűz l&bujjhegyre áll S föi-föUobbanó lángokat ereszt; Ügy sem ári él a sátornemezt... Az itthoni tűz fényét bámulom. Szívom a pipám, is kumiszt iszom. Kábulatba ejt illatot varázs; Altató-mesét suttog a parázs. Megvendégel most anyám engemet. Rózsát igazít Árpát sütöget FáradaÜanok fürge ujjat; Tán a zümmögő lángokat szövi Fürge ujjú kéz olykor megremeg. Simítsd meg, anyám, zúgó fejemet! Kozányi György fordítása KONSZTANTTIN MURZIGY1: Ma is Lenin régi Ss mégtöbb új emelkedik. Sem kell a termeket bezárat, Ha beírnák pártgyűlés joégik. íuoszécruDus S&8J# vnrngoK nyitnak, Messzire szád az iUatuk S minden polgár előtt i-f---rs--a. fU T*^UHuK A súlyos, M Kreml-kopvk. Csodálkoztunk, mikor ez *09 W«, Szédítő volt a gondolat, De aztán szépen beleszoktunk, Moo,, fent van és hogy Így marad. Halad a világ dübörögve Előre, a régi nyomán, S ma is Lenin, Lenén a jelszó, XJX—a -L---OTLücco» Twv'CTny régen, hajdanán.;; Kozányi György fordítása KESZTHELYI ZOLTÁN: önkéntelen adtál Éled a gyár, lágy füstje már Gomolyogva száll az égre. Fürge a kéz, alkotni kész... Ez a munka békessége... Á nedv kering, a búza ring, Kék mennybolt terül föléje. A magszem él, lesz majd kenyér. Ez a földnek békessége. Az est leszáll, csTHagsagár Nézi, hogy lenn lámpa ég-e? A kapuban álom suhan... Ez az ember békessége. Hűséget nem kérhettem tőled, 6, gyönyörűm! Önkéntesen adtál mosolyt, tanácsot, jókívánságot, te, aid a szeszélyes életet kormányozod# Nincs hasonlatom, hogy megörökítse vonásaid, a tanúkor már nem láttak, keretben nézne reám az arcod. 1 Ilyet csak emberöltőként ád a sors. Ne hagyj el, ne menj el! Nem láttad-e, hogy jobban féltettelek, mint szerelmetes lányát az apa, mint fatett húgát a testvér? Ha isten van, nem enged el, megtart nekem és gyermeket ajándékozol, aki jobban szeret nálam is; marad] és eKévelyedett gyermekem mosolya f és hangja helyett hadd leljem meg az érzések érzését, [ melyet boflriogságnak nevezett a világ! < I V a i e i i í I t t.
