Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

Katonák k5z5ft Katonaság, honvédség. Keménységet, szinte ridegsé- j get árasztanak ezek a szavak, főleg azok előtt, akik az ? elkövetkezendő napokban felváltják a civil ruhát az > egyenruhával, s igyekeznek majd a Magyar Néphadsereg I megtisztelő tagjaivá válni. Pedig sokat változott már a S honvédség fogalma alatta katonaság tartalma. Ma már > elvtársaikat, fegyvertársakat néznek a parancsnokok is a ] hadköteles fiatalokban és és ennek megfelelően, elvtár- j sian bánnak velük, a katonai szabályzatban megengedett J módszerekkel, tudatos név élőmunkával oktatják ki a be- ] vonulókat a haza védelmének szent és magasztos tudó- ) mányára, í A most bevonulókat megelőzve, fényképezőgépünk- j l kel látogatást tettünk a minap az egyik közeli laktanya- j i ban és igyekeztünk ellesni a katonafiatalok mindennapi } | életéből néhány mozaikot, hogy a most bevonuláknak ] s közelebb hozzuk azt az életet, amelyet a Magyar Nép- I i köztársaság törvényeinek megfelelően, két évig élniük S Í keU. 5 Menjünk hát, nézzünk széjjel azokon a helyeken, j ahol majd annyiszor megfordultok a két év során, s ahol ! annyi kellemes, fáradsággal teli, de mégiscsak fiatalok- > nők való munka és élet pár rátok! Talán még a háziasszonyoknak is lehetne mit taiminhik rendről, ha belátogatnának egy-egy körletbe, ahol a kato- ík élnek. Az ágyak nyílegyenes sorban, tisztán, ■ mint a atulyák, úgy állnak sorban, bevetve. Természetesen m ár könnyen megy az ágybevetés, de a kezdeti.időben írthe- en sok baj van easzcL Az önállóság itt is segít: aki nem stem megkérdezni, megfigyelni, annak rövid ideig jelent ak problémát az „ágybevetés tudománya.” Zsedo Karoly, dinár Sándor és Fésűs Antal honvédek bchúnyott szemmel megtudják már csinálni. Semmi baj sincs, ha jó az ebéd. Erről Franczuz János szakaszvezető és Bogdányi Imre honvéd szakácsok gon­doskodnak. Ezen a napon is kiadós és bő­séges, hússal te­li étel fogadta ebédre a kato­nákat. A körlet belső rendjére és a fegyelemre a szolgálat ügyei. Kiss István úrvezető, ügyele­tes, a telefonon kapott paran­bajtla umW végre. Farkas Barna szakaszvezető, gépkocsivezető, kétéves kato­nai szolgálata alatt megszerez­te az I. osztályú járművezetői jelvényt és kiváló, példamuta­tó munkájának elismeréséül a napokban tagjelöltnek felvet­ték MS?MP-be is. A fáradságos mindennapi kiképzés után jut annyi sza­bad idő, hogy a katonák szórakozhassanak. A laktanyában több klub áll a fiatalok rendelkezésére, ahol tv-nézéssel, sak­kozással, levélírással, olvasással és más, egyéb szórakozási lehetőséggel tehetik hasznossá idejüket. A katonák élnek is ezzel a lehetőséggel. Szabad időben megtelnek a klubok és folyik a vidám élet. Képünkön Mol­nár Sándor honvéd, Tóbiás Gyula szakaszvezető sakkozik és gibicel az Egerből bevonult Román Lajos őrvezető, aki rövi­desen leszerel, többi másodéves társával együtt. Pénzes József őrnagyot nagyon ismerik a laktanyában. Ö a párttitkár, s hozzá szívesen eljárnak a fiatalok mindenfajta ügyben. Mindent elkövet, hogy a katonák problémája megol­dódjék és a két év alatt a harcosok mind politikailag, mind pedig fizikailag társadalmunk hasznos tagjaivá váljanak. Ha majd a bevonulok átlépik a laktanya küszöbét, először vele találkoznak, vele beszélgetnek el. Pénzes őrnagy mon­dotta: Várják a fiatalokat, felkészültek fogadásukra. Nem kell a nagyapák meséjének felülni, a hadseregben elvtársias a kapcsolat. Természetesen e kapcsolatnak a fegyelmezett mnnka az alapja. Aki ezt tartja szem előtt, könnyen letölti azt a két esztendőt. •4—m I A katona barátja a fegyver. A fegyver, amely erőt és ha­talmat biztosít gazdájának. Hadseregünk el van látva ma már a legkorszerűbb harcászati eszközökkel, amelyekkel meg tud­ják védeni hazánkat az esetleges betolakodókkal szemben. Ez a fegyver sok pénzébe került a népnek, éppen ezért óvni és gondozni kell. Tudják ezt a katonák is. Fegyvereiket tisztán tartják, ápoljál!. Dagusztin György szakaszvezető, párttagjelölt és Kovács Mihály honvéd még szabad idejében is gondol fegy­verére: tisztogatják, hogy ha leszerelnek, olyan fegyvert hagy­janak hátra a be vonulóknak, amelyre semmiféle panasz nem hangozhat eL Fazekas István és Kiss Béla riportja

Next

/
Thumbnails
Contents