Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

Pályák és nyolcadikosok Requiem a hősök emlékére Vass Lajos: Requiem a hősök emlékére című oratóriumát a felszabadulás évfordulójára rendezendő jubileumi hang­versenysorozat első koncert­jén, 1965. február 22-én mu­tatja be — Forrai Miklós ve­zényletével — a budapesti kó­rus és az állami hangverseny- zenekar. A 38 éves szerző még deb­receni tanítóképzős hallgató­ként, 20 évvel ezelőtt kezdett zeneszerzéssel, karvezetéssel és népdalgyűjtéssel foglalkozni. Tanárai itt Csenki Imre, Gu­lyás György voltak. A Zene­művészeti Főiskola zeneszerzés szakán Veress Sándor és Far­kas Ferenc, a középiskolai ta­nárképzőn Vásárhelyi Zoltán tanította; 1952-ben Erkehdíjjal tüntet­ték ki. Legutóbbi szerzeményei közül kiemelkedik a „Lebegő táj” című, mai költők verseire írt dalciklusa. Jacobi Lcányvására a/ egri színházban Lucy: Mártha Edit Vezényel: Valentin Kálmán lág, az érzelmek áradása. Itt Mártim Edit jóval erősebb mint a színészi játékban. Egy* re ámjpltabb, érzelmi kifeje* zéseiben egyre gazdagabb Mártim Edit. Szabadi Józseffel együtt előadott duettjei nem tévesztik el a hatást a közön­ségnél. Gondos játékmester! mimika rövid időn belül az operettszínpad élvonlába emel* heti az énekesnőt. Valentin Kálmán évek óta szorgalmas és tehetséges murr kása az egri színháznak. Rit­kán esik mégis szó róla, mert olyan alkalommal lép a kai* mesteri pulpitushoz, amikor a krónikásnak is köteles megje* lennie. Most is felfigyeltünk biztos kezű vezénylésére. Az első és második felvonás fi* náléjában a Jacobira annyira jellemző, igényes zenei meg* oldást lírai áradássá széles#* tette. A nem nagy létszámú zenekarból „kihozta” azt, amit lehetett. Érdemes felfigyelni munkájára és érdemes felje­gyezni a nevét. (t a.) Kocsis Bernát utca — Olaszországban is ess 4 MPüMG SL, csütörtök Régen dúl a harc az egyenjogúságért. Egy­szer a férfiak, máskor meg a nők kerekednek felül. — Talán most — vi- gasztalta magát Boris- ka néném, aki igen csak kívánta már az egyenlőséget, mert Feri bátyám a kelle­ténél is gyakrabban nézett a pohár feneké­re. — Szilveszter után kezembe sem veszem a poharat — Ígérte bá­tyám. — Majd szilveszter után? Ezt mondod már évek óta... — Most meglátod! És eljött a szilvesz­ter. Bátyám már éjfél előtt olyan jó hangu­latban volt. hogy az asztal tetején akarta eljárni a kanásríáncot. Az elnök megdicsérte, hogy jó táncos, de ah­hoz, hogy egy tag az asztal tetején táncol­jon — magyarázta ak­kurátusán — o tsz ve­zetőségének hozzájárva lása keU. Márpedig a tsz-vezetóseg csak, egy hét múlva ül össze. Ha sürgősen beadja írás­ban a kérését, a veze­tőség rögtön dönt, és ha beleegyeznek, ak­kor egy hét múlva ki­verheti a taktust az asztal tetején. Az öreget úgy fellel­kesítette ez a beszéd, hogy háromszor is fe­nékig ürítette a poha­rát. Élete párja nem sokáig nézte ezt a meg­ható jelenetet. Felállt az asszonyok csoport­jából és odament em­beréhez. — Ferenc, te, hallod, elég már — rángatta a kabátját — Tudom, tudom, de hát az ilyen elnök egészségére inni kell! — Te már nem is iszol, hanem vedelsz. — Ezt se tudja min­denki megtenni. — Ezért nem jár egység. — Az nem, van azon­ban becsülete is az embernek. Néném már látta, hogy itt nem sokat ér a figyelemeztetés, for­dított hát egyet a szón. — Ferenc, te, azt Ígérted, hogy az új év­ben már nem iszol! Ez hatott, mert az öreg letette a poharat, először csodálkozó sze­meket meresztett, az­tán ártatlanul elmoso­lyodott, mint egy gyer­mek, aki rossz fát tett a tűzre. — Én mondtam? Borcsám, hát meg­szegtem én a szava­mat valamikor? Ügy lesz, ahogy mondtam, az új esztendőben már nem iszom... A következő új esztendő­ben... S vihorászott, mint egy jól sikerült tréfán. Nevettek a komák, meg az asszo­nyok is. Néném or­ca pulykavörös lett. KörülpiUantott a neve­tőkön, aztán hirtelen felkapta az ura előtt álló teli poharat és úgy a padlóhoz csapta, hogy ezer darabra hullt. — Ferenc, hallod, ahányat te a kezedbe fogsz, én annyit csa­pok a főáiiöz. Embere nem hitt a szemének. Lehetséges mindez, vagy csak ál­modik? Felvett egy másik poharat, de még a szájához sem emelte újabb pohár törött szét a lábai előtt. No, en­nek fele se tréfa. Ügy tenne vele ez az asz- szemy, mint a komá­iéval a felesége, aki a másik asztalhoz ült inni és a cigánnyal húzatta. Feri bátyám nem csapott lármát, csak füttyentett, aztán nevetve rázendített: „Már én többet nem, nem, nem iszom.-” het-e és hogyan, egy mai nyol­cadikosból halbiológus? Mit tanul a nyomdász? & hányfé­le mesterség van egy nyomdán belül? Mindez érdekli a mai tizen­négy éveseket, de nincs egy füzet, amelyik felsorolná a Magyarországon elérhető szak­mákat, pályákat. A Művelő­désügyi Minisztérium, a KIST! országos központja, a Nőta­nács sok-sok füzete között Hír­ért nem jelentet meg egyet, amelyiknek talán éppen az le* hetene a címe: Pályák és nyolcadikosok. Ebben a szülő és a gyermek megtalálhatna mindent, ami érdekli, amit ta­lán nem is ismer, s ami talán mindennél kedvesebb, min­dennél szebb lenne számára az életben. A legkeresettebb ol­vasmány lenne a januári pá­lyaválasztás előtt országszerte ez a füzet. Ennek hiányában csali a hagyományos szakmá­kat és a hagyományos pályá­kat ismerik a szülők és gyer­mekek, s szűk körben mozogva próbálnak helyet keresni az életben. Az egyik nyolcadikos csendben félrehúzott ahogy jöt­tem kifelé és azt kérdezte: — Tessék mondani, hová kellene jelentkeznem, mert én olyan szeretnék lenni, mint amit a televízióban mutattak, akik gyűrűket és zenélő dobo- zokat készítenek! Nem tudom. S bizonyára so­kan nem tudják. Ezért lenne jő — ha az idén elmulasztot­tuk, jövőre pótoljuk ezt a hi­ányosságot. Kálban a gyere­keknek legalább a szülei jár­ják az országot, hiszen vasutas község. De van olyan is, mint Istenmezeje, ahol világért sem tanulhat tovább egy lány, mert MIT? Vagy Fedómes, Szajla, Terpes, nem is beszél­ve az alföldi tanyákról, ahol bizony nehéz dolga van ma­gának a pedagógusnak is, ha tanácsot kérnek tőle, nem a gyereknek, vagy munkában fáradt szüleinek! A PÄLYAV ALASKAS nem játék. Van egy mondás, amely szerint az az ember boldog, elégedett, s az a legtermeléke­nyebb, aki azt a munkát vég­zi, amit szeret Ha utána gondolunk —igaz is! Cs. Ádám Éva A címlapon és olvashattuk, hogy az egri Gárdonyi Géza Színházban a várható széria- sikerre tekintettel is ketten alakítják felváltva Lucyt: Le- hóczky Éva és Mártha Edit. A karmesteri emelvényen ugyancsak ketten váltják egy­mást: Somoss István és Va­lentin Kálmán, A bemutató után valóban táblás házak előtt kerül szír­re újból és újból a Leányvá­sár. Lehóczky Éváról már a bemutatóról szóló beszámo­lónkban elmondottuk, elisme­rő véleményünket. Most ugyanezt kell tennünk Mártha Edittel kapcsolatban is. Alakí­tása ugyan nem az a fűszeres, markáns ízekből összekevert koktél, mint amit Lehóczky Éva nyújt közönségének, de derűs, rokonszenves egyénisé­ge, szívót nyújtó emberi köz­vetlensége teszi játékát érté­kessé. Az operettben azonban ez nem lenne élég a sikerhez: itt hang kell, az énekkel, hang­gal kifejezhető romantikus vt­mert valaki szólt volna sekk Nem. Anyagi gondjai nincse* nek, jól keres. Mégis válialko* zott a következő lépésre. — Egyetemi előkészítőre já» rok és szeretném majd levele* zön elvégezni a műszaki egye* temet. — Miért? — Nem a rangért Ebben á szakmában nem lehet megállni egy pillanatra sem. Nem aka* rom azt, hogy a szakma fejlő* dése megelőzzön. A tudásban akarok egy lépcsővel feljebb kerülni, s nem a rangban. Őszinte vallomásához Janik László is csatlakozik, aki ha­sonló terveket szőtt magában». — Nekem is érettségim van; itt tanultam a szakmát: A ma munkánk napról napra komo* lyabbá, bonyolultabbá válik». Ezért kell tanulni, mert ki tud* ja, holnap, vagy holnapután! nem lesz-e kevés majd az a tu* dás, amit eddig szereztünk. — Amikor én idejöttem, csak nyolc osztályom volt — szói közbe Ernyi József. — Igaz, ki* tanultam a szakmát, de úgy éreztem, ha itt megállók, nem sokra vihetem. Új és új felada­tokat kell megoldanunk. Ehheá pedig tanulni kell. Most vég­zem a negyedik évet a gimná­ziumban, utána pedig felsőfo­kú szaktechnikumba fogok je­lentkezni. — Én is oda jelentkezem majd — vágja rá Hábel Irént aki még most ismerkedik az elektromechanikával. — Februárban szabadulok éS azután elkezdem a techniku­mot. őszinte vallomások a munká­ról, a jövőről, magukról. Egy színes, tarka osztály, ahol is* mét „pályát választanak”. Egy magasabb, tartalmasabb pályát» > mert úgy érzik, hogy kell a ) munkához, amit végeznek, s »amiben a lépcsőt nem a rang« »hanem a tudás jelenti. ♦ TARKA, MERT az egyik í egyetemre vágyik, másik közép­iskolába, harmadik még most ♦ ismerkedik a szakmával. Itt ♦ nincs intő, rovó, mert a mércét {önmaguknak állították fél. Ta- Jnulnak, mert; „ebben a szoto- ^ mában nincs megállás”. ♦ — Válóban ez itt a jelszó, ’hogy itt nincs megállás — fűzi hozzá az üzemvezető. Mi nem- 'csak annak örülünk, hogy e »négy megszólalt és még a töb- - bi fiatal is képezi magát, ha­nem annak is, hogy ezek nem- 'csak munkájukban, hanem vi­selkedésükben is példát mutat- . nak azoknak, akik sehogy sem 'akarnak egy lépcsővel feljebb kerülni. Csendes a gyár" -károsak a város pereme de a sárgára meszelt kőkerítésen túl, a szür­ke cserepes gépház asztalai fö­lött egy lépcsővel ismét feljebb kerültek az apró műszerek, a vibráló lámpák, s a tarka ká- ‘ belek ifjú mesterei. —kOÓr— Nem is ivott. Leg­alábbis pohárból nem' ivott. Valahányszor, észrevette, hogy a pár­ja nézi, huncutul félé loacsintott ás már fúj­ta is: , „Már én többet nem, nem, nem iszom..." Azon az estén, de azt mondják, később sem látta a felesége pohárból inni. Csak­hogy nem hagyták cserben a komái. Ami­kor ívni akart, kiment az udvarra, a komák meg utána egy literes üveggel és pohár nél­kül kortyolták a bol­dogságot árasztó jó ne­dűt. Amikor a felesége gyanút fogott, csak mosolygott ártatlanul. — Nem vettem a ke­zembe a poharat, Bor­osam, nem is fogom. — De ittál! — Üvegből de azt is a komám tartotta... Az asszony mi mást tehetett, jót nevetett huncut urán. öklével fenyegette. És lemon­dott arról, hogy egy ilyen emberrel harcol­jon ma egyenlőségért. • Ián mér egyszer elbúcsúztak a i fiatalságtól. — Eli tartaná itt magát üreg- : nefc — mondja mosolyogva egy 1 „megfiatalodott”, de azért már j idősebb tekercselő. — Nézzen körül, csupa fiatal. ■ Lehet itt megöregedni? — 133-an dolgozunk itt az üzemben, — kapjuk a hivatalos ; választ Kiss Sándor üzemveze­tőtől Ebből 70—80-an még alig lépték át huszadik évüket. Fiatalok. Tele vágyakkal, ter­• vökkel Az első lépést már meg­tették, hiszen valamennyiüknek szakmunkás-képesítése van. De i az üzem is lépett, nem is egyet, hanem mérföldeket. Hiszen pár ■ évvei ezelőtt még szürke kis ; üzemnek számított, ma pedig már a Szovjetunióban, Olaszor­szágban, Németországban is számon tartják a Kocsis Bernát o. 3-at Néhány évvel ezelőtt még csak babakocsikat gyár­tottak, most pedig a legmoder­nebb irányító berendezéseket készítik hazai és külföldi meg­rendelésekre. — Hogy az üzem mennyit fej­lődött, azt csak mi látjuk iga­zán — kapcsolódik a beszélge­tésbe Koczka Gyula elektro­technikus. A 25 ÉVES, középtermetű, markáns arcú, vékony fiatal­ember hét évvel ezelőtt érettsé­gi bizonyítványával jelentke­zett az üzemben, hogy techni­kus akar lenni. Két év múlva felszabadult, s ezzel megtette az első lépést. Most ismét előszedte a köny­veket, jegyzeteket Nem azért • — Innen van egy kislány i olyan iskolán, ahonnan kike- 1 rülve geológus lesz — mondja- az édesanya- —, s a mi lányunk- beszélgetett vele, megtetszett . néki, s azért hajtogatja. De- nem komoly ez! KATINAK NEM ERŐS olda­la a reál tárgyak egész sora. t Vajon hogyan állná meg a he- > lyét a technikumban, ha fel- . vennék? : — Azt is gondoltuk, hogy : járjon itt gimnáziumba, Kál­ban. aztán majd meglátjuk. . Meg is erősödne, meg el is tud­■ ná magát határozni. Ez utóbbi a legjobb gondo- ' lat ebben az esetben. ‘ Mindezek után érdekes len- ( ne megtudni, hogy hogyan vá- , lasztottak pályát, szakmát ma­guknak ezek a gyerekek? Az ! iskolában minden bizonnyal osztályfőnöki órán beszélget­tek a jövőről, a pályaválasztás kérdéseiről. De hogyan? Minek az alapján? Elindulásnak elég, ha a szü­lő, a nevelő a gyermeket egyó- . ni képességei, hajlamai szerint . próbálja valamilyen szakma , felé irányítani, arról mind több és több ismerettel ellátni, ■ s annak szép és nehezebb ol­dalait pontosan feltárni előtte. . De ki fordít erre gondot? Az iskolában nagy a megterhelés. Nagy a létszám, s olyan sok az oktatási anyag, hogy így, fél­év előtt, bizony gondot okoz a lelkiismeretes nevelőnek, ha ; egy-egy gyerek probléma előtt áll. A szülők nagy része úgy gondolkodik, hogy „majd lesz belőle valami, egyelőre hadd tanuljon.” Csakhogy ez ma már kevés. A MAI NYOLCADIKOS éle­tébe betört az élet, sokkal erő­sebben, mint valamikor. Oyan . tudományágakról, olyan tech­nikai és egyéb bravúrokról : hall, aminek talán fiatal, lel­kes fejjel maga is részese sze­retne lenni. De hogyan? Hogy lesz valaki snigárbiológus? Ho­gyan lehet megtalálni az utat a modem kutatás egy sor ága felé? Hogyan lehet eljutnia egy humán érdeklődésű fiatal­nak a levéltári kutatásig? Ho­gyan lesz valakiből zeneeszté­ta vagy Könyvtáros? Mit kell tanulnia egy hidásznak? Ta- lajkutatónak. botanikusnak i vagy hidirobiológusnák? Le­TALAN nincs nehezebb és felelősségteljesebb dolog a világon, mint gyermékfejjel eldönteni azt, ki mi akar len­ni, s melyik az a pálya, ame­lyiken megtalálja boldogulását, de a munka örömét is a fel­nőtt. Pályaválasztás. Vajon megtettünk-e mindent azért, hogy a ma és a holnap tizennégy évesei, a ma és hol­nap nyolcadikosai el tudják dönteni, hogy hová akarnak tovább menni s melyik pá­lyán kívánnak olyat alkotni, ami népünk hasznára s az al­kotó örömére történik? Ezt vizsgáim ment ki az új­ságíró Kaiba. Két nyolcadik osztályból az egyikbe. Mi a falusi gyerek szándéka, hogyan ismerik a szakmákat, tudnák-e egyáltalában miben válogatni, milyen segítséggel kezdenek életük e fontos szakaszához. — Nézzük talán az osztály­könyvet! — javasolja az igaz­gató-helyettes. Nézzük. Nem valami válto- Batoo. Gimnázium... techni­kum ... óvónőképző... szoba­festő. Van, ahol csupán kérdő­jel árulkodik a tanácstalan- ságróL — Ki döntötte el már, hogy tnfi szeretne lenni? Néhányan jelentkeznek. Ka­lo Kati orvos szeretne lenni, de... — Ki tudja? Ha az nem, «•floor vegyész — mondja. Itt látszik valamiféle régebbi éühatározájs, mert ha nem is twkonszakma, de több váloga­tósa nincs. Vagy-vagy. Kozma Éva mindenképpen pedagógus lesz. — Már nagyon régen elha- tenoetam, s nem is gondolkoz­tam máson. Jéles vagyok, re­mélem, sikerül a felvétel. Na­gyon szeretem a gyerekeket, a tanulást, a tanítást — Tóth Marika, te miért Választottad a mezőgazdasági technikumot? — Mert a barátnőm, Vig Ma­ndat is odamegy. EZ A VÁLASZ MÄR elgon­dolkodtató. A ^hetóítnőm is odamegy'5 — s ha az élet majd Éoétválasztja őket? Hiszen egy tíB-be, vagy egy állami gaz­daságba nem mindig kell két borász? Még hozzá két egyfor­mán kezdő?! Tóth Marikával hűbbet kellene foglalkoznia a szüleinek, osztályfőnökének, hiszen az élet nem búcsú vagy teem, hogy együtt megyünk be­le mulatni, — Nagy Kati? Ml az elkép­zelésed? Törékeny, halk hangú, szó­ik» kislány. Csak a szeme csil­log bátran, egyébként az egész gyerek kicsit határozatlan. — Én... talán közgazdasági technikumiba. — Miért? _ 1 Dé lután édesanyjáéknál tet­teik látogatást Nagy öröm- inéi fogad, segítséget remél. — Nem tudom, nem tu­dom ... Nem tudjuk. Aranyit; gondolkoztunk már, hogy mi legyen. Azt mondja, hogy geo- ■iógus szeretne lenni. — De a közgazdasági ... ?! — Azt én mondtam neki. Azt valahogy ismerjük, tudjuk, hogy mi az, meg aztán szeret­ne sokat keresni is. ha pályát választ, vagyis ha végez és ál- ° lásba kerüL ♦ (Az alapjában véve nem J elítélendő, hogy sokat akar* keresni, mert amíg pénz lesz • a világon, ez a gondoláit mond-4 va, vagy mondattanul megvan* matracban emberben. De miért ,, nem néki való a geológus * szakma?) ,♦ ♦------------------------------------» If jabb önkiszolgáló éttermekkel, ÁBC-árnházakkal, üzletsorokkal és sátortáborokkal gazdagodik a Balaton partja KOCSIS BERNÄT u. 3. Fi nommechanikai és Vasipar Vállalat tekercselő üzeme. Az apró házak közé búj üzemiből, az előtte húzódó sár­gára meszelt kőkerítéstől csal néhány magasabbra emelkedí gépház stzürke cserepes tető: látszanak. Nincs karcsú, mar gasba. emelkedő füstölgő ké ménye, nem hallatszik ki az ut­cára a gépek zakatolása. Csen? des „gyár”, akárcsak a várót pereme. A rozsdás vaskapun tűi azon­ban megszűnik az üzem „hall­gatása”. A szürke cserepes gép­ház asztalán apró műszerek vibráló lámpák, tarka kábelei sorakoznak a föléjük hajoló élénk tekintetű, sötét köpenye! fiatalok előtt. Ebben az üzemben csak fia­talok dolgoznak. Még azok ií ide sorolják magukat, akik ta­ló éttermekhez hasonlókat épí­tenek Balatonfüreden, Alsóör­sön, Balatonléllén és az egyik legnagyobb táborváros köz­pontjában, Kilián-telepen. A tópart öt nagyobb üdülőhe­lyén újabb üzletsorokikal bővül a kereskedelmi hálózat. A ta­valyi idény végén elkészült keszthelyi üzletsor is végered­ményben az idei szezonban nyűik meg a vendégsereg előtt. Az étőkészületí munkákat néhány helyen már megkezd­ték és a tél végén erőteljeseb­ben hozzálátnak az építkezé­sekhez. az első osztályú táborok befo­gadóképessége hétezerről negy­venötezerre nő. Gondoskodnak több táborcsoportból álló, úgy­nevezett campingvárosok ki­alakításóról is. A nagyobb forgalmú üdülő­telepek és a sátortáborok ellá­tására újabb kereskedelmi egy­ségeket hoznak létre. A tavaly épült ABC-áruházak rendkí­vül népszerűkké vártak, ezért az idén újabb négy szuper­market kisáruházat építenek, mégpedig Balatonléllén, Héví­zen, Balatonbogláron és Balar tonszéplakon. A tavaly ugyancsak jól be­vált ezersaeméilyes ön kLszalgá­BABA MIHÄLY: JltajjL iziliwjjzfez iiiwi... A Balaton idegenforgalma amely tavaly már elérte a! 1970-re tervezett szintet, as idén újabb nagyarányú fejlő­dés előtt áll. Az üdülő- és kirándulóiddá irányítói tavaly a szezon végién összegezték a tapasztalatokat helyszíni szemléken jelölték ki az új létesítmények helyeit és meghatározták a legsürgősebfc teendőket. Az elmúlt évi tanulságok szerint a Balatont elsősorban nagyobb tömegek fogadására kell alkalmassá tenni. Ennek megfelelően 27 új első osztá­lyú táborhelyet készítenek elő a nyárig. Az új campingskkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents