Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
AKTAK a krétakörben Bertholt Brecht Kaukázusi krétakörében Acdak, a bölcs és furfangos bíró egy kisfiút állít a krétakörbe, hogy eldöntse a pert, ki az igazi anya: a kormányzóné, aki szülte, de elhagyta a gyermeket, vagy Gruse, a szegény szolgáló, aki neveli. S a krétakör-próba eldönti a pert. A vér szerinti anya lelketlenül rángatja a körből a fiúcskát, míg Gruse, nem akarván fájdalmat okozni, elengedi a gyermek karját. S a bíró dönt: Grusét Illeti a gyerek, ő az igazi anya. De i Mindenki jót akar Van ennek az ügynek egy ér-i dekes tanulsága. Itt mindenki ( segíteni akar, s nagy jóakarat- bői, csupa jó szándékból hibát; hibára halmoznak illetékesek) és illetéktelenek is. _ ^ A Gyöngyösi Járásbíróság az> «nyűt sem tartja alkalmasnak? Nemrég halaszthatatlan és fontos ügyem volt a Hivatallal. Mivel nekem volt halaszt- hatalan és fontos, a Hivatalnak halaszható és bagatell, nem ő keresett fel engem, hanem én öt. Az eligazítóban eligazítottak és közölték, hogy az ügy Kerekes kartárshoz tartozik, a második emelet 52-ben. Kerekes főkartá™ lehet, mert titkárnője és párnázott ajtaja van. Amikor az előszobájába beléptem, egy határozottan kedves és csinos nő közölte velem: i— Kerekes kartács nem ér rá, mert tanul. — Mit tanul? — kérdeztem. A titkárnő mosolyogva válaszolt: — Esti egyetemen, bölcsészkar, magyar- történelem szak. A mai anyag Zrínyi Miklós. — Honnan tudja? — Én gépelem a jegyzetét. Az előbb lettem kész vele, elég nehéz Tanulgat a hivatal anyag. Szégénynek ma délután konzultációja van és ezért senkit nem fogad. Forduljon Sárközi karfáshoz, a harmadik emelet 114-ben. Felfordultam a harmadik emeletre.. Sárközi csak középkartárs lehet, mert neki nincs párnázott ajtaja, csak titkárnője, de az is öregszik már. A hölgy röviden meglcért: Sárközi karfásat még két napig ne keressem, mert tanulmányi szabadságon van, ugyanis néhány nap múlva vizsgázik művészettör- netből. — Az minek neki? — érdeklődtem. — Kap két hét tanulmányi szabadságot és mindenki tudja róla, aogy fejlődik. Egyébként Kovács kartárs helyettesíti, a második emelet 326-ban. Amikor a titkárnő kijelentette, hogy jöjjek holnap, mert Kovács kartárs az egyetemen wn, kifakadtam: — Ez disznóság! í— Téved, kérem. — Nem tévedek —■ ordítottam. — Lehetetlen állapot, hogy hivatalos idő alatt nincs a munkahelyén. — De kérem, ezt a Munka Törvénykönyve biztosítja. Heti hat óra. Ami jár, az jár. Tudja, mi az a bat óra? Semmi. Próbáljon maga levizsgázni matematikából annál a pimasz Keselyűnél. — Ki az a Keselyű? — Hát a tanár úr. Tudja, pikkel a Kovács kartársra, mert Viha- rosnét, a sógornőjét, aki nálunk dolgozik, nem javasolta okleveles könyvvizsgáló tanfolyamra, és ott is jár tanulmányi szabadság, így aztán Viharosáé most jogi egyetemre jelentkezett, de nem biztos, hogy fölveszik, mert csak közgazdasági technikumot végzett. — És ki helyettesíti Kovács kartársat? — Nyitrai Elvira, a földszint 6-ban. Minek részletezzem tovább? Nyitrai Elvira portugál nyelvtanfolyam ügyben volt távol. Bolgár karfás aznap vizsgázott lélektanból, Reményiné elektrotechnikából korreperált a technikumban, Osváth Elek bentlakásos iskolán volt Kecskeméten, Orbók Jenő edzótanfolyamra ment és Korbasics kar- társnő éppen pótvizs- gázott halbiológiából, így kirültem végül a segédhivatalba, Alt Jenő segédirattároshoz. — Maga miért nincs isleolában, vagy tanulmányi szabadságon? — kérdeztem. a Mert vizsgahaUu®Lacika még aüg ötéves, de máris nagy vihart kavart. Sorsával tucatnyi per foglalkozott, szót emelték érdekében Salgótarjántól Pécsig a megidézett és „önkéntes” tanúk, s eddig már két alkalommal is szerepelt a lapok hasábjain. Szomorú história Kié legyen a gyerek, ki nevelje Lacikát? Az apa, az anya, vagy a nagymama — erről folyik a perlekedés több mint két esztendeje. Pécsi laptársunk, a Dunántúli Napló érzelmeket kavaró cikkében a jog és az igazság védelmében háborodik fel, s az apának követeli a gyereket A felsorakoztatott tényék, adatok alapján jogosnak tetszik a végső következtetés. A Népszabadság cikkének sorai között is ott bujkál az igazság, amikor bírósági ítélettel vitázva, ugyancsak jogra és törvényességre hivatkozva, egyedül az apát tekinti alkalmasnak a gyerek nevelésére. S a „Laciból akta lett” című Írást olvasva, a közölt adatok alapján ismét valónak hisá az ember a felháborodást Lacika Gyöngyösön van a nagymamánál. így, most a felgyülemlett akták hevernek a krétakörben, s várják a megoldást, a per befejezését jelző pecsétet. & Nem minket illet a döntés., joga, s, nem szállónk Vitába laptársainkkal sem... Csupán egy-egy akta helyett óz égész néhány kilónyi köteget vizsgáljuk, s igy próbálunk végighaladni e szomorú és bonyolult ügy fonalán. A gyerek védelmében Törvényünk elsősorban a gyereket védi. Ott kéh elhelyezni, ahol fejlődése, nevelése a legjobban biztosított Ha az anya, vagy az apa erre nem alkalmas, aätikor — de csak akkor — számítóéba jöhetnek a nagyszülőik. Eszerint ítélkezett ez év szeptember 3-án a Gyöngyösi Járásbíróság is, amikor az anyai nagymamáira bízta Lacika nevelését. S nem ez volt az első ilyen ítélet ebben az ügyben. E per többször megjárta már a járásbíróságot, de a megyei bíróságot is. Az apát egyik fokon sem találták alkalmas-' mák gyermeke nevelésére. Lacika 1959. május 18-án született. A szülők — Molnár Gyula és felesége — 1960. februárjáig éltek együtt Nagybá- tonyban. Az apa ekkor elhagyta családját és Fócsre, majd Kővágószőlősre költözött. Amikor 1964. februárjában a Pécsi Járásbíróság kimondta a válást, az ítélet indoklásában többek között ez állt: a férj megsértette a házastársi hűséget Néhány hónap múlva ismét egy per: Molnár Gyula mostani felesége válik férjétől. A válást gyors esküvő követte, de a gyöngyösi járás- bíróság az eddigi tények ismeretében még mindig nem lát kellő biztosítékot arra, hogy vajon végleges-e ez a rendezett családi állapot. gyermeke nevelésére. De e megállapítás részletes indoklásával adós maradt az ítélet. Az aktacsomót lapozgatva mindössze két „bizonyíték” kerül elő. Az egyik: 1964. szeptesnber 2. Molnár Gyula megjelenik Salgótarjánban a járási nőtanácsnál és igazolást kér arról, hogy volt felesége nem alkalmas a gyermek nevelésére. A nőtaaáes titkára azonnal Nagybátooiyba utazik, majd kiadja a pecsétes írást Ne vitassuk most, hogy így, ebben a formában illetékes-e a járási nőtanács titkára, nézzük inkább, miről szól az igazolás, Arról, hogy nem ismeri az anyát, nem találta odahaza, így nem is beszélt vele, de a szomszédok mondták, hogy milyen életet él és „nem alkalmas gyermeke nevelésére ...” Az ilyen megjegyzéseknek még a pecsét ellenére is p 1 e ty- k a-íze van, nem beszélve arról, hogy még akkor is kimentik a becsületsértést, ha egyébként igazaknak bizonyulnak a felelőtlenül papírra vetett, súlyos szavak. Az igazolást természetesen Molnár kapta kézhez, sietett is vele Gyöngyösre, hiszen másnap, szeptember 3-án volt a tárgyalás. A másik: A mentőszolgálatot is fölkereste Molnár és igazolást kért és kapott — pecséteset —■ és azt is letette a bífóság asztalára. Az írás és a mellékelt, ’nem' Kitélesíféít ‘ "sáóllííojégy* zék-másolat, áz{. akarja igazolni, hogy a mentőautó vóH feleségét egy alkalommal ittas állapotban szállította kórházba. Lacika édesanyja —* vallomása szerint — nem ült a mentőautóban, de egyébként sem egyezik a név sem az igazoláson. Kit szállított akkor a ment&kocsi és hogyan adták iá ezt a gyanús igazolást, amelynek eredetét megállapítani külön nyomozás kellene? Ne vitassuk tovább az anya szerepét Lényegében ő hozzájárult ahhoz, hogy a nagymama nevelje gyermekét. így a támadás iránya most a nagyszülők ellen fordult A gyámügy véleményt változtat A Gyöngyösi Járásbíróság még a tárgyalás előtt kikérte a gyámügyi hatóság véleményét. A Gyöngyös városi gyámügyi előadó gondos környezettanulmány alapján írásban közölte a bírósággal, hogy Lacika „megfelelő, jó környezetben nevelkedik” Gyöngyösön, a Vargák tere 1. szám alatt, az anyai nagyszülőknél. Még szomszédokat is idéz a jelentés, Volmuth Lászlónét, Wunsch Lászlónét, akik többek között elmondják, hogy „bár minden gyermek ilyen gondviselésben részesülne ...” Miután az apa fellebbezett a járásbírósági ítélet ellen, az Egri Megyei Bíróságra került az ügy. Az október 17-i tárgyalásra azonban Molnár „kézből” szállított egy másik gyámüffrji véleményt is. U g y a n c s a k Gyöngyösről. A_ pecsétes írás közli, hogy „a nagyapa gyakran részeg állapotban látható... a gyermek nevelésére ez a későbbiek folyamán káros hatással lehet...” S végül javasolja az állami gondozásba vétel elrendelését is. S most mindkét vélemény ott a megyei bíróság asztalán. A pálfordulás története a következő. Érdemes figyelni az időpontokat. A tárásbírósági ítélet után Molnár megjelent a nő tanács gyöngyösi járási értekezletén; A tanácskozást felfüggesztették (!?), meghallgatták a panaszt, amelyet alátámasztott a Népszabadság cikkével is. Ezután a nőtanács titkárához sie. tett, sottis.jntézkedtek”. Miért? — Olyan határozottan beszélt, hivatkozott magas beosztására, s mutatta az újságcikket is, amely teljesen megegyezett az elbeszéléssel — meséli a nőtanács titkára, s — ugyancsak jó szándékból — szólt a városi tanács elnökének. A tanácselnök a gyámügyi előadóhoz fordult.* r , A gyámügy — biztos, ami biztos alapon — " gyorsan kirendelt egy •pártfogót, któétje figyelemmel Lacika nevelésének körülményeit. Ez október 26-án történt. A megyei bíróság november 17-re tűzte ki a tárgyalást. Az idő sürgetett Molnár Gyula november 16-án reggel ! megjelent a gyöngyösi gyámügyi előadónál és igazolást kért [ arról, hogy a nagyszülők nem alkalmasaik gyermeke nevelésére. A gyámügy a pártfogó- ' hoz küldte Molnárt. A pártfogó lakásán , jk i h a r- | colt a” a gyors környezetta- | nulmányt Még aznap este ismét megjelent a pártfogónál, majd másnap reggel harmadszor is. S ekkor kézhez kapta a jelentést: a pártfogó becsületes, jószándékú sorait arról, hogy a nagyapa gyakran iszik és így a nagyszülők nem alkalmasak. a gyerek nevelésére. Molnár a jelentéssel a gyám- ; ügyhöz sietett, s követelte, ! hogy adjanak erről hivatalos iróst, sőt, még azt is kikötötte, hogy milyen kifejezések szerepei jenek a pecsétes íráson. És a gyámügy kiadta a pecsétes írást anélkül, hogy tanácskozott volna a pártfogóval. (Mert akkor ott, nyomban kiderült volna, hogy a szóban forgó részegeskedés két és fél évvel ezelőtt, május 1-én történt. A nagyapa becsületesen dolgozik a termelőszövetkezetbein, jól keres, bár való igaz, nem veti meg a bort.) így került délután egy órára Egerbe, a megyei bíróság elé egy másik gyámügyi vélemény is. Felbukkan a pénz is... Ha az események láncolatát kutatjuk, itt-ott felbukkan a pénz is. A nagymama 1960. februárjától, tehát 9 hónapos korától neveld Lacikát. Az apa nem fizetett, de nem is kérte a gyereket. 1962 októberében a bíróság jogerősen' mégítél 650 forint gyermektartást. Az apa nem fizet. De most már kell neki a gyerek. 1963 február első napjaiban egy rendőr kíséretében érkezik Gyöngyösre. (A rendőr az apa Pécs környéki sógora!) Megjelenik Bánóknál és közli, hogy elviszi a gyereket az édesanyjához, Nagybótonyba. A nagymama hisz neki. Odaadják Lacikát Egy óra múlva azonban már rohan az autóbuszhoz, hogy Nagybátanyban elérje a beérkező vonatot A vonat befut, a gyerek sehol. A nagymamát becsapták, Lacikát pedig új tájiak felé viszi a vonat Kővágószőlősre. Űj per kezdődik. Az anya és a nagymama visszakövetelik a gyereket. A bíróság ítélkezik, de az apa nem adja. Most következik egy nagyon szomorú fejezet. 1964. július 16-án a pécsi bírósági végrehajtó az anya, a nagymama és két fegyveres rendőr kíséretében elmegy a gyerekért, és az apa t&vollétében a napköziből elviszik Lacikát. Nem tetsző lépés ez, sokkal emberibb formában kellene érvényt szerezni a törvénynek. Közel másfél év irtán így Lacika ismét Gyöngyösre kerül. Másnap, 17-én az apa két barátjával érkezik Gyöngyösre, Bánékhoz. A mama a gyerekkel kiugrik az ablakon, rendőrt hívnak, jegyzőkönyvet vesznék fel, majd lezárul ez a felvonás is. Azóta a nagymama neveli ismét Lacikát Gyors számítás: a gyerek most öt és fél éves, 9 hónapos korától van a nagymamánál. A másfél éves apad nevelést leszámítva, több mint három éve gondozta Lacikát a nagymama. És az apa nem járult hozzá gyermeke eltartásához Nem fizet! A legutóbbi megyei bírósági tárgyalásom. Molnár Gyula 4— 5 ezer forintos keresetről beszélt (a 20 százalékos tartásdíj eléri a havi ezer forintot), s jegyzőkönyvbe mondta, hogy odahaza rendszeresein letétbe helyezi a kisfia eltartására szolgáló összeget: „Csák egy telefon, vagy egy távirat kell és azonnal küldöm a pénzt”. A pénz helyett a napokban egy levél érkezett csupán Gyöngyösre. Az apa arról tudatja a nagymamát, hogy november elsejétől havonta 300 forintot küld két részletben, „ezen összeg bőségesen elég gyermekem kosztolására”. De ez ideig még ez a „bőséges” 300 forint sem érkezett meg. Szerephez jutnak a fegyverek S mindezek tetejében van még néhány zavaró körülmény. Ahol az apa megjelenik, mindenütt rangjáról, fontos beosztásáról beszéd Fényképekéi mutogat, amelyen 6 látható géppuskával golyóezóróval tást kaptam. Ugyanis \ a jövő hónapban uizs-í gázom, amikor márt nyugdíjba leszek. £ — Minek egy nyug-, díjasnak vizsgáznia —í dühöngtem. 5 — Mert bejárok majd\ ötszáz forintért, a Ka-, posi kartársat helyeite-i síteni, ugyanis ő a jö-t vő hónaptól egy héten < kétszer bábaképző tan-* folyamon vesz részig Egyébként miben áll- i hatok a rendelkezésé-1 re? i Közöltem vele, majd átadtam az ügyiratot,‘ amit ő iktatott, szig-\ nált, stemplizett és a végén kijelentette: ! — Holnapután jöjjön« Ismét, addigra elintéz■ * zük. f — Sajnos, nem jöhetek — mondtam, miközben a fejem lassan rángatózni kezdett. [ — Miért? .— nézett- rám csodálkozva. j — Mert felvételi ■ vizsgát teszek az ideg-í szanatóriumban. i , Miklósi Ottó < Aztán valamilyen formáiban eldördült egy lövés is. A kisfiú karja háromcentis forradást őriz. Ahogy most Lacika meséli, amikor a lőtéren szaladgáltak, édesapja meglőtte. Négyéves volt akkor; hihető-e ez a gyermekbeszéd? Molnár Gyula többféleképpen is meséli a történetet. Nem golyó volt, hanem visszapattant egy hüvely. Másik változat: odahaza szerelte a golyószórót, kipattant a tisztítókefe és az ejtette a sebet, amelyet két kapoccsal kellett összefogni. Nem tudni hogyan történt. De az apai szeretetnek az is különös formája, ahogyan az egyes beadványokra ráírja: • másolatot elküldte az MSZMP első titkárának, az ügyészség* weite, a bíróságnak. Előadás* szerint menedékjogot kért különböző követségeken, s azt is közölte, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt útján Svájcba juttatja ki a gyermeket, ha nem ítéli neki a bíróság. Különös. S nem kevésbé érdekes az a pecsétes írás sem, amelyet a Mecseki Ércbányászati Vállalat IL számú bányájának személyzeti vezetője írt alá. Sok minden jót írtak róla, többek között azt is, hogy ő az MHS megyei parancsnoka. Telefonáltunk Pécsre. Az MHS megyei parancsnok-helyettese ugyan Molnár, de István. És neki már katonafia van. Különben jó véleményt írtak róla; rendes, becsületes ember, szorgalmas is, fúrómester a bányánál. Nemrég lakást is kapott. „Piros mamát szeretem!" t Lacika egyébként jól van, l Amikor meglátogattuk, a tv < délelőtti műsorát nézte. Riad- ■^tan fogadta a nem várt látoga- ► tást, de azután megbarátkozott. j Kedvesen, huncutul mosolyogott: eleven, értelmes kisgye1 r rek. Csak néha komorodik el az arca. Ellátásban, szeretetben nem szenved hiányt. így ismételte: „Piros mamát szeretem!” Ez a nagymama, aki bár másfél esztendő múltával a szomorú végrehajtás során nem is- r meide meg szemüveg nélkül a ^ kisunokát, de akkor is szereti, «neveli Lacikát, ha nem érkezik ( meg a tartásdíj. j,’ Mindez történik napjainkéban... Hogy a krétakörnél .maradjunk: mennyire elegendő lenne most ide Aedak bíró böl- f csessége .., $ A döntég joga a bíróságot ■ illeti. { * ? Több mint két esztendeje húzódik ez a szomorú per. Miért í ily hosszadalmas az igazság útja? Miért ne lehetne békesség s miért ne borulhatna Lacika egyforma szeretettel édesanyja, * édesapja és a nagymami karajaiba? <1 A per még nem nyert befejezést s ki tudja meddig húzó- i dik még? i De mi lesz Lacikával? * Márkusz László
