Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-10 / 289. szám
BEMUTAT! U rr"T tt't t t yr az egri Gárdonyi Géza Színházat Nobel és alapítványa December 10-én osztják ki az idei Nobel-d íjakat A NEVE — mint tudjuk, Gárdonyi Géza Színház, ezt ragyogja a bejárati neon is. Születési éve... az első 1904. a második 1955, a harmadik újjászületés pedig kezdődött... különben ezt hagyjuk, ne bántsuk most az építőipart, elégedjünk meg a nyitás dátumával: 1964. december 11. Ami a külsőt illeti, szolgáljon bemutatásként ez a fénykép. Az üvegfalú tágas előcsarnokkal, a ruhatárral, a büfével és a kedves, intim hangulatot árasztó modern nézőtérrel személyesen is megismerkedik majd a közönség, így eltekinthetünk a részletes bemutatástól. A próbatermek, irodahelyiségek különösebben nem érdekesek, marad tehát a színpad, a kulisszák világa, amelyet mindig csak az egyik oldaláról, a nézőtérről láthat a közönség. Kalauzunk Kovács Lajos, a ■zínház scenikusa, — Először is bemutatom a színház lelkét. Az emeleti ruhatár mögött keskeny, meredek lépcső visz egy műszerekkel telezsúfolt helyiségbe. Jó magasan vagyunk, az erkély fölött, s a két nagy üvegablakon keresztül jó kilátás nyílik a színpadra. — Nagyon fontos a jó kilátás. A baloldali ablak mögött helyezkedik el a fővilágositó és innen irányítja ^ világosítók munkáját. Az üvegablakon keresztül figyelemmel kíséri az előadást, a hangszóró pedig továbbítja az ügyelő jelzéseit és a színpadi játékot... A MÁSIK ÜVEGABLAK mögött érdekes, színes, csillogó gépezet. Talán egy nacio- nálkasszához hasonlít legjobban, csak éppen tízszer nagyobb annál és megszámlálhatatlanul sok kapcsoló és apró égő csillog rajta. Ez a fényorgona. — Ez nem éppen szabályos megfogalmazás, mi úgy mondjuk, ez a színház lelke. Ügyes és bonyolult berendezés e'. 140 ezer watt villamos energiát irányítunk ezzel. Egy-egy kapcsoló egy-egy reflektort gyújt fel, de kapcsolhatunk sorozatban is, s innen váltjuk a színeket és a fény erősségét is. A szertefutó kábelek 76 reflektort kötnek össze ezzel a berendezéssel, sőt még a nézőtéri világítást is innen irányítjuk. A gép kezelője figyeli a színpadot, de kezében a forgatókönyv is. amelyben feltűnő jelzések figyelmeztetnek a különböző fényeffektusokra. A. világosító így pontosan tudja, hogy az egyes jelenetek milyen fénnvel indulnak, s hogv a megjelölt végszóra, vagy a színész mozdulatára melyik reflektort kell bekapcsolnia. Csináljunk egy próbát! Egy kapcsolás és felgyulladnak a nézőtér lámpái. A vilá- gítóközpontba megérkezik az ügyelő jelzése, felhangzik az első gong, s a világosító elindít egy kereket, mire a nézőtér lassan elsötétül. Még égj gong, s ezután fordul egy másik kerék, s a vezérlőasztal automatikusan bekapcsolja a kezdőjelenethez beállított szufitákat. reflektorokat. Kezdődhet az előadás. Az egyik jelenetnél félhomály uralkodik, a rendező egy arcra akarja irányítani a közönség figyelmét. A világosító központ két oldaláról erős fény töri át a nézőtér sötétjét, megvilágítja a színész arcát, sőt, ha elmozdul, vele megy a fénycsóva is. Működésbe lét- pett a mozgó, kísérő reflektor, vagy ahogyan színházi nyelven mondják, a fejgép. Még felhőt is elővarázsol ez a bonyolult szerkezet. A színpad közepe táján, fenn a magasban henger alakú készülék. Benne egy nagy fényerejű izzó, előtte üveg, festett felhőfoltokkal. A világosító egyet kapcsol és a színpad hátterében félkörben kifeszített ég-színű hori- zontfüggönyön megjelenik a felhő, sőt mozog és halad is. Hogy milyen gyorsan ússzon a felhő, ezt is felülről, a világító központból irányítják. — Megismerkedtünk a szín1» InlÜrAtml tvuvcil- «á'rrnillr M A SZÍNPAD BAL OI.DALÄN az egyik oldalkulissza mögött íróasztalhoz hasonló berendezés. Még redőny is van rajta, olyasféle, mint a régi típusú íróasztalokon. S amikor felnyitják a redőnyt, máris üzemképes ez az elmés szerkezet, az ügyelőpult. Nemhiába titulálják a színház szívének, kábelei behálózzák az egész színházat, az előcsarnoktól az irodákig. A pulton mikrofon, jelzőgombok, lámpák, kapcsolók. Az ügyelő elfoglalja a helyét, maga elé teszi a szövegkönyvet, s ettől a perctől kezdve az ő kezében van az előadás. Utasítást ad a kezelőnek, mehet a vasfüggöny, aztán egy gombnyomásra megszólal a gong, egy fényjelre szétrebben a függöny. , Most már mindent az ügyelő irányít. A pultnál ülve irányítja a magnószalagra rögzített kísérőzenét, vagy a hangzörejeket és ő hívja a színpadra a művészeket. Két perccel előbb riaszt mindenkit. Nézi a szövegkönyvet, figyeli az előadást és ha elérkezett az ideje, bekapcsolja a mikrofont, lenyomja az egyik öltöző gombját és halkan, hogy az előadást ne zavarja, bemondja a jói ismert szöveget: Színpadra kérem Simon Györgyöt... És az ügyelőpulton mindaddig égve marad Simon György öltözőjének kis lámpája, amíg a színész egy gombnyomással visz- sza nem jelez az öltözőből, hogy hallotta a hívást és indul. T-Trs 53 7 íifrvplri ripm lkán vissza társalgót, vagy a büfét, végső esetben pedig ott a generálkap- csolás és akkor a színház különböző helyiségében elhelyezett 38 hangszóró egyszerre riasztja színpadra a színészt. Ismerkedjünk meg a zsinór padlással is. — NINCS FORGÓSZÍNPA- DUNK, így a mintegy 20 méter magas zsioórpadlással dolgozunk. Az ellensúllyal működő berendezésekkel 32 díszletelemet tudunk felhúzni és így viszonylag gyorsan változtathatjuk a színeket. Még rádió- irányítást is használunk. Egyelőre 6 kis készülékünk van és ezek segítségével a zsinórpadláson dolgozó „mozgóembereknek” is adhatunk utasításoka' A színpad egyik oldalfalán vas-szerkezet, rajta a felirat: záporindító. — Ez az a készülék, amelyre reméljük nem lesz szükség. Ez ugyanis nem színpadi záport, hanem igazi esőt ad. Fent a zsinórpadláson elhelyeztünk két darab öt köbméteres víztartályt és egy csőhálózatot 32 szórófejjel. Ha tűz keletkezne a színpadon, bekapcsoljuk a készüléket és akikor mint sűrű tavaszi eső, úgy záporozik a színpadra a tíz köbméternyi víz. Az ügyelő színpadra szólítja a szereplőket. Már áll az Egri csillagok díszlete, mindenki elfoglalta a helyét, főpróba kezdődik. Ékről majd legközelebb számolunk be olvasóinknak. Több mint hat évtizede — 1901-ben — adták át először, s azóta évente kiosztásra kerül a Nobel-díj. Keletkezésének történetét, alapítójának életét sokan nem ismerik. Talán különös kontrasztként hat, hogy egy ember, aki egész életén keresztül emberpusztító aszKö- zül is használt robbanóanyagok feltalálásán és tökéletesítésén dolgozott, végül is vagyonát — tudományos és irodalmi érdemek jutalmazása mellett — békedíjra hagyományozta. A nitroglicerin útja Alfred Nobel, a dinamit feltalálója, az egész világot behálózó robbanóanyagipar megalapítója, 1833-ban Stockholmban született, szegényes otthonban. 1842-ben Pétervárra költöztek, ahol iskoláit magánúton végezte. Mérnöki kiképzését külföldön nyerte. Sokat utazott. Visszatérése után Pété rvárott dolgozik, itt szabadalmaztatta első találmányát, egy gázmérőt. Hogy Nobel élete munkáját megismerhessük, foglalkoznunk kell a nitroglicerinnel is, azzal az anyaggal, amellyel egész életén át dolgozott. Braconnet francia vegyész észrevette: Jva keményítőt salétromsavban felold, új vegyü- let keletkezik, amely víz hozzáadásával, por alakban válik ki. Pelouze folytatólagos kísérletei után Blöttger nyert hasonló anyagot, amelynek erős robbanó tulajdonságai miatt a robbanó gyapot nevet adta. Pelouze laboratóriumában ismerkedett meg a problémakörrel egy fiatal olasz kémikus, Ascania 'Sobrero, aki orvosnak készült, de később vegyészeire adta magát. Torinóba hazatérve, tovább folytatta kísérleteit és 1846 körül sikerült glicerinnek salétromsavval és kénsawal való keverésével új vegyületet: a nitroglicerint előállítania. Sobrero első felfedezése után 15 évig a nitroglicerin csupán tudományos - érdekesség volt: veszélyessége miatt a benne rejlő nagy energiát az ember szolgálatába állítani senki sem tudta. Csak orvosi területen alkalmazták, mint értágítót. A robbantás atyja Nobel figyelmét Sinnin és Trupp pétervári tanárok hívták fel a nitroglicerinre. Az idősebbik Nobel puskaporral keverte a nitroglicerint, de a robbantási kísérletek nem sikerültek. Alfréd a nitroglicerint kis üvegcsőbe öntötte és jól bedugaszolva helyezte el a puskaporral töltött vascsőben. A vascső két végét elzárta és a gyújtózsinórt a puskaporig vezette. Ekkor meggyújtotta a gyújtózsinórt és az egész pokolgépet a vízbe dobta. Nagy robbanás és hatalmas felszökő víz- oszlop mutatta, hogy nemcsak a puskapor, de a nitroglicerin is részt vett a robbanásban. (1862) Nobel kísérlete alapgondolatát, a külön gyújtótöltés alkalmazását egyre jobban tökéletesítette. Végleges formájában mint Nobel-féle gyújtószert szabadalmaztatta minden olyan robbanóanyag számára, amelynél az egyszerű gyújtás nem elegendő robbanás előidézésére. A hirtelen előálló magas hőfok, a keletkező gázok nyomása azok a tényezők, amelyek a nitroglicerint felrobbantják. Nobelt általában, mint a dinamit feltalálóját ismerik, de alapjában véve a Nobel-féle patent gyújtó, amiben később robbanó higanyt alkalmazott, az alapvetőbb, a fontosabb találmánya. Nobel 1873-ban Párizsba költözött és ott élt 1890-ig. Saját laboratóriuma Sovran Livr-y- ben volt, ahol ő maga is sokat kísérletezett. Nobel későbbi találmányai szintén jelentősek! füst nélküli nitroglicerin, puskapor, a ballistit, a gelatindi- namit, robbanó gelatin, stb. A füst nélküli „Nobel-por” kilövése után csak egy kis köd maradt vissza, ami katonai szempontból volt fontos. Egy későbbi találmánya, a „progresszív” füst nélküli lőpor a fegyverlövedékek kezdeti sebességét növelte meg jelentékeny mértékben. Nobel élete folyamán a legkülönbözőbb országokban 356 szabadalmat jelentett be. Nem mindegyik volt ezek közül nagy jelentőségű, de mindegyik fantáziáról, találékonyságról tett tanúságot Találmányai túlnyomó része robbanóanyagokra vonatkozott, más részük fegyvertechnikai jellegű. 31 millió svéd korona A Nóbel-díjat végrendeletében alapította meg, A Nobel- alapitvány 31 millió svéd koronát tett ki. Ennek további kezelését a meghatalmazottak által választott vezetőség vette át. Az orvosi—kémiai, fizikai és irodalmi díj kiosztása minden év december 10-én, Nobel halálának évfordulóján történik Stockholmban, a békedíjé pedig Oslóban. A Nobel-díj értékénél, jelen, tős összegénél fogva ma is a világ érdeklődésének központi jában áll. Kiss István I«*«*«-»*«*«*«»»*«*«»«»«*«»»»»»»*«»'«».* azonnal befejezni! Visszatérni a norvégiai kikötőkbe!” —aláírás — ,fcA tengeralattjáró bottá főparancsnoka.’5 örömömben egyetlen ugrással a fedélzeten tudtam volna teremni. Véget ért a háború! Azonnal a parancsnokhoz rohantam, hogy átadjam a rádióüzenetet. Kajütjében aludt Felköltöttem. Rosszkednek ott elől tetszeni” — mondta félhangosan. Csodálkozva meredtem iá. Rögtön tisztában voltam vele, hogy parancsnokunk többet tud utasainkról, mint mi, és nincs ínyére, amit tud. Napokig jóformán nem is láttuk közöttünk. Csak a szükséges parancsokat adta ki és visszahúzódott a kabinjába, A (4) „Azonnal térjenek vissza !** A tengerészek nyomott hangulatban végezték mindennapi munkájukat. Mindenki idegeit felőrölte a bizonytalanság. Mindenkinek volt családja és minden út egyenlő volt a legnagyobb lelki kínnal. Hetekig bezárva az úszó koporsóba, alig valami reménnyel, hogy visszatérünk, ez volt a tengeralattjárók legénységének sores. Az emberek nagyon ingerlékenyek lettek és állandóan veszekedtek. Ártatlanul kezdődött kártyapartik is rendszerint verekedéssel fejeződtek be. Még a szájharmonika dallamait sem tudtuk elviselni. Minden baráti érzés eltompult bennünk, egyikünk sem tudta a másikat elviselni. A 4 MPUMAGj szabad őrség lélektelenűl bámult maga elé a kajütben, a gépészek mechanikusan végezték a munkájukat. Alig szóltunk egymáshoz. Mindenki ismerte a másik élete történetét. Egyszerűen nem tudtunk már miről beszélni egymással. De így voltunk saját gondolatainkkal is. Nekem is volt feleségem és kislányom. Ezekben a kínzó gondolatokkal terhes órákban állandóan rájuk gondoltam, bár nem ismertem feleségem otthonát. Hamburgban kibombázták őket, valahol Mecklen- burgban éltek egy kis faluban. Kislányom kétéves volt Alig ismertem. A gondolatök egyetlen pont körül keringtek, mikor ér véget a háború. Többször is elképzeltem, hogyan fogok féleségem előtt megjelenni. Ahogy a készülék előtt ü1- dögéltem és gondolataim máshol jártak, hirtelen táv- mondatot adott a flotta-parancsnokság hullámhosszára beállított rádió. Egy másodperc alatt felrázott szomorú gondolataimból, alig akartam a szememnek hinni: gondoltam magamban. Most azonban rosszkedve egy pillanat alatt eltűnt. ,,Azonnal jelentést kell tennem az admirálisnak” — mondta, majd figyelmeztető- leg hozzáfűzte: „Egy szót sem a rádióparancsról! Azok ott elől nem értik a tréfát” De ez halálosan komoly dolog” — válaszoltam zavartan. „Még csak eztán lesz komoly dolog” — viszonozta sokat sejtetően és egyedül hagyott. Elgondolkozva mentem vissza a rádiósfülkébe. Ezek valamit terveznek velünk. Elfogott a keserűség — meddig akarják még folytatni?.A szakács jött be hozzám. ,,Van valami újság ebbén a szekrényben?’’ — kérdezte gyorsan és óvatosan körülnézett. Illetékteleneknek tilos volt a belépés a rádiósszobába. Az admirális rendelkezett így! A szakács mindig hozott valami ennivalót magával, ez volt az ürügy, hogy bejöhessen. Biztosan látta, hogy a parancsnoknak valamit jelentettem. Olyan szívesen megsúgtam volna neki a rádióparancs szövegét! Három gyereke volt és milyen régen várt erre a napra. De a parancsnok figyelmeztetése jutott az eszembe és azt válaszoltam, nem kaptam rádióüzenetet. A szakács észrevette, hogy valamit eltitkolok előle és rosszkedvű lett. 1964. december 10., csütörtök tFolytatjukU „Május 5-én 08 órától kezdve fegyverszünet. Portyán levő tengeralattjáróknak támadási tilalomj Ellenség üldözését vűen ébredt és átfutotta a papírt. Azonnal magához tért és felöltözött. „Na ez nem fog a testvérekparancsnoki toronyban rendszerint az egyik elsőmatróz teljesített szolgálatot. Talán nyomást gyakoroltak xá —
