Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-22 / 18. szám

Nagyvonalúság nélkül A szólásmondás szerint min­denki annyit érdemel, ameny- nyit meg tud becsülni. A mun­kával szerzett értékek ésszerű, takarékos felhasználása egy kicsit mércéje az önbecsülés­nek is. Nincs olyan gazdag or­szág, amelynek ne lenne gond­ja saját javaira és ne takaré­koskodna nemzeti értékeivel. Mégis most, hogy szigorúbb takarékosságra törekszünk, egyesek „rendkívüli állapod­ról beszélnek. Pedig az 1965-ös esztendő takarékossági erőpró­bája nem átmeneti jellegű kampány, hanem fontos lépés a minden tekintetben beosz- tóan gazdálkodó közszellem meghonosításának hosszútávú programjában., Ugyancsak régi és mégis nagyon időszerű mondás: ta­karékoskodj pénzzel, anyaggal, idővel, A takarékosság kor­szerű értelmezése azonban nem szorítkozik kizárólag a felhasználások és ráfordítások mechanikus csökkentésére. A minőség javítására, a műszaki fejlesztés meggyorsítására még átmeneti költségnövekedés esetén is kívánatos és gazda­ságos lehet. Az idei tervekből felreérhetetlenül kitűnik: nem elegendő a mennyiség figye­lemmel kísérése a termelésben. De nem uralkodhat el valami­féle sajátos mennyiségi szem­lélet a takarékosságban sem. Az okosan gazdálkodó szám­vető tevékenység szükséges a társadalom által létrehozott értékek megérzésére és gyara- rapítására. Sokrétű tennivalóink köziül vegyünk csak egyet: az import- takarékosságot. Minden keres­kedő állam a rendelkezésére álló eszközökkel a kivitel ser­kentésére és a behozatal korlá­tozására törekszik. Nekünk igazán nyomós okunk van er­re, hiszen a nemzeti jövedelem jelentős része a külkereskede­lemben realizálódik, s a kivi­tel. és behozatal mérlegében adóssággal zártuk a tavalyi esztendőit Az exportot megha­ladó mértékben vásároltunk külföldöm. Nemcsak gazdaság: kérdés, fontos politikai feladat is a külkereskedelmi egyen­súly megteremtése a tőkés or­szágokkal. Éppen a takarékos­ság időszerű elve különös sze­repet kap a nyugati import­termékeknél. Már az is nagy népgazdasági eredménynek számít, ha egyes vásárlásokat a tőkés piacokról ésszerűen át­terelhetünk a baráti országok­ba. A szocialista országokban, a KGST tagállamaiban, az igen intenzív nemzetközi együttmű­ködés révén nemcsak köny- nyebben, hanem előnyösebben és gazdságosabbam is megter­melhetjük a behozatal fedeze­tét jelenőt exportot. Mégis jelenleg megengedhe­tetlen nagyvonalúság tapasz­talható a nyugati import-ter­mékek felhasználásában. A magyar ipar minden színes­fém szükségletét — az alumí­niumot kivéve — importból és főként a nyugati piacokról kénytelen kielégíteni. Márpedig a technika és az ipar fejlődé­sével növekszik a horgany, az ón, a réz, az ólam iránti hazai igény. Éppen ezért célszerű a színesfémek ésszerű helyettesí­tése más anyagokkal. Az ólom- bronz csapágyakna' tartósabb, jobb például a műanyag csap­ágy. Gazdaságosabb ez a meg­oldás. Igen nagy népgazdasági tar­talék rejlik még a színesfém- hulladék gyűjtésében. íme: egy tonna ón világpiaci ára 2C00 dollár, a rézé tonnánként 800, a horganyé 300, az ólomé 200 dollár. Mégis több vállalatnál a színesfémhulladékot, amely sohasem keveredve, hanem mindig külön-külön keletkezik, együtt, ömlesztve tárolják. A vállalat az Ilyen vegyes hulla­dékért alig egytizedét kapja mintha különválógatva, gon­dosan gyűjtené azt. Évente 1500—2000 tonna ilyen színes­fém „műhelysöpredóknek” mintegy 40 százaléka az újra­feldolgozás során veszendőbe megy. Elképzelhető, hogy így, gondatlanságból hány ezer dol­lár kár éri a népgazdaságot. De megemlíthetjük: a felújí­tott épületeikben feleslegessé vált, használaton kívüli ólom- csöveket — mintegy 100 tonná­nyit évente — az érvényes rendelkezések ellenére, befa­lazzák a tatarozások alkalmá­val. Vitathatatlan, a korszerű gyártmányok kibocsátása, a műszála fejlesztés sok, idehaza nem gyártott speciális anyagot, különleges alkatrészt, bonyolult berendezést igényel külföldről. Televíziós képcső-ballonokat, különleges félvezetőket, műsze­reket importálunk a nálunk fejlettebb országokból. Ám ah­hoz, hogy a leghatékonyabban hasznos! t hassuk devizalehető­ségünket műszaki fejlődésünk meggyorsításában, tervezőink nem támaszthatnak jogtalan luxusigényeket a külkereskede­lemmel szemben. Gyakori jelenség, hogy szer­kesztőink — a külföldi kataló­gusokat lapozgatva — előszere­tettel adnak rendelést import­ra, amikor a hazai cégek is gyártanak hasonló terméket. A kutatók és kísérletezők az alkotás hevében gyakran elru­gaszkodnak a gyakorlati lehe­tőségektől. „Fő a gyorsaság és a korszerűség” — mondják — és a prototípus a kísérleti darab alkatrészigényét importból biz­tosítják. „Ez a néhány dollár nem jelenthet gondot a nép­gazdaságnak” — teszik hozzá. Ez a „prospektus-szemlélet” nemcsak azért káros, mert sok kicsi sokra megy, hanem a tö­meges behozatal lavináját in­dítja el a kísérleti darab maj­dani sorozatgyártásában. Ellen­kező esetben a kísérleti dara­bot a gyártás előtt újból át kell tervezni. Így pedig már amit nyertünk a réven időben, több­szörösét elveszítjük a vámon anyagban. Ezért a gyors és kor­szerű fejlesztő munka első lé­pései is feltételezik a reális közgazadasági megfontolásokat. Számtalan módszere van még a céltudatos import-takarékos­ságnak: a selejt, a hulladék csökkentés, a hiánycikkek ha­zai termelésének meghonosítá­sa, vagy a KGST-országok kö­zötti szakosított gyártása stb. Érdemes valamennyi módszer­rel behatóan foglalkozni és újabbak után kutatni. Hiszen a nyugati behozatal viszonyla­gos csökkentése nem öncél. A kivitel egyidejű növelése bizto­síthatja a legfontosabb és va­lóban nélkülözhetetlen termé­kek behozatalát — műszaki és gazdaságj fejlődésünk meggyor­sítását. Mint ahogy a takaré­kosság többi formái is egy­mást Idegészí ve növelik szocia­lista építőmunkánk erőforrása­it, megalapozva dolgozó né­pünk jólétét (K. J.) Termelőszövetkezetek fóruma Egy nehéz esztendő után Az első negyedévben megkezdődik a KGST-csávázógépck sorozatgyártása A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban a KGST ajánlásá­ra ez év első negyedében új­fajta csávázógóp sorozatgyár­tását kezdik meg, amelynek alkalmazásáról a külkereske­delmi szervek több szocialista országgá] megállapodtak. A gyártási dokumentációt az NDK-tól vettük ált, az új gép ugyanis az NDK-hán használa­tos vetőmag-előikészítő gépsor­hoz kapcsolódik. Ugyanakkor azonban Csehszlovákiában és más országokban is jól tudják használni az új berendezést, amely óránkmt 2,5 tonna vető­mag csávázásra alkalmas. A gyárban minden előkészü­letet megtettek a sorozatgyár­tás megkezdéséhez, s tekintve, hogy a gépet a legkorszerűbb porelszívó berendezéssel js fel­szerelik, a gyártásba a Szellő­ző Művek is bekapcsolódott. Az idén összesen 1000 újfajta csávázógépet szállít Magyaror­szág az NDK-nak és Csehszlo­vákiának. Rendkívül hasznosnak tar­tom, hogy a Népújság lehető­séget nyújt arra, hogy a ter­melőszövetkezeteket közvetle­nül érintő kérdésekben az il­letékesek kifejthetik a vélemé­nyüket. Élek a lehetőséggel és ezúttal teszem meg hozzászó­lásomat a vitaindító cikkhez. « Százezreket vitt el a mostoha időjárás A mostani zárszámadással a megye szövetkezeted. — közöt­tük mi is — egy rendkívül ne. héz, csapásokkal téli esztendőt zártak le. Már az indulás bi­zonytalan volt, tekintettél ar­ra, hogy a késői kitavaszodás miatt a zöldségkertészetben a palántamevelés megkésett és így kd voltunk téve annak, hogy élesünk a primőrök be­vételétől. A tavasiá és a nyári aszály miatt a kertészetibe! nem győztünk öntözni és a szorgialmas munka ellenére is sok árunk tönkrement. Az el­múlt évben a korábbihoz vi­szonyítva — az állattenyésztés kivételével — jelentős termés­kiesésekkel kellett számolni. Legnagyobb kiesésünk a nö­vénytermelésben volt, ahol 234 ezer forinttal csökkent a bevé­tel a tervezetthez viszonyítva. A zöldség- és gyümölcstoevéte- li terveinket lényegiéiben elér­tük és teljesítettük a 2 138 000 forintos tervet. Az a tény, hogy nagyobb- mérvű terméskieséssel nem kellett számolni, a tagság szor­galmának és annak vol t kö­szönhető, hogy a kiesések pót­lásáról más egyéb bevételek révén, gondoskodtunk. Világo­san látjuk azonban, hogy a mostoha időjárás nem egyedü­li oka volt a kevesebb termés­nek. Fegyelmezettebb munká­val, még jobb szervezéssel és nagyobb szakmai előrelátással könnyen túlteljesíthettük volna zotdsógtenmelési tervünket. Gondolok itt az export-paradi­csom szedésére vagy export­meggy és -uborka gyorsabb el­szállítására. A szervezettség és a gyorsaság e téren jelentős összegeket hozhatott volna gazdaságunknak. Sajnos, elkö­vettük azt a hibát, hogy a zöld­ségek szedése helyett a cukor­répa gazoló kapálását tartottuk li atvan év, kerek emberör * * tő, a történelemben rövid útszakasz, tele küzdelemmel, véráldozattal, háborúkkal, vái. Ságokkal, két világháború földrengető kataklizmájával, milliók meg-megújulú neki- gyürkőzésévei a sorsdöntő bí­róknak, elbukott és győztes forradalmakkal. A nyitány: 1905. Keleten folyt az orosz—japán háború, az európai országok újságjai hónapok óta első oldalon kö­zölték az onnan érekzett híre­ket: Port-Arturnál bekerítet­ték a cári flottát, hősi halált hart Verescsagin, a nagy fes­tő, a japánok százharmincezer katonát vesztettek, Moszkvá­ban, Harkovban, Bakuban há­borúellenes megmozdulások voltak ... Azon a reggelen — Magyar- országon január 22*ét írtak — a Budapesti Napló Ady End­re „A cári ágyú filozofál” cí­mű versét közölte. „A cári ágyú úgy dohog: Miért visztek engem Napke­letre? Az orosz ágyúnak ma már csak itthon van ereje, kedve. Gyújtsatok a szívembe itt, hol a céltábla nem japáni, Próbálgassátoksűrűen: Meg­lássátok, fogok találni!...” Ady látnoki szeme nemcsak a magyar holnapot jövendölte meg: messzire, a világ más tájaira is ellátogatott. A „cári ágyú” már valóban filozofált: miért irányítsa tüzét idegen partokra, amikor a legfőbb rossz otthon van az orosz bi­rodalom határain belül? A század első éveinek súlyos gazdasági válsága és a japán Egy emberöltő forradalma A pétervári véres vasárnapról lyas vezetés mellett — ide so­rolom a brigádvezetőket, a munkacsapat-vezetőket is — elsősorban tagságunk hallat­lan szorgalmának köszönhető. Köztudomású, hogy a paradi- esomtermelés sok kézimunkát igényel. Amikor sürgetett a munka, nem számított az ün­nep, a különben nyolcórás munkaidő, asszonyaink szinte éjjel—nappal végezték a válo­gatást, a csomagolást. Tény, hog» az 1964-es év rossz időjárása, kedvezőtlen gazdasági viszonyai sok száz­ezer forintot vett ki a zsebünk­ből, viszont az is igaz, hogy szorgalommal, előrelátással a kiesések jelentős részét pótolni tudtuk. Termelőszövetkezetünk bruttó jövedelme 7 813 000 fo­rint volt, a csökkenés, a koráb­bi évhez viszonyítva 961 ezer forint. Igaz az is. hogy amíg 1963-ban az összes termelési költség 6 197 000 forint volt, addig 1964-ben 7 444 000 forint lett. Az egy dolgozóra jutó osz- szes részesedés 20 484 forintot tesz ki. A múlt évhez viszo­nyítva ezer forinttal csökkent A munkaegység-érték ugyan­annyi. mint korábban, az egy dolgozó tagra jutó jövedelem azért csökkent mert húsz üj tagot vettünk fel és 8—10 nyug. díjais is dolgozott I Az ötéves terv utolsó évében háború, ellenállásra késztette a népet: a hatvan óv előtti Pétervárott a Putyilov sztrájk­jával kezdődött. A forradalomellenes szerve­zetek a cár könyörüietében bíztak, a felvonulókkal egy­haza zsolozsmákat énekeltet­tek, szentképeket, templomi zászlókat cipeltek. Békesség és alázat ült az embereken, amikor Gapon pópa a másfél százezer néma tüntetőt meg­állította a Téli Palotánál: kér­vényt vittek a cárnak. Ezen a reggelen a sortűz öt­ezer embert tarolt le, több mint ezer halott maradt a tér Kövén. M i volt a munkások kér­1 1 vényében? „Mi, Péter- vár munkásai, asszonyainkkal, gyermekeinkkel,, gyámoltalan öreg szüléinkkel eléd járul­tunk, uralkodónk, hogy igazsá­got, védelmet kérjünk. Kol­dusokká lettünk, elnyomnak bennünket, inunk szakadtáig dolgoztatnak, kigúnyolnak, nem vesznek emberszámba bennünket. Mindezt türelem­mel viseltük, de most már foj­togat bennünket a nyo^nor, a jogfosztottság, elzárj ált elő­lünk a művelődés útját, a zsarnokság és önkény igájá­ban vergődünk. Türelmünk véget ért: elérkezett az a ret­tenetes perc, amikor már úgy érezzük, meghalni is jobb, mint továbbra is elviselni e pokoli megpróbáltatásokat.’1 Vasárnap volt, a pópa a kül­döttség élén a palota kapujá­hoz ért. Mögötte a téren más­fél százezer éhező, fázó prole­tár szorongott. Az Alekszandr tér fáin gyerekek gubbasztot­tak: fagyoskodó, csipogó vere­bek. A csendőrök és katonák golyói először őket szedték le: véresen, hangtalanul puffan­tak szüleik nyakába. Aztán a sűrű sorokat tizedelték a lö­vedékek. A Vaszilevszfcij szigeten emelkedtek az első barikádok. A munkások fegyvereket sze­reztek, megütköztek a cán csa­patokkal. — A munkásosztály átesett a forradalmi tűzke­resztségen — mondta Lenin, aki akkor Ganfban tartózko­dott. Így írt erről az esemény­ről: „Az orosz proletariátusra tekint lázas türelmetlenséggel az egész világ proletariátusa. A cárizmus megdöntése Orosz­országban — ezt a harcot munkásosztályunk hősiesen megkezdte —, fordulópont lesz valamennyi ország történelmé­ben ...” Magyarországon választási előkészületek folytak ezekben a napokban, folyt a látványos vetélkedés Tisza István és az Andrássy, Bánffy, Apponyi vezette „ellenzéki” koalíció között. A szavazások óráiban ter­jedt el a hír: Oroszországban kitört a forradalom, a „véres vasárnap” elindította azt a1 la­vinát, amelynek útját, hatását senki se tudja felmérni. Meg­mozdultak az ózdi munkások, a pécsiek, a szegediek, a nagy gyárak munkásai és a nincste­len falusa nép, mindazok, akik se Tisza, se Andrássy mellett nem tettek hitet, akiknek az úri választáshoz nem volt kö­zük, de a messziről jött hírek hallatára felforrósodott a szí­vük. Gyűléseket tartottak, él­tették a forradalmat, kibontot­ták a a vörös zászlókat. Nálunk, minden korábbinál nagyobb erejű sztrájkok — harmincezer vasmunkásé, majd a pécsi bányászoké, a dél-dunántúli föld munká soké — rázták meg az országot. Ady nem tért napirendre a „véres vasárnap” tanulságai fölött. „Január 22-én pedig — írta egy későbbi cikkében — az egész világ proletársága ün­nepre ’«'szült Ünnepelni a for­radalom Moszkváját. El kell halasztani az ünnepet. Egyelő­re és bizonyosan csak egyelő­re A magyar munkásosztály n legjobbjai, a nemzetkö­zi forradalmi mozgalom része­seiként, fokozódó erővel, cél- tudatossággal vettek részt ab­ban a küzdelemben, amely 1995 óta egy emberöltőn át, vereségeken és győzelmeken keresztül a nagy 1917-es Ok­tóber diadaláig; 1945-ben Ma­gyarországon és egy sereg más országban a dolgozó nép fel- szabadulásáig, a világ erővi­szonyaiban máig bekövetke­zett kedvező változásokig ve­zetett. Vadász Ferenc eiőrébbvalónak. holott annak elvégzése két hét múlva is jó lett volna. I Az állattenyész­tésben túlteljesí­tettük a tervet Az állattenyésztésben a be­tervezett bevételt túlteljesítet­tük és ez a tény a kedvezőtlen időjárási viszonyokat figyelem­be véve rendkívül jelentős. Je­lentős azért is, mivel a növény- 1 termesztésben jelentkező ki- ■ eséseket az állattenyésztés ho- . zárnád bizonyos mértékig pó- ; tolni tudták és így gazdálkodá­sunk stabil maradt. Az állatte­nyésztés betervezett jövedelme ■ gazdaságunkban 3 112 000 ío- > rint volt, az elért 3 571 000 fo- t rinttal szemben. A túlteljesí­tés tehát 459 ezer forint. Ter­melőszövetkezetünkben az ál- ■ lattenyésztés a legfontosabb • üzemág, azért is. mivél az ál- i lattenyésztés a legstabilabb, és azért is, mert bevételünk leg- 1 nagyobb százaléka innen adó- i dik. Jelenlegi állományunk 418 ! szarvasmarha, ebből 112 tehén. . A 400 sertésből 50 anyakoca és ezenkívül van még kétezer törzsbanomfink. A szarvasmar- 1 ha-létszám gazdaságunkban . évről évre nő, fő profilunknak megfelelően. A szarvasmarha- ’ tenyésztés fejlesztéséhez és an- ' nak még jövedelmezőbbé téte- ■ léhez megvan minden feltéte- . lünk. Eredményeinkhez első­sorban járulnak hozzá azok a * szövetkezeti gazdák, akik az állattenyésztésiben dolgoznak. ’ A szarvasmarha-ttenyésztésber) ) a fejészetben, a borjúnevelés­nél és a hizlalásnál olyan ta­gok dolgoznak, akik tényleg szíwel-lélekkel végzik a imm- 1 kát. A borjúnevedós terén ki- - magasló eredményeket értünk . el, hárman neveltek fel egy év alatt 208 darab borjút, korsze­rű módlszarekkel és az ©lhul- c lás nem érte el az egy száza- - lókot. Harangi Sándor gazda- i társunk a borjak leválasztása után két—három hónapon ke­resztül az úgynevezett kritikus - időszakban veszteségmentesen - nevelte fel az állományt. Meg- s elégedéssel szólhatok a hízó- I marhák gondozásáról is, hiszen 100 bika közül 95 extrém mi- 1 nőségű volt. ” Az állattenyésztési tervek . globális túlteljesítésén belül a baromfitenyésztésnél némi ki- s esésünk mutatkozik. Ez abból s adódik, hogy a baromfttenyész- a tésben nem minden esetben _ fogadják el gondozóink az újat. A baromfinevelésben dolgozók ~ azon az állásponton voltak, ij hogy a tojótápot a gazdasági abrakhoz csali kiegészítőnek v kell adni, szemben a szakem- , zerek véleményével, akik sze- *■ rint a tojótáphoz kell adni ki­egészítésképpen. az abrakot. ' Mire a vezetőség felfigyelt, ez a ielentéktelennek látszó dolog ; már százezer forintos kiesést * hozott. A zárszámadás alapján 1 nyugodtan állíthatom, érdemes 3 nagy gondot fordítani az ál- " lattenyésztés fejlesztésére, mert S tgy egyensúlyban tartható a szövetkezet gazdasági helyzete. I Egy munkaegység értéke 64,18 forint Termelőszövetkezetünk min­der» csapás ellenére az elmúlt évben is tovább szilárdulti Az a tény, hogy a rossz idő ellené­re is jelentős eredményekről tudunk beszámolni, hogy az idén is fizetni tudjuk a beter­vezett munkaegység-értéket, mindenekelőtt a viszonylag he­lyes szervezésnek. tagjaink szorgalmának köszönhető. Volj időszak, amikor a tagok egy része elkeseredett és kilátás- taiainnak vélte a gazdasági évet. Ekkor a vezetőkön, a pártszervezíAen volt a sor, hogy okosan szót értve ezekkel az emberekkel, szorgalmas mun­kára, bizak jdásra serkentsük őket. Asszonyaink mindenkor, — sokszor a férfiakon is tűlté- ve — jó példával jártak elől és elsősorban ők voltak azok, atoknek köszönhetjük a kerté­szetben elért eredményeinket. Sokan kérdezték tőlünk, ho- giran lehet az, hogy ilyen ne­héz év után is ilyen magas munkaegységet fizetünk? Nem szeretnék dicsékvőnek feltűnni, de őszintén mondom, ez a he­Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy-egy gazdaság meré­szen és idejekorán vonja le az elmúlt év tanulságait. A tar pasztallatofc gondos mérlegelése nélkül nincs fejlődés, előreha­ladás. Eredményeinket nem utolsósorban annak is köszön­hetjük, hogy az adott helyze­tet a vezetőség mindig közö­sen mérlegelte és a tagság be­vonásával egyöntetűen, kollek­tiven fogtunk hozzá a tenniva­lókhoz. Állíthatom, hogyha a nehéz kitavaszodás és a tava­szi rossz kilátások máaitti csüg- gedés úrrá lett volna tagsá­gunkon, úgy jelen eredmé­nyeinket még csak meg sem közelíthettük volna. A politikai felvilágosító munka, az embe­rekkel való szóértés, a rendsze­res foglalkozás meghozta gyü­mölcsét és tagjaink eredmé­nyesen végezték munkájukat. 1965-ben, az ötéves terv utol­só évében, a mezőgazdasági ter­melésnek két százalékkal kell magasabbnak lennie az 1964. évinél. Minden alapunk megvan ah­hoz, hogy ezt elérjük, sőt túl­teljesítsük. Állításaimat a kör vetkezőikre alapozom: szövet­kezetünkben 80 hold homok kivételével minden területet já minőségben mélyszántottwnk, A zöldség- és cukorrépa-terü­letünket ősszel és télen mind szerves, mind műtrágyával le­trágyáztuk, Az őszi gabonave­tésekhez átlagban holdanként két mázsa műtrágyát használ­tunk fel. a kalászosok tavaszi fejirágy ázásaihoz a nitrogén műtrágya raktárainkban készen áll. Állami segítséggel bár — abrak tekintetében — jószág- aliosnányurúk minden takar­mánnyal biztosított. Ez évben az eddigieknél még bátrabban alkalmazzuk a tudomány nyúj­totta lehetőségeket, a jól be­vált módszereket és újításokat, gazdálkodásunk minden terü­letén. Zárszámadó közgyűlé­sünkön mindezek ismeretéiben határozta el tagságunk, hogy az ötéves terv utolsó esztende­jében a mezőgazdaságra vonat­kozó termelési irányszámait tíz százalékkal teljesíti túl. Szövetkezetünk előrehaladá­sát bizonyítja az is, hogy az elmúlt évi húsz belépő után a közgyűlés most újabb húsz felvételi kérelmet tárgyalt. Minden okunk megvan arra, hogy bizakodjunk: az ideinél jobb eredményekkel zárjuk az 1965-ös esztendőt. Kassa József. a tarnabodi termelőszövetkezet elnöke nxipome 3 1965. január 22., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents