Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

Beesületsérlés i Az Egri Járásbísóság ittas ve t zetés miatt is felelősségre von : ta egyszer dr. Hajdú Györgyöt . A rehabilitáció ugyan mentet . te dr. Hajdút a büntetett elő . élet következményei alól, de ; Gyöngyösi Járásbíróság a; előzményeket az ismétlődé miatt nem hagyhatta figyel­men kívül: Ä2 indokolás Az ítéletet magyarázó rész­ből még néhány mondatot idé­zünk. „Hangsúlyozza a bíróság hogy az 1959. évi 8. sz. tvr. 12 §-a értelmében az orvosnak olyan magatartást kell tanúsí­tania, amely az orvosi hivatás erkölcsi tekintélyét biztosítja. A vádlottnak a magánvádló- vai szemben tanúsított maga­tartása szemben áll ezzel a kö­vetelménnyel. Magatartása in­kább alkalmas arra, hogy az orvosi hivatás erkölcsi tekin­télyét aláássa, mert megala­pozatlanul sértegette, részeg­nek, ittasnak, őrmesterecské- nek nevezte a magánvádlót”. A későbbiek során pedig: „Vétett a vádlott a törvényi rendelkezés ellen akkor, ami­kor a magánvád lónak még csak választ sem adott, hogy kisgyermeke milyen állapotban van, szükséges-e kórházba szál­lítása vagy sem”; A járásbíróság dr. Hajdú Györgyöt mindezek alapján ítélte el becsületsértésért. G. Molnár Ferenc Elkészült az idei tanév felnőttoktatási statisztikája A Művelődésügyi Miniszté­riumban elkészült az 1964—65­ös tanév felnőttoktatási statisz­tikája. A legújabb adatok sze­rint a dolgozók általános isko­láiban 92 691 hallgató tanul. A hallgatók közül a fizikai dolgo­zók száma 79 566 (85,8 százalék), az üzemek általános iskoláiban 13 591-en tanulnak, 684 osztály­ban. Az általános iskolát végző felnőttek soraiból 44 614-en jár­nak a nyolcadik osztályba, ami az ősszlétszám 48,1 százaléká­nak felel meg. Érdekes a hallgatók kar sze­rinti megoszlása. 52 570-en har­minc éven felüliek (56,7 száza­lék), 40121-en pedig harminc éven aluliak (43,4 százalék). A dolgozók középiskoláiban a jelenlegi oktatási évben 186 ezer 138-an gyarapítják ismere­teiket. 55 038-an esti, 131 000-en pedig levelező tagozaton tanul­nak. Az életkor szerinti megoszlás a dolgozók középiskoláiban a következőképpen alakult: a 30 éven aluliak száma 123 535 (66,4 százalék!), a 30 éven felülieké 62 603 (33,6 százakSs). Az általános és a középisko­lákban együttesen az 1964— 65-ös oktatási évben 3 278 829 felnőtt tanuL $ tsz-denikrácia másik oldala Egy szövetkezeti közgyűlés margójára Közgyűlést tartottak a makiári Rákóczi Termelőszövetkezetben. A vita során az egyik tag felszólalt, és mintha külön ez alkalomra tanulta volna meg, felsorolta a szövetkezeti tagok jogait és kijelentette: szövetkezetükben több minden sérti a demokráciát. — Nem egyforma a háztáji terület, az egyik tag miért kap jutalmat, prémiumot, a másik meg semmit... Az emberek eleinte hallgatták, egyik-má­sik kérdésben egyet is értettek a felszólaló- mi, amikor valaki közbeszólt: — Mennyit dolgozott maga az idén a kö­zösben? Mennyi a munkaegységek száma? A kérdés váratlanul jött. A válasz azon­ban nem maradhatott el. Így aztán kiderüli, hogy a. jogait keményen hangoztató gazda csak éppen annyi munkaegységet teljesített 1964-ben, amennyi a háztáji terület megtar­tásához volt szükséges. Később jött az emlékeztetés: eszébe jut-e, amikor a brigádvezetője a legnagyobb dolog­időben felhívta a figyelmét, kérte, jöjjön dol­gozni? A tények ma-kacs dolgok. Napvilágra került az is, hogy a felszólaló, amikor mások szinte éjt nappallá téve dolgoztak, egy válla­lathoz szegődött el napszámba. Mit sem tö­rődött azzal, mi lesz a szövetkezettel. Sajnos, ilyen példával még bőven szolgál­hatunk. Itt is, amott is lehet tapasztalni, hogy a termelőszövetkezetek egyes tagjai nagysze­rűen ismerik jogaikat. Pontosan tudják mit kaphatnak, mit vihetnek el a szövetkezetből. Azt is tudják mi jár, mihez van joga az el­nöknek, a vezetőségnek. Igazságérzetük rend­kívül fejlett és szót emelnek, ha valaki jog­talanul kap két forinttal többet. — De vajon baj ez? Nem! — Helyes-e, ha a tsz-tag, aki gazdája szö­vetkezetének, ismeri a jogokat, amelyeket a szövetkezeti demokrácia számára biztosít? — Feltétlen helyes. A baj csak ott van, hogy ezek az emberek a szövetkezeti demokráciának csak egyik ol­dalát ismerik. Tudják, mi a joguk, de a kö­telességekről rendszerint hallani sem akar­nak. Amikor dolgozni kell azt mondják: men­jenek mások! Amikor a forintért kell nyúlni, akkor ők tartják elsőnek a kezüket és jogaik csorbítását vélve hangoskodnak. Ez az esztendő sok tanulsággal szolgált. A nehéz ősz, a mostoha időjárás próbára tette az embereket, azt is megmutatta, kikre lehet számítani a szövetkezetben. Kik azok, akik nemcsak jogaikat, de kötelességeiket is isme­rik és aszerint is cselekszenek. — varga — Bállá Ödön és Bakteri Ferenc riportregénye 3. Egy lányi- megütnek Kopogás. Az ajtóban harminc év kö­rüli, jól öltözött férfi áll, szé­les mozdulattal hajlik meg Bessy előtt, még meg is len­geti a kalapját, mint valami spanyol grand, s mosolyogva fog kezet a két férfivel. Aztán ledobja magát a díványra és elgondolkodva hinrtáztatja ma­gát a rugókon. — Mi újság, Jenő? — for­dul feléje a házigazda. — Semmi — mondja az új vendég. — Pestet körülzárták az oroszok. Itt nálatok semmi? Zsugátok van, gyerekek? Olyan csend van a szobában, mintha bevágott volna egy gránát. Aztán Tamás meghökkenésén felülkerekedik a humor. — Nem vagy te egy kicsit hazudós, Jenő? Radocs3V-Schwartz Jenő, a mindenütt benfentes Radocsay — mosolyog. ______ 4 ' MPÍUM 1964. december 30, szerda — Pajtikám, most jöttem Winckelmanntól, egy tétéi árut vittem neki, a rádiósai úgy szaladgálnak, mint a bo­londok. Az orosz tankok el­vágták az összes utat nyugat leié. Hát ez van. De Radocsay-Schwartznak nem szokás hinni. Radocsay- Schwartz, akinek szép kettős nevéből csak a Schwartz igaz és a Radocsayt némi iratgyár­tási machinációkkal szerezte, mindenütt bennfentes, min­denkinek szállít és mindent szállít. Mindig tele van pénz­zel. Most is azért érdekli a „zsuga”. Hanem a társaság el­gondolkodik a híren. És kint szólnak az ágyúk. De ez a karácsonyeste, úgy látszik, a váratlan vendégek karácsonya. Az ajtót most feltépik és katonaruhában, hadnagyi csil­laggal a paroliján, revolver­táskával és halálsápadtan be­robban rajta egy magas, hul­lámos hajú, szemmel látható­an részeg férfi. — Vége, komám, vége. Nem tudtam átjutni. Adjatok yala- mit inni, de hamar. Hamar, az istenit. Konyakos üveg dugójával vesződik Bessy* az újonnan jött kikapja a kezéből az üve­get, nyakát eltöri az asztal pe­remén és mohón, nagy kor­tyokban iszik. Kissé már tán­torog, úgy mondja: — Na, édes öregeim, jó éjszakát miindany- nyiunfcnak. Itt döglünk, érti­tek? S már csattan mögötte az ajtó. — Hát ez ki volt? — töri meg e csendet Péter. — Ez, kérlek, báró Petne- házy Lexi. Ha ez mondja a körülzárást, elhiszem. Ez nem mesél a levegőbe. Az élete kész regény... — Mi lesz most, Tomy? — vibrál a levegőben a lány hangja. — Mi? Ugyan, drágám, hát