Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
HONV Lendvai, a Tokióban Járt válogatott kosárlabdázó természetesen a palánk alatt érzi magát a legjobban. Itt azonban éppen egy másfajta palánkkal, a robampálya palánkjával ismerkedik, méghozzá felülről... Nincs kibúvó senki számára sem és meghatározott időre „menni kell, ha eljön az idő”. így kerültek néhány hete Egerbe az Ü. Dózsa, a Bp. Honvéd, Ferencváros, Dorog, SBTC, MTK és a többi klub sorkötelesei. Az elosztásnál természetesen figyelembe vették a sportköri hovatartozandó- ságot, és a „beöltözés” után másnap máris megkezdődött a kemény kiképzés, amit — és ez is természetesnek tűnik — szellemileg és fizikailag kitűnően bírnak Mészölyéit. Csak egy kicsit a csizmát nehéz megszokni... A napi foglalkozás után mód nyúlik a sportolásra is, a megyei TS és a helyi sportkörök biztosították az edzési lehetőségeket. Az egri asztaliteni- szezők, súlyemelők, kosárlabdázók, ökölvívók, labdarúgók, és más szakosatálybeliefk nagy örömmel és szeretettel fogadták élsportolóinkat, akikkel mindkét fél számára gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki. Az asztalitenisz OB I. újoncainknak például jól jött az Európa-bajnok Rózsás segítsége, a kosarasok is sok új dolgot tanultak és tanulnak a Tokióban járt Lendvaitól, a focistáknak pedig már két válogatottja is összemérte tudását az Egri Dózsával. A laktanyában —* hiúban alkotnak külön egységeket — Az újpestiek legénysége — Káposzta, Faliszek, Borsányl n — úgy elmélyültek a fegyverpucolásban, hogy észre sem vették, amikor megörökítettük őket. nem szakadnak el a többiek- nek. Csakúgy, mint a „civilek" tői. A századok sorra hívják meghívásainak, mert Szabó őket élménybeszámolók tartá- Géza alezredes, helyőrségpasára és ezeknek a meghívásoknak készségesen eleget tesarancsmok szerint szép számmal érkeznek ilyenek is nap mint nap után. Főleg az iskolákból.- De őket is gyakran keresik fel hozátartozóik, sportvezetőik, klubtársaik, barátaik. A Vasas SC és a- Csepel játékosai például kollektíván tettek Ni csak — az Aranyos Pista! Válogatott tornászunk még a roham pálya leküzdése közben is ügyel a tartásra, firt a .gyakorlatát” például 9,9 ponttal jutalmazták parancsnokai. példamutatás a jeülemző. Talán akkor járunk- közel az igazsághoz, ha azt mondjuk: sokan nem is sejtik, hogy az ember nem magától válik kiváló sportolóvá, nem sejtik, hogy a siker nem hull csali úgy magától az ölükbe ... ... Ezekkel a .gondolatokkal léptük át a napokban a Dobó István laktanya kapuját, amikor meglátogattuk katonai szolgálatot teljesítő élsportolóinkat. Mert Albert, Cserge, Mészöly, Rózsás, Faházi, Lejid- vai, Mecser, Aranyos meg a többi, különböző sportágakat képviselő fiatal, egyelőre katonai mundérral cserélte fel a megszokott színes mezeket, s most nem az edző, de akiképző tisztesek vezényszavára hajtja végre a merőben más gyakorlatokat harcászat közben, kinn a terepen, a rohampályán, vagy éppen a laktanya hatalmas udvarán. Méghozzá rendben, fegyelmezetten, „katonásan”, — mert így kívánja most tőlük a haza. Azelőtt eléggé rendezetlen volt a legjobb sportolók katonai szolgálatának ügye. Volt, alá bevonult, mégtöbb, aki megúszta. De — Demofclész kardjaként — ez utóbbiak feje fölött is ott fügöbt: ma, vagy holnap, télen, vagy nyáron, de előbb-utóbb te is sorra kerülhetsz. Az új rendelet — amelyet megnyugodva fogadtak sportolók és sportkörök egyaránt — végre megoldott man— Minden válaszol: A hosszútávfutó salgótarjáni Mecser kiegészítő sportként a gránáthajííást gyakorolja. Ö előtte egyébként le a kalappal: a fárasztó napi kiképzés után — tornacipőt, melegítőt húz és — irány a Nagy-Eged! Min- lannap közel 30 kilométert fut! Albert Flóriéka-t gyakran felkeresi a helyőrség sportszerető parancsnoka, rendben van, fiúk? — kérdezi ilyenkor tőlük, mire a válogatott közópesatár — jelentem, minden rendben van, alezredes elvtárs... Sokak tudatában még napjainkban is úgy él az élsportoló alakja, minit a kivételezés, az extraság, a könnyelmű életmód megtestesítője. Kár ' on-ne letagadni, hogy ezeknek a feltételezéseknek voltak komoly alapjai — ugyanakkor sietve le kell szögeznünk azt is, hogy szerencsére ma már nincsen így. Az élsportoló egyre inkább kiveszi a részét az építőmunkából, nemcsak a versenypályán, de a munkahelyén is. Egyre többet hallunk a munkában kitüntetett, a ‘ársadalom által megbecsült úszóról, vízilabdázóról, labdarugóról, vagy éppen ökölvívóiról, akik legfeljebb abban különböznek másoktól, hogy szabad idejükben és a munkaidő-kedvezmény nyújtotta lehetőségeken belül verít-ékes, kemény munkával készülnek a versenyekre, mérkőzésekre — sokszor lemondva más szórakozásokról. Ismerünk sportolót, aki éveik óta csak ritkán jut el rtfpi'ia hangversenyre, egyéb szórakozóhelyre, aki a klub érdokében hetenként 6—700 kilométert utazik vonaton — sokszor éjszaka is — ét a kerekek zakatolása közbe;, keserűen gondol arra, ami: nemegyszer a fejéhez vágtak már: — ja, kérem, könnyű a. élsportolónak...! Arról is tudunuk, hogy labdarúgó olimpikonjaink Tokióban naponta öt órát edzettek olyan intenzitással, hogy utána valósággal bezuhantak az ágyba. Jallemző — bár ezt inkább tréfának szánták a fiúk — hogy egy ízben levelet juttattak el Lakat Károly edzőhöz, amelyben azt kérték: ezentúl felváltva mindig maradjon otthon valaki a szobában, hogy este le tudja a többit vetkeztetni... Egy percig sem állítjuk, hogy nincsenek kivételek, nincsenek lógósok, de azért bátran é-s nyi lan. minden szépítés nélkül vailhatjuk: a kiemelkedő tudású sportolók többségére mindinkább a jó ^Mészöly Kálmán és Gyulai Sándor százados a „körletben . Európa egyik legjobb középhátvédje katonai mundér- ftm is becsülettel teljesíti feladatai. látogatást Egerben, s a Bp. Honvéd labdarúgó szakosztálya is azt tervezi, hogy a december 27-i ünnepélyes eskű- , evésen valamennyien részt vesznek. A fiúk különösen őrültek annak, hogy a napokban meglátogatta őket Egri Jyula, az MTS elnöke is. Így telnek-múlnalc a kiképzés szürke hétköznapjai, kiváltságok és megkülönböztetés nélkül. Honvéd sportolókkal — sportoló honvédekkel... Szöveg: Somody József Kép: Kiss Beta.-
