Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

Miért tanulok németül? A TIT nemet nyelvtanfolyamán — Világnyelv. Sokan beszé­lik. Másrészt én is hasznát ve­szem a szakmámban, úgy mint Besenyei Béla. — Hány év alatt lehet elsa­játítani a nyelvet? — Ha szorgalmasan tanul vala­ki, akkor körülbelül két év alatt — mondja a nyelvtanárnő. Itt a tanfolyamon az a jó, hogy a társalgási életből vett téma­körök szavait tanulják a hall­gatók. Természetesen a szük­séges nyelvtani anyag mellett. A foglalkozások kötetlenek, nincs osztályozás. Mindenki saját jószántából és fékeppen a maga érdekében tanul. Nem is panaszkodhatom, mert iga­zán mindenki nagyon szorgal­mas. A TUDOMÁNYOS Ismeret- terjesztő Tásulatnak 16 nyelv- tanfolyama működik a megyé­ben. Van, aki angolt, van alti németet, van, aki oroszt tanul. Mindannyian lelkesen, szorgal­masan, hiszen tudják, hogy a nyelvtudás közelebb hozza egymáshoz az embereket, se­gít a munkában, a baráti kap­csolatok kialakításában egy­aránt. Kaposi Levente Az első kiállítás Érdekes tájak, arcok, emberek, tekintenek le a falakról a látoga­tókra Egerben, a Megyei Művelődé­si Ház első emeleti klubhelyiségében. Itt kapott helyet a fiatal fotósok — az ifjúsági foto- klub tagjainak —• első nyilvános ki- ■ állítása. -Ez a be­mutatkozás. Most dől el, ki mit ért el eddigi munkája során és most de­rülnek ki a hi­ányosságok is. A kor tagjai kü­lönböző foglalko­zásúak. Van kö­zöttük műszaki rajzoló, adminiszt­rátor, tisztviselő, elektroműszerész, főiskolás, középis­kolás. Foglalkozá­suk ugyan külön­böző, de egy dolog összefűzi őket: mindannyian lel­kes hívei a fény­képezéseknek. Megragadta őket a fények, árnyékok váltakozása, az emberi arc, kéz, szem kifejezőkész­sége, az élet ki­sebb-nagyobb ér­dekessége és ezt szeretnék meg­örökíteni minél magasabb színvo­nalon. Nem nagy múltra tekinthetnek visz- sza, mindössze ok­tóberben alakult meg a kulb. Való­ban klub, hiszen mindenki saját maga egyedül, ott­hon készíti képeit s a foglalkozáso­kon már az elké­szült müveket tár­gyalják, vitatják meg. A kiállításon mintegy 40 kép, a legsikerültebb al­kotások kaptak he­lyet. Közülük né­hány egészen meg­ragadó, mint Pa- nyik István Etűd, Nem jön a mama, Bonusz János Ősz és Mázán Géza Küzdelem című képe. Néhol azon­ban a művek ér­tékét lerontják a technikai hiányos­ságok. A klubhelyiség­ben a fiatal fotó­sok közül mindig ott vannak néhá­nyan. Várják az érdeklődőket, kí­váncsiak mindenki véleményére. Ta­nulni, fejlődni sze­retnének. Bizo­nyítja ezt a kiállí­tásuk címe is: „In­nen indultunk”, lövőre ismét je­lentkeznek s akkor adnak majd iga­zán választ arra, hogy mire képesek, mennyit fejlődtek egy év alatt. (K. L.) HD ,,Végem van, lebuktam!” — gondolta, és lassan, remegve felemelte a kezét — Hát te hogy kerülsz ide? — üvöltött egy ismerős hang. Felemelt kézzel hátrafor­dult. Nem a rendőrség volt, ha­nem Géza bácsi, a nagybátyja. — Mikor érkeztél és miért nem írtál? A keze még mindig a ma­gasban volt. Homlokáról pata­kokban csurgóit a veríték. — Miért nem írtad meg, hogy jössz? Igazán nem szép tőled! — Meglepetést akartam sze­rezni — dadogta, majd ráoo- rult Géza bácsira, átölelte, magához szorította a lelken­dező öregurat, és titokban be­lekapaszkodott, mert félt, hogy összeesik, annyira gyengének érezte magát. — Nusi nénéd odalesz a meglepetéstől, a boldogság­tól... Mondd, végleg hazajöt­tél? 4 XlPÜJS&G — Nem, csak látogatóba ... Egy-két napra... — Simán kaptál vízumot? — Simán? — Hét éve nem láttalak, mégis megismertelek. Hiába volt rajtad fekete szemüveg, hiába növesztettél bajuszt... Alois Siegfried Maria Ale­xander Poppenheim, röviden, Kiss, még mindig a nagybáty­jára támaszkodott, aki meg­próbálta eltolni magától, de sikertelenül. — Remélem, hozzánk indul­tál? Igen? No, akkor indulás! Nusi néni el fog ájulni, ha meglát! El is ájult. Géza bácsi azon­ban nem törődött vele, a tele­fonhoz rohant; riasztotta a ro­konságot. Egy óra múlva már egymást taposták a szobában. Rokonok és ismerősök. Kiss kezdte jót érezni magát, ő volt a központ, mindenki körülötte ugrált, kérdezgették, tapogat­ták, simogatták, és ha beszélni kezdett, olyan csend volt a szobában, mint egy templom­ban. — Remekül élek odalünn... Kitűnő állásom van, magas fi­zetésem, autóm, villám, most spórolok egy kis sportrepülö- gépre-, ,. — Minden szavát élhitték, és ájtatosan hallgatták. Egy cse­csemő sírni kezdett, de gyor­san betömték a száját. — Yachtom is van... Kettő... Egy a Földközi-tengeren és egy az Atlanti-óceánon... „Te jóisten — gondolta me­séiéi közben —, én itt arról mesélek, hogy milyen gazdag vagyok, és nem hoztam semmi ajándékot... Ez mindenkép­pen gyanús... De hát én nem tudtam, hogy találkozni fogok velük. Ha Mr. Chippendale megtudná!— Valamit azért mégis kellene adni, de mit?— Mit?” Hosszas töprengés után eszé­be jutott valami. Leszedett a kabátiáról egy gombot, amely tulajdonképpen nem is volt gomb, hanem egy miniatűr fényképezőgép és Géza bácsi­nak ajándékozta. — Jaj, de édes! — lelken­dezett a rokonság. — Ilyet még nem is láttunk! Nusi néninek átnyújtotta a gyufadoboz nagyságú magne­tofonját. — Köszönöm, édes fiam... Ez csodálatos!... Ilyet még nem látni Pesten! Elajándékozta az öngyújtó- iát is, amelyben szintén veit egy fényképezőgép, az irány­tűjét, a nyakkendőjét, amely tulajdonképpen katonai térkép volt, a fésűjét, amellyel fűré­szelni lehetett, a gyűrűjét, amely világított a sötétben, Mindenki odavolt a gyönyö­rűségtől. „Mit adhatnék még?” Odaadta a töltőtollát, amely látcső is volt, odaadta a lát­csövét, amellyel írni lehetett, a vegytintát, amely bizonyos idő után láthatatlanná vált — „Mit adhatnék még?” Égy tizenöt év körüli fiú ál­landóan ott settenkedett mel­lette. ^Ennefc is kellene adni va­lamit — De már mindent oda­adtam ... Hopp, még nem mindent!” Félrehívta a fiút és a kezébe csúsztatta Hédiké a bárom fényképét. — A mamádnak ne mutasd meg őket! — súgta a fülébe. A fiú ránézett a képeikre és elvörösödött. Amikor már nem volt mit szétosztania, levetette az ál ba­juszát és azt is odaadta vala­kinek. Frenetikus sikert aratott. Másnap reggel Alois Sieg­fried Maria Alexander Poppen­heim fütyürészve lépett ki a szálloda kapuján. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállára. — Géza bácsi, te vagy az? Nevetve hátranézett . Két komor tekintetű férfi állt a háta mögött. Nem vol­tok rokonok. 12. A kánikula véget ért. A Me­teorológiai Intézet már régóta esőt, viharos szelet jósolt és most végre igaza lett Esett az eső és viharos szél hajlítgatta a fákat, dobálta a tetőcserepe­ket sőt a Vörösmarty téren még egy telefonfülkével is el­játszadozott. Mr. Varga egy öreg Renault kocsiban üldögélt szemközt azzal a házzal, amelyben Zi- mányi lakott, és hol az órájára, hol a ház kapujára nézett. Az ügynök ideges volt Cigarettá­ról cigarettára gyújtott. Időn­ként megtörülte az ablakot, hogy jobban lásson. „Félsz? — kérdezte önmagától. — Nem, nem félek. Az akció sikerűim fog. Nyolc órakor kijön a ve­gyész, körülnéz, keresi a ko­csiját, de az nem jön, erről gondoskodtam. Elekor odame­gyek hozzá és tüzet kérek. Az­tán előszedem a kloroformos kendőt... A többi már gye­rekjáték... Az a marha Kiss lebukott, pedig neki sokká, könnyebb feladata volt... Szétósztogatta a felszerelését.. A gombién yképezőgép, ame­lyet az egyik rokon azonnal el­adott, felkeltette a rendőrség figyelmét... A marha! Meg­érdemli a sorsát! Fel akart vágni a rokonok előtt...” Az órájára nézett. Pontosan nyolc óra. A kapuban megje­lent a vegyész és körülnézett. A kocsija nem volt sehol Bosszankodva csóválta a fejét, majd behúzódott a kapuba. Kiss azonnal kiszállt a kocsijá­ból és átszaladt az utcán — a szél az arcába verte az esőt — be a kapu alá, ahol Zimányi várakozott türelmetlenül, fel- atá sétálva. (Folytatjuk) dctt egyméteres törmelék-réte­get, — ami a XVIII. században került oda, — s ennek során előkerültek a régi sírok, ame­lyek közül kilencet már ,,azo- nosítoltak”. A jövő évi ásatá­soktól további sírok előkerülé­sét várják. Kiskörén 211 avar kori sírt tártak fel. Itt a tiszai víziépít­kezések során bukkantak rá a temetőre, amelyet a VII. szá­zad közepétől a VIII. század végéig használtak. A munka már befejeződött, mert a kirajzolódó körvonalak pontosan körülhatárolják a te­metőt, amelynek egyik kes- kenyedő sarkát nem lehet föl­tárni, mert befut a Tisza-töl- tés alá. A sírokból értékes le­letanyag, kardok, nyilak, íjak kerültek elő. A restaurálási munka már megkezdődött A vázlatos áttekintés termé­szetesen nem ad teljes képet, hiszen jelentős munkákat vé­geztek a sümegi várban és Egerben is. Feldebrőn — való­színűleg a IX. századból szár­mazó — emlékekre bukkantak. Ásatások folytak Sopronban, Pécseit, a Duna-kanyarban is. azon a részen amit a jöven­dő erőmű tava elönt majd, s ezért pontosan rögzíteni kell a római kori erődfalak, táborok helyzetiét. Mintegy száz helyen végeztek ma még -kisebb jelen­tőségűnek látszó ásatásokat. Előfordulhat, hogy olyan újabb leletek kerülnek elő, amelyek a ma még „névtelen” ásatáso­kat állítják az érdeklődés hom­lokterébe. A kutatók most az anyag rendszerezésével, értékelésével foglalkoznak. Fél esztendő alatt kell elkészíteni az idei mun­káról szóló tudományos jelen­tést. Indokolt ez a látszólag hosszú határidő. Most készül­nek a helyszíni vázlatokból a pontos rajzok. Restaurálják, osztályozzák a leletanyagot. El­készítik a szöveges részt. Ezzel zárják az idei eredményes esz­tendőt, s fölteszik azokat a kér­déseket, amelyeket a kővetkező évek ásatásai, kutatásai fog­nak megválaszolni. Falud! András Falun is dolgozik a szakszervezet 36 községben készítette el munkatervét a szakmaközi bizottság A Szakszervezetek megyebi- zottsága értékelte az 1964. év eredményeit. Megállapították, hogy a községek kulturális, gazdasági és szociális problé­máinak megoldásában a szak­maközi bizottságok jelenté­kenyen részt vették az elmúlt évben. A megye területén 6 járás közül ötben hoztak létre bizottságokat, kivétel a péter- vásári járás, ahol bizottság még nem alakult. Ez a szám bizo­nyítja azt, hogy a községi bi­zottságok szervezése terén je­lentős eredményeket értók el a szakszervezetek. Munkájukat a kormányzajt határozatainak megfelelően előre elkészített tervek alapján végezték. Ez a munkatórv minden esetben összhangban volt a helyi köve­telményekkel. 36 községben ké­szítette él munkatervét a szak­maközi bizottság, ami ötven százalékos eredményt jelent megyei viszonylatban. A szak­maközi bizottságok rendszere­sen tartottak taggyűléseket és munkájukkal nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a községi tanácsok községfejlesz­tési terveiket végre tudják haj­tani. Az így végzett munka, — bár sokan azt tartják, hogy a szakszervezetek munkája konk­rétan nem értékelhető, — éves eredményekben számszerűen is jelentkezik. 1964. december 4L péntek konaim vannak Németország­ban. Évenként meglátogatjuk egymást, s ilyenkor szükséges a nyelvtudás. A sógorom szü­letett német, s meguntam már, hogy állandóan kézzel-lábbal mutogassunk egymásnak. Kel­lemetlen, ha az ember csak így tudja megértetni magát. — Nagyon — szól közbe Dobos Zsuzsa másodéves főis­kolai hallgató. — A nyáron én is Németországban voltam. Régóta levelezek, többen meg­hívtak és így határoztam el magam az útra. Bár én is ta­nultam németül, sajnos az ele­jén nagyon gyengén ment, alig mertem megszólalni. Sok min­dent nem értettem meg. Két hónapig voltam kint, s a vé­gén már egészen belejöttem. Azért határoztam el, hogy be­iratkozom a tanfolyamra, hogy még többet tudjak, s főleg ne felejtsem el azt, amit már megtanultam. — Azért is jól a nyelvtudás — folytatja Bessenyei Béia, mert aki műszaki vonalon dolgozik, ;okat találkozik a német nyelvvel. Érkeznek a gvárba szakkönyvek, prospek­tusok, és az ember magára van utalva. Nem valami sokat tudok még, de már eddig is hasznát vettem annak, amit tanultam. Ha egy-két monda­tot le tud az ember fordítani, akkor már következtet a töb­bire ... SOKAN AZT HISZIK, hogy a nyelvpótlékért tanul az em­ber pedig ez egyáltalán nem így van'. Inkább azért, mert szükségem van rá és hasznom is van belőle. Takács András a Felsőma­gyarországi Üzemi Vendéglátó- ipari Vállalatnál dolgozik. — Hogyan határozta el ma­gát, a tanulásra? — Különös története van ennék. Egjar idegenforgalmi város, igém sok külföldi érke­zik ide Egyszer néhányan megszólítottak, valószínű azért, hogy segítsek eligazodni a vá­rosban. Sajnos, egy szót sem értettem meg a kérdésből. S azt is hozzá tehetem, hogy na­gyon szégyelltem magam. Ak­kor jutott eszembe, hogy jó lenne megtanulni németül.Neki- rugaszkodtam, több-kevesebb eredménnyel. S most azért iratkoztam be a tanfolyamra, liogy valójában jói megtanul­jam a nyelvet. — S hogy miért éppen a né­metet választottam? — HŰVÖS ESŐ PERMETEZ. A pocsolyákon megcsillan a vil­lanyfény, lassan a szél is fel­támad. Bent a teremben kelle­mesen érinti az embert a me­leg. Fél öt körül jár az idő, még alig néhányan vannak. Nemrég fejeződött be a mun­ka, a legtöbben még nem ér­tek ide. Lassanként aztán ösz- szegyűlik a csoport. A hallga­tók elfoglalják a helyüket az asztalok körül és megkezdődik a foglalkozás. — No®, Marika! Hányadik leckénél tartunk? — ... Huszonkettedik? Tes­sék, olvasd! — Zvveiundzwanzigste Übung. Was hast du gestern gemacht? Hans und Peter sind gute Freunde und gehen gerade in die Schule. — Wie geht’s — fragt Pe­ter. — Hast du einen neuen Anzug? — Jól van, köszönöm, elég. A kiejtés jobb is lehetne! Nézzünk csak most egy igét! Ki tudná megmondani... Egerben, az erdőgazdaság ébédlőtermében most éppen a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyik német nyelv­csoportja tart foglalkozást. A hallgatók mindannyian tanul­tak már németül, most haladó fokon ismerkednek, tanulják a nyelvet Többnyire dolgozó emberek. A napi munka után veszik a kezükbe a könyvet, tanulják a szavakat, a nyelv­tant. Bár a nyelvtanulás egyre általánosabb, mégis érdekli az embert, hogy ki miért tanul s a hallgatók miért éppen a németet választották. A vála­szokra egy ideig azonban még várni kell Abkarovits Endré­vé tanárnő egymás után teszi fel a kérdéseket, s mindenkire tor kerül jó néhányszor. Aztán a nyelvtan, olvasás, fordítás következik. BARÁTSÁGOS, kellemes a hangulat, egy-egy válasz nyo­mán felhangzik a nevetés is. A közös tanuláson kívül még annyi, haszna is van a tanfo­lyamnak, hogy jó ismeretség, nemegyszer barátság alakul ki a csoport tagjai között. — Hogy miért tanulok né­metül? — Ennek két oka is van — Válaszolja Bessenyei Béla, a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat dolgozója. — Elsősorban azért, mert ro­amelyik a harmadik, ilyen idős ismert település Magyarorszá­gon. Az idén befejezett ásatás során több mint ezer kőszer­szám, és sok-sok állatcsont ke­rült elő az orrszarvú! ól a bar­langi medvén át az ősszamárig. Az esztergomi várpalota, a várhegy és az erődrendszer tit­kait is kutatják. A már feltárt és helyreállított III. Béla ko­rabeli vártól északra folyik ez a több évre tervezett munka. Ezen a területen — a népván­dorlás idejét leszámítva — az őskortól kezdve minden kultúra maradványát megtalálták. El­méletileg valószínű volt példá­ul, hogy a római határvonal —. a limes — mentén Esztergomi­ban is kellett lennie római tá­bornak. Nos, az „igazi” tábor- falakat idén még nem találták meg, de a római kori építmé­nyek maradványai — amely­ből megállapítható, hogy négy­szer Is átépítették azokat — bizonyítják, hogy itt' hosszú ideig laktak rómaiak. A közép­kori maradványok között korai Árpád-kori falakat is találtak. Egyelőre még nem tisztázott: Ez lett volna az I. István kora­beli vár? Befejezik a diósgyőri vár ása­tását. Itt a bronzkortól a XVIII. századig valamennyi időszakról találtak leleteket. Felszínre került a XIII. századi Árpád-kori vár szabálytalan oválist formáló alaipfala, a Nagy Lajos korabeli belső, a Mátyás és Zsdgmond építette külső vár falai, a XVI —XVIL századbeli hozzáépíté­seikkel. A várárokban is húztak kutatóárkot: itt egy nagy mére­tű XVI—XVII...századi oöiöp- híd nyomait, részeit találták meg. A diósgyőri várat úgy készítik élő a bemutatásra, hogy látható lesz az Árpád-kori vár alaprajza, s valószínűleg sikerül az árok felett épülő be- tanhídba beleágyazni a cölöp- híd részleteit is. Jelentős eredményeket hozott a kutatás a sárospataki góti­kus templomnál. Egyedülálló és szokatlan megoldást talál­tak itt, a templom északi fa­lábam négy, és a szentély mö­gött a kaput védő falnál há­rom lőrésre akadtak. A temp lom katonai erődítmény is volt. Az ásatás során eltávolítják a XV. századi padlószintre hor­Százhúsz ásatást végeztek az idén Neandervölgyi vadásztele}) Érden * Avar temető Kiskörén * Arnád-kori vár Diósgvőröfí Csak a hűvösre forduló idő­járás vetett véget azoknak az ásatásoknak, amelyeknél a ré­gészek hazánk múltjáról val­latták ebben az évben is a föl­det. Mintegy 120 helyein kutattak a nyáron, s már az első érté­kelések azt mutatják: sok érde­kes, új lelettel, feltárt terület­tel gazdagodott a magyar régé­szet tudománya. Nemzetközi viszonylatban ta­lán a legjelentősebb a vértes- szöllősi ásatás. Az ott föltárt, mintegy félmillió esztendőre becsült ősemberi település egyedülálló a világon. A tavalyi munkát folytatva, a nyáron újabb gazdag lelet­anyagot hoztak felszínre. A Nemzeti Múzeumban a közön­ség már meg is tekintheti az ott talált anyag egy részét. Ennél jóval fiatalabb — mintegy hetvenezer éves — az a szabadtéri vadásztelep, ame­lyet két esztendő alatt tártak fel. Érden találták ezt a nean­dervölgyi korú vadásztanyát,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents