Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

Egy öreg iskola fiafal lakóii jßawleiiikk&L Látogatás az egri Mezőgazdasági Szakiskolában országos versenyen az atlétikai számokban ők hozták el a leg­több első díjat — De, sajnos, van még fáj­dalmas oldala is a szakmai to­vábbképzésünknek — sorolja befejezésül az igazgató —, ke­vés a férőhelyünk. Az új isko­lát már építeni kellene, a ter­vek készek, de az új 250 férő­helyes kollégiumot is. Jelenleg 25-en magánházaknál Iáknak, nem egészen megfelelő körül­ményeik között Hiányos a felvételi rendsze­rünk is. Ugyanis minden év márciusában adják be felvételi kérelmüket a diákok és csak augusztusban tudják meg a döntést: felvették-e vagy sem. A megyei tanács hamarabb el dönthetné, hiszen más terüle­teken sokkal hamarabb nyilvá­nosságra hozzák a döntést és a fiatalok többsége máshová he­lyezkedik el. Nehezíti a felvé­telt az is, hogy a jelentkezés előtt a diáknak valamelyik termelőszövetkezettel szerző­dést kell kötnie, hogy szükség van rá szakmunkásként, a ter­melőszövetkezetben. És az ilyen szerződéskötés nehezen megy — érthetetlenül. A ter­melőszövetkezetek többségében még ma is idegenkednek a fiataloktól, az állami gazdasá­gok pedig egyenesen azt mondják: a mezőgazdaság je­lenlegi fejlettségi fokán nincs szükség szakmunkásokra. Va­jon nem gondolnak arra. hogy mi lesz tíz-húsz év múlva a mezőgazdaságban? S mi lesz a termelőszövetkezetekkel is, ha a jelenlegi tsz-tagok végképp kiöregszenek a munkából? A KÉRDÉSEKRE ADOTT a válasz, hiszen köztudott, hogy mezőgazdaságunk is nap­ról napra gyors ütemben fej­lődik, égető szükség van már most á szakmunkásokra. Ép­pen ezért kifizetődő lenne a tsz-eknek legalább egy legény­szállást fenntartaniuk, (külö­nösen az egrieknek), hogy a fiataloknak ne kelljen albér­leti lakásokért négy—ötszáz fo­rintokat fizetniük, s megold­hatnák az üzemi konyhát is. Természetesen máról holnapra nem megy minden probléma megoldása, de mindent el kell követni, hogy azok a fiatalok, akik a mezőgazdaságot vá­lasztják élethivatásuknak, be­csületesen, tehetségükhöz mér­ten tanulnak, s a mezőgazda­ságban is akarnak dolgozni is­kolájuk végeztével — ott is dolgozhassanak----­Fa zekas István — Gyöngyöshalászon az idén is nagy sikerrel rendezték meg az öregek napját. 300 idős bá­csi és néni nézte meg nagy ér­deklődéssel a művelődési ott­hon színjátszóinak műsorát, amelyet az öregek tiszteletére állítottak össze. Az ünnepi mű­sor után a termelőszövetkezet vacsorával vendégelte meg a község időö lakóit. (Püspöki Győző, Gyöngyöshalász) — Kedves ünnepség volt az egri Gárdonyi Óvodában. Az I-cs számú Általános Iskola VII. osztálya „Tyereskova” és „Űrhajós” őrsének tagjai vidám műsorral szórakoztatták az óvodásokat Később megérke­zett a Télapó s az óvodások versekkel, énekkel köszöntöt­ték a csomagokat osztogató Télapót (Túri Béláné, Eger) — Sok szeretettel gondolnak az ecsédi lakosok a község fia­tal körzeti orvosára és segítő­jére, Piroska védőnőre. Reggel­től a késő esti órákig, ha kell, éjszaka is, készen állnak arra, hogy segítsenek a betegeken. Munkájukért az egész falu hálás. (Gál József, Ecséd) Ncdeőiéa/t&k Veszélyes időszak ez! Jobb, ha nem nyúlsz semmihez, nem pró­bálkozol, nem kísérle­tezel, nem akarsz meg­győződni olyasmiről, amihez neked már any- nyi érzéked sincs, mint a felnövekvő ú) nemze­déknek. Veszélyes időszak ez! Hozzányúlsz, mert nem tudsz ellenállni a kísérletezés, a kipróbá­lás varázsának, a ben­ned incselkedő ördög­nek, amely mindig lepisz- szegi a jóra intő józan eszed. Veszélyes időszak ez! Előveszed a karácsony­ra vásárolt villanyvona­tot, a távolról kormá­nyozható autót, a fém~ építő szekrényt, előve­szel mindent, hogy meg­győződj, valóban jó játé­kok ezek? — s aztán jaj neked! Sorra-rendre el­rontod őket mind. A vil­lanyvonat kerekei ko­tyogni kezdenek, az autót közelről sem lehet irányítani, a fémépítő­ben elgörbíted azokat az izéket, mindemiatt ősz- szeveszel a feleségeddel, s káromkodva mehetsz újat venni, vagy meg­próbálod kijavítani. De úgysem sikerül. Veszé­lyes időszak ez! Ne játssz a játékkal. Rontsa el azt a gyerek. Még meg is pofozhatod érte... Hó) JLíLcl táncesMÍÍ Tíz esztendővel ez­előtt Csuraiéktól egy porcelán táncosnőt .íuptam karácsonyra. A táncosnő nemcsak, hogy ronda volt, de lila is és úgy libegett porcelán talapzatán, mintha tetanusz- görcsbe fetrengene. Va­lahányszor megtértem lakomba, tekintetem erre a porcelán ször­nyűségre esett, elön­tött a düh és átkozni kezdtem mindazokat, akik gyártják, eladják és elajándékozzák ezeket a porcelán báj­tündéreket. — Ki vele! — hö­rögtem végső dühöm­ben, de nejem szelí­den lefogta a kezem és csak annyit mon­dott: — Nyugi, kisör eg ... Jön Manci névnapja, neki ajándékozzuk. Stimmt? — Stimmt! — liheg­tem boldogan, amely­nek nyomán a szobor átlibbent Manóihoz névnapja alkalmából, törje őt a frász, ne en­gem. Különben is, Mancinél láttam egy lengő gatyás csikóst, amint félrecsapott fejjel szomorkodot-t a világ hivságán és az élet magányosságán. Most majd nézheti, sőt el is veheti ezt a lila nembert, vagy ha megunja görcsös röp­dösését, ráordíthat: Juli, a keserves anyá­dat ...! A szobor, amelyet porcelánból szobortak, tehát eltűnt a házam­ból, s más bosszan- kodnivalóm közepette tökéletesen megfeled­keztem erről a porce­lán balettpatkányról. Tegnap, dolgaim jól végezvén, megelége­detten tértem haza, hogy családom köré­ben töltsem az estét, olyan harmóniában, ahogyan arról a ro­mantikus regények tudtak csak volt írni. Beléptem az ajtón és felordítottam. Az első, amit megláttam, a tetanuszgörcsös por­celán táncos lila ru­hában, amint ott szök­décsel, atyaúristen, ott szökdécsel, egy gatyás búsuló juhász előtt, aki szemmel látható­an már tökéletesen beletörődött, hogy amíg el nem törik, nézheti ezt a meglilult táncot. — Mi ez? Hogy ke­rült ide vissza? — fújta el dühöm a meg­tervezett harmóniát. — Juciéktól kap­tam ... Születésna­pomra — suttogta mély melankóliával a feleségem... — Látod! Mert ne­ked meg kellett szü­letni — mordultam rá, pedig Juciékra voltam dühös... Te, hát eze­ket az izéket még gyártják? — Nem tudom. Nem hiszem. De Juciék is kapták. Kinyomoztam. A Kovácséktól. Ka­rácsonyra. De a Ková­csék is lcapták, a Cset- mkiéktől házassági évfordulóra... A Csetnekiék meg azok­tól kapták, akiknek Manci adta oda név­napi ajándékként a búsuló gatyással együtt... A kör bezárult. Tíz esztendő alatt megsza­porodva bár, de törve nem, visszatért hoz­zám a lila agyrém és most ott búsultatja, csodáitatja magát ne­kem a könyvespolc sarkán. — Ki velük... Ki a szemétbe! — ugrottam a porcelán szörnyek­hez, de nejem ujjat ismét megfékezték csapásra készülő iz­maimat. — Ne csacsiskodj! Odaadjuk őket kará­csonyra Lujzikáék. nak... Aztán tíz évig megint nyugodt le­hetsz. Stimmt? — Stimmt! — mondtam újfent meg­nyugodva és cinkosan rákacsintottam - a két porcelán figurára. A táncosnő mintha meg- libbentette volna szok­nyája csücskét, de a juhász féltékeny mordsággal meredt rá... Joga van hoz­zá: lassan tizedik esz­tendeje múlt, hog^ együtt élnek! (egri) 1$ IRTA: fRWiN ZIEMER - FORDÍTOTT^» SIE KIÍR. MAI LÁSZLÓ (7) Levágtunk mindent zubbo­nyainkról, ami a haditengeré­szetre emlékeztetett és beszór­tuk a tengerbe. A nácit mos­tantól kezdve spanyol néven kellett megszólítani. Kandóié­nak nevezte magát. Az álcázás miatt van erre szükség — tette hozzá. Hogy ml volt azelőtt, azt senki sem merte megkér­dezni. Tervek Teljes sebességgel haladtunk e. dél-amerikai szárazföld felé. A Diesel-motorok egy pillana­tig sem nyugodtak. Csak hébe- hóba, ha az admirális füstfel­hőt pillantott meg, merültünk a tengerszint alá. A matrózok a megszokott mó­don látták el szolgálatúkat. A hangulat már nem volt olyan nyomott. Kártyáztak, ismét fel­csendült a szájharmonika hang­ja. A jövő terveit kovácsolgat- ták. Vége a háborúnak, nem kell minden pillanatban a ha­láltól tartani. Nagy teher esett le a vállakról. Éppen ezért a tiltakozásnak még a gondolata sem merült fel seníkiben sem. Sókan úgy fogták fel mint kéjutazást a háború borzalmai után. Néha­4 rxEWMGi 3064. december 13« vasárnap nyan még énekeltek is a száj­harmonika mellé. Napokon keresztül alig kel­tem fel függőágyamból. A rá­diókapcsolatot az admirális pa­rancsára teljesen beszüntettük. Csöndben szidtam magam és a világot. Mihez kezdjek Argen­tínában? Semmi esetre sem maradok a nádikkal együtt. Biztosam találok Argentínában kereskedelmi hajót, amelyik hajlandó áthozni Európába. De nem voltak papírjaim. A segéd­tiszt összegyűjtötte zsoldköny- veinket és bedobta a tengerbe. Egyre gyakrabban jutott eszembe a kapitány. Hosszas gyötrődés után felkerestem Kuddl Laarst A Diesel-gépek­nél találtam rá. Mindent el­mondtam neki a rádióparancs érkezésének pillanatától és alig akart hinni a fülének. „Ezek a gazembernek? Meg kell akadályoznunk, hogy még nagyobb diszmóságot csinálja­nak.” „De mit tehetünk ellenük?” „Figyelmeztetni kell a mat­rózokat.” „Nem fognak hinni ne­künk.” Tele voltam kétellyel. Kuddl Laars gondolkozott egy pilla­natig: „Csak néh anyukkal fogok beszélni. Nyolc emberre volna szükségünk. Ujjain számolta a neveket. Számomra nem voltak túlsá­gosan bizalomkeltőek ezek a nevek, de én se tudtam job- bőt. „Meg kellene szereznünk a fegyvereket" — vélte elgon­dolkozva. „Az nem lesz könnyű dolog" — elleneztem „Odarakták a ládák mellé, és azokat mindig őrzi valaki.” Laars elgondolkozva olajoz­ta gépét. „Mernünk kell valamit, kü­lönben azt csinálják velünk* amit akarnak. A parancsnok meggyilkolása intőjel a szá­munkra. Del-Amerikában épp­úgy benne hagynak a szósz­ban, mint ahogyan otthon sem törődtek velünk.” Ebben egyetértettünk és megegyeztünk, hogy félóra múlva visszajövök. Laars ad­dig kigondol valamit Bizonytalanság A legénységi fülkébe men­tem A legtöbben kártyáztak. Leültem az egyik függőágyba és figyeltem őket Gondolat­ban sorra vettem valameny- nyit, akinek nevét Laars em­lítette. Néhányon biztos ve­lünk tartanak, ha cselekvésre kerül a sor. De nem voitam mindegyikben biztos. Világos volt előttem az egész vállal­kozás veszélyessége. De Laars- nak igaza volt, valamit meg kell kísérelnünk. Visszamentem a gépterem­be. Laars már tervet készített és elmondta a részleteit „Hat ember megrohanja a nácit, ateédtieaatjét és az ad­mirálist Te” — fordult hoz­zám — „megszerzed a fegyve­reket. Átvesszük a tengeralatt­járó parancsnokságát és a matrózokkal közöljük az ed­digi eseményeket.” Ezzel egyetértettem. De mi lesz aztán? Talán a ládák tar­talma segíteni fog, hisz nem ok nélkül őrizték olyan gon­dosan. Európába nem tudtunk visszajutni, ahhoz nem volt elegendő hajtóanyagunk. Déi- Arnerikában partra kell szán­nunk. Ez volt egyébként Laars véleménye is. Úgyis az egyen­lítő közelében voltunk már. „Brazília északi részén part. ta be Laars a beszélgetésün­ket. A következő nap lassan telt el. Egyre Laars hívó üzenetére vártam Estefelé az egyik matróz szólt, hogy az admirá­lis hívat. Megijedtem. A gon­dolatok egymást kergették az agyamban. Talán valami nem sikerült? Valaki beárulta La­arst, akkor biztos tudják, hogy tőlem kapta az információkat. Az admirális közölte ve­lem, hogy foglaljam el koráb­bi függőágyamat, a továbbiak­ban itt kell tartózkodnom ö maga az ajtó mellé ült Ismét fogságban voltam Nem sok­ra szánunk. Ott majd meglát­juk, hogyan jutunk tovább. Az biztos, hogy tengeralattjárón nem hajózok vissza" — tette hozzá. Megegyeztünk, hogy további sorsunkról majd a matrózok­itól közösen tár gyalunk. „Hat társunkkal majd ké­sőbb beszélek. Téged sokkal jobban figyelnek a nácik. Ne gyere gyakran a gépterembe. Holnap választ adóid2 — zár­kái később az admirális és a náci elhagyta a fülkét Őrize­temet a segédtiszt vette át Újabb gyilkosság Talán hajnali két éra lehe­tett, amikor a náci felébresz­tett. Szó nélkül intett, hogy kövessem. Hármasban p kapi­tány kabinjába mentünk. A padlón hosszúkás csomag fe­küdt sátorlapba burkolva. „Na* egy-kettő, enxaje fel!* — adta M az admirális a pa­rancsot. A segédtiszt a másik végét fogta meg a csomagnak. Most éreztem, hogy ez egy emberi test. Talán...? De nem mer­tem végiggondolni, ami eszem­be jutott Nem, az nem lehet igaz!... A fedélzet meglehető­sen ingadozott. A tenger viha­ros volt Kisebb hullámok át­csaptak felettünk. A csomagot letettük. A náci vastag gumi­köpenyében mellém lépett. „Hajtsa félre a sátorlapoBf5 — adta ki az utasítást. Megdöbbentem, amikor meg­láttam, mit tartalmaz a cso­mag. Laars feküdt sátorlapba burkolva és összekötözve. A náci arcomat figyelte és gúnyosan nevetett. Dühömben néki akartam rohanni, hogy átdobjam a korláton. Szavai térítettek vissza, hogy ne ro­hanjak a biztos pusztulásba. „Gyerünk, dobja be a tenger­be” — szólt hideg, szenvtelen hangon. Ügy álltam, mintha kőve váltam volna. A segédtiszt megfogta a sátorlapot és emel­ni kezdte. „Állj!” — üvöltött a náci. „Majd ez a rádiós bedobja, ez a disznó lázadó!’2 Lehajoltam a halotthoz, meg­fogtam az ütőerét és megszorí­tottam kezét Hirtelen eszembe ötlött, hogy engem is belöknek a tengerbe. De nekem mindegy volt. Elhatároztam, magammal rántom a nácit is. Felemeltem barátom holttes­tét és úgy fordultam, hogy ne tudjanak hátulról megragadni. Lassan leengedtem Laars tete­mét a tengerbe. íFolytatjuk» , nak és itt biztosítják részükre i az elméleti és gyakorlati fog- i lakkozásokat is. (A három hó ' naposoknál a gyakorlati mun- i kát az ország különböző terül©- s tein töltik a fiatalok tanári l felügyelet nélkül.) Annyiból i jobb ez a szakmunkásképzés. ■ hogy a tanulmányi idő után • ha középiskolában tovább • akarnak tanulni a fiatalok, fel­• vételt nyernek már a középis­■ kola harmadik osztályában. A háromhónaposak továbbtanu­■ lás esetén a középiskola első ■ osztályát kezdik. — Ma már kormányrendelet van arra, hogy a mezőgazdasá­gi szakmunkásképzést, ahol mód és lehetőség van rá, ebben ’ a formában végezzék — mond- ‘ ja az igazgató — s ez a mi út­törő munkánk elismerését is jelenti. Ha számokban fejez­zük ki mindezt, elmondható, hogy a régi formában o beirat­kozottak 30 százaléka szerzett '■ csak szakmunkás-bizonyít­ványt, a többi lemorzsolódott, • addig nálunk az idén sem volt semmiféle lemorzsolódás. Együtt vannak a diáikok, taná­, rí felügyelet mellett élnek, s így időben segíteni tudunk problémáikon, ugyanakkor a lehetőségekhez mérten minden igényüket is kielégítjük. A KOLLÉGIUMI ELHELYE­ZÉS mellett igyekeznek min­den segítségiet megadni a tanu­lók szakmai és általános mű­veltségének fokozásához. Rend­szeresen járnak moziba, szín­házba, tanulmányi kirándulás­ra, múzeumba, sportversenyek­re és más egyéb rendezvények­re. Ez év augusztusban például az NDK-ban jártak, jövőre Cseh­szlovákiába mennek és az uta­záshoz szükséges pénzt társa­dalmi munkával biztosítják. A csehszlovákiai utazáshoz már most megvan a pénz, hiszen csak az ősszel 28 000 forint ér­tékű társadalmi munkát végez­tek. Röplabda-, futó-, távol­ugró-, magasugró-, súlylökő­pályát építettek és 1000 mázsa szőlőt szüreteltek az Eári Dobó és Nagy József termelőszövet­kezetekben, valamint a kutató- intézetben. Mindez a helyi KlSZ-szerve- zet jó működését is bizonyítja, hiszen a KISZ-szervezet a moz­gató rugója ezeknek a meg­mozdulásoknak. Havonta tarta­nak taggyűlést, kultúrműsorral egybekötve, kéthetente politi­kai oktatást, hetente sajtófog­lalkozást, önálló felkészülés mellett, ugyanakkor rendszere­sen sportolnak is. A legutóbbi SZÉP KÖRNYEZETBEN, havas fenyőfák között van Egerben a Mezőgazdasági Szakiskola. A Lenin úti lakók büszkék lehetnek rá, hiszen nyáron ízlésesen elhelyezett és gondozott virágágyak, télen pedig az örökzöldek koszorúja teszi látványossá ezt a nagy­ságban is jelentős területet. Aki belép ide, máris érzi az is­kolai rend, a fegyelem hatá­sát, s akaratlanul is ehhez iga­zodik. — Évtizedes hagyományai vannak iskolánk rendjének — magyarázza Czeglédi László igazgató, amikor a tanári szo­bában szóvá tesszük első be­nyomásainkat. — Már a háború előtt is me- nőgazsdasági iskola volt ez az épület, és az most is. Igaz, egy ideig mint technikum műkö­dött, de most már igazi ren­deltetését végzi: a szőlész- borász tanulók képzését. — De előbb mutassuk be közelebbről iskolánkat — te­szi hozzá az előbbiekhez Gás­pár Sándor tanár. — Egerben, Selypen és He­vesen van iskolánk, Egerben a tavalyi két osztállyal szem­ben az idén 87 tanulóval há­rom működik, Selypen két zöldségtermelő, Hevesen pedig egy öntözéses-növénytermelő és egy baromfitenyésztő osz­tály. A tanulók — ma már 200 körül van a számuk — az ál­talános iskolai tanulmányaik befejezése után kerülnek hoz­zánk három évre, s ez idő alatt sajátítják el azokat a tudniva­lókat, amelyek szükségesek a szakmunkás-bizonyítvány meg­szerzéséhez. BESZÉLGETÉSÜNK során egyre jobban megismerkedünk ezzel az iskolával. Megismer­jük eredményeiket, terveiket, problémáikat, s azokat az erő­feszítéseiket, amelyeket a taná­ri kar tesz célkitűzéseik meg­valósításáért. Így tudjuk meg, hogy ebben az iskolában első­nek valósították meg az ország­ban a legmegfelelőbb szak- munkáslcépzést, az úgynevezett j,S+6-ost.” Eb! a hagyományos­tól annyiban különbözik, hogy évente nem három hónapig tartanak elméleti foglalkozást és 8 hónapig gyakorlati mun­kát, hanem az elméleti fog­lalkozások idejét öt hónapra emelték, a gyakorlatit pedig 6 hónapra csökkentették. De kü­lönbözik ez a szakmunkáskép­zés a régitől abban is, hogy a fiatalok a három év tanulmá­nyi idő alatt itt, Egerben lak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents