Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
A Pravda vasárnapi szá- ma „Az egész nép állama” címmel szerkesztőségi cikket közöl. A cikk bevezetőül megállapítja, hogy a társadalom politikai szervezetének fejlesztése és tökéletesítése a szocializmus és a kommunizmus egyik alapvető elméleti és gyakorlati problémája. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szocialista állam formái, tevékenységének tartalma és módszerei minden történelmi szakasz konkrét feladataival összhangban módosulnak. A cikk megállapítja: az össznépi állam eszméje nem íróasztalok mellett született meg. Annak a mélyreható elemzésnek az eredménye, amelyet a párt a szovjet társadalomban végbement változásokról adott A szocializmus felépítéséhez elengedhetetlenül szükség van a proletárdiktatúrára, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenethez pedig az össznépi államra. Helytelen lenne szembeállítani a proletárdiktatúrát az össznépi állammal. Ez éppen olyan képtelenség, mint szembeállítani egymással a kommunista társadalom építésének különböző szakaszait Mindaddig, amíg a kapitalizmus erői és hagyományai bizonyos társadalmi csoportok támogatását élvezik, mindaddig, amíg a régi és az új harca osztálycsaták formájában jelentkezik, mindaddig, amíg nem szilárdult meg és nem diadalmaskodott teljesen az új társadalmi—gazdasági alakulat a munkásosztálynak az államban uralkodó osztálynak kell lennie. Az össznépi állam létrejötte mindenekelőtt a szocialista államiság társadalmi bázisának kiszélesedését jelenti. Az állam, amely korábban egyetlen osztály diktatúráját testesítette meg, valamennyi dolgozó osztály és réteg egységének és együttműködésének szervévé, az egész nép akaratának, az egész nép érdekeinek közvetlen kifejezőjévé válik. Megszűnnek azok a funkciók, amelyeket az tett szükségessé, hogy el kellett nyomni a kizsákmányoló osztályokat Az össznépi állam amellett sikerrel teljesíti azokat az internacionalista feladatokat is. amelyeket ez ideig a proletár- diktatúra állama váltott valóra: harcol a békéért, a békés együttélés elveinek diadaláért, támogatást nyújt a forradalmi munkás- és nemzeti felszabadító mozgalomnak és a világ összes haladó erőinek. A cikk megjegyzi: az össznépi állam egyik jellemzője a régi politikai intézmények átalakulása és újak keletkezése. A szerkesztőségi cikk a n továbbiakban rámutat, hogy minden országban az ú. társadalom építésének egy bizonyos szakaszán elkerülhetetlenül jelentkeznek azok a feladatok, azok a folyamatok, amelyele elengedhetetlenül szükségessé teszik, hogy a proletárdiktatúra állama össznépi államba nőjön át. Gyakorolhatja-e a proletariátus a kizsákmányoló osztályok felszámolása után is diktatúra segítségével a társadalom állatni irányítását? Fenntarthatja-e a munkásosztály az ilyen viszonyok között is a diktatúra módszereit? Mihez vezethet a proletárdiktatúra fenntartására irányuló kísérlet az olyan szakaszban, amikor e diktatúra belső feladatait már megoldották? Az ilyen kísérlet fenntartaná az osztályelnyomás gépezetét, amikor nincs már rá többé szükség, és lehetővé tenné, hogy ezt a gépezetet nem fiz ellenség, hanem a proletariátus szövetségese!, a dolgozók, maga a munkásság ellen alkalmazzák. Ugyanakkor mindez elősegítené az osztály- diktatúra módszereinek fenntartását az olyan feladatok megoldásánál, amelyek merőben más vezetési formákat igényelnek, nevezetesen a szocialista alapokra helyezett gazda- iság további fejlesztésénél,^ a már szocialista jellegű kultúra vezetésénél, a dolgozók széles tömegeinek nevelésénél és szervezésénél, jóllehet a dolgozók már megingathatatlanul a 2 HXipgjSMGi 1961. december &» kedd szocializmus mellett vannak, a munkásosztály köré tömörülnek a kommunizmusért vívott harcban. Nyilvánvaló, hogy az ilyen módszer súlyos kárt Okozna a szocializmus további fejlesztésének, akadályozná a kommunista építést. Azok, akik az SZKP programját bírálják, semmit sem tudnak válaszolni e konkrét kérdésekre. Ezért olyan fogásokat alkalmaznak, mint a szocializmust már felépített társadalom osztályarculatának elferdítése. Ügy tüntetik fel a dolgot, mintha a kizsákmányoló osztályok felszámolása után is tovább folynék a társadalmon belül az osztályharc. De ki ellen? Kiderül, hogy a bűnözők, a naplopók, a haszonlesők ellen, a magántulajdonosi pszichológia és konkrét hordozói ellen. De hiszen mindenki, aki legalább a marxizmus ábécéjét ismeri, világosan látja, hogy az ilyen elemek korántsem jelentenek osztályt és a bűnözők vagy a szocializmustól idegen hangulatok és beállítottság elleni harc nem azonosítható az osztályharccal, pártunk saját tapasztala- A tarból tudja — folytatódik a cikk —, kinek és miért volt arra szüksége, hogy mindenféle vezetést azonosítson a diktatúrával, hogy ragaszkodjék ahhoz a tételhez, amely szerint az osztályharc megmarad (sőt, éleződik) azután is, hogy felszámolták a kizsákmányoló osztályokat- Ezek olyan tipikus fogások, amelyekkel a személyi kü'í,usz ideológiájára és gyakorlatára jellemző vo- luntarizmust, önkényt és törvénysértéseket próbálják igazolni. A személyi kultusz idegen a marxizmus—leninizmus elveitől, a szocialista eszményektől, a kommunista mozgalom egész szellemétől. A burásod és revizionista propaganda állításai ellenéire a személyi kultuszt nem a proletárdiktatúra szüli, hanem annak csupán eltorzítása, amely kizárólag bizonyos történelmi körülmények között vált lehetővé. A Pravda rámutat, hogy az SZKP nemcsak elitélte a sztálini személyi kultusz korszakának hibáit és visszaéléseit, hanem arra is gondja volt, hogy teljes bizonyossággal szavatolja e jelenség kiküszöbölését. A személyi kultusz hívednek érthető okokból nem volt ínyére pártunk tevékenysége, amely- lyel fejlesztette a szocialista demokráciát, erősítette az össznépi államot — szögezd le a Pravda cikke. A személyi kultusz hívei nem mernek nyíltan fellépni, hanem azzal -'róbál- koznak, hogy szájízük szerint értelmezzél': a proletárdiktatúrát, hogy olyan zászlóvá tegyél:, amely alatt a szocializmus tér-, mészetétől idegen személyi kultusz ideológiája és gyakorlata felé vezényelhetik a szocialista országokat — írja a cikk. Most az a feladat áll előttünk — Írja a Pravda —, hogy tárgyilagosam értékeljük az utóbbi években az irányító apparátusban végrehajtott átszervezések pozitív és negatív oldalait. Néhány olyan esetben, amikor nyilvánvaló hibák fordultak elő, elég lesz, ha a hibák kijavítása érdekében visszatérünk a korábbi bevált formákra. Egyes esetekben azonban ennél bonyolultabb a dolog. Helytelen lenne, ha a gyakorlati tapasztalatok eredményednek tanulmányozása nélkül egyszerűen visszatérnénk a korábbi irányítási formákhoz. Magától értetődik, hogy az egyik elhamarkodott átszervezést nem válthatjuk fel másik, ugyanolyan elsietett átszervezéssel. A Pravda szerkesztőségi cikke kiemeli: különösen nagy jelentőségű a népgazdaság irányítási módszerednek és formáinak tökéletesítése. Olyan feltételek megteremtésére kell törekednünk — írja a lap —, hogy a termelésben foglalkoztatott mindért egyes dolgozó — a munkástól a gyárigazgatóig, az egyszerű kolhoztagtól a koíhoz elnökéig — anyagilag érdekelt legyen a munka termelékenységének emelésében. A szerkesztőségi cikk a ■' * továbbiakban megállapítja, hogy fokozni kell a szovjetek szerepét, egyes állami funkciókat társadalmi szervezeteknek kell átadni, ki kell terjeszteni a szovjet emberek jogait; mindez elősegíti a kommunista ön- kormányzati szervek létrehozását, megteremti annak feltételeit, hogy az állam mindé:, polgára részt vegyen az állami élet irányításában. A cikk rámutat, hogy a párt minden akadályt eltávolít a szovjet társadalom fejlődésének útjá- bóL Ezzel kapcsolatban különösen nagy jelentőségű az SZKP Központi Bizottságánák októberi plénuma, amely megtisztította az utat az SZKP XX. és XXII. pártkongresz- szusa határozatai és az egész szovjet nép által jóváhagyott pártprogram következetes, töretlen megvalósítása felé. A párt további biztosítékokat teremtett arra vonatkozóan, hogy ne összpontosulhasson egyesek kezében túlságosan nagy hatalom, biztosítékokat a szubjektivizmus és az önkény ellen az állami élet fontos kérdéseinek megoldásánál. A cikk megállapítja, hogy a párt valamennyi állami és társadalmi szervezet politikai irányítását végzi. Nem vállalja magára azok funkcióit, nem végez közvetlen irányítói funkciókat. A párt létérdeke, hogy az össznépi állam gépezetének valamennyi eleme hibátlanul működjék; a párt helyes irányt szab nekik, összefogja és szervezi a társadalom erői eszi léseit a kommunista építés feladatainak megoldására. (MTI) Uj kormány Kuwaitban Vasárnap megalakult ez új kuwaiti kormány, amelynek élén ismét Szalem el Szabah herceg álL Az előző Szabah- kormány november 30-án mondott le. Az új 15 tagú kabinetben a királyi család tagjainak száma hétről ötre csökkeni. A kuwaiti rádió jelentése szerint az új kormány letette az esküt. A külügyminiszter továbbra is Ahmed Dzsabir marad, aki jelenleg Kuwait küldöttségét vezeti az ENSZ közgyűlésén. Rfreazsiai szolidaritást nagygyűlés a Lány Sépgyarban Az Afroázsiai Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Béketanács hétfőn afroázsiai szolidaritása nagygyűlést rendezett a Láng Gépgyárban. Megjelent, s az elnökségben foglalt hélyet Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a tömegszervezetek, valamint a Magyarországon tanuló külföldi diákok képviselői. Rostás István, az Afroázsiai Szolidaritási Bizottság alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Karakas László, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának titkára lépett a mikrofonhoz. — Kongóban és Dél-Vietnamban a technika minden vívmányával felszerelt, imperialista zsoldosok tizedelik a hős szabadságharcosok sorait — kezdte beszédét, majd ecsetelte a mérhetetlen szenvedéseket, melyeket Csőmbe zsoldosai zúdítottak a kongód népre. — Kongó népe tudhatja ég tudja is — folytatta —, hogy nincs egyedül. Mellette áll a világ jobbik fele. Vele éreznek és mellette vannak a szocialista országok népei, kormányai, mint ahogy az a magyar parlament legutóbbi ülésén is kifejezésre jutott. Támogatja őket a világ dolgozóinak nagy serege is. Ezután arról beszélt, hogy az agresszió világméretű tiltakozást váltott ki, amely meghátrálásra, az ejtőernyősök kivonására kényszerítette az agressziókat. A monopóliumok urai azonban mindent elkövetnek, hogy Afrikában és másutt feltartóztassak a szabadságharcosokat. Meg akarják állítani az angolai, a portugál—guinead hazafiakat, hátráltatni akarják az adená néP hős harcát, fokozzák aknamunkájukat a Brazzaville-! Kongói Köztársaság ellen, amelynek népe az antiim- perialista forradalom útját választotta. A 14 mdlhó lakosú Dél-Vietnamban 600 000-res hadsereget tartanak fenn, 11 nagy hadlMkötőt és 111 katonai repülőteret építettek, hogy letörjék a nép szabadságmozgalmát Az egymást váltó lakáj- kormányok tűzzel—vassal irtják a hazafiakat De Dél-Vietnam hős népe ellenáll és nagy áldozatokat vállalva új meg új győzelmet arat a függetlenségi harc ütközetedben. Elszántan csatlakoznak a harchoz a még elnyomott területek lakéi is. A sadgomi sorozatos sztrájkok és tüntetések is ennek az ellenállásnak nagyszerű bizonyítékai. A józanabb imperialista politikusok is látják, hogy Washington számára Dél-Vietnamban nincs katonai megoldás. A háború kiterjesztésének szószóló azonban a Vietnami Demote tikus Köztársaság megtámadását sürgetik. A tonkini-öbölbe, elkövetett agressziót újabba követték. Az amerikai katonai repülőgéped: behatódnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság légterébe és támadásokat intéznek békés falvak ellen. A Pentagon a dél-vietnami háború kiszélesítésén dolgozik, s a Vietnami Demokratikus Köztársaságon kívül újra meg újra megsértik Laosz, Kamboö zsa szuverenitását is — A magyar szervezett dolgozók felemelik szavukat a hős kongói nép, az afrikai földrész függetlenségéért, és a szabadságukért küzdő milliói: mellett. Együttérzünk a fajgyűlölő gyarmatosítók ellen hősiesen küzdő dél-af rikai és dél-ro-déziai hazafiakkal, akik saját földjükön egyenjogú emberként akarnak élni. Együtt- érzünk velük és támogatjuk harcukat, amelyet a kisebbség uralma ellen az emberibb életért folytatnak. — E nagygyűlésről is forró szolidaritásunkról és együttérzésünkről biztosítjuk a függetlenségükért küzdő afrikai és ázsiai népteket. Egyek vagyunk velük harcukban és abban a meggyőződésben, hogy igazságos küzdelmük győzelemmel ér véget. EH a kezekkel Kongótól, Dél-Vietnamtól! Éljen a népek szabadsága, éljem a béke! —- fejezte be a nagygyűlés részvevőinek nagy tapsa közben Karakas László. A nagygyűlés részvevőin©!: melég ünneplése közben Am- bdtho Odumdo, a Magyarországon tanuló afrikai diákok szövetségének elnöke megráz« szavakkal, szenvedélyes indulattal bélyegezte meg a gyarmatosítókat alak semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy letörjék a népek szabadságharcát majd köszönetét mondott a nagygyűlés rendezőinek és részvevődnek az együttérző támogatásért. Végül Majoros András, a Láng Gépgyár egyik szocialista brigádjának vezetője szólalt feL A demonstráció Rostás István zárszavával ért véget Bakosaié Sági Eszti bét esztendeje vesztette el az urát Búsult utána, mert jó ember volt csendes, szorgalmas, tűrő. Am a második év végén már csak úgy gondolt rá, mint valami régi ismerősre, aki elment valahová, a akinek arcát a távolság elhomályosítja. Anyjával, nagyanyjával élt együtt a tanyasi háziban, akik sokkal régebben özvegyültek meg, mint ő. Bár betöltötte a huszonnyolcat mégis úgy bántak véLe, mint valami süldő- lánnyal. A fiatalasszony soha nem is ellenkezett semmiben, megszokta, hogy azt tegye, amit mondanak neki. Amúgy se tudott eligazodni a világiban, ami kétféleképpen szólt hozzá. Más. ként az otthoni környezetben és másként a kert kerítésén túl. Ez a kétféle hang egybekeveredett, kibogozhatatlanul összeírd szálódott és olyanféle köd lett belőle, mint ami az ura vonásait is elmosta. Hárman együtt művelték meg a háztáji földet és gondozták a nagy gyümölcsös kertet. A felesleget a piacon adták el, ahová a két idősebb nő járt Esztit, mintha féltették volna valamitől, s legtöbbször otthon bagjfók; hagy őóssbb • házat A fiatalasszonynak eszébe sem jutott, hogy ellenkezzen. De a temetés utáni második tavaszon minden megváltozott A szokatlan szigorú tél élfagyasztotta a gyümölcsfák felét a sertésvész megölt két süldőt, s elapadt az öreg tehén teje. Riadt gyorsasággal elhatározták, hogy dolgozni fognak a termelőszövetkezetiben, mindaddig, amíg ezt a szükség kívánja. Esztit sikerűit a melegházi csoportba bejuttatniuk, s ez megnyugtatta őket, mintha a fülledt, nyirkos földszagot őrző üvegtető megvédmé valamiféle láthatatlan, de szüntelen a levegőben levő veszélytől. A fiatalasszony már az első napokban észrevette, hogy rajta kívül csak a korosabbak ÖL tűzkődnek úgy mint ő. s ez maga sem tudta miért, különös* szégyenénsetet ébresztett benne. Az elnyűttségükben is divatosan csinos szabású munkaruhát, vagy vászonköpenyt viselő nők mellett megalázot- tan összehúzódott, s titokban vágyakozó, bánatos-szomjas tekintettel nézett rájuk. Az egyik ebédszünetben ismerte meg Sóhár Istvánt, a traktoristát. A széles váltói, hatna ember ragyogó szemével meglepve nézett rá, azután kihajolt az ülésből. — Hát maga hol volt eddig? — kérdezte tréfásan, de mosolyában, s még inkább tekintetéiben — Bakosmé úgy látta, — volt valami erős, Öt felmérő méQy figyelem, ami eláUftotta a szívverését Amikor megtudta, hogy egygyermekes özvegy- ember, megszédült, mintha a nap, s a hol meleget, hol hűvösséget árasztó féktelen szél gyengítette volna eL Nemsokára megint találkozott vele Sóhár valamilyen hivatalos ügyét intézte el a városban, csak estefelé jött ki a határba. Már nem dolgozott, de a megszokás, s a mulasztás nyugtalansága késztette ki a többiekhez. Bakosoé ránézett, s szíve ismét megállt a mellében. — Eljön a mulatságba? — kérdezte, amikor megállt a fiatalasszony meHlett. Fekete szeme annyira ragyogott, hogy nehéz volt belenézni. Lehalkított hangjában valami kimondhatatlan kérdés bujkált a szavak mögött, s amikor jobbját kinyújtotta, hogy kisujpával leüsse a tenyere felé fordított cigaretta hamuját, Eszti ebben a mozdulatban is egy másfajtái távoli élet szokásait és biztonságát érezte. — Ugyan már... — felelt felszegen és megrezzemő hangon, erőtlenül — én... özvegy vagyok... — Hát hiszen éppen ezért — mondta Sóhár és elmosolyodott. Elszti is mosolygott, határozatlanul, miközben remegő ujjaival a nyakába csúszott fej- kendőt babrálta. Lopva végignézett a férfi erős alakján, és egyszerre nagyon kicsinek és öregnek érezte magát. A vér fehér arcába csapott arra a gondolatra, hogy ő ennek 4B embernek az oldalán ráncos szoknyáiban, féüfűzős, nehéz cipőben, piuszlikban jelenjen meg. Maga előtt látta új nőás- merőseát a városban vásárolt nylon blúzban, csípőhöz simuló szoknyában, selyem ruhában és megalázottan hajtotta le a fejét, mintha Sóhár kérdésével, erre figyelmeztette volna. Odahaza azonban, amikor a takaró és az éjszaka sötétsége alatt újra meg újra felidézte a traktorista szavalt, azok sokkal lágyabbá, s a tekintet tüzétől áthatva, sokkal egyértelműbbé és jelentősebbé váltak. Annyira, hogy egész testében remegni kezdett, s egyik percben az ömlő víz gyorsaságával terjedt szét bőre alatt a hideg, a másikban karja alatt, homloka tövében, tarkója rövid, bolyhos hajszálai között kiütött a verejték. Másnap reggel odaáBt Ságí- né élé. Tartásának és vonásainak kemény elszántsága az anyát már akkor figyelmessé tette, amikor még meg sem szólalt. — Mit akarsz? — kérdezte asztmásán lihegő hangján. — Üj ruhát™ suttogta Elszti. — Meghíttak a mulatságba — — Megzavarodtál? — kiáltott rá Ságiné. Hangja élfulladt, de erőlködő lihegéssél folytatta: — Egy vagyont költöttünk a kiházasításodra, amikor férjhez mentél. Tele a szekrény, a láda. Nem pazar- lünk, amíg a régiből tart, megértetted? — De én új ruhát akarok... divatosat... — mondta Elszti. A hangja rekedten tört fél, minden tagja reszketett, de barna szeméből olyan ellenséges pillantást lövellt rá, hogy Kági né hátrahőkölt. — Még mit nem gondol... félrevetni azt a sok drága halmit _ — sdvítatt fel a nagyan ya. — Amíg én élek, addig ezt nem lehet ™ Befelé hajló alsó ajka izgatottan, gyorsan mozgott, mintha nehezen engedő falatot majszolna: — Vétek lenne™ Bakosné rájuk meredt, azután hevesen megfordult és kiszaladt a konyhából. Rohanó lendülete odacsapta az ajtófélfához. Csípőjén egy szög szúrását érezte, s amikor tovább futott, rántania kellett magán, hogy elszabaduljon. Két szoknya volt rajta és mindkettő végighasadt. A fiatalasszony az udvaron hátracsavart derékkal nézte a csüngő cafran- gokat és elsötétült szemében különös, ádáz, szinte gonosz fény jelent meg. Szombaton, a bál napján, két új, addig még nem viselt szoknyát vett elő. Amíg a hajtogatástól és állástól gyűrött anyagot vasalta, az járt az eszében, hogy Sóhár most egy más nő mellett ül és avval járja a táncot. Élttől a szüntelenül visszatérő gondolattól olyan mély csend támadt körülötte, hogy anyja, meg nagyanyja nem mertek szólni hozzá. És mindannyian megrezzentek, amikor kinn ugatni kezdett a kutya. — Ki lehet az?... — mormolta Bakosné és kiszaladt a konyha elé, de a tüzes vasaiét nem tette vissza a felfordított lábasra. Nem jött senki, a kerítéstől egészen a kocsdútig üres volt a táj. Eszti mégis várakozva, kifeszült derékkal állt az udvaron. Egyszerre odabenn, a háta mögött kétszóla- mú, panaszos kiáltozás hang-( sott félj s 4 mintha csak cm Az egész nép állama A Pravda szerkesztőségi cikke