mit vártál egyebet? Engem nem lepett meg — gyújt nyu­godtan cigarettára Tamás. Kívülről széles hullámok­ban ömlik az ágyúdörgés. Bessy a sarokban áll, a légó- papírokkal födött elfüggöny- zött ablak előtt. A vállai ide­gesen meg-megrándulnak. — Megyek — kel föl Péter. Nem tartóztatják. Gépiesen kíván még egyszer boldog ünnepeket az ajtóban, észre sem véve, milyen bizarr a kívánság. A folyosón, a lépcsőn, anyák, gyerekek sietnek, kis bőrönd­del. takarókkal az óvóhely felé. Péter fekszik az ágyára. Nyitott szemmel, álmatlanná. Hát lehet aludni itt? Az ágyúdörgés, a távoli mo­rajlások, a közeledő és ismét távolodó zaj nyitva tartja a szemét. Csattanás. De most nem a messzi égbolt alól — hanem egészen közelről. Ügy látsizik, a szomszéd szobába érkeztek meg a vendégek. Régen Becsben lennénk, te hülye, cafat! De neked az apádhoz kellett másznod, hogy így nem látod többet, úgy nem látod többet! Hát aztán, nem láttad volna! Így se látod, mert megöllek, az úristenedet! Kié ez a hang? Sohase hal­lotta—így vélné az egyik perc­ben. A másikban már úgy tű­nik: nagyon is ismerés. Most ismét csend a vékony fal túlsó oldaláról. Aztán a fér­fihang újra, elcsukló, részeg tá­Valaki ordít. Rondán, ré­szeg, bőgő hangon, akár vala­mi hóttrészeg lump, akit a fe-. lesége a régi vicclapok karika­túráin sodrófával fogad. Vala­hogy ilyen hang ez, mély, bő­gő, aztán hirtelen mégis felri­koltó hang. —- Miattad maradtunk . te? zonytalansággal: — Hazamenni, hülye! Mit keresel te otthon? Azt hiszed, az anyád visszafogad az egy szoba—konyhába? És nem is akartál visszamenni azelőtt! Persze... akkor még volt mi­ért Én csináltam belőled valakit»*. Lányhang, síró, keserű, da csupa indulat lányhang. — Valakit? Mit csináltál be­lőlem? Mit adtál? Krajcáros statisztából pengős statisztát? Mi lettem? Óriási rang! Höl­gyeim és uraim figyelem, kö­vetkezik báró Petneházy Alex első számú szeretője! Péter felpillant az akaratlan hallgatózás sötét, süket csend­jében. Hát persze! Ezért volt olyan ismerős ez a falon túlról jött hang. Ugyanez a hang mondta egy órával ezelőtt a Tamás szobá­jában: „Jó éjszakát mindany- nyiunknak. Itt döglünk érti­tek.. Petneházy..* Ö beszél odaát a falon tűi megint. Miért? Hát mi lehettél volna drágám? Nem mondanád meg? Takarítónő a rákospalotai pá­lyaudvaron! Vagy esetleg fútó­né a papád fűtőjének a nagy­ságos neje. — Az apámat hagyd, te! A körme alatt a piszok többet ér, mint az egész mocskos életed! Nagyon vékonyak a falak a Hungáriában. Péter az áthal­latszó halk csattanásból vilá­gosan következteti a jelenet be­fejezését: a báró pofon ütötte a lányt. Az most sír. Vagy nem is sír? Csend van a 215-ösben. S a távolból valószínűtlen magas hangon aknák vijjognak.. (Folytatjuk) olvasók—nézők nyakaiba a két világháború között. Jiri Bredcka megírta ennek a szentimentális, bő lére. és sok-sok könnyre, szerelemre épült vadnyugati romantikának: a paródiáját, a Limonádé Jóé­ban. Itt minden: verekedés, szere, lem, ármány, hűség, sorstragé­dia, gonoszság, ügyesség, lelki esettség, emberi jóság, türelem, és megbocsátás olyan magas hőfokon és olyan sűrítetten iz­zik. hogy ebbe a fényáradatba belekáprázik a szemünk és a mese minden kockájának ösz- szeomlásán nevetnünk kell. Jiri Breddka írói fogásait sók-sok ötlettel toldja, színezi Oldrich Lipsky, a rendező. A rendező szándéka szerint az ő filmjén nem történik sem­mi más, mint az átlag cowboy, filmekben: jön a lovas, hívatla­nul is-, indokolatlanul is (hát kell indokolni valamit egy vég nélküli lövöldözés-sorozatban?), rendet teremt, elviszi a város­ból a legszebb virágszálat, de csak azután, hogy ezernyi aka­dályon és cselvetésen keresz­tülverte magát. A paródia mé­gis több a Z, a fekete lovasnál: a játszott könnyek, a harsogó érzelmek mögé odaidézi az üz­let banális alkuját, a reklám mindent megszentségtelenítő öncélúságát. A nézőnek nincs kétsége, hogy a rendéző. Old­rich Lipsky tükre torzít, de csak azért, hogy a valóságot jobban felismerhessük. A film lendületes kezdés után veszít iramából. A szelle­mes ötletek előbb gyorsan ker­getik egymást, aztán lassúdnak. A mindent söprő vég előtt víl- loni ízű balladát hallunk Hogo- fogo szájából: ki végzési szer­tartást látunk meglepetéssel* de sajnáljuk, hogy a gyors mozgású, paródikus játék lelas­sul. idegen elemekkel terhelik a szerzők a történést. A háború utáni nemzedék talán nem is érti egészen a paródiát, hiszen a vadnyugati' filmek már rég 'kiszorultak a mozikból s így nem ismerheti közvetlen élményéből a bom­basztikus históriákat, amiket az dősebb korosztály a két hábo­rú között végignézett és végig- isodálkozott. A színészek illúziókeltóen látszanak: Karel Fiala, Olga Ihcoberova, Rudolf Deyli, Kve- a Fialova, Milos Kopecky a laródia jól rajzolt figurái: átsszák azt, amit gúnyolni (karnak. Vladimir Novotny színes kö­bei néha mesterkélten hatnak. (farkas) Hány színes fedelű ponyva és “ film regélte el. hogy a legvagá- v nyabb pásztorgyerekek (cow- " boyok) az amerikai nyugaton teremnek. Ügy lőnek, hogy a 1 hajdan volt Münchhausen báró " hazugságain is túltesznek. Ügy verekszenek, hogy oktatófilmen 5 kellene megörökíteni minden- mozdulatukat. Ügy szeretnek i az első pillanat szívbetépő iz­■ galmában, mintha ezer év kap­csolná össze a legszűkebb szű­- zet, a szőkék szőkeségét, a lá­nyok patyolatfehér álmán is túltevő, kétméteres, csodálatos ■ lovaggal, aki Arizona és egész ■ Vadnyugat ámulatára nem iszik szeszt, és a törvény önkéntes, j tisztászívű szolgája. Azt már . csak egészen mellékesen je- 1 gyezzük meg, hogy ez a min­■ dent tudó, eszményi férfi nem­csak beleszeret — százalékban is kifejezhető üzleti alapon — a becsületes üzletember Win- nifred nevű lányába, de sors­döntő pillanatokban magabizto­san odatartja testét a biztos halálnak, hogy még az se bír­jon vele. Miért? Mert a Vad­nyugaton, ebben a féktelen, nagyszájú világban minden le­hetséges — volt. Vagy az ma is. Ezt a szerelmes, érzelmes, coltos, reklámos, üzletes, kicsit ostoba, nagyszájú, iszákos Vad­nyugatot öntötték a vadnyuga­ti filmek és ponyvaregények az Limonádé 3oe Csehszlovák filmparódia v kórházba. Miután választ net a kapott, Handrik kihívta e mentőket. Persze, kellett a ^ orvosi beutaló. Dr. Hajdú ne® “ adott papírt a mentőknél a mert szerinte a gyerek kórhá zi beutalása indokolatlan voll a D öntsön a bíróság A történet a bíróságon foly ä tatódott. Dr. Hajdú itt beis- 3 merte, azt mondta Handril 1 Gyulának, ha be van rúgva ;. ne jöjjön a rendelőbe. Hend 1 rik ittasságát anyósával és J i kórház egyik orvosával igye kezett bizonyítani. A bíróság azonban a két mentős tanús kodását fogadta el, akik telje sen érdektelenek voltak ebbei , az ügyben. Faragó Sándo- mentőápoló ott ült a gépkocsi , ban Hendrik mellett. Ö i i szesznek még a szagát sen ■ érezte, és a gépkocsivezető- Mészáros József is fcsupár- annyit vett észre, hogy Hand- t rik ideges. Érdekességük més a tanúvallomásoknak, hogj- Handrik éppen attól a kórhá­■ zi orvostól kért felvilágosítást- hol jelentkezhet alkohol-vjzs­■ gálatra, miután sérelmezi dr ■ Hajdú kijelentését az ő állitó­- lagos ittasságával kapcsolat­ban, aki a bíróság előtt az1 ■ vallotta: Handrikon érezte a : szesz-szagot. A kórházi orvos a bíróság előtt nem ismerte . eü, hogy Handrik tőle az előbb említett felvilágosítást kérte volna. Dr. Hajdú a bíróságon ta­gadta azt a kijelentést, mi szerint ő mondta Handriknak: „Maga itt nem parancsol, megszűnt katonatiszt lenni.” — Hisz csak egy őrmeste- recske! — tette hozzá igazá­nak bizonyítására dr. Hajdú György. Az „őrmesterecske" kifeje­zés nem kerülte el a bíróság figyelmét. Ez a szokatlan szó az ítélet indokolásában is erő­teljes hangsúlyt kapott. Ért­hetően. Nem az első eset Dr. Hajdú György nem elő­ször állt bíróság előtt. Bár ko­rábbi büntetései rehabilitáció alá estek, a bíróság kénytelen volt felfigyelni arra, hogy dr. Hajdú a korábbi ítéletekből nem vonta le a szükséges ta- núlságoka:. Az Egri Járásbíróság már hozott ítéletet dr. Hajdú György rilen, mert a „vádlott a híva os személy megsérté­sének bűntettét lealacsonyító kifejezéssel valósította meg”. A Komlói Járásbíróság is el­ítélte dr. Hajdú Györgyöt ve­szélyeztetés miatt nyolchcnapi börtönbüntetésre és ötezer fo­rint pénz mellékbüntetésre, a végrehajtását azonban három­évi próbaidőre felfüggesztette. YáSantíkor gyakran előfor dtót, és a sértett, kivált h. úriember volt, nem a bíró Ságnál keresett elégtételt. J sértést csak vérrel lehetett le mosni, következett tehát i párbaj. . , Ma már a párbaj nevette ges. A becsületsértés azonbai még mindig gyakori jelenség Legtöbbször a meggondolat­lanság vagy a harag szüli ^ £ sértő kijelentést. Ritkabc esetben a fennhéjazás, £ nagyképűség, az önteltség Mégis ritkán lesz belőle bíró­sági ügy. Kivéve a mostan: esetet ítélet Dr. Hajdú György vádlott aki 1926. április 11-én Dom- bovárott született, Domoszló. Kossuth utca 26. szám alatti lakos... büntetlen előéletű — bűnös egy rendbeli becsület­sértés bűntettében. Ezért a bí­róság (500 (ötszáz) forint pénzbüntetésre ítéli. Ezt a néhány sort a Gyön­gyösi Járásbíróság B. VII. 475/1964—9. számú ügyiratá­ból idéztük. Mert ha már be­csületsértésről van szó, a pon­tosság a legfőbb követelmény. Ennyi az ítélet, ami 1964. december 7-én jogerőre emel­kedett. Az ítélethez nincs mit hozzáfűznünk, sőt: magához a történethez sem. Csupán a krónikás történeti hűségével idézzük fel az eseményeket Annyit azonban meg kell mondanunk, mindazt, ami itt alább következik, nem tartjuk jellemzőnek a többi orvosra, dr. Hajdú György életében azonban ez már nem az első eset. Beteg lett a gyerek Ez év augusztus 2-án Hand- riJc Gyula, damosziói lakos tíz­éves lányát vitte el dr. Hajdú Györgyhöz azzal, hogy a ’kis­lány rosszul lett, útközben el is ájult, vizsgálja meg, még azt sem bánja, ha ^maszelrf alapon. Dr. Hajdú Gyöngy fey vála­szolt — Itt nem parancsol, itt megszűnt már katonatiszt len­ni. Handrik György türtőztet­te magát. — Ha maga így viselkedik, megszűnik Domoszlón orvos lenni! A beteg kislány ott volt a két férfi között. Figyelt. — Nem érdekel! — szólalt meg isimét dr. Hajdú. — Ma­ga részeg, be van rúgva! Más­kor ne igyon annyit, ha a ren­delőmbe jön. A kislány injekciót kapott, miután az orvos megvizsgálta. Az apa azonban hiába kérde­zősködött, hogy mi baja van a lányának, ne vigye-e esetleg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents