Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-17 / 295. szám

Hírek egri szobrászati alkotásokról dezet hiánya miatt a mai na­pig elmaradt. — A szobrásza­ti lektorátus pedig helyszíni szemléje során ki is jelölte a dombormű helyét: a Dobó Ist­ván Vármúzeum kapualjában; illetve tetszés szerinti válasz­tással: a vár egy körülírt ré­szének falán. A nagy művészeti értéket képviselő nagyméretű reliefről bizony mindenki megfeledke­zett és az továbbra is egy Bu­dapest környéki múzeum rak­tárában porosodik. ★ Nem hagyhatjuk említés nél­kül, hogy a városi tanács kez­deményezésére a képzőművé­szeti lektorátus egy bizottsága járt a közeli napokban Eger­ben, hogy megvizsgálja a köz­területeken felállítható szob­rok elhelyezésének lehetőségeit A városi tanács végrehajtó bi­zottsága ezzel kapcsolatban már foglalkozott a Népkert­ben a „Törökverő” szobrának elhelyezésével. A tervek szerint ugyanis a Vorosilov téren kialakítandó reprezentatív felvonulási téren nyer méltó elhelyezést a nép­kerti szovjet emlékmű. ★ MEGNYUGVÁSSAL vehet­jük tehát tudomásul az egész csokorra való művészeti hírt, amelynek nyomán. — hosszú évtizedek meddő pangása után, — remélhetően mihamarább egész sor kimagasló értékű szobrászati alkotás fogja díszí­teni tereinket, parkjainkat, je­lentősen emelve, teljesebbé té­ve vele az egri városképet. Sugár István Félévi vizsga előtt a népművelés Népművelési őrjárat a hatvani járásban OKTATO tXbI-A . Mérges gombaK A december már hagyo­mányosan a vizsgák, az érté­kelések, a számottevések hó­napja. Ilyenkor ki-ki a maga munkaterületén visszatekint az elmúlt évben végzett mun­kájára, annak eredményeire, hibáira. Vizsgázik a diák, a tanár, a mérnök, a bányász, az orvos, a tsz-tag. Ezekkel a gondolatokkal ül­tünk le őrjáratunk első állo­másán, Hatvanban, beszél­getni Taksás Imrével, a hat­vani járás népművelési fel­ügyelőjével. Ö volt a tanár, a diák pedig, aki vizsgázott: a hatvani járás népművelése. Az oktatás A tavalyi népművelési év­ben a járás 11 községéiben 542 felnőtt vizsgázott a dol­gozók általános iskolájában, 377 fő különböző középisko­lákban. — Mi a helyzet az idén? — Jelentősen csökkent, az általános iskolába jelentkező dolgozók száma. Oka: az ipar­ban dolgozók nagy része el­végezte az általános iskolát. A mezőgazdasági üzemekben már nehezebb megszervezni az oktatást. Különösen ott, ahol a tsz-ek vezetői nem is segítenek. Ilyen például Csány, itt még a tsz-akadé- miát sem tudtuk beindítani, mert a tsz, de különösen az állami gazdaság egyáltalán nem törődik vele. Ezzel szemben nagy mér­tékben megnőtt a középisko­lák után érdeklődők száma. Annyi a jelentkező, hogy az iskolák egyszerűen nem tud­ják fogadná őket. Elmondja, hogy Boldogon és Horton január 1-vel be­indul a mezőgazdasági tech­nikum, Selypen a közgazda- sági technikum, Petőfibá- nyán a gépipari aknászképző technikum egy-egy kihelye­zett osztálya. Érdekes terv született az analfabétizmus teljes meg­szüntetésére: — Még tavaly elhatároz­tuk, hogy hazánk felszabadu­lásának 20. évfordulójára a járás minden 50 éven aluli írástudatlanját megtanítjuk ími-olvasni. Az úttörők, a középiskolások elvállalták, hogy felikutatják ezeket az embereket és a pedagógusok­kal együtt foglalkoznak ve­lük. Ennék az új vállalkozásnak már eddig is szép eredményei vannak. Minden faluban mű­ködnek az önkéntes tanítók, sőt Ecséden a cigányok ké­résére a pedagógusok járnak ki hozzájuk. Az Ismeretterjesztés — A járás valamennyi községében a különböző mun­kásakadémiák már meggyö­keresedtek. Különösen ott vannak bizitató eredményeit, ahol a községek, az üzemek vezetői segítenek. Jó példa erre a Selypi Cukorgyár, ahol a munkásakadémiának már a negyedik évfolyama működik. Valamennyi elő­adáson ott vannak az üzemek vezető is. Zagyvaszántón, Apcon nagyon népszerűek a bányász-, Ecséden, Horton, Lőrinciben a belkereskedel­mi, Boldogon, Heréden, Nagy- kökényesen a mezőgazdasági szakmunkásképző és a terme­lőszövetkezeti akadémiák előadásai. A művelődési házak A népművelési munka nagy része a művelődési házakra hárul. A hatvani járás 11 községe közül 9-nek van mű­velődési háza. Mindössze csak a 2500 lakosú Herédnek és Nagykökényesnek nincs. A járásban 15 színjátszó csoport, Petőfibányán, Sely­pen irodalmi színpad, hét községben ifjúsági klub és irodalombarátok köre műkö­dik. — Ezek a foglalkozások nagyon színesek és tartal­masak. Ezt bizonyítják a különböző versenyeken elért eredmények is. Például a rózsaszen tmártoni énekkar, amely 1929-ben alakult, már országos hírnévnek örvend. Megemlíti, hogy sok köz­ségben a művelődési házak­nak szó szerint konkurráini kell a televízióval. Például Petőfibányán, ahol 900 csa­lád közül több mint 650-nek van televíziója. Könyvtárak A hatvani járás valameny- nyi községében van könyv­tár és az olvasók száma is napról napra nő. — Etet nagymértékben elő­segítik az író-olvasó találko­zók is, amelyek nagyon nép­szerűek a járásban. Horton, Rózsaszentmártonban, Sely­pen rendeztünk már az idén is író-olvasó találkozót. Az olvasók számának a növekedését egy érdekes kezdeményezéssel emelték. — Meghirdettük a közsé­gekben, hogy aki öt olvasót szervez be a könyvtárnak, az kap egy könyvbarát-sorsje- gyet. Április 4-én lesz a sorsjegyek sorsolása és az első díj kéthetes üdülés. Eredménye: 700 új olvasó. A vizsga Nagykökényesen valódi vizsgára érkeztünk. Szántó Lóránt, az általános iskola igazgatója már elkészítette a tételeket, a hatodik osztály anyagából. — Érdekes története van ennék a vizsgának — mond­ja az igazgató. — Heten je­lentkeztek a hetedik osztály­ba, de közben „rájöttünk”, hogy még a hatodik osztá­lyuk sincs meg. Nem akar­tuk más községbe küldeni őket, ezért elvállaltuk, hogy minden második nap foglal­kozunk velük. Apcon énekszó mellett ko­pogtatunk be a művelődési házba. Nem csoda, hiszen ének-, s zenekar próbájára érkeztünk. Adorján József, az énekkar vezetője ismer­tette terveiket, és örömmel újságolta, hogy most kezdik el egy népdal-balladaest mű­sorának a betanulását és a hazai szereplések mellett külföldre is szeretnének el­jutni vele. Csányban üres volt a művelődési ház. Persze most megbocsátható, mert „szín­házi szünet” van. Pár nap­pal ezelőtt mutatták be új irodalmi műsorukat. őrjáratunkat a késő esti órákban fejeztük be. Jóleső érzés volt látni, hogy azok a tervek, amelyek a népmű­velési felügyelő asztalán fe­küdtek, igazak. De nemcsak igazak, hanem színesek, tar­talmasak, értékesek is. Ha búcsúzáskor a köd és á sötét már el is takarta előt­tük a hatvani járás közsé­geit, de a vizsga, amelyet a hatvani járás népművelésé tett, az mindennél messzebb­re világít Koós József IRTA- ERWIN ZIEMER - FORDÍTOTTIG SIFNTIRNVAl LÁ9ZIÓ (10) Otthagytam a rádióadót és felmásztam a domb tetejére. Nem sokat láttam, a hold köz­ben behúzódott a felhők mö­gé. Alig értem vissza őrhe­lyemre, motorzúgást hallot­tam. Hangjából ítélve teher­autó közeledett Megkíséreljem feltartóztatni? Egy szót sem tudok portugálul ... Nem nekem kellett dönte­nem. Az autó megállt és a se­gédtiszt szállt ki a vezetőfül­kéből. „Gyorsan! Ugorjon féi a ko­csira!” összekapkodtam mindent és felmásztam mellé a teherautó­ra. Közepes nagyságú kocsi volt. A segédtiszt elindította. „Sikerült!” — szólalt, meg fellélegezve. Egy idő múlva lekanyarodott az országúiról és a part felé kormányozta a ko­csit. A gumicsónak közelében megálltunk. Kiszálltunk, mi­közben én kritikus szemmel vizsgáltam az autót. Vajon lopta? Akkor a legnagyobb si­etségre van szükségünk. Ügy látszik, kitalálta gondo­lataimat. „Vettem a teherautót” — mondta megnyugtatólag. 4 MÍPVJSÍG-1961. december 17-, csütörtök „Honnan volt rá pénze?” — kérdeztem csodálkozva. „Maga szamár” — íormedt rám. „Azt hiszi, valuta nélkül menekülünk Dél-Amerikába?” Mindent brazil pénzzel fizet­tem ki. Cruizerosban. Szóval a banda jól előkészí­tette a szökést. De úgy látszik, vár még rám egy-két megle­petés. „Tíz perc múlva három óra. Akkor isimét vételre kapcso­lunk” — közölte még velem. Ismét összeállítottam a rá­diókészüléket. Közben a se­gédtiszt elmondta, mi a teen­dőm. A tengeralattjáró levegőbe repül „Miután rádión beszéltünk velük, a fedélzeten található gumicsónakok, a ládákat a szárazföldre szállítják. Az or­szág belsejében fogjuk elrejte­ni azokat.” „Az egész legénység nem fér fel az autóra” — vetettem el­lene. „Mindenről gondoskodtunk már előre. Legyen nyugodt.” Az adás idejéig nem szóit többet. Három órakor leadtam a kívánt jelszót; „Sakál” Mindent előkészítettünk, hogy a gumicsónakok terhét gyorsan ki tudjuk rakodni. Mielőtt megvirradt, el tűk hagyni a partraszállás he­lyét Körülbelül fél óra múl­va megpillantottunk három gumicsónakot. Ahogy köze­lebb értek, meglepve vettem észre, hogy csak az admirális, a náci és egyetlen matróz ült a csónakokban. A matróz Werner Rahn, egykori Hitier-Jugend- vezető, a legénység egyik leg- gyűlöltebb tagja volt Észre­vettem, hogy a csónakokat egy­más után kötötték. Mindegyi­ken kéfc-háram ládát helyeztek el. Alig értek szárazföldet, máris siettünk a ládákat fel­rakni a teherautóra. Mindenki dolgozott, még a náci is. A hold ismét előbújt a fel­hők mögüL Ha az ember meg­erőltette a szemeit még lát­hatta a horizont szálát a ten­geralattjárót. A gumicsónakokból kienged­tük a levegőt. Werner Rahn a bokrok közé rejtette mind a négyet. A tengeralattjáróra esett pil­lantásom. Éppen merülni kez­dett. Biztos, csak a következő éjszaka akarják a legénységet partra hozni, addig lemerül­nek. Eddig szerencsénk volt, sem a parti őrség hajója, sem a vámhajó nem vett észre bennünket. Az admirális kiadta a pa­rancsot, Rahn és én hátul ül­jünk a ládák mellett. Ö maga a vezetőfülkébe szállt. A náci is mellénk ült. Biztos aggódott • lótfálr miait- k ismét a kormánykerékhez ült és beindította a motort Ebben a pillanatban tompa dörrenés ütötte meg a fülemet. A ten­gerre pillantottam. Ahol az előbb a tengeralattjáró leme­rült, óriási vízoszlop szökött a magasba. Elsápadtam, Ezek a gazem­berek a levegőbe röpítették a tengeralattjárót, hogy ne le­gyen partraszállásunknak egyetlen élő tanúja sem. Mintha eszemet vesztettem volna, úgy estem neki a náci­nak és elkezdtem rázni. Az a vezetőfülke tetejét verte és tel­jes erővel kiabált: „Azonnal induljon eü" Alig tettünk néhány métert, voltak kötözve. Lassanként fel­ismertem az egyes tárgyakat körülöttem. A helyiség legfel­jebb három méter hosszú és két méter széles lehetett. Csak egyetlen ablaka volt. A falak kerek fatörzsekből épültek. Az ablak előtt pad állt, mellette durva deszkákból összerótt asz­tal Az egész úgy nézett ki mintha pásztorkunyhó lett vol­na. Megpróbáltam felállni; Nagy nehezen sikerült Az aj­tóhoz sántikáltam. Be volt zárva. Nagyot káromkodtam. Itt hagytak volna egyedül? Lassan én le akartam ugrani. De el­késtem, Rahn hátulról lefogott, a náci pedig valami tompa tárggyal többször is fejbe súj­tott. Elsötétedett előttem min­den. Még egy ütést kaptam. El­vesztettem az eszméletemet. A dzsungelben Amikor magamhoz tértem, egy kunyhóban feküdtem a földön. Kezeim, lábaim meg az ablakhoz vonszoltam ma­gam. Kinéztem és nagyon meg­lepődtem. Hatalmas fákat pillantottam meg, amelyekről hosszú, kígyó­szerű liánok csüngtek alá. Ezért volt olyan sötét a kuny­hóban. A dzsungel mélyén vol­tunk, biztos hosszú úton levő vadászoknak szolgált pihenőül ez a viskó. Ügy látszott, hogy a kuny-í hónak még egy helyisége és még egy ajtaja van, mert lát- tarn, hogy hosszabb, mint az 4 viskó, ahol most fogva tartót» tak. Sejtésem csakhamar igazon lást nyert. A fal mögül zajt hallottam. Valaki beléphetett a másik helyiségbe, De mán hallottam is a náci hangját: „Nézze csak meg, mi van á rádióssal? Hamarosan szükség günk lesz rá” — adta ki a pa­rancsot és hozzátette: „Öntsön egy kanna vizet a fejére, hogy minél élóbb ma­gához térjen!” Amikor ezt meghallottamy visszafeküdtetm és úgy csinál­tam, mitha még mindig esz* méletien lennék. Zúgott a fe­jem. Egyetlen ép gondolat sem jutott az eszembe. Elviselhe­tetlen kalapácsod ást és zúgást • éreztem. Fülemben még min­dig a tengeralattjáró felrobban násának tompa döreje csengett vissza. Hirtelen szélesre tárult az ajtó. Valaki mellém állt és oldalba rúgott. Legszívesebben hangosan felordítottam volna* de összeszorítottam a fogaim. Egy kanna hideg vizet zúdí­tott a fejemre. Bár számítot­tam erre, mégis összerándul* tam. Még néhányszor mégis- ismétlődött a hidegvíz-kúra. De mozdulatlan maradtam. „Nyugodtan elárulhatod, hogy magadhoz tértél”. — Meg­ismertem a hangot. Werner Rahn volt. Hallottam, hogy eltávolodik és bezárja maga mögött az aj-* tót. Kint azt jelentette, még mindig eszméletlen vagyok. „Ha holnapig nem tér magáJ hoz, végzünk vele” — hallot­tam a náci hangját. „De egyszer még szükségünk iesz rá” — ellenkezett vele a segédtiszt, {folytatjuk# ; tendeje a városi tanács műsza- > ki osztálya. Sőt sikerült elin- • téznie azt is, hogy a Magyar i Képzőművészeti Alap a csobo- ■ gókutat díszítő szobrászati al- : kotást a kétezrelékes központi : alap terhére megrendelte. A ’ szobor (kivitelezésére az egri származású és jelenleg a szol­noki művésztelepen dolgozó Szabó László szobrászművész kapott megbízást. Mi késlelteti hát immár két és fél esztendeje a szobor elkészültét? A lektorátuson áriról infor­málnak, hosrv a fiatal művészt részben betegsége, részben pe­dig egy időközben részére biz­tosított másik munkája akadá­lyozza meg abban, hogy elké­szüljön munkájával. Tekintve, hogy a hosszan el­nyúló idő alatt a szobor felál­lítási helye, illetve környeze­te megváltozott, a diszkót fel­állítása előtt kétségtelenül újabb helyszíni szobrászati lek­tori szemlére lesz szükség. Ügy hisszük, hogy helyes lenne az illetékeseik sürgető lépése, hogy jövő tavaszra már a nyúlánk női alakikai ékesített kút pom­pázzon az Egészségház utcai lakótelep parkjában. ★ TALÄN MÉG 1960-BAN si­került a városi tanácsnak meg­kapnia a budapesti városi ta­nácstól, a Millenniumi Emlék­műről leszerelésre került nagy értékű domborművet, amely Zala György munkája, s az egri vár 1552-es ostromát áb­rázolja- 1962-ben Budapestről a domborművet csupán Egerbe kellett volna szállítania a ta­nácsnak, azonban pénzügyi fe­EGEH VAROSA ama nagy- múltú és rohamosan fejlődé városok közé tartozik, amelyek, nek közterületeit nagyon kevés szobrászati alkotás díszíti. Ép­pen ezért vettük örömmel az előző évek híradásait, amelyek az új egri szobrokról adtak tu­dósítást. Mivel azonban e szob­rok felállítása elmaradt, jog­gal fordultunk a Művelődési Minisztériumban székelő kép­zőművészeti lektorátushoz, hogy felvilágosítása nyomán tájékoz­tassuk olvasóinkat. ★ Örömmel vettük a hírt, hogy Gárdonyi Géza — most már kivitelezésre — elfogadott szob­ra elkészült és az öntőműhely­be került. Gárdonyi rég hiány­zó egri szobrának felállítására, mint informáltak, a következő esztendő nyarán kerül sor. Re­mélhetően, addig az új színház előtti térség kellő kialakítása elkészül és az új szobor való­ban teljessé teszi a terület tér­hatását ★ Még 1962-ben, a városi ta­nács műszaki osztálya kezde­ményezésére, a Gárdonyi Géza Gimnázium Csiky Sándor ut­cai új szárnyának a Széchenyi utca felé tekintő „csupasz” homlokzatára szobor készült Az új képzőművészeti alkotás egy magasba törő, levegőbe röppenő emberi alakot, Ikarust ábrázolja A mű oly kiválóan sikerült hogy azt kiszállí tet­ték a velencei képzőművészeti biennáléra. Feltették tehát a lektorátus vezetőjének a kérdést, hogy a biennale mär régesrég véget ért, nra késlelteti tehát hosszú, hónapok óta, hogy végre mél-; tó helyére kerüljön a magasba törő ifjúság allegorikus szob­ra? — A szoibor Egerbe szállítá­sa illetve felállítása nem a Képzőművészeti Alap, illetve a lektorátus feladata — erre -v Képzőművészeti Alap Kivitele-. 2» Vállalata hivatott, — kap- tűk a felvilágosítást Szükséges lenne tehát végre az illetékesek erélyes közbelé­pése, hogy a vállalat mielőbb eleget tegyen feladatának és állítsa fel az egri Gárdonyi Géza Gimnázium modem szár­nyának homlokzatára az egész utcaképet előnyösen befolyáso­ló szobrot AZ egészséghAz utcai EAKÖTELEP belső parkjának sivárságát eltüntető művészi csobogó díszkőt felállítására tett javaslatot két és fél esz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents