Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

Számok hatalma *{ millió adat—9 holet 167 család staUastikai könyve A hivat óh bűvöletében NINCS A NAPNAK ÓHAJA, perce, hogy ne találkoznánk valamilyen statisztikai adattal, S az ember igényli ezt a „talál­kozást”, igényli, mert szereti a szűkszavúságot és a tényeket. A számok lehetnek riasztók, de csak első pillantásra — a szem­nek. Aztán feltárul e különös világ sajátos epikája, amely tartogat számunkra meglepe­tést, de elégtételt is. Törvény­szerűséget fedez fel a számok­ban az ember, összefüggéseket, új jelenségeket. Azt tartja a statisztikai his­tória, legelőször az adófizető polgárokról gyűjtöttek adato­kat, hogy a hadseregek fenn­tartásáról gondoskodni tudja­nak. Napóleon alakította meg az első statisztikai intézményt, anno 1800. Húszegynéhány év­vel később követte ezt a kez­deményezést a Monarchia. Az önálló és független magyar statisztikai hivatal történetét 1869-tól jegyzik. A Központi Statisztikai Hi­vatal Heves megyei Igazgató­sága még nagyon fiatal, mind­össze 12 éves múltra tekinthet vissza. Látszatra olyan hivatal ez, mint a többi, de talán leg­inkább valamely óriás-üzem bérszámfejtéséhez hasonlít­hatnám. Elektromos számoló­gépek csattognak, berregnek, összeadnak, szoroznak, oszta­nak, kivonnak; a lepedőnyi pa­pirosok számoszlopai zsugorod­nak, a nyers arányok finomod­nak, s végül a több milliónyi adatból „nem marad” csak 25— 30 ezer, — ennyi, sőt több adat lát napvilágot egy-egy évköny­vükben. Eddig már kilenc év­könyvet adtak ki, s nem túlzás azt állítani, hogy a kilenc kö­tetben rögzített adatok száma meghaladja a hárommilliót. "" — Csak egy növénytermelési ív 350 adatot tartalmaz — mindja Rózsa Gyula, a hivatal szakszervezeti elnöke. Tizen­két éve statisztikás, itt dolgo­zik az igazgatóság születésének első pillanatától. AZ UNESCO-RÓL, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális nagyhatalmáról ki­számították: hány oldalt fordí­tott le különféle nyelvű anya­gokból, hány tonna papírt fo­gyasztott el fennállása óta ösz- szesen könyvekre, füzetekre, levelekre, iratokra, s minden rendű és rangú kiadványokra. A megyei statisztikai igazgató­ságnak nincsenek ilyen adatai, mert nincs idő, hogy ilyesmivel foglalkozni tudjanak. A megye állami és társadalmi életét szá­mokban kifejezhető jelenségek­ről adatokat kell gyűjteniök, azokat megszámlálni, a szám­lált adatokat megfelelően ösz- szeállítani, kutatni a számok­ban mutatkozó törvényszerűsé­get, azok okait, s a jelenségek egymással való összefüggését. Konkrétabban, a statisztikai munka felöleli a beruházás, ipar, építőipar, mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés, szol­gáltató vállalatok, egészség- ügyi. szociális, kulturális, ok­tatási és népművelési intézmé­nyek, 1 atkásépí tkezés, nép moz­galom, biztosítás, munka- és bérügy széles területét. És egy- egy területen belül is hányféle adatot kell összegyüjteniök, például a népmozgalomnál: a népesség növekedése, kor, nem, foglalkozás egyéb ismérvek szerinti összetételének alakulá­sa, házasságkötések, születések, halálozások száma, a megyén belüli vándorlás és elvándor­lás, stb. Nem is beszélve a to­vábbi, belső differenciálódá­sakról, mint a népesség átré- tegződésének vizsgálatáról; ar­ról, hogyan változnak a fog­lalkozások nemzedékek között és nemzedéken belül. Egy szó, mint száz, a honvédség és rend­őrség, a társadalmi szervezetek belső életének vizsgálatán kí­vül, mindennel foglalkoznak. „Minden, ami történik, fel­jegyeztetik .. Miért kell ez? És mire kell ez? Dr. Miklós Endre egy mon­datban summázza a választ: — A tervgazdálkodáshoz ada­tokat szolgáltatni, s a tervgaz­dálkodás eredményeit mérni! VANNAK TERÜLETEK, Szakágak, amelyek adatait ha­vonta, háromhavonként vagy félévenként gyűjtik össze. Van­nak, amelyeknek a legapróbb adatait is részletesen rögzítik; aztán vissza-visszatérőn rész­felméréseket, ún. reprezentatív vizsgálatokat végeznek, s a részeredményekből következ­tetnek az egészre. Nyolc szak­csoport dolgozza fel aztán a tengernyi adatmozaikot. Lehet, sokan azt gondolják, a feldolgozás egyszerűen be- idegzett mechanizmus, gépies, lélektelen munka. De nem! A statisztika egyszersmind — el­lenőrzés is! Logikailag, szám­szakilag ellenőrzik a beérke­zett, összegyűjtött adatokat, mennyiben, s hogyan egyeznek az előző, korábban felmért adatokkal. A jó statisztikus szeme észreveszi, ha az ada­toknál valami nincs rendjén, ha a változások aránya, mér­téke eltér a számok törvény- szerűségétől. Egy érdekesség a számtalan közül... — Százhatvarihét családunk van — mondja az igazgatóság vezetője, — s ez a százhatvan­hét család szolgáltat állandóan adatokat háztartás-statiszti­kánkhoz. Minden családnak van egy statisztikai füzete, ab­ba beleírnak mindent: mennyi a család jövedelme, s mire köl­tik. Minden fillérrel „el kell számoljanak ...” Az így nyert adatokból következtetünk, kö­vetkeztethetünk nagyobb tár­sadalmi csoportok, rétegek, még több család helyzetére. Még csak annyit — enélkül hiányos lenne a kép — a szá­mok, adatok millióival, a szá­mok, adatok óceánjával 50 sta­tisztikus foglalkozik: a megyei igazgatóságon csaknem har­mincán dolgoznak; plusz ide kell számítani a járási fel­ügyelőségek munkásait is, akik a nehezebb részt, az alapmun­kákat végzik, télen-nyáron, s az év minden időszakában az adatokat gyűjtik, vizsgálnak, felmérnek. Erős, szakképzett és jó gárda ez. Olyanok, akiik szakmájukat hivatásként mű­velik. Említhetjük Szegedi Im­rét, az ipari csoport vezetőjét, aki hét éve dolgozik az igaz­gatóságon, Bodonyi Ibolyát, a;ki egy évtizede látja el kitű­nően feladatát, s mezőgazda- sági főelőadó: Cs. Tóth Mihály- né, a feldolgozó csoport veze­tője, alapító tag, 12 évet szám­lálhat, Tóth Zoltánná dr. is hosszú ideje statisztikus, — és sorolhatnánk tovább a neveket, nem felejtve ki a listából az ugyancsak alapító tag Szalui Margitot, a hevesi és Zsiga Jó­zsefet, a gyöngyösi felügyelő­testtartásban. A horvát oszlop­ként állt és várta, hogy a vice- admirális befejezze átkozódá- sát. Aztán előrelépett és nyu­godtan mondta: — Uraim, kár az izgalomért. A hajón már mindenütt meg­szerveztük az őrséget, ellenál­lás felesleges. Ez esetben sem­mi bántódásuk nem esik. Maximilian von Nyegowan különös testhelyzetéből széké­be hanyatlott. Gyorsan felhaj­tott egy kortyot az előtte csil­logó pohár vízből. — Nos; uraim — nézett szét megzavarodott tekintettel. ★ Fógel Pál egész délután az árbocokon mászkált, hogy a Tegethoíf ünnepi kivilágítását elvégezze. Estére a kikötő min­den hajója fényárban úszott, és szép vörös lobogókat csat­togtatott a szél. Harmonika hangjai fölelgettek egymásnak a hajókon. A matrózok össze­gyűltek a fedélzeteken és asz- szonynép híján egymással jár­ták, szilajul, önfeledten a tán­cot. Csak a tiszti kabinok hall­gattak makacsul, sötéten. Nem tartóztatták le a tiszteket, de azok igyekeztek nem mutat­kozni, és megbízottjaik útján lázas, titkos tárgyalásokba kezdtek egymással. Felejthetetlen őszi éjszaka volt. A hullámok becézem hin- táztatták az adriai ég szikrázó csillagait. Hús szellővel ér­kezet a hajnal, mint egy szo­katlan új világ hírnöke, amely­ben véget ér a nyomorúságos háború és újra meglátják a hazai földet. Az álom felülkerekedett a fáradt mat­róztesteken. A fények lassan kihunytak, csak a parancsnoki szalon lámpája világított, ahol hajnalig ülésezett a matróz^ komité. Határozat született, hogy továbbra is fenntartják a SZÁZADUNK ROHANÓ életritmusa gyors ütemet diktál a kor emberének. A statiszti­kus pedig korunk embere. Nem szabadulhat a számok hatal­mától, lépést kell tartania az élettel, a fejlődéssel, mert csak így tudósíthat hitelesen, fris­sen az eredményekről. A sta­tisztika a mindennapok króni­kája. Krónikája a tegnapnak, a mának, de olvashatunk be­lőle a holnapról is, jóvónk­ról is. Pataky Dezső Két tiszt ült benne. Az egyik tölcsért formálva kezével így kiáltott: — Hé, matrózok! A hajót aláaknáztuk. Tizenöt perc múl­va robban. Aki nem akar meg­halni, azonnal hagyja el a ha­jót. Siessetek! l Gépszín: a csillagos égbolt Három új MTZ-traktor érke­zett a kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezet részére. Az AGROKER nem adja ki a gé­peket, mert a járási tanács me­zőgazdasági osztálya megvonta a szövetkezet hitelkeretét. In­dokolásában a gépesítési előadó korábbi leveleikre hivatkozik, amelyekben már felszólította a szövetkezet vezetőit a gépeik helytelen tárolásának, karban­tartásának megszüntetésére, felhívta figyelmüket a trakto­rosok hanyagságára, a gépállo- másd tarifánál magasabb üze­melési költségekre. A hitelke­ret megnyitását a tárolás meg­oldása mellett a gépcsoportve- zető alkalmazásától tették füg­gővé. Robbanásveszély a műhelyben A szövetkezetét már eddig is jól felszerelték erő- és munka­gépekkel. Tizennégy különféle traktor, egy teherautó és mint­egy ötven—hatvan munkagép teszi ki a közös gépparkot. Többek között kilencvenezer forintot érő silókombájn, Mé- láder, Rapidoxok, aratógépek, vetőgépek, kazaiozófc, trágya­markoló segítik a kevés mun­kaerővel rendelkező szövetke­zetét. A gépek forintértékét millióban lehet kifejezni, mégis kevés megbecsülésben részesí­tik azokat. A gondoskodásból csak egyetlen fedett helyiségre tellett, az a gépműhely, amely nem nagyabb ©gy hatszor nyolc méteres zárt tóméi. Alig fűthe­tő és egyszerre csak egy gép fór el benne A felszerelésre nem panaszkodik Hornyik Ist­ván és Sebestyén Ferenc — a szövetkezet két szerelője — van itt villany- és autogénhe­gesztő, akkumulátortöltő, por­lasztóbeállító, vilianyköszörű, fúró- és esztergagép. És éppen ez is a baj. A kályháiban izzó tűz miatt fennáll a ballonok robbanásveszélye, a hegesztő fénye vakltja a másik munkást Gyakorlatilag elképzelhetetlen^ hogy mindig csak egy gép szo­rul javításra. A szerelőknek legtöbb esetiben a szabad ég alatt kell elvégezniük az alkat­rész-cseréket a hibák kijavítá­sát Gyakorlatilag az sem kép­zelhető el, hogy ilyen körül­mények között időben sorra ve­hetnek valamennyi gépet Nincs gazdája a D4K-nak A traktorosok éjszakára ha- zaviszik a gépeket a munka­gépeket — néhány kivétellel — a szabad ég alatt tartják. A felbecsülhetetlen károkat oko­zó felelőtlenség nem egyedüli jelenség. Szeptemberben vásá­roltak esztergapadot és azt még a mai napig nem kötötték az áramkörbe. Ha már említés történt a járási gépesítési élő­te magát a vízen ringó motora csónakba. , — Gyerünk! 1 Fehér tajtékot túrt a moto­ros orra, s úgy száguldott a tisztek felé, majd széthasította a csónakjukat. — Hét percetek van. Maga­adó leveleire, idézzünk a jegy­zőkönyvekből: . A D4K 70­es erőgép a mai napig 546,22 normálholdat végzett. Január 1-től március 31-ig Czoller Pé­ter volt a gép kezelője. Ez idő alatt teljesítményt nem tudnak igazolni. Eszenyi Elek augusz­tus 31-ig volt a gép vezetője. Azóta a gépnek nincs felelős vezetője. Meg kívánom jegyez­ni, hogy Eszenyi Elek több al­kalommal ittasan jelent meg munkában”. Még csak annyit, hogy a D4K negyedmillió forintba kerül, 1800 normálhold az évi telje­sítménye, de most is javítás alatt áÍL Huszanöt köbméteres üzem­anyagtartályt vásárolt a szö­vetkezet még augusztusban, hogy ülepített gázolajjal tölt­hessék fel a gépeket. A tartályt még most sem építették be, az oldalára írják, mennyi műtrá­gyát vittek el a raktárból. Miért sincs gépcsoport vezető ? A szövetkezet alkalmazott ugyan 1964 március 1-től gép­csoportvezetőt, de július 3-án a Munka Törvénykönyv szabá­lyaival ellentétben felmondták állását. Később Balázs Elemér, növénytermesztési agranómug látta el ezt a feladatot is, de már ő sincs Kerecsenden. Nincs gazdája a gépeknek, nincs hoz­záértő szakember, aiki a papír­munkák ellátása mellett szigo­rú intézkedéseket tenne az erő- és munkagépek karbantartásá­ra, aki végső soron kiharcolta volna a gépek elhelyezését is legalább ideiglenes módon. A traktorosok összefogására, el­lenőrzéséire a szövetkezet veze­tősége nem képes. Ha gazdája van a gépparknak, akkor nem történik meg az, hogy a 15—18 ezer normálhold kapacitású ál­lomány csak 10 331 normálhol­dat teljesítsen. A fiatal gépész- technikus, akit a nyáron alkal­maztak, egyetlen hiba felfede­zésével megkereste egész évi fizetését. Mégsem tulajdonitot- tak jelentőséget munkájának. Mert fiatal volt, „kinézték”. Három jelentkező is van most, Czeglédi István, Csákfalvi Já­nos és Nagy József közül vá­laszthat a szövetkezet. Ha meg­becsülik az alkalmazott szak­embert, még rendbe hozhatják a gépparkot. Olcsóbban dolgozik a gépállomás Félmillió forint anyagköltsé­get és idegen munkabért fizetett eddig a szövetkezet a gépekért. A szerelőműhely anyagköltsé­geire és munkabérre 164 ezer forintot. Az egy normálholdna jutó javítási és alkatrészkölt­ség 63 forint, a megengedhető 23—25 helyett. Egy normál- hold költsége 83,41 forint, eh­hez hozzájön a gépek amorti­zációja és akkor máris éléri a 100 forintot. Ennyit kér a gép­állomás ist Jön a tél és az értékes glépek a szabadiban hevernék. Nincs szüksége jövőre ezekre a szö­vetkezetnek? A gépekre igen, még az új MTZ-traktorokna is, de ilyen körülmények között sorsuk csak a gyors pusztulás lehet r. e. Félmilliárd forinttal több belkereskedelmi áru forradalmi fegyelmet, és hare- baszállnak követeléseikért, a bókéért, a szovjetek támogatá­sáért, az emberséges szolgálati körülményekért a demokrá­ciáért Reggel a parancski h irdetést a matrózkomi té elnöke vezet­te. Megkezdődött a cirkáló rendes élete. Egyszerre csak egy fehér csónakra lettek figyelmesek. Az emberek megdermedtek. Még egy pillanat és kitör a pá­nik, De a horvát résen volt. Bika hangját kieresztette: — Elvtársak! Forradalmá­rok vagyunk, nem hagyjuk él a hajót. Fogjátok el a gazem­bereket! — Fogéi! Rohanjatok a lő- szeres kamrába. Minden villa­mosvezetéket elvágni! Siess! Egy csoport matróz rávetet­tokkal törődjetek! Menekülni! — üvöltötte az egyik tiszt. Egyetlen ütéssel csapták le és mint egy rongycsomót, a mo­torosba hajították. A horvát izgatottan figyelt: — Zászlójelek a Viribus Uni- tisről, nézzétek!... „Te... ge... thoff ... se.. s gi t... ség.. — Motorcsónak azonnal a vezérhajóhoz! — rendelkeziett. A Kohó- és Gépipari Minisz­tériumban a napokban meg­vizsgálták az éves teljesítés helyzetét, a várható eredmé­nyeket, s megfelelő következte­téseket vontak le a jövő év elő­készítéséhez. Eddig esedékes tervét a kohászat csaknem min­den szempontból túlteljesítette, a gépipar azonban a teljes ter­melés, a termelékenység és az önköltség javításában egyelőre nem érte el a megfelelő szin­tet. A harmadik negyedév vé­gén a tárca egésze a termelés­ben 0,4, a termelékenység ja­vításában pedig 0,5 százalékkal elmaradt. A kohó- és gépipar így is 8,1 százalékkal többet termelt, 15,7 százalékkal többet exportált, a hazai kereskede­lemnek pedig mintegy félmil­liárd forinttal nagyobb értékű árut szállított, mint tavaly há­romnegyed év alatt. A másfél tonnás motoros meg­lódult, s mitha valami óriási kéz taszította volna, bőszülten, hullámról hullámra ugorva ro­hant a csatahajó felé. Alig ért ötven méterre a hajóhoz, ami­kor rettenetes robbanás rázta meg a pólai öböl levegőjét. A motoros helyén hatalmas fe­hér vízoszlop kavargóit, és a Viribus Unitis féloldalra dőlt. Félóra múlva csak a deszka- darabok, fehér matrózsapkák, olaj és törött árbócrúd ma­radványai úsztak nyolcszáz matróz hullámsírja felett. A Tegethoffon sikerült Fogéi matróznak leszerelnie az idő­zített bombát, de más, kisebb hajókon még történtek robba­nások. A matrózkomité ezek után már nem tudta együtt tartani a tengerészeket. A flottát egy horváth származású hadnagy vette át, aki a forradalom mel­leit állt. A legénység jó része pedig — a monarchia nemzet­ségéből valóik — megszállta a pályaudvarokat és elindult ha­zafelé. Fógel Pál tengerész az utol­só szerelvénnyel hagyta el Pó- lát. Tüzéreit együtt tartotta, géppuskával és élelemmel fel­szerelve úgy szálltak vonatra, hogy folytatják a forradalmat otthon, Magyarországon. Csak akkor csordult ki szeméből a könny, amikor a vonatablak­ból utoljára pillantotta meg a tengert. Sötétek voltok a hullá­mok és háborogtak, mint a for­rongó yilág. .: ,. Néhány kiemelt ágazat az át­lagosnál gyorsabban fejlődött, a híradástechnika részaránya például 13,8 helyett 14,2 száza­lékra emelkedett A műszaki fejlesztési tervek sikeresebben valósultak meg, mint az előző években, a korszerűbb termé­kek iránt nőtt a külföldi ér­deklődés. A kohó- és gépipar­ban az év eleje óta készült áruknak 31,2 százaléka ment exportra, a tervezett 30,9 száza­lék helyett. Bár a számok majdnem min­den vonalon fejlődést mutat­nak, sok problémát sőt kárt okoz még mindig a termelés egyenlőtlensége, a tervszerűség ingadozása. A gépiparban pél­dául majdnem minden negyed­évben az utolsó hónapra ma­rad a munka 52—53 százaléka, a kohászatban pedig, annak ellenére, hogy a programszerű­ség javult, s idei esedékes ter­vét is túlteljesítette, tételesein 25 253 tonna melegen, hengerelt áruval maradt adós. A kohó- és gépipar terven felül expor­tált vasúti hidakat, kompresz- szorokat Diesel-motorokat, mikrohullámú berendezéseket, tv-képcsöveket, tehergépkocsi­kat, optikai és elektronikus műszereket, több fontos ren­delést azonban nem tudott tel­jesíteni. Elmaradt például mo­torvonatok, Diesel-mozdonyok, gőzturbinák, átviteltechnikai berendezések, adócsövek, transzformátorok exportjával. Az év végéig még hátralevő egy hónapban a mulasztások egy része még jóvátehető. A minisztérium számításai sze­rint szinte biztosra vehető, hogy a tárca egésze idei teljes termelési és exporttervét 100 százalékra teljesíti, néhány cikk, mint például tv-készülék, centrifuga és fürdőkád kivéte­lével, a belkereskedelem is megkapja a tervezett árumeny- nyiséget. Pillanatnyilag azonban még kisebb elmaradás tapasztalható a termelékenység és az önkölt­ség javításában. A minden áron való tervteljesítést egyéb­ként nem szorgalmazza a mi­nisztérium, csak azokat az áru­kat sürgetik, amelyekre a nép­gazdaságnak valóban most van szüksége. MPUJSMO 3 1964. december 2., szerda <K 1.18l.

Next

/
Thumbnails
Contents