Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-19 / 297. szám

Takarmányozási gondok a fíízesaijonyí járásban AZ ŐSZI, MAJD A TÉLI időszak beálltával az idén is- mételt'gondként merült fel a füzesabonyi járás :ermelőszö- vetkezeti vezetői előtt a ■ jó­szágállomány átteleltetésének kérdése, Lesz-e elegendő ta­karmány a járás állattállomá- nyának eltartásához, és hoza­mainak zavartalan biztosításá­hoz? Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja a járási tanács mezőgazdasági osztályénak il­letékeseit. Még az elmúlt hónapban alapos és körültekintő felmé­rést végeztek, felmérték a já­rás takarmány-ellátottságát, takarmánygazdálkodási hely­zetét, a jósizágállocmány kon­dícióját, elhelyezésének körül­ményeit. Minden termelőszö­vetkezet és utána a mezőgaz­dasági osztály elkészítette ta­karmánymérlegét, amelybőd az a tanulság vonható le, hogy a jelenlegi takarmánykészlet csakis szigorú takarékossággal, tervszerű beosztással más ta­karmányfélék pótlásával tud­ja biztosítani az átteleltetést. A megtermelt közel 1300 vagon szálas takarmányból biztosították a háztáji állomá­nyok szükségleteit, és _ annak egy részié már feletetéstre is került, s a maradékkal bizony takarékosan, körültekintő be­osztással kell gazdálkodni. Né­hány termelőszövetkezet, így az újlőrincfalvi Május 1 Tsz és a füzesabonyi Szabad Nép Tsz fölös takarmánykészlettei is rendelkezik. Űjlőrincfalván pl. igen jól hasznosították az árterület! legelőket, réteket, kaszálókat, és közel 30Q mázsa szénafeleslegük mutatkozik. Ezenkívül jelentős feleslegük van lédús takarmányból, mar­harépából és abraktakarmány- ból is: 113 mázsa a fölösleges készlet. Ilyen szövetkezetben nem jelent gondot az áitelelte- tés. JÁRÁSI SZÍNI 'T mind ÖSSZE silótakarmí. ból van a tervezettnél több kosziét, mi­vel a szövetkezetek silózóbri­gádjai az 53 745 köbméteres silózási tervüket 54 ezer köb­méterre teljesítették. A bese­nyőtelki Lenin Tsz. pL a ter­vezett 4200 köbméter siló he­lyett 5 ezer köbmétert ké­szített el, hasonlóképpen túl­teljesítették silózási tervüket Mezőtárkány, Dormánd, Kál és Kápolna községek termelő- szövetkezetei is. A járási szintű felmérés nyomán hathatós intézkedések is születtek, amelyeknek pon­tos betartása átsegíti a takar­mányozási gondokon, nehézsé­geken a járás termelőszövet­kezeteit. Rátka-i József, a já­rási tanács mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője erről az alábbiakat mondja: A szálas takarmány kiegészítése­képpen, a most érkező répasze- letekböl és a kb 5 ezer kh le- vágatlan kukoricaszárból még tovább kell folytatni a silózá­sokat. Minden termelőszövet­kezet takarmányfelelőst állí­tott be, ezek járási szinten nyertek kioktatást a takar- mánynormák betartásával és a takarékos felhasználással kap­csolatban. Nagy gondot kell fordítani a szálas takarmány-készletek gazdaságos felhasználására, el­osztására. A jobb minőségű lu­cernát főleg borjak etetésére lehet felhasználni. A szálas takarmányt csakis szecskázva, takarmányszalmával keverve lehet és kell etetni. A járás hét termelőszövetkezetében ta- karmánypépesítő gép műkö­dik. Ezek segítségével főleg a fölös takarmányrépa-mennyi­ség bedolgozásával, pépesítésé- Vel, a sertések etetését lehet egyrészt megoldani. A serté­sek takarmányozásával kap­csolatban jó módszer az is, hogy a jobb minőségű lucerna- darát készítenek és ezt a lu- cemalisztet a sertések abrak­takarmányában 10—15 száza­lékos arányban keverik. Számos lehetőség van még a hulladék és egyéb anyagok fel- használására, ami helyileg, öt­let, szorgalom és leleményes­ség kérdése. XAKAKMÄNVOZÄSI HELYZETÜNK nem a legked­vezőbb — mondja végül Rát- kai elvtárs —, gondjaink na­gyok, ezt őszintén meg kell mondanunk, viszont az is tény, hogy a járási intézkedési terv és az előzőekben felsorolt ja­vaslatok betartása, szigorú ta­karékosság és tervszerű beosz­tás esetén, saját erőnkből is meg tudjuk oldani takarmá­nyozási gondjainkat. Császár István Hogyan intézik a tanácsok a panaszokat és a közérdekű bejelentéseket Besenyőtelken gondoskodnak az öregekről Szerte az országban és me­gyénk területén is csaknem minden községben bensőséges keretek között rendezik meg az öregek napjának ünnepségeit A községi párt- és tanácsi szer­véit népfrontbdzottságok, ter­melőszövetkezetek vezetői a fü­zesabonyi járás valamennyi községében megrendezték már ezt a megható, kedves ünnep­séget Besenyőtelek községben a közelmúltban kétszáz nyugdí­jas és idős termelőszövetkezeti tagat valamint azok hozzátar­tozóit látták vendégül, és me­leg szavak kíséretében méltat­ták a község vezetői az idős em­berek áldozatos és nehéz mun­káját hosszú életük munká­jának! gyümölcseit, eredmé­nyeit. A hivatalos ünnepsége­ken túlmenően Besenyőtelek községben valóban megbecsü­lik aa öregeket, az idős és a munkából kiöregedett termelő­szövetkezeti dolgozókat. Ezt mutatják maguk a tények is. A helybeli Lenin Termelő- szövetkezetnek mintegy 100 idős nyugdíjas tagja van, s ugyanakkor másik 100-ra te­hető ezek hozzátartozóinak, családtagjainak száma. A szö­vetkezet szociális és kulturális alapjából az idén13 ezer forin­tot fizetett ki szociális segély címén a rászorulóiknak, egyen­ként 2—300 forintos összegben. A közelgő zárszámadás után, a jövő év elején szintén hason­ló mértékben kapnak szociális juttatásokat a szövetkezet öreg­jei. Gondo bodtak azok ellátá­sáról is, akik teljesen munka- képtelenek, és közöttük 35 má­zsa búzát osztott szót a szö­vetkezet, hogy számukra is biztosítsa a kenyérnekvaJót. Mindezen túl minden nyugdí­jas tsz-fag résziére 150 forint ér­tékű ingyenes fuvart adott a szövetkezet, ami* gyakorlatilag azt jelentette, hogy a szövetke­zet fogatai és vontatói ingyene­sen. hazaszállították Füzesabony­ból mindannyiuknak a téli tü­zelőt. A szövetkezet fogatai in­gyenesen szállítják házihoz ré­szükre a szalmát és a megfele­lő terményjárandóságot. Ez a kis segítség jól jön az idős tsz-tagoknak a havi nyug­díj kiegészítéseképpen. A szö­vetkezet úgy is gondoskodik kiöregedett, de még dolgozni bíró és akaró tagjairól, hogy számukra munkalehetőséget biztosít. Ilyen módon több idős szövetkezeti tag mint éjjeliőr, udvartakarító és egyéb beosz­tásban jól (kiegészítheti jövedel­mét néhány munkaegységgel. Látható tehát, hogy Besenyő- telken nemcsak az ünnepségék alkalmával, nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is gon­doskodnak az öregeikről. A megyéi tanács titkársága az igazgatási osztály a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsággal együttműködve szé­les körben megvizsgálta: ho­gyan intézik a megye tanácsai a hozzájuk érkezett panaszokat és a lakosság bejelentéseit. Mi a panasz ? Sak helyen nem minősítik helyesen a beérkezett kérelme­ket, javaslatokat, nem tudják megkülönböztetni a panaszt a közérdekű bejelentéstől. Sok helyen panaszként kezelnek olyan kérelmeket és fellebbezé­seket. amelyeket benyújtójuk ugyan panasznak nevez, de az államigazgatási eljárásban nem minősülnek annak, mert nem jogerős határozatok ellen irá­nyulnak. A hiba elkövetése így gyakran vezet eljárási huzavo­nára, és késedelmes ügyinté­zésre. A közérdekű bejelentés­nek panaszként való kezelése azért is helytelen, mert kor­mányhatározat gondoskodik a közérdekű bejelentések soron kívüli intézéséről. Az államigazgatásban csak azt szabad panaszként kezelni, ha valaki valamilyen intézke­dés, vagy jogerős határozat el­len él panasszal. Az összes elintézett ügyek számához mérten nem magas a panaszok száma és ez többek között azt is mutatja, hogy a községi és a járasd tanácsszer­vek döntéseiben az ügyfelek nagy többsége megnyugszik. A megyei tanács végrehajtó bi­zottságához a szakigazgatási szervek jogerős határozatai el­len efbben az esztendőben 82 panaszt nyújtottak be, s ebből a legtöbb a megyei tanács épí­tési, közlekedési és vízügyi, va­lamint igazgatási osztályának határozatai éllem, irányult. 1964 első háromnegyed évé­ben 466 államigazgatási jellegű panasz érkezett a tanácsszer­veikhez. A panaszok nagy ré­szét kellő gyorsasággal intézték a tanácsszervek: 405 panaszt 30 nap alatt intéztek el. A leg­több panasz pénzügyi vonatko­zású volt, 172. Hiányzik a hozzáértés Tötblb olyan esettel találko­zott a vizsgálat, amely arra en­ged következtetni, hogy egyes ügyintézők nem ismerik a tör­vényeket. rendeleteket, sőt lé- lektelemül, bürokratikusán in­tézik a dolgozók panaszait. Az egyik domosziói lakos például még 1961-ben kérte a járási építési csoportot, hogy kötelez­zék szomszédját a kerítés meg- csináltatására. Ebben az ügy­ben sok határozat és fellebbe­zés után ez év januárjában mondta ki a végső szót a me­gyei tanács építési osztálya. A hozzá nem értésről tanúskodik az is, hogy csupán ennek az egy ügynek az intézése is szin­te hemzseg az eljárási jogsza­bálysértésektől. Több esetben tapasztalta a vizsgálat azt is, hogy a be­nyújtott panaszra nem hoznak szabályszerű határozatot, csu­pán levél formájában válaszol­nak. Még súlyosabb hiba, ami­kor a panaszra vagy a kérelem­re azt válaszolják, hogy az ügyfél „forduljon máshová pa­naszával”. A Hevesi Járási Ta­nács mezőgazdasági osztálya egy földüggyel kapcsolatos pa­naszra azt válaszolta, hogy for­duljanak a községi tanács vb- elnökéhez. A mezőgazdasági osztálynak tudnia kellene, hogy az eljárási szabályzat előírja, hogy ha egy ügy más szerv ha­táskörébe tartozik, akkor az iratokat át kell tennie az ille­tékes hatósághoz. Előfordult olyan eset is, hogy egy járási pénzügyi osztály olyan ügyben hozott határozatot, amelyben a megyei tanácg pénzügyi osztá­lya már korábban intézkedett. Gyakori hibaként jelentkezik az is, hogy egyes ügyek körül­ményeit nem derítik fel megfe­lelően, s így nem hozhatnak megnyugtató, helyes döntést se. Ritkán hallgatnak meg tanúikat, nem tartanak helyszíni szem­lét, vagy nem készítenek arról jegyzőkönyvet. Pedig különösen lakásügyekben, építési és föld- rendezési ügyekben mindez fel­tétlenül szükséges. Több alka­lommal tapasztalta az ellenőr­zés azt is, hogy a határozatok­ból hiányzik a meggyőző erő s nem nyújtanák kellő eligazí­tást az ügyfél számára: hogyan, és milyen módon élhet törvé­nyes jogaival. - ■--­Több mint hatezer bejelentés A megye tanácsaihoz 6126 közérdekű bejelentés érkezett ebben az esztendőben. Hogy a bejelentések nagy része alapos és indokolt volt, azt bizonyít­ja a következő számadat is: 3300 esetben a tanácsszervek a. bejelentésnek megfelelően, a bejelentő kívánsága szerint in­tézték az ügyeket, közel ezer bejelentést pedig a távlati ter­veknél vesznek majd figyelem­be. A községek lakóinak afetivi- tását bizonyítja az is, hogy a községi tanácsok végrehajtó bizottságaihoz több mint négy­ezer bejelentés érkezett. Noha a fejlődés igen jelen­tős. a közérdekű bejelentések kezelésében, intézésében mégis találkozott jellegzetes hiányos­ságokkal is az ellenőrzés. Na­gyon nagy eltérés mutatkozik például a bejelentések admi­nisztrációs kezelésében. Míg a megyei tanácsnál minden be­jelentésnek írásos nyoma van, addig a községi tanácsoknál gyakran előfordul olyan eset is, hogy még a vb-ülésekről készült jegyzőkönyvben sem szerepel egy-egy fontos beje­lentés. Mint követendő mód­szert kell megemlíteni, hogy egyre több községi tanácsnál írásiban rögzítik a tanácstagok által továbbított bej elentéséket, minden egyes tanácstag részére dossziét rendszeresítenek és eb­ben megtalálható az is, hogyan intézték el a bejelentéseket. A hiányosságokra vetnek fényt a vizsgálat során feltárt összehasonlító számadatok. A kis Ivád községben 1963-ban 116 közérdekű bejelentést tar­tottak számon, a sokkal na­gyobb Erdőtelek községben pe. dig egyet sem. S ebben az esz­tendőben is csupán tízet. Ez semmi mással nem magyaráz­ható: Erdőtelken nem foglalták írásba a bejelentéseket A legtöbb közérdekű beje^ lentés főleg járda- és útépítés­sel, vízellátással kapcsolatos. Szembetűnő az is, hogy pél­dául városainkban a külső te­rületek lakóitól érkezik a leg­több közérdekű bejelentés. Ezeket a gyakran felmerülő, jogos kívánságokat a városi és községi tanácsok erejükhöz mérten és többségükben jő® kielégítik. Egerben azonban nem figyelnek fél kellőképpen a lakosság kezdeményezéseire. Az 1963-as választások előtt megtartott jelölő gyűléseken, s az azóta megtartott tanácstagi fogadóórákon és beszámolókon 51 utcában szorgalmazták a járdaépítést. A város 278 ut­cájából ugyanis II 6-ban nincs járda. Ennek ellenére 1963-ban csak 5613 négyzetméter járdát építettek Egerben, még a ki­sebb anyagi lehetőséggel ren­tervszerű csökkentésére is. Vi­szont megfordítva, a termelé­kenység elégtelen emelkedése esetén nincs mód sem az élet- színvonal emelésére, sem a munkaidő csökkentésére. Népgazdaságunk fejlesztése számára ez idő szerint alap­vető követelmény az intenzív fejlesztési módszerek alkalma­zása. A termelés növelésének egyre nagyobb részét kell a termelékenység növelésével fe­dezni. Éppen ezért az automati­zálás szélesebb körű megvaló­sításának hazánkban sajátos jelentősége van. Népgazdasá­gunk ezen a területen mind a fejlett ipari országok, mind sa­ját szükségleteink, mind lehe­tőségeink mögött elmaradt; nem csupán az automatizálás színvonala, hanem az automa­tizálás üteme tekintetében is. Pedig az automatizálás a mű­szaki fejlesztésnek olyan terü­lete, amelynek fejlődési üteme az ipari termelés átlagos fejlő­dési ütemét mindenütt jelentős mértékben meghaladja. — Milyen munkálatok folynak nálunk az automati­zálással kapcsolatban? — Felismerve az automati­zálás népgazdasági fontosságát, az OMFB — közvetlenül meg­alakulása után — létrehozta az automatizálási állandó bizott­ságot és feladatává tette az automatizálási koncepció kiala­kítását. A minisztériumok, el­sősorban a Kohó- és _ Gépipari, a Nehézipari és az Élelmezés- ügyi Minisztérium területén megindult automatizálási tevé­kenység tapasztalataira, a ba­ráti és fejlett tőkés országok­ban végzett tanulmányutakra alapozva, több száz szakértő bevonásával alakította ki a ma­gyar műszer- és automatika- ipar távlati fejlesztése elkép­zeléseit. — Hazánkban — az európai szocialista országokhoz hason­lóan — a jelenlegi periódus még nem a széles körű auto­matizálás szakasza, hanem át­menet, felkészülés az automa­tizálás széles körű bevezeté­sére. Adottságaink lehetővé te­szik, több műszaki ok és a fi­zetési mérleg egyensúlya pedig megkívánja, hogy a hazai auto- matika-szükségletek jelentős részét a nemzetközi munka- megosztásban való fokozódó bekapcsolódása mellett, saját termeléssel fedezzük. A harmadik ötéves tervben a technológiai fejlődés ütemét meg kell gyorsítani; az azt kö­vető évtizedben pedig az auto­matizálás széles körű bevezeté­se, a számológépes irányítás nagyobb mérvű alkalmazása várható. Erre nemcsak az au- tomatika-eszközök termelésé­ben, hanem az automatizálás­sal kapcsolatos kutatás, fej­lesztés, rendszertervezés, sze­relés, karbantartás, stb. terüle­tein, s ezeken túl, a szakem­berképzésben is megfelelő mó­don fel kell készülni. A szoci­alista társadalombarí az auto­matizálási tevékenység feltár teleit az állami tervek rend­szerében kell biztosítani. Nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy a világ­piacon í<úyó versenyben egyre inkább nagy mértékben auto­matizált gépeket, komplex be­rendezéseket, komplexen auto­matizált technológiákat lehet értékesíteni. A kellő műszere­zés és, automatizálás tehát a szerszámgépeknél, a. vegyipari, az élelmiszeripari, stb gépek­nél, berendezéseknél ag export fejlődésének egyik alapvető félté! ele. — Milyen elképzelései és tervei vannak az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ságnak az iparban, a közle­kedésben és a mezőgazda­ságban jelentkező korróziós károk csökkentésére? — A korróziós károk gazda­sági életünk szinte minden te­rületén jelentkeznek . Ide so­rolható a vasból és acélból ké­szült szerkezetek, járművek és használati tárgyak „rozsdáso- dása”, a színesfémekből gyár­tott berendezések korróziója, a faszerkezetek, a betonból, vagy egyéb anyagból készült épüle­tek idő előtti tönkremenetele, stb. Ebből a rövid felsorolás­ból is látható, hogy a korró­ziós jelenségek csökkentik az állóeszközök élettartamát és korlátozzák a gépek, berende­zések használhatóságát. Korró­ziós károk jelentkeznek ezen­kívül a munkaeszközök és fo­gyasztási javak használatakor, valamint ezek tárolásakor és nem utolsósorban. export­áruink szállításakor. — Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság keretében működő korróziós állandó bi­zottság felmérése az ilyen ká­rok összegét országos viszony­latban évenként milliárd fo­rintos nagyságrendűnek ítélte. E kórok csökkentése rendkívül szétágazó területeken folyó mű­szaki fejlesztési munkák koor­dinálását és kiterjedő szerve­zési tevékenységet igényel. Az említett bizottság ezért kétirányú tevékenységet fejt ki. Egyrészt megkezdte a kor­rózióvédelem különböző terüle­tein működő műszaki tanács­adói szolgálatok egységes tá­jékoztató és felvilágosító há­lózattá történő kiépítését. Más­részt javaslatot készít hatósági jogkörrel felruházott korrózió- védelmi szak fkügyeiőség léte­sítésére. Ennek a feladata lesz majd :— az érdékelt főhatósá­gokkal egyetértésben — olyan kötelező erejű előírások ki­dolgozása, amelyek hivatva lesznek a gyártók és felhasz­nálók, illetve fogyasztók szem­pontjait a népgazdasági érdek­nek megfelelően összhangba hozni. A szakfelügyelőség pro­paganda-tevékenységgel gon­doskodik az új korrózióvédel­mi eljárások ipari bevezetésé­ről. — Miben látja a tudomá­nyos-műszaki tájékoztatás jelentőségét? — A tudományos és terme­lési tapasztalatoknak, eredmé­nyeknek szervezett,, tervszerű terjesztése, a termelés mű­szaki színvonalának és a dol­gozók műszaki műveltségének emelése a műszaki tájékozta­tás közvetlen feladata. Ide tar­tozik a tudományos és terme­lési tapasztalatokban, eredmé­nyekben felhalmozódó ismere­ték nyilvántartása, s eljutta­tása mindazokhoz a tudósok­hoz, szakembereikhez, akik ezeket az ismereteket tudomá­nyos és termelési munkájuk során célszerűen felhasznál­hatják. Az OMFB az elmúlt két év során sok száz szakember be­vonásával megvizsgálta a mű­szaki irodalmi tájékoztatás (dokumentáció) magyarországi helyzetét és tanulmányt készí­tett a műszaki irodalmi tájé­koztatás országos rendszeré- nék kialakítására. Ezt a ta­nulmányt az OMFB plénuma is elfogadta, és így népgazda­sági koncepcióvá vált. Célunk az, hogy olyan rend­szert teremtsünk meg a mű­szaki tájékoztatás terén, amely lehetővé teszi a kutatásban, fejlesztésben, termelésben dol­gozók információs igényének gyors és hatékony kielégíté­sét. Hiszen a világszínvonal eléréséhez szükséges ismerni az adott terület világszínvona­lát, ez pedig csak megfelelő információkkal érhető el. Még egy kérdésre szeretnék rámutatni e problémakörön belül: a gyártó fél és a keres­kedelem közötti tójékozta*ás elégtelenségére. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a gyárak, üzemek a szükséges műszaki sajátosságokat tartal­mazó gyártmányismertetőket rendszeresen adják ki és jut­tassák el a forgalmazó vállala­tokhoz. Ez jelentős lépés lenne a tájékoztatás megjavításában. delkező Hatvanban több mint 24 ezer négyzetmétert építet­ték. S ebben az évben Eger­ben eredetileg semmit nem terveztek járdaépítésre, s csu­pán tervmódosítás után irá­nyoztak elő 164 ezer forintot. ★ A vizsgálat megállapítottaj hogy az 1964-es esztendő első három negyedévében beérke­zett panaszügyeket és a több ezer bejelentés nagy többségét megfelelően intézték a taná­csok. A tanácsszervek nagy ré­sze világosan látja, hogy ez hatékony eszköze lehet a tö­megkapcsolatok szélesítésének és az államigazgatási munka állandó javításának, s így a panaszok és a bejelentések in­tézése nagyon komoly politikai jelentőséggel bír. Ennek szellemében terjesz­tették a megyei tanács végre­hajtó bizottsága elé a panaszok és bejelentések intézéséről szó­ló jelentést és eszerint hozta meg határozatait a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. (m) miPUitAG, 3 1964. december 19., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents